Abihari születésû Kazinczy Ferenc a honi föld számos pontján otthon érezte magát: a szülõi ház körül

Regmecen, a pataki kollégiumban, a késmárki szászok és a kassai dámák között, a pesti barátok körében,

a bécsi képtárakban, Pécelen Szemerénél, Pannonhalmán Guzmicsnál, az újhelyi levelestár boltívei

alatt – meg a széphalmi otthon írói mûhelyében, könyvei társaságában. Szívesen utazott, amikor

megengedhette magának, de sorsa úgy alakult, hogy nem léphetett ki a Habsburg-birodalom határai közül;

Bécstõl nyugatra csak rabláncon jutott. Útjairól rendre beszámolt barátainak, olykor a tágabb olvasóközönségnek

is, hogy megossza élményeit másokkal. A legnagyobb hatást erdélyi útja tette rá az ott

talált emberek, tájak, értékek miatt. Külön hazának számított az akkori magyarok szemében a Királyhágón

vonzerõt számára, vágyott arra, hogy személyes tapasztalatokat szerezhessen. Hûséges levelezõtársai

segítségével éveken át tervezgette a maga útját, amelyre aztán végre 1816 júniusa és szeptembere

Kristóf György kolozsvári professzor Kazinczy útleírásának 1944-es kiadásához írt elõszavában

igen határozottan és merészen fogalmazza meg Erdély hatását Kazinczyra, mondván: „Kazinczyt íróvá

az erdélyi szellem biztató kisugárzása avatta fel”; „Kazinczy erdélyi, az enyedi Bethlen kollégiumból

kinõtt példán és mintából vette észre és tûzte ki maga elé azt a határozott célt és feladatot, melynek mûvelése

és munkálása által nyelvünk, irodalmunk, ízlésünk, egész nemzeti mivoltunk megújítójává magasztosult”.

Erdély azóta is sokakat vonz és lelkesít, bár még mindig érvényes Kazinczy figyelmeztetõ

szava, mert nem ismerjük eléggé. AKazinczy Ferenc Társaság hétfõnyi önkéntes csapata ezért is vállalkozott

arra 2007 májusában, hogy végigjárja Kazinczy útját, s személyes benyomásokat gyûjtve térképezze

fel a maga számára szellemi értelemben is a tájat, miközben keresi a régi nyomokat.

Zsibón 1805-ben az idõsebbWesselényi Miklós vendége volt Kazinczy, s azt követõen szinte folyamatosan

készült arra, hogy oda, továbbá Cserey Miklós, a Sárospatakról ismert Sípos Pál, az irodalomszervezõ

Döbrentei Gábor, Gyulayné Kácsándi Zsuzsanna és mások látására Erdély felé útnak indulhasson.

Végre 1816. június 11-én indult el Széphalomról legnagyobb gyermekével, az akkor kilencéves

Eugeniával, a nevelõnõvel, inasával és kocsisával a három hónapos útra, s szeptember 10-én érkezett

vissza otthonába. Négy ló vontatta kocsija elég gyakran elakadt a meredek vagy vízzel elöntött, sáros

utakon, élményeirõl mégis lelkes beszámoló készült, s alig tért haza máris arra vágyott, hogy feleségével

újra bejárja a számára oly kedves helyeket. Újabb lehetõség azonban már nem adódott, anyagi körülményei

nem engedtek több hasonló utazást.

Példája azonban, lám, hat ma is. Aki beszámolóit elolvassa, vágyik arra, hogy hasonló értékeket lásson,

kíváncsi lesz, mit fedezhetünk fel 191 esztendõ múltán abból, amit Kazinczy megcsodált. Ha arra

gondolunk, hogy mit adhatott neki ez az utazás, akkor belátjuk, azt ma csak részben tapasztalhatjuk

meg, élhetjük át újra. Kazinczyt elsõsorban az emberek érdekelték. Emberek, akik történelmünk jelesei

voltak s tevékenységük színhelyén, szülõ- vagy sírhelyükön tiszteleghetünk emlékük elõtt. S emberek a

kortársak közül, akik gondolkodásban, szeretetben közel álltak hozzá, de akiknek mi már csak nyomait

kutathatjuk. Vonzotta a táj is, s bár az utak vonalvezetése módosult azóta, s gyökeresen átalakult a települések

arculata és népessége, valami talán mégis maradandó a völgyek, dombok, hegyek között. S hívogatták

az emberi kultúra kincsei: a könyvgyûjtemények, a képzõmûvészeti és építészeti alkotások, a

kertépítés remekei. Arra gondoltunk, hogy itt-ott magunk is megilletõdve állhatunk meg olyan látvány

elõtt, amelyre õ nagy megbecsüléssel tekintett. Nosztalgiaútra készültünk tehát? Ha ezen valami honvágyfélét,

hazatérést értünk, akkor igen. De nem az elmúlt idõk, a régi dolgok utáni vágyódás vezérelt

77

elsõsorban, hanem annak igénye, hogy részesüljünk valami olyan hatásban, amit egy jeles elõd átélhetett,

magáévá tehetett. Ha Kazinczy gazdagodott erdélyi útja által, legyünk hát gazdagabbak mi is! Várnak

a ritkán vagy soha még nem látott tájak, a történelmi emlékek, s talán várnak olyan emberi találkozások

is, amelyek segítenek a látottak, tapasztaltak megértésében, elmélyítésében.

Az útvonal adott volt. Ezúttal nem a turistalátványosságok füzére alakította a menetrendet – le kellett

mondanunk például a Székelyföld bejárásáról –, Kazinczy nyomában haladtunk lépésrõl lépésre,

amennyire a megváltozott közlekedési viszonyok engedték. Mikrobuszunkon 2000 kilométeres utat tettünk

meg kilenc nap alatt, s Kazinczynak sógorához tett lugosi kitérõje kivételével végigjártuk az általa

látott helyeket. Illusztris útitársunk volt az író ükunokája, dr. Kazinczy Ferenc személyében, aki Svédországból

jött el, hogy csatlakozzon hozzánk, s életében elõször Erdély földjére lépjen. Kis csapatunkat

a gazdálkodás hálátlan feladatát is ellátva a Kazinczy Ferenc Társaság elnöke, Fehér József vezette, s az

elnökség tagjai közül velünk tartott a történész dr. Csorba Csaba és a könyvtáros Kiss Endre József, továbbá

az Erdélyi levelek új kiadását gondozó Eötvös József Kiadó vezetõje, Héjjas Zoltán, valamint ifjú

tanár kollégánk, Palicz István, aki az autóvezetés terhét magára vállalta. Utunkat hónapokkal azelõtt

megterveztük, arra olvasmányokkal, valamint fizikailag is, anyagiakkal is igyekeztünk felkészülni.

Ajánlásaink figyelembevételével Dukrét Géza nagyváradi helytörténész barátunk dolgozta ki a részletes

útitervet. Neki köszönhetjük, hogy mindenütt értõ emberek fogadtak, szakszerû eligazításban volt

részünk, olyan helyekre is betekinthettünk, melyek nem nyílnak meg egy átlagos turistacsoport elõtt. Õt

váratlan megbetegedése megakadályozta abban, hogy velünk tartson, helyette két érsemjéni tagtársunk,

Varga József és Keresztúri Lajos kísért el minket egymást váltva a tolmácsi szerepkörben.

Indulás elõtt elzarándokoltunk Széphalomra. Megnéztük a magyar nyelv múzeumának építkezését,

az emlékcsarnokot, s megálltunk a Mester sírjánál, ezzel is kifejezve, hogy – hozzá hasonlóan – mi is

innen kezdjük erdélyi látogatásunkat. Mint ahogy utunk elsõ napjának délelõttjén tiszteleghettünk Kazinczy

szülõfalujában szobra, emléktáblája elõtt is, s ismételten megtapasztalhattuk az érsemjéniek

testvéri ragaszkodását, hagyományaikhoz való hûségét. A minket körülölelõ tájról Kazinczy szép szavakkal

szól írásában, igyekeztünk ezeket menetközben felidézni.

78

Micske és Margitta gyermekkori emlékeket ébresztett benne, nagyapjára és annak barátaira gondolt.

ahol a Báthori-vár maradványai és a templomok keltettek figyelmet. Érdeklõdéssel közeledtünk

Krasznához, amely Cserey Farkas miatt volt igen kedves az egykori utazónak. Református templomát

mi is megcsodáltuk, tornyából széttekintve kerestük az egykor messze földön híres arborétum helyét,

de az sajnos elpusztult idõközben. Cserey háza sincs meg, kis kopjafa emlékeztet csupán reá a templom

elõtt. Pedig otthonában szobrok, dombormûvek, képek, a 4000 kötetes könyvtár remekei fogadták annak

idején a vendéget. Délután megengedtünk magunknak egy kis kitérõt Zilahra, hogy ha Ady szülõfalujába

nem juthattunk most el, legalább diákévei helyszínét lássuk, s megnézzük a hatalmas református

templomot, Wesselényi monumentális szobrát. Itt is tapasztaltuk, hogy a szocialista iparosítás

mennyire megváltoztatta az egykori városok hagyományos arculatát és hangulatát; nehéz volt Adyt

odaképzelni a forgalmas utcákra, a panelházak közé.

Utunk második napján keltünk át a Meszesen, melynek tetejérõl Kazinczy elragadtatással tekintett

ahonnan ezt a látványt újraélhetné, de a tájban gyönyörködve közeledtünk Bánffyhunyad felé. Az

Egregy és az Almás völgye azonban ígért valami látványosságot. Kazinczy megemlékezett róla, hogy

Wass Sámuelné Bethlen Rozália nagy kastélyát és lovardáját megtekintette Almáson. Mi a hajdan pompás

épületnek omladozó falait láthattuk csupán, bejárata fölött látszik még a kettõs címer, de minden a

múlandóságra emlékeztetett. Nem találtuk meg azt az emlékkövet, amelyet gróf Wass Sámuel tiszteletére

Bánffyhunyadra s Körösfõre tettük. Utóbbi helyen koszorút helyeztünk el Vasvári Pál kopjafájánál, hiszen

– úgy tudják itt – innen indult végzetes utolsó útjára a gyalui hegyek közé.

Délután már Kolozsvár várt bennünket, a város, amely Kazinczynak is egyik fontos úti célja volt. Õ

ismerõst említ név szerint, akikkel itt találkozhatott, köztük volt Buczy Emil, Döbrentei Gábor, ifj.

Gyulay Lajos, Teleki József. Mi fontosnak éreztük, hogy a házsongárdi temetõben megálljunk többek

között a száz éve elhunyt Dsida Jenõ, Kós Károly, Apáczai Csere János sírjánál, utóbbin elhelyeztük

koszorúnkat. A Farkas utcai református templom, a református kollégium, a Szent György-szobor, a

Babeº-Bolyai és a Sapientia Egyetem (utóbbi Bocskai szülõházában), Mátyás király elsõ otthona és lovas

szobra, a Szent Mihály templom megtekintésére jutott némi idõnk, s este szállásunkon Dáné Tiborral

beszélgettünk az erdélyi magyarság helyzetérõl, az Erdélyi Magyar Kulturális Egyesület törekvéseirõl.

(Utunk hetedik napjának estéjén kis idõre újra visszatértünk még Kolozsvárra, a feleki tetõrõl bámultuk

meg a nagyváros fényeit.)

megõrizte kedves arculatát, elismerésre késztetett mind az ó-, mind az újtordai református templom, a

most felújítás alatt álló történelmi „fejedelmek háza”. Kazinczy Gyöngyösi Jánossal, a leoninusok buzgó

költõjével találkozott itt, mi csak kõben, emléktáblákon érzékeltük a magyar múltat. Asebes folyású

Aranyos mentén az író cigánytáborral találkozott, aztán epret szedõ román asszonyokat látott.

Gerendkeresztúron, Maroskecén át jutott Marosludasra gr. Bánffy Györgyné házához, egy „tágas mezei

lak”-hoz, megjegyezvén, hogy „De az ily fényû udvarház mellett igen szegény a falu!” Kazinczy a folyosón

ebédelt, majd megnézte a portrékkal ékesített termeket. Ezek látványa késztette e szép mondat

leírására: „õseink hálás tisztelete religiosus érzés”. Minket most nem engedtek be a megkopott épületbe,

a fényképezést is korlátozták, mert elmebetegek otthonául szolgál ma. Az elhanyagolt környezetben

is sejtet valamit e kastély hajdani pompájából.

79

Kazinczy a Maros áradása miatt három napig Bogáton idõzött Gyulay Lajos grófnál, akinek emberei

bivallyal vontatták ki a sárból az elakadt szekerüket. Radnóton megnézte a Bethlen Gábor által épített s

elhagyatott kastélyt, Ugrán Haller Gábor kertjét, istállóját, könyveit tekintette meg, s „hanyatlék a nap

– írja –, midõn Vásárhelyt egy hegynek nyugotra fekvõ oldalán megpillantánk”. Nagy élménye, akárcsak

Azután útra keltek megint. Közben Koronka ura, Tholdalagi Zsigmond gróf hívta meg az áradások

mind annak gyönyörûnek mondott természetes parkja az enyészeté. Az esõ áztatta, rossz utakkal megküzdve

igyekezett Kazinczy tovább egyik legkedvesebb vendéglátójához, Gyulayné Kácsándi Zsuzsannához.

Mi simább úton haladhattunk, mégsem találtunk nyomára a Kazinczy említette barátságos

otthonnak, nem tudtuk megnyugtatóan azonosítani a több környékbeli Andrásfalva nevû település mai

magyarországi helyeivel veti egybe; ismételten emlegeti a Bodrogot, a tokaji és újhelyi tetõket, s

Vásárhely környékét Kassáéhoz hasonlítja.

A Küküllõ völgyében Fehéregyházán át Segesvárra értek „Ez a legelsõ szász hely, melyet láték”,

amely a szászok elûzése, kihalása óta ma csupán idegenforgalmi látványosság, helyi hívek

nem visznek bele életet. Kazinczy nem sok rokonszenvet mutatott a szászok iránt, mi viszont a városépítõ

képességük jeleit látva elismerést éreztünk. És fájdalmat Erdély múltjának egyik meghatározó társadalmi

csoportja szinte teljes eltûnése miatt. Amikor az Európa kulturális fõvárosa címet elnyert

Nagyszeben utcáit jártuk, akkor sem feledkezhettünk meg arról, mit köszönhet a jelen az elõdök teremtõ

erejének. Vajon így gondolkoznak a város mai lakói is?

Kazinczy Segesvár mellett azt a csatateret kereste Nagyszõlõsnél, ahol Kemény János fejedelem elesett

kötõdõ csatahelyet kerestünk, s Petõfi emlékjeleinél tisztelegtünk. Jó tudni, hogy minden rongálás ellenére

az itt elesett költõ emlékezete él, s talán egyszer a segesvári dombra is visszakerül onnan eltávolított,

a csatatér felé tekintõ egykori szobra, melyet onnan Magyarországra számûztek.

Aszebeni Brukenthal-múzeumot Kazinczy is megcsodálta, s ma – újra az evangélikus egyház birtokába

adva – felújítva, újrarendezve fogadja a látogatókat. Agyûjtemény alapítójáról, Brukenthal Sámuelrõl,

elõtt, Kazinczy azonban már az elõzõ évben alaposan széttekintett ott az egyik leszármazott és a könyvtáros

kalauzolásával. Bár a hírneves mûgyûjtõ végrendeletében az épületet és kincseit az evangélikus

egyházra hagyományozta, 1946-ban államosították azt, sõt a legértékesebb alkotásokat elvitték Bukarestbe.

Guido alkotása lehet. Most én a Lorenz Lotta (1480–1556) által festett „Jeromos a pusztában” címû

festményt fedeztem fel a képtárban, de ezen nem skarlát lepel fedi a szent életû remete testét, amint azt

hátratett kezekkel, szemét a mennybe függesztve. Nem lehetek biztos benne, hogy õ is ezeket a festmé-

80

nyeket látta-e, mégis megnyugtató benyomást tett rám, a kulturális hatások folyamatossága, amelyeket

az ilyen történeti becsû közgyûjtemények teremtenek meg. Némi kárpótlás volt ez azért, hogy utunk során

addig - a vásárhelyi Teleki Tékán kívül - már nem találtuk nyomát a Kazinczy által tanulmányozott

magángyûjteményeknek.

nyomát, s amelyeket legtöbben most kerestünk fel elõször. Viszonylag szûk területen mennyi emlék!

Itt van a tragikus balladában megénekelt magas Déva vára, melyben Dávid Ferenc unitárius püspök

haláláig raboskodott; itt terül el a Kenyérmezõ, ahol 1479 novemberében Báthori erdélyi vajda és Kinizsi

Pál temesi bán gyõzelmet aratott a nagy túlerõben lévõ török sereg felett; itt áll még (szerencsére felújítva)

a marosillyei kastély, amelyben Bethlen Gábor született. A branyicskai impozáns udvarháznak

egykor Martinuzzi Fráter György és Jósika Miklós regényíró volt gyakori lakója, (ma megrokkant öregek

otthona, s nem bocsátják be az érdeklõdõt, pedig Kazinczy részletes leírást ad a helyrõl). Hátszegen

Jókai hõsei jelennek meg ma képzeletünk képernyõjén; Vajdahunyad díszes palotája Hunyadi János és

Szilágyi Erzsébet alakját idézi elénk; Õraljaboldogfalván a XIV. század elején épült templom csodáltatja

magát, miközben a magyar református hívek szinte teljes kihalása döbbent meg bennünket; Piskinél

Bem apó és katonái hõsies harcára gondolunk. Kazinczyt itt ihlette versre a töröktõl felszabadult Erdély

történelmi példázata, szakaszaiban az idegen elnyomás képei éppúgy megjelennek, mint a testvérharc

A történelem, a nagyok helyi emlékei mellett a baráti szívek vonzották további útjára az írót.

Tordoson Sipos Pálhoz tért be, akit Sárospatakról jól ismert – 1805 és 1810 között ott tanított –, s aki

visszakerült szülõföldjére lelkésznek, s metafizikával, matematikával meg a klasszikusokkal foglalkozott.

egy különösen kedves hely várt reá, Gyulayék másik kastélyában, Dédácson. Elbûvöli a környezet:

nagyrészt átalakult környezetbõl a látogató üdítõ érzéssel sétálhat be a parkba, amely természetvédelem

alatt álló arborétum, s útjain haladva elképzelhetjük, merre járhatott Kazinczy, karján a birtok úrnõivel,

rajzát Kazinczytól ismerjük, s amelynek helyét is õ választhatta meg. Talán sohasem találtuk volna meg

egy nagy rét mellett, a fák közt szerényen meghúzódó követ, ha az arborétum jólelkû román õre oda

nem vezet bennünket. Így elhelyezhetjük koszorúnkat, s lefényképezhetjük Ferenc barátunkat ükapja

emlékjelénél. Ennek a szürke obeliszknek is megvan a maga története. Felállítását frissiben megtervez-

81

azonban úgy tudjuk, ezt a most látható követ gr. Kuun Géza és nõvére, Fáy Béláné emeltette 1881-ben;

azt írja: „A dédácsi (piski) parkban nem látható a Kazinczy emlékére állított obeliszk, mert azt az

1970-es években ismeretlen helyre szállították.” Szerencsére ma (ismét?) ott van, bár nehéz megtalálni.

már Kazinczy látogatása után, 1830 táján épült. Érdekes találkozásban volt itt részünk. Motoros

kézikaszával füvet vágott egy munkaruhás férfi, mint kiderült: a kastély magyarul beszélõ gazdája,

Horváth-Tholdi Péter, aki az államtól visszaperelte nagyszülei birtokának egy részét, s most rendbe

hozza, rendezvények céljára alkalmassá teszi az épületet, amely az útkönyv szerint Erdély legnagyobb

méretû klasszicista kastélya. Az államosítás elõtti utolsó tulajdonosa a jelenleginek a nagyanyja, Wass

Ráhel, Wass Albert író nõvére volt. Az épületben kocsma, majd laktanya mûködött, szerencsére azonban

viszonylag ép állapotban került most vissza négy és fél évi pereskedés után a családhoz. A kúria

mai gazdája világot járt üzletember, aki többnyire Ausztráliában él, de lányát Egerbe küldte magyar

szót tanulni, õ meg a maga erejébõl – némi kedvezményes állami kölcsönt felhasználva – helyrehozza a

régi kastélyt, hogy jó ügyeket szolgáljon. A dévai Szent Ferenc Alapítvány máris több rendezvényét

hozta el ide az épületbe és az öt hektáros parkba.

(Utunk során más helyeken találkoztunk hasonló döntéssel. A keresdi Bethlen-kastélyt, amelyben

1949-ig élt a család, a romániai Legfelsõbb Bíróság most visszaítélte a család képviselõjének, Bethlen

Anikónak; berendezését azonban széthurcolták, elkerült Brassóba, Segesvárra. Apáratlan szépségû, kevesek

által ismert várkastély remélhetõleg hamarosan felújítva nyithatja meg kapuit az érdeklõdõ közönség

elõtt. Az õraljaboldogfalvi Kendeffy-kastélyt, amely most is jó állapotban van, mert az állami

gazdaság központja kapott helyet benne, nemrég ugyancsak visszakapta a család, szállodát terveznek

ott berendezni. Hadadon az egyik Wesselényi-kastélyt a Degenfeld, a másikat a Bánffy család kapta

vissza.)

rajongva szól mindig Hunyadi Jánosról, (külön fejezetet iktat be útleírásába a kormányzó származásáról,

vers születik, amelyben látomásként megidézi az itt élt nagyok szellemalakját, s amelynek zárógondolata

megszívlelendõ: „A hív érti a szent jelenést, s felriad álmaiból”.

hófehér hajú és szakállú pópa fogad, aki nem evilági mosolyával mintha maga is a régi idõk maradványa

volna. Már a IV. században állt itt egy ókeresztény templom, amelybe beépítették a környéknek a

rómaiak idejébõl hátramaradt köveit. Mai formáját talán a XV. században nyerte el, abból az idõbõl valók

a freskói. Érdekelték Kazinczyt a római emlékek, kitér Várhelyre, a rómaiak Ulpia Traiana nevû városába,

a dák királyok lakhelyére.

Pihenni aztán a gyógyi fürdõbe tért, amelyet már a dákok és a rómaiak is használtak, s amelynek hévize

ma is vonzza az embereket. Mi ugyan idõ hiányában elkerültük, de olvastuk Kazinczy részletes leírását

az akkor még kevéssé kiépített, szinte érintetlen környezetrõl, amely a forrás vizei körül reá várt.

tehenek legelnek a falak tövében, de a borús ég alatt elõttünk is kirajzolódik annak az

82

hogy egy örvendetes helyi értékre, a jeles regényíróra, Kemény Zsigmondra gondolunk, aki e falak között

született 1814-ben.

Gyulafehérvár mind Kazinczynak, mind nekünk örömmel várt úticél volt, s mind neki, mind a mi kis

csapatunknak némi csalódást is hozott. Az író dicséri a vár III. Károly lovas szobrával ékesített, diadalívre

emlékeztetõ pompás kapuzatát (most a felújítás miatt bedeszkázták, nem látható), s annál inkább

mert folyamatosan felújítják a püspöki székesegyházat, teljes pompájában díszeleg a mellette álló

bizánci stílusú ortodox katedrális, amit 1922-ben 52 m magas, hatalmas harangtoronnyal építettek,

rendben van a Babilon-épületben a múzeum, az egykori tiszti kaszinóban lévõ Egyesülés terme (ahol

1918-ban kimondták Erdély egyesítését Romániával), az egykori Bethlen-kollégium és a volt jezsuita

kolostor épülete. Mi azért szomorodtunk el, mert nem juthattunk be a Batthyány püspök által létesített

Batthyaneumba, ebbe az 1792-ben alapított könyvtárba, ahol kultúránk kimagasló értékeit õrzik; Bukarestben

kell engedélyt kérnie annak, aki be akar lépni kapuján. Kazinczy betérhetett oda, meghallgathatta

Cseresznyés András könyvtáros-kanonok tájékoztatását, láthatta az akkor 15-20 ezer kötetnyi

gyûjtemény legértékesebb darabjait, amelyekrõl részletesen megemlékezik útleírásában.

Mi a könyvtár helyett kaptunk egy váratlan ajándékot. Martonyi József professzor, aki a székesegyházban

és környékén kalauzolt bennünket, megnyitotta elõttünk Márton Áron puritán berendezésû egykori

szobáit, ahol házi õrizetben élt; sétát tettünk a kertben a kis filagóriához, ahol a boldog emlékezetû

püspök elmélkedhetett, imádkozhatott, ahol ritka látogatóit fogadhatta. Végiggondoltam ott magamban,

amit Márton Áronról tudtam: 1896-ban született, 1938-ban lett Erdély püspöke, 1949 és 1955 között

súlyos börtönéveket szenvedett el, 1957-tõl tíz éven át élt itt házi õrizetben, s bár 1967-tõl valamivel

szabadabban mozoghatott, pár év múlva súlyos rákbetegség támadta meg, 1980-ban meghalt, a székesegyházban

temették el. Meghajtottuk fejünket sírjánál, mint ahogy Kazinczy tette ittjártakor az ide

az emlékköveket részleteiben, mint ahogyan Izabella királyné és János Zsigmond szarkofágját, Bethlen

83

Gábor és I. Rákóczi György fekete márvány sírköveit is. Martinuzzinak nem volt síremléke, de tudták,

hová temették János Zsigmond közelében. Kazinczy a könyvtárban tett látogatása után másodszor is

szerint Kazinczy halála napjáig balkezének kisujján viselt, s tõle Iphigenia lánya örökölt, az unoka,

Becskeházi Becske Bálint révén a széphalmi emlékcsarnok ereklyéi közé került, s az odalátogatók

által sugározhatta tovább Kazinczy óhaját.

Hunyadi János Mezid bég seregétõl, amikor Lépes György erdélyi püspök is áldozatul esett, Hunyadi

életét pedig Kemény Simon önfeláldozása mentette meg. Egy héttel késõbb azonban Hunyadi

aratott gyõzelmet, s a töröktõl szerzett zsákmányból építette fel, újította meg a marosszentimrei templomot.

Megálltunk mi is ennél a templomnál, nemcsak azért, mert Hunyadira emlékeztetett, hanem mert

alapokon épült templomot 30 évvel ezelõtt már félig romosként említi az egyik útikönyv; most azt láttuk,

hogy rendbe tett tetõzet védi a puszta falakat a további romlástól. Az 1992-bõl való adatok szerint a

falu (a társközséggel, Gáldtõvel együtt) 2661 lakosából mindössze 35 a magyar. Nem tudom, hány a református

közülük, de aligha lehet erejük templomuk fenntartására.

Gáldtõn nem találtunk semmit, s a rendelkezésünkre álló írott források sem segítettek, pedig Kazinczy

elidõzött itt gr. Bethlen Imre küküllõi fõispán kastélyában, a ház hatalmas parkjában. Agróf vitte át

Kazinczyt Nagyenyedre, aki az ottani nagy múltú kollégium fõgondnoka volt akkor. Mi is otthon éreztük

a kollégium visszakapott szõlõinek termését mi is megkóstolhattuk a bennünket fogadó igazgatónõ jóvoltából.

Kazinczy idejében tíz professzor tanított ott mintegy ezer diákot, akik közül mintegy kétszázan

végeztek akadémiai szintû tanulmányokat, a többiek az alsóbb osztályokba jártak. Kazinczy megjegyzése

szerint kevesebb itt a diák, mint akár Debrecenben, akár Patakon. A könyvtár mintegy nyolcezer

kötetbõl állt, s az író sorra nézegette nevezetes darabjait, kóülönösen Báróczy hagyatékát, Bod Péter

és Benkõ József gyûjteményét, a kéziratokat, képeket. Épp akkoriban tervezték a kollégium új épületét,

amelynek alapkövét 1819-ben tették le, s amelybe mi most ellátogattunk. Az udvaron azonban áll

a régi Bagolyvár, amely most internátus, s helyet ad az iskolamúzeumnak.

Az író innen Tordán át Kolozsvárra tért be – akárcsak mi –, hogy aztánWesselényi szûkebb pátriájába

jusson. Útközben Esküllõn éjszakáztak, s bár váratlanul tértek be éjjel a betegeskedõ Mohai úrhoz,

Nekünk ugyan nem voltak ezen az úton különösebb kulináris örömeink – bár jóízûnek találtuk a fenyõvizet

és a puliszkát –, de ezt a felmelegedést igen sokszor megtapasztaltuk szálláshelyeinken és étkezéseink

során, amikor helybéliekkel találkoztunk. Kazinczy a kolozsvári piaci kenyérrõl írta, hogy annál

ízletesebbet sehol nem talált, sajnos mi azt nem kóstolhattuk meg.

Tihón, Zsibótól két órányira, az író Cserei Miklós személyében olyan baráttal találkozhatott életében

elõször, akivel már régóta levelezésben állt. Kazinczy megemlékezik róla, hogy a két település közötti

völgyben vívta meg vesztett csatáját II. Rákóczi Ferenc, innen kellett Lengyelországba elmenekülnie.

S itt következik Kazinczy útjának egyik nagyon emlékezetes állomása, a zsibói Wesselényi-kastélyban.

Tizenegy évvel elsõ látogatása után jutott el ide; akkor az idõsWesselényi fogadta, most már a

fia lett a ház gazdája. A kertben reggeliznek, verseket olvasnak, majd az istállóban nézik meg a híres-

neves lóállományt. Kazinczy beszámolójában oldalakon át írja le a paripákat, de bõven jut hely a település,

is, majd indulunk a dombra a kastélyhoz. Belépõdíjat fizetünk, mert állami botanikus kert van itt, ennek

köszönhetõen viszont rendben tartják a parkot, az impozáns barokk és klasszicista vonásokat mutató

kastélyt. Amodernnek szánt üvegházak ugyan rontják az összhatást, de talán bízhatunk a környezet tartós

rendezésében. Hatalmas udvart vesznek körül a kastély épületszárnyai, s szomorúan gondolunk arra,

hogy 1849. augusztus 25-én Kazinczy Lajos ezredes, az író legkisebb (akkor 29 éves) fia csapataival

itt tette le a fegyvert az orosz cári haderõ elõtt, innen vitték el Aradra, ahol alig két hónappal késõbb õt

84

is agyonlõtték. Keressük a Wesselényi család kriptáját. Útikönyvünk azt mondja, hogy a domb tetején

áll, szép reneszánsz és barokk sírkövei vannak. De mi csak puszta romokat találunk; bevallom, nem is

akarom elhinni, hogy így elpusztulhatott a két nagy Wesselényi – a zsibói bölény és az árvízi hajós –

síremléke; abban reménykedem, hogy az épségben megvan valahol, csak mi nem találtuk meg. Kazinczy

Szilágycsehen keresztül Hadadra megyünk tovább Kazinczy útját követve. A református templomnál

állunk meg elõször – a legtöbb településen a református lelkész volt helyi vezetõnk –, a tiszteletes

urat keressük. A tekintélyes parókia az egyházközség hajdani gazdagságra emlékeztet. A dombon álló

templom és iskola azonban leomlott falakkal áll, gerendákkal alátámasztva, földcsuszamlás okozott itt

hatalmas károkat. Igen-igen nagy költséggel elõbb betonpillérekkel kell megelõzni az újabb földmozgást,

hogy aztán újraépülhessenek a falak. Egy új templom felépítési költségének sokszorosáért igyekeznek

megmenteni, visszaállítani ezt az 1423-ban Szent László tiszteletére felszentelt gótikus szentélyû

templomot, melynek egyik ékessége az 1754-bõl való faragott szószék. Innen mentünk át megnézni

a két egykori Wesselényi-kastélyt, a kisebb 1763-ban épült, a nagyobb fél évszázaddal késõbb. Az „alsó”

kastélyt most birtokosa jóvoltából a reformátusok használhatják; míg templomuk újjá nem épül, itt

tartják az istentiszteleteket. A „felsõ”-ben a polgármesteri hivatal székel. Itt megvannak a régi istállók,

a benne tartott lovakat annak idejét Kazinczy is megtekintette. Kazinczy azt jegyzi föl, hogy az elsõ éjszakát

Wesselényi Miklóssal beszélgetéssel virrasztották át, majd Wesselényi Farkasnál zenei élményben

volt része, mert az ifjú gróf francia zene- és énekmestert tart házánál, akik hangversenyt adtak a

85

Mi Hadadtól nem követtük tovább Kazinczy hazafelé tartó útját, elõbb kitérõt tettünk az ákosi románkori

templom és Szilágylompért – az Ady család fészke – megtekintésére, majd Nagyváradra tértünk

be, itt kívántuk befejezni erdélyi, partiumi látogatásunkat. Kazinczy ugyan 1816-ban nem erre

ment, de Nagyváradhoz sok szállal kötõdött; bihari szülõföldjének ez volt a székvárosa, jól ismerte,

gyakran emlegette a Körös-parti várost, fürdõjében többször idõzött. A városban tett esti és reggeli sétánk

mellett arra kerítettünk sort, hogy jeles emberekkel találkozzunk, velük összegezzük frissiben tapasztalatainkat.

Dukrét Géza barátunk jóvoltából fogadott bennünket Tempfli József római katolikus

megyéspüspök, akiben egyszerûsége, közvetlensége mellett tartalmas lelkületû, józan gondolkodású

fõpapot ismertünk meg. Törékenynek tûnõ testében erõs szellem lakik, s meggyõzõdését talán ez a

mondata foglalja össze legtömörebben: „Az örök igazságokat az elveknek és tényeknek szintézisében a

mi idõnkben kell kibontakoztatnunk, mely teljes harmóniában egybefog eget és földet, Istent és embert”.

Helynöke, Fodor József pápai prelátus vezetett el bennünket a székesegyház, valamint az impozáns

barokk püspöki palota újra birtokba vett termeinek megtekintésére. Az általa szerkesztett történelmi

sematizmusból ismerhettük meg e Szent István-i alapítású, Szent László által váradi székhelyûvé

tett egyházmegyének gazdag múltját és küzdelmes jelenét.

Nagyváradon az értelmiség más képviselõivel is – köztük Csûry István református püspök helyettessel,

Péter I. Zoltán szerkesztõvel, Kupán Árpád tanárral – folytathattuk eszmecserét. Kazinczyhoz hasonlóan

mi is elmondhatjuk, hogy az utunk során megismert emberek által igen meggazdagodtunk. Õ

mások mellett Naláczy József íróbarátja, Szilágyi Ferenc klasszika-filológus, Teleki József történetíró,

Gyöngyösi János költõ, Aranka György író, Zeyk Miklós tanár, Kozma Gergely unitárius esperes,

Gyarmathy Sámuel nyelvész, Haller Gábor gróf, Ponori Thwerewk József történész, Buczy Emil író

társaságában ismerkedett az erdélyi szellemiséggel. Minket a korábban említetteken kívül többek között

Balázsi József semjéni polgármester, Kádár György krasznai, Püsök Sándor Csaba zilahi, Kusztos

Tibor bánffyhunyadi, Bessenyei István segesvári, Bíró Endre bögözi, Bódis Miklós hátszegi, Dobai

Zoltán ákosi, Szõnyi Levente szilágylompérti lelkészek, továbbá a marosvásárhelyi Balázs Árpád és dr.

Ábrám Zoltán, a székelykeresztúri Fülöp Zoltán, az udvarhelyi dr. Vofkori László segítettek a tájékozódásban,

a helyi múlt és jelen megismerésében. Emellett kalauzaink voltak a bejárt tájakhoz kötõdõ költõk,

akiknek verseit magunkkal vittük, s autózás közben idéztük. A Szilágyságban és a Kalota partján

Adyt hallgattuk, a házsongárdi temetõben Áprily és Dsida verse került elõ, Vásárhelyen Csokonai filozofikus

gondolatait hallgathattuk meg, a Maros mentén Gyulai Pál sorai kísértek, Segesváron Illyés

Gyula szólt hozzánk, Petõfi Piskinél Bem apót, Vajdahunyadon Hunyadit idézte közénk, Déván

Kõmíves Kelemenné nevezetes balladáját mondogattuk, Zsibón Berzsenyi siratta el Wesselényit, Váradtól

Juhász Gyula és Janus Pannonius szavaival búcsúztunk. S hallgattuk, mit mond Szentimrei Jenõ,

Szemlér Ferenc, Kányádi Sándor, Farkas Árpád...

Kilenc nap nem nagy idõ egy a mai Magyarországnál jóval nagyobb terület bejárására, de a megtett

út, az intenzív program mégis gazdagította ismereteinket. Jobban helyhez tudjuk kötni történelmi olvasmányainkat,

akár Móricz Erdély címû regényét, akár Jókai ott játszódó mûveit. De a mai viszonyok

is feltárultak elõttünk, akárcsak a közelmúlt rémségei. Az esti találkozások, a helyi értelmiségiekkel való

beszélgetések sok problémát felszínre hoztak (népességfogyás, magyar nyelvû iskolázás, felsõoktatás,

újságírás, jóvátétel, az egyházi javak részleges visszaigénylése, a politikai megosztottság stb.), tájékozódásunk

ilyen értelemben is hasznos volt. Részesültünk szomorú tapasztalatokban az omladozó,

üresen maradt templomokat látva, pusztuló kúriákkal találkozva,Wesselényiék zsibói sírboltjának romjait

szemlélve, de felemelõ benyomásokat is bõven szerezhettünk. Bár fogy Erdély és a Partium magyar

népe, a kitartásnak, a hûségnek, az áldozatvállalásnak is szép példáit tapasztalhattuk meg. Kazinczyt

követtük ugyan, de a mai talajon jártunk, a magunk számára szereztünk élményeket.

Amikor hazafelé indulva visszatekintettünk, az íróhoz hasonlóan mi is áldást kívántunk a meglátogatott

tájra és embereire. S a Kazinczyéhoz hasonló meggyõzõdéssel összegezhetjük tapasztalatainkat:

86

Jánosháza ma csaknem 3000 lelkes nagyközség

a Nyugat-Dunántúli Régióban, a Kemenesalja

délkeleti peremén.

A falu közepén áll az egykori Korona vendégfogadó.

Hozzá kapcsolódik történelmünk

egy kevéssé ismert eseménye. 1849. áprilisában

osztrák katonák által õrzött rabok érkeztek az

udvarára. Köztük volt gróf Batthyány Lajos is.

Mikor a környéken híre ment, hogy miféle vendégek

érkeztek a faluba, a vidéket forradalmi láz

kerítette hatalmába. Hajnalra fáklyákkal, kardokkal

és dorongokkal felfegyverzett, néhány

száz fõs tömeg vette körül a fogadót, követelve a

rabok szabadon bocsátását. A kapitány azonban

elzárkózott a tárgyalásoktól, katonáit sortûzre

állította fel, és felkészült az ütközetre. De a pattanásig

feszült helyzetben még tett egy utolsó

kísérletet, a felesleges vérontás elkerülése érdekében.

Megkérte Batthyányt, hogy próbálja meg

távozásra bírni Jánosháza népét. A miniszterelnök

szobája ablakából remegõ hangon, megrendülten

megköszönte Jánosháza lakosságának

„hazafias jóindulatát”, és kérte a forradalmárokat,

Tudta, hogy a sokaság ugyan kiszabadíthatná õt rabságából, de azt is tudta, hogy ennek

súlyos megtorlás lenne az ára. A tömeg hallgatva a józan észre, feloszlott; a rabok pedig reggel tovább

indultak Ausztria felé. Ez volt az elsõ magyar miniszterelnök utolsó nyilvános szereplése. Batthyányt

87

az ellene indított felségárulási perben halálra ítélték, és – mint ismeretes – október 6-án tizennegyedik

vértanúként Pesten kivégezték.

A hajdan szebb napokat megélt Korona néhány évtizeddel ezelõtt raktárként szolgált, de mûködött

benne galvanizáló mûhely is. Ennek veszélyes hulladékát az udvarra öntötték. A talaj rehabilitációja

sokba kerülne. Így az épület jelenleg romos állapotban csúfolkodik Jánosháza közepén. Falán azonban

ott van a „hálás” utókor emléktáblája.

88

A Honismereti Szövetség az 1996-ban elfogadott adózási törvény értelmében

a 2006. évi állampolgársági adó 1 %-ából 120 042 forint támogatást kapott.

Elnökségünk és szerkesztõbizottságunk megköszöni a támogatást, s hogy

egyetértve törekvéseinkkel, felajánlásával segítette munkánkat. Az összeget ifjúsági

honismereti rendezvényekre, valamint a Honismeret folyóirat megjelentetésére

használtuk fel.

Aki továbbra is egyetért célkitûzéseinkkel, a hazaszeretet elmélyítése, a

hagyományok éltetése érdekében tervezett programjainkkal, folyóiratunk megjelentetésével,

kérjük, szíveskedjen Honismereti Szövetségünket megjelölni

2006. évi adója 1 %-ának felajánlásakor.

Segítõ támogatását hálás szívvel köszönjük!

Manapság sokan fájlaljuk, hogy Magyarországon háttérbe szorul anyanyelvi kultúránk, de azok az

értékeink is – hagyományaink, színházi életünk, oktatási rendszerünk –, melyek nemzetközi elismerést

hoztak hazánk számára. A nemzeti zászló, a Himnusz, nagy elõdeink tisztelete – nem beszélve a magyar

identitásról – a politikai és közvéleményt formáló erõk céltáblája lett. Ezzel szemben például

Amerikában az amerikai zászló szent dolog, az amerikai öntudatról nem is beszélve, de Svédországban

is azt láttam, hogy a házakon olyan zászló lobogott, amilyen nemzetiségû a tulajdonos. Mennyivel

egészségesebb a lelkük azoknak, akik a családban és felnevelõ közösségükben megkapják a keresztény

és morális erkölcs alapjait. Ezt tapasztaltam például egy olyan családnál, ahol az édesanya magyar, az

édesapa német, a gyerekek Venezuelában születtek, az alapértékek mégis a helyükön vannak az életükben.

Kunckelné Fényes Ildikó a venezuelai – közelebbrõl a caracasi – magyarság egyik vezetõje, képviselõje,

akinek sikerült úgy felnevelni három gyermekét, hogy életük természetes része lett Magyarország,

Erdély, s nemzeti kultúránk szeretete. Kicsi gyermekként került ki családjával Caracasba. Férje

német, három gyermekük magyar anya- és német apanyelvû, mindkét kultúrában jártasak, kicsi koruktól

természetes közegük volt a Magyar Ház, a cserkészet, a magyar nyelvû istentisztelet.

– Természetesen a szüleimtõl kaptam az elsõ élményeket. Bár édesapám a mûszaki tudományok

doktora volt, rendkívüli humán mûveltséggel is rendelkezett. Õ rendezte meg például Caracasban az elsõ

Szent István ünnepet. Irodalmi elõadásokat tartott, sõt Vaszary Piroskával színészként is fellépett a

Magyar Házban. Arany, Vörösmarty, Kölcsey verseket szavalt. A családi nyaralások közben pedig Jókai

„A magyar nábob” címû könyvét olvasta nekünk, vagyis inkább elõadta, olyan érdekesen, hogy

minden délután vártuk a folytatást. Természetes módon éltük meg a magyar közösségi életet.

Atöbbes szám a két Fényes lányt jelenti. Ildikó testvére Csilla, jól ismert Magyarországon, hiszen õ

szervezte meg nálunk a Magyar Máltai Szeretet Szolgálatot Csilla von Boeselager néven. Akét kislány,

akik a szülõi házban tudatos magyar és keresztény nevelést kaptak, iskoláikat elõször Venezuelában,

majd Amerikában végezték. Ildikó 1956 szeptemberében kezdte meg tanulmányait New York-ban. Október

23-án kitört a forradalom Budapesten. A szabadságharc leverése után megindult a menekültek

áradata. Az egyetemhez közel volt az a kollégium, ahova a magyar menekült diákokat összegyûjtötték.

Fényes Ildikó önként jelentkezett tolmácsnak, tudta, hogy nagy szükség van a magyar nyelvet ismerõ

emberre. Az amerikai egyetemisták szervezetének egyik képviselõje felkereste és megkérte arra, hogy

egy nagygyûlésükön – ahol pénzt gyûjtöttek az 56–os menekültek részére –, beszéljen nekik a magyarországi

eseményekrõl, angolul. Így ismert meg akkor sok magyar diákot, részt vett a gyûjtésekben és

egyre szorosabb kapcsolatba került velük. Ezek a tapasztalatok nem múltak el nyomtalanul.

– A magyar kolónia életében gyökeres változást hozott egy látogatás – meséli beszélgetõtársam.

1975-ben dél-amerikai pasztorális látogatásra érkezett Mindszenty József bíboros hercegprímás és

Venezuelában is töltött tíz napot. Tudtuk, hogy rengeteg szenvedésen ment keresztül, egyébként is

83 éves, ezért igyekeztünk kíméletes programot összeállítani számára. Aztán minden másképpen

alakult. A programot félretette és 16 órás napok következtek: mindenkit fogadott, misézett, keresztelt.

89

90

A caracasi katedrálisban magyarul prédikált – a venezuelai televízió végig közvetítette. Óriási hatással

volt az emberekre, de még a gyerekekre is: „Szeretett magyarjaim”, kezdte beszédeit, s mindenki úgy

érezte, hogy hozzá szól.

• Milyen életprogramot tudott adni a hazától oly távol élõ magyaroknak?

– „Nem sírni kell, hanem tenni! „A jövõ az érdekes, nem a múlt”! Ez volt a visszatérõ jelszó. „Nem

kell nagy dolgokra gondolni – mondta – hiszen tudom, hogy a mindennapok szürkeségében, amikor valaki

fáradtan hazaér, nem sok ereje marad, de annyi igen, hogy a gyerekével magyarul imádkozzon, és

hétvégén magyarul tanítsa a gyermekét”. Amikor ezt hallottam, arra gondoltam, hogy ezt én is meg tudom

tenni! Annyira felrázott minket az ottléte, a kisugárzása, hogy a látogatása után egy héttel ismét

beindult a magyar óvoda, amit addig csak tervezgettünk.

Megrendítõ volt Mindszenty József látogatásának befejezése is – emlékszik vissza Kunckel Ildikó.

Venezuelából még átrepült egy pár napra Columbiába, de a visszatérésekor már nem tudott kiszállni a

repülõgépbõl. Kérte, hogy menjek fel hozzá a gépre (a sajtóreferense voltam Caracasban), s átadta nekem

a számunkra írt szellemi végrendeletét. Ausztriába érkezése után azonnal mûtötték, de már nem

tért magához.

• Mi lett a végrendelet sorsa?

Szétküldtem az általam ismert magyar nyelvû újságoknak, az eredeti példányt pedig az Antall-kormány

idején hazajuttattam. Jelenleg Lakitelken, az emigrációs múzeum archívumában található.

Számunkra valóban sorsdöntõ változást hozott Mindszenty bíboros hercegprímás látogatása, mert

az õ hatására teljesen új alapokra helyeztük a magyar munkát, különösen az ifjúság nevelését. Vasárna-

91

pi iskola, néptánc, cserkészet nálunk is mûködött, a Külföldi Magyar Cserkész Szövetséggel is kapcsolatban

voltunk. Meg kell említenem az európai parancsnok, Kölley György nevét, aki mindenki szeretett

Gyurka Bá’-ja lett. El lehet képzelni, mit jelentett a világ minden részérõl érkezõ magyar származású

gyerekeknek a téli-nyári tábor, ahol 200 fiatal között alakulhattak ismeretségek. Amellett, hogy sok

szép magyar népdalt, verset megtanultak, életre szóló barátságok szövõdtek.

Ezt én is bizonyíthatom, hiszen Kunckel Csilla budapesti esküvõjén a világ minden részébõl összesereglettek

a cserkész barátok. Soha nem vettem még részt ilyen összejövetelen, ahol a võlegény és a

menyasszony barátai messzi tájakról érkezve együtt elevenítették fel gyermek- és ifjúkoruk közös élményeit.

Mi már 2006 februárjában megkezdtük az elõkészítõ munkálatokat, amikor a venezuelai tb. Fõkonzul

vezetésével összeállt a megemlékezéseket rendezõ bizottság. A város egyik elegáns negyedében

kaptunk egy háromszög alakú teret. A terveket építészmérnök férjem készítette el. Bronzból készült a

magyar címer és a névtáblák: Magyar tér – Plaza Hungria. Október 23-án avattuk fel, a magyar szabadságharc

50. évfordulóján. Caracas említett negyedének polgármestere sátrakat állíttatott fel, az egyikben

a magyar közönség, a másikban a zenekar kapott helyet. Elénekeltük a magyar és a venezuelai himnuszt,

aztán felolvasták a forradalom és szabadságharc történetét spanyol nyelven. A magyar kolónia

részérõl én emlékeztem, a Magyar Köztársaság nevében az újonnan kinevezett nagykövet beszélt, végül

a fiatal polgármester lelkes, szép beszéde és fogadás következett.

A hivatalos ünnepségen kívül koncert, filmvetítések és egy bensõséges összejövetel a Magyar Házban

gazdagították az ünnepség sorozatot. A venezuelai televízióban is megemlékeztek a magyar

’56-ról.

Ehhez annyit tennék hozzá, hogy Venezuelában egy alig 5000–es létszámú magyarság él, többségük

a háború alatt érkezett oda, ’56-ban kevesebben. Mégis fontosnak tartották és el is érték, hogy a befogadó

országgal megismertessék Magyarország elnyomóikkal szembeni hõsies harcát.

92

Lønborg és Vostrup község 1945 február elején kapott némi ízelítõt abból, amitõl tartani lehetett.

Farsang utolsóelõtti napján érkezett a magyar egység a környékre. Akatonák és a családtagok zavartaknak

és fáradtaknak tûntek, ez a benyomás maradt róluk. Alig egy hét múltán újra eltûntek a magyarok,

és csak kevesen tudták a környéken, hogy Nymindegabba irányították õket, a legtöbben azt gondolták,

hogy a frontra vezényelték az egységet.

Március végén fokozódott a baj. Avirágvasárnapot megelõzõ napon érkezett a pécsi 4. híradós zászlóalj.

Az emberek úgy látták, hogy ezek a katonák jobban néznek ki, mint az elsõk. Nem hagyták úgy el

magukat, sokkal több érdeklõdést mutattak, és amint nem sokkal utána kiderült, keresték a kapcsolatot

a helybeliekkel. A helyi plébános, Anders Bork Hansen érzékelte elõször ezt az érdeklõdést, amikor a

zászlóalj segédtisztjével, Világi Zoltánnal utánajárt, hogy elszállásolási lehetõségeket találjon. A két

férfi nagyon különbözött egymástól. Az egyik ügyvéd volt, a másik teológus. Világinak nagy háborús

tapasztalata volt a keleti frontról,1 Bork Hansennek pár lövészeti gyakorlaton túl, amit a helyi hírszerzõ

szolgálatnál teljesített, nem volt háborús jártassága, mégis rokonszenv támadt kettejük között. [...]

Bork Hansen nemcsak pap volt, hanem a hírszerzõ szolgálat informátora is. Hogy ez milyen feladatokkal

járt, kiolvasható egy röviddel a háború után írt rendõrségi jelentésbõl. Az ellenállás hírszerzõ

osztályával olyan megállapodást kötöttek, hogy azokat a szövetséges pilótákat, akiknek a

Ringkobing-fjordtól délre kellett kényszerleszállást végezniük, irányítsák a lønborgi plébániára ahol

meg kell próbálni mintegy nyolc napon át bújtatni oket.2

Valószínû, hogy Anders Bork Hansen továbbadta a magyar zászlóaljról szerzett ismereteit a hírszerzõ

szolgálatnak. A közép-jyllandi körzet ellenállásának Nørre Nebelben mûködõ vezetõje, Carl P.

Jensen megerõsítette ezt, õ is azt a felvilágosítást adta, hogy Bork Hansen az ellenállás tagja volt a

szomszéd Hemmet községben. „Nagyon ügyesen és okosan kapcsolatot teremtett a magyar katonai

erõkkel, akiket a községben szállásoltak el. Istentiszteletre jártak a templomba. Így tudott Bork-Hansen

közelebbi érintkezést kialakítani az egység parancsnokaival, valami ritka és kölcsönös bizalom támadt

közöttük, és hallgatólagos megállapodás történt – mint sok más helyen az országban – a kölcsönös segítségrõl

az X napon, amikor majd a nácizmus megszálló ereje ellen a végsõ harcot megvívják. Abizalmas

megállapodás úgy jött létre, hogy az egyesített csapattest német parancsnokai nem tudtak róla” –

írta a ellenállás körzeti vezetõje.3

Bork Hansen megpróbálta egy a plébánián tartott találkozón Világi Zoltánnal és Steiner Jenõvel szorosabbra

fûzni a kapcsolatát. A megbeszélésrõl mind Világi, mind pedig Bork Hansen beszámolt késõbb

egy 1947 májusából való rendõrségi jelentés szerint; mind Steiner, mind Világi kijelentette, hogy

készek az ellenállás oldalára állni. „A megbeszélés során a plébános megkérdezte õket (a magyarokat),

hogy megértve az országban kialakult a helyzetet, hajlandóak-e támogatni a szövetségeseket a dán ellenállási

mozgalmon keresztül. Dr. Világi azt válaszolta erre, hogy igen. Ugyanakkor megkérdezte,

hogy ki tudná a magyarokat a helyi ellenállással kapcsolatba hozni, amelynek a létezésérõl már hallottak.

Aplébános elmondta nekik, hogy õ a közvetítõ. Dr. Világi azt válaszolta erre, hogy amikor valamilyen

konkrét lehetõsége nyílik, hogy segítséget nyújtsanak az ellenállásnak, egyszerûen értesítsék errõl

a községben tartózkodó csapat parancsnokát.”4

93

1 A diákszövetség 1970-es évkönyvében (Borris Mezõgazdasági Iskola) Helge Drewsen igazgató beszámol arról,

hogy jó barátja, Világi Zoltán, aki Sztálingrádnál, a Donnál harcoló magyar hadseregben volt tiszt, 1943

telén a mínusz 40-50 fokos hidegben a visszavonulás alkalmával közel állt a fagyhalálhoz.

2 A rendõrségi jelentés része volt annak a vizsgálati anyagnak, amelyet a Különleges Ügyek Minisztériuma készített

1947-ben a háború folyamán ott lévõ magyar csapatokról.

3 Carl P. Jensen: Som jeg husker det (Ahogy én emlékszem). Az ellenállási mozgalomról Nyugat-Jylland vidékén.

1978.

4 A Különleges Ügyek Minisztériuma, ügyiratszám 258/1945, 650/1945 és 18.61/1947. (Dán Országos Levéltár.)

Érthetõ, hogy Anders Bork Hansen sok évvel késõbb nehezen találta a megfelelõ szavakat, hogy leírja

a magyarokkal való kapcsolatát. Pap voltából és Világi századossal való jó kapcsolatából kifolyólag

sikerült õket nagyon közelrõl megismernie. Bepillantást nyert gondolkozásukba, mentális állapotukba

és nyomorúságos hangulatukba. De ez az ismeretség egyben teher is volt, és Bork Hansen késõbb sem

hagyott kétséget afelõl, hogy soha sem félt annyira, mint ezekben a hetekben. Rettegett, hogy a zászlóaljhoz

beépített Gestapósok felfedik. Amikor megkérdezte a magyar zászlóalj parancsnokát, hogy mi

történne, ha ezek megtudnának valamit, Steiner azt válaszolta, hogy agyonlövetnék. Ez a tudat nem

nyugtatta meg Bork Hansent, aki jól emlékezett vedersøi kollégája, Kaj Munk halálára. Földijeitõl is

kellett félnie. A magyarokkal való találkozásokat úgy is értelmezhették volna az emberek, mint a megszálló

erõkkel való barátkozást, és kollaboránsnak vagy quislingnek bélyegezhették volna. Borotvaélen

táncolt, ami nagy ügyességet kívánt. Anders Bork Hansen nem áll egyedül ezzel a problémával. Ahálózatához

tartozott Laurids Thomsen, Peter Øllgaard vostrupi kovácsmester, Jens Chr. Jensen halász és

mások. Az ellenálláshoz képest szervezetlenek voltak ugyan, de egymással annyira jó kapcsolatban álltak,

hogy teljes biztonságban találtak volna rejtekhelyet egymásnál.

A plébánián tartott megegyezés után megerõsödött az illegális együttmûködés a vostrupi magyar

zászlóalj és Peter Ollgaard kovácsmester között. Egy magyar tiszt, akinek nevét Øllgaard nem ismerte,

felkereste ot egy nap a mûhelyében, és négyszemközt kijelentette, hogy ha harcra kerül a sor, a század

kész az õ parancsait követni. Kiépítettek egy kommunikációs hálót a mûhely és az iskola között, miután

a magyarok – Peter Ollgaard szerint – mindig pontosan beszámoltak róla, mikor fognak a vasút mentén

vagy a fjordnál õrködni.5

1945. április 25-én éjszaka következett be az elsõ próbatétel, amikor egy szövetséges Halifax repülõgép

hatfõs személyzetével kényszerleszállást hajtott végre a Ringkobing Fjordnál, miután a németek

eltalálták õket. Skavenhusnál ért földet a gép, annak a fjordnak a környékén, ahol a magyar egység Világi

Zoltánnal együtt szolgálatot teljesített. 18 óra elmúltával számoltak be elõször a magyarok a kényszerleszállásról

a német hatóságnak. Ezalatt az ellenálláshoz tartozó emberekkel együtt segítettek az

angol személyzet hat tagjának, hogy eltûnjenek onnan. Kettõt közülük egy tanyán bújtattak el, ketten

német fogságba kerültek, a további kettõ megmenekült.

Ezzel egyidõben egy kis tiszti csoport dolgozott a Kis szótár címû dán-magyar szótár összeállításán,

amely összesen 2000 szót tartalmazott, és amely 650 példányban pár nappal a németek kapitulációja

elõtt jelent meg. Amikor a Gestapo tudomást szerzett a Kis szótár létezésérõl, elfogatóparancsot adtak

ki Világi Zoltán ellen, de ezt már nem hajtották végre a kapituláció körüli kaotikus napokban. A szótár

történelemmé lett azon a napon, amikor készen állt Majholm nyomdász asztalán, és azóta is szimbóluma

a történteknek. Ez a szótár a maga életét élte a hazatért magyarok körében, amikor levelet akartak írni

dán szállásadóiknak, ezért a háború után újra kiadták.6

Többször is emlegették az úgynevezett X-napot, amely a titkos megegyezés szerinti egy tervezett

felkelés idejét jelentette. A legvilágosabban kitûnik ez egy röpiratból, amelyre Világi Zoltán hivatkozik:

„Hamarosan harcba hívunk benneteket dán és magyar tisztek parancsnoksága alatt a gyûlölt Németország

ellen, amely kifosztja és megszégyeníti Dániát, ahogy már kifosztotta és megszégyenítette a

mi szegény hazánkat. Várjátok ezt a pillanatot nyugodtan és fegyelmezetten, és ne kövessetek el semmiféle

meggondolatlan vagy felelõtlen cselekedetet! Amíg nem kerül nyílt harcra sor, a dánok titokban

segítenek nekünk, ahogyan tudnak. Szabotáljátok a németeket, ahol csak tudjátok! Hagyjátok a nyilasokat

’véletlen balesetekben’ eltûnni! Vigyázzatok hogy ártatlanok ne sérüljenek meg! Ha a nyilasok eltûnnek,

a dán ellenállók tudnak nektek segíteni.”7 Aröpcédula szövegét csak úgy lehet értelmezni, hogy

az együttmûködés kiépülõben volt Lonborgban, Vostrupon, és ez a dán ellenállók és a magyarok közötti

tágabb együttmûködési hálózat részét képezte.

A németekkel való szembekerülés, amitõl az ország több részében tartani lehetett, a pár héttel késõbb

bekövetkezõ kapituláció miatt elmaradt. Más volt a helyzet Koppenhágában, ahol a Rosenborgkastélynál

egy zendülés április végén véres összetûzéshez vezetett, amely nyolc arra járó dán lakos éle-

94

5 Beszélgetés Peder Øllgaard egykori ellenállóval és kovácsmesterrel, Børkop, 1993. április.

6 Kis szótár, dán-magyar, magyar-dán szótár. 80 oldalas min szótár. Majholms Kiadó Vostrupon. Egy példány

található a Koppenhágai Szabadság Múzeumban, egy pedig a Budapesti Hadtörténeti Múzeumban. Az új kiadás

Magyarországon készült.

7 Világi: Magyar szabadságharcosok Dániában. 89–91.

tébe került a német és a magyar oldalon elesett katonák mellett. Az ok abból fakadt, hogy a németek komolyan

vették, amitõl a magyarok legjobban féltek, a frontra irányították õket. A lázadás április 22-én,

vasárnap reggel kezdõdött, amikor a magyar katonákat kirendelték a Rosenborg-kastély elõtti gyakorlótérre,

ahol egy német tiszt arra utasította õket, hogy még aznap délelõtt a németországi frontra induljanak.

Sohasem derült ki, hogy kik voltak ezek a magyarok. Talán a 93/II-es ezred egy vagy két zászlóalja

lehetett, amely Roskildétõl nyugatra, Hvalsoben állomásozott; de az is lehet, hogy a 93/I-es ezred

egységei voltak, amely azokban a napokban éppen úton volt Fynrõl Koppenhágába.8De akárkik voltak,

a frontra nem akartak kimenni. Néhány másodpercnyi tétovázás után mindenki széjjel futott, és eltûnt a

szomszédos utcákban. Egyenlõtlen harc volt; a gyengén felfegyverzett magyarok nem tudtak sokat tenni

a németek nehéz fegyverzete ellen. Sûrû lövöldözéssel embervadászat indult az egész városban, így a

Nørreport pályaudvarnál, a Gyldenløvesgade környékén és az Ørsted-parkban, ahol a németek

üldözobe vették a magyarokat.

„Ez a dezertálás lett a kezdete az egyik legdrámaibb vasárnapnak, amit a koppenhágaiak addig átéltek”,

írta másnap az Illegális Információ címû újság. „Azonnali hatállyal kivezényelték a német katonaságot.

Heves harcokra került sor a magyarok és német fegyvertársaik között, és a következõ 2-3 órában

az egész kerületben karabélyokból, pisztolyokból, géppisztolyokból, gépfegyverekbõl leadott lövéseket

hallottak. Ugyanakkor kézigránátok robbantak a házak között és az udvarokban a belvárosban is, és

amikor 10-11 óra felé a harc végül elcsendesedett, leverték a magyarokat, akik a harcot kirobbantották,

de a csapattest szétszóródott a szél minden irányában.” Akövetkezõ napokban a németek megpróbálták

eltussolni a felkelést, azt a hírt terjesztették, hogy csupán utcai harci gyakorlatokról volt szó, de a dánok

eleget láttak ahhoz, hogy tudják, mi az igazság. A magyar és német oldalon elesettek és a sérültek számát

soha nem közölték.9

Amagyarok és németek között a koppenhágai utcákon történt összeütközés volt a legsúlyosabb esemény

a magyar katonák Dániában való tartózkodásának az idején. A szerencsétlen végkifejlet ellenére

ez a felkelés a magyaroknak új reménységet adott. Ahíre futótûzként terjedt el a magyar egységek körében

az ország más részeiben. A magyarok egy csoportja, amely Fyn szigetén egy aasumi farm melléképületeiben

lakott, ujjongva és táncolva reagált, amikor a hírt a BBC adásából meghallotta. Holmsland

Kliten, Nyugat-Jyllandon egy magyar tiszt kapcsolatba lépett az ellenállással, és kijelentette: „Tudjuk,

hogy a magyarok Koppenhágában szembefordultak a németekkel. Ha a nyugati szövetségesek jönnek

elõbb, az önök rendelkezésére állunk. Ha az oroszok jönnek, harcolni fogunk ellenük.”10

Az ellenállási mozgalomnak tudnia kellett, hogy mi történik. A lønborgban események és az X-nap

említése arra vallott, hogy az ellenállók és a magyarok a háttérben valamire készültek. Hogy ez mi volt,

homályban maradt mindaddig, míg elo nem került egy irat a budapesti Hadtörténeti Múzeum gyûjteményébõl.

Ez egy hivatalos dán dokumentum volt, amelyet a magyar honvédelmi minisztériumnak küldtek

1947-ben, és amely a magyar csapatoknak 1945 tavaszán a dán ellenállással létrehozott együttmûködésérõl

szólt.

A budapesti Hadtörténeti Múzeumban dr. Varga József különbözõ iratmásolatokat adott át nekem,

amelyek a magyarok dániai állomásozásával voltak kapcsolatban. Ezek között találtam egy írásos feljegyzést,

amelyet a dán külügyminisztérium 1947 augusztusában küldött a magyar hadügyminisztéri-

95

8 Három forrás szerint Fyn szigetén a 93/I. zászlóalj volt az, amely felkelt a németek ellen, õket utána

Bornholmra küldtek. A) A Nyborgban 1947. május 7-én kelt rendõrségi jelentés elmondja, hogy 300 magyar

katonát, akiket 1945 telén az államvasutak knudshovedi épületében szállásoltak el, Koppenhágába küldtek,

ahonnan tovább kellett volna küldeni õket a frontra. B) A német katonai napló Silkeborgban azt írja, hogy

1945. április 25-én, tehát három nappal a lázadás után parancs jött a 328. tüzérosztályhoz, hogy 400 fõnyi

munkás-katonát küldjenek Bornholmra. Mint ismert, a 93/I. zászlóaljból küldtek egységeket Bornholmra. C)

Egy „Bornholm repülõtere a háború alatt” címû helytörténeti cikkben írja Egon Sorensen a repülõtéri magyar

katonákról: „Akatonák a német Vehrmacht tagjai voltak, de nyilvánvalóan nem voltak megelégedve a dolgokkal,

mert lázadást, vagy más engedetlenséget követtek el Koppenhágában, miután Bornholmra küldték õket a

repülõtér megerõsítését és kibõvítését célzó munkákhoz.”

9 Adán hírszerzõ szolgálat kiadása, 463. szám, 1945. április. (Nordisk Nyhedstjeneste nr. 428.) Részletes beszámolót

adott ki a magyar katonák és a németek közötti koppenhágai összetûzésrõl. A Politiken napilap 1945

májusában közölt egy oldalt ilyen címmel: „Da Ungarerne gjorde Opror i København” (Amikor a magyarok

felkeltek Koppenhágában).

10 C. P. Jensen: Modstandskamp i Vestjylland (Ellenállás Nyugat-Jyllandon). Før og efter 5. maj 1945. (1945. május

5-e elott és után). Centraltrykkeriet K/S, 1985. 115–116.oldal.

umnak, ahol azt annak az évnek októberében kapták meg. A csaknem két A/4 oldalas jegyzéket magyarul

fogalmazták, francia fordítással kiegészítve, és a mellékletben kísérõ dokumentumok találhatók pecsétekkel,

dátumokkal és különbözõ miniszteriumi titkárok neveivel. Az egész dokumentum nagyon

hivatalosnak látszott.

A feljegyzés háttere a következõ: 1947 tavaszán Nagy Bódog ezredes a magyar hadügyminisztériumból

Bratved hadtápos fõhadbiztos útján kérdéssel fordult a Különleges Ügyek Minisztériumához,11

van-e lehetõség közelebbi információkat kapni a Dánia megszállásában részt vett magyar csapatok magatartásáról,

valamint arról a sokféle segítségrõl, amit az ellenállásnak nyújtottak. Amagyar ezredes levelében

érzékeltette, hogy a magyar haderõnek az ellenállási mozgalommal való együttmûködésérõl

szóló pozitív tartalmú hivatalos nyilatkozat hasznos lenne Magyarország számára a II. világháborús

szerepvállalása következményeinek felszámolásában.

1947 áprilisában a minisztérium – a miniszter akkor Per Federspiel volt – elkezdte a kért vizsgálatot.

Kérdést intéztek az ügyben érintett dán hatóságokhoz, a különbözõ helységekben,az ellenállás vezetõihez,

az országos rendõrfõkapitányhoz, a fõparancsnoksághoz és a legfelsõ vezérkar hírszerzõ részlegéhez.

A miniszteri vizsgálatra a válaszok – amelyek több rendõrségi kihallgatási anyagot is tartalmaztak

azokról a településekrõl, ahol a magyarok tartózkodtak – a következõ hetekben érkeztek meg. Ezek

eredményeként készítette el a Különleges Ügyek Minisztériuma a feljegyzést, amit 1947 augusztusában

a külügyminisztériumon és a stockholmi dán követségen keresztül küldtek el a magyar hatóságoknak.

Bevezetésként leszögezték, hogy azok a magyar csapatok, amelyek részt vettek Dánia megszállásában,

túlnyomó többségben feszült kapcsolatban álltak a németekkel, németellenes beállítottságuk volt,

a dán lakossággal pedig jó viszonyba kerültek. Afeljegyzés ezt kibõvíti egy betoldással, hogy a magyar

csapatokat sok helyütt szinte internálták a németek. Általában rosszul voltak felszerelve, s a németek

ritkán vették igénybe õket katonai feladatok elvégzésére.

Magáról az együttmûködésrõl a dokumentum azt jelentette, hogy a magyar csapatok sok helyütt

kapcsolatot kerestek a dán ellenállással, fõleg röviddel a kapituláció elõtt, néhány esetben azonban már

röviddel Dániába érkezésük után. „A magyarok ezekben az esetekben kinyilatkoztatták, hogy ha szükség

lesz rá, akkor a dán ellenállás oldalán fognak harcolni a németek ellen, mint ahogy sok esetben

fegyvert és felszerelést adtak át az ellenállásnak, és szemet hunytak a dán szabotõrök akciói alkalmával,

pedig ezeket be kellett volna jelenteniük. Ez különösen sokszor elõfordult vasúti szabotázsok esetében

ott, ahol a németek magyarokkal õriztették a vasútvonalat.” Egy másik helyen ez áll: „Az összbenyomás

a magyar haderõ beállítottságáról és a németek elleni ellenállásra való hajlandóságáról olyan pozitív

volt, hogy a katonai ellenállás vezetése a németek elleni esetleges harc terveiben Sjoellandon, 1945

tavaszán számolt ezekkel a csapatokkal, bizonyos feladatok elvégzésére.” Továbbá azt közli, hogy több

Jyllandra kitelepített magyar csapat jóindulatú magatartást mutatott a kényszerleszállást szenvedett

szövetséges pilótákkal szemben, pl. úgy, hogy bújtatták õket. A Jylland legészakibb részén tartózkodó

magyar csapatokról azt írja, hogy nem kis szerepet játszottak az ellenállás operációs terveiben.

A feljegyzés és a hozzá tartozó dokumentumanyag most elõször ad áttekintést a történtekrõl. Az ellenállás

munkája, amely elszigetelten, kis településeken történt – pl. Lønborg/Vostrup –, itt egy nagyobb

összefüggésben látható. Bizonyos szavak, kifejezések ismétlodnek a megfogalmazásban. Avizsgálat

mellékleteit természetesen nem küldték el Budapestre. Ott csupán az a feljegyzés van meg, amit a

dán kormány küldött 1947 õszén.12 De a koppenhágai országos levéltárban (Rigsarkiv) sikerült megtalálni

az ehhez készült dokumentumokhoz tartozó 650. számú dokumentummappát „a magyarok viselkedésérõl,

akik részt vettek Dánia megszállásában”.

Az együttmûködésre az volt a jellemzõ, hogy a magyarok keresték a kapcsolatot az ellenállással, és

nem fordítva. Hogy a magyar tisztek voltak a kezdeményezõk, megerõsíti a Stockholmi Legfelsõ Vezérkar

Hírszerzõ Szekciója is, ahol E. M. Nordentoft ezredes a minisztériumnak küldött válaszában leírja,

hogy az elsõ tájékozódás a magyar csapatok dán oldalra való esetleges átállásáról Stockholmban

történt 1945 februárjában, ahol a magyar katonai attasé felkereste Nordentoftot, aki a dánok katonai attaséja

volt. A magyar attasé ekkor adatokat közölt arról, amit a magyarok közötti hangulatról és az ebbõl

adódó lehetõségekrõl tudott. Ezután a dán hírszerzés svédországi részlege biztosította a szükséges

96

11 AKülönleges Ügyek Minisztériumát 1945-ben állították fel, hogy leépítsék az ellenállás erõit és segítsenek az

ellenállás áldozatainak, hozzátartozóinak és tengerészeknek akik a szövetségesek oldalán szolgáltak. A minisztériumot

1947-ben szüntették meg. (Nagy Dán Enciklopédia).

12 Különleges Ügyek Minisztériuma, 258/12945., 650/1945. és 18.61/1947. sz. ügyiratok.

kapcsolatot Dániában. A dán fõparancsnokság részletes felvilágosítást kapott néhány magyar tisztrõl,

de az információ a másik irányba is áramolhatott, úgyhogy Stockholmban is tudtak az olyan tiszteknek

a cselekedeteikrõl, mint Világi Zoltán és Steiner Jenõ. Stockholmból az ellenállás Londonba

Montgomery tábornagyhoz tudta továbbítani a híreket a német oldalon álló magyarok hiányos harci

kedvérõl az esetleges dániai harcokban. A jelentések megfogalmazásában sokszor visszatérõ kifejezés

ez: „egy szövetséges invázió vagy az ellenállás és a német csapatok közötti nyílt harc esetén”.

Az együttmûködés mindenekelõtt titkos megegyezéseken alapult, amelyek nagyon megbízhatónak

tûntek. Így történt például Thistedben, ahol Erény János, a 91/II.-es zászlóaljsegédtisztje a Vestre Skole

iskolából egy német tisztekkel való megbeszélésrõl kijövet megjegyezte az ellenállás képviselõjének

Azel Rasmussennek, hogy a dánok számíthatnak a magyarokra. És Rasmussen mindjárt megértette,

hogy ez mit jelent. Számos esetben adták át fegyvereiket és felszerelésüket a magyarok az ellenállásnak,

emellett szemet hunytak, amikor a dán vasúti szabotõrök mûködésbe léptek. Ølgodból ismerünk

egy példát, ahol egy Fóris Béla nevu, a 2. mérnöki ezredben szolgáló tiszt folyamatosan informálta a

helyi ellenállást a német csapatok elhelyezkedésérõl Varde-ban és környékén. Értékes felvilágosítások

voltak ezek, azonnal továbbítottak õket a szövetségesekhez. Egy további epizód ugyanonnan a vasútvonalnál

elkövetett robbantás volt, amelyre a háború után derült fény, amikor egy magyar tiszt megerõsítette,

hogy az õ emberei voltak a tettesek. Õ maga látta el a legénységet robbanóanyaggal.

Mindezek elõtt különösen fontos szerepe volt egy kapcsolatnak, amely a katonai vezérkarig elért, s

amely belsõ vitákat keltett a magyarok között. A felszabadulás után egyenesen ez a kapcsolat volt az,

amelyhez újra és újra visszatértek. A93. ezred 6. zászlóalja 1945. február 2-án érkezett Dániába, ahol a

katonákat barakkokban szállásolták el a Høvelte kaszárnya szomszédságában Észak-Sjællandon, miközben

a noket és a gyermekeket tehervagonokban szállásolták el Birkerød állomáson. A zászlóalj feladata

a Lyngby és Birkerød közötti vasútvonal orzése volt, de hamar elterjedt a dánoknál annak híre,

hogy a németek nem bíznak a magyarokban. Már február 10-én, egy héttel a megérkezésük után, kapcsolat

létesült a magyar zászlóalj és a birkerødi helyi ellenállás között. A kapcsolat jelentos mértékben

egy Petõ nevû ellenállónak köszönhetõ (másik neve ismeretlen), aki magyar származású mérnök volt, s

az 1930-as évek óta élt Dániában, és február elején a koppenhágai fõpályaudvaron ismerkedett meg a

zászlóalj parancsnokával, Járdány Kálmánnal.13 Az elkövetkezendõ hetekben Petõ mérnök fontos szerepet

játszott közvetítõként és tolmácsként a magyarok és az ellenállás közötti együttmûködésben

Birkerødön. Március hónap folyamán a kapcsolat kiépült a sjællandi ellenállás vezetoségéig, és 1945.

április 1-jétõl elérte az ellenállás legfelsõ fokát, a fõparancsnokságot is.

A Koppenhágában, Lyngbyn, Birkerødön folytatott megbeszéléseken részt vett többek között az ellenállás

birkerõdi vezetõje, I. Tegner kapitány, Frederiksborg megye egyik kerületének vezetõje, C. V.

Deleuran alezredes, valamint a fõparancsnokságról Valeur Larsen százados és T. Hansen fõhadnagy.

Petõ volt a közvetítõ és a tolmács a tárgyalások során, és 1945. május 1-jétõl a magyar származású

Georg Kunwald is, aki a Nemzeti Múzeumban volt asszisztens. A magyar oldalról részt vett a 93/5.

zászlóalj parancsnoka, Járdány Kálmán, Széles fõhadnagy, Torkos és Ficzere hadnagy.14 A biztonsági

intézkedésekrõl a találkozók egyikén az egyik tárgyaló fél C. V. Deleuran alezredes irt: „A legfontosabb

megbeszélést egy tyúkólban tartottuk Birkerødön kívül, miután a környéket nagy gonddal átvizsgálták

a körzet megbízásából, és mert a magyarok nagyon idegesek voltak, hogy a németek nem fedik-e fel

õket; mivel a németek nem bíztak bennük, megkettõzött õrség vigyázott rájuk.”15 A tyúkólban tartott

megbeszélést továbbiak követték, amelyeket a Birkerød és Lillerød közötti vasútvonal mellett egy pajtában

tartottak meg. Ezek eredményeképpen megállapodásra jutottak, hogy a magyar zászlóalj a szövetségesek

haditervének keretében részt vesz egy támadásban a Høvelte-táborban tartózkodó németek

ellen, valamint SS- és Hipo-erõk ellen a Høveltegårdon, valamint a sandholmi táborban. Ezek a mûveletek

egy fegyveres felkelés részét képezték, amely a Svédországban állomásozó dán brigádoknak az útját

készítette elõ. A németek kapitulációja megelõzte ezt a hadmûveletet, de az elõzõ hetekben kialakított

együttmûködés azt mutatta, hogy a magyarok készen álltak a dánok oldalán való harcra – ha szükséges

– fegyverek nélkül is. Ha a német kapituláció csupán egy vagy két héttel késõbb következett volna

97

13 Henning Andersen: 2. „Verdenskrig oplevet fra en nordsjællandsk stationsby”(„A világháború ahogy egy

észak-sjællandi állomás-ról látszott”). Birkerødi Helytörténeti Egyesület Kiadója, 1994. 67. oldal.

14 Kommando Birkerød rapportja „Fõ pontok a VI. zászlóalj ellenállással való kapcsolatához”. (Rigsarkivet).

Henning Andersens könyve 67. oldal.

15 C. V. Deleuran beszámolója a Generalkommandóhoz 1946 február 6.. Frihedsmuseets Arkiv (Szabadság

Muzeuma Archívum).

be, a harc elkerülhetetlen lett volna – állította a Frederiksborg megyei ellenállás egyik jelentése 1945

õszén.

Azt a kérdést, hogy a magyarok részvétele a dánok oldalán milyen eredményre vezetett volna, sohasem

tették fel a dán megszállásról szóló történelemkönyvekben. Alig említik a tényt, hogy egy ilyen

együttmûködés létezett, és láthatólag senki sem ismerte ennek kiterjedtségét. Akormány 1947-bõl való

feljegyzésében maga állítja, hogy számítottak a magyarokra, és hogy biztosak voltak abban, hogy nagyrészük

a dán ellenállással tartott volna egy szövetséges invázió esetén. Ez a végkövetkeztetése az ellenállás

legfelsõ katonai vezetésének, és ugyanez volt az ellenállás helyi irányítóinak véleménye is.

Amegszállás utolsó heteit annak fényében kell vizsgálnunk, hogy bár mindenki tudta, hogy a németek

kapitulációja hamarosan bekövetkezik, azt senki sem tudhatta, miképp ér majd véget a háború. Önként

megadják magukat németek, vagy pedig az utolsó töltényig és az utolsó emberig harcolni fognak,

ahogy ezt mondani szokták? Számításba vehetõ-e a szövetségesek támadása, vagy Dániának egyedül, a

szövetséges hatalmak lényegi segítsége nélkül kell szembeszállni a német hadsereggel, amely mintegy

233 ezer emberbõl állt?

Kimondottan féltek attól, hogy Dánia a háború utolsó óráiban véres csatatérré válhat. Ebben a helyzetben

fontos volt minden, a németek alatt szolgáló idegen csapattest támogatásának a megnyerése,

akár tényleges harcba lépéssel, akár passzív magatartással. Vagy ahogy ezt C. G. Schøller alezredes az

ellenállás észak-jyllandi régiójából kifejezte: „Mind kijelentéseik, mind magatartásuk alapján a régió

azt a határozott következtetést vonta le, hogy a magyarok egy nyílt harc esetén Dániában nagy valószínûséggel

a dánok oldalán harcolnának, vagy legalább is passzívan viselkednének, és ez a következtetés

nem jelentéktelen részét alkotta azoknak a mûveleteknek, amelyeket az ellenállás tervezett a németek

ellen a maguk területén.”16

A németek és a más nemzetekhez tartozók közötti feszült viszony lehetett a másik ok, ami miatt az

ellenállás kapcsolatokat keresett a magyarokkal. Arra törekedtek, hogy megnyugtassák a lázadó elemeket,

míg a németek megadják magukat, és a háború véget ér. ARosenborg-kastélynál történt április 22-i

felkelés bizonyította, hogy nagyon szerencsétlenül sülhetnek el a dolgok. Ez a motívum a Thyben lévõ

orosz hadifoglyokhoz való kapcsolatban is szerepet játszott. Axel Rasmussen dûnefelügyelõ szerint,

aki összekötõ volt a helyi ellenállás és az ott tartózkodó idegen csapatok között, az oroszok nyílt felkelésre

készültek a németek ellen. „És õk [az oroszok] is ide jöttek hozzám esténként azzal a kérdéssel,

hogy mikor kezdjék el az ellenállást, és az én válaszom az volt, hogy még várjanak egy ideig, értesíteni

fogjuk õket. Ilyen módon tartottunk mindent napirenden”, mondta el õ.17

A bizonytalanság átterjedt az egész ellenállásra, hiszen mit tudtak volna tenni a magyarokkal elõzetes

közös gyakorlatok nélkül, és anélkül, hogy beszélni tudjanak egymással, meg tudnák érteni egymást.

Fel volt készülve a harcra az egyszerû magyar közkatona? Hogyan reagáltak volna az ellenállás

emberei egy kihívásra, a veszélyhelyzetre? Peter Øllgaard vostrupi kovácsmester, aki 1945 márciusában

titkos megbízást kapott, hogy harc esetén vezesse a 4. híradó zászlóalj egyik egységét, elore látta,

hogy a dolgok nagyon hamar ki tudnak siklani az ellenõrzés alól. „Az volt a megegyezés a magyarokkal,

hogy ha valami történik, akkor egymás mellé állunk. De ha addig mennek az események, akkor már

a lövöldözés is bekövetkezik. Mi is belekeveredtünk volna. Ez súlyos ígéret volt, de ilyen helyzetben az

ember ezt megteszi. Nem árulhattuk el a magyarokat.”18

Axel Rasmussen dûnefelügyelõ is úgy vélte, hogy a 91/II zászlóaljbeli magyaroknak és a dánoknak

nem volt sok esélyük a harcban a németek nehéz ágyúival szemben. A thyi német parancsnok a háború

után állítólag azt nyilatkozta, hogy teljesen tisztában volt vele, mit terveznek a dánok és mások, de arra

számított, hogy óvakodnak terveik végrehajtásától, mert mit is tudtak volna tenni ágyúk nélkül. „A kérdés

az volt, hogy amit mi meg tudtunk volna tenni, megérné-e az áldozatot, mert ezt a civil lakosság

nagy mértékben megszenvedte volna. Ezért minden arra irányult, arról kívántunk gondoskodni, hogy

ne támadjon felkelés.”19

98

16 Különleges Ügyek Minisztériuma, ügyiratszám 258/1945, 650/1945 és 18.61/1947. (Rigsarkivet)

17 Johan Hvidtfeldt levéltáros beszélgetése Axel Rasmussennel felügyelõvel, Soholt, Thy, 1963. június.

(Rigsarkivet)

18 Beszélgetés Peder Øllgaard ellenállóval és kovácsmesterrel, Børkop, elozõleg Vostrup. 1993. április.

19 Johan Hvidtfeldt beszélgetése Axel Rasmussennel. 1963. június.

A magyarok nagy érdeklõdése az ellenállási mozgalommal való együttmûködésre két okkal is magyarázható:

egyrészt a személyes biztonságuk s nem utolsó sorban a tisztek családja miatti aggodalom

vezette õket. Az utóbbi volt a közvetlen oka annak, hogy a 4. híradó zászlóalj Lonborgban és Vostrupon

kapcsolatba lépjen az ellenállással, mert a németek az asszonyokat és a gyermekeket Németországba

akarták visszaküldeni. Ez a pont is az egyik fõ témája lett a 93/VI-os zászlóalj és a birkerodi ellenállás

között folytatott tárgyalásnak. Egyetértésre jutottak abban, hogy a dánok a zászlóaljhoz tartozó nõknek

és gyermekeknek gondját viselik, ha harcra kerül a sor.

Egy további nyomós ok lehetett az együttmûködésre, hogy a magyaroknak szükségük volt valamiféle

alibire, hogy felelni tudjanak, ha Magyarországra való hazatérésük után elszámoltatásra kerül sor a

náci hadsereggel közös múltjuk miatt. Egy olyan igazolás, hogy a németek kapitulálása elõtt tevékenyen

együttmûködtek a szövetséges hatalmakkal, valószínûleg jobb megvilágításba helyezte volna

õket. Ez a 93/VI-os zászlóalj és a birkerødi ellenállás közötti egyik tárgyaláson fogalmazódott meg. A

magyarok egyik feltétele az volt, hogy ha együttmuködnek a közös felkelésben, arról az angol rádió

számoljon be. Követelték, hogy a németek kapitulációja után indítsanak tárgyalásokat a Szovjetunióval

arról, hogy visszaadják az orosz csapatok által Magyarországon elvett földet azoknak, akik a dánok oldalán

harcoltak.20 Végül a magyarok írásbeli igazolást kértek arról, hogy miután az ellenálláshoz kapcsolódtak,

németellenes magatartást tanúsítottak. Világi Zoltán százados a 4. híradó zászlóaljtól céltudatosan

gyûjtött ilyen igazolásokat a németek kapitulációja utáni napokban. Kapott ajánlóleveleket az

ellenállástól és a szövetséges pilótáktól, akiknek menekülését elõsegítették, és ez késõbb nagyon elõnyös

volt. Sok példa van arra, hogy a magyarok – az egyszerû közkatonáktól a tisztekig – a kapituláció

után írásbeli tanúsítványt kértek az ellenállástól. Néhányan szerencsések voltak, és még az országból

való elindulás elõtt megkapták ezt. Mások a hazaérkezés után levélben kérték ilyen igazolás megküldését.

„Jó lenne, ha az igazolásban az állna, hogy náciellenes voltam, hogy segítettem a dán ellenállásnak,

és részt vettem a két angol pilóta megmentésében”, írta Vassányi Béla egy levélben 1946 novemberében,

amelyben dán bajtársát, Harald Jensent arra kérte, hogy szerezzen a lønborgi paptól egy igazolást a

számára. „A plébános biztosan emlékezni fog erre az esetre, mert o ellenálló volt, és az angol pilóták

nála rejtõztek. Ettõl az igazolástól függ az egész jövõm.” Az ellenállás sok igazolást állított ki. 1946 júniusában

Thybõl küldtek egy nyilatkozatot, amelynek hatálya a 91/II.-es zászlóalj tisztjeinek legnagyobb

részére kiterjedt.21

Végül az utolsó és a legnyomósabb indok az együttmûködés keresésére a magyaroknak az a szándéka

volt, hogy ne vegyék õket egy kalap alá a németekkel. Ez az óhaj abban fogalmazódott meg, hogy a

német hadsereg összeomlása után a magyar zászlóaljjal jobban bánjanak, mint a német katonákkal,

akiktõl el akartak szakadni. Azászlóalj dán földön akart maradni mindaddig, míg a Magyarországra való

közvetlen visszatérés lehetõvé válik. Arra gondoltak, hogy majd vonattal szállítják haza õket, és nem

kell gyalogmenetben hazatérni. Éppen ez az ígéret vezetett számos problémához a németek kapitulációja

után. Mert a többi ígérettel ellentétben – például, hogy megvédjék a nõket és gyermekeket, valamint,

hogy igazolásokat állítsanak ki – azt az ígéretet, hogy a magyarokat másképp kezeljék mint a németeket,

nem váltották be.

Nagyjából és egészében nem volt kétség afelõl, hogy az ellenállás számított a tisztekre, így Guthy

Tibor alezredesre, a lemvigi 10. tüzérosztályból, Eperjessy Olivér õrnagyra az ölgodi 2. mérnökezredbõl,

Járdány Kálmán századosra a 93/VI. høveltei zászlóaljból és Steiner Jenõ századosra a lonborgi 4.

híradó zászlóaljból. Õket mint aktív vagy passzív ellenállókat mind beépítették az ellenállás terveibe.

Egy további kérdés a két legnagyobb ranggal rendelkezõ tiszttel volt kapcsolatos: Kóbor János alezredessel,

a 91. ezred parancsnokával, valamint Vittay Béla ezredessel, az összes magyar egység parancsnokával.

Vajon együttmûködtek-e és rokonszenveztek-e az ellenállással? Hogyan ítélték meg azt, hogy

a német oldalon álltak a háború utolsó napjaiban? Egyikük sem hagyott maga után írásbeli dokumentumot

arról az idõszakról, amelyet a magyar csapat tisztjeiként Dániában töltöttek. Megtartották anonimitásukat

a háború alatt és utána is. Amit tudunk róluk, azt az ellenállás adataiból, a családjuktól s némely

más forrásból tudjuk. Ezek az információk azonban több ponton ellentmondanak egymásnak.

99

20 Helge Klint: Efterretningstjenesten og hærens illegale transporttjeneste 1940–45. A hírszerzés és a katonaság

illegális transzportszolgálata 1940–45. 82. [Nem érthetõ, hogy mire gondoltak, a tolmácsok valószínûleg félreértettek

valamit. A fordító megjegyzése.)

21 Különleges Ügyek Minisztériuma, ügyiratszám 258/1945, 650/1945 és 18.61/1947.

Kóbor János és kísérete 1945. február közepén érkezett a Nymindegabnál fekvõ Outrupba, ahol a

németek kapitulációjáig tartózkodott. Ezekben a hetekben együtt lakott feleségével, Ilonával és Miklós

fiával a boltos lakásának ebédlõjében, amit a németek számukra lefoglaltak. De Kóbor nem tartózkodott

sokat ezen a helyen, mert többnyire úton volt a környéken, ahol ezrede egységei állomásoztak.22

Semmi nem mutat közvetlenül arra, hogy Kóbor János együttmûködött volna az ellenállással, noha valószínûleg

tudott róla, hogy ilyenre sor került. Magatartásából azonban nem vonhatjuk le azt a következtetést,

hogy ellenséges volt a beállítódása, még akkor sem, ha néhány ellenálló úgy vélte, náci volt.23

Több vizet zavart a dán ellenállás köreiben kelet-dániai tiszttársa, „vitéz” Vittay Béla ezredes, ezredparancsnok.

Egy magyar katonai kézikönyv szerint különbözõ csapattestek parancsnoka volt a keleti

fronton, mielõtt 1945 tavaszán a Dániában tartózkodó magyar egységek fõparancsnoka lett.24 Vittay

Béla ezredes törzskarával 1945. január 26-án érkezett Dániába. Párnapos esbjergi tartózkodás után a

törzset Koppenhágába küldték, ahol az ezredes fõhadiszállása a koppenhágai Norrevoldon lévõ

Kobmandsskoleban volt 1945 áprilisáig. Ezután a Roskilde-be költöztek, ahol a haraldsborgi

Husholdningsskoleban helyezték el õket. Az ellenállás dokumentumaiban mint nácit emlegetik. Ez a

jellemzés a háború után bekerült a hivatalos levelekbe, helytörténeti könyvekbe anélkül, hogy jobban

megvizsgálták volna az ügyet.25 Kiderült, hogy a vád egyetlen meghatározható esetbõl támadt, a németek

kapitulációját követõ napokból. 1945. május 6-án a 93/VI.-as zászlóalj a hoveltei táborban megtagadott

egy német parancsot, hogy a németekkel együtt vonuljon a határ felé. Járdány Kálmán százados

ekkor kijelentette, hogy a zászlóalj kivált az ezredbõl, és az ellenállás irányítása alatt áll. Anémetek ezután

Vittay ezredparancsnokhoz fordultak, hogy tegyen rendet soraikban. Õ pedig roskildei fõhadiszállásáról

telefonon keresztül vette fel kapcsolatot Járdány századossal, akit leváltott és letartóztatásba helyezett.

26 A következõ órákban az ügy drámai fordulatot vett. Hogy elkerülje a letartóztatást, Járdány

kapitány mindkét segédtisztjével egy közeli erdõbe menekült. Egyidejûleg a németek gépfegyverekkel

körbevették a tábort, felkészültek a harcra, annak ellenére, hogy már megtörtént a kapituláció, és a kivonulásra

készültek. Vittay ezredes Roskildebõl Hoveltebe sietett, közben azonban az ellenállók egy úttorlasznál

Farumban feltartóztatták, és foglyként vitték az sjællandi ellenállás központjába, Holtéba.

Ugyanaznap az este, amikor az angol fohadiszálláson a koppenhágai d´Angleterre szállodában ezt megtudták,

elrendelték, hogy engedjék szabadon, ami másnap reggel meg is történt. Ebbõl az esetbõl kiindulva

állította az ellenállás birkerodi parancsnoka jelentéseiben a dán kormánynak, hogy ez a férfi „ismert

náci” volt. Ez a minõsítés többször is felbukkant, többek között amikor a Felszabadítási Mozgalom

Tanácsának elnöke, Mogens Fog 1946 júniusában a magyar kormányhoz fordult.27

Mit mondhatunk ma ezekrõl az eseményekrõl? Közelebbrõl tekintve a magyarok nem hagytak sok

maradandó nyomot maguk után. Néhány felirat a sírköveken, egy szótár, itt-ott egy bajonett, egy fába

faragott címer. Nem sok. Visszatekintve: a magyarok, akik Dániába jöttek, baj nélkül megúszták a dolgot.

A II. világháború hatalmas emberveszteségét tekintve, ahol Magyarország borzasztóan nagy árat

fizetett, Dánia nem volt a legrosszabb tartózkodási hely, ha eltekintünk a késõbbi tragikus eseményektõl,

amely a bornholmi magyar katonákkal történt. Ahazatérés utáni években jöttek rá sokan arra, hogy

milyen szerencséjük volt, hogy Dániába kerültek. Így a legtöbben megmenekültek az orosz munkatáboroktól.

Éppen ezt emelte ki Muzikár Sándor, amikor elõször találkoztam vele kis üdülõházában, fent

100

22 Klara és Chresten Pedersen boltos lánya, Karen Margarethe Rødbroból, aki ekkor 16 éves volt, elmeséli, hogy

családja gyakran beszélt Kóbor feleségével amikor férje távolt volt. Amikor otthon volt, a család általában sokat

tartózkodott a nappaliban, ami az I. emeleten volt. Egy tiszthelyettes hozta az ételt a közeli outrupi tábori

konyháról.

23 Fõhadbiztos C. C. G. A. Bratved a Különleges Ügyek Minisztériumának1947. április 11.-én készült beszámolójában

említi, hogy „Ovtrupon (Nyugat-Jylland) egy tüzér ezred (3000 ember) kapcsolatban volt az ellenállással.

Itt a parancsnok valószínûleg náci volt, ezért õt kihagyták a dologból.

24 Bilderchronik der kgl. ungarischen Streitkräfte (1919-1945). Ordensrat des Vitez-Ordens, Michelfeld, 1977.

33.

25 A könyvben – 2. Verdenskrig oplevet fra en nordsjællandsk stationsby – az ezredest úgy említik mint aki „lelkes

náci” volt. 68.

26 A birkerødi parancsnokság beszámolója a dán honvédelmi miniszternek, 1945. június 18. Különleges Ügyek

Minisztériuma, ügyiratszám 258/1945, 650/1945 és 18.61/1947.

27 Levél, kelt 1946. június 21-én. Magyar Hadtörténeti Múzeum, Budapest.

a Mecsekben, Pécs felett. Az akkor 85 éves volt századparancsnok ezt mondta: „Most is szerencsémnek

tartom, hogy Dániába mentünk. Ha nem, talán Szibériába kerülünk, ahol szenvedtünk és talán meghaltunk

volna. Isten óvja Dániát! Gud bevare Danmark!”

Nem a háború, nem az ellenállás, nem a katonai együttmûködés, nem a meghiúsult ígéretek kötötték

össze a magyarokat a dánokkal a háború utáni években, hanem a vendégszeretet, amit ott-tartózkodásuk

idején megtapasztaltak. Személyes kapcsolatok alakultak ki, amit az ország elhagyása után is megtartottak.

Talán emlékeztette õket valami otthonukra, talán láttak egy álmot, hogy hogyan is lehet élni.

Ezért történt, hogy soha nem tudták elfelejteni az ittlétet? A Magyarországra való hazatérésük, 1946

után gyakori levélváltásokkal folytatódott a kapcsolat a katonák és egykori vendéglátóik között a nehéz

körülmények ellenére is. [...]

A magyarok kívül estek azon a képen, amilyennek egy háborús megszálló hadsereget el lehet képzelni.

Belekényszerítették õket egy háborúba, amely nem az övék volt, sokszor nehéz volt megkülönböztetni,

hogy kik is voltak a megszállók, kik a megszállottak. Sokan a magyar katonák közül nagyon

fiatalok voltak, elõször jártak idegen országban; többen közülük még nem is jártak a maguk faluján túl.

Elszigetelt helyekrõl jöttek Nyugat- és Dél-Magyarországról, olyan településekrõl, mint Kaposvár,

Pécs, Mohács, Szekszárd és Szeged. Meghatározó szerepet játszott, hogy lakhelyükön a magyar katonák

és hozzátartozóik oly közel éltek a dánokhoz. Ebbõl kölcsönös megértés fakadt. „Társaink voltak a

szenvedésben, de õket keményebben érintette a háború valósága mint minket,” mondták róluk a dánok.

[...]

Ma mindez már történelem. Nem létezik többé a vasfüggöny, amely Kelet-Európát és Magyarországot

elválasztotta Európa többi részétõl. Megbukott a diktatórikus rezsim, a magyar nép ismét szabad.

Politikai és katonai értelemben az akkori három fél – a magyarok, a németek és a dánok – egymás mellett

állnak mint a NATO és az Európai Unió tagjai.

Adánoknak a maguk diszkrét módján megvolt a képességük és akaratuk a vendégszeretetre, amikor

a magyarok 1945 telén és tavaszi hónapjaiban kopogtattak ajtóikon. Gesztusuk távlatos magatartást és

értékeket tükrözött. Ezt a magyarok sohasem felejtették el...

101

A Bethlen Gábor Alapítvány (Bp. Károly krt. 5.) az 1996-ban elfogadott

adózási törvény értelmében a 2006. évi állampolgári adó 1 %-ából 133 510 Ft támogatást

kapott, melyet a Bethlen-díj átadására szervezett ünnepség költségeire,

valamint az alapító okiratban megfogalmazott célokra fordítottunk.

Az Alapítvány köszönetet mond mindazoknak, akik támogatásukkal segítették

munkánkat.

* * *

A Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület (1011 Bp. Corvin

tér 8.) az 1996-ban elfogadott adózási törvény értelmében a 2006. évi állampolgári

adó 1 %-ából 199 796 Ft támogatást kapott. A felajánlott összeget névadónk,

Lakatos Demeter csángómagyar költõ verseinek megjelentetéséhez használtuk

fel.

Köszönjük segítõ támogatásukat!

Újkígyós nagyközség alapítói Békéscsabától délnyugatra,

annak a Békés-Csanádi löszhátnak a peremén

települtek meg, amely az Alföld síkjából szerényen

kiemelkedve, akár vízválasztónak is tekinthetõ

a Körös és a Maros között. Bálint Sándor a „Szögedi

Nemzet” tudós krónikása régi iratokban találkozott

a község nevének Dohányoskígyós változatával is,

ami arra utal, hogy településünk eredetileg gányófalu,

azaz az önellátáshoz szükséges vetemények megtermelésén

túl, monokultúrás dohánytermesztéssel

foglalkozó településként jött létre.1 A nagy idõt élt

Csatlós Gyuláné Molnár Matild néni így foglalta

össze a falualapítás történéseit családi hagyományra

támaszkodó visszaemlékezésében a néprajzi gyûjtõ

Mint az idézett szövegbõl is kitûnik, a telepesek egységesen a jellegzetes szegedi „õzõ” nyelvjárást

beszélték.3 A község nyelvére csupán igen halványan hatott a békési „e-zõ” és „í-zõ” népnyelv, így az

1970–1980-as évekig s szórványosan napjainkig családi körben töretlenül megmaradt a szépen zengõ

szögedi tájszólás, amely a nyelvjárásszigetekre jellemzõ belterjes nyelvi vonásokkal társult. Hamar

erõs virágzó település lett Újkígyós, õrizve archaikus hagyományait, amit, Algyõrõl, Apátfalváról,

Árnyásról, Baksról, Csanyról, Csongrádról, Felgyõrõl, Földeákról, Hantházáról, Homokról, Makóról,

Mindszentrõl, Síróhegyrõl, Szõregrõl, Szegedrõl és az elõbb emlegetett Tápéról hozott magával.4 Õriz-

102

1 Bálint Sándor: A szögedi nemzet; A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1978/79. 1. Szeged; 1980.

2 Csatlós Gyuláné Molnár Matild született: 1894. A gyûjtés idõpontja: 1986. március 27.

3 Bálint Sándor: A szögedi nemzet; A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1978/79. 1. Szeged; 1980. 245. old.

4 Újkígyós telepítésében részt vevõ települések sorát Králikné Füzesi Etelka gyûjtötte ki a plébánia anyakönyveibõl.

A témával kapcsolatban lásd Králikné Füzesi Etelka: Újkígyós. Történeti áttekintés. Újkígyósért Közalapítvány.

Újkígyós 1996. 11–12. old.

ve a katolikus hitet annak ellenére, vagy inkább éppen azért, mert területét szorosan ortodox románok, a

régi kígyósiak szóhasználatával élve “olájok”, valamint zömmel evangélikus vallású szlovákok, “tótok”

által lakott települések vették körül. A település népessége erõteljesen gyarapodott, 1844-ben a

kígyósi kertészség már 2052 lelket számlált.5 Újkígyós – a legészakabbra szakadt szegedi eredetû kertészközség

– népi mûveltségérõl és mentalitásáról elmondhatjuk azt, amit Lele József ír, az “óhaza”

Ebben a szegedi gyökerekbõl táplálkozó közösségbe született egy kisfiú 1870. február 20-án, az Úr

föltámadásának napján, Csatlós János közrendû földész és felesége Süle Mária törvényes gyermekeként.

Négy nap múlva, csütörtökön tartották keresztvíz alá a Szûz Mária Szent Nevének tiszteletére

emelt újkígyósi templomban. Ezen a napon a keresztény világ Szent Mátyás apostol és vértanú emléknapját

üli, így a gyermek is a Mátyás nevet kapta a keresztségben.

Csatlós Mátyásra szûkebb családján kívül ma már nem, de Jézuskás Matyi bácsira, az elõimádkozó

búcsúsvezérre a mai napig sokan emlékeznek Újkígyóson. Mára gyakran használt szólássá nemesedett

nagykalapos, fehér bõgatyás alakja ott él a község idõsebb lakónak emlékezetében. Ha valaki valamivel

nagyon elõresiet, kígyóson csak annyit mondanak rá: „Elõre van, mint Jézuskás Matyi bácsi az imádsággal.”

Idézett szólásunk és a gyûjtés során megismert személyes viszonyulások is bizonyítják, hogy a búcsúsvezér

képviselte értékrend és a hozzá kapcsolódó hagyományos hitvilág és világkép a közösségen

belül lassan-lassan elvesztette kizárólagos érvényét. Térvesztése Újkígyós esetében különösen 1960 –

az Aranykalász Mezõgazdasági Termelõszövetkezet megszervezése után – vált szembetûnõvé. Avallási

és középparaszti identitás felszíni elemei a közösségi tudat mélyebb rétegeibe húzódtak. Ahagyományos

értékrendet immár tudatosan fölvállaló személyek és csoportok marginalizálódtak.7 Bár a tudat

célzott átformálásnak a lehetõségekhez mérten Újkígyós közössége ellenállt, ám az 1960-as években a

fiatalság egyre inkább elfogadta a „mezõgazdaság szocialista átszervezése”-vel együtt, mintegy árukapcsolásként

a községünket is elérõ technikai forradalmat. Az elektromos áram bevezetésével, a vízhálózat

kiépítésével, a rádió és késõbb a televízió elterjedésével valósággal átrendezõdött a község értékrendje

s végsõ soron közösségi struktúrája is. Külön tanulmányt érdemelne az itt említett változásokhoz

kapcsolódó viszonyulás a beszélt nyelvhez, nyelvjáráshoz, Egyházhoz, Egyházközséghez és a

többi, korábban meghatározó jelentõségû közösségi megnyilvánuláshoz, intézményhez. Az itt említett

folyamatok esetünkben, Matyi bácsi e folyamatok szempontjából korai, 1950-es halála miatt nem vezettek

a közösség új értékrendje és a búcsúsvezér közötti konfliktushelyzetekhez. Saját gyûjtési tapasztalatunk

alapján az ebbõl fakadó feszültség azonban például az oroszhegyi Bálint I. László, a

bogdánfalvi Andor János és a lészpedi Jánó Ilona esetében lényegi szinten más és más, de minden esetben

a további életutat is meghatározó konfliktussá duzzadt. E konfliktusok lehetõségei már az idézett

helyeken is megjelennek a 30-as és a 31-es számú szövegrészekben.

Adatközlõink egybehangzó, de nehezen megfogható vélekedése volt, hogy a korábban is jámbor és

mélyen vallásos férfi kivételezett búcsúsvezéri hivatását 1920 körül kapta. Elhívatása a közösség búcsús

hagyományainak fönntartására vonatkozott. Elsõsorban a Kisasszony napi máriaradnai búcsúshagyományok

ápolása volt a cél. Trianon után az Újkígyóstól 120 km-nyi távolságra fekvõ Arad megyei

kegyhely Romániához került. Érthetõen a búcsújárás feltételei megnehezedtek. Ebben a nehéz helyzetben

lépett föl az újkígyósi búcsúsvezér, úgy, hogy a radnajárás üdvös hagyománya nem, hogy nem

szûnt meg, de a két világháború között sajátos virágkorát élte.

103

5 Népösszeírások alapján (BmL Közgy. ir. 1774/67., 1845/7.) Békéscsaba Története; Elsõ kötet. A kezdetektõl

1848-ig Szerk.: Jankovich B. József–Erdmann Gyula 1991. 522. old.

6 Lele József: A tápaiak hite. Tápé. 1998.

7 Az itt említett folyamatok esetünkben, Matyi bácsi e folyamatok szempontjából korai, 1950-es halála miatt

nem vezettek a közösség új értékrendje és a búcsúsvezér közötti konfliktushelyzetekhez. Saját gyûjtési tapasztalatunk

alapján az ebbõl fakadó feszültség azonban például az oroszhegyi Bálint I. László, a bogdánfalvi Andor

János és a lészpedi Jánó Ilona esetében lényegi szinten más és más, de minden esetben a további életutat is

meghatározó konfliktussá duzzadt.

Szólnunk kell róla, hogy adatközlõink, Jézuskás Matyi bácsi rokonai, unokái, szomszédai, koruknál

fogva csupán az idõs, élete végén járó búcsúsvezért ismerhették. A tõlük lejegyzett történeteknek csupán

egy része nyugszik valódi személyes emlékeken. A szövegek zöme a kollektív közösségi tudatban

keletkezett, mesei, mondai és legendai elemeket is fölhasználó népköltészeti alkotás. Az ifjú és érett

felnõtt korú Csatlós Mátyás személyisége rejtve maradt, ugyanígy élete és hétköznapjai sem ismertek.

A Jézuskás Matyi bácsihoz kapcsolódó hiedelemszövegek gyûjtése közben megerõsödött a néprajzosaink

régi tapasztalata, miszerint az adatközlõk mondandójukat úgy kezdik, hogy elhatárolódnak annak

indítékára vonatkozóan megdöbentõ adalékra találtunk gyûjtésünk végén, mikor a régi családi

fényképek között egy kopott, egykor kötelezõ tananyagként számon kért ponyvafüzetre bukkantunk,

amely itt most nem valamely csodás gyógyulás, vagy mindent legyõzõ szerelem izgalmas fordulatát

osztja meg olvasóival, hanem módszeresen a népi hitvilág gyógyító praktikáit kisarkítva s nevetségessé

téve a „babona elleni harcot” hirdeti meg. Az 1951-ben megjelent, mindössze 15 lapból álló füzet a

A függelékben közölt 32 narratíva fölvázolja elõttünk Jézuskás Matyi bácsi alakját, külsõ és belsõ

tulajdonságát, személyiségének egy-egy jegyét, viselkedésben, ruházatban, életvitelben megnyilvánuló

alkotó ragaszkodását közössége hagyományihoz. Ám a közösségi szerepének és hivatásterületeinek

pontos meghatározásához tágítani kellett az adatközlõk körét. A néprajzi gyûjtés klasszikus eszközei

ebben nem igazán voltak segítségünkre. Mint arra fentebb már utaltunk Újkígyósi búcsúsvezérünk imacsoportjának

és zarándoktársaságának tagjai közül gyûjtésünk idején, 2005–2006-ban már senki sem

élt. Mint arra már utaltunk a visszaemlékezõk többsége kisgyermekként vagy fiatal felnõttként személyesen

ismerte Csatlós Matyi bácsit, ám a vele kapcsolatos információk javarésze nem személyes emlékeken

nyugszik, hanem inkább a közösség újra és újra elmondott, a legendákhoz és anekdotákhoz kapcsolódó

elemeket is magán viselõ kollektív emlékezetének a terméke. Az egykori búcsúsvezér alakja

tehát – mint arra már utaltunk – szerves része az újkígyósi római katolikusok közösségi emlékezetének.

A gyûjtõ, e sorok írója maga is tagja ennek a közösségnek, így tehát alkalma és lehetõsége volt megfigyelni

a közösségi tudat jelen témánkhoz tartozó megnyilvánulásait. E megfigyelések alapján a közösségi

szerepek tekintetében a következõ képet tudjuk fölvázolni:

A hagyományos paraszti viselet õrzése. A hagyományos viselethez való ragaszkodása csupán saját

személyére vonatkozóan része küldetésének.

– A radnai búcsújárás hagyományainak fönntartása a trianoni békediktátum utáni idõben.

– A környékbeli falvak templombúcsúira induló gyalogos zarándoklatok szervezése és vezetése.

– A templombírói tisztség fönntartása, az egyházközség rendtartásának tudatos õrzése.

– Az archaikus családi rend megtartása.

– Szerepvállalás a gyermekek és ifjak nevelésében a családi kereteken túlmutató körben is.

Jézuskás Matyi bácsi közösségi szerepeire utaló adalékokat olvashatunk a halotti anyakönyv megjegyzés

templombírói tisztség viselõje az egyházi célú létesítményekért volt felelõs. A néprajzi lexikon ide

vonatkozó szócikke szerint feladatai közé tartozott az egyházi és világi közigazgatás szétválasztása

elõtt a templom, a temetõ, a plébánia hivatal gondozása, a templomi ülésrend megállapítása és a rend

egyébkénti fenntartása.9

104

8 Dr. Gál Györgyné (szerk.): Ne higyjünk a babonában; Közoktatásügyi Kiadóvállalat. Bp. 1951. 13. old.

Az újkígyósi búcsúsvezér az egyik visszaemlékezõ szavával élve a „rend õrzõje” volt. Ezzel az öntudatlan

szóhasználattal Matyi bácsi egy régi újkígyósi önkormányzati intézmény, a Nép-Vének Tanácsának

elsõ felében kísérlet volt a hagyományos, magyar önkormányzat (részleges) visszaállítására egy

kertészközösség adók és bérleti szerzõdések szabta szûkös lehetõségei között. Ez az önkormányzat korlátozott

volt ugyan, de egy élõ közösség, az élet minden területére kiterjedõ hatáskörû vezetésként mûködött.

A testület feloszlatását 1848. február 22-én, az orosházi fõszolgabíró rendelte el, Léhner Mihálynak

plébánosnak címzett átiratában. Ebben leírja, hogy a község jegyzõje panaszt emelt, mivel a

testület minden ügyet a kezében tart, és annak döntéseit az elöljáróság is köteles betartani, így annak tekintélye

írja Jároli József.11 Csatlós Mátyás társadalmi szerepeinek vizsgálta során szembe tûnik, hogy a

Nép-Vének Tanácsa a közösség belsõ értékrendje mentén szervezõdõ, s épp a belsõ értékrend alapján a

szolgabírói intézkedés nyomán meg nem szûnõ önkormányzati forma volt. A „nép-vének” tekintélyét,

mint az Matyi bácsi példájából is kitûnik, a hagyományos hitvilág és világkép fönnmaradásának utolsó

pillanatáig tiszteletben tartotta a közösség. Mindezek alapján Bálint Sándor Orosz Istvánra vonatkozó

szavaival élve elmondhatjuk, hogy Jézuskás Matyi bácsi a régi licentiátusok, félpapok szellemi utódja

is egyúttal, aki jelentõs, a nép fiainál éppenséggel nem ritka, egyházias kultúrájával azt a szakadékot hidalja

át, ami a jozefinizmus kényelmes józanságában nevelkedett lelkipásztor és a vallás heroikus élményét

hordozó nép között sokszor vált a XIX-XX. század folyamán olyan feltûnõvé.12 Mindezek mellett

Matyi bácsit joggal emlegethetjük Engi Tüdõ Vince vagy a tápai szentembör, Fütyü Pista bácsi társaságában,

hiszen a hagyomány õt is felruházta a táltos-mondakör jó néhány elemével.13

ördögöt, oszt kinõtt a foga az ördögnek a helyin. Hát hogy oszt mi volt igaz… Mikor még mög së

születött az ördög akarta magának a gyerököt. Oszt Jézus mög kiûzte belûle jaz ördögöt, oszt az ördög,

ahova lëtelepedött a gyerökbe, ott kinõtt a foga az ördögnek a helyin, hogy az në tudjon odamönni többet,

hogy oszt mi vót igaz, mi nem, hát azt nem tudom. Hát ilyenöket hallottam sokat… (S.I.K.M.)

Hét évig vót mint huszár az elsõ világháborúba’. Hét évön körösztül a világot összelovagolták.

Tényleg vótak kint Afrikába’, onnat kikerültek aztán Oroszországba, Szibériába is. Úgy kerültek aztán

vissza Magyarországra hét év után, akkor osztán szereltek lëfele. Ûtet is már nem az édösapja nevelte

föl, mert azok möghaltak, hanem a nagybátyjuk nevelte ûket föl. (Cs.M.)

Hát beszakították a fejit baltával. Mikor a tata mögnõsült, akkor a Bánfiaknál vót. Fõdet vött ki,

dohányt termelt rajta. Akkoriba nagyon mönt a dohánylopás. Hát ëgy éccaka fogta magát, oszt kimönt

mögnézni a dohánt. Hát beszakították a fejit baltával az öregnek, pedig hát akkó még fiatal vót! Akkor

osztán másnap bemönt a csendõrségre, oszt mondta, hogy hogy járt. Kapott ëgy forgópisztoly, hogy

ijessze el ûket. Azt mondja, hát ha nem muszáj, és úgysë lüvök embörre! De, ha valaki még egyször úgy

mögtámad, én óvatosabb löszök. Adok én neki ëgy pofont, de azt nem fogja mögköszönni. Mert tényleg

olyan vót a tata! (Cs.M.)

105

9 Tárkány Szûcs Ernõ szócikke a Magyar Néprajzi Lexikonban. 5. kötet, Bp. 1982. 258. old.

10 Részlet a Nép-Vének Tanácsának alapdokumentumából. Az újkígyósi Római Katolikus Plébánia levéltárában.

11 Jároli József – Szigeti Antal: Újkígyós mindennapjai a XIX. század elsõ felében. Szerk.: Erdmann Gyula.

Gyula 1991.

12 Bálint Sándor: Egy magyar szentember. Orosz István önéletrajza. Bp. 1942. 26. old.

13 Hoppál Mihály: Népi gyógyítás; I.n.: Magyar Néprajz VII. Népszokás, néphit, népi vallásosság. Budapest.

1990. 693–740. old.

Keményfájú embör vót nagyon. Tata mindég fehér bûgatyába’, fekete mellénybe’ mög

bûrpapucsba’ járt. Vót neki kostökzacskója, azon a sallang mellett vót a pipaszurkáló. Û mög az öreg

Bánfi Jani bácsi, Gatyás Bánfi jártak a végin mán csak így. Ûk ketten vótak mán csak gatyába. Bû gatyába’

is temették el nagyapámat. Keményfájú embör vót nagyon. Nagyon keményfájú embör vót.

Térdön állva köllött vele imádkoznunk mindön este. Tata röggel, mikó fölkelt, mindjár’ imádkozott,

az ágyba’ ülve. Akkor, övés elõtt is imádkozott, röggeli elõtt, ebéd elõtt, este szintén vacsorakkor

is. De lëfekvéskor is imádkozott. Ez biztos, hogy mindig imádkozott. Nekünk is köllötött vele imádkozni,

mint gyerökök, mink lë kölött térbetyülni oszt vót ëgy nagy Jézus szíve kép, a falon, mög a feszület,

oszt térdön állva köllött vele imádkoznunk mindön este. (D.P.Cs.K.)

Elég nagytörvényû vót a mi nagyapánk. Ëgy asszony mögjelent az istálló ajtóba’, mer hordta a

szüleimtül a tejet. Ez itt történt szintén, családba’, hordta, a tejet. Ëccör, mikor anyukám fejt ëgy reggeli

idõbe, az az asszony odamönt az istálló ajtóba, oszt ott állt. Hogy mit csinált, anyu ezt nem tudja, nem

látta, nem figyelte, de a tehén röggel még adott tejet röndösen, este, mán csak olyan vérös tejet adott,

röggel mög mán sëmmit. Rugott, hogy a csillagos eget lërugta vóna! Az az asszony olyan vót, hogy így

tudott ilyesmiket csinálni, mink tudjuk, hogy ki vót az asszony, de nem akarom mögnevezni, mer’…,

nem él mán, mán möghalt, de rokonsága van neki, úgyhogy nem akarom mögbántani ûket emiatt. Hát

valamit csinált az én nagyapám avval az asszonnyal, de nem tudom, hogy mit. Hogy mögzavarta, vagy

nem tudom, valami vót. Elmönt a lakására. És akkó ottan, hát azér’ elég nagytörvényû vót a mi nagyapánk

az ilyesmihöz kifolyólag, hogy szerette az igazát, vagy a böcsületit, vagy az igazságot. És valahogy

talán vissza is gyütt az az asszony, este késõn talán, oszt majd utána valahogy állt mög a tehén úgy,

hogy majd nem rugott, mög aztán valahogy, hogy vót tehéntej is, de nem vót annyi, mint azelõtt. Õ

vissza tudta csinálni, de más nem. Aki ilyen boszorkány vót, bemönt az istállóba, de nem látták. Akkor,

amikor mönt be a gazda, vagy a gazdaassszony, akkó’, mint a szél, úgy suhant ki, oszt olyan szél érte,

úgy mögütötte a szél ûket. Nem tudták, hogy mi az, mer kint nem fújt a szél, de nagy széllel mönt kifele

az asszony. A boszorkány, mán így mondjam. Hogy osztán mi vót, hogy vót, ezt így hallottuk, mint

gyerökök, mer’ azér’ úgy ilyesmiket nagyon nem beszélgettek úgy elõttünk, akkor, mer’ nem úgy vót,

mint mán most hogy a gyerök mindönt tud, akkor azér’ úgy sokmindönt úgy eltitkoltak elõttünk. Nem

elõttünk beszélték ezt, de mikor játszottunk, a fülünk azér’ csak ott vót, hogy hát olyanokat ha beszéltek,

amik miránk nem tartozott. (T.P.Cs.V.)

Dícsértessék a Jézus! Möntünk az Anna napi búcsúba a Majorba, Ókígyósra. Na oszt a nagyobb fiúk

elkezdtek röndetlenködni. Matyi bácsi vitte a körösztöt, imádkozott mög ugyë énekölt, elõénekös

vót. Az út mellett mönt a kisvasút sínnye. Na a gyerökök fölmöntek a vasúthon oszt közelebb gyüttek

az öreghön. Az ëgyik valami rosszat mondhatott, de mink hátrább vótunk oszt nem érthettük. Ödamönt

oszt Matyi bácsi a nagy fehér gatyájába, oszt aszonta:

– Gyertök csak ide gyerökök! Tudtok tik köszönni?

A kölkök persze mondták, hogy nem.

Na az öreg oszt bemutatkozott, azon parasztosan ahogy Û szokta:

– Dícsértessék a Jézus!

Oszt mindëgyikket fejbe verte a köröszttel, ami a kezibe vót. Na aszongya:

– Azonnal mönnyetök innen el, mer’ ha most nem möntök, akkor többet kaptok. (S.I.K.M.)

Atajtékpipa. Vót neki ëgy ünneplõs tajtékpipája. Na azt az öccsitül vötte mög azt a nagy hosszú tajtékpipát,

ëgymázsa búzáé’. Mikor möghalt a tata, akkor osztán a másik öccse, az vötte mög anyáméktul

a tajtékpipát. Kérdözték, hogy mennyié’ adják el a tajtékpipát. Mondja apám, hogy hát ëgymázsa búzáé’

vötte mög apám, ëgymázsa búzáé’ adjuk mink is. Hát aztán mög is adta érte Cukros Csatlós Miskának

az apja. Az vötte osztán mög. Hogy hova lött aztán, nem tudom. (Cs.M.)

Búcsúra mindig az ünneplõ tajtékpipával mönt. Mikor möntek Radnára, búcsúra, vagy bárhova

nagyapámék, vagy ünnepi napon, mindig misére mikor mönt, akkor a tajtékpipával mönt. Vót neki ünneplõ

tajtékpipája is, mög hétköznapló’ is, ez így vót. Templomba vagy búcsúra mindig az ünneplõ tajtékpipával

mönt, annak rézbül vót a kupakja, a teteje. Akkó amellett vót ûneki ëgy ünneplõs

kostökacskója. Abba’ vót neki a vágott dohánya. Mindön ünnepkor csak azt használhatta. Hétköznap

ëgy kisebb tajtékpipa vót, vagy pedig cseréppipa. Amellet vót ëgy hétköznaplós kostökacskó, csak az

mán régebbi vót, kopottabb vót, mög ilyen pipaszurkáló, ilyen drótból, ilyen rézdrótból, az vót neki valamikor.

Mikor mönt misére, vagy, hát valami ünnepségre, ünnepkor, akkor mindig, ha õ nem készítette

106

el véletlen, akkor nekünk köllött utána elõkészíteni. A kostökzacskót a dërëkánál, a gatyája korcába tartotta.

Sallangos vót, de nem vót hímzött. Az ünneplõ kostökacskója az mán igön. Nagyon szép tiszta

vót, azt nagyon nagy böcsbe’ tartotta, bent a szobába’, a sublótfiókba’, amit most komódnak hívnak.

Templomépítés. Sokat mesélte, hogy hogy vót, mikor verték a templomnak a téglát. Akkor oszt

mondta nagyanyámnak, hogy: hallod, elmögyök, aztán segítközök én is. Azt a téglát itt verték a Téglaégetõbe’.

Kézzel gyúrták ki a tégla anyagját, úgy égették. Oszt akkor mönt û is. Mikor mög építötték,

akkor is: na, most mëgint elmék ëgy napra, segítök. Na, mëgint segítött. Hordta a téglát, adta fölfele a

maltërt, vagy amit köllött, amikor mán csigával húzták föl a maltërt is, mög a téglát is.(Cs.M.)

Nagypénteki vesszõzés, mosdás, étkezés. Nagypéntökön abszolút nem löhetett mosni, de még lavórba’

mosakodni së. Hanem nagyhétön, hétfûn, a fahordókat a kivittük a kúthon, oszt akkor tele köllött

húzni vízzel. Na ahogy folyt a víz belülle, mindig öntögették tele. Dagadt össze a hordó, úgy maradt

mög a víz benne. Akkor nagypéntekön röggel Û fölébredt, ahogy kezdött virradni, kapott ëgy kis pálcát

kint az udvaron, oszt akkor beszaladt, na oszt akkor mindönkit megsurikált, hogy hányan vannak az

aprószentök? Azután oszt kiszaladt a kúthoz, pedig kegyetlen félt a hideg víztül, oszt mögmosakodott.

Na, akkor gyorsan szaladt be, mögtörülközött, oszt aztán mindönkinek ki köllött szaladni a kúthon

mögmosakodni. Az aprószentöket is mögvesszõzte. A férfiak kezdtek az ötetéshöz készülni, a fehérnépe

mög pattogatta a kukuricát. Mikó kipattogott na löhetött kukuricát önni, mer akkó a röggeli csak pattogatott

kukurica vót. Szülém, mög édösanyám is csak vajjal, sült vajjal fõzött mindég nagypéntökön.

Nem löhetött akkor fõzni csak valami könnyû ételt, utána aztán abbúl mögvót a vacsora is. (Cs.M.)

Abba esött el Jézus Krisztus a köröszttel… Nagyszombaton aztán fõzték a sonkát, tojást, de önni

belülle még akkor së lehetött. Akkor mögmosakodtak röggel, oszt akkor mán ki lehetött önteni a vizet.

De nagypéntökön röggel nem volt szabad kiönteni a vizet, mer’ Tata mindég azt mondta, hogy Jézus

Krisztus is, mikor elfogták oszt kísérték a vállán a köröszttel, az ëgyik asszony mosott, oszt kiöntötte a

kocsiútra a vizet oszt abba esött el Jézus Krisztus a köröszttel. Hát mifelénk në essön el sëhogy së, azt

mondja, së Jézus Krisztus, së sënki! Nagypéntekön nem volt szabad kiönteni vizet az udvarra mög

sëhova. Ezt Tata nagyon betartatta! (Cs.M.)

Radna. Idõs asszonyokkal tötte mög a búcsújárást, de Benkó Örzse néni az kitartott mellette még talán

végig. Az mindég ott vót mellette. Ahogy möntek az úton, kezdte az éneket az öreg tata, nagyapám,

a többiek mög folytatták, mondták utána. Radnára mikor möntek, akkor péntökön délelõtt tíz órakor vót

általába’ az indulás. Elindultak, oszt elmöntek a határhon közel, ottan ëgy tanyába’ lëszállásoltak. Úgy

negyven-ötven személy mönt ëccõre. Lëszállásoltak, ha kaptak vacsorát, tejet mög kënyeret. Azé

annyit fizettek, amennyit elfogadtak tõlük, de sokat nem fogadtak el sëhun. Akkor onnat oszt möntek

tovább, vasárnap délelõtt értek mindég Radnára, úgy kilenc – tíz órára. Ott aztán elmöntek a misére. A

misérûl elhívták ûket vendégségbe. Este indultak hazafele, oszt keddön a délelõtti órákban értek Kígyósra.

A péntöki mosott ruhába belecsap a villám. Hát Tatáék möntek a búcsúra, oszt akkor mögálltak

pihenni, mer’ gyütt ëgy nagy vihar is, szóval látszódott, hogy vihar lösz abbul a felhõbül. Nagyapa

kérdözte, hogy kin van esetleg péntekön mosott ruha. Na akkor ëgy asszony jelöntközött. Félrekûdte

két másik asszonnyal, hogy úgy vetkõzzenek, adjanak neki ruhát, oszt azt a ruhát, amit péntekön mostak,

azt hagyják távul a csapattul. Na aztán tényleg odaért a nagy vihar, mindön, oszt azt mondták, hogy

abba a ruhába bele is csapott a villám. Azt tartották akkoriba’, hogy a péntöki mosott ruhába belecsap a

villám. Nem vót szabad ruhát mosni péntökön. Akkor még azt is tartotta a nagytata, hogy së’ tyúkólat,

së’ disznóólat, olyat, hogy belsõ ólat, az aklot amit amúgy kitakarítottak mindön ötetésné’ nem szabad

péntökön kisöpörni. A belsõ almot nem takarították el péntöki napon. Nem. Erre én is határozottan

emlékszök még, mert ezt még az én anyámék is tartották. Ugye tyúkólat së, még ha nem is pucolták

mindön nap, péntöki napra soha nem idõzítötték. (T.P.Cs.V.)

A morzsát az abrosz alá köll gyûjteni. Na azt nagyon tartotta Tata, hogy húsvétkor, mikor

szentöltettünk ételt, nem vót szabad a morzsát kidobni. Mer ugyë, addig nem vót szabad hozzányúnia

sonához së, még mög nem szentölték! Aszonta Tata, hogy a morzsát az abrosz alá köll gyûjteni! Az abrosz

alá rakták, még el nem telt az ünnep. Akkor oszt kiszórta a fatüvihön, mög adott belülle a jószágnak

is. Tehénnek, lónak, disznónak, tyúkoknak mindnek adott ëgy csípetöt, hogy szépek, egészségösek

lögyenek. Mög a fa tüvihön, hogy bû termés lögyön! Valamennyire csak úgy emlékszünk rá, de mink

107

mán nem csinátuk. Inkább a bátyánk, mer ugyë û nagyobb, inkább az vót kûdve az ilyenökre. De úgy

tudtuk, hallottuk, láttuk mink is… (D.P.Cs.K.)

Azt mondta Jézuskás Matyi bácsi is, hogy ezt figyeljük mög. Radnára möntek a búcsúra. Már

elõtte napokkal készültek, anyáék is kalácsot sütöttek, mostak, fõztek, hogy a családnak is lögyön, akik

itthon maradtak, oszt elindultak. Oszt mán majdnem Radnára értek, mikor ëgy hatalmas nagy vihar

gyütt. De utána, hogy mán a megye határt átlépték, mer’ akkor még nem vót az, hogy elkülönítve Erdély

Magyarországtul, mer’ ez még akkor vót, a háború elõtt, a tizennégyes háború alatt vót ez. Oszt ott

ugyë fogadta a nép ûket, hát itt pihentek, ott lëültek, ott önni kaptak, kínálták ûket, inni vizet, tisztát.

Oszt ëgy helyön, mikor odaértek ëgy faluba, kegyetlenül zöngött, villámlott az ég. Oszt az a Matyi bácsi,

az vitte a köresztöt ëgyedül. ëgy öreg bácsi vót mán akkor is. Hosszú fehér bûgatyába’ járt, kékfestõ

kötõ rajta, fehér ing, mindig fekete, nagyszélû kalapba’ járt, akár hétköznap, akár vasárnap, mindég,

mög papucs a lábán. Mondja az asszonyoknak, hogy üljünk lë, hátha elmögy a vihar. De nem mönt el a

vihar, hanem ëgyre följebb mönt. ëgyszer mögszólalt, ahogy möntek, hogy asszonyok, akin van

péntökön mosott ruha, në szégyölje, hogy kimosta, hogy tiszta lögyön, mire mögyünk, tögye lë. Lëtötte

az asszony a kötényt, mer’ ëgy kötény vót elõtte, oszt akkor elindultak tovább, alig möntek el száz méterre,

belecsapott a villám. Na oszt akkó oszt mondták az asszonyok, hogy ez az Isten büntetése. Hát

ugyë Jézus szíve péntök, a péntök mindig Jézus szíve péntök, az Isten biztos azér’ csinálta ezt, hogy tanulják

mög, hogy në mossanak péntökön, mer’ së kënyeret nem szabad sütni, së mosni, péntökön.

Elmöntek a búcsúra, mikor visszagyüttek, azután az én nevelõ anyám, mer’ nem édösanyám vót, soha

soha nem mosott, mög nem sütött kënyeret péntökön, mer’ az a Jézus szíve ünnepe vót mindég. Régön

keddön is bûtöt tartottak. Úgyhogy keddön, mög péntökön bûtöltek. Akkor nem ëgy nap vót a böjt a katolikusoknál,

hanem mindenütt kedd is. Az ëgy olyan fogadott bût vót. Akinek betege vót a háznál,

vagy valami probléma, azok mind mögfogadták, hogy keddön mög péntökön bûtöt tartanak. Akeddi az

Szent Anna, Anna napi böjt azér’, hogy egyik Szent Anna, másik mög a Jézus szíve. Szombat délután

mög a Szûz Mária szombatja vót, mindég, mer’ azt mondta Jézuskás Matyi bácsi is, hogy ezt figyeljük

mög, hogy mindön szombaton, akárhogy esik az esõ, ha öt percre is kisüt a nap, hogy mögszáradjon a

Jézus ruhája. Vasárnap el tudja a Szûz Mária vinni a gyerököt a templomba. Ezt az én anyám is mindig

betartotta, hogy szombaton mögfigyeltük, hogy mindég kisütött a nap, télen, nyáron, ha öt percre is, de

láttuk a Napot. Szombaton délbe’ mögebédöltünk, elmosogattunk, fölsöprögettük az udvart, az utcát,

utána mögfürdött mindönki, sënki nem dógozott, mer’ a Szûz Máriáé a szombat délután. Akármilyen

idõ vót, vagy akármilyen munka, még a határból is hazamöntünk. Hát az vót a rönd, hogy a határba,

mög a kertekbe, nem kapált sënki. Még a csendõrök is hazakûdték a határbul, akik kimöntek kapálni.

Bicsadékot tanáltam. Mikor oszt ëgyször möntek Radnára, egészen közel vótak a búcsúhoz, és akkor

tanált az öreg tata ëgy bicskát. Hát gyorsan lëhajult, fölkapta. De közbe oszt kezdte az éneköt:

bicsadékot tanáltam… úgy énekölve. Ráfelelik a többiek is: bicsadékot tanáltam! Na tata oszt visszafordult,

azt mondja: olyan sokat elvesztöttek vóna, hogy tik is tanáltatok? Hát, azok mondják: Matyi bácsi

tán tényleg tanált? Kivötte oszt a tata a gatyazsebbül, nézzétök mög, azt mondja, de ha mögtanáljuk

a tulajdonosát, átadjuk neki! De hát nem jelöntközött a tulajdonos! Aztán, hazafelé is még mindég nevették,

Matyi bácsi tanáltunk ëgy bicskát… (Cs.M.)

Nem folyik ki, be van dugva. Mikor möntek búcsúra hát a tatáná mindég vót ëgy kis pálinka is. Mielõtt

a tata mögkezdte vóna az éneköt, mondja neki Örzse néni: Matyi bácsi, kifolyik a pálinka az

dugó, a parafadugó kiesött a pálinkás üvegbül! Háromdecis üvegje vót neki, zõd üvegje. Aztat vitte

mindég tele pálinkával, oszt akkor nemcsak û ivott belülle, hanem megkínálta az öregasszonyokat is,

hogy hát igyanak. (Cs.M.)

Tatáék osztán möntek mindönfele, Ókígyós, akkor Apáca, Pusztaottlaka, Csorvás, Gërëndás, még

Irázra is [Búcsúba]. Ezöket a részöket mindég összejárták. Röggel elmöntek, oszt mikor az öreg

Takácsy lött az espörös, attul kérték ki a körösztöt. Az mögáldotta ûket, oszt úgy indultak útnak. Mikor

odaértek, akkor mögvendégölték az odavalósi népek ûket, ëgyik az ëgyiket híta, másik a másikat híta

mög ebédre. Szóval mögvendégölték ûket, utána oszt kimöntek a búcsúra, mikor széjjel nézött,

mögvásárolt mindenki, amit akart, indultak is haza. Végigénekölték az utat. Nem mindég a kövesúton

möntek, hanem sokszor a dûlõutakon. (Cs.M.)

108

Úgy összetartotta, mint Jézus Krisztus a nyáját. A tata csapatába vót amikor vót fiatal lány mög

asszony is. A lány szabad vót, nem vót neki még családja, na fiatalasszonnyal mög mönt az ura is, de

amúgy kevés férfi mönt velük így búcsújáráskor. Jobban csak asszonyok möntek. Akkor oszt

mögkínálta ûket pálinkával, oszt möntek tovább. Vót, hogy összebeszéltek, mondták, hogy na, ha kiérünk

a búcsúra, berúgatjuk Matyi bácsit. Akkor oszt hítták, csalták. ëgy háromcentöst mögivott, többet

nem bírtak beleönteni. Azt mondta, nem! Sok embörre felelök, azér’ hívtam ûket, hogy én ûrájuk

felelök, nem azér’, hogy berúgjak, oszt szétengedjem a nyájamat. Úgy összetartotta ûket, mint Jézus

Krisztus a nyáját. (Cs.M.)

A vallási rendtartás õre. Vót karácsony elõtt Szent Család járás, vagy, hogy mondták. Azt ott

mögkezdték december elejin, oszt akkor vót ëgy tizedbe, aztat vitték végig, ëgyik este ëgyiknél, másik

este a másiknál. Még mikor élt nagyapám, akkor û is elmönt. Mindég û kezdte mög a Szent Családot,

mán az imádságot, mikor mán oszt belemelegödtek az öregasszonyok, mög a házas asszonyok, akkor

aztán û kivonult a konyhába. Ott az embörök mán hozzákezdtek kártyázni, aztán mönt éjfélig is az

imádság mög a kártya is. Éjfél után aztán na, gyerünk mos’ mán haza, de a Szent Család képet

itthagyjuk. Maj’ hónap hozod, oszt mönyünk ehön mög ehön a házhon. Mög vót határozva, hogy melyik

házhon mönnek. Úgy osztán végig, hogy karácsony estére befejezték azt a tizedöt. Anyámnak is

volt egy olyan szentképje, osztán oszt került haza, akasztották föl a falra, ëgy évig ott állt. Ëgy év után

mëgint elindult, akkor vitték. Nagyapámat nem csak ëgy fele hívták, hanem másfele is, hogy sarkon

laktunk, oszt akkor hítták az utca eleje, mög a dërëka fele is. Û mindég mönt, azokná’ mögkezdte, ott is

kártyázott ëgy kicsit, utána osztán ballagott hazafele. Fehér bû gatyába’. (Cs.M.)

Rendszeretet, rendkívüli testi erõ. Mikor elgyütt a Pétör-Pál, mögkezdték az aratást. De ottan

ëgyetlen kalásznak së vót szabad elmaradni. Addig köllött a gereblyét húzni, még össze nem szödték az

utolsó szöm kalászig mindet. Akkor asztagot, mikor hordtak befele, aztat is, û figyelte, hogy hát az szépen

álljon, szépen nézzön ki, de az ótóvíz is mög köllött hogy lögyön. Hát û hetvenhárom éves vót, mán

a második világháború után. Az asztag nem löhetött huszonöt méternél közelebb a lakóépülethöz. De

mán az sok vót, a zsákolók nem möhettek annyit a zsákkal, oszt még vigyék föl a zsákkal a gabonát a

pallásra is. Na akkó tata oszt mondta nekik, hogy hát idefigyeljetök! Nem viszitök föl? Én fölül vagyok

hetven évön, de így a mellkasomon a cséplõgépet traktorral ëgyütt mögkerülöm a hetvenöt kilós zsák

búzával. Nem akarták elhinni néki. Fölállította a zsákot, a tizedik zsákot a mázsán, jól mögrázta, hogy

apróra tudja összeszödni. Afogával mögfogta a zsákot, oszt a mellkasára feszítötte rá, és akkor elindult.

Körüljárta! Bárány Anti mög nagy, erõs embörnek tartotta magát. Nem volt az olyan erõs, mint amilyennek

tartotta magát. Az oszt aszondja mikor tata mögkerülte a cséplõgépet, na Matyi bátyám, ha ma-

109

ga ezt mög merte csinálni, én ëgyedül hónapra fõhordom az egész gabonát a padlásra… Na, aztán a többiek

is csatlakoztak hozzája. (Cs.M.)

Ha szeretöd, në félj tülle. A templomba’ is, hogyha a kórusba fölmönt, látta, hogy a kórusbul figyelték

a lányokat a legényök. Persze az oszt nem mönt csöndbe, nézd azt a lányt, én annak szeretnék

udvaróni, mögüsmerködni vele. Abba az idõbe portasi nem ismerködhetött nagyfalusi lánnyal, mer’ akkor

mögverték a nagyfalusiak. Na elég az, hogy akkor az öreg az imakönyv sarkával a fejire koppantott

a legénynek: në beszélgess, majd ha vége lösz a misének, lëmögyünk, oszt a publikációt hallgatjuk, tik

mög a lányokkal beszélgethettök addig. Azt mondja, az anyja-apja a kislányoknak is el lösz a publikációval

foglalva. Aztán oszt akkor figyelte ûket. Nem is haragudtak úgy az öreg tatára, hogy hát a fejükre

koppintott. Kérdözgették tülle, hogy hát a gazdag kislánynak nem udvaróhat szögény fiú? Miért nem,

azt mondja. Csak engedjétek nyugodtan. Të mög, ha szeretöd, në félj tülle. Fog ez úgy dógozni, hogy el

fog tégödet tartani. Még beszéte rá a fiatalokat, hogy hát në féljenek attúl, hogy gazdag lány beleszeret

ëgy szögény fiúba. Oszt akkor azt mondja, hát én is mint árva gyerök nõttem föl, oszt mégis van

mindenöm, ami köll a házhoz! Házunk van, családunk van, mindönünk összegyütt, tudunk élni! Csak

tudni kell aztat is, hogy melyik pézt hova tögyük! Nem szórni, azt mondja, hanem tudjuk, hova

tögyük… (Cs.M.)

Az a baj, hogy hát néma vagy. Hogyha valaki elmönt mellette úgy, hogy nem köszönt, mögfordult,

oszt rászólt, hogy légy szíves, állj csak mög! Mögállt. De szép vagy, azt mondja, csak az a baj, hogy hát

néma vagy! Akkor mögszégyöllte magát a fiatal, oszt utána köszönt neki elõre. Dicsértessék, az volt a

köszönés, dicsértessék, Matyi bácsi! Mindörökké, amen! Látod, milyen szépen tudsz të köszönni, amilyen

szép vagy, annyira szépen tudsz të köszönni is! Afiatalok is annyira maguk közé vötték az öregöt,

hogy hát szerették, mert nagyon szerették. Nem kötözködött velük, nem mondott rájuk rosszat soha, hanem

magához tudta irányítani ûket szeretettel. (Cs.M.)

Beosztó bölcsesség. Ugyanez a Bárány Anti itt lakott a Fõ úccán. Vinni köllött télön a darálóba a kukoricát.

Az oszt fölvötte a zsákot a vállára, két vállra, oszt elindult. Tata mög kiállt az úccára, pipált, de

keveset pipált, csak amikor már besötétödött. Az öreg Szpevár Gyuri bácsi volt a szomszédja, az is

kigyütt oszt átgyütt oda mifelõlünk, ott enyhébb vót, az északi szél nem érte ûket. ëgyszer látik, hogy

hát Anti gyün a nagyfene zsákkal a vállán, hozza a kukoricát. Ûk tovább beszélgettek Gyuri bácsival.

Mikor Anti kilépött a sarkon, û csak rátötte a kezit a zsákra. Anti mög së elõre, së hátra, së elõre, së hátra

nem tudott lépni. Azt mondja, na mi van, erõs embör? Tödd lë azt a zsákot! Matyi bácsi, engedje el,

hogy tögyem mán lë, nëhogy lëdobjam, mer’ kihasad a zsák. Lëtötte, oszt azt mondja neki Anti: vinni

akarom ezt a kukuricát a darálóba. De oszt aszonta neki tata: de az az erõ köll majd öregebb korodra,

még másra is. Eredj be, ott van a talicskánk, tödd rá a talicskára, vidd el a darálóba, vidd haza, oszt hozd

haza a talicskát! Van nekünk is jó talicskánk Matyi bátyám, az a rácsos talicska! Akkor mér’nem viszöd

azzal! Hát, azt mondja, én erõs embör vagyok! Na, én is erõs ember vótam, de vigyáztam az erõmre!

Ëgyik së bírta elhagyni a másikát. Ëgyször tanákozott Zsótér Marikával, de Marika akkor még nagyon

fiatal vót oszt aszongya tatának: Na, Matyi bácsi, gyûjjön fussunk versenyt! De azt csak úgy

viccbül mondta. Hát akkor még olyan tizenkét quadrátos porta vót, mert 6 quadrátot apámnak vött mög

nagyapám, oszt akkor így apám nevire lött írva mind a két porta. Aszongya Marika: na, Matyi bácsi, a

mezsgyéig fussunk versenyt! Hát úgy szaladtak ëgymás mellet, hogy ëgyik së bírta elhagyni a másikát.

Nagyapa az mindég papucsba’ járt, úgy is szaladt, de lëesött a lábárul a papucs. Akkor osztán mezítláb

szaladt, még a görbebotot is elhajintotta. Marika mög nevette, mikor kiértek a mezsgyéig, úgy tött

nagytatat mintha elesött vóna. Ellendült a földre, oszt akkor odaszaladt Marika: mi van, Matyi bácsi,

elesött? Dehogy estem, azt mondja, csak már nem bírom én së nevetés nélkül, úgy nevetté’ rajta. Annyira

tudta irányítani a fiatalokat, mögszerettette magát velük. (Cs.M.)

Elvitte mind a harminckét fogát. Abba az idõbe mikor az én anyámék esküdtek, az vót a szokás,

hogy hát az esküvõrül mikor hazaértek, hát fõzték a tyúkhúslevest mög a pörköltet, de tejberizsának is

köllött hogy lögyön. Akkor mindég ëgy asszony keverte a tejberizsát az üstbe’, ha az új asszony nem

mönt oda a tejberizsát mögkeverni, akkor aszonták, hogy hú, de lusta asszony lösz ebbû’! Anyám

odamönt, mögkeverte, és akkor vött föl belûle, hogy hát mög-e lösz ë má’ fõve, vagy mikor lösz

mögfõve? A nagyapámnak az öccse még akkor élt, odaugrott, oszt figyelte, hogy mi lösz. Nagyapám

meg akarta elõzni anyámat, hogy hát Û kóstolja mög elõször! Ahogy nyúlt oda a szájával a nagy fakanálhoz,

az öccse így möglükte a fakanál nyelit. Nagyapám észrevötte, oszt elkapta a fogával a fakanalat.

Kétfele harapta azt a nagy fakanalat. Na akkor lëcsorbult neki a foga. Utána mindég a pipát is úgy szív-

110

ta, hogy a csorbával fogta mög a szívókáját a pipának. Fogadásbul mög tudta csinálni, hogy fenyõfábul,

fenyõdëszkábul, az akácszöget kihúzta a fogával. Olyan erõs fogai vótak neki. Bizony elvitte mind a

harminckét fogát az öreg csak ez az ëgy foga vót neki kétfele repedve. (Cs.M.)

Egy búcsúsvezér vasárnapja. Vasárnap csak azt csinálta még fiatalembör korán is, hogy fölkelt,

fölöltözött. Nagyanyám nagyjábul ellátta a jószágot, mög mögfejte a tehenet oszt kész. Tötte föl az

ebédöt oszt akkor indult a zárdába, a kismisére. Akkor, onnat û hazaért úgy kilenc órára. Akkorára oszt

a Tata is fölöltözött, oszt indult a nagymisére, föl a faluba a nagytemplomba. Mikor ott vége lött a misének,

möghallgatta a publikációt, oszt gyütt haza. Ûtek lëfele az ebédhöz. Mögebédöltek, oszt akkor

anyám akkorára ha többet nem, de ëgy ötdëka vajat rázott ki, hogy a kártyát mögkennyék. Oszt akkortul

mönt a kártyázás, kint az úccán, mielõttünk. Az öreg Szpevár Gyuri bácsi az köztük vót állandóan, akkor

Zsótér Pali bácsi. Anegyedik az mindég változó vót. Hun az ëgyik, hun a másik gyütt oda. Oszt akkor

kártyáztak egész sütét estig. (Cs.M.)

Vigyétök nyugodtan ezt a nagy tuskót… Na hát abba az idõbe, mikó begyütt a demokrácia mög

vót tiltva a disznóvágás. Na oszt itt laktak A. Bandi bácsiék. Az oszt szeretött áskálódni mindönki után.

Leste mindég, hogy kit löhetne fõjelönteni! Tata oszt aszonta: Maj’ kitolok én veled! Na oszt nagyapámék

mán korán röggel, még nem is virradt sivalkodtatták a disznót az olba’. El vót készítve ëgy tuskó

is. El vót készítve a nagy fatuskó, szalmával lëborítva. Na oszt a disznót mögsivalkodtatták, oszt

elkezdék pörkölni a tuskót. Szaladt az öreg, hogy fõjelöntse. Gyüttek is osztán a végrehajtók, hogy disznót

vágott, vigye be a Tanácsházára. Na oszt tata féreállt oszt aszonta: Vigyétök nyugodtan ezt a nagy

tuskót… (T.P.Cs.V.)

Én adtam magamnak engedélyt. Hát, hogy ez pont hányba történt mán nem vélekszök, de

negyvennyóc, negyvenkilencbe’ kölött, hogy lögyön. Lëvágták korán a disznót, még akkor a mi apánk

nem vót itthon a háborúbul, mán a fogságbul. Abátyám az mán nagyobbacska vót az biztos, mög itt vót

az a pesti fiú is. Ahogy mögpörkölték a disznót, szétszödték oszt kezdték behordani. A akkó oszt

gyüttek a rendõrök! Mögátak a kapunál oszt bekiabáltak:

– Ki adott engedélyt?

Mondta az én nagyapám:

– Én adtam magamnak! Ott a hat gyerök és vágtunk disznót! Éhösek, éhözünk!

– Hát az apjuk?

– Az apjuk odavan a háborúba, a fogságba!

Elég nagy hó vót, mer akkor röggelre esött is a hó. Begyüttek a rendõrök az udvarra, mögnézték. Na

aszongyák:

– Összepakolni az egészet és be köll vinni!

Rárakták kisszánkóra a bátyám mög Tatám, oszt behúzták a Tanácshon. Mi csak a disznó vérit öttük

mög. Sëmmi mást, ëgy falatot nem hagytak. Elkobozták az egészet oszt még azt is mondták, hogy örüljön,

hogy nem zárják lë, azér’, hogy lëvágta a disznót engedély nékül, de engedélyt mög úgy adtak, ha

adtak valakinek, hogy a disznó valamennyi részit be köllött vinni. Úgy, hogy a zsírbul, mög a

szalonnábul, ami ugyë a legjobban köllött, nemigön maradt! Hát, hogy ki jelöntött föl még azt is mondjam?

Möghalt az az embör mán régön, de nem mondom. Nem akarok haragot sënkivel, mer élnek a

lëszármazottyai, inább nem mondom… (D.P.Cs.K.)

Akkor fejezte be… Jóskánknak gyütt a neve napja, oszt akkor csináltak vóna neki névnapot, úgy,

hogy hát elhozza a menyasszony-jelöltjit is. De mán hajnalba tata haldoklott, akkor osztán Jóska ült biciklire,

összejárta a barátait, mög a nagylány barátnõit is, hogy hát në gyertök, mer tata haldoklik. Röggel

négy órakor kezdött hozzá haldoklani, oszt gyüttek ezök az û idõs asszonyai, hogy hát segítsenek

rajta. Körösztöt is vetöttek gyërtyával rajta, de nem bírtak segíteni, nem és nem! Aztán vót itt a zárdába’

litánia, délutáni litánia, odavótunk Sipka Gyuszival, mivel hát Vëca néninek a fia az, odavótunk ministrálni.

Vége lött négy óra után a litániának, akkor halt mög a nagyapa, akkor fejezte be… Siratta mindönki,

nagyon is siratta. Elmondták az életit énekölve. Még mikor az én anyám hetvenhétbe möghalt,

még akkor is vót olyan. Gyërtyát adtak a kezibe oszt akkó siratták. Imádkoztak is mög éneköltek.

Benkó Örzse néni nem hagyta magát, az tizenëgy óráig énekölt. József napon, mert ’950-be’ József napján

halt mög nagyapám. (Cs.M.)

Adatközlõk: Cs.M. = Csatlós Mátyás Szül.: 1942.; D.P.Cs.K. = Dunai Pálné Csatlós Katalin Szül.:

1936.; S.I.K.M. = Susán Istvánné Kazár Mária Szül.: 1929.; T.P.Cs.V. = Tóth Pálné Csatlós Veronika.

Szül.: 1944.

111

A téli alkonyatban az ötös vaskályha félrehúzott karikáján átpislákoló fénynyalábok világítják meg

az elsõ szobát, amit betölt édesanyám hangja. A kályha melegénél csak édesanyám öle volt kellemesebb,

hiszen a térdén ülök, és õ a fülembe énekel, számomra a leggyönyörûbb szopránhangon.

Kislányként nagyon szerettem a ezeket az estéket, mert egybe gyûjtötte a családot: a bátyámat, a

nagyszüleimet és az édesanyámat. Édesapám akkor már hiányzott, a háborúból vártuk haza, hiába. De

én ezt akkor még nem tudtam, édesanyám meg még nem akarta tudni. Minden este, az ágyban ülve,

mit fõzünk neki…, melyik ruháját veszi majd fel…, mit hoz nekem édesapám? Az egyszerû, de

édesanyám számára nehéz kérdésekre sokszor csak egy szép templomi énekkel vagy népdallal válaszolt.

enyhíteni. Amikor nem szorította a szívét, hogy a nagyapám a kelleténél többet ivott, az est homályában

is a várakozás ideje volt számomra. Csak az újév hírei, Budavár eleste hozta majd a megmásíthatatlan

hírt: édesapámat „eltûntnek” nyilvánították.

Ez a szoba volt télen a családi fészek: a lakószoba, a konyha, a hálószoba, a minden. Legnagyobb

bánatomra nem mindig vittük be a „masinát” a szobába. Mert a „masina” melege más, mint a kályháé.

A kályha legényesen pattog, szikrákat vet, hangoskodik, furcsa fényeket vet az alkonyi szoba falára és

érezni az égõ fa illatát. A „masina” melege csendesebb, terebélyesebb, lágyabb és anyásan magához

ölel, körülvesz, betölti a konyhát és az életünket. A „masina” mindig az asztal körül ülõ családot, az

asztal közepén illatozó ételt, a közös étkezéseket, a biztonságot jelentette számomra. S mindehhez a

„masinából” áradó meleg adta, a semmihez nem hasonlítható hangulatot. Talán ezért õrzöm dédelgetve

ma is a családi tûzhely melegét, görcsösen kapaszkodva a gyermekkor emlékeihez, amelyek úgy érzem,

összekapcsolnak valami soha vissza nem térõ boldogsággal.

A nyarak a nagyszüleim felügyeletével, meg az unokanõvérem anyáskodó szeretetével teltek. Édesanyám,

az én melegszívû édesanyám – aki annyi mindenre tanított, s annyi szeretet adott, akivel ma is

lelki közösséget élek –, csak az õsz beálltával jött meg, mert a hosszú nyarakon az alföldi nagygazdáknál

kereste a télire való kenyerünket. Keresete, két kis malacka és pár zsák szemes termény, búza meg

árpa volt. Mikor õ hazajött, onnan már gyorsan és vidámabban teltek a napok.

Elõször is jött a „bagi búcsú”. Igaz, Katalinnal (november 25-ével) véget értek a zajos mulatságok,

de Bagon ez másképp volt, mert a templomunk védõszentjét Andrásnak hívják, az meg november 30-ra

esik. Ez a búcsú az esetek többségében már advent elsõ vasárnapja volt, így aztán a bagiak vigassággal

kezdték a szent ájtatosságot, mert a nap végén igencsak nagy mulatságot csaptak Purczi kocsmájának

112

nagytermében. De nekem, a búcsúból is csak a bámészkodók sorsa jutott. Még a „ringisre” is csak úgy

ülhettem fel, hogy a bátyám helyettem is lehajtotta az öt kört, ami a „ringis” tulajdonosánál egyszeri jogosultságot

adott a körhintára.

Kedves színfoltja volt a búcsúnak a festett fakanalak kínálata, melyet gyakran elsõ szerelmi vallomásként

kaptak a serdülõ, eladósorba kerülõ lányok. Talán a legényeknek is könnyebb volt átadni a feliratos

kanalat: „Szeretlek”, mint kimondani a szót, amely nem biztos, hogy viszonzásra talált. Ebben az

idõben még igen tiszavirág életû volt a „lánykodás”, hamar férjhez adták õket, de a „kapós” lányok

muzsikált. Mi, kislányok a kocsma ablakába – hátam megett az édesanyám vigyázó szemével – lestük,

mi történik odabent.

„Gábriel indula követségbe, mennyekbõl a földre, Názáretbe…”, kántálták másnap reggel az elõénekesek

a templomban. Ettõl kezdve már nem volt zene, valamennyien készültünk testben és lélekben a

„Megtestesülés” ünnepére. Emlékszem a hajnali misékre, az advent elsõ napjától a kis Jézuska megszületéséig.

Valami átláthatatlan misztikum szõtte át ezt a néhány hetet az én gyermeki világomban.

Egészen addig, amíg meg nem értettem az egyházi év rendjét, az ünnepek egymásutániságát. Inkább

csak a lelkemben éreztem, meg a felnõttek tekintetében, visszafogott viselkedésükben, hogy valami készülõben

van. Készítettük a lelkünket és imádkoztunk minden este, csendes szívvel és hangos ajakkal

az ágyban ülve, lefekvéshez készen. Nem égett a villany, de a lelkiismeretünk ébren tartott bennünket

az ágyban az imádság idejére.

Ahajnali rorátéknak – az adventi napok elsõ szentmiséi – Bagon szigorú és méltó viseletrendje volt.

A nagymamák viseletesebb „lagos csizmában”, törõdött ráncú, „bécsi pirossal ajjazott” szoknyában,

idõben indultak a templomba, az adventi, hajnali ájtatosságra, nehogy elkéssenek. Vállukon a nagykendõ

gyapjúból szövött, vastagabb, de ritkább rojtozatú, téglalapalakúra hajtott vállkendõ volt, ami jó meleget

adott az arcot, orrot és fület pirosító hidegben. A fiatalabb korosztály, aki viselhette ruhatárának

minden színét, az elsõ rorátékra lila színû, ráncos, piros posztóval fölszegett szoknyáját vette fel elõször.

Minden hétköznapnak megvolt a maga színe. A csütörtök és a szombat színesebb volt, pénteken

mindig sötétkék, fekete „csicsós”, vagyis apró virágcsokros mintájú szoknyát vettek fel. Minden misét

meghatározott anyagú, színû és mintájú fejkendõ illette, amelynek rendjét a nõk Bagon soha nem szegték

volna meg. Mit szólt volna a falu? Régen kávés kendõket és festõkendõket viseltek, késõbb ezt a delén

kendõ váltotta fel. Így, a csütörtöki napon körtevirágú delén kendõvel kötötték be a fejüket. Aszombat,

Szûz Mária napja volt. Unkanõvérem, mindenki Kurucz Manci nénije, – aki a korhû viselet leggyakorlottabb

mestere volt Bagon – mondta, hogy az õ új menyecske korában szombat reggel Szûz Mária

tiszteletére még a fehér „slingölt” kendõt is fölkötötték a hajnali misére. Abban az idõben a fejkendõt

nem kötötték be a „berlinder” kendõbe és a szépen bekötött fej adta a kendõ érvényesülését, ha hátul

kiterült a nagykendõn.

Kisgyermekként nem kellett korán kelnem, visszahúzott az ágy melege, de már nem aludtam. Hallottam,

hogy az ablak alatt csikorognak a templomba menõ csizmák. Mert akkor még nem volt az utcának

más zaja. Meg tudtam különböztetni, hogy a hó csikorog, vagy „lagos szárú” csizma, esetleg cipõ,

melynek a talpába tett ”csikorgó” adott minden lépésnél zenét. Azt is tudtam, hogy módos vagy szegény

a csizma, cipõ gazdája, mert csak az új, a megkímélt csizmák és cipõk csikorogtak, a sokat hordott

lábbeli elkoptatta a „csikorgót”.

Lelkiekben gazdag az advent, csak méltón kell megélni. Alig ocsúdtam föl a bagi András-napi búcsú

vidámságaiból, csak hatot kellet aludni és máris jött a Mikulás. A Mikulás-várás a gyerekeknek nagy

titkokkal, kíváncsisággal és várakozással teli estéket jelentett. Minden kérdés belefért a hosszú esték

csendjébe. Arra a kérdésre, hogy mit hoz a Mikulás, édesanyám egy ének ütemével ringatott az álom

mezsgyéjére:

Én meg behunyt szemmel elgondoltam, hogy nekem biztos tesz valamit a cipõmbe, mert én aztán

igen jó voltam. Aztán még suttogva költögetett a félálomból, hogy „Ne aludj, hé, még imádkozni kell!”

De jutott ének a másik estére is:

113

Édesanyám nótafáján még mindig volt egy dal, mert a következõ este ezt énekelte:

Aztán a Mikulásnap reggelén a fényesre kipucolt, egyetlen pár cipõnkben egy-két szem

édesanyámfõzte szaloncukor lapult, de az ízét és a szívem boldogságát ma is érzem.

Gyorsan teltek az adventi napok, közeledett a karácsony. Szinte majd minden napra esett egy disznóölés,

estére egy disznótor. Nagyapám híres böllér volt, szívesen hívták ismerõsök és rokonok, ami mindig

újabb kóstolóhoz juttatta a családot. Ez volt a munkáért a fizetség. Boldogan mentünk segíteni, hiszen

a mi könnyen hízó mangalicánkat már októberben levágtuk, mert a zsíros „debenyünk” (úgy is

mondták „döböny”) oldalát már augusztus végén kikapartuk a kenyérre. Én akkor még úgy gondoltam,

biztosan a születésnapomat ünnepeljük, pedig csak a szükség kívánta így. Ami korai disznóölésünkhöz

hasonlóan zajlottak a falubélieké is.

Nagyanyám és nagyapám legelõször megbeszélte, hogy mikor vágjuk a disznót, és hogy „karmonádlira”,

vagy „szalonnára, sódarra” szedik-e széjjel. Ha „karmonádlira” szedték, egészben maradt a

disznó karajrésze. Ebbõl mindig frissen küldtünk Angyél asszonyomnak a pörzsölõért, a maradékot besóztuk

a többi sózni valóval. A disznóölés olyan nagy esemény volt, hogy még az iskolából is otthon

maradhattunk a bátyámmal. A mi feladatunk volt, hogy kölcsönkérjük a pörzsölõt. Nagyanyám mondta:

köll a pörzsölõ!” Mi, gyerekek készítettük el a hurkafákat is a disznóbél „pecköléséhez”. Ehhez a fogpiszkálószerû

vékony pálcikához a fûzfavesszõbõl készült udvarseprûbõl húzgáltuk ki a legvékonyabb

szálakat. Ezután kiskéssel „lehéjjaltuk” szép, tiszta fehérre. A mi ügyességünkön múlott, hogy milyen

hosszú maradt. Nagyapám apró fát vágott, méretre valót, mert a pörzsölõbe olyan kellett. Akéseket Balázs

Gyuri bácsinál, vagy Majornál, a hentesnél kellett megéleztetni, aki a nagyapám kártyapartnere és

egyben szomszédunk is volt. Ilyenkor a bátyám hajtotta a köszörût és nagyapám volt a szakember.

Nagyanyám hagymát, fokhagymát pucolt, rizskását válogatott.

Aztán eljött a disznóvágás napja és leszúrták a sokat dédelgetett jószágot. A pörzsölõvel szépen

megpörzsölték, majd „sikár” kefével, bõséges vízzel fehérre „sikálták”. A bámészkodás mellett munkánk

is volt, mert a vizet mi hordtuk a böllér keze alá és természetesen nekünk kellett a fát is az üst alá

cipelni. De boldogan szorgoskodtunk, hisz fontos nap volt a család életében a disznóölés. Ami ilyenkor

készült nyár végéig ki kellett tartson. Meg az akkori gyerekek kicsi koruktól amúgy is tudták, hogy a

szülõknek segíteni kell, így neveltek bennünket. Ha visszagondolok, milyen nehéz volt fegyelmezni

magam, hogy ne mondjak nemet, ha nagyanyám megkért, hozzak fát a tûzre vagy vizet az artézi kútról,

mert inni és fõzni az a víz jobb volt, mint az ásott kutunk vize.

Ajól megpörzsölt, szépen lesúrolt disznóból már bontáskor kaptunk finom falatokat, egy kicsit a fülébõl,

meg a farkából. Készült kishurka meg „pici karika”, amirõl azt gondoltam nekem, a gyereknek

csinálták, pedig csak a legkisebb darab belet is fel kellett használni. Az esti disznótorra húslevest fõztek,

hurkát és kolbászt sütöttek édesanyámék. Meg kell mondanom, nem volt bõséges, inkább csak kóstoló.

Anagyanyám intett a szemével nekem meg az unokanõvéremnek, hogy mi csak utoljára vehetünk,

ha jut, fõleg a kolbászból.

A disznótoros vacsora fénypontja – túl az étkek élvezetén –, a „pacúrok” megjelenése volt. A

„pacúrok” viseltes, rongyos ruhába öltözött személyek voltak. A szedett-vedett ruházaton kívül igyekeztek

magukat felismerhetetlenné tenni. Nyers krumpliból fogsort faragtak maguknak, amit, ha a szájukba

tettek elváltoztatta az arcukat és megváltoztatta a hangjukat. Illett õket kínálni, sõt csomagolni is,

kóstolót. Sokszor megviccelték a gazdasszonyt. Elterelték a figyelmét, és közben összeszedték a már

megfõtt, deszkán hûlõ hurkákat. A „pacúrok” általában rokonok, ismerõsök voltak. A tréfa sohasem

fordult komolyra vagy durvára, kárt nem tettek az elkészült disznóságokban. Egy jó pohár bor hamar

megoldotta a „pacúrok” nyelvét, elbeszélgettek a gazdasszonnyal, érdeklõdtek a hízó szépsége felõl.

114

Persze, nem mindenki vághatott nagy disznót, legtöbb esetben csak egy malackát kellett egész évre

beosztani. Szûkösen élõ családunkban, bátyámnak, aki nagyon szerette a szalonnát, sokszor elmondták:

„Kis szalonna, nagy kenyér!” Nehéz évek voltak azok is, amikor késõbb titokban, „feketén” kellett levágni

a disznót. Nem oszthattuk meg a játszópajtásokkal a disznóölés örömét, izgalmát, mert a beszolgáltatás

elvitte volna a család megélhetését. A„beadás” vagy „beszolgáltatás” hízónként 6-8 kiló zsírt

is elvitt. Ebben az idõben, hogy ne sivalkodjon a disznó, elõször fejbe vágták, aztán szúrták le, hogy lefolyjon

a vére. A pörzsölés helyett nagy fateknõben forrázták le a kiskonyhában, hogy senki ne lásson,

ne halljon semmit. Az így vágott disznónak nem volt puha a bõre, a szalonnája ízetlen lett, de hát élni

akartunk, enni kellett.

Katalin, András, gyakran már Márton is, meghozták a havat. A korán sötétedõ téli estéken rokonlátogatóba

mentünk, ahol a beszélgetés tárgya az õszi lakodalmak, vagy a család apró-cseprõ gondjai, a

háború, a hazavárt katonák, a fogságból megtérõk hírei, a katonalevelek voltak. Reménykedtünk, hátha

mi is megtudunk valamit az édesapámról.

Lassan elérkeztünk az advent kilencedéhez: a „szentcsalád-járás és a betlehemezés”, a „népi ájtatosság”

idejéhez. Afalu lakói a befogadó családok „imádkozó házaiban”, a ház legnagyobb lakószobájában

gyûltek össze. Ezek a házak nemcsak a szentcsalád-járásra idején, hanem a Rózsafüzérek végzésekor,

adventtõl Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepéig mindig megteltek. Az ülõalkalmatosság mindig

híján volt, ezért ezt mindig vittük magunkkal. Afelnõttek széket, a gyerekek sámlit. Az imádkozáshoz

legalább tizenöt személyek kellett összegyûlni. Aközös imádságokon fõleg az Élõ Rózsafüzér tagjainak

kellett megjelenni, akikre még külön szabályok is vonatkoztak.

Apai nagyapám, Tóth Pál háza is – aki elõimádkozó volt, és akit Bagon csak imádságos Tóth Paja

bácsiként emlegettek – ilyen imádkozó ház volt. Hét családja volt, de helyet adott a népi ájtatosság végzéséhez

is. Legkedvesebb Mária éneke, a „Gyúladozz én szívem Szûzanyámért…” kezdetû ének volt,

amit késõbb magam is megtanultam és elõénekesként szívesen énekelek ma is Mária-ünnepek alkalmából.

Az advent idején végzett imádságokkal, ájtatos énekekkel ezekben az imádkozó házakban felidéztük

a Szent Család viszontagságait. „– Nyissátok fel házatok ajtaját, eresszétek be a kis Jézuskát” –

hangzott az érkezõk szava, s válaszolt a befogadó család: „– Isten hozott Titeket ide, ezen házba”. Az

ájtatosságot minden alkalommal az elõzõ napi hajnali misén felszentelt Szent Család képével vagy

keresett a Szent Család és végül együtt énekeltük: „Fel vagy már szentelve dicsõ Szent Család”. Aztán

újabb énekekkel, fohászokkal készültünk az öttizedes rózsafüzér elvégzésére, az alábbi szent titokkal:

Minden tized elmondása után együtt mondtuk:

Többféle dallammal, de ugyanazon tartalommal végeztük az ájtatosságot egész este. Végül ezzel köszöntünk

el:

115

Ezen ájtatosság végzésével igazán felkészítve éreztük a lelkünket az „eljövetelre”. Boldogan emlékszem

vissza gyermekkorom minden megélt élményére, melybõl tiszta lélekkel merítkezem még ma is.*

Aztán már a karácsony böjtje következett. Ezen a napon a pásztorok felkeresték azokat az állattartó

csücskével. Aztán a vesszõt megõrizte a család egész éven át, de mielõtt letették, még megérintették vele

a gyermekeket, hogy a betegség elkerülje õket. Ezután az étkezésre használt asztal saroklócájának

sarkába állították a négy szál vesszõt, közben ügyeltek rá, hogy nehogy körbevigyék az asztal körül,

mert akkor az állatok kergekórt kaptak volna. Jól látható, könnyen elérhetõ helyen volt, hogy évközben

a rakoncátlankodó gyermekeket ezzel legyintsék meg, nehogy elkanászodjon. Sokszor elég volt annyit

mondani: „Elõveszem a pásztorvesszõt!”, ami igencsak tudott csípni, s a rosszalkodó máris meghunyászkodott.

A pásztoroknak már elõ volt készítve a füstölt sonka, szalonna és a bor. Az étkeket a tarisznyába

tették, a bort, meg egy demizsonba gyûjtötték. Itt aztán összekeveredett az egész falu minden

bora. De így is elfogyott. A pásztorok jókívánságokkal köszönték meg a házigazdának az adományt,

bort, búzát, békességet kívántak és áldást kértek a házra.

A böjt napja a gyermekek számára, a várakozás napja is. Istenem, de hosszú volt az a nap! Hiszen

ezen a napon nemcsak a hústól, de minden zsíros ételtõl tartózkodnunk kellett, s ezt a böjtöt szigorúan

megtartottuk. Pedig máskor sem került gyakran hús az asztalra, csak vasárnap, vagy esetleg csütörtökön,

s egyáltalán nem is éheztünk ezen a napon, de mégis, ami tiltva van, az a legédesebb, arra vágyik

az ember gyereke a legjobban. Az esti húsos vacsorára. Reggel tejeskávét kaptunk, nagyanyámsütötte

kenyérrel beleaprítva, de hát más napokon is ez volt a reggeli. Aztán nagyanyám bedagasztotta a „pusztakalácsot”,

meg a diós és mákos kalácsot. „Pusztakalácsnak” azért neveztük, mert nem volt benne se

mazsola, se töltelék. (Utánozhatatlan ízét azóta sem találom, hiába próbálom – bár a tepsi, amiben a

nagyanyám sütötte, ma is meg van.) Az ebéd mákos tészta volt, aztán mikor kisült a kalács, kaptunk belõle.

A böjti napnál csak az este volt hosszabb, az izgalommal teli Jézuska-várás. Az idõ ólomlábakon

járt, játszani próbáltunk, kártyáztunk, apró dió vagy gyufaszál volt a tét. Ez bizony komoly tétnek számított,

hiszen egy egész doboz gyufánk sem volt összesen, meg apró dió sem nagyon akadt, mert titokban

bearanyozták már az „angyalkák” a karácsonyfára.

Aztán megérkezett a mindennapos cigányasszonyunk, aki az elsõ szoba udvari ablakánál énekelte el

jókívánságait. Nagyanyám már délben gondolt rá és mondta: „Majd jön Margit” – és félretette a számára

kijáró falatokat. Margit ma már 110 éves lenne.

Ehhez a gyönyörûséges, éjszakába nyúló délutánnak bensõséges hangulatához tartozott a nap folyamán

elkészített (majd csak éjfél után elfogyasztható) ünnepi étek illata. Ezért is tûnt talán olyan hosszúnak

ez a nap. Az ételt úgy neveztük: „oldal-kolbász-szalonna”. Afehér, még füstöletlen szalonnát megsütötte

nagyanyám, aminek a zsírjában elõször füstölt kolbászt és oldalast sütött, aztán savanyú káposztát

dinsztelt. Ezt a kalóriában gazdag ételt, csak egyszer egy évben, karácsonykor készítettük –igen

magunkat, mert beosztotta a szükség. Arra nem is emlékszem, hogy õ mikor evett.

Mikor besötétedett, csak a tûzhely fényénél üldögéltünk és a karácsonyi kalács illatával megtelt alkonyatban,

a lassan belopózó karácsonyi éjszakában az éjféli mise elérkeztéig édesanyám énekelgetett:

116

* A népi ájtatosság imádságait tartalmazó gyûjtésem, melynek kiadására most készülök, valamennyi imádságot

teljes egészében tartalmazza.

Ám akkor kopogtattak, s megszólalt valaki az ajtó elõtt és megkérdezte:

„Be szabad-e mutatni a Betlehemet?” Édesanyám meg kiszólt: „Be. Csak gyertek!” Megjöttek a

betlehemezõk nagy örömemre. Mert ennek hagyománya volt Bagon. Titokzatosabb, ájtatosabb és hittel

telibb, de egyszersmind vidámabb játék nem volt ennél. Teli torokból zengték a résztvevõk kicsik és nagyok,

gyerekek és felnõttek a Nagy pásztor, a Messiás megszületését idézõ énekeket. Az imádságot

együtt mondtuk, a tréfákon nagyokat nevettünk.

„Hallod, pajtás, angyal szólt! Megszületett a kis Jézus, menjünk Betlehembe!” – s énekelték:

Éneklés közben tánclépést utánozva eljutottak a saját készítésû kis „Betlehem”-hez, térdre ereszkedtek

és akkor énekelték:

Végén a gyerekek édesanyámtól néhány almát, párszem diót, a legények meg az öregebbje egy pohár

bort kaptak köszönetül. Nagy tisztesség volt a háznak, ha betértek a betlehemezõk.

Mire elmentek, indultunk az éjféli misére. A templomban az elõimádkozóval közösen végeztük az

„örvendetes olvasót”, s aztán Angyél néni csengõ hangján felhangzott a következõ ének:

Mindezt betetõzte a templom orgonájának mindent elárasztó hangja, s a hívek teli torokból énekeltek.

Az új élet születésének boldogsága, a lelki harmónia megérintette valamennyiünk szívét. A mise

után végre megkóstolhattuk az ünnepi „oldal-kolbász-szalonnát”. Asok esemény, a böjthagyó étel, napi

fáradtság és sok izgalom, megtette a magáét, s hamar álomba ringatta a magamfajta leánykát.

117

Karácsony böjtjének napját csak a másnap reggel gyönyörûsége, a karácsonyfa megpillantása múlta

felül. Boldogan énekeltem nagyanyámmal, meg édesanyámmal a dalt:

Az ünnepen szent misékre mentünk és meglátogattuk a szomszéd gyerekek, meg az unokatestvérek

karácsonyfáit. Karácsony elsõ napján a gazdák az istállótól a vályúig vezetõ utat szénával szórták fel, és

Visszaemlékezésemet egy régi, kedves karácsonyi verssel és Gergely dédapám újévi köszöntõjével

zárom. A verssel, amit az én családomban elmondunk minden karácsonykor, meg a köszöntõvel, amit

családunk férfi tagjai õriznek máig, s köszöntik vele az újévet.

Kívánok mindenkinek békés, csendes szent karácsonyt és boldog újévet.

118

Gróf Batthyány Lajos, Magyarország elsõ törvényesen megválasztott miniszterelnöke neve kevésbé

hangsúlyosan cseng a nemzet emlékezetében, mint a forradalom és szabadságharc más jeles személyiségeié,

Kossuthé, Széchenyié, Görgeyé. Nem igazán vált a köztudat részévé az az emberfeletti munka,

mellyel a miniszterelnök alkotmányos keretek között igyekezett orvosolni a nemzet jogos sérelmeit,

majd a honvédség megszervezésével védelmérõl is gondoskodott. Ezért is nagy jelentõségû, ha a hivatalosság

helyett a spontán emlékezet alkot nagyszerût. Egy kisebb közösség, jelen esetben a

Jászkisériek Baráti Egyesülete tekinti a saját ügyének a nemzet mártírjává vált államférfi emlékének

ápolását, aminek megszervezéséért elismerés illeti Gubicz András Jászkapitányt és feleségét Csejtei Erzsébetet.

Október 5-én gyûlt össze a közönség a jászkiséri Mûvelõdés Házában az ünnepi eseményre. Közel, s

távolról érkeztek vendégek, Szolnokról, Egerbõl, Budapestrõl, de még Ausztráliából is. Jászkísér polgármestere,

Hajdu László mellett az ünnepségen többek között jelen volt a Egyesület Szolnokon élõ elnöke,

dr. Nemes András fõorvos és dr. Lits József, a Vállalkozók Országos Szövetségének elnöke is. Az

ünnepség szónoka, dr. Katona Tamás történész mellett a Batthyány-családot Batthyány Bálint, a közelmúltban

II. János Pál pápa által boldoggá avatott Batthyány-Strattmann László unokája képviselte.

Katona Tamás professzor nagy sikerû elõadásában a miniszterelnök személyes tragédiáját az alkotmányosságért

vívott harc áldozataként értékelte. Részletesen sorra vette az ellene folytatott eljárás koncepciós

elemeit, mozgatórugóit. Mint mondotta, ügyének idõközben napvilágra került iratcsomójára

máig ismeretlen kéz jegyezte fel annak idején: „Meg kell halnia”. Avilág egyik legigazságtalanabb ítélete

volt ez. Élményszerûen idézte fel Batthyány Lajos utolsó napjait, erõfeszítését a méltóságteljes halálért.

Mint elmondta, kései végtisztességén koporsóját többen kísérték, mint ahány lakosa akkor Pestnek

és Budának volt összesen. Egy ország hajtott fejet elõtte, merített erõt áldozatából. „Fogunk mi

még úgy virulni, mint a kiegyezés után” – utalt Katona Tamás arra, hogy a miniszterelnök példája akkor

is talpra állásra ösztönözte a nemzetet, és így lehet ez napjainkban is.

A Batthyány-család nevében szóló Batthyány Bálint elmondta, hogy rokonként van jelen a megemlékezésen.

Széchenyi Istvánt idézve a történelem ismeretének fontosságát ajánlotta a hallgatóság figyelmébe:

„A múlt nem mögöttünk van, hanem alattunk, azon álluk”. Nekünk ez a haza jutott, ez a nem

mindenben tökéletes kis ország. Ennek nyelvét ismerjük, ennek ízeit, kultúráját érezzük. Szeressük ezt

a kis hazát, egy kicsit jobban, és ha kell érte tennünk, akkor tegyünk érte valamit – végezte a hallgatósághoz

intézett szavait.

Aforradalom korának hangulatát, mindenapjait Bolla János hagyományõrzõ huszár õrnagy éneke, a

helyi pedagógus nõi kar, a Búzavirág Népdalkör és a Pendzsom Néptánc Együttes idézte elõadása idézte

fel az egybegyûlteknek. Mûsoruk ráfelelt az elhangzottakra, méltóképpen keretezte az ünnepi megemlékezés

programját.

119

„Önkéntes néprajzi gyûjtõ: aki nem hivatalos elfoglaltságból, hanem önként, a népi kultúra iránti

szeretetbõl és tiszteletbõl végzi gyûjtõmunkáját (…) Az önkéntes néprajzi gyûjtõknek kétévenként országos

találkozójuk van, amely a tapasztalatok és eredmények cseréjét, valamint a szakemberek és az

önkéntes gyûjtõk kapcsolatának elmélyítését szolgálja.” – írja Kósa László a Magyar Néprajzi Lexikon

negyedik kötetében. Az önkéntes néprajzi gyûjtõmozgalom kapcsolatot és hidat jelent a néprajz mint

tudomány, valamint a hagyományápolás, mint közmûvelõdési tevékenység között. Fontos, hogy a hagyományõrzõ

közmûvelõdési munka szakmailag megalapozott legyen, és a helyi kulturális hagyományokban

gyökerezzen. Ezért az önkéntes néprajzi gyûjtõk országos rendezvényei céljukat tekintve elsõsorban

módszertani továbbképzéseknek tekinthetõk, ahol a résztvevõk találkozhatnak a néprajztudomány

kutatóival, az önkéntes gyûjtõk számára kiírt pályázatok szervezõivel és bemutathatják egymásnak

munkájuk eredményét.

2007-ben Magyar Néprajzi Társaság a Fejér megyei Mûvelõdési Központ Barátság Házával és a

Fejér Megyei Honismereti Egyesülettel együttmûködve Székesfehérváron rendezte meg az Önkéntes

Néprajzgyûjtõk XX. találkozóját, október 27-20-án a Fejér megyei Mûvelõdési Központ Barátság Házában.

Arésztvevõk száma 43 fõ volt, s több, mint harmaduk a határokon túlról (Erdélybõl, Partiumból,

Kárpátaljáról, Vajdaságból) érkezett.

Agyûjtõtalálkozó fõ témája a „Hazaszeretet és honvédelem – Honvéd hagyományok gyûjtése”, valamint

„Fejér megye hagyományaival, helytörténeti értékeivel való megismerkedés” volt. Idõszerûségét

elsõsorban az adta, hogy hazánkban három esztendeje megszûnt a kötelezõ sorkatonai szolgálat, ezért

különösen fontossá vált az intézmény tárgyi és szellemi emlékeinek, hagyományainak számbavétele és

összegyûjtése. A találkozón résztvevõk érdeklõdése azt mutatta, hogy az önkéntes gyûjtõket érdekli ez

a téma, részben családi összefüggésekben, részben pedig szélesebb alapokon, földrajzi, vagy katonai

körzetek szerint, történelmi eseményekbe ágyazva.

A XX. Önkéntes Néprajzi Gyûjtõtalálkozó ünnepi megnyitóján az ALCOA – KÖFÉM férfikórusa

katonadalok éneklésével adta meg a tanácskozás „alaphangját”. Nem hallgathatjuk el, hogy önkéntes

néprajzi gyûjtõtalálkozót régen tisztelték meg a vendéglátók, a szervezõk és a támogatók részérõl ilyen

magas tisztségekben lévõ vezetõk. Elõször a rendezvény két fõvédnöke, dr. Balogh Ibolya, a Fejér Megyei

Közgyûlés elnöke ésWarvasovszky Tihamér, Székesfehérvár Megyei jogú Város polgármestere –

képviseletében Viniczai Tibor alpolgármester – köszöntötte a résztvevõket, és mutatta be – valóságos

rendhagyó történelemóraként – a megye, valamint a város múltját és kulturális értékeit. Õket követõen

dr. T. Bereczki Ibolya, a Magyar Néprajzi Társaság fõtitkára, Pálfalvi Attila, a Fejér Megyei Mûvelõdési

hely és a téma jelentõségét, a hagyományõrzés, a néprajzi érdeklõdés és gondolkodás fontosságát. Ezt

követõen Bereczki Ibolya fõtitkár és Halász Péter szakosztályelnök átadta a legkiválóbb önkéntes gyûjtõk

számára létesített Sebestyén Gyula Emlékérmet.

Az elõadások sorában dr. Gelencsér József Székesfehérvár katonai hagyományaival, elsõsorban a

Monarchia korában meggyökeresedett és a világháborúk közötti idõben kiépült helyõrségi élettel, a városban

állomásozó katonai alakulatok sokszínûségével, és a város társadalmi életében betöltött szerepükkel

foglalkozott. Dr. Lukács László elõadásának címe Katona-karácsony, háborús karácsonyfa volt.

Arról beszélt, hogy miként jelent meg és terjedt el Európában a Karácsony ünneplésének ma ismert formája,

és hogy miként ülték meg ezt a keresztény ünnepet a háborúk idején, akár a lövészárkokban is.

ANéprajzi Múzeum által meghirdetett 2006. évi, 49. országos néprajzi gyûjtõpályázat egyik kiemelt

hadifogolytáborok és a sztálini lágerek folklórjáról szóló könyve. A háborús emlékek egyik sajátos területérõl,

a frontról írt levelek információs értékérõl beszélt Karacs Zsigmond, aki hozzájutott Földes

lelkészének és frontszolgálatos falustársainak leveleihez, s azokon keresztül felhívta a figyelmet ennek

a fontos forrástípusnak a honismereti és néprajzi jelentõségére. Dr. Laczkó Mihály a saját és édesapja

emlékein és élményein keresztül azt mutatta be, milyen hatással van a katonaságnak – háborúban és bé-

120

kében – egy-egy személy sorsára. Elõadásának különössége, hogy míg az apa moldvai csángómagyarként

– kényszerûségbõl – a román hadseregben, addig fiú Magyarországon, önként vállalt hivatásként

az úgynevezett “néphadseregben”, szolgált. Ugyancsak a katonaság, közelebbrõl a “hadifogság”

intézményének szerepérõl és megjelenési formáiról számolt be Lukács Miklós, saját családjának

több nemzedéke sorsának tükrében. A honvéd hagyományok sajátos tárgyainak impozáns gyûjteményét

ismerhettük meg a dr. Varró Ágnes által erre az alkalomra rendezett, A nemzeti szimbólumok a

néprajzi tárgyakon címû kamara-kiállításon.

Másnap délelõtt Granasztói Péter, a Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattárának vezetõje tájékoztatta

a résztvevõket az 50. Néprajzi Gyûjtõpályázat szempontjairól és célkitûzéseirõl.1 Ez után az önkéntes

gyûjtõk korreferátumai, hozzászólásai következtek. Kiderült, hogy úgyszólván minden gyûjtõ érdeklõdik

a katonaélet és a honvédhagyományok iránt, s szinte mindenkinek van a tarsolyában, de legalábbis a

látóterében olyan anyag, ami gazdagíthatja a néprajz- és a történettudományt. Természetesen nem csak

a honvédelmi hagyományokról esett itt szó, hiszen az önkéntes gyûjtõknek sokféle az érdeklõdésük, s

itt jó alkalom volt arra, hogy bemutassa, vagy legalábbis felvillantsa munkájának eredményét.

Délután került sor a találkozó fõ témájának jegyében szervezett tanulmányi kirándulásra. Felkerestük

Székesfehérvár számtalan katonai emlékmûve közül az egyik elsõ világháborúra emlékezõt, s egy

másikat, ami az 1956-os szovjet sortûz áldozatainak állít emléket. Innen Sukoróra mentünk, ahol az

1848-as pákozdi gyõzelmet elõkészítõ haditanács színhelyéül szolgáló templomban tettük tiszteletünket,

s meglátogattuk a hagyományos paraszti világ gazdag emlékanyagát õrzõ Néprajzi Házat, s a

Don-kanyari emlékkápolnánál fejet hajtottunk a háború hõsi áldozatainak emléke elõtt.. Atanulmányút

végeztével a Pákozdi csata Emlékmúzeumába látogattunk, ahol egyebek mellett érdekes terepasztalon

ismerkedhettünk szabadságharcunk elsõ gyõztes csatájának részleteivel. Mindezeken a helyszíneken

értékes, színes tájékoztatást kaptunk dr. Demeter Zsófiától és dr. Lukács Lászlótól, a Fejér Megyei

Szent István Múzeum munkatársaitól. A hallottakat jól kiegészítette a mai, immár hivatásos hadsereg

elsõsorban „béke-missziós” tevékenységét bemutató kiállítás, amit Görög István ezredes úrnak, a Honvédség

és Társadalom Baráti Kör székesfehérvári szervezete titkárának, és Törzsök Tibor úrnak, a gyûjtemény

kezelõjének szakszerû tájékoztatója.

Az Úristen külön ajándéka, és népe megmaradását célzó félreérthetetlen akaratának bizonyítéka,

hogy ennek a mára igen kislétszámú, és rohamosan fogyatkozó magyar közösségnek olyan szolgálattévõt

rendelt, mint a 2006-ban Bél Mátyás-díjjal kitüntetett Pataky Andrást, a határon túli Drávaszög krónikását,

mindenesét, a horvátországi magyarság „tanító bácsiját”. Életérõl, munkásságáról részletesen

szólt a díjátadáskor elhangzott laudáció, ami 2006-ban, a Honismeret 4. számának 97. oldalán megjelent.

Mit tehetnénk ehhez hetvenötödik születésnapjára?

Álljon itt most néhány mondat tõle magától!

1992.)

Apontosság, a tényekhez való feltétlen ragaszkodás jellemzi Pataky Andrást, ami kiderül a következõkbõl

old.)

121

Persze, ezeknél a „névfejtéseknél” nem hátrány, ha valaki, mint András barátunk, egyformán otthonosan

mozog a magyar, a horvát, az ószláv és a latin nyelvben is (...) és nem utolsósorban „anyanyelvjárása”

a délbaranyai, sõt a drávaszögi tájnyelv.

Fülembe cseng egy néhai kopácsi halász intése: „Mindönt meg kell írni, hogy maradjon emléközet”.

türelem. Siklós 1997.)

Ezt a könyvét, a délszláv háború közénk-menekültjeinek jajkiáltását, sok magyar hazánkfiának lenne

jó olvasnia.

Pataky András tanítványai fontos posztokon dolgoznak: az Eszéki Magyar Házban, a most megnyíló

Magyar Fõiskolán, a kiveszõfélben lévõ, még magyar, iskolákban. Pécsi és budapesti egyetemeken témáit

dolgozzák föl, a tõle kapott anyagok segítségével. Mert Pataky András csak adni tud. Féltékenykedni?

Soha.

Kevesen vannak, akik, mint õ, pontosan tudják, hogy a két Drávaszög, a határon túli és inneni,

összetartozó, szerves egység, amit csak a trianoni határ vágott ketté. Csonka-Baranya 23 drávaszögi települése

és a Horvátországhoz került 10, a Belsõ-Drávaszögiek mindenben: vallásukban, nyelvjárásukban,

viseletük legjellemzõbb darabjaiban, s a házassági kapcsolatokban – összetartozók. Ezt ilyen pontosan

csak a terepen élõ ember képes érzékelni. És az, akit a délszláv háború pokla öt évre ide számûzött

közénk, a Külsõ-Drávaszögbe. Az õ életében ez az átok is áldássá vált.

Adjon hát néki az Úristen még hosszú éveken át egészségbõl, munkabírásból minél többet! Leányában,

võjében, unokáiban, s pár hete született elsõ kis dédunokájában sok-sok örömöt. Életére, munkájára

– és népére! – áldást, mind a két kezével.

A Vakok és Gyengénlátók Hermina Egyesületének Horizont Kultúrcsoportja látó és látássérült népdalkörök,

kórusok, továbbá énekes és hangszeres szólisták részére dalos találkozót rendezett határainkon

inneni és azokon túli elõadók számára, Szövetségünk székházában, 2007. szeptember 15-én és

16-án. Bereczkné Bihari Erzsébet, a kultúrcsoport vezetõje, a találkozó szervezõjeként köszöntötte a

megjelenteket. E sorok írója pedig a 125 éve született Kodály Zoltán életmûvét ismertette. Ugyanis a

születési évforduló adott alkalmat a kulturális találkozó létrejöttéhez.

122

A zsûriben az elnök Bodza Klára tanár, népdalénekes, tagok: Navratil Andrea tanár és Máriásy István

tanár, zenetörténész voltak. A mûsorközlõ szerepét is ellátó Bereczkné Bihari Erzsébet elmondta:

az I. országos Kodály magyarnépdalos találkozóra 17 dalkör és kórus, továbbá 25 szólista (ének, hangszeres)

jött el Magyarország 14 megyéjébõl, valamint Romániából, Szerbiából, Szlovákiából és Szlovéniából.

E csodálatos seregszemlén összesen 248 személy szerepelt. Bejelentette még, hogy az egész napon

át hallható sok dal között az alkalomhoz illõ verseket is hallgathatunk Borsodi Zsuzsa, Bereznainé

Nagy Ilona és Ézsiás László versmondó tagtársainktól.

Végül Bodza Klára hirdette ki az eredményt. 1. helyen végzett a Zoboraljáról érkezett gesztei népdalkör,

Gál Erzsébet vezetésével. Õk gyönyörû népviseletben tréfás lakodalmas dalokat énekeltek. 2. A

székesfehérvári férfikar, Mihály György tanár vezényletével, katona- és huszárdalokat adott elõ. 3. Az

ikervári népdalkör Pernecker Csilla tanárnõ vezényletével dunántúli és Vas megyei népdalokat szólaltatott

meg.

Aszólóénekesek közül 1. a fiatal budapesti Steffek Adél, aki kiválóan énekelte a csángó dalokat; 2. a

látássérült fiatalember.

Az énekkarok között különdíjas a mezõfalvi nõi kar; általános sikert aratott Karay: Estéli nótázás címû

kórusénekük, amit dr. Bodolay György kísért zongorán. Amásik különdíjat a nézsai népdalkör kapta:

Szarka Lajosné tanár vezetésével gyönyörû népdalcsokrot hallhattunk tõlük. Aszervezõk különdíját

a csákvári Harangvirág népdalkör kapta, akiket Kunstár Béláné tanárnõ vezényelt.

Bodza Klára az összegezésében egyebek mellett elmondta: a díjazások azt jelentik, hogy vannak

jók, jobbak és még jobbak a dalosok között.

1987-ben jött létre az akkor Tájház néven engedélyezett budaörsi kiállítás. Elõtte negyven esztendõvel,

1947 augusztusában több, mint száz budaörsi családnak kellett elhagynia a szülõfaluját. Korábban,

az 1946-os tragédia során mintegy 9000 embert ûztek el a településrõl. Egy évvel késõbb újra vagonokba

zsúfolták honfitársainkat! Kimentettek magukkal az 50 kilós batyukban egy-egy régi fényképet,

egy-egy darabot a hajdani népviseletbõl. Így õriztek meg egy darabka múltat. Az utolsó bíró felesége,

Ebnerné hitelesen írta le ezeket a keserves éveket. Múlt az idõ, és ezek az emlékek is új életre ébredtek.

Ki hitte volna, hogy 40 évvel késõbb, 1987-ben lakóitól és múltjától megfosztott falu emlékeit gyûjteni

123

Nyitragesztei asszonykórus (Csiszár Ágnes felvétele)

kezdik az itthon maradottak is? Egy falu, amely csaknem elvesztette a múltját, keresni kezdte a gyökereit.

Ez a táj nem volt ismeretlen a hazai helytörténet-írók számára. Már az 1840-es években

Frankenburg Adolf, a Pesti Divatlap szerkesztõje novellát írt a Budai hegyek falvaiban járó kirándulókról.

A szepességi származású Hunfalvy János fedezte fel 1859-ben a budai hegyek és a bennük megbúvó

kis falvak szépségét. Atudós Jakob Bleyer professzor 1925-ben a budaörsi Úrnap szépségérõl írt. Az

ifjú kutató, Eugen Bonomi a hegyvidéki falvak néprajzát örökítette meg. Franz Riedl doktor szülõfaluja,

Budaörs német nyelvjárását és múltját fedezte fel. Ebner-Gönyei Antal néprajzi értékû fotókkal örökítette

meg e táj szépségeit. Volt tehát hová visszanyúlniuk az 1980-as években a múltjukat keresõ budaörsieknek!

Mégis mindent elölrõl kellett kezdeni. A népszerû Füzér Ferencné óvónõ meg tudta szólítani a lakosságot.

Bader Györgyné – a drága és fáradhatatlan Riczi néni – féltve megõrzött menyasszonyi ruháját

ajándékozta a születõ budaörsi német tájháznak. Joósz József ifjú mérnök pedig darabonként gyûjtötte

össze társaival a budaörsi szoba és konyha bútorait. Egységesen berendezett régi lakást már nem

igen találhatott. A gyûjtött tárgyakból kezdetben a Jókai Mûvelõdési Központ emeletén rendeztek be

ideiglenes kiállítást. Ami ezt a gyûjteményt összetartotta, az a helybeliek szeretete és múltjukhoz ragaszkodás

volt. Pedig még bizonyára félve fogtak a múltjuk felelevenítéséhez!

Az újjászervezõdött Lyra énekkar 1987-ben már a Wéber házban énekelt Johannes Rhau-nak, a

Baden-Württenbergi miniszterelnöknek. Elsõ próbáikat még magánházaknál tartották. A budaörsi

énekkincsüket Szakály Mátyás tanár úr gyûjtötte össze. Volt, aki még korábban kezdte gyûjteni a múlt

emlékeit. Hauser József Budaörsi krónikája 1984-ben jelent meg. A kézirat lektorálását ketten végeztük,

Glatz Ferenc történész volt az egyik lektora. A másik lektor én lettem, késõbb pedig múzeumigazgatóként

is dolgozhattam itt. Sokat tanultam a szerzõtõl a lektori munka során. Hauser József könyvérõl

ma is azt vallom: a krónikás könyv alapmû a kutatás számára. A fáradhatatlan helytörténész tanár és a

fáradhatatlan karnagy kollegája jelentõs munkát végzett. Mindketten méltán lettek Budaörs díszpolgárai!

Ez a kis gyûjtemény lett 1987-ben a mai múzeum alapja. Kezdetben talán néhány száz darabot õriztek

benne. 1990 táján Wendler András, a Német Nemzetiségi Bizottság akkori vezetõje kért, fordítsam

le a Csulits-kápolna latin alapító levelét. Szívesen vállaltam. Ezután András arra bíztatott, hogy pályázzam

meg Helytörténeti Gyûjtemény igazgatói állását. Ez a munka nem volt ismeretlen feladat számomra,

már gyerekkorom óta kaptam múzeumi feladatot, Sopronban kisdiákként ingyenes teremõr voltam,

Ráckevén jelentõs gyûjteményt alapítottam. A budaörsi pályázaton másodállásban elnyertem az igazgatói

megbízást. Ekkor kaptam csaknem 14 évre egy új feladatot. Megszületett az „újabb családtagom”:

ez volt a Tájház. Mindent elölrõl kellett kezdenem nekem is. Tudáson és lelkesedésen kívül örököltem

egy megkezdett leltárkönyvet és több-kevesebb leltározott és leltározatlan tárgyat. Éreztem, ha egy

gyûjtemény csak „csak tájház”, arra hamar ráunnak a látogatók. Új kiállításokat és új közönséget kellett

szerveznem. Meg kellett teremtenünk a gyûjtemény „ifjúsági hátterét” is. Elõször a budaörsi „Illyés

Gyula Gimnázium” Honismereti Szakköre gyülekezett a múzeumban. Majd hamarosan csatlakoztak

hozzánk múzeumbarátként a Mindszenty József Katolikus Általános Iskola honismeretesei. Segített dr.

Paulovits Teréz szakkörvezetõ, aki régóta foglakozott a helytörténettel. Foglalkozásait a helytörténeti

gyûjteményben tartotta. Emlékezetesen jó pályamunkák születtek mindkét diákcsoportban: Máté József

és Turóczi Zsolt gimnazista a budaörsi présházakról írt. Bechler Adrienn, egy törökbálinti gimnazista

leány szülõfaluja német öltözködési szokásait írta le. Ezekbõl a dolgozatokból díjazott pályamunkák

születtek.

A Mindszenty Iskola felsõs fiataljai tanári irányítással rajzolták és fényképezték a budaörsi úrnapi

körmenet virágmotívumkincsét. Felmérték és összegyûjtötték a budaörsi németség vallási emlékeit, hagyományait.

A település 17 fennmaradt fogadalmi keresztjének történetét is megörökítették. Valaha

több mint 40 kereszt állt a katolikus német ajkú faluban. Nagyszüleik segítségével leírták „A gyermekkor,

a családi élet Budaörsön” pályamunkájukban a múltat. A „Szõlõmûvelés Budaörsön” témáról is

készültek jó dolgozatok. Budaörs város vezetése, Wittinghoff Tamás polgármester és Ritter Imre jó érzékkel

vette észre a dolgozatok értékét, ezért támogatták Bordás István szöveggondozásával a kéziratok

megjelenését. Így született meg a Riedl Ferenc Helytörténeti Gyûjtemény „Regélõ múlt” kiadványsorozata.

Számos alkalommal nyertek díjat gyûjtésükkel a Mindszenty iskolások (derûsen kedves nevükön: a

„Dicsértessék” iskola diákjai) a német nemzetiségi ifjúsági napokon.

124

Kutattak a gyûjteményben fõiskolások is. Több zsámbéki tanítóképzõs hallgatónk szakdolgozatot írt

a múzeum anyagából. Késõbb a Károli Gáspár Református Egyetem szakdolgozói is budaörsi vallási

hagyományokból írtak diplomamunkát.

Az elsõ, állandó kiállítás mellé évenként idõszaki tárlaton foglaltunk össze egy-egy helytörténeti témát.

Aszámos idõszaki kiállítás közül emlékezetes „A történeti pillanat” Budaörs történeti sorsfordulóiról.

Jól sikerült a „200 éves a budaörsi plébániatemplom” kiállítás is.

1994 után többször találkoztak Budaörsön a Heimatmuseumban az elûzöttek és az itthon maradtak.

Baden-Württenberg tartományban a Budaörsrõl származó németeket elõször dr. Franz Riedl szervezte

egyesületbe, késõbb Schmidt Mátyás vezetésével mûködtették a „Budaörser Heimatverein”-t. Egy-egy

vándorkiállításuknak szívesen adtunk helyet a múzeumban. Sõt késõbb arra is sor került, hogy az

1990-es évek közepétõl tárgyakat kölcsönöztünk a Bretzfeldben megszületett budaörsi kiállításuk számára.

Így nõtt újra össze a közös múlt, ami különben is együvé tartozott!

Budaörs Város Önkormányzata és a Német Kisebbségi Önkormányzat támogatásával késõbb kétnyelvû

sorozattá alakult át a „Regélõ múlt”, németül „Erzählte Vergangenheit”. A rangos múzeumi sorozat

szellemi gazdája, megszervezõje a Helytörténeti Gyûjtemény lett. A sorozat 2. köteteként

Schmidt Mátyás „Építem a hidat” címû könyve jelent meg. AJoósz József fáradozása nyomán elõkerült

Budaörsi Passiót is két nyelven adtuk ki. Akötet szerzõi Bató Géza tanító és dr. Aubermann Miklós plébános

1933-ban készítették el ezt kéziratot. A sorozat következõ köteteként jelent meg a Kõhegyi kápolna

150 éves története. 2006-ban a budaörsi elûzetés krónikája „Rögös utakon – Auf steinigen

Wegen” címmel jelent meg. Sokat segített a szerkesztésében Riedl Norbert, névadónk fia. Gyûjteményünk

1994 óta „Riedl Ferenc Helytörténeti Gyûjtemény – Franz Riedl Heimatmuseum” néven mûködik.

A kiadványaival saját tudományos sorozata született meg.

Egyszerre folytatott a Helytörténeti Gyûjtemény (Heimatmuseum) okosan szervezett népmûvelõi és

igényes tudományos tevékenységet. Gyûjteményünk tárgyai kutathatók és kiállításon megtekinthetõk.

Leíró kartonjáról visszakereshetõ minden múzeumi tárgyunk! A hajdani néhány száz tárgyas gyûjtemény

20 év alatt több ezer tárgyas múzeummá nõtt. Örömmel emlékezem arra, hogy az évek során három

nagy leltárkönyvünk telt meg. Néhány Pest megyei nagy múzeumi kiállításon szerepeltek már a mi

tárgyaink is kölcsönzött tárgyként. Legnagyobb örömöm, amikor régi és az újabb budaörsi lakosok

megállítottak az utcán, és tárgyakat ajánlottak fel a gyûjteménybe. „Nem õrizzük tovább a régi kézimunkákat,

mikor jön el érte?” – kérdezte tõlem Párkányi Józsi bácsi. „Most!” – válaszoltam, és egy

újabb kiállítási egységgel gazdagodtunk. Dr. Luntz Ottokárék megõrizték az utókor számára Magdi néni

édesanyja teljes ruhatárát. Hosszan sorolhatnám a hazatért értékeket. Harasztos-Hammerl Feri bácsi,

festõmûvész, értékes egyházi tárgyakat ajándékozott nekünk. Bató László emlékeit is haza adta a rokon

Hudomel család!

Budaörs helytörténeti irodalma egyre gazdagabb. Az elsõ kis „Budaörs anno” 1992-es képes füzetemet

számos kiadvány követte. Filipszky István értékes kutatásai vezettek el a középkort feltáró „Elfelejtett

évszázadok” címû könyvig. AGróf Bercsényi Zsuzsanna Városi Könyvtár igazgatója a helytörténeti

kutatás egy újabb mûhelyét hozta létre. Az „Antik gyökereink”-kel együtt ma már több gyûjtemény

is bemutatja a budaörsi múlt teljes képét.

A Német Kisebbségi Önkormányzat Ritter Imre vezetésével számos emlékhelyet mentett meg a

múlt emlékeibõl. Áll a Kálváriadomb stációinak sora. 2003-ban a Kõhegyen újra felemelkedett Franz

Wendler Mária kápolnája. Hálás vagyok a sorsnak, hogy egy operáció után néhány nappal elmondhattam

Kõhegyen a Kápolna alapkövének letételekor a múltjára emlékezõ beszédemet. Ugyanekkor helyezte

el itt Varga János plébános úr és a Kisebbségi Önkormányzat elnöke, Ritter Imre a hajdani kegytemplom

alapkövét. Még ugyanabban az évben újjáépült hiteles alakjában a régi Wendler kápolna.

Az életembe beépült a Riedl Ferenc Helytörténeti Gyûjteményben eltöltött 14 esztendõ. Hálás vagyok

mindenkinek, aki ezzel a feladattal megajándékozott. Budaörs városának, Budaörs német és nem

német lakosainak. Választott szülõföldem 2005-ben díszpolgársággal ajándékozott meg múzeumi,

helytörténeti munkámért. Ez arra kötelez, hogy a Riedl Ferenc Helytörténeti Gyûjteményért ezután is

mindent megtegyek, amit erõm enged!

125

2007. augusztus 10–12-én Bernecebarátiban falunapokat tartottak. A három nap programjaiban az

elsõ nap a néprajzé volt, a másodikon az ének, zene, tánc, a harmadikon pedig a sport volt a fõszereplõ.

Az elsõ napon a közösségi házban Gyenes Zoltán polgármester megnyitója után a legelsõ elõadást

falunk híres szülötte, Tóth Imre tartotta Kik voltak a palócok? címmel. Imre bácsi a Palóc trilógia és az

Ipoly menti tájszótár megalkotója; mindkét alkotást figyelmébe ajánlom a palóc kultúra ápolóinak, bennük

az itteni nép sorsának, gondolkodásának legmélyebb titkai tárulnak elénk.

A következõ események Bernecebaráti két nagy kutatójának, Erdélyi Zoltánnak és Korcsmáros

Lászlónak voltak szentelve, megemlékezésekben és valóságosan is emléket állítva nekik. Mindketten

évekig kutatták, gyûjtötték falunk hagyományait, szokásait. Dr. Erdélyi Zoltánról dr. Kemecsi Lajos, a

szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum tudományos igazgatója tartott elõadást, fölvázolva a néprajzkutató

munkásságát. Igen gazdag és termékeny volt ez az életút, olyannyira, hogy csodálkoznunk kell,

miért nem eléggé ismert az 1999-ben elhunyt néprajzkutató. Erdélyi Zoltán számos fontos tanulmányt

publikált, több ezer fényképet, több száz gyûjtõfüzetet, iratdossziét hagyott az utókorra, sok más közt a

szentendrei skanzen egyik elindítója, megvalósulásának harcosa volt, kétkezi munkával is sokat segített

az elsõ épületek átmentésén. Élete utolsó éveit Bernecebarátiban töltötte, itt vásárolt egy szépen berendezett

kis parasztházat, melyet azóta özvegye és fia gondoznak.

Korcsmáros László amatõr néprajzkutató volt, aki sok éven át iskolaigazgatóként mûködött itt. Õ is

rengeteget fényképezett, magnófelvételeket készített – a bernecei Illésné Boros Mári nénitõl például

többszáz népdalt gyûjtött. Amatõrfilmes felvételekben, technikai dolgokban legfõbb segítsége volt a

Szobon élõ Micsei László festõmûvész – nagy örömünkre így õ tartott baráti hangú megemlékezést

Korcsmáros Laci bácsiról. Õk ketten az 1970-es években úgy gyûjtötték a népmûvészet kincseit, hogy a

költségeket saját zsebükbõl kellett elõteremteniük, sokszor még buszjegyre sem volt elegendõ pénzük.

Az akkori gyûjtés nehézségeihez vegyük figyelembe, hogy még nem volt sem rádiótelefon (vonalas is

alig), sem maroknyi mp3-felvevõ (helyette 5 kilós csöves magnót kellett cipelni, szalagtekercsekkel),

sem digitális fényképezõ (azaz fotófilmre kellett fényképezni, majd elõhívatni és papírképeket csináltatni,

és csak ekkor látszott, jó-e a fotó).

Ezután a több heti munkával elkészült kettõs emlékoszlopot avattuk föl a közösségi ház melletti

dombon az Erdélyi Zoltán-ház közelében, amely egy kaput formáz. „Két olyan embernek kellett emlékoszlopot

állítanunk, akik sokat tettek községünk múltjának megõrzéséért. Összekötötte õket

Bernecebaráti néphagyományainak és az itteni embereknek a szeretete, ezért a két oszlopot összekötöttem

én is egy olyan díszítménnyel, amin a Nap, a Hold és a Kereszt látható – akárcsak a régi szép

bernecei palóc házakon. A két oszlop mintázatát az Ipoly menti vidékre jellemzõen faragtam meg. Így

jött létre ez az emlékkapu, amelyen jelképesen beléphetünk községünk színes, gazdag múltjába, mert a

két néprajzkutató munkássága oszlopként magasodik elõttünk.” – mondta XY, az emlékoszlop alkotója.

Ezután a közösségi házban képzõmûvészeti kiállítás nyílt, amit a Budapest XV. kerületi Hubay Jenõ

Zenei és Képzõmûvészeti Iskola diákjainak, illetve helyi fiataljaink munkáiból állítottak össze. Amegnyitót

Kissné Preczek Margit tartotta, aki a kiállítás szervezõje és berendezõje is volt.

Kora délután az általános iskolában régi fotókból a község múltját idézõ kiállítást készítettünk,

amely sok emléket csalt elõ, a látogatók lelkesen meséltek egymásnak a képekrõl. Mellette egy teremben

néprajzi kiállítást nyílt: a tárgyak egy részét a váci Tragor Ignác Múzeum, valamint a szobi Börzsöny

Múzeum kölcsönözte, nagyobbik része a falu néhány lelkes hagyományõrzõjétõl származott.

Láthattunk itt régészeti leleteket, viseleteket, számos használati eszközt a kenyérdagasztástól a kenderfeldolgozásig,

régi szuszékot, tulipános ládát, és még számtalan érdekességet. Külön érdemes szólni a

néprajzi kiállítás új részérõl, amelyben Bernecebaráti mai élõ népmûvészetét mutattuk be, fa-, szaru-,

lopótökfaragásokat, botokat, népviseleti babákat, és egy –hagyományos módszerrel itt helyben készült

– ácsolt ládát állítottunk ki.

Apéntek délután estébe hajló szakaszán régészeti, helytörténeti, néprajzi elõadások hangzottak el. A

címek felsorolása már önmagában is felcsillant valamit a gazdag tartalomról.

Torma István: Bernecebaráti elmúlt 1000 évének történelmi áttekintése a régészeti anyagok alapján;

Aszombati nap a népzene, néptánc jegyében telt el, a helyszín az iskolaudvaron felállított nagy színpad

és annak tágabb környezete volt. 10 órától 16 óráig folyamatos mûsor zajlott a színpadon, miköz-

126

ben az udvar hátsó régióiban ízletes ételekkel készültek a fõzõverseny résztvevõi a nagy megmérettetésre,

A színpadon a perõcsényi asszonyok nyitották a sort, az õ kedves helybeli népdalaikkal. A kéméndi

tánccsoport fellépése következett, nagyon friss, ízes táncokkal: csárdás, karikázó, botoló. A

bernecebaráti asszonykórus elõadása követte õket, mûsoruk a szép csendesen emlékezõ daloktól a friss

ritmusú lakodalmas nótákig terjedt. Ezután újra a kéméndiek vették át a színpadot, és ismét egy fergeteges

hangulatú tánccsokrot adtak elõ. Utánuk a Cimbali Band Balkán Projekt népzenei együttes muzsikált;

mûsoruk nevük ellenére nem csak balkáni muzsikát tartalmazott, hanem igen sok magyar népzenét

is, úgymint például Galga menti népdalokat, egy fiatal, szép hangú lány énekével ékesítve azokat.

Közben, kinek ideje engedte, megejthette az ebédet, és máris jöttek a kazáriak és a lekériek. Akazári

néptánccsoport ugyancsak friss dinamikus zenét, táncot hozott; hiába: a fiatal lányok és legények mozgása,

a libbenõ színes szoknyák, az énekek hangulata semmivel sem pótolható. Lekérrõl a hagyományõrzõ

csoport elõadásában az egykori katonabúcsúztatók hangulatát, szép dalait hozták el.

A Palacsintás király címû mesejáték került ezután a színpadra a bernecebaráti iskolások elõadásában,

meg is dobogtatta az anyukák és nagymamák szívét az õ gyerekeik, unokáik szereplése.

Pál István, azaz Pál Pista bácsi! Ki ne ismerné ezt a nevet a palóc vidéken, mint az utolsó, dudát és

furulyát gyerekkorától fújó juhászét, aki 88 éve dacára még táncot rop a dudaszó mellé? Nagy sikere

volt furulyázásának és nagyerejû, szívet vidámító énekeinek is! Pista bácsiról hadd meséljem el büszkén,

hogy nagymamája bernecei származású volt, Gyenes Apollóniának hívták.

Aszombat délutánt a százdi citerazenekar és a Danubius Dance Team is színesítette, majd az estén a

Kormorán Memory Band, és a Hip Hop Boys szórakoztatta a fiatalokat, bár az utóbbit egy kicsit már

elmosta az esõ.

Vasárnap sportesemények voltak községünkben, amelyek Szokoly Alajos nevéhez kapcsolódtak, aki

a korábban említettek mellett híres olimpikon is volt: az elsõ újkori, athéni olimpián a magyarok közül

elsõként szerzett dicsõséget: harmadik lett a 100 méteres síkfutásban. Kerékpáros emlékverseny és futóverseny,

majd koszorúzások következtek, amely alkalomból híres olimpikonjaink is meglátogatták

Bernecebarátit. A nap során többször kísérte az eseményeket a XV. kerületi iskola fúvószenekara.

Szívbõl reméljük, hogy ez a három nap hagyományt teremt, és jövõre újra együtt ünnepelhetünk!

127

http://csm-honismeret.uw.hu

A Csongrád Megyei Honismereti Egyesület tagjai a megye legkülönbözõbb településeirõl való, egy

részük nyugdíjas, más részük munkahelyi kötöttségei miatt nehezen utazhat. Új tájékoztatási-szervezési

lehetõségként felvetõdött az Egyesület honlapjának kialakítása. Az internetes elérhetõség az érdeklõdõ

fiatalok megnyerése szempontjából különösen fontosnak tûnt. Ha megismerik a honlapról tevékenységünket,

eredményeinket, az általunk kínált lehetõségeket, információkat, akkor is sokat elérünk. Így

született meg a CSMHE honlapjának gondolata. A megvalósulás két hónap múlva kezdõdött. Pál Richárd

fiatal szegedi programtervezõ-matematikus díjazás nélkül vállalta a honlap technikai szerkesztését,

édesanyja pedig a tartalmi szerkesztõi munkákat.

2006 õszén az egyesület elnöke, titkára és a szerkesztõk körlevélben értesítették a tagokat az új információs

lehetõségrõl, és egyúttal kérték, hogy a honismereti munkával kapcsolatos ismertetõ anyagokat,

érdekességeket, fotókat, programokat a honlapon közzétehetõ formában küldjék el a szerkesztõkhöz.

A decemberi évzáró közgyûlés jóváhagyta a honlap fõ szerkezeti vázát, az addig összegyûlt anyagok

válogatását, javaslatai azóta beépültek a honlap anyagába, elérhetõk a világhálón.

Az eltelt egy év alatt kialakult a honlap jól áttekinthetõ szerkezete. A nyitó oldalon nyolc fõ egység

tagjainak sokrétû munkáját tükrözõ anyag. Ugyanezen az oldalon közöljük híreinket, köztük felhívásainkat

a saját vagy a honismerethez kapcsolódó más rendezvényekre, tájékoztatást adunk a tervezett és a

közeljövõben megvalósuló rendezvényekrõl, programokról, egyesületi tagjaink konferenciákon, országos

akadémiákon, küldöttgyûléseken való részvételérõl, kitüntetéseirõl, szakmai sikereirõl, a honlapra

felkerült új anyagokról. Mindig jelezzük, ha a hírhez kapcsolódó bõvebb tájékoztatás, beszámoló, fotó

megtekinthetõ. Törekszünk arra, hogy a felhelyezett írások, információk minden szempontból igényesen

jussanak el az olvasókhoz.

Honlapunkon megjelenési lehetõséget adtunk az Elpusztult és Pusztuló Magyar Falvakért Egyesületnek,

amely emlékoszlopok felállításával kívánja megõrizni a régvolt településeket a maiak emlékezetében,

ezzel is gazdagítva a hazai településtörténetet, erõsítve a helyi kötõdéseket. Publikálási lehetõséget

nyújtunk az iskolákban mûködõ, helytörténetet és történelmet elmélyültebben tanulmányozó körök

kutató diákjainak, kiemelkedõ versenydolgozataikat, évfordulós megemlékezéseiket a megye iskolái

felhasználhatják saját ünnepségeiken is.

Mivel Egyesületünkben több kutató tudós, irodalmár, levéltáros, tanár, könyvtáros, néprajzkutató és

népmûvelõ van, kutatási eredményeiknek publicitásához honlapunk is hozzájárul Munkáinkról címû

fejezetével, ahol publikációs jegyzékeiket, könyvismertetõ cikkeiket, honismereti témájú írásaikat, kirándulásainkról,

rendezvényekrõl szóló beszámolóik megjelentetését biztosítjuk. Különösen hasznos a

helytörténeti kronológiák és bibliográfiák közzététele, eddig Csongrád megye, Szeged, Makó és a Délvidék

kronológiája olvasható nálunk, az idén Vácott megrendezett XII. Országos Kiadványszerkesztõi

Konferencián ezt a törekvésünket követendõ példaként említették. Az Egyesület tagjainak jobb megismerését

segíti elõ Portrék címû rovatunk, amelyben a honismereti mozgalomért sokat tett tagtársainkat

mutatjuk be.

Fontosnak tartjuk, hogy a kisebb megyei települések honismereti gyûjteményei nyilvánosságot kapjanak,

ezért kérjük, hogy ezen gyûjtemények létrehozói, gondozói küldjenek honlapunkra rövid fényképes

ismertetõket elérhetési lehetõségek megjelölésével, hogy honlapunk olvasói utazásaik során megtekinthessék

a lokális hagyományõrzés gazdag néprajzi értékeit. Elsõként Tápé és Pitvaros gyûjteményeit

ajánlhatjuk az érdeklõdõknek.

Érdemes megtekinteni a Fotók címszó alatt látható képek sorát, amelyeket az utóbbi három év során

különbözõ programokon készítettek Egyesületünk tagjai.

Honlapunk tájékoztat más civil szervezetekkel, egyesületekkel kialakított kapcsolatainkról is, így a

hódmezõvásárhelyi Szeremlei Társasággal, a Mezõhegyesi Város- és Környezetvédõ Egyesülettel és a

Marosvidék kulturális folyóiratot támogató Marosvidék Baráti Körrel közös rendezvényekrõl. Lehetsé-

128

ges ezek honlapjaira is átlépni a mi honlapunkról, éppúgy, mint betekinteni a Tápéi Monográfia, a Makói

Helytörténeti Oldalak, az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékpark és a hódmezõvásárhelyi Emlékpont

anyagaiba.

A honlapunk az elmúlt egy év során sokat fejlõdött, egyik célunkat, hogy az Egyesület életét szervezze,

tagjait összefogja, és azok jobban megismerjék egymást, minden bizonnyal elértük. Tapasztalatunk

az, hogy jól megszervezett, tartalmas programjainkba bekapcsolódva többen lépnek be Egyesületünkbe.

A Délvidékre szervezett tanulmányutunk végén hét új taggal bõvült Egyesületünk. Valószínûleg

a fiatal korosztály is meg-megnézi anyagainkat, néhány rendezvényünkön, kiállításokon, a Levéltári

Napok elõadásain, a honismereti gyûjtemények meglátogatásán nagyobb számban is megjelennek.

Honlapunk íróinak száma is bõvült. Természetesen tudjuk, hogy az élõ, személyes kapcsolatokat nem

helyettesíti az internetes forma, a tájékoztatást és a szervezést viszont jelentõsen megkönnyíti. Reméljük

írásunk megyénk határain túl is ismertté teszi honlapunk elérhetõségét, és kapcsolatainkat bõvíthetjük

más honismereti egyesületek, társaságok weblapjaival tapasztalatcsere céljából. Kérjük, ismerjenek

meg bennünket, tekintsék meg honlapunkat, írják meg véleményüket, honlapjuk címét, és jelezzék igényüket

a kapcsolat felvételére a címen.

Vargyas Lajost tanítványai és fiatalabb munkatársai egyaránt Tanár úrnak titulálták. Igen, Tanár úr

volt, pedig sokoldalú és sok újat felmutató tudományos életútja során csak egyszer és rövid idõre jutott

formálisan katedrához, vagy inkább csak annak közelébe: 1952 és 1954 között hirdethetett az akkor éppen

nevét változtatott, Pázmány Péter – Eötvös Loránd Tudományegyetem Néprajz Tanszékén szabadon

választható kollégiumokat, illetve szemináriumokat. „A magyar népzene történeti áttekintése”,

„Népzenei stílusgyakorlatok”, „Gyakorlati népzene-ismeret”, ”Népi tánczene”, „A magyar vers ritmusa”,

„Angol szakszöveg-olvasás” címén tartott órák alig két esztendõ alatt életre szóló irányt és módszert

mutattak nemcsak a néprajz-muzeológiai szak hallgatóinak, hanem annak a nemzedéknek, mely a

háború utáni magyar néptánc- és népzenekutatást felvállalta. Voltak ezek közt már végzett néprajz-hallgatók,

zeneakadémisták és e kutató csapathoz késõbb csatlakozott fiatalabbak. Vargyas Lajos akkor

dolgozott Kodály Zoltán A magyar népzene címû tanulmányának új, önálló kiadásán, és ehhez õ szerkesztette

és válogatta a mintegy 500 dallampéldát, a dallam- és szövegmutatókat. Akéziratos és kefelenyomatos

dallampéldákat adta kézbe, azokról énekeltük el a tárgyalt népdalt, elemeztük hangkészletét,

ritmikáját, zenei sajátságait, párhuzamait, és kerestük meg típusát. A szorosan vett népzenei-zenetörténeti

elemzéseit szerteágazó népismereti, mûvelõdéstörténeti magyarázatok kísérték, melyeket át és átszõtt

személyes élményeivel, fõként áji tapasztalataival, Kodály Zoltán, a mester véleményével, amit Õ

közvetített nekünk. Így ismertük meg széleslátókörû, összefüggéseket és lényeges jellemzõket keresõ,

kutató eszményét, mellyel átlépte a szakma korlátait és a magyar néphagyomány mélyebb, hangsúlyosan

zenei megközelítésû megismerésére kaptunk élményszerû indítást. Az egész Valóság megismerését

igénylõ szemlélet nagy hatással volt ránk.

Két év után bezárult elõtte az egyetem kapuja. Talán éppen azért, mert látható, sejthetõ volt hatása a

hallgatókra. A Néprajzi Múzeum Népzenei Osztályát vezette ezután, ahol akkor Lajtha László,

Rajeczky Benjamin és Avasi Béla is dolgozott. (1952-tõl már félállásban látta el ezt a feladatot.) Volt

hallgatóival és azok baráti körével ezután már csak itt találkozhatott vagy népmûvészeti rendezvényeken,

esetleg kinn, a „terepen”.

Ennek, az akkoriban többnyire a néptánc-kutatásban elkötelezett csapatnak, e népi-nemzeti elkötelezettségû

társaságnak ekkor már nemcsak tudós tanácsadója, hanem szellemi vezére is. Példáján láttuk,

hogy a maga szakmájában tekintélyt szerzett embernek a közéletben, a nemzet kulturális és politikai

életében is szerepet kell vállalnia – ahogy lehet. A Tudás nem elefántcsonttoronyba zárt kincs, azt a

nemzet javára kamatozó tõkévé, mozdító erõvé kell tenni. A tudomány nemcsak az igazság keresése,

hanem a nemzet szolgálatának eszköze. Ez különösen ma népszerûtlen és idõszerûtlennek kikiáltott

eszmény. Avállalást tanultuk tõle. Mi mindnyájan kimondottan vagy kimondatlanul is hasonló szerepre

készültünk. Amagyar népi kultúra szépségétõl megszállottan akartunk a népismeret, a néprajz szakem-

129

berei, tudósai lenni, de a népmûvészeti mozgalmakban is tevékenykedtünk. Elõttünk egy olyan új Magyarország

eszménye lebegett, melyben végre megszüntetjük a nemzetünk sorsát végigkísérõ megosztottságot,

ellentétet úr és paraszt, nemes és jobbágy, értelmiségi és iskolázatlan tömeg, hatalmon lévõk

és a hatalomból kiszorítottak között. Tudtuk, hogy ez a megosztottság nemcsak társadalmi-politikai,

hanem mûveltségbéli és érzelmi is, és ha nem tudjuk ezt felszámolni a XIX. század nagy nemzedékének

álmai szerint, vagyis ha nem tudjuk népünk sajátos mûveltségét az uralkodó osztályok európai mûveltségével

ötvözni, egyesíteni, akkor a végsõ pusztulásra készülhetünk. Kodály Zoltánra figyeltünk és a

népi írók munkáit olvastuk lelkesen akkor is, amikor azokat már számûzték, és nagy örömmel fedeztük

fel Tanárunkban e gondolatkör különösen képzett képviselõjét, éppen a mi óhajtott pályánkon. Más

kérdés, hogy abban az idõben igazán nem volt a közéleti szerepvállalásnak tere vagy értelme, de példaerejû

volt csendes, látszólag összeütközést kerülõ, szerény magatartása mögött felfedezhetõ keménysége

és bátorsága.

A„vargyasi” embereszmény még így sem teljes. Annak része volt az a vágy is, az a törekvés, hogy e

rövid és ugyancsak meghatározott történelmi körülmények közé helyezett egyedi lét minden lehetõ magasságát

és mélységét is meg kell járnia, meg kell tapasztalnia az embernek. Mindazt, amit egy meghatározott

nemzet fiaként, egy adott korban, keserûségben és örömben, gyászban és reményben megélt az

ember, azt méltósággal kifejezni és továbbadni is kívánja, a mûvészet alkotó és megjelenítõ erejével. A

teljes ember valamilyen mértékben mindig független, és utánozhatatlan módon újrafogalmazza, továbbadja

a lét élményeit, ennek az egyedi és megismételhetetlen kalandnak az értelmét és célját keresve.

Ateljes ember tehát mûvész is, akkor is az, ha a körülmények megfosztják az alkotás vagy az interpretáció

nyilvánosságra hozatalának lehetõségétõl. Önéletrajzában említi, hogy ifjúkorában három neves

énekkarnak is tagja volt, de hangszeres elõadómûvésznek is készült. Bizonyára nem Vargyas Lajos az

egyetlen, akinek alkotó-teremtõ és elõadómûvészi tehetsége és késztetése áthághatatlan fizikai és politikai

korlátokba ütközött. A lényeges, ráción és anyagon túli mélyebb megértése azonban láthatatlan és

letörölhetetlen, de mégis sokak számára felismerhetõ vonásává lesz a kiválasztottaknak. Vargyas Lajos

mûvész is volt, lényeget látó és láttató.

Különösen fontos volt számunkra, hogy egységet tudott teremteni a baloldali népi írók társadalomkritikája

és a magyar népmûvészet csodálata között. Ez ugyanis akkor éppen nem látszott könnyû feladatnak.

Erdei Ferenc a magyar népi kultúrában, a népmûvészetben a megalázott és elmaradottságra

kárhoztatott paraszti lét bizonyítékát látta csak, a minél hamarabb túlhaladandót és elvetendõt. Fordítva

pedig, egyes népmûvészet-rajongók a paraszti mûveltség és lét konzerválásán munkálkodtak és óvták a

társadalmat a radikális megújulástól. Vargyas Lajos Hagyomány és kultúra címû tanulmányában állítja

legérthetõbben helyre a szélsõségek természetes egységét, a „magas” és népi kultúra elválaszthatatlan

összetartozását. Atanulmánykötet címe: Keleti hagyomány, nyugati kultúra nemcsak könyvcím, hanem

méltatását így fejezte be: „A könyv végén nincs megoldás a kérdésekre. Azzal az érzéssel akar elbocsátani,

hogy itt égetõen sürgõs a cselekvés. Vajon lesz e tömeg, amely kiharcolja a megoldást?” Erre késõbb

így emlékezett: „Ez a 23 éves fejjel írt fogalmazás elárulja, hogy már akkor vonzott a politikai cselekvés,

a társadalmi változásokat követelõk tábora, és hamarosan meg is találtam helyemet ebben a táborban.”

A változást, a mûveltség egységesítését akarta szolgálni, elõkészíteni. „Akkor még reményünk

volt rá, hogy szerves fejlõdéssel átmenthetjük a népi kultúra sok értékét a magasabb mûveltségbe,

sõt a népi hagyományok emberségét a társadalomba. Hiszen akkor jutott el a népzenei mozgalom és

az új magyar zene olyan széles társadalmi elfogadtatásra, hogy még a hivatalos körök is fokozatosan

engedni voltak kénytelenek ellenállásukból…” – írta már a háború alatt. (…)

Elkéstünk. Avárt és szükséges reformot, forradalmat idegen hatalom kezébõl kaptuk, szenvedtük el,

természetesen úgy, hogy az még végzetesebben és véresebben más megosztottságot és ellentétet ültetett

a megtépett magyarságba. Vargyas Lajos számára így a cselekvésnek csak egy útja maradt, a helyes

szemlélet és akarat alapjául szolgáló igazság keresése, a népismeret tudományának mûvelése. Ismertté

és megbecsültté nevét ez tette, nemcsak itthon, hanem a folklorisztikában világszerte. (…)

Vargyas Lajos 1961-ben lett az MTA Népzenekutató Csoportjának fõmunkatársa, majd 1970-tõl

igazgatója, így formálisan is tisztelt mestere, Kodály Zoltán utódja a magyar népzene- és néptánc-kutatásban.

Lényegében õ építette bele szervezetileg is a néptánc-kutatást Kodály intézetébe, ezzel is hozzájárult

ahhoz, hogy a folklorisztikának ez az ága is, a népzenekutatáshoz hasonlóan, világhírûvé vált. Figyelemmel

kísérte a néprajz más területen elért eredményeit is, éles szemmel figyelt fel minden újat hozó

írásra és önzetlenül bátorította, segítette a fiatalok munkáját.

130

Kodály Zoltánhoz hasonlóan, akit a magyar géniusz egyik legnagyobb megtestesítõjének nevezett,

õt is a nép mûvészete és sorsa, a magyarság iránti olthatatlan és viszonzatlan szerelme öltöztette a hûség

nehéz ruhájába. Bár 1975-ben megkapta a Magyar Néprajzi Társaság legmagasabb kitüntetését, a

Györffy István Emlékérmet, majd 1980-ban az Erkel- és 1991-ben a Széchenyi Díjat, valamint a Magyar

Örökség díjjal, a Príma Primisima címmel. De nem kapott katedrát, ünnepi köszöntõ-kötetet –

Festschriftet –, és akadémiai tagságot. Némi keserûséggel írta róla költõ barátja, Csanádi Imre:

Ezennel kinevezem!” (1974)

Ami Vargyas Lajosban por és hamu volt, az most a szelek szárnyán szétrepül e hazában. Úgy

mondják, tovább él és köztünk marad mindaz, amit megalkotott: a roppant gazdag életmû, könyvek, tanulmányok,

fontos felfedezések, meglátások a néprajz, a zenetudomány, a mûvelõdéstörténet, az irodalom

és még több más diszciplína találkozó területén alkotott munkák, mintegy félezer tétel. Ez maradt

itt ránk, papíron, könyvben, lemezeken. Ennyi lenne az egész?

Nem! Van egy megtapinthatatlan, egyben láthatatlan és nehezen megnevezhetõ, fontos, talán mindennél

fontosabb rész, – nekünk legalábbis ... Az, ami példájából, útmutatásaiból, tanácsaiból, biztatásaiból,

vallomásaiból és üzeneteibõl bennünk, sokakban hatott, alkotásra késztetett, megsegített, ami

nélkül nem, vagy másféle lenne a mai népzene, néprajz, az elõbb felsorolt tudományok összessége, más

lenne Martin György, Pesovár Ernõ vagy Domokos Mária és Paksa Katalin – hogy csak néhányat említsek

név szerint közülünk, mert még sorolhatnám tovább – életmûve, tudományos munkássága. Más

lenne a magyar tudomány és a magyar társadalom is. Nem csak a mai, a mostani, hanem a reménybeli,

az eljövendõ, a megálmodott. Amit õ álmodott meg, amit mi álmodtunk meg – vele ... Ez a tanulmányokba,

könyvekbe, lemezekre nem került valami, ami az õ életébõl reánk és erre a hazára szállt; tevékenysége,

tartása és hite eredményeképpen.

Embersége, tudóssága, tanító-volta és bátor magyarsága, szerénysége lényeglátó egyénisége az,

aminek egysége oly vonzó és meghatározó volt mindannyiunk számára. Ez pedig azért volt lehetséges,

mert Vargyas Lajos létét, életét feladatnak, kihívásnak tekintette. Kimondatlanul és bevallatlanul, küldetésnek,

feladatok és munkák elvégzésére. A tökéletlenné lett, hiányos és elrontott Világ megjavítására,

tovább-teremtésére, alakítására! Mert nem vak véletlen születtünk, hanem valamiért, valami küldetés

beteljesítésére. Ez a feladat mindenki számára felismerhetõvé lesz, elõbb vagy utóbb, és meg is fogalmazható.

Széchenyi István veretes szavaival: „A magyar népnek – mint én fogom fel, s ha nem táplálna

gyermek koromtól fogva ezen remény, s ezen remény nem emelkedett volna férfiúi koromban éltem

legmeghatározóbb pontján szent hitté, a nyilvános élet mezejére fel soha nem lépek. Az emberségnek

egy nemzetet megtartani, sajátságait mint ereklyét megõrizni s szeplõtelen minémûségében kifejteni,

nemesíteni erõit, erényeit, s így egészen új, eddig nem ismert alakokban kiképezve, végczéljához, az

emberiség feldicsõítéséhez vezetni, kérdem, lehet-e ennél minden kesertül tisztább érzés; s ha csak mint

hangya ily megdicsõítéshez egy paránnyal is járulhatni, van-e ennél emberek közt, kiktõl lelki örömök

el nem zárvák, édesb osztályrész?” (Kelet népe).

Ennek a népnek „sajátságait mint ereklyét megõrizni s szeplõtlen minémûségében kifejteni” – ez

volt Vargyas Lajos feladata, célja, küldetése, tudományos munkájának lényege. Hogy egy elvakult, romantikus,

a magyarságot istenítõ elfogultsággal sem Széchenyit sem Vargyas Lajost megvádolni nem

lehet, álljon még itt egy részlet e vallomásból: „ a magyar nép bizonyosan annyi jót és nemest rejt magában,

mint az emberi nemnek akármely lelkes és erõs családja, csakhogy mint azoknál úgy ennél is,

külön sajátsági árnyéklatokban ...” Ez volt az õ vállalt feladata, küldetése, ez vezette tudósi, közírói, politikai

megnyilatkozásait, eszméit, melyeket bátran és megalkuvás nélkül szolgált és vállalt. És ezt

akarta és tudta továbbadni, azoknak, akiket tanított, és akiket meg is szeretett. Vargyas Lajos hitt életének

céljában, értelmében, mert hitt abban is, hogy a magyarságnak is van feladata, küldetése és célja.

Aszétszórt por és hamu most szétszáll e hazában, s a porszemeket a déli szél felkergeti Északra, Áj

felé és Keletre a Gyímesekbe ... De én hiszem és vallom, hogy nemcsak pora marad itt és szellemi hagyatéka

él bennünk tovább, hanem a lényegébõl is feljut valami oda, Annak országába, Aki a célt és olthatatlan

vágyát is Benne megteremtette.

131

Gazda László tanár úr pontos, lelkiismeretes emberként távozott ebbõl az árnyékvilágból, amelyben

halkan és szerényen, különösebb feltûnés nélkül, de mindig hasznosan élte munkás életét. Jó ideje tudtuk,

hogy egyre súlyosbodó betegséggel küszködik, mégis példamutató az az emelkedettség, ahogy fanyar,

kicsit félszeg humorát megõrizve, szorgos munkájának termését szemenként betakarította, csûrbe

hordta, s végül, fogyatkozó erejével még a zsák száját is bekötötte. Aprólékos gondossággal összegyûjtött,

hatalmas merítésû munkájának kéziratát – szinte utolsó mozdulatával – átadta kiadójának, s immár

önmaga árnyékává lett, beteg testét itt hagyva, 2007. szeptember 10-én elköltözött az örökkévalóságba.

Ha valakire, hát õrá illik az önkéntes, vagy talán méginkább a szolgáló néprajzgyûjtõ kifejezés.

Amíg egészsége engedte, részt is vett szinte minden gyûjtõtalálkozón, és csángó sorskérdésekkel foglalkozó

elõadásai mindig érdeklõdésre számíthattak.

Gazda László annak a Sepsiszentgyörgyön gyökerezõ, kiváló embereket kibocsátó családnak volt

legidõsebb fia, amely a Kovásznán élõ mûvészettörténészt, mûvelõdésszervezõt, Erdélyben, a Kárpát-

medencében, sõt immár a világban szétszóródott magyarság sorskérdéseinek számontartására és

bemutatására vállalkozó Gazda Józsefet és számos kiváló gyermekét; valamint az utóbbi évtizedben

Kolozsváron dolgozó kiváló tudós néprajzkutató, egyetemi oktató, Gazda Klárát adta az erdélyi és az

egyetemes magyar tudományosságnak. Gazda László, két testvéréhez képest talán kevesebb ismertséggel,

de hasonló elkötelezettséggel valósította meg azt a mind ritkább tanári típust, aki teljesítményével

méltán megérdemli a „tudós tanár” és a „szolgáló értelmiség” titulust. A sepsiszentgyörgyi Székely

Mikó Kollégium és a Kolozsvári Bolyai Egyetem kiváló tanáraitól kapta azt a szellemi és lelki muníciót,

amivel gondosan sáfárkodva, élete végén tiszta lelkiismerettel írhatta le önéletrajzi vázlatában:

Geológusi pályára készült, de korán megromló egészsége miatt végülis a tanári pályára került:

Baróton, majd Sepsiszentgyörgyön tanított. Emlékét idézve szólhatnánk a színjátszás terén aratott sikereirõl,

alkotta. Ha egyszer valaki majd számba veszi Háromszék, vagy akár csak Sepsiszentgyörgy XX. századi

szellemi teljesítményének magaslatait, annak választ kell keresnie arra a kérdésre is, vajon milyen

mennyei igazságszolgáltatás terelte a három Gazda-testvér érdeklõdését a nyomorúságukban is páratlan

nemzeti kulturális értékeket õrzõ moldvai csángómagyarok sorsa és mûveltsége felé? Mert ez a szereposztás

nem lehetett a vak véletlen mûve!

Gazda László érdeklõdését nem az elmúlt másfél évtized hirtelen támadt divatjelensége fordította a

moldvai csángók felé. Alegnehezebb idõkben, példátlan bátorsággal és furfangos székely észjárással, a

hatóságok szeme láttára, pionír-akcióknak álcázott felderítõ utakon járta diákjaival a moldvai magyar

településeket. Értékes írásbeli adatokat, szóbeli emlékeket gyûjtöttek a Kárpátok keleti oldalán élõ archaikus

132

Az 1990-es évektõl aztán folytatta csángó kutatásait. Az 1990 márciusában, a Sepsiszentgyörgyön

induló „Csángó Újság”-ban, majd a Csíkszeredán „Moldvai Magyarság” címmel megjelenõ, kétnyelvû

havi-lapban közölni kezdte az egykori Etelköz magyar lakosságú településeire vonatkozó, mûfajilag a

lexikonok szócikkeihez igazodó írásait, rendkívül értékes helytörténeti anyagot tudott felmutatni. A

csángók folyóiratában tervszerû következetességgel közölt helytörténeti fejezetekben benne van mindaz,

amit ezeknek a csángó falvaknak a településtörténetérõl, népéletérõl egy Erdélyben élõ, nyugdíjas

középiskolai tanár – akinek romló egészségével is küszködnie kell – összegyûjthetett. Hogy milyen hatalmas

adattár kerekedett belõle, azt már a Bibliotheca Moldoviensis címû, a Hargita Kiadó által indított

sorozat „Gazda László Codex” vaskos kötetében megismerhettük. Harmincöt, mai és egykori, magyaroktól,

vagy magyarok által is lakott, a valamikori Etelközben lévõ település szerepel ebben a

Codexben, ami önmagában is hatalmas szellemi teljesítmény.

Gazda László anyagának fontos részét jelenti a szájhagyomány, a felkeresett települések jó – vagy

kevésbé jó – emlékezetû népével való beszélgetések során szerzett információk. És ez így is van rendjén!

Egy olyan népcsoportnál, mint a moldvai csángók, amelynek magyarul még értõ és beszélõ része

most, a harmadik évezred elején is a szájhagyományozódás állapotában él, s anyanyelvû iskolák hiányában

saját nyelvén sem írni, sem olvasni nem tud, annak történelmi forrásai között legalább olyan

fontosnak kell tekintenünk az apáról fiúra, szájról-szájra szálló szellemi örökséget, mint – mondjuk – a

XII. szd. táján, amikor a „névtelen jegyzõ” hasonló anyagból építette fel a magyarokról szóló krónikáját.

Gazda László „Codex”-ének mûfaját, tartalmának esetlegességét talán a XIX. század nagy

országleírásaihoz – Fényes Elek, Pesty Frigyes – lehetne hasonlítani, amelyek igazi értékét megszületésük

ténye jelentette, s anyagának értéke a múló idõvel éppen úgy növekszik majd, mind amazoké.

Fogyó életének utolsó esztendejében olyan kéziratot hagyott a budapesti Nap Kiadónál az utókorra,

hatalmas szolgálatot tehet az anyanyelvû iskolák hiányában írni és olvasni csak románul tudó csángók

történeti tudatának, önismeretének erõsítésében.

Tevékeny gyûjtõtársunkra emlékezve írom e sorokat – búcsúzóul.

Elsõ ízben 1998 júliusában találkoztam Stoller Lászlóval. Berettyóújfalun volt az önkéntes néprajzgyûjtõk

XVI. találkozója, amin mintegy félszázan vettünk részt, köztük a Kunszigetrõl érkezett Stoller

László is. Abudapesti átszálláskor helyjegyünk ugyanabba a kocsiba szólt és „Stoller Pisti”-ként mutatkozott

be. Kiderült, hogy ezen a gyûjtõtalálkozón mi ketten képviseljük majd a nyugati végeket.

Talpraesett, bátor, határozott egyéniségnek ismertem meg, aki tele volt tervekkel, ötletekkel, amikrõl

nagy-nagy lelkesedéssel beszélt. Elsõ pályamunkáját is megmutatta, amivel bekerült a néprajzi

útján való idekerülését, dolgozata szép és tartalmas volt, ízes tájszólással, humoros jókedvvel mutatta

be a zöldségtermelés munkafolyamatokat.

Elsõ pályamunkája óta rendszeresen írt, s küldte dolgozatait a Gyõr-Moson-Sopron megyei néprajzi

és honismereti pályázatokra, szép eredményekkel. Tagja lett a Magyar Néprajzi Társaságnak, rendszeresen

részt vett a megyei honismereti összejöveteleken és a kétévenkénti gyûjtõtalálkozókon. Ilyenkor

mindig lelkesen beszélt a kunszigeti eseményekrõl, boldogan ajándékozta „kincseit” – faluképek, stencilezett

falutörténet, hangkazetták – barátainak, gyûjtõtársainak.

egészsége gyengülését. Botra támaszkodva, de változatlan jókedvvel igyekezett ecsetelni a vele történteket,

komoly mûtéteit. 2007. január 31-én azután megdöbbenve olvastam az újság gyászhírei között,

hogy Stoller István, életének 78. esztendejében elhunyt. Február 2-án búcsúztatták a kunszigeti temetõben.

Halála nagy veszteség nemcsak családjának és szeretett falujának, hanem az egész néprajzi gyûjtõtábornak.

Meghalt, de emléke halhatatlan. Munkáiban tovább él bennünk és a honismereti szakirodalomban.

133

134

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága

a közmûvelõdési intézményekkel együtt

hirdet kutatással, gyûjtéssel nem hivatásszerûen foglalkozók számára.

Pályázni lehet olyan szabadon választott helytörténeti téma feldolgozásával, a mely megyénkhez,

vagy annak kisebb régiójához,valamely településéhez kapcsolódik. Alapkövetelmény, hogy a pályázó

eredeti kutatómunkát végezzen, közgyûjteményben levõ vagy oda be nem gyûjtött eredeti történeti forrásokat:

muzeális értékû tárgyakat, levéltári és egyéb dokumentumokat, fényképeket és egyéb ábrázolásokat,

visszaemlékezéseket stb. használjon, vagy saját tapasztalatait jegyezze le, s jegyzeteiben azok

pontos lelõhelyét tüntetesse fel. Csak nyomtatásban meg nem jelent, kiadás alatt nem álló munkát fogadunk

el! Helytörténeti témájú OKTV dolgozat beküldhetõ.

Feldolgozásra kiemelten javasolt témák: Elszármazottak. A településen születettek, hosszabb-rövidebb

ideig ott élt személyek dokumentált életútja. Kitelepítettek. Az 1950-es évek elején lakóhelyemre

kitelepítettek emlékezete idõsek visszaemlékezései alapján, fényképekkel, dokumentumokkal. Családom

története. Anyakönyvi kutatás, fényképes dokumentáció, idõs családtagok visszaemlékezései.

Vásárlási szokásaink, lehetõségeink az elmúlt fél évszázadban. Változások nyomon követése visszaemlékezések,

háztartásban fellehetõ dokumentumok alapján (helyszínének, mennyiségek változása, a vásárló

indíttatásai stb.)

A pályázatot ifjúsági (20 év alatti) és felnõtt korú kutatók számára hirdetjük meg, rajtuk kívül pályázhatnak

csoportok: ifjúsági és felnõtt honismereti szakkörök, egyéb közösségek is.

A pályamunkákat két megegyezõ példányban a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága

címére kérjük beküldeni (Szolnok, Pf. 128. 5001). Kérjük, a borítékon tüntessék fel: TÖRTÉ-

NELEM. Lezárt borítékban helyezzék el a pályázó adatait: 1. a pályázó(k) neve(i), a pályázó csoport

megnevezése; 2. életkor, foglalkozás; 3. munkahely, iskola; 4. a pályamunka címe. A pályázat jeligés,

ezért a jeligét és a kategóriát a borítékon kérjük jelezni!

A pályázni kívánóknak igény szerint felvilágosítást (kérdõíveket, gyûjtési szempontokat stb.) a

Damjanich János Múzeum, valamint a területileg illetékes tájmúzeumok munkatársai nyújtanak (személyesen,

levélben vagy a muzeum@djm.hu címen).

F

„A Jászságért” Alapítvány kuratóriuma ezúton közzéteszi az általa alapított

Jászságért Díj tizenhetedik alkalommal történõ kiírását.

E díjat az a személy nyerheti el életmûve elismeréseként,

aki a Jászság kulturális és oktatási életében kiemelkedõ alkotómunkát végzett.

A díj adómentes összege: 1 000 000 forint.

A díjazandó személyére részletes indoklással javaslatot kér és vár a kuratórium

magánszemélyektõl és jogi személyektõl egyaránt.

A javaslatok benyújtásának határideje: 2008. február 29.

A javaslatokat az alábbi címre kérjük eljuttatni:

„A Jászságért” Alapítvány kuratóriuma 1537 Budapest 114 Rb. 367.

alapitvany@jaszokegyesulete.hu

135

Körmendi kiadványok a Batthyányiakról

Az elsõ felelõs magyar miniszterelnök születésének

bicentenáriuma nemcsak gróf Batthyány Lajos személyére,

de az egész, Árpád-korban gyökerezõ családra

ráirányította a nemzet érdeklõdését. Nem véletlen tehát,

hogy a Batthyány birtokok nagy részének helyet adó

történelmi Vas vármegyében is nagy figyelmet fordítottak

a megemlékezésekre, kiadványokkal tisztelegtek a

magyar történelemben oly jelentõs szerepet vállaló

Batthyányak emléke elõtt.

A Batthyányak nemzetsége Vas vármegyében címû

füzet1 tizenöt nemzedék jeles személyiségeivel foglalkozik

és megállapítja, hogy „az igen terebélyes, ágas-bogas

családfával büszkélkedõ Batthyányak közül csupán

30-35 jeles személyiség került ez ideig az érdeklõdés

homlokterébe.” Hogy ez sok-e vagy kevés, azt más történelmi

családokkal való összevetéssel lehetne eldönteni,

de kétségtelen, hogy a Batthyányakról már 1651-ben,

Zrínyi Szigeti veszedelmében is „országot támasztó”

szerepben szólt az ének:

A kiadvány ír a Batthyányak nemzetségének középkori

gyökereirõl. Kõvágóörs az elsõ település, amihez

kötõdtek, nevüket pedig a XIV. sz. végén adományként

szerzett Battyán településrõl kapták. Mátyás király idejében

emelkedett fel a család, 1481-ben kapta címerét,

amely elemeiben a mai napig változatlan. „Kék pajczsban

lenn természetes színû sziklaüregébõl sörényes

oroszlán fél testévelkiemelkedik, szájában egyenes kardot

tartva. A szikla tetején pedig fészkébõl kiemelkedõ,

szétterjesztett szárnyú gödény (pelikán) látható, amint

vérével táplálja három fiát. Siasakdísz: növekvõ sárkány

jobbjában kettõs arany keresztet tart.” Acsalád 1628-ban

kapott magyar bárói címet, majd 1630-ben grófi méltóságot.

Gróf Batthyány I. Ádám adott 1650-ben Körmend

városának különleges jogokat nyújtó hajdúprivilégiumot.

Az õt követõ nemzedékkel válik hercegi és grófi

ágra a Batthyány nemzetség. Amint dr. Nagy Zoltán a

bevezetõben megállapítja, „a Batthyányak minden nemzedékében

akadt egy-egy olyan kimagasló személyiség,

aki az osztályrészéül jutó nagy vagyonnal és hatalommal

jól sáfárkodva, nem csak saját és családja érdekeit szolgálta,

hanem a nemzet ügyéért is komoly áldozatokat hozott.”

A kiadvány a jeles nemzetség két grófi és a hercegi

ágának 37 kiváló személyiségét veszi számba és közöl

róluk lexikon szócikk-szerû információkat. Van köztük

várkapitány, fõispán, dalmát-horvát-szlavón bán, tábornagy,

hercegprímás, megyéspüspök, feltaláló, miniszter,

szemorvos, festõmûvész és – mint tudjuk – miniszterelnök.

A család tagjai keveset kuruckodtak, de vitézül harcoltak

a török ellen, továbbá sokat építkeztek, alapítottak,

adományoztak.

A Testis Temporis sorozat másik kötete2 az Elsõ Felelõs

Magyar Minisztérium mártírsorsú elnökével foglalkozik.

A grófi ágból származó gyermek már öt éves korában

elvesztette édesapját, s horvát származású édesanyja

nevelte. Bécsben nevelkedett, csak egyetlen évig

tanult a gyõri bencés gimnáziumban. Jogot Zágrábban

tanult, a katonaságot Itáliában és Stájerországban szolgálta.

Nagykorúságát elérve rendbe tette apjától örökölt

birtokait, s korszerû gazdálkodásba fogott. Az 1830-as

évektõl tudatosan készült a közéleti pályára, külföldi

utakon pallérozta mûveltségét és gyarapította gazdasági

ismereteit. Társadalmilag kötelezõ fényûzõ életformáját

feleségével egyetértésben igyekezett megtölteni szellemi

és politikai tartalommal. 1839-tõl õ lett az országgyûlés

fõrendi ellenzékének vezéralakja, késõbb középhelyet

foglalt el és egyensúlyt igyekezett tartani Széchenyi és

Kossuth eszméi között, bár az utóbbival nem mindig volt

felhõtlen a kapcsolata. Eszméinek progresszivitását mutatja,

hogy 1847-ben felvetette a Habsburg Birodalom

egészének alkotmányos átalakítását, 1848 februárjában

pedig javasolta, hogy Horvátország belsõ ügyeiben használhassa

a horvát nyelvet.

Magyarország elsõ független felelõs kormányának

1848. február 19-tõl elnöke „született vezéregyéniség

volt – írja róla Molnár András –, ám kevésbé a szavak,

mint inkább a tettek embere, elsõsorban gyakorlati politikus,

kiváló szervezõ és irányító. Kortársai rendkívül

büszke, öntudatos és magabiztos személyiségnek ismerték

Batthyányt (…), aki miniszterelnökként határozott,

erõs akaratú, nagyvonalú és nagy formátumú államférfinak

bizonyult.”

Jelentõs szerepe volt a Jellaèiæ elleni honvédelem

megszervezésében, de mindvégig a békés politikai megoldás

híve volt, ezért október 2-án beadta lemondását.

Az 1848 decemberében Magyarország ellen megindult

osztrák támadás idején békeküldöttséget javasolt, ám

Windisch-Grätz nem fogadta, majd 1849. január 8-án letartóztatta

„a diplomáciai mentességet már nem élvezõ,

ám menekülni mégsem kívánó, tetteiért minden felelõsséget

vállaló grófot.” Batthyány Lajos fölött illetéktelenül

és törvénytelenül, koncepciós politikai perben ítélkezett

az osztrák katonai bíróság. Öngyilkossági kísérletével

sikerült meghiúsítania, hogy ellenségei felakasszák,

így golyó által végezték ki Magyarország elsõ felelõs

miniszterelnökét.

Molnár András gróf Batthyány Lajosról írt füzetét

gazdag és kevéssé ismert képanyag egészíti ki.

A harmadik, ugyancsak Körmenden megjelent kiadvány

a Batthyányakról szóló kiállítás vezetõje.3 Bemu-

1 Dr. Nagy Zoltán: A Batthyányak nemzetsége Vas vármegyében.

Testis Temporis – Az idõ tanúja 19. Kiadja Körmend Város

Önkormányzata. Körmend 2007. 48 old.

2007. 28 old.

Körmend 2007. 40 old.

136

tatja a Batthyány nemzetség különbözõ családfáit, majd

foglalkozik a XVI. és XVII. századi Batthyány õsökkel,

elsõsorban a törökverõ Batthyány I. Ádámmal, a család

korai történelmének legkiemelkedõbb személyiségével.

A Batthyány család az 1760-as években érkezett el hatalma

csúcspontjára: “Batthyány Lajos Ernõ nádor befolyása

kiterjedt a magyar közigazgatásra, igazságszolgáltatásra

és törvényhozásra; öccse Károly tábornagy révén a

császári hadvezetésre és a késõbbi királyok neveltetésére;

fia, József érsek révén pedig a katolikus egyházra.” A

Lajos és Károly testvérpár aztán példaképpé vált a száz

késõbb élt miniszterelnök elõtt.

Jelentõs gazdasági és kulturális szerepet játszottak a

nemzet életében XIX. századi kortárs Batthyányak is.

Tódor a hajózás és a kereskedelem iránt érdeklõdött, nevét

elsõsorban egyik találmánya, a „víz ellenében úszó

hajó” õrizte meg; Gusztáv a lóversenysport fejlesztésében

jeleskedett; Kázmér a reformkorban és a szabadságharcban

játszott jelentõs szerepet.

A kiállítás súlypontja természetesen gróf Batthyány

Lajos miniszterelnökre került. Képzõmûvészeti alkotásokon

való megjelenése sokoldalúan mutatja be a jeles

államférfit, mindennapjainak tárgyait, életének egy-egy

mozzanatát.

A kiállításvezetõ szerint „Batthyány Lajos miniszterelnökhöz

mérhetõ, kiemelkedõ személyiség volt dr.

Batthyány-Strattmann László herceg” (1870–1931)

szemsebész orvos, a „szegények doktora”, aki köpcsényi

és körmendi magánkórházában ingyen gyógyította a rászoruló

betegeket, s akit II. János Pál 2003-ban boldoggá

avatott.

Íme, egy nagy múltú, nagytekintélyû, sokágú magyar

arisztokrata család nemzete és hazája iránti szolgálatának

néhány vetülete. Bízunk benne, hogy a Batthyány-

-emlékév elmúltával sem szûnik Körmenden és Vas megyében

e valódi nemességet hordozó család kultuszának

ápolása.

TÓTH DEZSÕ:

Dáka 648 lélekszámú dunántúli község, Pápától

mintegy 6 km-re. Különös nevezetessége, hogy gazdag

helytörténeti irodalma van dr. Tóth Dezsõ könyvtáros,

Bél Mátyás-díjas helytörténeti kutató munkásága eredményeként.

Ugyanis õ írta és szerkesztette szülõfalujáról

azt a tíz kiadványt, a Dákai füzeteket, amelyeket a Honismeret

is ismertetett.1 Ezekben alapos könyvtári és levéltári

kutatások alapján feltárta szülõfaluja történetének

egy-egy szeletét: a Batthyány-család Dákán, az iskola

története, a leventemozgalom stb. A közelmúltban megjelent

kötetével a falu életének képi megjelenítésére vállalkozott.

Ingmar Bergman Laterna magica címû mûvében szereplõ

fényképek nézegetésébõl kiindulva csodálatos

portrét rajzol a szüleirõl. Azt gondolnánk, a fotók egyegy

pillanatot örökítenek meg. De késõbb sok-sok gondolatot

szülnek, gazdag érzelem- és gondolatfolyamatot

képesek elindítani. A múlt megidézésével az emlékezés

különös adományaként olyan élménnyel ajándékoznak

meg bennünket, amit az írásos dokumentumok nem mindig

adhatnak meg. Tóth Dezsõ szándéka nem lélektani

portré. Õ szociográfiai hûségre törekszik szülõfaluja és

az itteni emberi közösség bemutatásakor.

A kötet szerkezete tematikus elrendezésû, de a történeti

alapok áttekintését sem mellõzi. Ez ugyan nem túl

gazdag anyag, éppen ezért ennek a fejezetnek a címe :

„Morzsák a történelembõl a XX. századig”. Itt egyrészt a

község területén elõkerült régészeti leletekrõl (ezeket

Pápán, a Gróf Esterházy Károly Kastély és Tájmúzeumban

õrzik) láthatunk képeket. Másrészt azokat az emlékeket

ismerhetjük meg, amelyek azt bizonyítják, hogy a

Dalkai Hathalmi család, Szapolyai István, Botka Ferenc,

a Nádasdy-család, gr. Festetics Leó, majd özv. gróf Batthyány

Lajosné Zichy Antónia voltak a község és az itt

található kastély birtokosai.

A kastélyban írta az özvegy grófnõ visszaemlékezéseit

férjére és annak méltatlan kivégzésére. 1888-ban, a

grófnõ halála után, fia, Elemér örökölte a kastélyt, de eladta

Ilona nõvérének, aki Cinkotán lévõ birtokáról gyakran

járt le Dákára. Kuriózumként tekinthetjük meg azokat

a fényképeket, amelyek Batthyány Lajos kései leszármazottjait

(ükunokáját), a jelenleg Spanyolországban

élõ Szécsényi Tamást és családját örökítik meg. Õk

1990-ben meglátogatták a községet és õseik egykori kastélyát.

A második fejezet faluképei azt mutatják be, milyen

is volt ez az egyutcás falu a XX. század elsõ felében. A

„nevezetes” épületek : templom, mûvelõdési ház, kocsma,

a „törvényház”, a kovácsmûhely mellett zsupptetõs

házak és pajták, amelyek az 1960-as évekig maradtak

fenn. Az épített környezet mellett fontos szerepet töltött

be a falu életében a természeti környezet, a két tó, a kastély

parkja. Ugyancsak elmúlt idõket idéznek a paraszti

munkáról fennmaradt képek is: a lófogatos szántás, a kézi

aratás, a kender tilolása, a tehénfogatos szénahordás, a

gõzgépes cséplés. Egykor mind nehéz, embert próbáló

munkák voltak.

A XX. század elsõ felében csaknem ezer fõs falu lakosait,

az ország más településéhez hasonlóan, a nagy

történelmi események tragikusan érintettek. Szinte reménytelen

vállalkozásnak tekinthetnénk hosszú évtizedek

után, hogy a kivándorlásról, a világháborúkról, a leventemozgalomról

dokumentumokat találjon az ember

az érintett családoknál. Tóth Dezsõ számára ez nem volt

lehetetlen. Mivel szülei, nagyszülei is a faluban éltek,

mély gyökerek, szerteágazó rokoni, baráti szálak, kapcsolatok

révén a falu „mindentudójaként” sikerült nemcsak

fotókat, de Amerikában kiállított születési anyakönyvi

kivonatot, világháborús levelezõlapot, vitézzé

avatási emléklapot felkutatni és közzétenni. Az elsõ és a

második világháborúban részt vett dákaiakról a képeken

kívül a legfontosabb adatokat is felderítette : születési és

halálozási dátumokat, melyik hadszíntéren harcolt, megsebesült-

e, mikor tért haza vagy mikor esett el.

A kötet utolsó fejezeteibe rendezett képek – iskolai,

kulturális és sportrendezvények, családi események – az

elõzõekhez viszonyítva derûsebbek, a dákai családok vidámabb

eseményeit mutatják be. Talán ezeket lehetett a

legkönnyebb összegyûjteni. Hiszen az osztályokról,

konfirmációkról, pedagógusnapokról, a futballmérkõzé-

1 Tóth Dezsõ: Dákai füzetek 1–10. ism. Kolozs Barnabásné.

Honismeret. 2005. 4. sz. 126–128. old.

137

sekrõl, színjátszó csoportokról mindenki szívesen megõrizte

a fényképeket. A színjátszásnak évtizedes hagyományai

voltak Dákán. A képek 1927, 1930, 1946 dátummal

szerepelnek. Többnyire népszínmûvek elõadására

került sor: Betyár Bandi, A gyûrûs zsidó, A falu rossza,

A csizmadia, mint kísértet. Szinte úgy érezzük, Justh

Zsigmond XIX. század végi pusztaszenttornyai parasztszínháza

elevenedik meg elõttünk. A színi elõadásokat, a

mulatságokat a Batthyány-kastély utolsó tulajdonosa,

gróf Batthyány Ilona is nagyon szerette, és ha tehette,

részt vett ezeken. Egy 1927-es felvételen õt magát is lefényképezték

a csoport tagjaival. Az 1940-es évék végén

kulturális csoport már Tóth Dezsõ irányításával mûködött,

hiszen ebben az idõben õ volt a helyi kultúrház

igazgatója.

A jelentõs mennyiségû képanyagot témájuk szerint

tizenkét egységbe rendezte a szerkesztõ. Legnagyobb

számmal a családi életképek szerepelnek 1920-tól kezdõdõen.

A családi képek, ünnepségek, lakodalmak, bálok,

búcsúk, portrék, legnagyobb része amatõr felvétel,

ám akad közöttük jó néhány, amelyek egy-egy emberi

élet teljességét tárják elénk.

A családi képek között természetesen szerepelnek

mûtermi fotók is, ezek beállítottságuk ellenére, ma már

különlegességként hatnak. A két utolsó fejezet már szinte

napjaink eseményeit mutatja be: a dákai Szülõföld Baráti

Kör rendezvényeit és a volt Batthyány-kastélyban jelenleg

is mûködõ szociális otthont.

Nagy idõegységet, a falu egész életét bemutató, jelentõs

képanyagot rendezett, rendszerezett ebbe a szép

kiállítású kötetbe a szerkesztõ. Tóth Dezsõ kincseket

gyûjtött össze, amelyekbõl hajdani varázsokat ízlelhetünk.

Elénk tárja õket – ez az én szülõföldem.

(Dákai füzetek, II. Szülõföld Baráti Kör. Veszprém

2007. 228 old.)

Technical monuments of the Visegrád Countries. I.

kötet. Szerk.: Hana SAMKOVÁ. Èeskou komoru autorizovaných

inzenýrù a technikù èinnych ve výstavbì.

Praha, 2000. 184 old., II. kötet. Szerk.: HOLLÓ Csaba.

Magyar Mérnöki Kamara. Budapest, 2004. 239 old.

I. (Anjou) Károly magyar király 1335-ben hívta

össze a visegrádi királytalálkozót, ahol a lengyel, a cseh

és a magyar király Közép-Kelet-Európa kereskedelmi

útvonalairól tárgyalt. Diplomáciai és trónutódlási kérdésekben

is egyetértésre jutottak, amivel fél évszázadra

meghatározták Kelet-Közép-Európa helyzetét. A kiemelkedõ

jelentõségû tanácskozás a középkori magyar

állam egyik központjában, a Duna fölött emelkedõ visegrádi

Célja a kelet-közép-európai régió jelentõségének növelése

együttes diplomáciai és kereskedelmi döntésekkel.

Az új visegrádi együttmûködés Göncz Árpád magyar államfõ

és Antall József magyar kormányfõ kezdeményezésére

1991-ben jött létre. Akkor a térség három rendszerváltó

államát fogta át (Csehszlovákia, Lengyelország,

Magyarország). Csehszlovákia felbomlásával

(1993) a résztvevõk száma négyre bõvült (Cseh Köztársaság,

Lengyelország, Magyarország, Szlovákia). 2000-

ben állították fel a pozsonyi székhelyû nemzetközi visegrádi

alapot. Ez a V4 együttmûködés egyetlen létezõ

intézménye. Az együttmûködést rotációs alapon a tagországok

soros elnöksége koordinálja. Nagy nekilendülések

és visszaesések jellemzik, elsõsorban a politikai

szférában mozog. Kétségkívül megkönnyíti azonban a

határok menti együttmûködést. Ebben a keretben építették

újjá a második világháború óta romos Mária Valéria

hidat a Dunán, Esztergomnál, Magyarország és Szlovákia

között.

A visegrádi országok mérnöki kamarái most olyan

témával jelentkeztek, amellyel korábban a Duna Menti

Tartományok és Megyék Kulturális és Tudományos

Munkabizottsága is foglalkozott: az ipari mûemlékekrõl

indítottak könyvsorozatot. Elsõ kötetét 2000-ben a

Cseh-, a másodikat 2004-ben a Magyar Mérnöki Kamara

gondozta, jelentette meg. Az elsõ kötet bevezetõjében

Václav Mach, a Cseh Mérnöki Kamara elnöke utalt a

tiszteletre méltó vállalkozás céljára: „Létezik egy sor

igazán érdekes építmény, amely a saját idejében gyakran

a technikai fejlõdés csúcspontját jelentette. A publikációban

a legérdekesebb építmények közül is csak néhány

szerepel. Közös kiadványunk elsõ lépés az építészettörténet

technikai színvonaláról való megemlékezés útján.

Ugyanakkor példa azon problémák közös megoldására,

amelyek a közös történelem miatt gyakran nagyon hasonlóak.”

Akét kötet szerkezete azonos: országonként 6-6 ipari

mûemléket mutatnak be, írnak le valamennyi tagország

nyelvén, a második kötetben angolul is. Gazdag a kötetek

illusztrációs anyaga: a mûemlékek korábbi és mai állapotát

szemléltetõ tervrajzok, metszetek, fényképek teszik

szemléletessé a bemutatást, térképek segítik a helyszíneken

történõ jobb eligazodást.

Ércbányákról, pénzverdékrõl, hidakról, vásárcsarnokokról,

sóbányákról, lóvasútról, keskeny nyomtávú

erdei vasutakról, Budapest millenniumi földalatti vasútjáról,

Szeged víztornyáról, Sopron pékmúzeumáról, Pápa

kékfestõ mûhelyérõl és múzeumáról kapunk hírt az

elsõ kötetbõl. Olvashatunk még csehországi szélmalomról,

kovácsmûhelyrõl, papírgyárról, Lengyelországból a

wieliczkai sóbányáról, Szlovákiából Selmecbánya ipari

mûemlékeirõl, látnivalóiról.

A második kötet a visegrádi együttmûködés jelképének

is tekinthetõ esztergom-párkányi Mária Valéria híd

bemutatásával indul. Több mint 56 évvel háborús pusztulása

után, 2001-tõl ismét közúti híd köti össze a Duna

jobb partján fekvõ magyarországi Esztergomot a Duna

bal partján elhelyezkedõ szlovákiai Párkánnyal. Ebben a

kötetben összehasonlíthatjuk a komáromi erõdrendszert,

a przemyoeli erõddel, amelyekrõl apáink, nagyapáink világháborús

elbeszéléseibõl hallottunk, vagy a csehországi

Doborošov erõddel, amely a Wehrmacht 1938-as bevonulásáig

el sem készülhetett teljesen. Ugyanígy alkalmunk

adódik a morvaországi adamovi õskohó, Szlovákiából

a mecenzéfi hámorok, Magyarországról a Diósgyõr

környéki, ómassai, újmassai õskohók összehasonlítására.

Az elsõ kötetbõl a Èeské Budejovice ? Linz lóvasútról,

a másodikból a

Pozsony–Nagyszombat kozött 1837-1846 között

épült lóvasúti vonalról kapunk tájékoztatást. Szlovákia

ipari mûemlékeinek sorából az Eperjes-sóvári sófõzde,

138

az ógyallai csillagvizsgáló, a körmöcbányai pénzverde is

bemutatásra került.

Csak néhány példát ragadtam ki a visegrádi országoknak

a két kötetben bemutatott 48 ipari mûemléke közül,

de ebbõl is látszik a számos hasonlóság, az egymással

párhuzamos, nagyjából azonos szintet elért mûszaki

fejlõdés. Régiónkban összeköti, egymáshoz közel hozza

ezeket a mûemlékeket az is, hogy tervezõjük, építõjük,

tulajdonosuk gyakran német volt. A német mérnökök,

mesterek együtt dolgoztak a lengyel, cseh, szlovák és

magyar munkásokkal, közösen jutottak el az ipari fejlõdésnek

arra a lépcsõfokára, amelyre a két kötet szerzõi,

kiadói méltán büszkék lehetnek.

A sorozat következõ két kötetét Lengyelország és

Szlovákia fogja kiadni, hasonló beosztásban, így összesen

96 jelentõs ipari mûemlék bemutatására kerülhet sor.

Holló Csaba, a Magyar Mérnöki Kamara alelnöke, a második

kötet fõszerkesztõje írta a sorozatról: „Mind a

négy ország érdekeit együttesen szolgálja azzal, hogy

megismerteti a hasonló történelmi-gazdasági folyamatokat

átélt szomszédos országok nevezetes mûszaki emlékeit

a saját országban megtalálhatókkal párhuzamosan.

Az egymás szellemi és tárgyi kultúrájának minél alaposabb

megismerése pedig egymás kölcsönös megbecsüléséhez

és baráti kapcsolatok kialakulásához vezet. Minél

többet ismerünk meg a másik nép életébõl, szellemi és

technikai teljesítményébõl, kultúrájából, annál kisebb a

tájékozatlanságból táplálkozó elõítélet, annál kevésbé

nyerhet teret a politikai machinációk szította etnikai ellenszenv,

ami remélhetõleg a közös Európában a szemétkosarakba

kerül, könyvünk pedig reményeink szerint a

mérnökség és a mûszaki kultúra iránt érdeklõdõk könyvespolcának

féltve õrzött kötetei közé.” Ennél szebben

magam sem tudnám ajánlani a visegrádi országok határain

belül és kívül élõ érdeklõdõknek ezt a friss századunk

szellemében fogant könyvsorozatot.

A régi magyar határtól alig néhány száz km-re,

Odesszától délkeletre egy órányi autójárásra fekszik a

több mint 2500 éves Akkerman városa. A táj földrajzi

adottságainál fogva a legkülönbözõbb népek (ókori görögök

és rómaiak, szkithák és szarmaták, kunok és idevetõdõ

genovaiak, tatárok és törökök) kedvelt idõzõ

vagy letelepedési helye lett. Ezért maradt fenn annyiféle

neve (Tirasz, Belgorod, Mavrakasztro, Monkasztro,

Cetatea Alba, Akkerman), ami mind fehér várat jelent. A

közeli Iassi-t Jászvásárnak elnevezõ eleink ennek a

Dnyeszterfehérvár nevet adták. Ez volt tehát a legkeletibb

Fehérvár, míg a legnyugatibb a Gyula-, a Nándor- és

a Székes- után az Adria partján emelt Tengerfehérvár.

A recenzált könyvnek a borítékra kivitt címe meglehetõsen

hosszú, mivel idézet az egyik benne közölt dokumentumból:

„Ez az erõd olyan, hogy egyik felõl sem

lehet megközelíteni…” s még ezt követi a ténycím:

„Belgorod-Dnyesztrovszkij és környéke a kortársak

visszaemlékezéseiben”. Ehhez képest a terjedelme rövid,

kereken 100 oldal. A szövegeket válogatta, szerkesztette,

írta.

Kilenc, félezer év alatt keletkezett szöveg áll itt egybe.

Ezeknek, mint Szamojlov írja, a jellege, hitelessége

és információgazdagsága fölöttébb különbözõ.

Gilbert de Lannoix francia diplomata a XV. szd. elején

jár erre. Figyelmét a városban élõ különbözõ népek

foglalkozásai és erkölcsei kötik le.

A magyarországi utazásairól is jól ismert Evlia Cselebi

a XVII. szd. közepérõl jegyez föl értékes történelmi,

földrajzi, néprajzi és filológiai tényeket a városról.

Jurij Dolgorukov herceg, tábornok már az 1787–

1791. évi orosz-török háborúnak a városhoz kötõdõ eseményeirõl,

köztük a város kapitulációjáról írhat.

Ivan Liprandi, Puskin honfi- és kortársa a költõ itteni

látogatásáról és a helyi társaság életérõl közöl értékes

tudnivalókat.

Nyikolaj Nagyezsgyin moszkvai író és szerkesztõ,

akirõl tudjuk: a besszarábiai utazása kapcsán a csángókkal

is találkozott, itt nem csupán a városról, hanem a környezõ

vidék természeti érdekességeirõl, pl. a nevezetes

morotváról, a limanról is ír.

Oszip Csizsevics herszoni földbirtokos a korabeli vízi

vadászatról szóló ismereteinket gazdagítja.

Sokrétû anyagot õrzött meg a város és a táj mindennapi

életérõl, a különbözõ társadalmi rétegek erkölcseirõl

és szokásairól az ismert néprajztudós, Alekszandr

Afanaszjev-Csuzsbinszkij.

A középiskoláit a városban végzett Alekszandr

Kocsubinszkij odesszai történészprofesszor rövid önéletrajzi

részlete a tanintézet belsõ életét festi. Õt, mint

megtudjuk, a város díszpolgárává is választotta. Színes

egyéniségéhez Ivan Linnyicsenko szlavista professzor

ad új vonásokat emlékezéseiben.

Mindebben természetesen az itt, sajnos, tételesen fel

nem sorolhatott részletek az igazán érdekesek. Közülük

legalább megemlíthetõk a magyar vonatkozások.

Az elsõ tulajdonképpen negatív, ti. ott nem tartják

nyilván a városnak a címünkben idézett magyar nevét

(legalábbbis a könyvben nem szerepel).

Cselebi felidézi, hogy Fogaras várában olvasott

Akkermanról a magyar krónikákban. Liprandi az egykor

az innen nem messzire lévõ Tomiba számûzött Ovidius

kapcsán ír arról, hogy ott volt egy helység, melyet a magyar

történészek Tomis-varnak neveztek. Nagyezsgyin a

Kárpát-medence õstörténetéhez említi Lysimachos hadjáratát

a Tisza és a Dnyesztr között élõ géták ellen.

Ugyanõ a város nevében lévõ színjelölés kapcsán idézi

az orosz õskrónika szavait a „fehér ugorokról”.

Három tucatnyi illusztráció (néhány metszet, zömmel

fénykép, köztük nem kevés a XIX. századból átmentve)

segít vizuálisan is felidézni a szóban forgó helyszíneket

és embereket. A borító kitûnõ minõségû mai

fényképeken hozza közel a viharos történelmet látott

erõd falait.

Szamojlov könyvei a történelmi tegnapnak a tegnapelõttrõl

kialakított, s már-már elfeledett, személyes hangú

ismereteit emelik át a mába, a holnap olvasói számára

is. Jó lenne hasonló mûfajú magyar könyveket is olvasni.

(Asztroprint kiadó, Odessza, 2002.)

* Elõször Liprandi utal a régi helyi legendára, mely szerint a

római költõ számkivetésének helye éppen Akkerman lehetett

(hogy ti. az Puskint is foglakoztatta), részletesen viszont

Afanaszjev-Csuzsbinszkij cáfolja azt meg az Odessza és

Akkerman között fekvõ Ovidiopol(!) község kapcsán.

139

Angyalföld 1956: emberek, sorsok, emlékek. Írta:

Eörsi László, Juhász Katalin, Szabó Ivett. Angyalföldi

Helytörténeti Gyûjtemény – 1956-os Intézet. Bp.

2006. 108 old.

Aracs. A délvidéki magyarság közéleti folyóirata.

Felelõs szerk.: dr. Vajda Gábor. Kiadja az Aracs Társadalmi

Szervezet. Szabadka 2007. 2. 114 old. – A tartalomból:

Müller Éva: Múltunk és jelenünk; Hornyik Miklós:

Az írók felelõssége és a szabadság; Bata János: A

magyarságtudat-hasadás orvoslója – Fõhajtás a hetven

éves dr. Gubás Jenõ elõtt; dr. Rókusfalvy Pál: Ébred-e a

nemzet?; Székely András Bertalan: Magyarország – „Európa

kitsinyben”; Balla Lajos-Laci: Aracsról – másképpen;

Domonkos László: Óz, a csodák csodája [a csodákról];

Vicei Károly: Az írók szabadon felelõsek; Kiss Rudolf:

A média szerepe a bíróságok munkájának befolyásolásában;

Huszár Zoltán: Sikkasztók, betörõ és gyilkosok

között – és a koncepciós per dokumentumaiból;

Matuska Márton: Lélekváltság helyett (Illés Sándor:

Akikért nem szólt a harang címû regényének angol kiadása

folyóirat bemutatkozása Szabadkán.

Ábrahám Imre: Écs község múltja: vizsgálódás a település

történeti és nyelvi forrásaiban. Hazánk Kiadó.

Gyõr. 2007. 152 old.

Babucs Zoltán – Maruzs Roland: Ahol a hõsök

születnek. Az egri magyar királyi „Dobó István” 14.

honvéd gyalogezred a második világháborúban. Puedlo

Kiadó. h. n., é. n. 254 old.

öröksége. Barankovics könyvek 3.

Barankovics István Alapítvány és a Gondolat Könyvkiadó.

Bp. 2007. 195 old. – A tartalomból: Csorba László:

A magyar kereszténydemokrácia liberális katolikus

öröksége; Kovács K. Zoltán: A magyar katolikus egyház

és a szociális kérdés; Gergely Jenõ: Prohászka Ottokár

kereszténydemokráciája; Szolnoky Erzsébet: Giessenwein

Sándor társadalomszemlélete; Frenyó Zoltán: Keresztényszocializmus

– hivatásrendiség – kereszténydemokrácia:

A keresztény társadalomelmélet Mihelics Vid

életmûvében; Balogh Margit: A keresztényszociális

mozgalmak az 1930-as években és a kereszténydemokrácia;

Hámori Péter: Kereszténység és közéletiség kisebbségben

és többségben; Gyorgyevics Miklós: Barankovics

István. Új távlatok a magyar kereszténydemokráciában;

Izsák Lajos: Keresztény pártok a forradalomban.

Bariska István: A Szent Koronáért elzálogosított

Szombathely 2007. 204 old.

Bársony István – Papp Klára – Takács Péter: Az

úrbérrendezés forrásai Bihar vármegyében III. k. Belényesi

járás. Debreceni Egyetem Történeti Intézete. Debrecen

2004. 283 old.

Benkõ Levente – Papp Annamária: Magyar fogolysors

a második világháborúban I–II. Pallas-

Akadémia. Csíkszereda 2007. 348 + 240 old.

Békés Márton: A becsület politikája: gróf Sigray

Biczó Zalán: A Gyõri Ítélõtábla története. Gyõri Ítélõtábla,

Gyõr 2007. 179 old.

Bihar vármegye az úrbérrendezés idején. Szerk.:

ifj. Bartha János – Papp Klára. Debreceni Egyetem Történeti

Intézete. Debrecen 2005. 386 old. – Bartha János:

Parasztvédõ rendelkezések a Habsburg Monarchiában a

17/18. sz.-ban; Bársony István: A paraszti gazdálkodás

sz. utolsó harmadában; Szerdahelyi Zoltán: Nemesség az

Papp Klára: Jobbágyi szolgáltatások az úrbérrendezés

idején.

Borsod-Szirák. Fejezetek a település mûvelõdés- és

helytörténetébõl. Szerk.: Laki-Lukács László. Borsodszirák

2006. 103 old.

Branczik Márta – Demeter Zsuzsanna: Budapesti

építkezések állomásai. Kiadja a Budapesti Történeti Múzeum,

a Terézvárosi Mûvelõdési Közalapítvány és a Fekete

Sas kiadó. Bp. 2007. 363 old.

Budapesti Helytörténeti Emlékkönyv III. Szerk.:

Gábriel Tibor. Budapesti Honismereti Társaság, Bp.

2007.

Budapest templomai: Rákosmente, XVII. kerület.

Templomtörténeti sorozat 5. Városvédõ Egyesület Bp.

[2006]. 60 old.

Buza Péter: Fürdõzõ Budapest: kétezer éve nyakig a

vízben... sõt! Holnap. Bp. 2006. 160 old.

Csákányi Lajos – Götz Krisztina: Rózsadomb és

vidéke tegnap és ma. C+S BT. Bp. [2006]. 152 old.

Csiffáry Gabriella: Testamentum – magyar végrendeletek

gyûjteménye. Vince Kiadó. Bp. 2006. 440 old.

Csiszár Ádám: A nemzetek együttélésének kérdése

Intézete. Debrecen 2005. 131 old.

Dallos Imre naplója: 1944. szeptember 16. – 1945.

május 14. Szerk., sajtó alá rend. és jegyzetekkel ell.:

Soós Viktor Attila. – Kiad.: Gyürki László. Körmend

2007. 186 old. – A Szombathelyi Szeminárium papnövendékének

naplója, mely túl a személyes feltárulkozáson

képet ad a 2. világháború végsõ szakaszáról, Szombathely

és a Székesegyház pusztulásáról is.

Darmos István: Füzér táncai és táncélete. Szerzõ –

Önkormányzat. Füzér – Sárospatak 2006. 101 old.

Dáné Veronka: Torda vármegye fejedelemségkori

bírósági gyakorlata. Erdély-történeti Könyvek. Kiadja a

140

Debreceni Egyetem Történeti Intézete. Debrecen 2006.

212 old.

Dent, Bob: Budapest 1956 – a dráma színterei. Elõszó:

Rainer M. János. Európa. Bp. 2006. 403 old.

Délvidék/Vajdaság. Társadalomtudományi Tanulmányok.

Szerk.: Papp Richárd. Vajdasági Magyar Mûvelõdési

Intézet. Zenta 2007. 294 old. – Ózer Ágnes:

Történelmi tudatunkról; Káich Katalin: Mûvelõdéstörténet

– Eredmények és a XXI. sz-i kihívások; Németh Ferenc:

A helyismereti kutatások jelene, problémaköre és

távlatai a Vajdaságban; Pejin Attila: Magyar helytörténetírás

a Vajdaságban; Papp György: Avajdasági frazeológiai

és oktatáskutatások a Vajdaságban; Papp Árpád:

A néprajzi kartográfia módszerének alkalmazhatósága

és a módszer alkalmazásának távlatai a vajdasági

Hajnal Sándor: Töprengés a pszichológia elméleti

és gyakorlati kérdéseirõl; Hajnal Virág: Adobradósi beszélõközösség;

Papp Richárd: A délvidéki magyarok

nemzettudatának aktuális állapota kulturális antropológiai

szemmel.

Dénes Nóra: Lírai számla. Írta: Jónás Tamás, a fotókat

Szombathely 2006. 179 old. – Mûvészi fotók gyûjteménye

Szombathelyrõl.

Dominkovits Péter: „Egy nemzetek lévén...”. A

Nyugat-Dunántúl Bocskai István 1605. évi hadjárata

idején. Martin Opitz Kiadó Bt. Bp. 2006. 198 old.

Dreska Gábor: A pannonhalmi konvent hiteleshelyi

Levéltár 2007. 370 old.

Eörsi László: 1956 mártírjai – 225 kivégzett felkelõ.

Budapest a forradalom napjaiban Szentpétery Tibor fotóival.

Rubicon-Ház. Bp. 2006. 212 old.

Erdélyi Gyopár. Az Erdélyi Kárpát-egyesület folyóirata.

Felelõs szerk.: Váradi István. Természetjárás, honismeret

és környezetvédelem. 2006. 4. 40 old. – A tartalomból:

Dukrét Géza: 115 éves az Erdélyi Kárpát Egyesület

és tizenöt éves az EKE Bihari Osztály; Bara Lilla:

Czárán nyomában…Teljesítménytúra; Asztalos Lajos:

Menyháza – menyházi, Enlaka – enlaki; Asztalos Lajos:

Ajtay Ferenc: Székelyföldi fürdõk, gyógyhelyek;

Havas Tamás: Két keréken a Rákócziak nyomában;

Szabó D. Zoltán: Magaslesen; Magyarosi Margit: Az

Ompoly-völgye; Szõcs Miklós: Marosszentimre – Alvinc;

dr. Lovász Levente: Vándortúra a Déli-Kárpátokban

1. Királykõ.

Erdélyi Gyopár. Az Erdélyi Kárpát-egyesület folyóirata.

Felelõs szerk.: Váradi István. Természetjárás, honismeret

és környezetvédelem. 2006. 5. 36 old. – A tartalomból:

Veres Ágnes: XV. Országos EKE Vándortábor

Torockón (2006. augusztus); dr. Lovász Levente: Vándortúra

Bokorsávok mellett; Babos Krisztina: Harminc év

távlatából – Interjú Karácsonyi Károly botanikussal;

Fazakas Ferenc: Túra a Júliai Alpokban; Dósa László:

Királykõi csillagtúrák; Vargancsik Iringó: Kárpáti kalandverseny

hatodszor.

Erdélyi Gyopár. Az Erdélyi Kárpát-egyesület folyóirata.

Felelõs szerk.: Váradi István. Természetjárás, honismeret

és környezetvédelem. 2007. 1. 36 old. – A tartalomból:

Nagy-Bihar lés a Flóra-rét környéke; Havas Tamás: Tisza-

forrás kerékpártúra; Lukács József: Bocskai István,

az egyetlen gyõztes magyar szabadságharc fejedelme

(2.); Miklós Levente: Nemzeti értékeink pusztítása

Négyfaluban; Szabó D. Zoltán: Vízimadarak a Meleg-

Szamos tározótavain; Szabó D. Zoltán: Mindennapi madaraink

monitoringja; Asztalos Lajos: BélavárÝBélavára?

PosadaÝPodsága?; Dezsõ László: Gondolatok a

természetfotózásról; Török Zsolt: A csend hangjai – téli

kenutúra a Bélesi-tavon; Dávid Lajos: Nagybánya és

környéke; Zsigmond Éva: Lírai beszámoló egy túráról –

az Istenszéke télen.

Erdõvidéki Lapok. Helytörténeti, helyrajzi és néprajzi

folyóirat. Szerk.: Demeter László. Barót 2006. 4. 34

old. – A tartalomból: Halász Péter: Néhány szó az Erdõvidéki

Lapokról; Nagybaczoni Molnár Ferenc: Adalékok

Nagybacon történetéhez; Demeter Éva: Háztetõdíszek

Olasztelken; Hoffmann Edit: Fejér Dávid orvos,

Barót szülötte; Sylvester Lajos: Taliánok Háromszéken;

Deák István: Köszönöm neked Rika; Kónya Ádám: A

Sütõ család laudációja – Erdõvidék Kultúrájáért Díj);

Lõrincz Sándor: Nagybölön- és Kisbölön-patak portyaút.

Ethnographia. A Magyar Néprajzi Társaság folyóirata.

Kovács Elõd: Hol volt, hol nem volt a magyar

részlegesen mumifikálódott magzat;

iratai. Összeáll.: és elõszó: Grun-Kovács György. Kiadja

a Debreceni Egyetem Történeti Intézete. Debrecen

2006. 260 old.

Összeáll.: és elõszó: Grun-Kovács Blanka. Kiadja a

Debreceni Egyetem Történeti Intézete. Debrecen 2006.

289 old.

Ráday Könyvesház. Bp. 2006. 138 old.

1956–1957. Összeáll., szerk.: Hatvani Zoltán. Kiadja az

„’56-os Bódva-völgyi Munkástanácsok” Közhasznú

Alapítvány Miskolc; Edelény. 2006. 147 old.

Föld és társadalom. Konferencia a Kiskun Múzeumban.

2007. 415 old. – Papp Imre: Földbirtokviszonyok

a XVIII. sz. végi Franciaországban: a nemesi

birtok; Egyed Ákos: Föld és társadalom a székelyeknél –

141

a székely örökség mint birtoktulajdon és jelentõsége s

Bánkiné Molnár Erzsébet: A birtokszerkezet

társadalmi vetületei Kõvár-vidéken, a nemesi közbirtokosságokban;

ifj. Bartha János: Földosztályok és jövedelmek

Gorun Gheorghe: Konfliktusok a bihari bordézsma

ügyében; Orosz István: Szõlõföld és társadalom Nagyváradon

a XVIII–XIX. sz.-ban; Nagy Molnár Miklós: Erdõbirtoklási

közösségek a dél-gömöri Száraz-völgy falvaiban

a XIX–XX. sz. fordulóján.

Gerendás Lajos: Székelyderzs és erõdtemploma.

Unicus. h. n., é. n. 160 old.

Görcsös Mihály: Debrõd története és népi gazdálkodása

/ – Múzeumi Könyvtár 14. Gömöri Múzeum és Baráti

Köre. Putnok 2006. 281 old.

Gráberné Bõsze Klára: A Veres Pálné Gimnázium

Nõképzõ Egyesület tanintézetei és a leánygimnázium,

1869/70–1947/48.

Gritsch Mátyás (összeáll.): Sopron Város Fúvószenekara

50 éves. Kiadja a Város Fúvószenekara. Sopron

2007. 110 old.

Szabadka 2006. 280 old.

Haizler Lászlóné: Ajánló bibliográfia a Csepregi

Honismereti Kör 50. évfordulója alkalmából. Petõfi Sándor

Mûvelõdési-, Sportház és Könyvtár, Csepreg 2006.

16 old.

Hasulyó Ferenc: Ajakról az Avas tetejére. Szerzõi

kiadás. H. n., é. n. 180 old.

Hegedûs Katalin: A 150 éves Eötvös József Gimnázium

története: az iskolaépület története. Reáltanoda

Alapítvány. Bp. 2006. 309 old.

Herényi István: Anyugati gyepû erõdítményei. Erõdítmények,

várak Nyugat-Magyarországon. Heraldika.

Bp. 2007. 126 old.:

Hermann Róbert: Gáspár András honvéd tábornok.

Katona József Múzeuma. Kecskemét 2005. 240

old.

közepéig Írta: Alabán Péter – Csépányi Attila. Ózdi Városi

Mûvelõdési Központ Lajos Árpád Honismereti Kör.

Ózd 2006. 103 old.

Honismereti Híradó. A Kõváry László Honismereti

Kör lapja. Szerk.: Ács Zsolt, Kiss Margit, Tóth Orsolya.

Kolozsvár 2007. 16 old. – A tartalomból: Kiss Margit:

Dorog 2005. 140 old.

Jeney-Tóth Annamária: Míves emberek a kincses

Kolozsvárott. Iparos-társadalom a 17. sz.-i Kolozsváron.

Erdélyi Tudományos Füzetek, 247. Erdélyi Múzeum

Egyesület és a Debreceni Egyetem Történeti Intézete kiadása.

Kolozsvár 2004. 263 old.

Jósa Piroska: Virágszõnyeg a váradi utcaköveken.

Visszatekintés a bécsi döntés nagyváradi eseményeire a

korabeli sajtó, néhány dokumentum és irodalmi mû, valamint

a szemtanuk emlékezése tükrében. Erdélyi Magyar

Ifjak. Nagyvárad 2007. 200 old.

Kallódó örökségünk. Dorogiakról – dorogiaknak.

2006. 189 old.

Kapolka Gábor: Séták a zsidónegyedben/ Walks in

the Jewish quarter. Elõszó: Bächer Iván, Ford. Rácz Katalin.

Vince Kiadó 2006. 231 old.

Kardos József: Iskola a politika sodrásában

1945–1993. Bp. 2007. 200 old.

miskolci polgármesterek. Szerk.: Dobrossy István. A

Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár és a Pfliegler J.

Ferenc emlékére a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltárért

Alapítvány közös kiadványa. Miskolc. 2006.

153 old.

Kerületünk épített világa: Budapest XVI. kerülete.

Írta: Lantos Antal, Tóth Miklós, Szémann Richárd.

Máyer Ny. és Kvk. Bp. 2006. 303 old.

Kézmûvesipar Északkelet-Magyarországon. Szerk.:

Veres László, Viga Gyula. Fotó: Kulcsár Géza. Herman

Ottó Múzeum. Miskolc 2006. 268 old.

Kincses Gyula: Görög katolikus iskolája Pocsajban.

Görög Katolikus Hittudományi Fõiskola. Nyíregyháza

2006. 70 old.

Kiskunfélegyháza díszpolgárai. Készült az elsõ

Kiskunfélegyháza 2007. 151 old.

Kiss Endre József: Kazinczy Ferenc könyvtári gyûjteménye

Sárospatakon. Acta Patakina 19. A Sárospataki

Református Kollégium Tudományos Gyûjteményei. Sárospatak,

2006. 192 old.

Kiss László: Orvostörténeti helynevek a Felvidéken.

Lilium Aurum. Dunaszerdahely 2006. 213 old.

Kiss Melinda: Evangélikus síremlékek Sopronban: a

Soproni Múzeum 17–18. sz.-i síremlék-gyûjteménye.

Gyõr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága –

Soproni Múzeum, Gyõr – Sopron 2007. 23 old.

Kiss Tamás – Szabó Béla – Székely Zoltán: ASzent

László-herma 400 éve Gyõrött. Gyõri Egyházmegyei

Kincstár és Könyvtár. Gyõr 2007. 86 old.

Kocsis Lajos: A csíki magánjavak története

142

Komporday Levente: Jeles újhelyiek a köztemetõben.

Sátoraljaújhely Város Polgármesteri Hivatala. Sátoraljaújhely

2006. 70 old.

Ködöböcz József: Életem. Sajtó alá rend., a jegyz. és

az utószót írta Kováts Dániel. Kazinczy Ferenc Társaság.

Sárospatak 2006. 32 old

Kölcsey Ferenc: Parainesis – Intelem. Aracs Könyvek

4. Szabadka 2007. 160 old.

Magyar Zoltán: Lüdérc võlegény. Póra Péter meséi

– gyimesfelsõloki népi elbeszélések. Szent Maximilian

Kiadó. Bp.

2007. 40 old. – A tartalomból: dr. Csillag András:

a fiatalokra?; A Makói Honismereti Kör 2007. évi

munkaterve.

Marosi Endre: 50 év – 50 kép: az 1956-os forradalom

2006. 111 old.

„Minden örömöm elegyes volt bánattal” Csáky

Debrecen 2006. 410 old.

Moldvai Magyarság. Fel. szerk.: Sántha Attila. Hargita

Kiadóhivatal. Csíkszereda 2007. 5. 24 old. – Atartalomból:

Sántha Attila: Lezajlott az MCSMSZ éves közgyûlése;

Sántha Attila: Hatékonyabb, tagközelibb szervezetet

– beszélgetés Solomon Adriánnal, az MCSMSZ

új elnökével; Oláh-Gál Elvira: Aki õsei nyelvén imádkozik

– beszélgetés László Józsefné Kiss Erzsébettel;

Oláh-Gál Elvira: Csendes, dolgos hétköznapok –

frumószai oktatási körkép; dr. Gál Mihály: Bolgár csángók;

Mirk Szidónia-Kata: Nélkülözhetetlen kézikönyv a

moldvai csángókról: A moldvai csángók bibliográfiája;

Duma Péter: Kommunizmus Klézsén, avagy a sokoldalú

Karmaiból kihullajt c. könyvérõl; Gazda László: Egyedhalma;

Iancu Claudia: A honvágyam; Istók Péter:

Táncháztalálkozó Budapesten; Barbóc Julianna: Amagyarországi

„kis kirándulás”; Istók Péter: Emlékeim

édesanyámról és a szövésrõl; Iancu Laura: Anyóm szavai

a napsütötte házból.

Moldvai Magyarság. Fel. szerk.: Sántha Attila. Hargita

Kiadóhivatal. Csíkszereda 2007. 6. 24 old. – Atartalomból:

Salak Attila: Isten kegyelmébõl felszentelték a

lábnyiki Gyermekek Házát; Oláh-Gál Elvira: Az utolsó

gorzafalvi fazekas; Peti Lehel: Ritualizált közösségi látomás:

a moldvai csángók napbanézése I.; Duma Péter:

Kommunizmus Klézsén, avagy a sokoldalú fejlettség oldalai;

Gazda László: Jugán; Iancu Laura: Mese az apropóról.

Moldvai Magyarság. Fel. szerk.: Sántha Attila. Hargita

Kiadóhivatal. Csíkszereda 2007. 8. 24 old. – Atartalomból:

Oláh-Gál Elvira: AMagyar Máltai Szeretetszolgálat

tábora Csíkszépvízen; Nyisztor Ilona: Pusztinai és

frumószai gyerekek Baróton, Keszthelyen és Párkányon;

és a moldvai csángók között I; Halász Péter: Demse

Márton könyveirõl; Duma Péter: Kommunizmus Klézsén,

avagy a sokoldalú fejlettség oldalai; Gazda László:

Aknavásár; Iancu Laura: A falumba érek.

Moldvai Magyarság. Fel. szerk.: Sántha Attila. Hargita

Kiadóhivatal. Csíkszereda 2007. 9. 24 old. – Atartalomból:

Duma-István András: Moldvai magyar gyermekek

táboroztatása a Szeret-Klézse Alapítvány együttmûködésével

2007-ben I.; Kosztándi T. Ildikó: „Földeket

vásárolok odahaza…” – interjú Nistor Bélával, a Hannoverben

élõ fiatal csángó üzletemberrel; Seres Attila: Németh

Kálmán missziója a bukovinai székelyek és a

moldvai csángók között II; Duma Péter: Kommunizmus

Iancu Laura: Évszakváltás.

Moldvai Magyarság. Fel. szerk.: Sántha Attila. Hargita

Kiadóhivatal. Csíkszereda 2007. 10. 24 old. – A tartalomból:

Oláh-Gál Elvira: Magyartanítás Gajdáron –

botrány után; Borbáth Erzsébet: Moldvai csángó diákok

erdélyi magyar nyelvi képzése a 2006–2007-es tanévben

a Domokos Pál Péter Alapítvány segítségével; Jávor Béla:

„Otthon a szülõi házban beszéltem magyarul, de nem

célom megállítani a csángók elrománosítását” – interjú

Szeret-Klézse Alapítvány együttmûködésével 2007-ben

II.; Duma Péter: Kommunizmus Klézsén, avagy a sokoldalú

fejlettség oldalai; Halász Péter: „Egész életemmel a

magyarságtudatot akartam szolgálni” – Gazda László

halálára; Gazda László: Mojnest; Iancu Laura: Emlékezés

októberi estekre.

Múzeumõr. A múzeumi ismeretterjesztés lapja.

Szerk.: Bánkiné dr. Molnár Erzsébet. Kiskunfélegyháza

2007. õsz 36 old. – A tartalomból: Mészáros Ágnes:

„Mikor Urunk Jézus elindult Jeruzsálembe…” – Kiskunfélegyházi

ráolvasások; Kovács Zita: Hetven éve hunyt

el Nagy István festõmûvész Baján; Kállainé Vereb Mária:

Megemlékezés Móra István halálának ötvenedik évfordulóján;

Légrády Andor: A honismeret és a kulturális

turizmus; Székelyné Kõrösi Ilona: Kecskeméten jártak a

Mûemlékvédelem. Kulturális Örökségvédelmi folyóirat.

2007. 4. 145–288. old – Atartalomból: Varga István:

Komáromi erõdrendszer: a déli erõdöv megújulása;

Gráfel Lajos: Ne carte nec marte – a komáromi erõdrendszerrõl;

Borhy László – Számadó Emese: Régészeti

kutatások Brigetióban, Komárom/Szõny római kori

elõdjében; Herczeg Renáta: Szõny uradalmi építkezéseinek

emlékei a XVIII–XX. századból; Horváth István:

Régészeti kutatások Esztergom-Vizivárosban; Borsodi

143

Zsófia: A tatai eszterhézy-kastély kertjének története és

helyreállítási terve.

Nagy Csaba: A Fertõ-Hanság Nemzeti Park: ahol a

puszták véget érnek. Alexandra Könyvkiadó. Pécs 2007.

207 old.

Nagy István: Húsvéttól húsvétig. 1. k. Gyõr harmincöt

bombázása. Gyõr-Moson-Sopron Megye Gyõri

Levéltára. Gyõr 2007. 159 old.

Neveléstörténet. A Kodolányi János Fõiskola folyóirata.

Fõszerk.: Tölgyesi József. Székesfehérvár 2007.

3-4. 184 old. – A tartalomból: Géczi János: Az iskola

kultúrája: nevelés és tudomány II.; Isó Dorottya: Avallásos

nevelés felfogása a pedagógiában; Farkas Gábor: Iskolaépülete,

tanszemélyzet Székesfehérváron

(1688–1900); Vasdinnyey Miklós: Egy tankönyv [Bél

Mátyás magyar nyelvtankönyve] a korabeli tudományosság

tükrében; Tölgyesi József: Apedagógusképzés a

XIX.–XX. szd-ban – európai kitekintéssel.

Néprajzi Hírek. A Magyar Néprajzi Társaság tájékoztatója.

Emlékülés – 50 évvel ezelõtt hunyt el Cs. Sebestyén

Károly; Voigt Vilmos: Bori Imre a budapesti Folklore

Tanszéken; Hubai Gabriella: Néprajz szakos egyetemi

hallgatók találkozója; Bárth Dániel: A XXVIII. OTDK

Csukás Györgyi 60 éves; Granasztói Péter–Tasnádi Zsuzsanna:

Forrai Ibolya köszöntése; S. Laczkovits Emõke:

ban; Balogh Balázs: Gondolatok a népmûvészet

támogatási rendszerérõl; Néprajz a mozgóképen –

Tari Jánossal beszélget Vasvári Annamária.

Nováki Gyula: Nyergesújfalu és a Muzsla (Karva)-

Örökségünk. Történelem – néprajz – Néphagyomány.

Fõszerk: Kolumbán Zsuzsánna. Kiadja a Hargita

Megyei Hagyományõrzési Forrásközpont. Székelyudvarhely

Gidó Csaba: Az újságírás kezdetei Székelyudvarhelyen:

„Udvarhely”; Novák Károly-István: A székelyek képe a

dualizmuskori leírásokban; Zepeczaner Jenõ: Egy jó

feredõ; Sófalvi András: Árpád-kori templomok Udvarhelyszéken;

rostások…”; „Egy nagyon szép történelem, amely tele

van eredetiséggel” – Novák Károly-István beszélget

Egyed Ákos történésszel; Oláh Sándor: „…Ép elméjén

és tiszta Szólló nyelvén…”; Hermann Gusztáv: „Utazni,

s még inkább utazást írni, korunk literatúrai divatjai közé

Örökségünk. Történelem – néprajz – Néphagyomány.

Fõszerk: Kolumbán Zsuzsánna. Kiadja a Hargita

Megyei Hagyományõrzési Forrásközpont. Székelyudvarhely

2007. 2. sz. 32 old. – A tartalomból: A középkori

Udvarhelyszék mûvészeti emlékei – Novák Károly-

István beszélgetése Dávid Lászlóval; Miklós Zoltán:

Gazdasági stratégiák hiánya által gerjesztett szegénység;

Róth András Lajos: A Székelység (1931–1944)

néprajzi tárgyú cikkei, Balászi Dénes: A székelypálfalvi

boríttómeccõ; Gidó Csaba: Egy erdélyi ellenzéki sajtótermék:

a „Baloldal”; dr. Vofkori László: Székelyudvarhely

fekvésének és városi funkcióinak szakirodalmi

méltatása; Kolumbán Zsuzsanna: Az asszony a vétkek

forrása?!; Bálint Mihályné: Kápolnásfalu és tájháza;

Mihály János: Tájház lesz a Kárpát-medence legöregebb

„Utolsó szükségre jutván…”; Mihály János: Székely

Mózes; Róth András Lajos: Székely honfoglalás, avagy

mikor költözhettek a székelyek a Kárpát-medencébe;

„Azt mondják, Attila egy korondi székely” – Zágoni Mátyás

Sándor (1847–1895) adomái; Szõcs Lajos: Ereklyés

országzászló Firtosváralján.

40 old.

Papp Klára: „Esze, kardja, s házassága után boldogul

az ember”. Tanulmányok a Csáky család 16–19. sz.-i

történetébõl. Erdély-történeti Könyvek. Kiadja a Debreceni

Egyetem Történeti Intézete. Debrecen 2006. 256

old.

Pataki József: Kór-tünet. Egy ‘56-os nemzetõr

visszaemlékezései. Szerzõi Kiadás. Mezõkövesd 2006.

151 old.

Petõ Bálint: Harminckét erõsség a Várvidékrõl.

Kariosz. Bp. 2005. 135 old.

P. Fischl Klára: Ároktõ-Dongóhalom bronzkori tell

telep. Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 4.

Herman Ottó Múzeum. Miskolc 2006. 209 old.

P. Miklós Tamás: Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum

története (1975–2005). Zánka 2005. 295 old.

Porkoláb László: Források Diósgyõr-Vasgyár történetéhez,

Országos Mûszaki Múzeum Kohászati Múzeuma kiadványa.:

Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár és az

Országos Mûszaki Múzeum Kohászati Múzeuma. Miskolc

2006. 375 old.

Rákóczi Gyömrõn. Szerk.: Rakó József. H. n. 2006.

32 old. – A tartalomból: Rakó József: Mánya-rét, 1905.

július 3.; Hodruszky Lajos: Köszöntõ; Baksa László: A

Mánya-réti beszéd elõzményei; Arató Éva: Gomba a Rákóczi-

korban; Józsa Imre: A Rákóczi hagyományok jegyében;

Basa László: A Tápió-mente vázlatos történelme

a Rákóczi szabadságharc idején; dr. Samu János: A

gyományõrzõ csapatban; Fehér László: Üllõ a kuruc szabadságharcban;

Rákóczi gyömrõi beszéde; Tóth József:

emlékõrzés Gyömrõn; Kaposvári Kálmán: [Rákóczi]

szobor avató beszéd; Kaposvári Kálmán: Gondolatok

Rákóczi szobra elõtt; Pál Mihály: “Emlékkút”;

Rálátás. Zsákai Helytörténeti – honismereti, kulturális

tájékoztató. Szerk.: Dankó Imre. Zsáka 2007. 3. 48.

old. – Szilágyi Miklós:A vidéki élet kemény valóságfa az

’50-es évek elején; Bánkiné Molnár Erzsébet: Adalékok

a Beöthycsalád történetéhez és Hencida birtoklásához;

Bakó Endre: A Nadányiak története – család, iskolák,

felkészülés; Dankó Imre: Nadányi János Emlékünnepség

halálának háromszáz éves évfordulója alkalmából szülõvárosában,

Körösladányban; ifj. Bartha János: Tájékoztatás

a Debreczeni Egyetem Bölcsészettudományi Kara

Történelmi Intézetben folyó Erdély-történeti kutatásokról;

Dankó Imre: A zsákai vár darvairól – távlatokban;

Csorba Csaba: Értelmiségeink nemesítése; Emlékek a

tanulságai; Biró Miklósné: A zsákai honismerethelytörténet-

közmûvelõdés kapcsolatának története az

utóbbi negyven évben; Szabadi István: Egyház és erkölcs

a reformáció-korabeli Tiszántúlon, Debrecen példáján;

Dankó Imre: Hogyan, hol szerezték be a sárrétiak

cserépáru szükségleteiket.

Redemptio. A jász és kun települések honismereti

lapja. Fel. szerk.: Hortiné dr. Bathó Edit. Kiadja a Jász

Múzeumért Alapítvány. 2007. 2. 24 old. – Atartalomból:

Dr. Szabó János: 200 éve város Kunszentmárton; BME:

Beiktatták az új kiskunkapitányt; Cseh János: Egy régi

A nagykunkapitány jelenti; Hortiné dr. Bathó Edit: Búcsú

Faragó Jánosnétól; dr. Vadász István: Nemesi címerlevél

a XVIII. századból; Farkas Edit: Szobrok a Jászságban;

Hortiné dr. Bathó Edit: Szent Iván-éjszaka titkai

a Jász Múzeumban; B. Jánosi Gyöngyi: Múzeumok éjszakája

a Hamza Múzeumban; Gulyás Katalin: A 2007.

Redemptio. A jász és kun települések honismereti

lapja. Fel. szerk.: Hortiné dr. Bathó Edit. Kiadja a Jász

Múzeumért Alapítvány. 2007. 3. 24 old. – Atartalomból:

dr. Bagi Gábor: Miért nem lett Szászberek jász település?;

dr. Farkas Ferenc: Nemzetközi tanácskozás Jászberényben;

Sugárné Koncsek Aranka: Nemes Bartal Ferenc;

Goda Zoltán: Petõfi jászberényi látogatásai, a

Szendrey és a Sismis család kapcsolata; dr. Farkas Ferenc:

Két ima a háború idejébõl; Szûcs Sándor emlékülés;

dr. Bathó Edit és Dudás Dániel: A Barkóca Együttes

Kis-Ázsiában; Víg Márta: Kádár Endre író emlékezete;

dr. Örsi Julianna: Ünnep a túrkevei Finta Múzeumban;

Gálikné Nagy Erzsébet: Megyei honismereti verseny

az általános iskolák és nyolcosztályos gimnáziumok

5-8. évfolyama részére; dr. Örsi Julianna: A

JKászkunság folyóirat évfordulója; IRIS: Képes riport

Szent János úsztatásáról.

Redemptio. A jász és kun települések honismereti

lapja. Fel. szerk.: Hortiné dr. Bathó Edit. Kiadja a Jász

Múzeumért Alapítvány. 2007. 3. 24 old. – Atartalomból:

dr. Bagi Gábor: Ferencesek Jászberényben a XV–XVI.

sz-ban; dr. Vadász István: Õsbölénykoponya egy régi

egyleti gyûjteménybõl; dr. Baski Imre: A kun miatyánk,

mint nyelvemlék; Varga Istvánné: Gondolatok Fülöpszállás

történetérõl, nevének eredetérõl; Papp Izabella:

Kõképek Boldogházán; dr. Farkas Ferenc: A nõ a Jászkunság

társadalmában; Zámbori János: AJász-Kun Hármas

Jászberényi Fõtemplomban; Gyõri János: In memoriam

Murcsányi László; deli Julianna: Drótszamárral Jászapátin

és környékén; dr. Ducza Ljos: X. Kun Viadal Kisújszálláson;

Iris: Képes riport a Déryné ünnepségrõl.

Tanszék. Bp. 2006. 1572 old.

Sárdi Józsefné: Zsebeháza 1346–2006. Községi Önkormányzat

Képviselõtestülete. Zsebeháza 2007. 77 old.

Sárközi Mátyás: A Király utcán végestelen-végig.

Kortárs. Bp. 2006. 91 old.

old.

Schmidt Zsuzsa: Maróti csata, 1526. szeptember

13–15. Helytörténeti Olvasókönyv 3. Kiadja az Önkormányzat.

Nyergesújfalu 2007. 24 old.

Szabó Henriett: Rábahídvég. A kötetet terv., rajz.

és a fényképeket kész.: Kamper László. Bertha György

Közalapítvány, Rábahidvég. Szombathely 2007. 88 old.

Szegedi Mûhely. Várostörténeti Szemle. Szerkeszti:

Péter László. Kiadja a Somogyi-könyvtár. Szeged 2007.

1–2. 100 old. – Atartalomból: Farkas János László: „Dr.

Révész Sándor Békéscsabáról”; Péter László: Elégtétel

Révész Sándornak; Füzesi Márton: Igazgatói jelentés az

Árpád nevelõotthon elsõ két évérõl, 1908–1910 (Közli:

Horváth Dezsõ); Péter László: Scossa Dezsõ [szegedi

irodalom- és mûvészettörténész] idézése; Scossa Dezsõ:

Az újszegedi Árpád Otthon; Lexikon címszavak

Scossáról; P. L.: Levelek a Délmagyarország történetébõl;

P. L.: Bálint Sándor három dedikációja.

Szent István Városa: Esztergom története. Szerk.:

Meggyes Miklósné. Kiadja a Város Önkormányzata.

Esztergom 2007. 234 old.

Székely András Bertalan: Népben, nemzetben.

PoLíSz sorozat kötetei. Kráter. Pomáz 2007. 172 old.

Szörényi Gábor András: Tíz év várkutatása Borsod-

Miskolc 2006. 36 old.

Takács Péter (szerk.): Földesurak és szolgáló népeik

2003.

Takács Péter (szerk.): Kolozs vármegyei parasztvallomások

I–II. Források Erdély történetéhez 6/A-B.

145

Kiadja a Debreceni Egyetem Történeti Intézete. Debrecen

2006. 416, 426 old.

Tamási Miklós – Ungváry Krisztián: Budapest

1945. Corvina. Bp. 2006. old.

Gyõr 2007. 196 old. – Atartalomból: Néma Sándor: Vízbíráskodás

a Gyõr vármegyei Csilizközben (Vizek, árvizek

és a társadalmi konfliktusok összefüggései a 18–19.

században); Tatai Zsuzsanna: A Mayer család iratai

Gyõr-Moson-Sopron Megye

Gyõri Levéltárában; Szalai Attila: Gyõr román megszállásának

története (1919. augusztus 18.-október 4.);

Nagy Róbert: A Magyar Vagon és Gépgyár olaszországi

kapcsolatai.

Taródi István: A soproni Taródi-vár építéstörténete

és életem rövid összefoglalása. Taródi István. Sopron

2007. 63 old.

Tatai Zoltán: A területfejlesztés egyetemi oktatásáról.

Területfejlesztõ Öregdiákok Közössége. Bp. 2005.

178 old.

Tisza partján lakom I–II. Honismereti olvasókönyv

a tiszakécskei iskolák számára. Szerk.: Tajti Erzsébet.

Kiadja a Tiszakécskei Honismereti Kör.

Tiszakécske 2007. 464 old.

Tóth Dezsõ: Dákai emlékképek. Dákai füzetek 11.

Kiadja a Szülõföld Baráti Kör, Dáka. Veszprém 2007.

228 old.

Tóth Imre: A nyugat-magyarországi kérdés,

1922–1939. Diplomácia és helyi politika a két világháború

között. Dissertationes Soproniensis 2. Gyõr-

Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára. Sopron 2006.

272 old.

Turán. A magyar eredetkutatással foglalkozó tudományok

lapja. Fel. szerk.: Esztergály Elõd. 2007. 1. sz.

172 old. – A tartalomból: Pályázati felhívás az Árpád

Emlékév alkalmából; Demeter Zsófia: Csak a kõ mutatja

helyét; Cser Ferenc – Darai Lajos: Új szemlélet és módszertan

az ember, a társadalom és az emberiség õstörténeti

kutatásában; Cser Ferenc – Darai Lajos: Genetikai

Radó Gábor: Attila királyunk emléke az ausztriai

Tullnban; Szabó Zoltán: Kõrösi Csona Sándor és utódai

a magyar kelet-kutatásban; Puskely Mária: Példaképek a

magyar múltból IV. (X–XVII. sz.); Varga Géza: A magyar

társadalomszervezet keleti gyökerei.

Turán. A magyar eredetkutatással foglalkozó tudományok

lapja. Fel. szerk.: Esztergály Elõd. 2007. 2. sz.

192 old. – A tartalomból: Libisch Gyõzõ: Forrai Sándor;

Friedrich Klára: Forrai Sándor emlékezete; Forrai Sándor:

A Teleki-ügy felderítése nemzeti érdek; Darai Lajos:

Árpád vezér ébresztése; Detrich Attila Lajos: II.

András király; Varga Géza: Atprus jel újabb magyarázatai;

kiemelkedõ helyzete és szerepe; Szõnyi József: Gyökereibõl

táplálkozik a jövõ! – Pilisszántó múltját keresem;

Puskely Mária: Példaképek a magyar múltból V.

(X–XVII. sz.); Esztergály Zsófia Zita: 2007 Árpád fejedelem

emlékéve – beszélgetés Szörényi Leventével a

magyar államiság kezdeteirõl és a magyar föld szeretetérõl.

Valkay Zoltán: Zenta építészete. Fórum Könyvkiadó.

Újvidék 2007. 509 old.

A Vasi-Hegyhát lankáin. Képek a kistérség településeirõl.

2007. 24 old.

Vasi Szemle. A Vas Megyei Közgyûlés Tudományos

és Kulturális folyóirata. Szerk.: Gyurácz Ferenc. Kiadja:

Vas Megye Közgyûlés. Szombathely. 2007. 5. 515–640.

old. – A tartalomból: Gál József: Dohnányi Ernõ szombathelyi

koncertjei; Pánczél Hegedûs János: „Várjuk a

királyfit!” – A magyar legitizmus politikai küzdelmei a

két világháború között és annak megyei vonatkozásai I.;

Sill Aba Ferenc: Gróf Batthyány Lajos régi-új emlékhelye;

Kövér István: Az 1956-os forradalom és szabadságharc

vasi vagy vasi kötõdésû mártírjai és vértanúi;

Simola Ferenc: Ügyeletes tiszt voltam a megyeházán

1956-ban; Garzuly Ferenc–Dancs János: A jótékonyság

szolgálatában – A Savaria Lions Club 15 éve és a karitatív

mozgalmak; Tóth Vilmos: Budapesti temetkezõhelyek

vasi vonatkozású emlékei; Lõcsi Péter:Weöres-mozaikok

XVI. – Weöres Sándor sándor és Bognár István

barátságának dokumentumaiból.

Várak, kastélyok, templomok. Történelmi és örökségturisztikai

folyóirat. Kiadja a Talma Bt. Bp. 2007. 5.

50 old. – A tartalomból: Kikinda András: A pécsi püspöki

Jancsó Norbert: Lipótvár, a 36 napos hõsiesség története;

Szatmári Sarolta: 100 éves a kétszer felépített Vajdahunyadvár;

Kõnig Frigyes: Holics; Virág Zsolt: A

nádasladányi Nádasdy-kastély; Erdélyi Lili Ada: Beszélgetés

Bak Jolánnal Fertõdön; Ferenczy Sándor József:

Hõnig – Újvár; Csorba Csaba: Fallal kerített városaink;

Lakatos Benedek: A nagyõri Mednyánszky-kastély;

Názer Ádám: Egy „ellenséggel cimboráskodó” emléktáblája

Lóréven.

Várak, kastélyok, templomok. Történelmi és örökségturisztikai

folyóirat. Kiadja a Talma Bt. Bp. 2007. 5.

AHimfyek vára Döbröntén; Suba János: Adéli védelmi

rendszer; Visy Zsolt: Megjegyzések a pécsi püspöki

Kõnig Frigyes: Ligeti Antal, a történelmi tájfestészet kiemelkedõ

mestere; Ferenczcy Sándor József: Kapi vára;

Fereczi Géza: Látogatás a délkelet-erdélyi kora középkori

Történeti Intézete. Debrecen 2005. 397 old.

Városunk. Budapesti Honismereti Társaság Híradója.

Fel. szerk.: Gábriel Tibor. Bp. 2007. 4. sz. 16 old. – A

tartalomból:

146

Százéves a Vajdahunyad-vár; Kadlercovits Géza:

Száz éve város Újpest; gt.: Levéltári kiállítás a reformkori

Pestrõl; gábriel: A születõ város [Újpest] és polgármestere;

Gavlik István: Budapest võlegénye – báró

Podmaniczky Frigyes; Pagurka Anna: A Víziváros elfeledett

patikája; Miklósi László: Történelemtanárok Egylete;

Karacs Zsigmond: A negyvennyolcas tábornok árvaháza

II.; Bender Máté: A Lánchíd Kör-út: Határon túli

fiatalok Budapesten.

Veres László: Üvegmûvességünk a XVI–XIX. században

Szerk.: Viga Gyula. Fotó: Kulcsár Géza. Herman

Ottó Múzeum. Miskolc 2006. 261 old.

Veszelka Attila: Pipás Pista, az átokházi tanyavilág

hóhéra. Bába Kiadó. Szeged 2006. 150 old.

Vincze Gábor: A számûzött egyetem. A Ferenc József

Tudományegyetem sorsa Kolozsvártól Szegedig

(1919–1921). Szeged 279 old.

Winkler Gábor: Pápai éveim. Jókai Mór Városi

Könyvtár. Pápa 2007. 143 old.

Zakariás Erzsébet: „Édesanyám kicsi korban megtanított…”

Szerk.: Szabó Á. Töhötöm. Triade. h. n. 2006.

248 old. – Tanulmányok a hagyományos társadalomra

jellemzõ asszonyi tudás kérdéskörébõl.

Zakariás Erzsébet: Miesnapok képei – Moldvai

csángó hétköznapok. Koinónia Kiadó. Kolozsvár 2006.

254 old.

Kiadja a Debreceni Egyetem Történeti Intézete. Debrecen

2006. 187 old.

Xantus László – Xantus Juliánna: Tar-kõ-hegység

és Gyimes vidéke. Erdély Hegyei 29. Turisztikai kalauz.

Pallas-Akadémia Könyvkiadó. Csíkszereda 2006. 144

old.

147

Dobos Gyula dr: Levéltárak a történelmi ismeretek

gyarapításának szolgálatában 1/3

Horváth György: Kultúra, turizmus, honismeret.

Beszélgetés Debreczenyi Jánossal, Veszprém

Megyei Jogú Város polgármesterével 3/4

Joós Eszter: Honismeret és kulturális turizmus.

Beszélgetés Lasztovicza Jenõvel, a Veszprém

Megyei Közgyûlés elnökével 3/3

Zika Klára: Honvéd hagyományok 5/3

Bajtai Mária: Emlékezzünk Prielle Kornélia színmûvészre

4/6

Balassa Zoltán: Az újratemetés jegyében 1/12

Basics Beatrix: Batthyány Lajos ábrázolásai 6/17

Bene János: Vay Ádám 2/8

Bozó Gyula: Mocsáry Antalra emlékezve 4/5

Demeter Zsófia: Utazás ismeretlen állomás felé.

Gróf Batthyány Lajos Fejér megyei állomásai

6/34

Dukrét Géza: Fényes Elek születésének kétszázadik

évfordulójára 5/6

F. Dózsa Katalin: Batthyány Lajos és a divat 6/23

H. Szabó Lajos–Mezey Zsolt: A pápai kollégium

két oszlopa: Bocsor István és Tarczy Lajos

3/16

Halász Péter: A 35 éves Honismeret folyóirat 4/8

Halász Péter: Földi István és a teveli Kõrösi

Csoma Sándor Székely Tanintézet 5/14

Horváth József dr.: Kilencven éve halt meg Gyóni

Géza 3/20

Höhn Mária: Kitaibel Pál 2/11

Kolta László: Bonyhádi emlékek a száz esztendeje

született Sárdy Jánosról 5/13

Láncz Irén: Nyelvõrségen. 175 éve született Szarvas

Gábor 2/14

M. Lovas Krisztina: Battyány Lajos gróf és a Kilencek

újratemetése 1870-ben 6/26

Marossy Endre dr.: A salgótarjáni sortûz emlékezete

1/24

Martinák János: Szent Imre herceg ezer éve 3/5

Mezey Zsolt–H. Szabó Lajos: A pápai kollégium

két oszlopa: Bocsor István és Tarczy Lajos

3/16

Molnár András Batthyány Lajos gróf életútjának

magyarországi és külföldi helyszínei 6/ 13

Molnár Imre: Szent Imre emlékezete a lengyelországi

Szentkereszthegyen 3/14

Pálffy János: Gróf Batthyány Lajos 2/3

Pelyach István Egy miniszterelnöki kinevezés históriája

6/ 7

Perényi Roland: Egy nem létezõ kultusz emlékei.

Az Újépülethez és a kivégzéshez kapcsolódó

„Batthyány-ereklyék” 6/45

Sárkány Viola: Árpád nagyfejedelem halálára emlékeztek

Árpádon 5/5

Sebestyén Kálmán: Kõváry László, Erdély neves

magyar történésze 5/10

Sipka László: Tisztelet a kalandozóknak! Apozsonyi

csata 1100. évfordulójára 6/3

Szabó József: Nyíri Antalra emlékezve születésének

100. évfordulóján 2/19

Tóth Dezsõ: Dáka közössége emlékezik gróf Batthyány

Lajos családjára 6/49

Zika Klára: Szent István ünnep a székelyeknél 4/3

Bálint Sándor: A karácsonyi ünnepkör 6/52

Bessenyei György: Magyarság 2/25

Cholnoky Jenõ: Balaton 3/22

Katona Imre: Katonanóták 5/50

Márai Sándor: Füveskönyv 1/27

Szûcs Sándor: Rétészkedés, pákászat 4/12

Bodó Mária: Ahonismeret-tanítás utolsó állomása

a középiskolában: az érettségi 5/53

Kaudersné Madarász Zsuzsanna–Máté György: A

fóti Népmûvészeti Szakközép-, Szakiskola és

Gimnázium 3/35

Lukács László: A székesfehérvári Ciszterci Gimnázium

és a Szent István Király Múzeum 1/34

Máté György–Kaudersné Madarász Zsuzsanna: A

fóti Népmûvészeti Szakközép-, Szakiskola és

Gimnázium 3/35

Matyikó Sebestyén József: Reõthy Ferenc emlékezete

2/29

Nagy Janka Teodóra: Múltban gyökerezõ értékeink

2/26

Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Helytörténet a középiskolai

oktatásban 1/29

Rásky Mihályné: Beszélõ kövek közt… Veszprém

megyei modulfüzet a hon- és népismeret tanításához

10–11 évesek számára 3/32

Szabó Szabolcs dr.: A magyar népdal rejtõzködõ

üzenetei 6/58

Tarr Péter: Hogyan vittem be a „múzeumot” Zamárdiban

az iskolába? 4/15

Batthyány Lajos feleségéhez írt levele a siralomházból

6/66

Batthyány-gyászünnepély (Vasárnapi Újság 1870.

június 5.) 6/67

Piry Czirjék: Gyászbeszéd néhai gróf Batthyány

Lajos elsõ magyar miniszterelnök ünnepélyes

eltemetésére 6/69

Vahot Imre: Gróf Batthyány Lajos, az elsõ magyar

miniszterelnök és jellemrajza címû munkájából

(részlet) 6/64

Beke György: Móricz Zsigmond Zagyvarékason

1/46

Hála József dr.–Kardos László dr: Palota a Stefánián

4/56

Kardos László dr.–Hála József dr.: Palota a Stefánián

4/56

Kováts Dániel: Kazinczy Ferenc útján Erdélyben

6/76

Lánczi Ágnes: Aszázötven éves Múzeumkert. Beszélgetés

Debreczeni-Droppán Béla történésszel

1/41

Romhányi András: „Ne kívánják halálunkat idõ

elõtt…” Batthyány Lajos Jánosházán 6/86

Bagu Balázs: Táncélet a kárpátaljai Bátyúban

1/72

Bagyinszky Marianna–Erdélyi Mónika: „Szép magyar

vitézek, aranyos leventék!” Honvéd hagyományõrzés

Szegeden 5/61

Balogh Mihály: A Petõfi-kultusz Kunszentmiklóson

4/24

Eperjessy Ernõ: Vásárok, vásáros helyek, házaló

kereskedõk a Zselicben (1900–1950) 1/56

Fábián Margit: Bukovinai magyarok Kanadában

1/65

Fehér Zoltán dr.: „Bészántottál, bévetettél”. Az

olyan igékrõl, melyek nem tulajdon jegyzísben

vétetnek 1/69

Földesi Ferenc dr.: Egy cõger naplójából 5/54

Frankovics György: Asszonyfarsang és busójárás

1/49

Gáncs Lajos dr.: A Somlói Borrend Somlóhegyen

3/50

Harangozó Imre: Jézus kiûzte belülle az ördögöt…

Adalékok egy újkígyósi búcsúsvezér,

Jézuskás Matyi bácsi arcképhez 6/101

Hudi József: A Pápai Református Kollégium évszázadai

3/40

István Lajos–Szõcs Lajos: Bicskakészítõ korondiak

4/52

Kovács Gábor Zoltán: Mesterek emlékezete. Neves

tanáraink emlékének ápolása a veszprémi

Lovassy László Gimnáziumban 3/47

Lukács Miklós: Az építõáldozat Dévától Gobelsburgig

1/79

Molnár Jánosné: Veszprém virágai 3/36

Nagy Jenõné Tóth Magdolna: „…Jók legyünk hát

gyerekek!” Adventtõl karácsonyig a régi Bagon

6/111

Pálmány Béla: A családtörténet népszerûségérõl,

jelentõségérõl és megújulásáról.Beszélgetés

Szluha Mártonnal 4/44

Romhányi András: Petõfi utolsó óráinak nyomában

4/32

Silling István: A nyugat-bácskai Szilágyi község

népéletébõl 4/48

Szõcs Lajos–István Lajos: Bicskakészítõ korondiak

4/52

Vasvári Zoltán: Felhívás a palóc magyarság esmértetésére,

1817-ben 4/42

Bárdos Zsuzsa: „Kis fények nagy árnyékok alatt”.

Rákóczitelepiek háborús visszaemlékezései

5/35

Elek György: Emlékezés a karcagi leventékre 5/31

148

149

Frankovics György: Kuláksors a Szeged vidéki

szerbek körében 4/ 20

Harangozó Imre: Emlékét, mint beosztottja, és

mint magyar ember tisztelettel megõrzöm. Beszélgetés

Vitéz Sebestyén Pállal, a Vitézi Rend

Gyõr-Moson-Sopron megyei hadnagyával 5/47

Kerékgyártó Mihály: Susa a hûség faluja 4/22

Kósa Kinga: Kamocsa és a világháborúk 5/16

II. Magyar katonák sorsa a II. világháború utolsó

szakaszában 6/92

– Magyar katonák a II. világháború utolsó szakaszában

5/19

Zika Klára: „Ha valaki magyarként ébred fel reggel,

az egész napos feladatot jelent”! Beszélgetés

Skultéty Csabával, a Szabad Európa Rádió

egykori munkatársával 4/18

Zika Klára: Magyar lélekébresztés. Mindszenty

József missziója Venezuelában 6/88

Balogh Jánosné Horváth Terézia: A csepregi Oskola

Ház a XIX. század elsõ felében 4/89

Botlik József: Adalékok az Õrvidék (a mai Burgenland)

történetéhez I. 4/62

Botlik József: Adalékok az Õrvidék (a mai Burgenland)

történetéhez II. 5/69

Csáky Károly: „Lázadókkal nem tárgyalok”. Ivánka

Imre történész, a szabadságharc ezredese 2/

37

Dabóczi Viktória: Vác az Árpád-korban 1/82

Danielisz Endre: Éder Gyula szalontai festményeinek

kálváriája 2/40

Dukrét Géza: A bihari turizmus története 3/57

Gát László: Egy légvédelmi tüzér hétköznapjai

1942–1944-ben 5/ 84

Harsányi Gézáné: Nagykálló muzsikája 4/81

Huszár János: Egy igaz nevelõre emlékezve 3/62

Illés Ferenc: Zirc múltja és újjászületése 3/66

Jánó Ildikó–Bodor Zsuzsánna: Gyimesi táncrend

az 1960-as években 4/95

Karacs Zsigmond: Körtvélyesi István veszprémi

várkapitány 5/76

Kovács Miklós: A zilahi református kollégium

könyvtára 4/74

Mázi Béla: Kacskovics Lajos, a Magyar Tudományos

Akadémia tagja 2/44

Sebestyén Kálmán: Kalotaszeg mentsvára: Almásvára

1/89

Tóth-Bencze Tamás: Zákonyi Ferenc, a Balaton

mûvelõdéstörténésze 3/52

Tölgyesi József dr.: Két Veszprém megyei helytörténészrõl

3/55

Bézi Katalin: Az 1956-os forradalom eseményei

Makón 2/50

Bocz Bettina: Csendes forradalom Tolnában 2/63

Csekõ Áron: Sortüzek Berzencén 2/62

Csergõ László: „A Bibliának köszönhetem, hogy

még mindig élek” 2/54

Fülöp Loránd: „Az én 56-om” 2/ 55

Hahn Angéla és Marsai Dalma: Stettner László

emlékezete 2/60

Keserû Réka: Az 1956-os forradalom debreceni

eseményei 2/51

Marsai Dalma és Hahn Angéla: Stettner László

emlékezete 2/60

Portik Szabó Izolda: Ferencz Béla Ervin meghurcoltatása

2/58

Titkos Sándorné: Nemzeti emlékezet és az ifjúság

2/49

A Honismereti Akadémia kitüntetettjei 4/101

Ambrus Attila: Járd ki lábam nem parancsol senki

most! II. Brassó megyei néptánc-találkozó 1/

72

Bándi László–Tóth Dezsõ dr.: AVeszprém Megyei

Honismereti Egyesületrõl 3/69

Bartha Éva: Közhasznú beszámoló a Honismereti

Szövetség 2006. évi tevékenységérõl 2/65

Bogdán Lajos: Csongrád Megyei Levéltári Napok

’06 1/98

Csík Gyula: Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar

Közmûvelõdési Civil Szervezetek Fóruma

4/109

Dukrét Géza: XIII. Partiumi találkozó 5/ 91

Gajda Péter: Székesfehérvári diákok Moldvában

és Erdélyben 1/101

Grega Sára: Grétsy László köszöntése 2/69

Gyenes Tamás: Háromnapos ünnep Bernecebarátiban

6/125

150

Halász Péter: A XXXV. Honismereti Akadémia

megnyitója 4/99

Halász Péter: Az Önkéntes Néprajzgyûjtõk XX.

országos találkozója 6/119

Halminé Barthó Anna: Határon átívelõ honismereti

kapcsolatok: Északi Régió, Aszód 3/77

Kovács Dániel: A Honismeret Napja Szegeden 3/

82

Kovács József László: A Riedl Ferenc Helytörténeti

Gyûjtemény 6/122

Kovács T. István: Ahetvenöt éves krónikás – Borbíró

Lajos 4/108

Kováts Dániel: Épül a Magyar Nyelv Múzeuma

3/79

Lak István: Öt ország, tizennégy megye énekesei

6/121

Máté György: „Nem az emberekkel van baj, hanem

a politikával”. Beszélgetés az Életfa-díjas

Stoller Antallal 1/93

Mónus Imre: A hajdúböszörményi Honismereti

Klub mûködésérõl 4/112

Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna A Csongrád Megyei

Honismereti Egyesület honlapja 6/127

Simor Ferenc: Egy gazdag életút a közmûvelõdés

szolgálatában. Beszélgetés Tímár Irmával 1/91

Simor Ferencné dr. Bokody Éva: Köszöntjük a

„Drávaszög krónikását” 6/120

Szathmáry István: Gróf Batthyány Lajos miniszterelnökre

emlékeztek Jászkiséren 6/118

Szemkeõ Endre: Tájkutató Díj Alapítvány Szûcs

Sándor emlékére 4/111

Tál Gizella: Messzire hallatszik a jászkürt 1/ 95

Tamás Edit dr.: Árpádházi Szent Erzsébet és kora

– középiskolás vetélkedõ Sárospatakon 3/81

Tamás Edit dr.: Volt egyszer egy Józseffalva 2/70

Tamás Edit dr.: Zemplén népessége, települései –

Konferencia Sárospatakon /92

Tóth Dezsõ dr.–Bándi László: AVeszprém Megyei

Honismereti Egyesületrõl 3/69

Varsányi Attila: Együtt az úton 1/100

Zsámboki Árpád: Határon átívelõ honismereti

kapcsolatok: Nyugati régió, Szombathely 3/ 75

Andrásfalvy Bertalan: Vargyas Lajos 6/128

Balogh Péter: Pungor Zoltán emlékezete 1/109

Csoma Gergely: Beczásy Antal 2/74

Döbör Istvánné: Id. Vass Tibor 5/97

Fábián Margit: Zsók Béla 5/96

Halász Péter: Gazda László 6/131

Halász Péter: Keserves búcsú Nagy Gáspártól

1/106

Korcz Antalné: Stoller László 6/132

Kovács Istvánné: Pajer Imre 5/94

Kovács József László: Borus József 2/73

Radics Éva: Galambos Iréneusz 4/113

Sebestyén Kálmán: Beke György 1/108

Sebestyén Kálmán: Magyari András 5/94

Simor Ferenc: Tímár Irma 3/83

Tölgyesi József dr.: Pacsu Gergelyné Fodor Sára

3/88

Vas Ágnes: Kovalcsik András 3/84 Zika Klára:

Beczásy István 3/89

A Palóc Társaság pályázata 5/B/3

Alabán Péter: Kiskunhalas története 3. 2/83

Áldozatok. A második világháborús hadifogolytáborok

Az 1956-os forradalom és szabadságharc a fõvárosi

kiadványokban (Gábriel Tibor) 2/76

Bagu Balázs: Életutak. Beszélgetések meghurcolt

magyarokkal, az áldozatok hozzátartozóival

(Závodszky Géza) 4/118

Barsi Ernõ: Lanczendorfer Zsuzsanna: „Mindent

apámról…” Egy sokoróaljai iparos emlékei

5/101

Betlér és Krasznahorka (Csorba Csaba) 2/88

Czucza Emma: Pápa, 1956. (Sebestyén Kálmán)

3/97

Csorba Csaba: Betlér és Krasznahorka 2/88

Csorba Csaba: Rákóczi és a kurucok nyomában

4/115

151

Dankó Imre: Vásárok világa I. 1/111

Debreceni Droppán Béla: Sebestyén Kálmán: Körösfõi

Riszeg alatt 5/103

Dr. Gál József: Marcali. Várostörténet diákoknak

(Kováts Dániel) 2/86

Erdõvidéki Lapok (Halász Péter) 2/97

Fejér László: Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös

története 1055–2005 2/82

Fenyvesi István: Könyv a legkeletibb Fehérvárról

6/137

Folklór–hagyomány–szimbólum (Móser Zoltán)

3/98

Füzitõi füzetek I–V. (Dr. Horváth Géza) 4/119

Gábriel Tibor Az 1956-os forradalom és szabadságharc

a fõvárosi kiadványokban 2/76

Hála József: Kalotaszeg vázolata – régi írások és

képek Kalotaszegrõl (Sebestyén Kálmán) 4/115

Halász Péter: Erdõvidéki Lapok 2/97

Halász Péter: Testis Temporis. Körmendi kiadványok

a Batthyányiakról 6/133

Harangozó Imre: Vajda Mária: „Komádiba, Tótiba,

bocskorba jár a liba” 2/96

Helytörténeti kiadványok Veszprém megyében

(1990–2006) (Márkusné Vörös Hajnalka) 3/90

Horváth Géza dr.: A Tardosi helytörténeti füzetek

sorozatról 2/91

Horváth Géza dr.: Füzitõi füzetek I–V. 4/119

Horváth Géza: Tatabánya a II. világháborúban

2/86

Jászok és kunok a magyarok között (Urbán Miklósné)

2/91

Ki kicsoda a Gyõr-Moson-Sopron megye helyismereti

kutatásában? (Dr. Kovács József László)

3/101

Kiskunhalas története 3. (Alabán Péter) 2/83

Kolozs Barnabásné: Tóth Dezsõ: Dákai emlékképek

6/134

Kovács József László dr.: Ki kicsoda a Gyõr-

Moson-Sopron megye helyismereti kutatásában?

3/101

Kováts Dániel dr.: Gál József: Marcali. Várostörténet

diákoknak 2/86

Könyv a legkeletibb Fehérvárról (Fenyvesi István)

6/137

Laki-Lukács László–Varga Gábor.: Maradjon örök

emlékezetben (Makoldi Sándorné) 2/96

Lanczendorfer Zsuzsanna: „Mindent apámról…”

Egy sokoróaljai iparos emlékei (Barsi Ernõ)

5/101

Lukács László: AVisegrádi Országok ipari mûemlékei

6/135

Lukács László: Marsigli, Luigi Ferdinando: Danubius

Pannonico-Musicus 5/99

Mák Ferenc: Pejin Attila: ADudás család krónikája

2/92

Makoldi Sándorné: Laki-Lukács László–Dr. Varga

Gábor: Maradjon örök emlékezetben 2/96

Márkusné Vörös Hajnalka: Helytörténeti kiadványok

Veszprém megyében (1990–2006) 3/90

Marossy Endre dr.: Csorba Csaba: A felvidéki várak

históriája 2/85

Marsigli, Luigi Ferdinando: Danubius Pannonico-

Musicus (Lukács László) 5/99

Miklós Péter: Péter László: 1956 elõtt, alatt, után

2/81

Móser Zoltán: Folklór – hagyomány – szimbólum

3/98

Nemzetiségi táj- és népismertetõk a reformkorban

(Székely András Bertalan) 2/88

Papp Péter: Hála József: Ásványok, kõzetek, emberek

3/103

Pejin Attila: A Dudás család krónikája (Mák Ferenc)

2/92

Péter László: 1956 elõtt, alatt, után (Miklós Péter)

2/81

Pintér István: Görgei szerepe a téli hadjáratban és

a kápolnai csatában (Tóth Sándor) 5/101

Rákóczi és a kurucok nyomában (Csorba Csaba)

4/115

Rideg István: Mikita István: Mit ér az ember, ha

paraszt? 2/94

Sebestyén Kálmán: Czucza Emma: Pápa, 1956.

3/97

Sebestyén Kálmán: Hála József: Kalotaszeg vázolata

– régi írások és képek Kalotaszegrõl 4/115

Simor Ferencné dr. Bokody Éva: A Borsodi Tájház

Közleményei, 19–20. 4/ 117

Székely András Bertalan: Nemzetiségi táj- és népismertetõk

a reformkorban 2/88

152

Szõts Zoltán: Tolna Megyei Levéltári Füzetek 11.

3/102

Tatabánya a II. világháborúban (Dr. Horváth Géza)

2/86

Testis Temporis. Körmendi kiadványok a Batthyányiakról

(Halász Péter) 6/133

Tolna Megyei Levéltári Füzetek 11. (Szõts Zoltán)

3/102

Tóth Dezsõ: Dákai emlékképek (Kolozs Barnabásné)

6/134

Tóth Sándor: Pintér István: Görgei szerepe a téli

hadjáratban és a kápolnai csatában 5/101

Urbán Miklósné: Jászok és kunok a magyarok között

2/91

Vajda Mária: „Komádiba, Tótiba, bocskorba jár a

liba” (Harangozó Imre) 2/96

Varga Gábor dr.–Laki-Lukács László: Maradjon

örök emlékezetben (Makoldi Sándorné) 2/96

Vásárok világa I. (Dankó Imre) 1/111

Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története

1055–2005 (Fejér László) 2/82

Závodszky Géza: Bagu Balázs: Életutak. Beszélgetések

meghurcolt magyarokkal, az áldozatok

hozzátartozóival 4/118

Zika Klára: Áldozatok. A második világháborús

hadifogolytáborok és a sztálini lágerek folklórjából

5/99

HONISMERETI BIBLIOGRÁFIA 4/104

HONISMERETI BIBLIOGRÁFIA 6/138

HONISMERETI ÉVFORDULÓNAPTÁR 5/112

MEGRENDELÕLAP

Megrendelem a HONISMERET címû folyóiratot ……………………… példányban.

Az elõfizetési csekket az alábbi címre kérem:

Név: ……………………………………………… irányítószám: …………………

Cím:……………………………………………………………………………………

Az elõfizetés díja egy évre: 1980,– Ft

A megrendelõlapot kérjük a Honismereti Szövetség címére visszaküldeni:

1370 Budapest, Pf. 364.

Tel./fax: 327-77-61

Bicske, az egykori Batthyány-kastély, ma gyermekotthon Gelencsér Ferenc felvételei 2007.