ANDRÁSFALVY BERTALAN

BARTHA ÉVA CSORBA CSABA

FEHÉR JÓZSEF

GÁLNÉ JÁGER MÁRTA

HÁLA JÓZSEF KOVÁTS DÁNIEL

SEBESTYÉN KÁLMÁN

SELMECZI KOVÁCS ATTILA

SZABÓ FERENC

SZÉKELY ANDRÁS BERTALAN

TOLNAY GÁBOR ZIKA KLÁRA

Szerkeszti:

HALÁSZ PÉTER

•

Szerkesztõség:

Budapest V., Magyar u. 40.

Postacím: 1251 Budapest, Pf. 101

Levelezési cím: 1370 Budapest, Pf. 364

Tel/fax: 36-1-327-7761

Internetes elérési cím:

vjrktf.hu/honisme.htm

INDEX 25387 E-mail:

honism@interware.hu

Megjelent

az

a

a

a

és a

támogatásával

Elõfizetési díj egy évre 1980 Ft,

fél évre 990 Ft,

az egyes számok ára 396 Ft.

Elõfizetésben terjeszti

a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletága

1008 Budapest, Orczy tér 1.

Elõfizethetõ

valamennyi postán, kézbesítõknél

a 11991102-02102799 számlán,

e-mailen: hirlapelofizetes@posta.hu,

faxon: 303-3440.

További információ: 06 80/444-444

•

Kézirat-elõkészítés:

Lengyel Ágnes

•

Nyomdai munkák:

Opticult Bt. (Kovács Gyula),

ETO-Print Nyomdaipari Kft.

ISSN 0324-7627 (nyomtatott)

ISSN 1588-0672 (online)

Andrásfalvy Bertalan dr. ny. egyetemi tanár,

Hosszúhetény

Basics Beatrix mûvészettörténész, Budapest

Demeter Zsófia történész, Székesfehérvár

F. Dózsa Katalin történész, Budapest

Fenyvesi István dr. ny. egyetemi docens, Szeged

Gyenes Tamás hagyományõrzõ, Budapest

Halász Péter fõtanácsos, Budapest

Harangozó Imre tanár, Újkígyós

Kolozs Barnabásné könyvtáros-tanár, Veszprém

Korcz Antalné helytörténész, Halászi

Kovács József László dr. ny. egyetemi docens,

Budaörs

Kováts Dániel dr. ny. fõiskolai tanár, Szeged

Lak István tanár, Budapest

Lukács László dr. néprajzkutató, Székesfehérvár

M. Lovas Krisztina történész, Budapest

Molnár András levéltárigazgató, Zalaegerszeg

Nagy Jenõné Tóth Magdolna amatõr néprajzi gyûjtõ,

Bag

Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna tanár, Makó

Perényi Roland történész, Budapest

Pelyach István történész, Budapest

Romhányi András népmûvelõ, Budapest

Dr. Simor Ferencné Bokody Éva tájházvezetõ,

Siklós

Sipka László ny. könyvtáros, Budapest

Sørrensen, Søren Peder újságíró, Køppenhága

Szabó Szabolcs dr. tanár, karnagy, Pécs

Szathmáry István muzeológus, Szolnok

Tóth Dezsõ dr. ny. könyvtárigazgató, Veszprém

Zika Klára szerkesztõ, Budapest

A Honismereti Szövetség köszönetet mond mindazon

szerzõknek, akik Alapítványunk javára lemondtak

tiszteletdíjukról.

Az elsõ borítón gróf Batthyány Lajos,

elsõ felelõs miniszterelnök 2000-ben,

Polgárdiban felállított szobra látható.

Nagy Benedek alkotása.

Gelencsér Ferenc felvétele, 2007.

Tisztelet a kalandozóknak! A pozsonyi csata 1100. évfordulójára (Sipka László)............................ 3

Egy miniszterelnöki kinevezés históriája (Pelyach István) ....................................................... 7

Batthyány Lajos gróf életútjának magyarországi és külföldi helyszínei (Molnár András)....... 13

Batthyány Lajos ábrázolásai (Basics Beatrix) ........................................................................... 17

Batthyány Lajos és a divat (F. Dózsa Katalin) .......................................................................... 23

Battyány Lajos gróf és a Kilencek újratemetése 1870-ben (M. Lovas Krisztina) ..................... 26

Utazás ismeretlen állomás felé.

Gróf Batthyány Lajos Fejér megyei állomásai (Demeter Zsófia)..............................................34

Egy nem létezõ kultusz emlékei (Perényi Roland).................................................................... 45

Dáka közössége emlékezik gróf Batthyány Lajos családjára (Tóth Dezsõ) .............................. 49

Bálint Sándor: A karácsonyi ünnepkör.............................................................................................. 52

A magyar népdal rejtõzködõ üzenetei (Dr. Szabó Szabolcs) ............................................................. 58

Vahot Imre: Gróf Batthyány Lajos, az elsõ magyar miniszterelnök és jellemrajza címû munkájából

(részlet) ..................................................................................................................................... 64

Batthyány Lajos feleségéhez írt levele a siralomházból.................................................................... 66

Batthyány-gyászünnepély (Vasárnapi Újság 1870. június 5.) .......................................................... 67

Piry Czirjék: Gyászbeszéd néhai gróf Batthyány Lajos elsõ magyar miniszterelnök

ünnepélyes eltemetésére ............................................................................................................ 69

Kazinczy Ferenc útján Erdélyben (Kováts Dániel) ........................................................................... 77

„Ne kívánják halálunkat idõ elõtt…” Batthyány Lajos Jánosházán (Romhányi András) ................. 87

Magyar lélekébresztés. Mindszenty József missziója Venezuelában (Zika Klára) ........................... 89

Fegyvertelenül Dániában – Magyar katonák a II. világháború utolsó szakaszában II.

Jézus kiûzte belülle az ördögöt… Adalékok egy újkígyósi búcsúsvezér,

Jézuskás Matyi bácsi arcképhez (Harangozó Imre) .................................................................. 102

„…Jók legyünk hát gyerekek” Adventtõl karácsonyig a régi Bagon

(Nagy Jenõné Tóth Magdolna) .............................................................................................. 112

Gróf Batthyány Lajos miniszterelnökre emlékeztek Jászkiséren (Szathmáry István) ....................... 119

Az Önkéntes Néprajzgyûjtõk XX. országos találkozója (Halász Péter)........................................... 120

Köszöntjük a „Drávaszög krónikását” (Dr. Simor Ferencné Bokody Éva) ....................................... 121

Öt ország, tizennégy megye énekesei (Lak István) ........................................................................... 122

A Riedl Ferenc Helytörténeti Gyûjtemény (Kovács József László)................................................... 124

Háromnapos ünnep Bernecebarátiban (Gyenes Tamás) .................................................................... 126

A Csongrád Megyei Honismereti Egyesület honlapja (Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna).................. 128

In memoriam

Vargyas Lajos (Andrásfalvy Bertalan)............................................................................................... 129

Gazda László (Halász Péter) ............................................................................................................. 132

Stoller László (Korcz Antalné) ...................................................................................................... 133

Jászsági helytörténeti és Jászságért Díjra kiírt pályázat .................................................................... 134

Testis Temporis. Körmendi kiadványok a Batthyányiakról (Halász Péter) ...................................... 135

Tóth Dezsõ: Dákai emlékképek (Kolozs Barnabásné)...................................................................... 136

A Visegrádi Országok ipari mûemlékei (Lukács László) .................................................................. 137

Könyv a legkeletibb Fehérvárról (Fenyvesi István)........................................................................... 138

HONISMERETI BIBLIOGRÁFIA................................................................................................... 139

A XXXV. ÉVFOLYAM TARTALOMJEGYZÉKE........................................................................... 147

A Honismeret folyóirat nyomdai elõállítása során könnyebbséget jelent, s a korrektúra megtakarításával

esetenként gyorsíthatja a megjelenést, ha a közlésre szánt írásokat hajlékony (flopy) lemezen

vagy CD-n küldik el számunkra. Ezeket azonban csak magyar ékezetekkel ellátva és (a tördelés

számára leginkább megfelelõ) WORD rtf-kiterjesztésû formátumban tudjuk használni. A

szöveget kinyomtatva is kérjük. Ha képeket küldenek, azokat JPG-formában mentsék. Akár lemez,

akár e-mail esetén, cikket csak pontos névvel és címmel ellátva tudunk fogadni.

Köszönettel a Szerkesztõbizottság

„Kis Magiszter” Könyvesbolt

(1053 Bp. V., Magyar u. 40. Tel.: 1-327-7796)

Budapesti Teleki Téka, a Teleki László Alapítvány könyvesboltja

(1088 Bp. VIII., Bródy Sándor u. 46. Tel.: 1-266-0857)

Unitárius Könyvesbolt (Bp. V., Alkotmány u. 12. Tel.: 1-311-2241)

a Szerkesztõbizottság

I. Az Európai Uniós csatlakozásra vonatkozó hazai népszavazással kapcsolatban, úgy 2003 elején,

megjelent Budapesten (szerencsére elég rövid ideig volt látható) egy hátrafelé nyilazó harcost ábrázoló,

Európába, de ne így! szövegû plakát. Nem hiszem, hogy bölcs és méltányos az ebbõl áradó sugallat,

ezért szántam rá magam az alábbiak megírására.

Mit gondol, mit tud egy „átlagos” mai gyerek, vagy akár felnõtt a magyar honfoglalás koráról és az

azt követõ idõszakról? Történészeink, oktatásügyi szakembereink és pedagógusaink csapat-munkájának

eredményeként szinte semmit vagy nagyon keveset és azt is rosszul (aránytalanul, eltorzítva). Pedig

ez nem szükségszerû – elég, ha utalok László Gyula, Györffy György, Bóna István, Dienes István,

és angol nyelvû kiadásban). Ez a gyûjtemény azóta bejárta (bekalandozta!) – mindenütt sikert aratva

– Európa nagy városait, Helsinkitõl Madridig. Jó lenne, ha végre itthon is újra láthatnánk, hiszen hiányzik

és megvan a helye az állandó történeti kiállításban, az avarok és István király kora között.

A hivatkozott szakmai állásfoglalásokkal szemben, a „történet” mai elõadásban: valahogy bekeveredtünk

ide a Kárpát-medencébe, egy kicsit kalandozgattunk, jól megvertek minket, azóta nyugton vagyunk…

A népvándorlás során elég sok nép eljutott ebbe a térségbe, õk is szembekerültek a környezetükkel,

elõbb-utóbb megverték õket és azután eltûntek. Ha az elõzõ mese szerint alakult volna a história, mi is

„jobb” uralkodó háza örömmel küldte feleségül a lányait. Ami egyet jelentett a gazdasági, politikai kapcsolatok

kiépítésével is. Érdemes volt jóban lenni a magyarokkal. Tessék megnézni például

Kralovánszky Alán összeállítását, amely áttekinti Magyarország királynéinak származási helyét

997–1539 között! Vagy keressék meg, hogy hol fogadták feleségül a magyar királykisasszonyokat!

Meg fognak lepõdni, teljes joggal, hiszen mindez köszönõ viszonyban sincs azzal, ami a saját történelmünkrõl

a köztudatban él. Mindkét említett eseménysorozatról részletes, térképes ismertetõ táblát készítettek

– magánszemélyek kezdeményezésére(!) – és ezek Székesfehérvárott, a Romkertnél tanulmányozhatóak.

Vessünk most egy pillantást ennek a rosszul vagy sehogyan sem ismert múltnak egy kis szeletkéjére,

a kalandozások korára. Ha megnézzük a tényeket, az elhallgatott tényeket választ kaphatunk arra, hogy

miért a megmaradás lett a sorsunk?

Tegyünk magunk elé egy Európa térképet, amelyen feltûntették a magyar kalandozó hadjáratok útvonalait.

Tessék ezt alaposan szemügyre venni. Ezek a hadjáratok az Ibériai félszigetig, az Atlanti óceánig,

az Északi tengerig, Itália déli részéig és Konstantinápolyig vezettek. Ma is kalandozó nép vagyunk,

így feltételezhetõ, hogy a kedves olvasók közül sokan megfordultak ezeken a tájakon. Akár autóbusszal,

akár autón mentünk, bizony elzsibbadt a fenekünk a hosszú utazás alatt. Õseink ezeket az utakat

lóháton, favázas nyeregben tették meg, közben itt-ott egy kicsit harcolva… És mi hányszor tévedtünk

el a jól jelzett autóutakon, bár ott volt a térdünkre terítve a térkép? Õk, az ellenséges terepen, aligha

engedhették meg maguknak az eltévedés kockázatát… Eszerint értékeljük a teljesítményüket!

A hadfelszerelésük és a hadtudományuk is tiszteletre méltó. A reflex íj és a különleges harcmodor –

amely igen nagy fegyelmezettséget és begyakorlottságot igényelt! – hosszú ideig (mintegy száz évig)

eredményesen használható volt az európai környezetben. Mert – és bár ez tudható, mégis alig tudják –

3

az ilyen hadjáratok jóval a honfoglalást megelõzõen kezdõdtek. Az Etelközbõl érkezett magyar csapatok

már 862-ben részt vettek a keleti frank belsõ háborúkban. Ez is mutatja, hogy a Kárpát-medence

nem volt ismeretlen vidék Árpádék számára.

Érdemes elmondanunk, hogy ezek a hadjáratok nem ötletszerûen, egy-egy vezér duhaj kedve szerint

történtek, hanem általában átgondoltan és céltudatosan – természetesen volt, amikor rosszul ítéltek meg

helyzeteket. Az esetek nagy részében valakinek a szövetségeseként léptek fel, tehát ismerték, nyomon

követték a változó és szövevényes európai erõviszonyokat.

Acsapatok létszáma általában néhány ezer fõre becsülhetõ. Ez attól függött, hogy hová és mennyire

fontos vállalkozásra indultak. (Érdekességként, közbevetõleg megjegyezhetjük, hogy jó pár száz év

múlva, 1757-ben, Hadik András altábornagy ugyancsak ilyen nagyságrendû, mintegy 3400 fõs serege

rajtaütéssel elfoglalta és megsarcolta a porosz fõvárost, Berlint.)

Akalandozók szükségszerûen magukkal vittek egy vagy két vezetéklovat. Így nem csodálkozhatunk

azon, hogy már a több ezer vágtató ló látványa és dübörgése is rémülettel töltötte el az ellenséget. Egy

leírás szerint a magyarok „egész télen nyílhegyeket kalapáltak”. Másutt azt írták, hogy nyílzáport zúdítottak

az ellenfélre. Számoljunk kétezer fõs sereggel. Anyílzáporhoz csatánként mondjuk tíz nyilat lõtt

ki egy harcos és – tegyük fel – egy hadjárat során tíz csatát vívtak. Egy harcosnak tehát száz nyílra volt

szüksége. A seregnek kétszázezer nyílra… Ehhez adjuk hozzá az ugyancsak vasból készült lószerszámokat

(zablát, kengyelt), a fegyvereket stb. Az itthon maradt népesség is vadászott valamivel, meg a

gazdálkodásban is használtak vas eszközöket. Ehhez egész tisztességes háttériparnak kellett itt lenni –

amint azt a somogy megyei (és különbözõ egyéb helyrõl ismert) õskohó leletek is jelzik. Avasipar mellett

számos iparág (például a bõrfeldolgozás és több más szakterület) színvonalas mûvelésének bizonyítékaival

is rendelkezünk. A harcosok élelmezésének megoldása is figyelemre méltó: szárított és porrá

tört fõtt húst és talán valamilyen szárított tésztafélét vittek magukkal, amibõl meleg vízben pillanatok

alatt tápláló levest készíthettek. Õk már ismerték az elmúlt évtizedek találmányának tartott levesport. A

A honfoglalást követõ elsõ komoly hadjáratban, az Arnulf császárral szövetségesként Itáliára törõ

4-5 ezer fõs magyar sereg 899. szeptember 24-én, a Brenta folyónál megsemmisítõ vereséget mért

Berengár király (itáliai források szerint is a magyarokénál legalább háromszor nagyobb) seregére.

A kalandozások – különbözõ irányokban és általában sikeresen – folytatódtak.

A bajorok, megunva õseink látogatásait, elhatározták, hogy kiûzik õket Pannóniából. A 907. július

4–5-én vívott pozsonyi csatában (az évkönyvek szûkszavú híradása szerint) „a bajorok egész hadseregét

megsemmisítették a magyarok”. Aztán csak sorolják a halottakat, a sereget vezetõ bajor hercegtõl

kezdve, 19 grófján át, az egyházi áldozatokig, akik között a salzburgi érsek és több püspök is szerepel.

Ezután a kiûzés lekerült a napirendrõl. Sõt, a magyarok ekkor terjesztették ki a felügyeletük alatt álló

terület határát az Enns folyóig. Ez az állapot csaknem ötven évig(!) fennmaradt.

A pozsonyi csata után kialakult hatalmi viszonyokat megerõsítette az ugyancsak magyar gyõzelemmel

zárult elsõ Lech-mezei – más néven augsburgi – csata (910. június 12.), ahol kalandozó õseink a

sváb-frank-bajor sereget verték meg. Majd 10 nap múlva(!), a keleti frank határvidéken, a frankok hadát

is legyõzték.

Ezeket azért kellett elmondani, mert nekünk fõleg a 45 évvel késõbbi, második Lech mezei –

augsburgi – csatáról (955. augusztus 10.) meséltek. Még a „Magyarország hadtörténete” címû, régebbi,

de fontos szakmunka e korszakkal foglalkozó rövid fejezete is jórészt ezt tárgyalja. Errõl az eseményrõl

„A gyõzelem katonai oldala távolról sem volt világrengetõ – még a korabeli német krónikák szerint sem

–, bár okvetlenül szerepet játszott abban, hogy I. Ottó királyból 962-ben Nagy Ottó császár lett. Ottó

azonban mit sem tett a magyarok ellen az augsburgi csata után. …a németek kereken 75 évig nem indítanak

Pannónia visszavételére támadást a magyarok ellen. Õk tudták, miért nem.” És amikor 1030-ban

II. Konrád német császár mégis kísérletet tesz erre, Szent István, ellentámadása során, Bécset is elfoglalja…

Ezért is nevetséges a kalandozások korát vereségsorozatnak elképzelni. Hiszen irreális feltételezés,

hogy vereségeket halmozva – akárcsak évtizedekig – fenn lehetett maradni. Akit le tudtak gázolni, azt

legázolták, leigázták. Õseinkkel nem boldogultak! Akit megvertek, az vagy beolvadt, amint ez például

Anglia területén több hullámban nyomon követhetõ vagy behódolt – így lettek a németek hûbéresei a

4

csehek és a lengyelek. Itt viszont – jórészt a kalandozások eredményessége nyomán – olyan ország született,

amely több mint 600 évig meg tudta õrizni a függetlenségét.

A második Lech mezei csata fontos és kijózanító esemény volt, de csak egy a hadjáratok sorából,

amely nem döntheti el, nem szabhatja meg az egész korszak értékelését. Ezt a korszakot ugyanis az a

Az ország belsõ erejét mutatja, hogy bizonyos idõszakokban minden évben útjukra indultak a hadak

– és általában gazdag zsákmánnyal tértek haza. Ez az ország gyarapodásához vezetett és (ami lényegesebb)

az európai köztudatban kialakult rólunk az a nézet, hogy ez egy kemény népség, nem érdemes velük

ujjat húzni. Mi is, akárcsak a többi ország, erõvel biztosítottuk a helyünket. Ezért fogadtak el és fogadtak

be Európába.

beilleszkedjünk az európai országok akkor is formálódó közösségébe. Errõl a fejlõdési folyamatról olvashatunk

Fodor István: „A magyar gazdálkodás változásai a 10. században” címû tanulmányában

(In: „A fénylõ középkor” Tanulmányok Kovalovszki Júlia tiszteletére. Bp.–Békéscsaba, 2006.). E témakörrel

foglalkozik Szabó István: „A falurendszer kialakulása Magyarországon (X–XV. század)” címû

alapvetõ munkája is (Bp., 1966.).

Mindezek együtt adnak magyarázatot arra, hogy nem tûntünk el, nem tapostak el, hanem a kalandozások

befejezése után elfogadtak partnerül. Amihez persze az is hozzájárult, hogy az ország vezetõi – a

kalandozások révén is – megismerték és kiismerték szûkebb-tágabb környezetüket, az itteni gondolkozásmódot.

Azseniális Szent István pedig (néhány elõdje – fõleg édesapja, Géza fejedelem – sorsfordító

munkáját folytatva és jövõbe tekintõen betetõzve) Európa egyik legstabilabb államát hozta létre. Aközbiztonságra

jellemzõ, hogy Magyarországon keresztül megnyithatta a Rómába és Jeruzsálembe vezetõ

szárazföldi zarándokutat (a kalózok miatt veszélyes tengeri út helyett), bekapcsolva ezzel hazánkat a

kontinens gazdasági vérkeringésébe.

Ide kívánkozik: „Szent István király óta, tehát ezer éve, mindegyik (hozzá kötõdõ) magyar intézmény

máig mûködik Rómában: a templom, az iskola, a zarándokház. A viharos évszázadok folyamán

elkerültek ugyan eredeti helyükrõl, de új épületeikben folyamatosságuk vitathatatlan, küldetésük változatlan.

Megemlítem még Ferencz Csaba: „Szent István király koronája” címû könyvét (Budapest, 2002.),

amely a koronát megmérõ mérnök-csoport munkáján alapul. Ha ezt szakmai elõítéleteinket félretéve

végigolvassuk, elgondolkozhatunk a mérési adatokról és így közelebb kerülhetünk egyik közös kincsünkhöz,

meg az elõzõ ezredváltó kor szellemiségéhez.

II. Az elsõ ezredforduló elõtti Európát három nagy csapás sújtotta: az arabok, a vikingek és a magyarok.

Bár, hozzátehetjük, külsõ csapásokra nem nagyon volt szükség: az akkor formálódó, egymást erõvel

alakító államalakulatok épp elég csapást jelentettek egymás számára. A területszerzés és a hatalom

kiterjesztése érdekében semmitõl sem riadtak vissza, minden eszközt megragadtak. Egy kis kegyetlenkedésért

maguk sem mentek a szomszédba. Kalandozó õseinket is ellenfeleik megzabolázására hívták

be, ezért fizettek nekik.

Az említett három külsõ erõ néhány fõ jellemzõje, hasonlósága és eltérése Bóna István – eddig is

többször idézett – könyve nyomán: Az arabok és a vikingek rövidebb-hosszabb ideig (vagy tartósan)

megszálltak európai területeket. Mint hajózó népek, nagy mennyiségû zsákmány (emberek és tárgyak)

elszállítására voltak képesek – és éltek is a lehetõségeikkel. A magyarok – bár a kontinens számos részére

eljutottak – csak a Kárpát-medence elõterében alakítottak ki védõ zónát (gyepût), területhódításra

nem törekedtek. Foglyokat nem tudtak (vagy csak nehézkesen tudtak) magukkal vinni, ezért azonnal

kiválthatták tõlük, jobban szállítható nemesfém tárgyakkal. Nagy, nyílt és általában gyõztes csatákat

vívtak. Ezekben, de még a vesztes csatákban is, az ellenfél számos jeles személyisége vesztette életét –

értük imádkozva, rájuk (akár századokig is) emlékezve, megõrzõdött túldimenzionált gyászos hírünk.

Ebben a tekintetben az arabok és a vikingek szerencsésebbek voltak; bár lényegesen több kárt okoztak,

de harci stílusukból adódóan, leginkább a névtelenek voltak az áldozataik.

Kalandozó õseinkrõl leírták, hogy a lakmározó, mulatozó harcosok (például Szent Gallennél is) képesek

voltak (a visszaérkezõ elõõrs jelentése alapján kiadott parancsra) perceken belül rendezett, ütõképes

erõvé alakulni. Ilyesmire manapság – világszerte – csak elit egységek alkalmasak. Hadsereg-méret-

5

ben és rendszeresen megismételt fizikai és harcászati teljesítményeik (távlovaglás, célzott íjászat, szélsõséges

viszonyok közötti állóképesség, bonyolult lovas manõverek egységes, összehangolt végrehajtása)

elismerésre méltóak. Az arabok és a vikingek mai utódai büszkék elõdeik sikereire. Kalandozó

õseink katonai teljesítményei tõlünk is tiszteletet érdemelnek. “Botorság a bátorságot szégyellni” –

amint Bóna István írja.

Ezeket az ezer évnél régebbi eseményeket történelmietlen dolog mai szemmel – vagy csak mai

szemmel – nézni. Bele kell helyeznünk magunkat az akkori környezetükbe. Tudnunk kell, hogy például

Nagy Károly vagy bármelyik utódja, a kalandozó hadjáratok bármelyik „megrendelõje”, hódító vagy

hatalomgyakorló harcai során épp úgy bánt az ellenfeleivel, mint az arabok, a vikingek vagy a magyarok.

Fogalmazhatunk úgy is, hogy az akkori európaiak – sok tekintetben – éppen annyira barbárok voltak,

mint a behatolók.

… akkori? … voltak? Csupán jelzésként, néhány mondat a folytatásról. Tekintsünk meg néhány

Shakespeare-drámát, mint válogatott fejezetet az angol történelembõl, de bármely nép története választható.

Ha sétálunk Angliában, találkozhatunk Cromwellék nyomaival: õk dúlták fel a Canterbury

székesegyházat, verték le a szobrokat számos katedrálisban.

Aportugáliai királysírok hiányzó díszeit Napóleon katonái vitték haza emlékül. Maga a nagy (akkor

még csak növõben lévõ) Napóleon az itáliai hadjáratban ejtett hadifoglyokat eladta rabszolgának

Észak-Afrikába – nyilván a „Szabadság, egyenlõség, testvériség” jegyében. Ezt valahogy ritkán szokták

emlegetni.

És még ritkábban azt a történetet, ami Kisfaludy Sándorral esett meg: A Napoleon elleni gyõztes

csaták során, az egyik francia városban, a megengedett(!) szabadrablás idején bement az egyik házba, a

megrémült család kíséretében körbejárt, majd a könyvtárban levett egy könyvet a polcról, leült és olvasgatott,

amíg eltelt a megadott idõ, utána visszatette a könyvet, megköszönte a vendéglátást és távozott.

Ezt miért nem mesélgetjük barátainknak és ellenségeinknek?

Vagy megemlíthetek két városnevet: Coventry és Drezda… Ma már testvér-városok. És említhetem

a sárospataki könyvek, továbbá számos mûkincsünk – például a Seuso kincs – kalandos és befejezetlen

történetét.

De mondhatom a mostari hidat – és az egész balkáni helyzetet.

Aztán olvastam, hogy azt a nemzetközi egyezményt, amely háborús cselekmények esetén a mûemlékek

védelmét garantálja vagy inkább csak szorgalmazza, nem írta alá az USA és Anglia… És nemsokára

jött a mostani iraki háború – a napjainkig tartó, mind több áldozatot követelõ következmény-rendszerével.

A rabszolgaság, az emberkereskedelem számos alakban ma is létezik (kábítószerüzlet, prostitúció,

az agresszív lélektani befolyásolás változatos formái stb.) – de félrenézünk és félrebeszélünk.

Ki a barbár? Lehet valaki barbár nyakkendõben és kiskosztümben is.

Avilág eddigi történelmi útját és mindennapjainkat látva, kevés jogunk, erkölcsi alapunk van ahhoz,

hogy elõdeinkrõl ítéletet mondjunk. A pozsonyi csata is megmutatta, hogy akkori õseink a nemzetközi

porondon érvényesíteni tudták az ország érdekeit. Mai közszereplõinkrõl aligha mondható el ugyanez.

Számos eredménytelenségük közül csak egyet említek: folyóinkat szomszédaink ismétlõdõen szennyezik,

bármiféle kártérítés nélkül...

Mindent összevetve: tisztelettel gondolhatunk honfoglaló õseinkre, akik hazát szereztek nekünk és

megõrizték azt. A mi dolgunk, hogy a mai világban megvédjük, megõrizzük saját magunkat és õseink

hagyatékát. Nehogy fiaink-leányaink méltatlan utódoknak minõsítsenek minket!

6

üdvezlé.”1

A Pesti Hirlap március 18-i számában jelent meg ez a rövid tudósítás, amely egy még 14-én az esti

órákban Pozsonyban lezajlott eseményrõl számolt be. A tömegdemonstráció közvetlen elõzménye az

volt, hogy aznap megérkezett a koronázó városba a március 13-án kitört bécsi forradalom híre, s ez

újabb lökést adott az utolsó rendi országgyûlés gyakran megfenekleni látszó munkájának. A fõrendek

délután komolyabb vita nélkül megszavazták Kossuth március 3-án elõterjesztett, s az alsótábla által

4-én elfogadott felirati javaslatát, melynek értelmében a megoldásra váró reformkérdéseket haladéktalanul

az uralkodó, V. Ferdinánd elé kell terjeszteni, s ezt egy országgyûlési küldöttségnek kell másnap,

március 15-én a császárvárosba vinni.2 Pozsony lelkes polgárai, s az országgyûlés munkáját nyomon

követõ ifjúság ennek hatására szervezték meg a beszámolóban említett fáklyás felvonulást az ellenzéki

követek többségének szállást adó Zöldfa fogadó elé, s ebben támogatásukról, egyetértésükrõl biztosították

a diéta küldöttségének tagjait. Az esemény csúcspontja kétségtelenül az a pillanat volt, amikor

Kossuth az erkélyrõl tartott beszédében a többség számára váratlanul kijelentette, hogy reményeik szerint

addig nem jönnek vissza Bécsbõl, amíg az uralkodó ki nem nevezi miniszterelnökké Batthyány Lajos

grófot. Az ígéret némiképp meglephette a hallgatóságot, hiszen az eredeti, március 3-i javaslatban

még csak a következõ szerepelt: „De arról is meg vagyunk gyõzõdve, hogy alkotmányos életünk kifejtésére

s nemzetünk szellemi és anyagi javára hozandó törvényeink csak azáltal nyerhetnek életet és valóságot,

hogy végrehajtásukkal minden idegen avatkozástól független nemzeti kormány leszen megbízva,

mely a többség alkotmányos elvének legyen felelõs kifolyása. Azért kollegiális kormányrendszerünknek

magyar felelõs minisztériummá átalakítását minden reformjaink alapfeltételének s lényeges

biztosítékának tekintjük”.3 Az országgyûlés mindkét táblája által megszavazott feliratban tehát még

„csak” azt olvashatták, hogy Magyarország önálló végrehajtó hatalom felállítására tart igényt, mert ennek

megléte „lényeges” biztosíték a reformok sikeres végrehajtásához. Miért ígért, ígérhetett ennél jóval

többet Kossuth a fogadó erkélyérõl 14-én este? Minden bizonnyal azért, mert aznap délután az ellenzéki

követek által tartott konferenciákon egyeztettek errõl, s a bécsi forradalom hírének vétele után

úgy vélték, a felirat általános megfogalmazásában az is benne volt, hogy nem a távoli jövõben, hanem a

történelmi helyzet okozta változás folytán most, azonnal megtegyék azon lépéseket, amelyek a kormány

megalakításához szükségesek. Ennek pedig elõfeltétele a gróf azonnali kineveztetése.4

„Uraim! Mint a magyar szabadság hírnökei üdvözöljük Magyarhon szabadságának napját… Megjöttünk

Bécs falai közül, hol az abszolutizmusnak századokon keresztül tartogatott rendszere összedõlt.

Testvéri szeretettel fogadtattunk azon nép által, mely a szabadság kivívásának tettére Pozsony falai közül

kapta a bíztató szót. A mi közelgésünknek híre Ausztria számára az alkotmány megadásának perce

volt. Mi hisszük és reméljük, hogy a szomszéd birodalom népei azon alkotmányt, mely most szóban

van, tetté fogják érlelni. Mi minket illet, még nem sok hetek elõtt az volt kívánságunk, hogy reformjainkban,

törvényeinkben, közigazgatásunkban nem Bécs, hanem Buda felé haladjunk. Most már nem

7

1 Pesti Hirlap, 1848. március 18.

2 Kossuth március 3-ai beszédét közli Kossuth Lajos Összes Munkái XI. kötet. Kossuth Lajos az utolsó rendi országgyûlésen

1847/48. Sajtó alá rendezte és a bevezetõ tanulmányt írta Barta István. Budapest 1951. (a továbbiakban

KLÖM XI.) 619–628. old.

3 KLÖM XI. 626.

4 Amárcius 14-ei országgyûlési tárgyalásokra és megbeszélésekre lásd Varga János: Ajobbágyfelszabadítás kivívása

1848-ban. Bp. 1971. (a továbbiakban Varga) 48–56. old.; Urbán Aladár: Batthyány Lajos miniszterelnöksége.

Bp. 1986. (a továbbiakban Urbán) 14–18. old.

Buda felé haladunk, hanem törvényhozásunkban, reformjainkban s közigazgatásunkban, szóval e nemzet

jövendõje intézésében Budán benn vagyunk. A magyar megtartotta, s megtartja e nehéz napokban is

hûségét a király iránt, s a király nevében István fõherceg teljes hatalommal felruházott királyi helytartó

fogja a felelõs magyar minisztérium által Budáról kormányozni az országot. És íme, itt azon férfiú (gróf

Batthyány Lajosnak vállára tevén kezét), kit a nemzet kívánsága következtében a király akarata is a

nemzet felelõs minisztériuma elsõ alkotója s elnökévé kinevezett. (Éljen! Éljen!) Azt gondolom urak,

hogy az õ személyessége, az õ élete, az õ lelke biztosítják a nemzetet: miszerint az, minek ennek következtében

történni kell, magyar földön, magyar lélek által, magyar kezekkel kevés órák, kevés napok

alatt végre lesz hajtva.”5

Ezt a Kossuth által elmondott beszédet már a Budapesti Hiradó március 19-ei számában olvashatták

a fejleményeket árgus szemekkel nyomon követõ érdeklõdõk. Ahelyszín, ahol elhangzott, ugyancsak a

Zöldfa fogadó erkélye, s alig hetvenkét órával követte a március 14-én történteket, idõközben mégis

korszakformáló változások mentek végbe Pesten, Pozsonyban és Bécsben. A március 14-én tett ígéretbõl,

mely szerint az országgyûlés küldöttsége addig nem jön vissza a császárvárosból, amíg az uralkodó

ki nem nevezi Batthyány Lajost miniszterelnökké, immár valóság lett. Kossuth beváltotta ígéretét, s

március 17-én az erkélyrõl a gróf már a miniszterelnöki kinevezés birtokában köszönhette meg a lelkes

támogatást: „Igéretet tenni nem akarok; hanem azt várhatják tõlem, miszerint én életemnek napjait

kirekesztõleg feladatom teljesítésére fordítandom; de hogy azt jó szándékommal elõsegíthessem, és e

tekintetben sikert nyerhessek, egyre van fõképpen ezen elsõ percben szükségem, ti. a nemzetnek irántami

bizodalmára.”6 Mi is történt azonban az említett 72 órában, miként tudta Kossuth betartani ígéretét?

S miért volt oly fontos az ellenzék számára a felelõs és független végrehajtó hatalom megteremtése?

Magyarország helyét és helyzetét mindig is külön törvények és szokások határozták meg a Habsburg

Birodalomban. Amagyar rendi alkotmány, a középkorra visszanyúló törvények a nemesi elõjogokat

bástyázták ugyan körül kõkeményen, de lehetetlenné tették azt is, hogy a Habsburg dinasztia az örökös

tartományok szintjére süllyessze az országot. Az országgyûléseken a nemesek bírtak a törvényhozás

jogával – az uralkodóval közösen hozták a törvényeket –, nemzeti – feudális nemesi – érdekeiket

így rendre meg tudták ott jeleníteni. A király ugyan vétójoggal rendelkezett – vagyis nem volt köteles

szentesíteni a diéták által megfogalmazott törvényjavaslatokat –, mindazonáltal fõleg háborús idõszakokban,

amikor fokozottan volt szüksége Magyarország katonai és pénzügyi segítségére, érdekében állott

a harmonikus viszony fenntartása a magyar rendekkel. Kétségtelen, ha elmúlt a fenyegetettség,

többnyire kísérletet tett a rendi jogok korlátozására, az ország birodalmon belüli „különállásának” felszámolására.

Ezen idõszakokban gyakran nem hívta össze az országgyûléseket, konzervatív, udvarhû

tisztviselõk (adminisztrátorok) kinevezésével gúzsba kötötte a nemesi vármegyék mûködését, a nyílt

abszolutizmus kiépítésére törekedett, vagyis megkísérelte felszámolni a birodalom kormányzásának

kettõsségét. Ezen próbálkozásokat az tette lehetõvé, hogy a nemességnek érdemben nem volt beleszólása

országos szinten a végrehajtó hatalom gyakorlásába. AHabsburgok által a XVIII. század elején kiépített

kormányzati hatalom szerveiben jelen voltak ugyan, de kinevezésüket a királynak köszönhették,

érdemben tõle függtek. Két országgyûlés között tehát csak az uralkodón múlott, hogy milyen mértékben

tartja be az ország törvényeit, rendeleteit semmilyen kormányzati hatalom nem ellenõrizhette. Ez

természetesen növelte Magyarország birodalmon belüli kiszolgáltatottságát.7

Az 1780-as évek végén több nemesi programban is helyet kapott az a követelés, hogy korlátozni kell

az uralkodó hatalmát. A pinkafõi ágból származó Batthyány Alajos gróf pl. három kis füzetben megjelentetett

írásában kifejtette, hogy két országgyûlés között megyei küldöttekbõl fel kell állítani egy Országos

Tanácsot, amely valamiféle ellenõrzõ feladatot töltene be. A vármegyei köznemesség óhajait

megfogalmazó Ócsai Balogh Péter szorgalmazta a Helytartótanács megszüntetését, mert szerinte ez

mindig az uralkodó akaratának feltétlen kiszolgálója volt. Helyébe egy köznemesekbõl álló Szenátust

kívánt állítani. Ez ellenõrizné az uralkodó által kiadott rendeleteket is, s ha azok sértik az ország törvényeit,

a Szenátus szót emelhetne végrehajtásuk ellen.8Anemesi törekvések – kiegészülve a francia for-

8

5 Budapesti Híradó, 1848. március 19.; A beszéd teljes szövegét lásd KLÖM XI. 662–664.

6 Batthyány rövid beszédét lásd Budapesti Híradó, 1848. március 19.; KLÖM XI. 663.

7 Magyarország Habsburg Birodalmon belüli helyzetének kialakulására Kosáry Domokos: Újjáépítés és polgárosodás

1711–1867. Bp., 1990. 27–52. old.

8 Lásd erre bõvebben Benda Kálmán: A magyar nemesi mozgalom 1790-ben. In Benda Kálmán: Emberbarát

vagy hazafi? Bp. 1978. 64–104. old.

radalom által keltett bizonytalansággal, talán némi félelemmel is – oda vezettek, hogy az 1791-es országgyûlés

által megfogalmazott X. törvénycikket az új uralkodó, II. Lipót szentesítette. Ennek értelmében:

“Magyarország, a hozzá kapcsolt részekkel együtt, szabad és kormányzatának egész törvényes

módját illetõleg (bele értve mindenféle kormányszékeit) független, azaz semmi más országnak vagy

résznek alá nem vetett, hanem saját állami léttel és alkotmánnyal bíró, s ennél fogva…törvényesen

megkoronázott örökös királyától, s így Õ szent felségétõl s örököseitõl, Magyarország királyaitól, tulajdon

törvényei és szokásai szerint, nem pedig más tartományok módjára igazgatandó és kormányzandó

ország”.9 A törvény tehát Magyarország Birodalmon belüli különállását erõsítette meg, nem teremtett

viszont lehetõséget a magyar nemeseknek, hogy nagyobb beleszólásuk – akárcsak rálátásuk – legyen a

végrehajtó hatalom gyakorlásába. A francia forradalmi, majd a napóleoni háborúk teremtette kényszerhelyzetben

a Lipót halála után megkoronázott I. Ferenc jobbára betartotta ugyan a törvényi elõírásokat,

az 1810-es évek közepétõl azonban ismételten a nyílt abszolutizmus kiépítésére tett kísérletet.

Az 1820-as évek elejétõl kibontakozó reformmozgalom elsõsorban a legnyomasztóbb gazdasági és

társadalmi problémákra kereste a megoldásokat, de viszonylag korán megjelentek a nagyobb kormányzati

önállóságot igénylõ felvetések is. Széchenyi István gróf programjában pl. úgy fogalmazott, „csak a

Helytartó Tanács közbevetése és befolyása által kormányoztassunk”.10 A reformellenzék nagy része

ugyanakkor az 1840-es évek közepéig a vármegyékben látta azt az erõt, amely képes ellenõrzése alatt

tartani a kormányzatot, illetve ezen vármegyék kezébe szeretett volna a létezõnél jóval nagyobb végrehajtó

hatalmat összpontosítani. Az ellenzéken belül kialakuló centralista kör – Eötvös József báró és

eszmetársai – fogalmazták meg elõször az országgyûlésnek felelõs kormány eszméjét, amely kezdetben

erõs ellenérzéseket váltott ki. „Kétségtelen, hogy oly ország, melynek adminisztrációjában semmi egység

nincs, s hol minden törvénynek mikénti végrehajtása 52 szabadon tanácskozó testülettõl függ [vagyis

a nemesi vármegyéktõl – P. I.], rendre nem számolhat” – írta Eötvös az 1846-ban megjelent Reform

címû munkájában.11 A nemesi vármegyék jogainak korlátozása szöges ellentétben állt az azokat

irányító nemesek érdekeivel, akik joggal hivatkozhattak arra is, hogy történelmünk során e

municípiumok voltak a nemesi ellenállás fõ bástyái és eszközei, ezek védték az ország rendi alkotmányát

minden abszolutisztikus Habsburg törekvéssel szemben. Az 1840-es évek közepén lefolytatott viták

következményeként épült be az ellenzék programjába az önálló végrehajtó hatalom, az országgyûlésnek

felelõs kormány eszméje. 1847-ben párttá szervezõdött a liberális-reformer tábor, s nyilatkozatában

már leszögezte: „De hazánknak már régen aggasztó helyzetében ügyekeznünk kell azon is, hogy alkotmányos

állásunk törvényszerû biztosítékait neveljük s erõsítsük. Ily biztosítéknak tekintjük mi a

kormány felelõsségét, mely az alkotmányos élet természetében fekszik, s mely alapja leend Magyarországban

is az oly igen szükséges parlamentáris kormánynak, és a magyar kormányt leginkább megóvja

idegenszerû elemek kártékony befolyásától. Ezen felelõsséget, mely törvényeinkben nem ismeretlen, s

azoknak szellemével oly igen összehangzik, mennél elõbb életbe léptetni leend egyik legfõbb törekvésünk”.

12 Megjelent tehát a parlamentnek felelõs kormány eszméje, távlati célként kitûzték annak megvalósítását.

Anyilatkozatban több helyen is hivatkoztak rá, hiszen „oly indítványokat, melyek az alkotmányos

biztosítékok kifejtésére, és a nemzet ellenõrködése öregbítésére céloznának, a kormánytól annál

kevésbé várhatunk, mivel hazánkban, mint említõk, a kormány tényleg nem parlamenti, annak tagjait

nem a nemzet többségének akarata, vagy óhajtása jelöli ki, nem a nemzet bizodalmától függ fennállhatása,

nem ment az idegen s éppen nem nemzeti és nem is alkotmányos elemek befolyásától”.13

1847 nyarától tehát az ellenzék határozottan hitet tett a parlamentnek felelõs kormányzat megteremtése

mellett. Érdekes ugyanakkor, hogy a novemberben összeülõ reformországgyûlésen nem került tárgyalásra

a kérdés egészen 1848. március elejéig. Ekkor érkezett meg Pozsonyba a párizsi forradalom híre,

amely új keretet teremtett az ellenzék mûködésének. Kossuth már idézett, március 3-ai beszédében figyelmeztette

követtársait: ha továbbra sem tudnak eredményeket felmutatni, ha az országgyûlés nem

lesz képes rövid idõ alatt lényeges kérdésekben elõremenni, Magyarországon is forradalmi folyamatok

indulhatnak el, s akkor bizony a tömeg szab majd irányt és mértéket az átalakulásnak. Ugyanekkor

9

9 Magyar Törvénytár 1740–1835. évi törvénycikkek. Fordította Csiky Kálmán. Magyarázatokkal és utalásokkal

kísérte dr. Márkus Dezsõ. Bp. 1901. 159. old.

10 Stadium. Írta gróf Széchenyi István 1831-ben. Lipcse, 1833.

11 Báró Eötvös József: Reform. Lipcse, 1846.

12 Az Ellenzéki Nyilatkozat szövegét közli Deák Ferenc Beszédei. Összegyûjtötte Kónyi Manó. Második bõvített

kiadás. Bp. 1903. (a továbbiakban DFB) 163–169. old.

13 DFB 167. old.

összegezte azon gazdasági, társadalmi kérdéseket is – többek között a közteherviselés, „kármentesítéssel”

egybekötött jobbágyfelszabadítás –, amelyek megoldása immár halaszthatatlan feladattá vált. S itt

emelte ki azt is, „hogy kollegiális kormányrendszerünknek magyar felelõs minisztériummá átalakítását

minden reformjaink alapfeltételének s lényeges biztosítékának tekintjük”.14 Ezt erõsítette meg másnap

követtársával, Szentkirályi Móriccal közösen Pest megye rendeihez írt követjelentésében is: „Ideje kimondani,

hogy alkotmányosságunk és az 1790:10. törvénycikk biztosította önálló állodalmi nemzetiségünk

formáinak lényegét és zárkövét egy felelõs magyar minisztériumban találjuk”.15 A megfogalmazás

mindkét estben még a jövõbe mutat, de már konkrét. Mint már jeleztük, a bécsi forradalom híre

gyorsította fel ismét az eseményeket: március 14-én már arról döntöttek, hogy az országgyûlés Bécsbe

induló küldöttségének el kell érnie Batthyány Lajos grófnak, az ellenzék mindenki által elismert fejének

miniszterelnöki kinevezését. (Láthattuk, ezt jelentette be Kossuth a Zöldfa fogadó erkélyérõl a fáklyás

felvonulással tisztelgõ lelkes tömegnek.) Ezt támasztja alá Batthyánynak az Ellenzéki Kör elnökéhez

aznap írt levele is. Ebben beszámolt a bécsi hírekrõl, az országgyûlés határozatairól, a császárvárosba

induló küldöttségrõl, s levelét ekképp folytatta: „…az e végre kinevezett országos küldöttség azon

bizonyos reményben induland holnap a Felséghez, hogy rövid órák múlva önálló felelõs nemzeti minisztériummal

térend vissza a törvényhozás teremeibe”.16 Eldönthetetlen kérdés volt azonban, hogy az

udvar – habár szorult, fenyegetett helyzetben volt – hajlandó lesz-e a végrehajtó hatalmat Magyarországon

ilyen hirtelen kiengedni a kezébõl? Az országgyûlési küldöttség határozottságán, kitartásán, valamint

az udvar helyzetértékelésén múlott szinte minden, s azon, hogy az idõközben Bécsbe utazó István

fõherceg nádort sikerül-e felsorakoztatni a határozottabb hangnemben megfogalmazott kérések mögé.

Március 15-én reggel a követek elindulás elõtt tartottak még egy ülést, melyen pontosították, konkretizálták

a felirati javaslat egyes általánosnak tûnõ megállapításait. Ezek közül lényeges volt annak

megerõsítése, hogy ezentúl évenként Pestre kell az országgyûlést összehívni, mert ez a „kormány felelõsségével

válhatlan kapcsolatban áll”.17 Délelõtt 10 órakor indult a császárvárosba a Ferenc Károly gõzös,

a „magyar argonauták” hajója, s ennek fedélzetén folytatták megbeszéléseiket a küldöttség tagjai.

A hosszú – közel hatórányi – út lehetõséget teremtett annak megvitatására is, hogy miként lehet Bécsben

elérni, majd biztosítani az alkotmányos átalakulás nélkülözhetetlen feltételét, a kormány megteremtését?

Többen kételyeiknek, aggodalmaiknak adtak hangot. Legsúlyosabb annak megfogalmazása

volt, hogy mit sem ér Pest-Budán a felelõs kormány, ha az uralkodót, V. Ferdinándot Bécsben továbbra

is konzervatív tanácsosai veszik körül, akik befolyása alatt bármikor szembefordulhat a magyar kezdeményezésekkel?

A helyzetre Széchenyi István gróf kínált megoldást. Széchenyi visszautalva a középkori

magyar törvényekre és szokásokra javasolta, hogy kérjenek az uralkodótól egy kéziratot, amelyben

Õfelsége kijelenti: „István az én alteregóm”.18Atörvények értelmében a nádor a király távollétében annak

teljhatalmú helyettese volt. A Habsburg korszakban azonban fokozatosan megnyirbálták a nádor

jogkörét, hiszen õ értelemszerûen a magyar rendi érdekek legfõbb védelmezõjeként léphetett fel. Széchenyi

most úgy vélte, ha az uralkodó visszaállítja eredeti hatalmába, középkori tartalmába a nádori intézményt,

az országgyûlésnek, illetve a kormánynak minden alkalommal a magyar törekvéseket támogató

István fõherceg nádorral kell egyeztetni (a király ugyanis alig tartózkodik az országban), s ezáltal

megkerülhetõ az uralkodó konzervatív tanácsadó testülete.

Acsászárvárosba érkezõ országgyûlési küldöttség fõhadiszállásán, a Károly fõherceg fogadóban készítették

el minden bizonnyal a Batthyány miniszterelnöki kinevezésérõl és a nádori teljhatalomról szóló

királyi kézirat tervezetét. Ezt este Batthyány és Széchenyi grófok vitték el István fõherceghez, aki némi

bizonytalankodás után elfogadta és felvállalta az új követeléseket is. Bizonyság erre, hogy másnap

délelõtt a tervezetet egy levél kíséretében eljuttatta az uralkodóhoz, melyben határozottan kiállt a kéré-

10

14 KLÖM XI. 626. old.

15 Szentkirályi Móric és Kossuth Lajos nyolcadik követjelentése Pest megye rendeihez. KLÖM XI. 630–633.

old.

16 Batthyány Lajos reformkori beszédei, levelei, írásai. Sajtó alá rendezte Molnár András. Zalaegerszeg 1998.

212–213. old.

17 A követi kar nyilatkozatát az országgyûlés céljairól, és a Bécsbe induló küldöttség számára adott pótnyilatkozatot

a felirat néhány pontjának értelmezésérõl lásd KLÖM XI. 658–660. old.

18 A hajóúton történtekre lásd Urbán 18–19. old.; Spira György: 1848 Széchenyije és Széchenyi 1848-a. Bp.

1964. (a továbbiakban Spira) 11–21. old.; Széchenyi István: Napló. Válogatta, szerkesztette, a fordítást ellenõrizte,

a jegyzeteket és a szerkesztõi utószót írta Oltványi Ambrus. Az elõszó Sõtér István munkája. A Naplót

fordította Jékely Zoltán, Gyõrffy Miklós. Budapest 1982. (a továbbiakban Széchenyi Napló) 1207. old.

sek mellett. Egyben bejelentette azt is: ha az udvar nem enged, lemond nádori méltóságáról, és sejttette,

hogy annak igen komoly következményei lennének Magyarországon.19 Batthyányék reményeit növelte

a magyarok iránt Bécsben megnyilvánuló óriási szimpátia is, hiszen megérkezésükkor nagy és lelkes

tömeg várta õket a kikötõben. “Zászlók, lövések fogadnak…Az egésznek rebellió színezete van. Kossuthot…

többször virágokkal koronázzák, egzaltált bécsiek, lengyelek és itáliaiak ölelgetik” – jegyezte

be Naplójába Széchenyi István gróf.20 A lelkesedés érthetõ, hiszen a felirati javaslatban az országgyûlés

arra kérte Õfelségét, adjon alkotmányt örökös tartományai számára is. A feliratot megismerõ császárváros

lakói joggal érezhették úgy, Magyarország határozottan kiállt alkotmányos kormányzatuk megteremtése

mellett, természetes szövetségesként tekintettek tehát Kossuthra és társaira.

Március 16-án déli egy órakor fogadta V. Ferdinánd az országgyûlés küldöttségét. Elõtte a Hattyú

fogadó ebédlõjében találkoztak, majd rövid zártkörû megbeszélés után a Bécsbe õket elkísérõ ifjúság

kíséretében elindultak a Burgba. Itt elõbb István fõherceggel értekeztek, aki ismételten kijelentette,

hogy állását köti a feliratban foglaltak teljesítéséhez, majd az uralkodó elé járultak. Itt a nádor – mint a

küldöttség vezetõje – pár mondat kíséretében átnyújtotta a királynak a dokumentumot.21 A Károly fõherceg

fogadóba visszatérõ Batthyányt a tömeg már miniszterelnökként éltette, s Kossuth is kihangsúlyozta,

hogy bár az uralkodói választ késõbbre várják, de ígéretet kaptak a nádori teljhatalom biztosítására

és egy felelõs kormány felállítására. A következõ órák türelmetlen várakozással teltek.

A küldöttség távozása után Szõgyény-Marich László alkancellár vezetésével azonnal munkához látott

a magyar kancellária arra hivatott bizottsága, hogy véleményt készítsen a felirati javaslatról, illetve

arról a kézirattervezetrõl, amelyet István fõherceg nádor juttatott el az uralkodóhoz. Az alkancellár úgy

vélte, a kialakult helyzetben Õfelségének hajlandóságát kell kifejeznie a reformok, illetve a „felelõs orgánumok”

felállítása iránt, a nádornak adandó teljhatalom pedig, mivel megegyezik a régi magyar törvényekkel,

teljesíthetõ. Este 9 óra körül ezt a javaslatot terjesztette Szõgyény az Állami Konferencia, a

tényleges döntéshozó testület tagjai elé. (Az 1835-tõl uralkodó V. Ferdinánd szellemi képességei közismerten

enyhén korlátozottak voltak, ezért hozták létre az Állami Konferenciát, amely határozott minden

lényeges államügyben. V. Ferdinánd tevékenysége érdemben az aláírásokra korlátozódott.) Lajos

és Ferenc Károly fõhercegek azonban hallani sem akartak még ilyen szintû „engedményekrõl” sem. A

végleges válasz megfogalmazása elõtt Lajos fõherceg bekérette a magyar nádort, aki szóban is megismételte

és megerõsítette: ha nem teljesítik a küldöttség kívánságait, õ lemond, mert erre szavát adta. A

helyzet drámaiságát kósza híresztelések is fokozták, ilyen volt pl., hogy a királyi válaszra türelmetlenül

várakozó magyar ifjak meg akarják támadni a palotát. A konok fõhercegeket ekkor Esterházy Pál herceg

próbálta engedékenységre bírni, s ebben a Burgban tartózkodó Széchenyi István gróf is segítségére

sietett. (Széchenyi napközben már felkereste Bécsben élõ testvéreit is. Lajos bátyját, aki Zsófia fõhercegnõ

– Ferenc József édesanyjának – udvarmestere volt, sikerült meggyõzni a független magyar kormány

felállításának „elmaradhatlan”-ságáról, s Lajos gróf másnap már ennek szellemében írt emlékiratot

terjesztett a nagyhatalmú fõhercegasszony elé.) Hosszas kapacitálás után a Konferencia a magyar

követelések megadása mellett döntött, s Szõgyény alkancellár hozzáláthatott ennek megszövegezéséhez.

István fõherceg a hajnali órákban közölte a jó hírt a magyar politikusokkal, akik a Károly fogadóval

szemben lévõ Kaszinóba mentek át Batthyányt ünnepelni. Hajnali fél ötkor Bécsbõl a nádor udvarmestere

Wenckheim Béla távírón közölte Ráday Gedeonnal Pozsonyban, hogy a nádor erõteljes fellépésének

köszönhetõen az uralkodó hozzájárult a kívánságok teljesítéséhez, s Batthyányt minisztérium

alakítására kérte fel. Mindenki ünnepelt, reggel azonban nem várt fordulat következett be.22

A reggeli órákban István fõherceghez eljuttatott, V. Ferdinánd által aláírt kézirat nem tartalmazta a

legfontosabb passzust, Batthyány gróf miniszterelnöki kinevezését. Az uralkodó kifejezte ugyan hajlandóságát

egy „felelõs és független magyar minisztérium” felállítására, de ennek megtörténte elõtt látni

kívánta a minisztérium hatáskörérõl rendelkezõ törvényjavaslatot, s csak annak esetleges elfogadása

után lett volna hajlandó megfontolni a miniszterek kinevezését. A lényeges eltérés „okozója” minden

11

19 Széchenyi szerepére Pelyach István: Széchenyi és a forradalom 1848 tavaszán. In Széchenyi Magyarországa

és Európa. Szerkesztette Pelyach István, Kõrösiné Merkl Hilda, Simon V. Péter, Buday Miklós. Bp. 2004.

165–176. old.; Anádor levelét közli Az 1848-iki pozsonyi törvénycikkek az udvar elõtt. Írta s okirattárral ellátta

dr. Károlyi Árpád. Bp. 1936. 206–207. old.; A nádor szerepére Gergely András: Áruló vagy áldozat? Bp.

1989. (a továbbiakban Gergely) 52–56. old.

20 Széchenyi Napló 1208. old.

21 A fogadásra lásd Gergely 56. old.

22 A délután történtekre bõvebben Gergely 57–59. old.; Urbán 23–27. old.; Spira 24–27. old.

bizonnyal a magyar alkancellár lehetett, aki a végleges szövegváltozat megfogalmazásakor módosított

a Konferencia határozatán.

Az uralkodói választ kudarcként élhette meg a nádor, aki többször is nyíltan kiállt Batthyány azonnali

kinevezése mellett, s ennek sikeresítésére szavát is adta. De kudarc volt ez Kossuth számára is, hiszen

Pozsonyban õ is ígéretet tett arra, hogy a császárvárosból már miniszterelnökkel térnek vissza. Ráadásul

a reggeli órákban megérkeztek a pesti hajóval az elsõ beszámolók a március 15-i fõvárosi eseményekrõl,

illetve a forrongó pozsonyi hangulatról, ahol „a végelkeseredés határozottságával készülnek

feljövetelre, hogy kívánatainkat – ha másképp nem lehet – fegyverrel is kivívandók”.23 S a történések

menetében itt következett be döntõ fordulat. „A finálét Kossuthnál fõzik ki. Én semmibe sem ártom

bele magam” – írta Naplójába a kritikus órákról Széchenyi.24 Aforrásokból nem lehet egyértelmûen kideríteni,

ki ismerte fel az uralkodói leiratban rejlõ megoldás lehetõségét: ha István fõherceg nádor az

uralkodó teljhatalmú helyettese, akkor jogában áll Batthyány Lajos grófot kormányalakítással megbízni.

Az ötlet megfogalmazója maga Batthyány vagy Kossuth lehetett, s az önérzetében is sértett István

fõherceg a ránehezedõ nyomás hatására ismét elõre lépett: a következõ rövid, tömör levélben kormányalakítással

bízta meg Batthyányt.

a legnagyobb hajlandósággal maradok Méltóságodnak legszívesebb jóakarója, István nádor.”25

E folyamatban egy elemet nem lehet egyértelmûen tisztázni: a források nem adnak biztos választ arra,

hogy István fõherceg az okirat megfogalmazása elõtt, avagy után kereste-e fel az Állami Konferencia

tagjainak megkerülésével az uralkodót, s kért szóbeli hozzájárulást a gróf azonnali kinevezéséhez. A

hangsúly azonban jelen esetben azon van, hogy a fõherceg kiiktatta a birodalom fõ döntéselõkészítõ és

döntéshozó intézményét, s személyesen kérte ki az uralkodó beleegyezését. A „jólelkû” V. Ferdinánd

természetesen teljesítette a kívánságot, mint minden mást, amivel hozzá fordultak. A kormányzati kérdésekben

tökéletesen járatlan uralkodó semmit sem értett a körülötte zajló eseményekbõl, de hiszen

uralkodásának elsõ percétõl éppen ezért mûködött mellette a Konferencia. Õ csak aláírt, igaz néha azt is

fárasztónak találta. István fõherceg, aki tisztában volt az uralkodó képességeivel, tehát biztosra mehetett,

s törvényesen íratta felül a reggel vett kézirat azon passzusait, amelyek a végrehajtó hatalom elodázására

vonatkoztak. A „gyõzelem” így vált teljessé. A nádor eljárásának törvényességét senki, még saját

családja sem kérdõjelezhette meg. Természetesen nem értettek vele egyet, hiszen Lajos fõherceg

már elõzõ napon István szemére vetette: „Te leszesz oka annak, ha Magyarországot elvesztjük”. S mivel

a törvényességet nem kérdõjelezhették meg, ezért elsõ perctõl kezdve azt hangoztatták, hogy István

kiügyeskedte, kikényszerítette az uralkodó beleegyezését. A késõbbi külügyminiszter Esterházy Pál

herceg ítélte meg legtalálóbban a nádor eljárását: szerinte István fõherceg legális, de nem lojális úton

szerezte meg V. Ferdinánd jóváhagyását Batthyány miniszterelnöki kinevezéséhez. Legálisan, vagyis

törvényesen járt el, de nem volt lojális saját dinasztiájához, amikor a Konferenciát megkerülve kereste

fel az uralkodót.26

Az országgyûlés küldöttsége és az õket kísérõ lelkes ifjak dél körül szálltak hajóra, s indultak vissza

Pozsonyba. Délután öt óra körül, amint az ifjakat fedélzetén tudó Béla gõzös a kikötõbe ért, vezetõjük,

Bónis Samu elrikkantotta magát: „Éljen Batthyány Lajos elsõ miniszter”! A híradást óriási örömrivalgás

követte, s mindenki bizonyosra vehette: a pár perc múlva befutó Hermine gõzös fedélzetén érkezõ

Batthyány Lajosban Magyarország elsõ miniszterelnökét köszöntheti a többezres tömeg. Kossuth betartotta

ígéretét, a nádor tartotta a szavát. Este a Zöldfa fogadó erkélyén rövid beszédet tartó Batthyány

rövidesen elkezdhette összeállítani kormányának névsorát.

12

23 A Pestrõl érkezõ valódi és álhírekre, azok bécsi és pozsonyi „fogadtatására” Varga 128–137. old.

24 Széchenyi Napló 1208. old.

25 Közli Urbán 33–34. old.

26 A kinevezés körülményeirõl Gergely 58–60. old.

Batthyány Lajos gróf, elsõ felelõs magyar miniszterelnök életútjának hazai és külföldi helyszíneit

nemigen tartja számon a történelmi emlékezet. Leginkább Batthyány kultuszának hiánya magyarázza,

hogy ismertebb és népszerûbb kortársaival – így például Kossuth Lajossal, Széchenyi István gróffal és

Deák Ferenccel – szemben alig jelölik emlékmûvek, szobrok vagy emléktáblák e helyszíneket; jobbára

csak a vértanúságával kapcsolatosak ismertek. Rövid áttekintésünkkel Batthyány életének helyszíneire

szeretnénk felhívni a figyelmet, és arra kívánjuk ösztönözni olvasóinkat, hogy adatainkat tovább pontosítva

kutassák fel és azonosítsák õket, majd pedig valamilyen jelöléssel ellátva tegyék e helyszíneket a

mártírhalált halt miniszterelnök méltó emlékhelyeivé.

Batthyány Lajos gróf életútjának legtöbb azonosított helyszíne Budapesten, annak is a pesti városrészében,

zömében a Belvárosban található. Az egykori Hatvani és Szép utca sarkán, a Kossuth Lajos u.

5. szám alatti ház helyén állt Cziráky Antal gróf palotája, melyet 1840 õszétõl bérelt Batthyány. A gróf

családjával lakott itt, és e tágas palotában rendezte be szalonját, mely báljaival és egyéb összejöveteleivel

a fõváros társasági életének egyik központja volt az 1840-es években.

Batthyány Pesten mind magánemberként, mind pedig egyesületi tisztségviselõként gyakran látogatta

a Rakpiac (a mai Roosevelt tér) szélén álló Kereskedelmi Csarnok (ennek helyén található ma az Átrium

Hyatt Hotel) emeletén mûködõ Nemzeti Casinót, mely rendszeresen adott helyt a gróf részvételével,

illetve elnökletével tartott különbözõ egyesületi rendezvényeknek. Az egykor a Feldunasoron található

régi Vigadóban, az 1849-ben – Pest lövetése során – lerombolt Redoutban (mely pontosan a mai

Vigadó helyén állt) nyitotta meg Batthyány 1842. augusztus 25-én az elsõ magyar Iparmû-kiállítást,

1848. július 5-étõl pedig a miniszterelnök részvételével itt ülésezett a népképviseleti országgyûlés képviselõháza.

Pest vármegye egykori székházában, a pesti vármegyeházán (ma Városház utca 7.) ismerkedett meg

Batthyány Kossuth Lajossal az 1841. november 13–14-ei iparegyesületi közgyûlés alkalmával. 1842.

december 26-án és 1844. augusztus 25-én itt, a vármegye közgyûlésének nagytermében adta át az Iparmû-

kiállítások díjait, 1845 és 1847 között pedig gyakori résztvevõje volt Pest vármegye közgyûléseinek.

Batthyány 1846. augusztus 11-én a Nemzeti Múzeum dísztermében nyitotta meg a harmadik magyar

Iparmû-kiállítást, 1848-ban pedig a miniszterelnök részvételével itt ülésezett az országgyûlés felsõháza.

Ennek közelében (a mai Rákóczi út és Múzeum körút sarkán) állt az egykori Nemzeti Színház,

melynek 28. számú páholyát 1845 októberétõl 1848 márciusáig bérelte a gróf.

Alig néhány lépésnyire a Cziráky-palotától, a Hatvani és az Újvilág utca (a mai Kossuth és Semmelweis

utca) sarkán állt egykor a 635. számú, Ilkey-féle ház, melyet 1843-ban bérelt ki Batthyány az Iparegyesület

számára. 1848-ig ez volt az Iparegyesület szállása, és itt tartották Batthyány elnökletével az

egyesület közgyûléseit és választmányi üléseit.

A Váci utcán volt a Pest megyei ellenzéki vezetõ – Kossuth követtársa – Szentkirályi Mór lakása.

(Ennek pontosabb helyét nem ismerjük.) Itt alakult meg Batthyány részvételével 1846. június 6-án az

ellenzék sajtóbizottsága. Valahol a mai Múzeum körúton, az egykori Országút utcában állt a Batthyány

által is látogatott Kunewalder-ház, mely 1847 elsõ hónapjaiban az Ellenzéki Kör szállása volt. Az Ellenzéki

Kör a késõbbiekben a pesti Urak utcájában, a (mai Petõfi Sándor utca és Régi Posta utca sarkán

egykor álló) Laffert-házban mûködött. 1847-1848-ban Batthyány is többször felkereste e házat. 1847.

március 15-én az ellenzék itt tartotta országos konferenciáját, és ekkor választották meg az elnöklõ grófot

az ellenzéki párt elnökévé. Pesten a Belvárosi Plébániatemplomban keresztelték meg Batthyány fiát,

Elemért 1847. április 8-án.

AKossuth Lajos utca 3. szám alatt napjainkban is álló, emléktáblával megjelölt Horváth-háznak nevezetes

szerep jutott 1848-ban. Földszintjén mûködött a Landerer és Heckenast nyomda – a március

15-ei forradalom egyik állomása –, ennek elsõ emeletén rendeztette be Batthyány a miniszterelnöki hivatalt

és az Országos Nemzetõrségi Haditanács irodáját 1848 áprilisában, majd alkalmanként itt tartották

a minisztertanácsi üléseket is. ABatthyány-kormány üléseinek egyébként nem volt állandó helyszíne;

a miniszterek többnyire valamelyik társuk szállásán ültek össze. Batthyány a minisztertanácsi ülések

alkalmával fordult meg Döring József pesti házában (ma Nádor utca 7.), mely 1848-ban Kossuth

szállása volt, vagy a Rakpiacon álló (ma azonban már nem létezõ) Ullmann-féle házban, Széchenyi Ist-

13

ván gróf szállásán; itt mûködött egyébként 1848-ban az országgyûlés képviselõi klubja is. Batthyány a

kormányülések alkalmával járt a Feldunasoron az István fõherceg-szállóban (ma Akadémia utca 1.),

ahol Deák Ferenc szállt meg 1848-ban, és Budán a királyi palotában, a minisztertanácsi üléseken olykor

elnöklõ István nádor lakosztályában is.

Batthyány Lajos gyakran felkereste Pesten az Egyetem utcai Károlyi-palotát, ahol sógornõje, Károlyi

György gróf felesége, Zichy Karolina grófnõ lakott. Itt fogták el a fõvárost megszálló császári katonák

a grófot 1849. január 8-án éjszaka, amint azt a palota falán látható dombormû is megörökíti. A

volt miniszterelnököt innen Budára vitték, és Helytartótanács Úri utcai palotájában (ma Úri utca 53., az

MTA Történettudományi Intézete) tartották fogva 1849. április 23-ig. Pesten a mai Szabadság tér helyén

állt annak idején a hírhedt Újépület, mely a császári királyi hadsereg laktanyája és raktára volt,

1849-ben pedig a magyar politikai foglyokat tartották benne. A kivégzése elõtti hetekben, 1849. szeptember

12-étõl október 6-áig itt õrizték Batthyány Lajost is. Ennek falánál végezték ki a volt miniszterelnököt

1849. október 6-án délután 6 órakor, azon a helyen, ahol a Batthyány-örökmécses áll. (A kivégzés

helyét jelölõ, ma a Báthory, Aulich és Hold utca sarkán található örökmécsest 1926. október 6-án

avatták fel.) Batthyány holttestét a Ferenciek tere 2. szám alatti Belvárosi ferences templom kriptájában

õrizték 1849. október 6-tól 1870. június 9-ig, amikor a fõváros szervezésében ünnepélyesen újratemették

a Kerepesi temetõben. Batthyány Lajos végsõ nyughelye, napjainkban is látható mauzóleuma 1874

májusában készült el.

Batthyány Pestre költözése elõtt, az 1830-as években Vas megyében lakott, és itt voltak legnagyobb

kiterjedésû, legtöbbet jövedelmezõ birtokai is. Batthyány állandó lakóhelye Ikervár mezõváros volt,

kastélyát az 1840-es évek második felében építette át Pollack Ágoston és Ybl Miklós tervei alapján

neoreneszánsz stílusban, ma is látható formájára. (Ikervár, Gróf Batthyány Lajos utca 2.) Széchenyi István

gróf több alkalommal felkereste Batthyány ikervári kastélyát, 1840. augusztus 25-én és 1844. április

7–8-án pedig Deák Ferenc is itt látogatta meg a grófot. Batthyány az Ikervárhoz tartozó péterfai majorban

építette fel nevezetes – 1840. augusztus 7-én Széchenyi által is felkeresett – cukorgyárát, mely

1839 õszén kezdte meg a termelést. (A cukorgyárat már rég lebontották, Péterfa-majorban azonban még

napjainkban is látható az ikervári uradalmi jószágkormányzó egykor földszintes, azóta emeletessé átépített

kastélya.)

Noha Batthyány országgyûlési fellépése elõtt nem a vármegyei közéletben szerzett tapasztalatokat,

1831 és 1847 között több alkalommal is részt vett Vas vármegye közgyûlésein a szombathelyi megyeházán

(Berzsenyi Dániel tér 1.). Jelen volt többek között az 1843. április 3-ai, követutasításokat tárgyaló

vasi közgyûlésen is, és „elszánt lélekkel, rövid szavakban kinyilatkoztatta, hogy õ is adózni kíván”,

az adózást ellenzõ konzervatív kortesek azonban kis híján megverték.

Vas megyében két választókerületben, Sárváron és Kiscellben is miniszterelnökként választották

képviselõvé 1848. június 23-án, a népképviseleti országgyûlési választáson. Batthyány a sárvári mandátumot

fogadta el. Lemondását követõen, 1848. december 6-án ismét a lakóhelyét is magában foglaló

sárvári választókerületben választották képviselõvé, 1849. április 28-án pedig Sárvár mezõvárosban,

„egy kastélyszerû úrilakban” szállásolták el a fogolyként Budáról Laibach felé szállított grófot.

Batthyány már a reformkorban is többször felkereste Hegyfaluban Szentgyörgyi Horváth Józsefet.

A vasi nemzetõrök táborához felfegyverkezve csatlakozó gróf itt esett le a lováról és ficamította ki a

karját 1848. október 11-én. Batthyányt ezt követõen nyolc napig, október 19-ig ápolták a hegyfalui kastélyban

(Szentgyörgyi Horváth – majd Széchenyi – kastély, Kossuth u. 2.), és itt diktálta le Bezerédj Istvánhoz

intézett, híressé vált hegyfalui levelét.

Jánosházán 1963 óta emléktábla jelöli az egykori fogadót, melyben a fogoly Batthyányt és társait

szállásolták el 1849. április 27-én (Batthyány u. 2.). Másnap reggel itt próbálták kiszabadítani a helyi

népfelkelõk, Batthyány azonban lebeszélte õket vakmerõ tervükrõl, mert tudta, hogy a császári katonák

támadás esetén lelõtték volna a foglyaikat. Egy nappal késõbb, 1849. április 29-én Kõszegen a Kovács

utca 584. számú – Zichy-Ferraris Bódog, Vas megye fõispáni helyettese tulajdonában lévõ – házban

volt a szállása Batthyánynak és fogolytársainak. (E házat 2007. április 29-én jelölték meg emléktáblával

a kõszegiek – bõvebben ld. a … oldalon.)

Batthyány Lajosnak 1842-tõl – oldalági örökösödés folytán – Fejér megyében is voltak kisebb birtokrészei

a Batthyány família õsi birtokain, Szabadbattyánban és Polgárdiban. (Utóbbi településen –

Batthyány u. 132. szám alatt – 2000 óta egész alakos szobor õrzi a miniszterelnök emlékét.) Batthyány

helyi birtokosként szerzett rá jogot, hogy részt vegyen Fejér vármegye közgyûlésein; 1842 és 1848 között

több alkalommal is megjelent és felszólalt a székesfehérvári megyeházán (Szent István tér).

14

Batthyány ügyvezetõ miniszterelnökként, a horvát bán hadaival szembeszállni szándékozó magyar

sereg Fejér megyei táborába utazva szállt meg 1848. szeptember 27–28-án a nyéki fogadóban (a mai

Kápolnásnyéken). Szeptember 28-án este részt vett a sukorói református templomban (Fõ u. 66.) tartott

haditanácson, ahol a magyar sereg parancsnokai elhatározták, hogy másnap ellenállnak a horvátoknak.

Batthyány aznap éjjel még betért Velencén Szapáry Antal házába, majd másnap, szeptember 29-én reggel

– a pákozdi csata elõtti órákban – székesfehérvári fõhadiszállásán, a (mai Városház téren álló) püspöki

palotában kereste fel Jellaèiæot, hogy rávegye a békés megegyezésre. (Késõbb fogolyként ugyanitt

szállásolták el a grófot 1849. április 24-én.) Asikertelen tárgyalási kísérlet után, útban ikervári birtokára,

Csóron, a Szõgyény-Marich kastélyban (Fõ tér 10.) találkozott aznap Szõgyény Lászlóval, a korábbi

alkancellárral.

Vereben, az azóta már elpusztult Végh-kastélyban, Végh Jánosnál szállt meg Batthyány az országgyûlés

Windisch-Grätzhez utazó békeküldöttségével 1849. január 2-án. A császári fõvezér másnap

Bicskén, Batthyány Kázmér gróf kastélyában berendezett fõhadiszállásán fogadta a magyar küldöttséget,

ám Batthyány nélkül. (Az eseményre márványtábla emlékeztet a Kossuth u. 42. szám alatti kastélyban.)

Windisch-Grätz elutasította a magyar küldöttség kérését, feltétlen engedelmességet követelt, s néhány

napig Bicskén tartotta háziõrizetben a küldöttség tagjait. (Ez idõ alatt január 4-én a gróf is a kastélyban

ebédelt.)

Martonvásáron, a Brunszvik-kastélyban (Brunszvik u. 2.) is megfordult Batthyány. Itt szállásolták el

fogolyként Budáról útra kelve 1849. április 23-án, majd pedig Pestre visszaszállítva szeptember 11-én.

Az utóbbit megelõzõ éjszakán, 1849. szeptember 10-én a móri vendégfogadóban volt Batthyány és fogolytársai

szállása.

Gyõrbe diákként érkezett Batthyány. 1819 novemberétõl 1820 augusztusáig a Megye utcai Zichypalotában

(ma Liszt Ferenc u. 20.) Fejér Györgynél, a gyõri tankerület fõigazgatójánál lakott, miközben

a város fõterén – a mai Czuczor Gergely Bencés Gimnázium helyén, a Széchenyi tér 8. szám alatt – álló

bencés gimnázium tanulója volt. Batthyány 1831 szeptemberétõl kezdve többször felkereste Széchenyi

István gróf Sopron megyei, nagycenki kastélyát (Kiscenki u. 3.), így például 1840. augusztus 20-án õ is

részt vett Nagycenken Széchenyi nevezetes névnapi köszöntésén. A miniszterelnök lemondása után,

Bécsbõl hazafelé utazva, 1848. október 6–7-én szállt meg Sopronban a Magyar Király fogadóban (ma

Várkerület 73., korábban Vörös Ökör fogadó), ahol találkozott a felségárulási perében késõbb ellene

valló tanúval, Meszlényi Lajossal.

Veszprém megyében csupán fogolyként fordult meg Batthyány. 1849. április 25-én Várpalotán a

Zichy-kastélyban (Kastélydomb u. 11.), másnap április 26-án pedig a városlõdi vendégfogadóban szállásolták

el fogolytársaival együtt. A gróf özvegye, Zichy Antónia grófnõ az emigrációból hazatérve,

1856-ban vásárolta meg Festetics Leó gróf kastélyát a Veszprém megyei Dákán (Dózsa György u. 80.),

és itt élt gyermekeivel egészen a haláláig.

Zala megyébe több alkalommal is barátját és politikai harcostársát, Deák Ferencet felkeresve látogatott

el Batthyány Lajos. 1840. július 27-én részt vett Zala vármegye közgyûlésén a zalaegerszegi megyeházán

(Várkör 2.), ahol a megye táblabírójává nevezték ki. (A gróf másnap ugyanitt tette le a táblabírói

esküt.) Kehidán, Deák Ferenc kúriájában (ma Kehidakustány, Kúria u. 6.) kétszer is megfordult

Batthyány. 1843. június 3–4-én egy ellenzéki követekbõl álló országgyûlési küldöttséggel érkezett Deákhoz,

hogy rávegye a követség elvállalására, 1847. február 8–9-én pedig – útban Lombardia felé – az

Ellenzéki Nyilatkozat kiadásáról tárgyalt itt Deákkal.

Batthyány Lajos gróf életének elsõ 19 esztendejét túlnyomórészt Bécsben töltötte. Szülei a születése

évében, 1807-ben különváltak, és anyja, Skerlecz Borbála idehozta a kis Lajost nõvérével, Amáliával

együtt. Batthyány nyolc éves koráig, 1815-ig anyjával és nõvérével élt a Punzendorf városrész 288. számú

házban, majd Vinzenz Pleban bécsi nevelõintézetének növendéke lett. Az ifjú gróf négy évet töltött

ebben a bentlakásos intézetben, neves arisztokraták csemetéi között, emellett 1818 õszétõl a bécsi egyetem

gimnáziumának magántanulója volt. Batthyány 1819 áprilisától 1821 tavaszáig Magyarországon

tartózkodott, azután ismét visszatért Bécsbe. Ekkor Friedrich Klinkowström Alser városrész 96. szám

alatt mûködõ katolikus szellemû nevelõintézetének növendéke lett, és 1822 õszén újból beiratkozott a

bécsi egyetem gimnáziumába. Batthyány 1824 májusáig nevelkedett Klinkowström intézetében, majd

egy bölcsészdoktor, Nikolaus Möller bécsi házában élt és tanult, egészen 1826 februárjáig.

Családi ügyei vagy közéleti elfoglaltságai a késõbbiekben is számos alkalommal szólították Bécsbe

Batthyány Lajost. 1831. január 18-án a magyar királyi udvari kancellária bécsi épületében (ma a Magyar

Köztársaság ausztriai nagykövetsége, Bankgasse 4-6.) foglalták írásba a gróf és anyja közötti örö-

15

kösödési szerzõdést, 1845. december 17-én pedig Pest vármegye küldöttségének tagjaként járt Batthyány

a kancellárián.

AKärtnerstrasse egyik épületében, az egykori Károly fõherceg fogadóban szállt meg Batthyány és a

magyar országgyûlés küldöttsége 1848. március 15–17-én, közvetlenül a gróf miniszterelnöki kinevezése

elõtt. Miniszterelnökként Batthyány képviselte kormányát a bécsi császári udvarral folytatott legfontosabb

tárgyalásokon. Batthyány a belvárosi Hofburgban tárgyalt az udvari körökkel 1848. március

16–17-én, március 19-én, március 30-án, továbbá május 2. és 10., július 24. és 31., valamint augusztus

28. és szeptember 5. között. Batthyány az utóbbi alkalommal, 1848. augusztus 29-étõl szeptember 9-ig

a Seilergasse 14. szám alatti Hotel Stadt Frankfurtban szállt meg, és itt volt a szállása szeptember 30-tól

október 5-ig is. (Késõbb felségárulási perében e szálló alkalmazottjai tettek rá hamis terhelõ vallomást.)

Schönbrunnban, a császári palotában fogadta az uralkodó az országgyûlés küldöttségével tartó Batthyányt

1848. szeptember 9-én, és a miniszterelnök itt adta be lemondását, illetve írta alá utódja kinevezését

1848. október 2-án.

Batthyány Bécs mellett több más településen is megfordult a mai Ausztria területén. Katonáskodása

idején, 1829 márciusa és 1830 áprilisa között a magyar határhoz közeli, stájerországi Fehringben állomásozott

Batthyány huszárszázada. 1831-tõl a gróf birtoka, és egyik uradalmának központja volt az akkor

Vas megyéhez tartozó Dobra mezõváros (ma Neuhaus am Klausenbach). A hagyomány szerint a

Dobra melletti „Tábor” kastély volt Batthyány Lajos kedvenc nyaralóhelye. (Napjainkban vendéglõ

mûködik a Taborstrasse 3. szám alatti, „Schloss Tabor” néven ismert, szépen felújított kastélyban.) Batthyány

anyja halála után, 1834-ben lett a birtokosa a Vas megyei szalónaki uradalomnak, illetve az uradalom

székhelyének, Szalónak (Stadtschlaining) mezõvárosnak. A gróf valószínûleg járt a szalónaki

várkastélyban is (Burg Schlaining), a település egyik majorsági épületén (Meiersiedlung) látható monogramos

tégla tanúsága szerint pedig 1842-ben õ építtette újjá Szalónakon az uradalmi épületeket.

Batthyány ugyanebben az évben oldalági örökösödés folytán jutott hozzá a stájerországi „burgói” uradalomhoz,

és annak központjához, Burgau városához. (Burgauban az egykor Batthyány tulajdonában

lévõ várkastély falán 1998 óta dombormûves emléktábla õrzi a magyar miniszterelnök emlékét.)

Miután 1848 nyarán a bécsi forradalmi megmozdulásoktól megrettent császári udvar a távoli Innsbruckba

költözött, 1848. június 6. és 12. között Batthyány Lajos miniszterelnök is ott folytatott velük

tárgyalásokat, többek között az erdélyi unióról és a horvát bán menesztésérõl. Az egykori osztrák-magyar

határtelepülést, Parndorfot akkor kereste fel Batthyány, amikor a Jellaèiæ hadait üldözõ magyar fõsereg

átlépte az osztrák határt. Aparndorfi római katolikus plébánián (ma Hauptstrasse 115.) volt Csány

László kormánybiztos szállása, és ide érkezett Batthyány 1848. október 21-én, majd a magyar sereg

ugyanazon a napon a közeli Stixneusiedl római katolikus plébániáján tartotta haditanácsát Batthyány

részvételével.

Batthyányt fogsága idején, 1849 tavaszán is átszállították, illetve elszállásolták néhány ausztriai településen.

1849. április 30-án Kirchschlag vendégfogadójában, másnap, május elsején az edlitzi vendégfogadóban,

harmadnap, május 2-án pedig Bécsújhelyen (Wiener Neustadt), a katonai akadémia

épületében szállásolták el Batthyány Lajost és fogolytársait.

A mai Csehországban – az egykori Morvaország területén – két alkalommal töltött hosszabb-rövidebb

idõt Batthyány Lajos. Katonáskodásának utolsó idõszakában, 1830 áprilisa és 1831. április 30. között

huszárszázada a Pardubitzhoz (ma Pardubice), az ezredparancsnokság székhelyéhez közeli

Bogdaneztben (ma Lazne Bohdaneè) állomásozott. Fogsága idején, 1849. augusztus 12-étõl szeptember

8-ig Olmütz (ma Olomouc) várbörtönében õrizték. Itt folytatták le ellene hadbírósági eljárást, és itt

ítélték halálra 1849. augusztus 30-án.

Batthyány Lajos élete több szállal kötõdött Horvátországhoz is. Már megkezdte katonai szolgálatát

Itáliában, amikor 1826 végén a horvát fõváros, Zágráb (Zagreb) királyi jogakadémiáján tette le jogi

vizsgáit. A Varasd megyei Banszki Dvor-i uradalmat, és vele a horvátországi birtokainak központjául

szolgáló Bajnai kastélyt (ma Banjski Dvor) távoli rokonától, 1842-ben örökölte Batthyány.

Olaszországban, pontosabban a Batthyány Lajos korában még széttagolt Itáliában katonaként és utazóként

járt a gróf. Paduában (ma Padova) szolgált a császári királyi 32., Esterházy gyalogezred kadétjaként

1826. augusztus 5-étõl 1827. április 19-ig. Ekkor áthelyezték a császári királyi 9., Frimont huszárezredbe,

és alhadnaggyá léptették elõ. Ezután 1829 márciusáig a szintén itáliai Trevisóban állomásozott

századával.

Batthyány 1833–1834-ben és 1836–1837-ben többször is ellátogatott Itáliába. Utóbbi alkalommal,

1837. augusztus 28-án Bergamóban halt meg elsõszülött lánya, Antónia, akit ebben a városban temettek

16

el. A gróf 1847 februárjában is visszatért Bergamóba, és március elejéig – a császári titkosrendõrség értesülései

szerint – itt keresett kapcsolatokat az olasz ellenzékkel.

Pozsony, az egykori magyar koronázó város és országgyûlési székhely Batthyány Lajos gróf életének

legfontosabb helyszínei közé tartozik. A pozsonyi belvárosban, a Duna bal partján álló palotasor

egyik, azóta már lebontott épületében született 1807. február 10-én. Másnap, február 11-én a koronázó

dómban, a Szent Márton-székesegyházban keresztelték meg, majd 1834. december 4-én itt tartotta esküvõjét

is Zichy Antónia grófnõvel. Batthyány 1839–1840-ben, 1843–1844-ben és 1847–1848-ban az

országgyûlés résztvevõjeként tartózkodott Pozsonyban. 1839 júniusától bérelte ki a Ventúr utca 14. számú,

gróf Erdõdy-féle házat, a korábbi kancelláriai lakosztályt. Itt tartották a fõnemesi ellenzék számos

összejövetelét, és Batthyány feleségének itteni szalonja a pozsonyi társasági élet kedvelt helyszíne volt.

A Batthyány részvételével ülésezõ felsõtábla a pozsonyi Prímás-palotában tartotta üléseit, és 1848. április

11-én itt került sor a szentesített törvények ünnepélyes átadására is.

Pozsonyban a Dóm téren álló Strohmayer-házban alakul meg Batthyány részvételével az ellenzéki

mágnásokat tömörítõ Kiskaszinó 1839 októberének végén. Apozsonyi Pálffy-palota szintén a társasági

élet egyik kedvelt helyszíne volt az országgyûlések idején. Itt tartotta bálját az ellenzék is Batthyány és

felesége részvételével 1844. február 17-én. Az országgyûlés alsótáblája a Mihály utcai Országházban

ülésezett. 1844. május 5-én, a Magyar Kereskedelmi Társaság alakuló ülésén itt választották elnökké

Batthyány Lajost, aki több alkalommal hallgatóként volt jelen az alsótáblán. Batthyány részt vett például

az 1848. március 3-ai, nevezetes kerületi ülésen is, ahol Kossuth Lajos beterjesztette az alkotmányos

átalakulást követelõ felirati javaslatát.

Az utolsó rendi országgyûlés idején, 1847–1848-ban a pozsonyi Zöldfa vendégfogadó (a mai Hotel

Carlton épületének egy része) volt Kossuth Lajos szálláshelye és az ellenzék fõhadiszállása, és Batthyány

is többször megfordul itt. Kossuth 1848. március 14-én este e szálló erkélyén mutatta be Batthyány

Lajost a leendõ felelõs minisztérium elnökeként. Pozsonyban a Viczay-féle házban szállt meg az uralkodó,

V. Ferdinánd 1848 tavaszán, és 1848. április 11-én itt tették le az esküt a király elõtt a Batthyány-

-kormány tagjai. A minisztérium Pestre költözését követõen Batthyány már csupán egyetlen alkalommal

tartózkodott Pozsonyban, és akkor sem önszántából; a volt miniszterelnököt fogolyként õrizték a

pozsonyi várban 1849. július 26-ától augusztus 11-éig.

Batthyány Lajos egykori Vas megyei birtokán, illetve uradalmi központjában, Tótmarácon (ma

Moravci) állt egy grófi kastély is. Késõbb iskolává építették át, azután tornyot emeltek eléje és templom

lett belõle, végül a templomtorony mögé teljesen új épület került, és eltûnt a régi kastély.) A XIX. században

még az osztrák örökös tartományok egyike volt Krajna, melynek fõvárosában, Laibachban (ma

Ljubljana néven Szlovénia fõvárosa), pontosabban annak fellegvárában õrizték Batthyány Lajost és a

magyar politikai foglyokat 1849. május 5-étõl július 23-ig. (A fogság helyszínét 2007. október 4-étõl

dombormûves emléktábla jelöli Ljubljanában.) Akrajnai Cilli városán (ma Cellje) kétszer is átszállították

Batthyányt és fogolytársait. Útban Laibach felé, 1849. május 4-én Cilli piacterén akarták megszöktetni

a grófot (õ azonban ezt visszautasította), majd Laibachból Pozsonyba szállítva, 1849. július 24-én

az itteni kaszárnyában helyezték el társaival együtt.

cikkírója volt, majd 1848-ban Kossuth mellett pénzügyi államtitkár, „Életem és korom” címû

1880 és 1882 között négy kötetben megjelent visszaemlékezésében a következõképpen írja le Batthyány

Lajos külsejét (sajátságos módon éppen Josip Jellaèiæ horvát bánnal összehasonlítva): „Batthyány is

kopasz volt, de magas homloka, éles tekintete, hegyes, görbült orra s szép szõke szakálla a saskeselyûre

emlékeztetett, vonásaiban látszott a szenvedély és határozottság. Senki sem pillanthatta meg anélkül,

hogy eszébe ne jusson: Ez nevezetes ember!”

A Battyány portrék korai csoportja egyáltalán nem e nevezetes ember bemutatására törekedett, sokkal

inkább egy magyar nemes mindennapi életének megörökítõi. A hétköznapi és a „nevezetes ember”

típusai váltakoznak a késõbbiekben is, egyre inkább az utóbbi kerül azonban elõtérbe. Elöljáróban em-

17

lítést érdemel, hogy Batthyány Lajost gyermekként ábrázoló akvarellt is ismerünk, pontosabban annak

magángyûjteményben õrzött másolatát: ezen anyjával és nõvérével látható. A legkorábbi képmások közül

a Magyarországon Lieder Frigyesként ismert Johann Gottlieb Friedrich Lieder (1786–1859) potsdami

születésû festõ mûve érdemel elõször említést. Lieder Párizsban végezte tanulmányait, mint Jacques

Louis David (1748–1825) tanítványa. Egy ideig szülõhelyén, majd Bécsben, Pozsonyban, Nagyszombatban,

s végül 1820-tól halálig Pesten mûködött, s a korszak jelentõs személyiségeirõl számos portrét

készített. Talán a párizsi tanulmányok, s mestere, David hatása érezhetõ ezen a mellképen: a széken ülõ,

kihajtott galléros fehér inget viselõ gróf vállán a késõbbi képeken is megjelenõ bársonybéléses kabát,

vagy inkább köpeny van átvetve, s az ábrázolt kissé színpadias fejtartással néz elõre. Ez a portrétípus jól

ismert és kedvelt volt az 1820-as, harmincas években, magánmegrendelések sora révén nagyon sok példáját

ismerjük.

Bár jelzése szerint késõbb készült Joseph Martignoni (1803–1873) arcképe, az életút ismeretében

szinte összeegyeztethetetlennek tûnik ez a késõi idõpont – 1849 – az ábrázolással: az akvarell házikabátban

ülve, sakkozva ábrázolja Batthyányt, a biedermeier portrék életkép jellegû változatának jellegzetes

példájaként. Ugyanakkor nem elképzelhetetlen, hogy Batthyány 1849-es fogságai során esetleg

olyan körülmények közé került, amelyek lehetõvé tették e kép keletkezését. Az osztrák mûvészcsaládból

származó Martignoni tájkép- és miniatûr arcképfestõként vált ismertté, s akár egy korábbi portréját

is elkészítette újból Batthyány elfogatásának, börtönítéletének és kivégzésének évében. Ez a képmás a

nagyon gondos és alapos korábbi ikonográfusok figyelmét elkerülte, ily módon ismeretlen maradt a

mûvészettörténészek, történészek és a közönség számára is.

1840-ben egy kevésbé jelentõs, de annál termékenyebb illusztrátor, bécsi mûvész, Faustin Herr örökítette

meg kõrajzán Batthyány Lajost, karosszékben ülve, kissé esetlen pózban, s arcvonásait is ügyetlenül,

pontatlanul felidézve. A korszak folyóiratai, kiadványai már az ellenzéki politikus személyét kívánták

a közönségnek bemutatni. Ilyen szándékkal született Franz Eybl (1806–1880) jeles osztrák portré-

és életképfestõ litográfia arcképsorozata Wagner József pesti kiadó és mûlapárus megrendelésére

1842–43-ban. Az ábrázoltak egyike Batthyány Lajos, aki itt kevésbé politikusként, közéleti emberként,

inkább egy otthonában, mindennapi foglalatossága közepette bemutatott magánemberként jelenik meg

a kõrajzon.

Medvey Ágoston (1814–1870) elefántcsont miniatûrjérõl nem tudjuk, mikor keletkezett, de Martignoni

és legtöbb változatban megfestett éppen az elsõ magyar független felelõs kormány miniszterelnökének,

Batthyány Lajosnak az arcképe. Az 1846-ban az Iparegyesület számára készített egészalakos

portrén díszmagyarban látható, s a mûvész jegyzéke szerint két példányban is elkészítette a képet.

Amelyikre „csak a fõ”-ként utal, az lehetett a mellkép, amely a Budapesti Történeti Múzeum gyûjteményében

maradt ránk. Az egészalakos képet a szabadságharc leverése, Batthyány kivégzése után a család

rejtegette, s késõbbi sorsa ismeretlen. Barabás 1883-ban újrafestette, az eredetit csak kõrajz változatban

láthatjuk ma már. Az újrafestett képrõl ítélvén az eredetit, a reprezentatív portré hagyományos típusa

volt: az ábrázolt díszmagyarban, háromnegyed alakban lett megfestve, ez már a Pulszky által leírt „nevezetes

ember”. A mellkép változat talán még jobban sikerült, mint a háromnegyed alakos: itt Barabás

figyelmét nem kellett a díszmagyar bemutatására fecsérelni, csak az arcra összpontosíthatott, így született

meg Batthyány kétségkívül legjobb, leghívebb, legélettelibb képmása.

Érdekes kitérõ, szokatlan és kevéssé ismert mû Barabás 1847-ben festett mellképe, amelyen ovális

keretben, tógaszerû viseletben láthatjuk a grófot. Az efféle ábrázolás nem volt ritka, ám jóval korábban

volt kedvelt és gyakori, a XVIII–XIX. század fordulóján, a XIX. század elsõ évtizedében nem kevés

festmény, sõt szobor portrén is alkalmazták ezt az antikizáló viseletet, amely egyszerre felelt meg a

18

klasszicizmus ízlésének külsõségében, tartalmában viszont inkább a romantika hõskultuszának. E Barabás

festményt 1862-ben Than Mór (1828–1890) hasonló képen utánozta – talán nem véletlen, hogy ez

sem vált túlságosan ismertté és kedveltté.

Barabás 1847-es reprezentatív térdképének litográfia változatát a következõ évben adta ki Wagner

József, a sokszorosítás Bécsben történt. Barabás festményei és kõrajz változatuk szolgált modellként a

forradalom és szabadságharc idején kiadott többi grafikának is, kivéve talán egyet, amelynek ismeretlen

mûvésze inkább Eybl litográfiáját választotta mintául, de házikabát helyett huszáregyenruhában ábrázolva

hõsét. Barabás kompozícióját a lipcsei „Der Leuchtthurm” címû lap 1849. évfolyamának

34–36. számában tette közzé „a Habsburg vérontás áldozata” (Das Opfer Habsburger Blutgier) felirattal.

Ezen kívül még egy tucatnyi hasonló lapot ismerünk, osztrák és német nyomdák kiadásában, egytõl-

egyig Barabás kõrajzának változatai, de készült a litográfiáról fénykép-reprodukció is.

Még egy 1848-ban keletkezett grafika portrét kell megemlítenünk: Stadler Antal (1823–1872) kolozsvári

születésû festõ és kõrajzoló lapját, amely Medvey Ágoston miniatûrjével csaknem megegyezik,

s feltételezhetjük, hogy az utóbbi szolgált mintául elkészítésekor. Nemrégiben magántulajdonban

tûnt fel Medvey akvarelljéhez nagyon hasonló, annál ugyan kissé jellegtelenebb, ismeretlen mûvésztõl

származó miniatûr képmás. Ez egyúttal arra figyelmeztet, hogy hagyatékokban, akár közgyûjtemények

tematikus egységeiben még rejtõzködhetnek további portrék.

Az 1870-ben megrendezett újratemetést követõen ismét megjelent jónéhány portré, elsõsorban

Rohn Alajosnak és Grund Vilmosnak, a korszak két ismert és kedvelt nyomda- és kiadótulajdonosának

kezdeményezésére, de ezek semmi újat nem hoztak, egyszerûen jól, vagy kevésbé ügyesen, de lemásolták

Barabás kompozícióját. Ennek az idõszaknak a festményei már kultuszképnek tekinthetõk, s Than

Mór 1862-ben, illetve 1863-ban festett mellképei után 1868-ban a szombathelyi megyeháza számára

egészalakos reprezentatív képmást készített, a típus minden jellegzetességét alkalmazva – a festmény a

megye nagy szülöttérõl emlékezik meg, elsõsorban történelmi szerepét, s nem vértanúságát hangsúlyozva.

Nem véletlen, hogy a hatvanas évek e nagyméretû képmásainak legtöbbje Barabás Miklóstól

származik: Than is õt vette mintául e képén. Nem tudjuk pontosan mikor és ki festette azt a mellképet,

amely a Kreith Béla gróf (1851–1916) újságíró, ereklyegyûjtõ által létrehozott 1848–1849-es ereklyemúzeum

portrégalériájához készült, s késõbb annak átadásakor került a Magyar Nemzeti Múzeumba.

Érdekes, hogy míg számos politikus, közéleti személyiség karikatúrák sorát ihlette, Batthyányval

kapcsolatban mindössze egy ilyet ismerünk: a Charivari 1848. szeptember 2-i számában közreadott litográfiát,

amelyen a miniszterek ostoba baromficsapatként nem veszik észre a fölöttük keringõ, lecsapni

készülõ kétfejû Habsburg sast. Aminiszterelnök kakas alakjában tereli õket a Szerelmey Miklós által

készített kõrajzon.

Batthyány Lajos portréi mellett mint kormányfõ és politikus számos csoportképen is szerepelt. A

legkorábbi Weber Henrik (1818–1866) és Tyroler József (1822–1860-as évek) Nádori emléklapja József

és István nádor egészalakos képmásaival, akiket az uralkodó család tagjainak portréi mellett politikusképmások

öveznek, közöttük Batthyány mellképével a bal felsõ sarokban. Ugyancsak István nádor

és Batthyány a fõszereplõi annak a nagyméretû kõrajznak, amely az 1848. március 15-én az uralkodó

elé járuló küldöttség tagjait ábrázolja. A Matthäus Kern (1801–1852) által készített 64 arckép közül

Batthyány-é Eybl litográfiáját másolja. Akormány megalakulását követõen érthetõ módon számos csoportképe

született a minisztereknek; ezek közül a legsikeresebb és minden bizonnyal a legismertebb

Barabás Miklósé. AWeber-Tyroler páros kormánycsoportképe színezett acélmetszetének keretképein a

forradalom jeleneteit láthatjuk. E kettõ mellett Szamossy Elek (1826–1888), Engerth Tódor, Walzel

Ágost Frigyes kõrajzai a legismertebbek, s az osztrák kiadású lapok általában ezek valamelyikét másolták.

Különleges az a befejezetlen litográfia, amely a minisztereket nem mellképek együttesén, hanem

beszélgetõ, tárgyaló csoportként ábrázolja egy asztal körül ülve, illetve állva, az arcmásoknál korábbi

mintákat fölhasználva. Batthyány olykor Kossuthtal párban is megjelent – így az április törvények kiadványának

borítóin például, vagy Tyroler Józsefnek a „Der Ungar” címû lap 1848. április 11-i számához

készített acélmetszet mellékletén. Akiegyezés, illetve a millenniumi ünnepségek újabb alkalmakat

szolgáltattak a kormánycsoportképek kiadásához: 1867-ben Pfeifer Ferdinánd adta ki gyászfátyollal

övezett képüket, 1896-ban pedig Barabás Miklós unokája, Maszák Leona rajzolta kõre a nagy elõd

kompozícióját.

Megjelent Batthyány Európa szabadsághõseinek körében is egy lipcsei kiadású litográfián, valamint

Boldényi 1851-ben Párizsban megjelentetett, Magyarország történetét tárgyaló kötetének francia mûvészek

által készített fametszet illusztrációján. Ahatvanas-hetvenes években német és angol lapok mel-

19

20

Forrás: A Batthyányak nemzetsége, gróf Batthyány Lajos Vas megyei emléklezete c. kiállításvezetõ.

Szerk.: Móricz Péter. Körmend 2007. 28–29. old.

lett a Vasárnapi Ujságot is illusztrálta a kormány csoportképe, Rusz Károly fametszete. Talán a legérdekesebb

Barabás Miklós “Történelmünk korszakalkotói” címû nagyméretû lapja, amely egy évvel az

újratemetést követõen, 1871-ben jelent meg: ezen a miniszterelnök Széchenyi és Kossuth között kapott

helyet.

Batthyány viszonylag rövid életének eseményei közül azokat ábrázolták, amelyek politikusi pályáján

a legfontosabbak voltak. Nézzük meg azt a néhány, még életében készült eseményábrázolást,

amelynek õ is szereplõje volt. Az elsõ ezek sorában Kossuth Lajos Pest megye követévé választásának

kortesmenete: itt is találhatunk olyat, amelyet eddig még soha nem tettek közzé, és kiállításon is most

szerepelt elõször. A pesti Kristóf tér jól azonosítható épületei között vonuló, Kossuthot és Szentkirályit

éltetõ lovasok élén Batthyány Lajos halad egy finoman megfestett, részletezõ akvarellen, s ott van a

menetben Franz Weiss 1847-es litográfiáján, a Nemzeti Múzeum elõtt elhaladó kortescsoportban is.

Batthyány nem kevés erõfeszítést tett, jelentõs anyagi áldozatot is hozva, hogy Kossuth Lajost Pest megye

követévé választassa meg. Ez a kompozíció késõbb két alkalommal is megjelent német lapokban.

Borsos József (1821–1883) és August von Pettenkofen (1822–1889) egyedülálló jelentõségû kõrajzán

az országgyûlés felsõházának Vigadóbéli megnyitásán az emelvényen, István nádor jobbján áll

Batthyány. A két mûvész kiváló kompozíciója a forradalom és szabadságharc eseményeinek legmonumentálisabb

emléke. Ez a lap is azok közé tartozott, amelyet számos országban, különbözõ nyelvû feliratokkal

ellátva a késõbbiekben sokszor másolták.

De láthatjuk az Armee-Bulletin nevû osztrák kiadványnak a hadieseményeket a hadijelentések szövegével

magyarázott illusztrációján, amely a bicskei – éppen Batthyány – kastélyt állomáshelyül választóWindisch-

Grätz fõhadiszállásán megjelenõ magyar küldöttséget mutatja be – a valóságtól eltérõen

Batthyány jelenlétével, vezetésével.

Ez volt az utolsó esemény, amelyrõl tájékoztatva szerepelhetett Batthyány – ezt követõen már csak

kivégzésérõl tudósíthattak az ábrázolások. Nem is sok és egy kivételével valószínûleg nem is egyidejûleg,

hiszen ez lehetetlen lett volna az akkori helyzetben.

Az a bizonyos egyetlen egyidejûnek tartott ábrázolás a Batthyány ikonográfiáját elsõként teljességre

törõen feldolgozó CennernéWilhelmb Gizella szerint valójában két évvel kivégzése után, a Londonban

mûködõ Szerelmey Miklós nyomdájából került ki, több, a szabadságharcra emlékezõ lappal együtt, fiktív

szerzõkkel és megjelenési hellyel. Ez az esemény leírásait pontosan idézõ ábrázolás vált késõbb a

kivégzés egyetlen közismert képi forrásává. AMagyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnoka õriz

egy a kivégzést ábrázoló tusrajzot, amelyrõl azonban datálás, illetve adatok híján nem állapítható meg

keletkezési ideje, talán inkább a gyors kivitelezéshez alkalmazott technika utalhat az esetleges egykorúságra.

Annak ellenére így volt ez, hogy a korszak egy másik ismert mûvésze, Jankó János (1833–1896)

olajnyomatot készített a kivégzéshez elõvezetett Batthyányról, amely a kissé túlzó drámaiság minden

kellékét felvonultatta, mégsem vált az elõbbi kompozícióhoz hasonlóan ismertté, népszerûvé.

Batthyány viszonylag fiatalon halt meg, így több magáncélú, illetve reprezentatív képmás nem készült,

vagy legalábbis nem maradt fenn róla, halála azonban számos olyan ábrázolást eredményezett,

amely a vértanú, mártír képét õrizte meg, erõsítette.

De ez már a kultuszképek típusához vezet bennünket, amelyek legnagyobb mennyiségben az

1870-es újratemetés után keletkeztek. A Vasárnapi Ujság fametszet illusztrációi a korábbi kompozíciókat

idézték, a Batthyány emléklap is ezekbõl idéz keretképein. A fametszetek részben portrék, részben

Batthyány kivégzését, valamint holttestének kalandos elszállítását és elrejtését mutatják be, majd az újratemetés

eseményeit. A Herqui Károly pesti litográfus által komponált emléklap Alexy Károly egészalakos

szobrát idézi – fölötte Hungária allegorikus alakját a Szabadság és História figurái övezik. Abaloldali

jelenetek az áprilisi törvények átadásával kezdõdnek, ezeket követi a halálos ítélet felolvasása,

majd az ítélet végrehajtása. Aszobor jobb oldalán az országgyûlés pesti megnyitása, a börtönben az öngyilkossági

kísérlet után ábrázolt Batthyány és a tetem titkos elhelyezése a ferencesek kriptájában látható.

Középen az ikervári kastély képe a családi címerrel. Az 1873-ban kiadott kõrajz széles körben elterjedt

és közkedvelt volt.

Az igazi, nagyhírû kultuszkép sajátságos módon egy falkép volt, a korszak legjelentõsebb középületének,

a Magyar Nemzeti Múzeumnak belsõ díszítéseként 1875-ben Than Mór által készített falfestmény

sorozat utolsó jelenete. A téma meglehetõsen kényes volt ekkor, nem véletlenül változott többször

is a mûvész terveiben megformálása. A még élõ kortársakat bemutató kép számos utalást tartalmaz:

egyszerre emlékezés és tiszteletadás 1848-49 eseményeinek, ugyanakkor egyfajta kísérlet a néhány

évvel korábban történtek – a kiegyezés – értelmezésére is. Keleti Gusztáv interpretációja szerint

21

„a képlánczolat utolsó és zárszeme lehetne a negyvennyolczadik év politikai és mûvelõdési nagyszerû

fordulatának eszményesítése ama kor vezérférfiainak: Széchenyi István, Kossuth Lajos, Deák Ferencz

s több más kitûnõ honfiak alakjaival.” Az eredeti programban azonban még nem szerepelt a kevésbé a

forradalmat és szabadságharcot, sokkal inkább a kiegyezést „eszményesítõ” Deák Ferenc alakja; a szépiarajz

tanulmányon három csoportban jelennek meg a szereplõk. Középen a falképéhez hasonló módon

Széchenyi István ül, attribútumai számosabbak, mint a freskón. Balra Batthyány, mögötte a szabadságharc

tábornokai, Damjanich, Kiss Ernõ, Nagy Sándor; jobbra a háttal álló Kossuth, a toborzó beszédek

hallgatóságának alakjaival, bár a kezében tartott irattekercs és öltözéke az ötvenes évek emigrációs

fotóinak Kossuthját idézik. A falkép tere kitágul, mélységet kap; a balusztrád mögött gyülekezõ

nép ismét a toborzó-jelenetek ikonográfiája szerint jelenik meg. A hozzájuk beszédet intézõ Kossuth

alakja hasonlóképpen hátulnézetben, mellette Petõfi oldalnézetbõl, inkább csak fél alakban látható. Az

elõtér három csoportjából azonban kettõ lett: bár Széchenyi kétségtelenül középen helyezkedik el, a

szorosan mellette álló karosszékben Deák ül, jelentõsége semmivel sem kisebb, mint Széchenyié. Mögöttük

Batthyány Lajos áll, kezében a vértanúságára utaló pálmaággal, a tábornokok közül csak Damjanich

látható, mellette Perényi Zsigmond és Eötvös József, aki ugyan tagja volt az 1848-as elsõ magyar

kabinetnek, de a falképek tervét elfogadó kultuszminiszter is egyben. Lényeges pontokon változott tehát

a vázlat és a kivitelezés között eltelt csaknem egy évtizedben a jelenet.

Nem véletlen, hogy a közönség és a kritika körében egyaránt ez az utolsó kép keltett legtöbb indulatot:

Keleti is kénytelen volt megvédelmezni írásában. „Az utolsó képre vonatkozólag, mely a

negyvennyolczas eszmék diadalát jelképezi, többfelõl az a vélemény nyilvánult, hogy nem odavaló. E

nézetet azzal indokolják, hogy a negyvennyolczas eszmék diadala nem tekinthetõ a régibb kor zárkövéül,

hanem hogy az a kiindulási pontja egy újabb érának, mely mostani mozgalmainknak és törekvéseinknek

jellemet ad és irányt jelöl.” Aközönség elvárásai szerint a múzeumalapítás kora lett volna a ciklus

méltó és illõ lezárása. De a „negyvennyolczas eszmék bajnokait, vértanúinak nemes alakját” hiba

volt-e megörökíteni, tette föl a kérdést a kritikus. S rögtön meg is felelte azzal, hogy amíg ezen alakokról

és cselekedeteikrõl illõbb nemzeti középület, akár egy parlamenti palota falain nincsen mód megemlékezni,

addig itt a helyük. Így került tehát egyik legjelentõsebb középületünk falára a mártírként ábrázolt

elsõ magyar miniszterelnök képmása.

Szendrey János (1857–1927) és Udvarlaky Béla (1849–1927) litográfiája a szabadságharc emléklapja,

s Szerelmey Miklósnak a március 15-i eseményeket ünneplõ „Magyar hazánk dicsõ napja” címû

kõrajzát, valamint a Nemzeti Múzeumbéli falképet komponálta egybe, mindkettõt némileg megváltoztatva,

de éppen a felhasznált lapok népszerûsége révén nagy sikerrel ötvözve õket.

A festmények és grafikák mellett néhány szobor is keletkezett: Alexy Károly (1823–1880) 1855-ös

ezüstözött réz Batthyány mellszobra az 1849-ben készített gipsz szobor változata, amely azonban nem

maradt ránk. Késõbb Londonban készítette el ezt a változatot. 1866-ban fejezte be azt a kisméretû álló

bronzszobrot, amely Barabás festményét vette mintául, de részletmotívumokkal gazdagítva mozgalmassá

tette – ez szokatlan momentum volt a korszak szobrászatában. 1867-ben a párizsi világkiállításon

is bemutatták, s elismerõ fogadtatásban részesült. Ismeretlen mûvésztõl származik az az álló egészalakos

faszobor, amely inkább emlékmûtervnek tûnik: az álló alak posztamense virágfüzérekkel díszített

és a kivégzés jelenetének dombormûve látható oldalán. Különleges emlék Barabás Miklós gipsz

mellszobra, amelyet egyes feltételezések szerint Alexy kérésére készített 1861-ben, bár a portré jellegzetességeit

tekintve a korábbi keletkezési idõpont sem kizárt.

Áttekintésünk jelzi, hogy egy rövid, tragikus életû nemzeti hõs ábrázolásai – egykorúak és kultuszképek

– milyen sokfélék voltak, s mennyire tükrözték a korszak mûvészeti irányzatait, portréfelfogásának

változásait. Hosszú volt az út a miniatûrtõl a monumentális falképig, de ez is érzékelteti annak a

kornak a sokszínûségét, amelyben ezek az ábrázolások születtek.

Irodalom: Cennerné Wilhelmb Gizella: Batthyány Lajos ikonográfiája. Folia Historica 10 (1981)

21–44. old.; Rózsa György: Batthyány Lajos ábrázolásai és a XIX. századi magyar politikus-ikonográfiák.

In: Batthyány Lajos gróf elsõ magyar miniszterelnök emlékezete. Szerk.: Körmöczi Katalin. Bp.,

1998. 207–209. old.

22

– divatba hozni”1

Széchenyi István Naplójából, 1839. augusztus 29.

A magyar érzület kiterjesztése, divatba hozása a viseletre is hatott, többféle formában is. A legerõsebben

a magyar nemzeti öltözék népszerûsítésével, másodsorban a nemzeti színek viseletével, és nem

utolsósorban a Kossuth által létrehozott Védegylet törekvéseinek támogatásával, a Magyarországon készült

anyagok és ruhák vásárlásával. De mi köze mindehhez az ellenzéki fõurak vezérének, az Ellenzéki

Párt elnökének, az elsõ magyar felelõs kormány miniszterelnökének, a magyar forradalom és szabadságharc

mártírjának? Annak a komoly, hosszú szakállú úrnak, aki az egykorú ábrázolásokról ránk tekint?

Sokkal több, mint gondolnánk. Õ maga és felesége Zichy Antónia ugyanis a reformkori magyar

társasági élet hangadói voltak.

Honmûvész 1839-ben január 1. és február 15. között, a farsangi idény majd minden napján fényes és jól

sikerült pesti „nyilvános” és „magány” bálról számolt be. Alegelegánsabbak a nemzeti casinó négy bálja,

Tíz, tizenöt év alatt Pest-Buda társasági központ lett, nem utolsósorban Széchenyi, s a köré csoportosuló

ifjú mágnások erõfeszítésének eredményeképpen. Széchenyi ezért is alapította meg a Kaszinót,

és honosította meg a lóversenyt. Ezek ugyanis megfelelõ találkozóhelyei lettek az elõkelõ társaságnak.

Az arisztokrácia hazafias tagjai hazajöttek a szezonra – velük a középnemesség, annál is inkább, mert

az országgyûléseket Pozsony helyett már Pesten tartották.

Ez volt Széchenyi Istvánnak általánosan elfogadott s felkarolt eszméje” – írta visszaemlékezéseiben

Podmaniczky Frigyes4, aki maga is fontos szereplõje volt a XIX. századi pesti társaságnak.

23

1 Széchenyi István: Napló. Gondolat. Bp. 1982. 891. old.

2 Széchenyi István: Napló. Bp. Gondolat 1982. 511. old.

3 Honmûvész.1839. 63. old.

4 Podmaniczky Frigyes: Egy régi gavallér emlékei. Helikon. Bp.1984., 196. old.

5 a szerzõ fordítása

6 a szerzõ megjegyzése

tudtak és akartak, akkoriban Pesten a nagy szót vitte úgyszólván korlátlanul.”7

A pesti élet vitathatlan középpontja a két szép nõvér, Batthyány Lajosné Zichy Antónia és Károly

Györgyné Zichy Karolina voltak. A Honderû, az Életképek és a Pesti Divatlap rendszeresen beszámoltak

azokról a társasági eseményekrõl, amelyek középpontjában a két ünnepelt szépség állt. Szerepük

különösen a Védegylet eszméinek felkarolása miatt volt fontos, hiszen amit õk viseltek, az volt Pesten a

divat! A Pesti Divatlap 1844. télelõ 8-i számában jelezte, hogy a védegyleti bál elnöke gr. Batthyányi

Kázmér lesz, háziasszonyai pedig – Batthyányi Antónia és Károlyi Karolina grófnék. Az is elhatároztatott,

hogy a bálon a „vendégek, a’mennyire lehet belföldi kelmékben és nemzeti szabású öltönyben kéretnek

megjelenni.”8. csakhogy komoly problémát jelentett, hogy a Pesten kapható magyar gyártású

anyagok, a Valero gyárban gyártott selymek, és Koch Antal kárpitbársonyai nem voltak alkalmasak báli

öltözék számára, amit ebben az idõben könnyû, áttetszõ pamutszövetekbõl készítettek. Más magyar termék,

pedig nem volt, kivéve az olcsó, paraszti rétegek számára gyártott kékfestõ kartont. Az 1844-es év

báli ruháinak anyaga, végül a karton lett, természetesen a Zichy nõvérek példamutatása nyomán. „Fel-

24

7 Podmaniczky Frigyes: uo. 197-198. old.

8 Pesti Divatlap, 1844. 23. 155. old.

Divatlap az évad legjelentõsebb eseményérõl.

S hogy ez nem volt kis tett, az is bizonyítja, hogy Petõfi Sándor versben magasztalta a két szép nõvért:

Nem veszthet az célt, aki ilyet lát.10

A két szép grófné a nemzeti szabású öltönyt is pártolta, mint ahogy Batthyány Lajos gróf is, amit a

fennmaradt ábrázolások bizonyítanak. Anemzeti viselet 1829-tõl éledt újjá, amikor Kostyál Ádám (egy

Párizsból hazatért német szabó!) divatossá formált magyar viseletet közölt a Tudományos Gyûjtemény

címû lapban. Az európai romantikus hazaszeretet igényelte a nemzeti viseletet, több országban alkottak

ilyet, melyek azonban, mint pl. az ónémet-altdeutsch divat, nem arattak széles körben sikert. Magyarországon

ez a viselet az atillával, mentével, az õsök ruházatának felelevenítését jelentette megújult, „trendi”

formában, s a reformkori hazaszeretet látványos kifejezésévé vált.

Széchényi és harcostársa, Batthyány Lajos élen jártak a magyar ruha terjesztésében, Batthyány még

a bajuszát is magyarosan pödörte, arról nem is beszélve, hogy a körszakáll a simára borotvált udvari viselettel

szemben maga is forradalmi érzületet fejezett ki. Batthyány Lajos Barabás Miklós ismert képén

magyar díszruhát visel: fekete bársony korallgombos dolmányt, fehér lehajtott gallérú inget, nyusztprém

galléros mentét és korallal díszített arany (?) vagy aranyozott mentekötõt. A fekete bársony dolmány

a nagy piros gombokkal és a lehajtott galléros fehér ing nagyon hasonlít Liszt Ferenc magyar viseletéhez,

amelyben „hírhedett” hazánkfiát Barabás Miklós megörökítette. Batthyányt sötét színû magyaros

ruhában11 helyezték örök nyugalomba is, de tudjuk, hogy nem abban végezték ki, mert fehér piké,

golyó lyuggatta mellényét12 özvegye a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta, egy nagyon érdekes

másik mellénnyel együtt. Ez utóbbi piros-fehér-zöld fatörzs mintával préselt selyembársony13, a

nemzeti színek divatának bizonyítéka.

Anemzeti színek hazafias célú, politikai üzenetû viselete a nagy francia forradalomhoz kapcsolható.

Eredetileg a fõurak hûbéresei öltöztek uruk címerének színeibe, s ez a szokás lényegült át a forradalom

napjai alatt megszületett nemzeti színek viseletébe. Az egykorú divatlapokban és festményeken a vörös

kabát-, fehér mellény-, kék nadrág, vagy szoknya együttestõl a háromszínû szalagig, illetve kokárdáig a

trikolór mindenféle variánsa megtalálható.

1830-tól kezdve jelentek meg a magyar divatlapokban a piros-fehér-zöld színû modellek. A leggyakoribb

megoldás a nõi ruháknál a fehér alapon piros és zöld virágmintás, ritkábban pettyes. A piros rózsabimbó

zöld levelekkel nagyon kedvelt mustra, így a hölgy egyszerre lehet divatos és jó honleány. A

magyar színek viseletét ugyanakkor a divatlapok rejtjelezték: a képek magyarázatánál legfeljebb a színeket

írták le, esetleg azt, hogy háromszínû. A divatlap Batthyány mellényét is valószínûleg csak csíkosnak

nevezte volna. Maga a mellény azért érdekes, mert az egykori nemzeti divatképek között nem

találunk a férfiaknak ajánlott „háromszínû” darabot, de számunkra annak bizonyítéka, hogy a férfiak

között is terjedt, s nem utolsósorban szép emléke Batthyány Lajos divatirányító voltának. Nem véletlenül

ajándékozta az özvegy a Magyar Nemzeti Múzeumnak.

Batthyány Lajos gróf, az elsõ magyar felelõs kormány Ferdinánd császár által kinevezett miniszterelnökének

kivégzése után a pesti bálok elsõ asszonya megkapta a holttestet, átöltöztette és eltemette.

Batthyány Lajosné Zichy Antóniát többet nem érdekelte a társaság. Sohase volt hajlandó a császárnak

megbocsátani, s gyermekeinek is megtiltotta, hogy az udvarban bármilyen szolgálatot vállaljanak.

25

9 Pesti Divatlap, 1845. 6. 98. old. Fõvárosi Postasíp

10 Petõfi Sándor: Batthyány és Károly grófnék. 1844 november

11 F. Dózsa Katalin: Nemzeti divatú ruhában. Magyar Nemzet 1987. március 3. 7. old.

12 Magyar Nemzeti Múzeum. Lelt. szám: 1961.1969.

13 Magyar Nemzeti Múzeum. Lelt. szám: 1961.1968.

Egy forradalmat vérbe fojtó megtorlást követõ felszabadult korszak legelsõ dolga, a mártírok újratemetése.

A forradalmi folyamat csak ezzel zárulhat le. Meg kell adni a hõsöknek járó végtisztességet. A

kényszerû diktatúrák alatt elfojtott érzelmek: a gyász és keserûség átélése nélkül, nincs továbblépés.

Ezért is volt kiemelkedõ jelentõsége e két nagyszabású és nemzeti érzelmektõl fûtött újratemetésnek

1870-ben. Batthyány Lajos grófnak 1870. június 9-én, az ún. Kilenceknek, s ezzel szimbolikusan a szabadságharcot

követõ megtorlás összes áldozatának pedig, ugyanez év halottak napján, a közös sír fölé

emelt obeliszk ünnepélyes átadásával szolgáltatott a nemzet igazságot. Az uralkodó érzékenységére való

tekintettel a magyar politikusok és hivatalnokok csak magánemberként képviseltethették magukat

ezeken az eseményeken. Ez az érzelmi ellentmondás végigkísérte a dualizmus történetét, s az

1848/49-es hõsökre való emlékezés ugyanazon a közjogi alapon tört ketté, mint az országos nagypolitikában

a kiegyezés rendszeréhez fûzõdõ viszony.

Az elsõ felelõs magyar kormány miniszterelnöke, Batthyány Lajos gróf, dacára annak, hogy 1848.

október 2-i lemondása után minden erejével és meggyõzõdésével Magyarország és Ausztria közötti

megegyezés lehetõségét kereste, az újkori magyar történelem elsõ premeditált, azaz elõre eldöntött politikai

perének áldozatává vált. Az országgyûlés általWindisch-Grätz herceghez indított békedelegáció

kezdeményezõjeként és egyik tagjaként, a küldetésbõl éppen visszatért grófot sógornõje, Károlyi

Györgyné gróf Zichy Antónia házában, a Károlyi palotában 1849. január 8-án tartóztatták le.

„Szegény! Fogsága alatt egyszer azt mondta nekem – írja visszaemlékezéseiben Gr. Batthyány

Lajosné férjérõl – hogy õ nem tartotta kívánatosnak Magyarország elszakadását Ausztriától, mert nem

hitte, hogy a többi állam elismeri mint független országot, hogy az elsõ perctõl fogva, az orosz intervenciótól

tartott, és azért is a kiegyenlítés mellett volt. De hogy nem hitte, miszerint a nemzet annyi erõt fog

kifejteni, és annyira lelkesedni, hogy ebben a tekintetben Kossuth jól ismerte és jól ítélte a nemzetet,

jobban mint õ; – azt tette hozzá – ha mind azt tudtam volna, mit most tudok, a sok csalást, hazugságot,

kétszínûséget, talán én is másképpen léptem volna fel.”1

Ahalálos ítélet kihirdetése után, 1849. október 5-én éjjel a siralomházban a megalázó akasztás elkerülése

végett a gróf takarója alatt, két õr jelenlétében – kik az egészbõl semmit nem vettek észre – öngyilkosságot

kísérelt meg. Micsoda lélekjelenlét kellett ahhoz, hogy egy jajszó nélkül – a felesége által

becsempészett kis levélbontó késsel – elõször saját szívébe szúrjon, majd felvágja karján és nyakán az

ütõeret. Reggel a grófot ágyában, vérbe fagyva találták. Ám a zsarnok hatalom az eredeti ítéletet mindenáron

keresztül akarta vinni. Anton Bee, osztrák törzskari fõorvos a félig holt Batthyány sebeit bekötözte,

de mivel a gróf a kötszereket letépte, végül kezeit is össze kellett kötözni. Különféle izgatószerekkel

estére olyan állapotba hozták, hogy saját lábán ment ki a vesztõhelyre, ahol megkönnyebbülten

látta, hogy nincs akasztófa. Lichtenstein altábornagy közbenjárására az ítéletet golyó általi halálra változtatták.

2

A miniszterelnök halálos ítélete nem csak Magyarországot, de a korabeli Európa közvéleményét is

megrázta. Elképzelhetõ az a rémület, mely az Újépület foglyain lett úrrá akkor, mikor szembesültek a

ténnyel: ha az uralkodóházat soha meg nem tagadó Batthyányt halálba küldték, akkor milyen sors vár

26

1 Urbán Aladár: Batthyány Lajosné visszaemlékezései. In: Századok, 115. évf. 1981. 3. sz. 616. old.

2 „Sohasem merült fel bennem, hogy Batthyány Lajos ítéletének vagy annak végrehajtásának enyhítésében a

legcsekélyebb részt is vállaljak, s nem hiszem, hogy az utóbbiban vétkes volnék, amikor nem vetettem el azt a

javaslatot, melyet Batthyány öngyilkossági kísérlete alkalmából egy orvosokból és hadbírókból összehívott bizottság

tett f. hó 6-án délelõtt. Ajavaslat kimondta, hogy ugyanaznap este lõpor és golyó által kell végrehajtani

az ítéletet. Mérlegelve, hogy az elítélt a nyakán ejtette a sebet, s ott volt bekötözve, ahol a hóhérnak a csomót

meg kell kötnie, az elítélt vérzése nyílván szemmel láthatóan újból megindul és beszennyezett volna maga körül

mindent, illetve valódi vagy színlelt gyengesége miatt a testet támogatni kellett volna, mindenképp, félõ

volt, hogy bár engedélyezték az ítélet nyilvános végrehajtását, annak kivitelezési módja megindította volna a

közönséget, amit mindenképp meg akartam akadályozni. Azon kívül, hogy igyekeztem még ezen végzetes október

6-i napon végrehajtani a halálos ítéletet Batthyány Lajos grófon, ez késztetett arra, hogy a végrehajtás

módjában olyan változtatásokat eszközöljek, melyeket megfelelõnek tartottam az adott körülmények között.”

Idézve Kempen altábornagy Haynauhoz intézett igazoló jelentésébõl. Kelt 1849. okt. 11. In: Urbán Aladár:

Batthyány Lajos gróf fõbenjáró pöre. Budapest, 1991. 137. old.

rájuk! Az igazságtalan ítélet már halála pillanatában életre hívta a volt miniszterelnök kultuszát. Érdekes

és egyáltalán nem közismert adalékot tudhatunk meg a kultusz természetérõl König Mór visszaemlékezéseit

olvasva, ki ezen a szomorú napon szintén az Újépület foglya volt. „Október 7-én vagy 8-án

történt, hogy azon szobába, hol én voltam, késõ este, bevezette a porkoláb Tóth Lõrincet, ismert jogtudósunkat.

Meghozták számára a szokásos katonaágyat s szalmazsákot. Lefekvés elõtt igazítni kezdte

fekhelyét, s amint a szalmazsákot felemelte, alatta a deszkán egy nagy sötétvörös foltot pillantott meg.

Megrémülve felkiáltott, mi ágyainkról felugrálván összefutottunk, meggyõzõdtünk, hogy az említett

folt aludt vértõl származott, s csakhamar megegyeztünk abban, hogy ezen az ágyon töltötte Batthyány

utolsó éjjelét, s hogy a szalmazsákot, melyre a nyakán ejtett sebbõl vére bõven kifolyt, félretették, de a

fanyoszolyával nem gondoltak, hanem, tán más ágy hiányában hamarjában ide hozták. A reggel bejövõ

porkoláb zavarba jött, véleményünket megerõsítette, de akkora már nyoma sem látszott a kifolyt vérnek,

mert még éjjel tollkéseinkkel lefejtettük, s tárcáinkba rejtettük a véres forgácsokat. Soká megõriztem

e gyászos emléket, de egy szigorú fogsági motozás alkalmával elvették tõlem – s felvilágosítást adni

vonakodván – többé vissza sem adták! Pedig kiszabadulásom után nejének vagy gyermekeinek szándékoztam

átadni e drága ereklyét!”3

Agrófné férje holttestének átvételével dr. Hausmannt, a család háziorvosát bízta meg. Akatonai hatóságok

azonban megtagadták, hogy a holttestet a családi sírboltba szállítsák. Akivégzés után a tetemet

– a katonai szabályok szerint három órán keresztül – a vesztõhelyen hagyták, majd a Rókus kórház halottasházába

vitték, ahol az a sors várt rá, hogy a kórház legszegényebbjeivel együtt egy közös sírgödörbe

dobják. Adiktatúra tudatosan akarta megfosztani a nemzetet még az emlékezés lehetõségétõl is. Szerencsére

akadtak bátor vállalkozók, akik felismerve a pillanat jelentõségét, gyors cselekvésre szánták el

magukat. Szántóffy Antal, józsefvárosi plébános már elõzõ nap „belekeveredett” az eseményekbe. Batthyány

grófné õt kérte meg, hogy adjon vigasztalást férjének a halál órájában. Aplébános azonban késve

érkezett, mivel Plante abbé, Batthyány rabtársának, Károlyi István gróf gyermekeinek nevelõje már

megelõzte, így csak egy pillanatra találkozott a volt miniszterelnökkel. Ám a tragikus eseményben való

27

Gróf Bathhyány Lajos kivégeztetése (Kovács Lajos rajza után, Vasárnapi Újság 1870. június 5.)

3 König Mór: Streith Miklós emlékezete. In: Boross Mihály: Gyászlapok a magyar szabadságharc történetébõl.

Székesfehérvár, 1880. 95–96. old. (a továbbiakban: König)

személyes érintettség nyilván megerõsítette õt abban az elhatározásában, hogy megmentse a gróf holttestét

a jeltelen megsemmisüléstõl. Ehhez azonban nagy bátorságra és az osztrák hatóságok kijátszására

volt szükség. A holtestet az éj leple alatt szabályosan ellopták. A kivégzés másnapján – a szigorú parancs

ellenére – a Rókus kórház igazgatójánál Szántóffynak sikerült kieszközölnie, hogy dr.

Hausmannal a Józsefvárosi temetõbe szállítsák a nevezetes halottat. Ám ez csak csel volt. A temetõben

a plébános megjátszotta, hogy az ásott sírgödör mérete nem megfelelõ, s tekintettel a késõ éjszakai órára,

megparancsolta a kórházi kocsisnak, hogy kövesse. A vámháznál felállított ellenõrzõ ponton visszafelé

már gond nélkül áthaladhattak. Gyorsan a mai Ferenciek terén lévõ ferencesek kriptájába hajtottak,

ahol Dank Agáp házfõnök, akit a plébános már elõzõleg értesített, felkészülten várt rájuk. Miután a halottas

kocsi elrobogott, gr. Batthyány Lajos miniszterelnök tetemét, néhány szerzetes jelenlétében, szerény,

csendes egyházi szertartás mellett eltemették. A sírhelyet csupán egy befelé fordított G. B. L. kezdõbetûket

feltûntetõ márványtábla zárta le. Ezt nyitották fel 1870 márciusában az ünnepélyes újratemetés

elõkészületeinek kapcsán.

A szabadságharcot követõ megtorlás és abszolutizmus éveiben csupán a szûk család és néhány beavatott

ismerte a ferencesek kriptájának titkát. A svájci emigrációból 1856-ban hazatért özvegy rendszeresen

felkereste a jeltelen sírhelyet, és tudomásunk van arról is, hogy ugyanitt Damjanich János özvegye

– aki Batthyányné közeli jó ismerõse volt – minden év október 6-án misét mondatott a szabadságharc

vértanúinak emlékére, természetesen a szándék nyilvánosságra hozatala nélkül.4 Bizonyára az

sem volt véletlen, hogy 1860. augusztus 15-én éppen a ferencesek templomában vezette oltár elé

Keglevich Béla gróf a miniszterelnök leányát, Batthyány Ilonát.

1870 január elején a kormány hivatalos lapja, a Pesti Napló szerkesztõsége vetette fel, hogy Batthyány

Lajos grófnak rendezzenek ünnepélyes temetést, mely tõle halálakor megtagadtatott. Ez a gesztus

jelzi, hogy az uralkodóval immár kiegyezést kötött magyar kormány igyekezett beilleszteni az

1848/49-es forradalom és szabadságharc vértanúinak és hõseinek emlékét az új rendszerbe. Ám ez nem

volt könnyû feladat, hiszen ezzel sértették Ferenc József érzékenységét, akinek – ugyan immár megkoronázott

magyar királyként – felelõssége nem volt vitatható a véres megtorlásokban. Ennek az ellentmondásnak

az áthidalására született az a megoldás, hogy a hivatalos temetés megrendezését nem a kormány,

hanem Pest város képviselõtestülete vállalta magára – mint késõbb 1894-ben Kossuth temetését

– s egy új közegészségügyi szabályra hivatkozva – elrendelte Batthyány Lajos gróf holttestének exhumálását

és újratemetését a pesti Kerepesi úti köztemetõben. A temetés megszervezésére felállított bizottság

Királyi Pál elnökletével, a miniszterelnök fiának, gróf Batthyány Elemérnek jelenlétében felnyitotta

a sírt, hogy megállapítsa a holttest azonosságát. „A sírbolt szabad terére kihozatván, a koporsó

teljesen széthullott; a tetem is már nagyon enyészetnek indult. Az elhunytnak szép nagy szakálla azonban

teljes épségben fennmaradt, s annak színe is bizonyossá tevé az ugyanazonosságot. Akoponya már

szétmállott, de még mindig meglátszik azon golyó helye, mely a nemes éltet kioltá. Ahulla fekete ruhába

volt öltöztetve, s az öltözetdarabok közül a posztó mellény maradt meg legjobb épségben. Azonban a

fekete bársony magyar kabát, melyben a vértanú elhunyt, szintén megismerhetõ.” – írja a korabeli jegyzõkönyv.

5

Az 1870. június 9-i gyászünnepélyt hosszas elõkészületek elõzték meg. Dacára a kényszerûen

visszafogott hivatalos állami megnyilvánulásoknak, a temetést az ország valódi nemzeti ünnepként élte

meg, s ezzel a nemzet önmagának szolgáltatott igazságot, ahogy ezt a Vasárnapi Újság már akkor megállapította.

Atemetést megelõzõ napon, június 8-án reggel 9 órától este 9-ig Batthyány Lajos gróf díszkoporsóját

a pesti ferencesek templomában ravatalozták fel. Június 9-én, a temetés napján az egész város

gyászba öltözött. Aközépületeken fekete zászló lengett, az üzletek zárva tartottak. Délután 1 órakor

a templom kapui bezárultak az emlékezõk elõtt és az ünnepélyes temetési szertartás kezdetéig a ravatal

magányos csendjében az özvegy átadhatta magát személyes emlékeinek és fájdalmának. A délután háromkor

kezdõdõ gyászszertartást Szabó József esztergomi kanonok vezette, a ferencesek nevében pedig

Piry Czirjék házfõnök emlékezett. Délután négykor százezres tömeg kísérte Batthyány Lajos földi

maradványait a Kerepesi temetõbe. A Vasárnapi Újság tudósítója a menetben látni vélte: Andrássy

Gyula miniszterelnököt, Eötvös, Horváth, Gorove, Kerkapoly és Szlávy minisztereket; Deák Ferencet,

aki egyszerû fekete magyar díszöltözetet viselt, és a képviselõház számos tagját pártállásra való tekintet

nélkül. A temetõben a Kerepesi út melletti sírkert délkeleti részén egy négyes fasor szélén, középma-

28

4 Pesti Napló, 18. évf. 1867. okt. 8. 232. sz. 3. old.

5 Vasárnapi Újság, 16. évf. 1870. ápr. 3. 14. sz. 171. old.

gasságú domb tetején, egyszerû márvány üregben helyezték örök nyugalomra az elsõ magyar miniszterelnök

földi maradványait. A díszes síremlék csak késõbb készült el Schickedanz Albert tervei alapján.

Volt még az ünnepségnek egy sajátságos jelenete is. Az Újépület oldalában, a miniszterelnök kivégzésének

színhelyén, azon a helyen, hol Batthyány térdelt, a fasor egyik fájára egy babérkoszorút, a másikra

egy gyászfátyollal bevont nefelejcsfûzért illesztett egy ismeretlen kéz. A babér felett egy kis olajmécs

lobogott. Ez az egyszerû, de jelentõs dísz a katonai laktanya oldalában, még sokáig látható volt.

Senki nem akart, vagy nem mert hozzányúlni. Elgondolkodtatóan hosszú idõ telt el azonban, míg a kivégzés

emlékhelyén 1926-ban végre felállították a Batthyány örökmécsest.

Batthyány Lajos miniszterelnök újratemetése jól tükrözi a dualizmus érzelmi ellentmondásosságát.

Ahivatalos politika szereplõi csupán magánemberként vehettek részt egykori politikustársuk búcsúztatásán.

Az ünnepélyes temetés egyházi keretek között zajlott, a politikai élet szereplõi nem kívántak

megnyilvánulni. Ám Batthyány politikai szerepét nem lehetett megkerülni. Piry Czirjék ferences házfõnök

beszédével igyekezett beilleszteni a volt miniszterelnök alakját a dualizmus rendszerébe. Személyében

a kiegyezéssel megvalósult alkotmányosság nemzeti vértanúját látta: „Az immár üres sírbolt az

utódokat a király, a haza és az alkotmány szeretetére kell hogy emlékeztesse, mert bizonyos, miszerint õ

híve volt a fejedelemnek, lángolva szerette hazáját, melynek alkotmányáért kész volt elleneitõl a halált

elfogadni és meghalt. Ez a halál azonban nem bosszúért kiált, hanem a béke és a szabad alkotmány áldásaiért.

Áldozat volt, s ez az áldozat meghozá, s hiszem, hogy még teljesebben meghozandja a békés

kifejlés gyümölcseit.”6 Bár hivatalosan a fõváros volt a temetés gazdája, június 9-én nemcsak a városháza

tornyán, az egyetemen, a Nemzeti Színházon és a Nemzeti Múzeumon, hanem a királyi kúrián és

az országházon is lengett a fekete gyászlobogó.7 Jókai, az 1848. március 15-i forradalom egyik fõszereplõje,

az ellenzéki Hon hasábjain kért bocsánatot a maga és az akkori radikális márciusi ifjak nevében

a mártír miniszterelnöktõl. „Itt találkozunk most a ravatal mögött azon idõk heves fejû szóvivõi, kik

Batthyány politikáját rostáltuk akkor, a radikál lapok emlékezetes írói: „Te” is, „Õ” is, és – hadd üssem

meg mellemet – „én” is. És kalaplevéve megyünk a koporsó után ugyanazon az utcán végig, amelyen

huszonegy év elõtt utcai tûntetést láttunk Batthyány politikája ellen. És Isten látja lelkünket, hogy szívünkbõl

jön a mostani nyilatkozat, mint szívünkbõl jött az akkori. És hálát adhatunk érette Istennek,

hogy így van; hogy oda jutottunk, miszerint mindenki átlássa hazánkban, hogy országunkat csak egy

becsületes béke, s szabadelvû, bátor és erélyes elõrehaladás politikája tarthatja fenn.”8

A nemzeti kegyelet másik kiemelkedõ megnyilvánulása volt ugyanebben az évben halottak napján,

az un. „Kilencek” közös sírja fölé emelt emlékmû ünnepélyes átadása. Kikrõl is van szó tulajdonképpen?

Csupán kilenc vértanúról a szabadságharcot követõ rémuralom és az 1850-es évek eleji titkos

szervezkedések mintegy 151 áldozata közül. Az említett kilenc kivégzett mártír jeltelenül feküdt a Józsefvárosi

temetõ elhagyatott szegletében, és onnan mentette meg õket Damjanich Jánosné, az aradi

vértanú özvegye a végsõ elfeledéstõl, mindjárt a kiegyezés évében. 1867-ben a kilenc áldozatot egy közös

sírba helyeztette át a Kerepesi temetõbe. Még ugyanebben az évben kezdeményezte egy síremlék

felállítását is, ez azonban az éppen kiépülõ új alkotmányos rend keretei között csak nagy nehézségek

árán valósult meg. Végül a síremlék Batthyány újratemetésének évében, 1870 halottak napján került átadásra.

E halottak napi megemlékezésen, bár országos politikai jelentõségét tekintve tán kisebb horderejû

volt, mint négy hónappal korábban Batthyány miniszterelnök újratemetése, mégis óriási méretû,

1848-as szellemû, nemzeti érzelmû, ellenzéki demonstráció bontakozott ki. Az emlékbeszédekben elsõsorban

a kiegyezés rendszerének kritikája fogalmazódott meg.

Asíremlék avatására a menet a Ferenciek terén gyülekezett. Akülönféle egyletek csoportjai 18 egyleti

zászló alatt gyülekeztek. Ahon tudósítása szerint a résztvevõk: elsõsorban a munkásegyletek képviselõi,

a pesti Nemzeti Dalkör, a Pesti Népkör, az egyetemi ifjúság tagjai, valamint 48-as honvédek, és

megszámlálhatatlan, pusztán együttérzését kifejezõ polgár mintegy 40 ezer fõs tömeget alkotott. A sírkertben

Vidats János mondott beszédet, név szerint felelevenítve az itt nyugvó kilenc kivégzett alakját.

Szavaival azonban nem rejtette véka alá közjogi ellenzékiségét sem: „De az emlék végre áll, dacára

minden ellenkezõ törekvésnek, nem jeltelen többé vértanúink sírja. Emelé e kõemléket a kegyelet fillé-

29

6 Vasárnapi Újság, 16. évf. 1870. jún. 12. 24. sz. 300. old.

7 Vasárnapi Újság, 16. évf. 1870. jún. 12. 24. sz. 291. old.

8 A hon, 8. évf. 1870. jún. 9. 130. sz. 1. old.

reibõl a honleányi kegyelet. Emelé az elnyomott nemzet nevében, az ország sáfárai helyett.”9 Beszédének

egy másik részlete igen szemléletesen jeleníti meg a kiegyezéssel létrejött, ám ellentmondásokkal

terhes új alkotmányos államberendezkedéshez fûzõdõ érzelmi kettõsséget. Ennek az ellentmondásnak a

gyökere pedig visszanyúlik a szabadságharchoz, és egy személyben, Ferenc Józsefben testesül meg. A

szónok tanulságos hasonlata szerint az 1849-es hõsöknek azért kellett meghalniuk, mert „õk a magyar

királyt védték az osztrák császár ellen, ki daczára annak, hogy egy személy volt a magyar királlyal,

mégis pártot ütött a magyar király ellen.”10A megemlékezés keretében ezután Lendvay Márton, a Nemzeti

Színház tagja Jókai ez alkalomra írt költeményét szavalta el. Ezt követõen Simonyi Antal fényképész

beszélt arról, hogy a nyugaton immár diadalmaskodó demokrácia vívmányai – reményei szerint –

egykor Magyarországra is elérkeznek. Ezzel a kijelentésével nyíltan a dualizmus kormányának tevékenységét

bírálta. Az ünnepség ellenzéki jellegére utal, hogy a résztvevõk hangos bekiabálásokkal

Kossuthot éltették, végül a Szózat eléneklésével zárták a megemlékezést.

Batthyány újratemetése és a halottak napi megemlékezés eseményeit és sajtóvisszhangját vizsgálva

meg kell állapítanunk, hogy bár a dualizmus kormánya hivatalosan a volt miniszterelnök temetését sem

vállalhatta, mégis a politikai elit, pártállásra való tekintet nélküli, „néma” részvétele a temetésen országos

méretû politikai megemlékezéssé emelte azt. Ezzel szemben a „Kilencek” síremlékének felavatása

– bár óriási tömeget vonzott – a közjogi ellenzék „elszigetelt” demonstrációjának számított az adott politikai

körülmények között.

30

Batthyány Lajos exhumálása (Vasárnapi Újság 1870. június 5.)

9 A síremlék felirata a kivégzettek felsorolása alatt a következõ: „Hazánk önállósága és függetlensége –

1849-ben a kényuralom által kivégeztetett, s e sírban együtt hamvadó – kilencz vértanujának emlékül, elnyomott

nemzetünk helyett, a honleányi kegyelet.” In: Vasárnapi Újság, 16. évf. nov. 6. 45. sz. 579. old. A kormánypárti

Pesti Napló szerint „csakis szélsõbaloldali emberektõl telhetett ki, hogy mindnyájunk halottainak a

pártkülönbséget nem ismerõ közkegyelet útján emelt sírkövére ezen ügyefogyott párttöredék esetlen politikai

jelszavait firkálják fel” Pesti Napló, 21. évf. 1870. okt. 7. 243. sz. 2. old.

10 Pesti Napló, 21. évf. 1870. nov. 2. 264. sz. 1–2. old.

De ki is volt tulajdonképpen ez a kilenc, a köztudatban mára már szintúgy méltatlanul feledésre ítélt

áldozat? Egészen különbözõ okok vezették õket a vesztõhelyre, a közös bennük csupán az, hogy mindnyájan

a rémuralom parancsára váltak a szabadságharc megtorlásának áldozataivá.

Közülük elsõként Streith Miklós, vértesboglári katolikus plébánost lõtték agyon az Újépület melletti

téren, még az október 6-i kivégzések elõtt, szeptember 5-én. Bûne csupán az volt, hogy annyi más társával

együtt a szószékrõl kihirdette a függetlenségi nyilatkozatot – az országos rendelet kihirdetését

egyébként a püspök utasításba adta – s a vád szerint híveit a népfelkelésben való részvételre buzdította.

A szabadságharc mellett valójában inkább káplánja, König Mór, a késõbbi székesfehérvári kanonok

agitált, akit egy személyes sértettségbõl eredõen a feltüzelt helybeliek jelentettek fel az osztrák hatóságoknál.

Streith Miklós csupán törvényes igazságszolgáltatást kért káplánja számára, mire õt is letartóztatták

1849. augusztus 17-én. A foglyokat elõször Székesfehérvárra, majd a pesti Újépületbe szállították,

ahol szeptember 4-én hirdettek ítéletet. Az ártatlan plébános halálos ítélete óriási megdöbbenést

keltett a foglyok között. Aszintén az Újépületben raboskodó Batthyány Lajos miniszterelnök izgatottan

kérte König Mórt, hogy számoljon be perük és ítéletük körülményeirõl. Kettõs halálos ítélet született,

ám a fiatal káplán ítéletét kegyelem útján 15 évi vasban letöltendõ fogságra változtatták. Végül

1854-ben szabadult a königgrätzi várbörtönbõl. Az 1870-es években a halottak napi sajtótudósításokban

többször felmerült, hogy a közvélemény Streith Miklósról a nevén kívül semmit nem tud, még azt

sem, hogy milyen indokból végezték ki. Az ismeretlenségrõl végül König Mór rántotta le a leplet, mikor

1880-ban megírta egykori plébánosa vértanúságának történetét, emléket állítva a ritka jellemû férfiú

bátor helytállásának. Az ítélet, bár a plébánost is váratlanul érte, lelkileg mégsem törte össze. Bátran

nézett szembe a halállal. „Uraim, kezökben vagyok, megölhetnek, de ha már meg kell halnom, engedjék,

hogy mint becsületes ember halhassak meg!”11 Három nap haladékot kért azért, hogy temploma vagyonáról

és tartozásairól rendelkezhessen. „S ezen iszonyú percben oly rendkívüli lelkierõt fejtett ki

ezen ritka jellemû férfiú, hogy bámulatra ragadtatta bíráit, s az agg elnök szemében könnyeket láttam

csillámlani”12 – emlékezett vissza káplánja, akinek megfigyelése talán nem volt alaptalan, hiszen a plébános

kivételes engedményként 6 óra haladékot kapott, s az is érthetetlen, hogyan engedélyezték egyik

rokonának, hogy a holttestet elszállítsa. A kivégzés elõtt két órával a káplán még meglátogathatta plé-

31

Batthyány-gyászünnepély: A temetési menet a Nemzeti Múzeumnál (Vasárnapi Újság 1870. június 5.)

11 König, 80. old.

12 König, 79–80. old.

bánosát. „A mély vallásosságú pap a szentségek felvétele után még erõsebb lett, s a tiszta lélek leírhatatlan

kifejezésével, – most is velem foglalkozva, – mondá: „Ne aggódjék kemény ítélete felett, 15 év

vagy 1 év az mindegy, ön szabad leszen, s még jobb napokat fog látni! – Én nyugodtan halok meg! –

Emlékezhetik ön hányszor vitt engemet chronicus bajom a sír szélére, azt gondolom, a roham most igen

erõs, s bele veszek! Elleneimnek szívbõl megbocsátok, hisz õk nem tudták, mit csináltak!” Midõn látta,

hogy a porkoláb távozásomat sürgeti, átvette tõlem a kis feszületet, s az általam összehajtott fehér kendõt,

s még egyszer megszólalt: „A feszületet visszahozza a porkoláb, s megmondom majd a katonáknak

lõjenek szívembe, s a kendõt is visszakapja ön.”13 – Ezután keblére szorított, megcsókolt, s végszava

volt: „Imádkozzék érettem!”14

A„Kilencek” közül a második áldozat, a lengyel származású Abancourt Károly Dembinszky hadsegédeként

szolgált. 38 évesen 1849. október 20-án Pesten, az Újépület mellett bitófán végezték ki Giron

Péterrel és Woronieczki Mieczyslaw lengyel herceggel, a szabadságharc lengyel ezredesével együtt,

akinek sírja fölé 1877-ben emelt emlékmûvet a magyar ifjúság szintén a Kerepesi temetõben.

A harmadik, Giron Péter Aachenbõl származó bécsi illatszergyáros volt, akit az 1848. október 6-i

bécsi forradalom egyik vezéreként és a magyar szabadságharc német légiójának parancsnokaként végeztek

ki 51 éves korában. Felesége és gyermekei ott álltak a sír mellett1870 halottak napján.15

A „Kilencek” között kétségtelenül legismertebb Szacsvay Imre neve, kit 31 évesen 1849. október

24-én szintén az Újépület melletti téren akasztottak fel Perényi Zsigmond báróval, a fõrendiház volt elnökével

és Csernus Manó, pénzügyminisztériumi hivatalnokkal együtt. A nevezetes bihari család szülötte

a reform országgyûlések híres ellenzéki politikusának, Beöthy Ödönnek az oldalán, annak hivatalos

írnokaként már részt vett az 1839/40. évi országgyûlésen. Ezt követõen 1840-tõl szülõvárosában,

Nagyváradon ügyvédi irodát nyitott, és a reformellenzék tagjaként aktívan bekapcsolódott a vármegyei

politizálásba, a Védegylet váradi fiókját vezette. 1848-ban két nappal a pesti forradalom elõtt „Le

Apponyival, le Metternichhel, vesszen az abszolutisztikus kormány!” feliratú röplapokkal árasztotta el

Nagyvárad utcáit. Az 1848. júniusi képviselõválasztásokon elsöprõ többséggel õ lett a város elsõ népképviseleti

országgyûlési követe. Az országgyûléssel Debrecenbe ment, ahol 1849 januárjában Gorove

István, a dualizmus késõbbi minisztere, és Hunfalvy Pál mellett az országgyûlés jegyzõjévé választották.

Mindvégig Kossuth bizalmi emberének számított, alapító tagja volt az ország függetlenségét követelõ

Radikális Pártnak. Tudatosan alakította sorsát. Tagja volt a Függetlenségi Nyilatkozat szerkesztõ

bizottságának, a ház elnökétõl pedig saját maga kérte, hogy jegyzõként ellenjegyezhesse, és az ünnepi

ülésen felolvashassa a Habsburg ház trónfosztását kimondó nyilatkozatot. Atudatos vállalás mártíromságában

is fellelhetõ. „E népért éltem és e hazában akarok meghalni.”- válaszolta, mikor Kossuth magával

hívta az emigrációba. „Csak egy tollvonás volt a bûne” hirdeti az 1907. március 15-én felállított

szobra Nagyváradon, mely a magyarság március 15-i megemlékezéseinek ma is legfõbb színtere. Az

országgyûlés jegyzõi kara, felváltva Nagyváradon illetve Budapesten, évente emlékezik meg róla halála

évfordulóján. Az elveiért és hazájáért bátran halni kész, becsületes fiatal jurátus példájára a XXI. század

embere is méltán tekinthet. Bírái elõtt tiszta lelkiismerettel állt meg, az árulás vádját pedig határozottan

visszautasította. „Nem bûn az, ha valaki szereti népét, és hazájáért munkál.”16 Búcsúlevelét testvéröccséhez

címezte: „Meghalok, ha kell, lelkem nyugodt, vétek sohasem terhelé, minden bûnöm az,

hogy képviselõi kötelességemet elébe tettem saját személyemnek. Édesapám kezeit és titeket kedves

testvéreim ezerszer csókollak, az utolsó óra csendes és mély fontolgatásai közben kérlek, hogy emlékezzetek

rám, de ne sirassatok! Még egyszer és örökre Isten veletek és áldás mindnyájatokra! … Holnap

már édesanyámnál leszek, õ nála, ki engem az életben a legjobban szeretett.”17

Az ötödik áldozatot, Csernyus Emánuelt, a 41 éves pénzügyminisztériumi tanácsost szintén 1849.

október 24-én végezték ki. Bûne mindössze annyi volt, hogy követte a kormányt Debrecenbe, ahol

Duschek pénzügyminisztersége alatt is folytatta munkáját. Egyszerû hivatalnok volt, „ki bizony vizet

32

13 A kendõt a káplán nem kaphatta vissza, hiszen a szerencsétlenül járt plébános az elsõ sortûz után még életben

maradt, így végül közvetlen közelrõl kellett fejbe lõni. Az iszonyatos jelenetet König Mór az ablakból nézte

végig.

14 König, 83–84. old.

15 Vasárnapi Újság, 16. évf. 1870. nov. 6. 45. sz. 581. old.

16 Varga János: Szacsvay Imre. In: Élet és Tudomány, 1959. 1. sz. 6. old.

17 Vahot Imre: Szacsvay Imre. In: Halász István: Az 1848- és 1849-diki magyar szabadságharc kitûnõbb vértanúinak

emlékkönyve. Pest, 1873.

nem zavart, kötelességét a bureuban csöndesen és pontosan teljesítette, összeadott és kivont, de forradalmi

eszméktõl éppen nem duzzadozott.”18 Ezért is keltett halálhíre óriási megdöbbenést. A kortársak

közül sokan úgy vélték, csupán tévedésbõl, névelírás következtében végezték ki. Ám valójában azért

kellett meghalnia, hogy példa legyen: így jár az a hivatalnok, aki a császár iránti hûség útjáról lelép.

Ezenkívül a vádirat kémkedéssel is gyanúsította.

A hatodik, Kolosy György, akit 24 évesen 1850. január 23-án végeztek ki szintén a pesti Újépület

melletti téren. Kolosy egyetemi hallgatóként 1848. szeptember 28-án részt vett a fõvárosba érkezõ császári

biztos, Lamberg gróf meggyilkolásában. Aszabadságharc alatt hadnagyként szolgált Bem seregében,

Erdélyben, majd 1849. január 1-tõl Komáromban volt fõhadnagy, júniusban pedig már századosként

szolgált a felsõ-tiszai honvéd seregben. A fegyverletétel után elõször bujkált, majd a megszálló

osztrák hatóságoknál önként jelentkezett. Emlékét és nevét a fõvárosban tér örökíti meg.

Az utolsó három áldozatot, Jubál Károlyt, Noszlopy Gáspárt és Sárközy Sándort 1853. március 3-án

egy idõben akasztották fel a Mack-féle mozgalomban való részvételért. Emléküket a Ludovika udvarának

burkolatában elhelyezett, a bitófák helyét jelképezõ keresztbetét örökíti meg. Közülük tán

Noszlopy Gáspár a legismertebb, akinek alakja már a szabadságharc alatt legendássá vált. 1849 márciusában

Noszlopy megbízást kapott Kossuthtól, hogy Perczel majdani hadmûveleteinek támogatására

népfelkelést szervezzen Somogy megyében. Fivérével, Noszlopy Antallal 15 ezer felkelõt mozgósított

és május 1-jén, Kossuth kormánybiztosaként, katonáival bevonult Kaposvárra, és ezzel a megyét három

hónapra felszabadította az osztrák csapatok alól. 1849. július végén azonban csapataival visszavonulni

kényszerült Komárom felé. A fegyverletétel után 1850 áprilisáig bujdosott, majd elfogták. Az ítélethozatal

elõtt azonban sikerült megszöknie, így távollétében ítélték halálra. Nem sokkal ezután felvette a

kapcsolatot azzal a társasággal, amely Mack József, volt honvédezredes vezetése alatt országos méretû

titkos felkelést készített elõ. Önálló kezdeményezésének tekinthetjük, hogy 1852 nyarán a Kecskemétre

utazó császár elfogását tervezte, ám tervét idõ elõtt leleplezték. Õ maga elmenekült a Dunántúlra, ahol a

Bakonyban bujkált és szabadcsapatokat szervezett. Csak 1852. november 16-án tudták elfogni. Fogságából

másodszor is megszökött, de hamarosan újra elfogták és most már nem tudott megmenekülni az

ítélet végrehajtása elõl. Noszlopy bátran halt meg: „Engem felakaszthatnak, de a szabadságot nem! Annak

fája a mi vérünkbõl fog felnõni!”19 Még az ítélet felolvasása után is szónoklatot intézett a kivégzés

helyén összesereglett néphez, ám szavait végül elnyomta a katonaság dobpergése. Sárközy Sándor tevékenységérõl,

akit az ítéletben Noszlopy társaként tûntették fel, nem sokat tudunk.

Jubál Károly élete talán közismertebb. Pályája tudományos vonalon indult. A bécsi politechnikum

elvégzése után annak tanársegéde lett. 1846-ban tért vissza Pestre, ahol a József Ipartanoda rajzi tanszékének

tanárává nevezték ki. A szabadságharc alatt belépett a honvéd seregbe is, de elsõsorban Kossuth

gyermekeinek nevelõje volt. Abukás után a Kossuth családhoz csatlakozott és Kossuth nõvérének

gyermekeit tanította. Így érthetõ, hogy õ is részesévé vált a Mack-féle titkos összeesküvésnek, melynek

felgöngyölítése során Kossuth nõvéreivel együtt 1851. december 1-én tartóztatták le és a pesti Újépületbe

szállították. A Kossuth család nõtagjait számûzték, õt viszont halálra ítélték.

E kilenc kivégzett, a szabadságharcot vérbe fojtó abszolutizmus kilenc áldozata, nagyrészt nem is ismerhette

egymást. A közös bennük az a nemzeti ügy, melyért készek voltak meghalni. Sorsuk a halál

után fonódott össze a Damjanichné által emelt közös sírban, mely alkalmat és lehetõséget adott az utókornak

az emlékezésre, a 48-as hõsök megsiratására. Az 1870-es években a vértanúk síremléke, ahogy

a kiegyezés után nevezték, az ifjúság zarándokhelyévé vált. Kevéssé ismert és feldolgozott az a tény,

hogy a Kerepesi temetõben a kilencek sírjánál az egyetemi ifjúság minden év halottak napján, a március

15-i ünnepségekhez hasonló, rendszeres – aktuális politikai kérdésekkel áthatott – megemlékezéseket

tartott. Így vált a megtorlás áldozatai közül véletlenszerûen kiemelt kilenc vértanú alakja a késõbbi dualizmus-

kori nemzedék összetartozásának, nemzeti tudatának formálójává.

33

18 Vasárnapi Újság, 16. évf. 1870. nov. 6. 45. sz. 579. old.

19 Vörös Károly: Noszlopy Antal visszaemlékezései. In: Századok, 1953. 87. évf. 2–3. sz. 341. old.

2007. szeptember 7-én nyílt meg Székesfehérvárott a Fekete Sas Patikamúzeumban kiállításunk

gróf Batthyány Lajos születésének 200. évfordulója tiszteletére „A magyar Egmont” címmel. A kiállítás

Batthyány Lajos elsõ felelõs magyar miniszterelnök utolsó éveinek Fejér megyei állomásait mutatta

be a szemtanúk elbeszélése segítségével és a Balassi Bálint Kulturális Intézet támogatásával. Ezek a

helyszínek ma is látogathatók, ma is megállhat egy percre bárki a sukorói református templom, az 1848.

szeptember 28-ai haditanács helyszíne, vagy a martonvásári Brunszvik-kastély, a fõhadiszállás épülete

elõtt.

A pákozdi csata reggelén gróf Batthyány Lajos tárgyalt Jellasics horvát bánnal a székesfehérvári

püspöki palotában, majd Ikervárra, birtokára indult. Miközben Pákozdon már dörögtek a fegyverek,

Csóron még beszélt Szõgyény-Marich Lászlóval. Errõl Fejér megye késõbbi fõispánja szólt emlékirataiban.

1849. január 3-án a Deák Ferenc vezette küldöttséggel Bicskén járt, Batthyány Kázmér kastélyában

(akkor Windisch-Grätz fõhadiszállása itt volt). A követség történetérõl Deák Ferenc emlékezett, s ezt

Csengery Antal rögzítette (közölte az 1878-as Budapesti Szemlében). Innen Pestre utazott, sógora, Károlyi

György házában fogták el, 1849. január 8-án. Az elfogatás tanúi a háziak, gróf Károlyi Györgyné,

Zichy Karolina és fia, gróf Károlyi Gábor (visszaemlékezését Eötvös Károly közölte).

Több más letartóztatottal együtt érkezett újból a miniszterelnök megyénk területére: egy éjszakát

(1849. április 24.) Martonvásáron, s a következõt Székesfehérváron a püspöki palotában töltötte útban

Laibach felé. Martonvásár még egyszer nyújt szállást Batthyány Lajos számára: Pestre visszaérkezõben

a fogolytranszport tagjaként az utolsó börtönön kívüli éjszakát itt töltötte 1849. szeptember 11-én. A

végzetes útról Barsi (Naumann) József, bicskei plébános számolt be Utazás ismeretlen állomás felé címû

emlékiratában.

Az emlékezéseket egymás mellé téve apró történelmi körülmények megvilágosodnak, utólagos magyarázatok,

a közvélekedésben is meggyökeresedett vélemények megdõlhetnek. A kort a kiállítás természetesen

egyéb dokumentumokkal, korabeli és mai képekkel szemléletesebbé tette. Itt most ezekbõl

az eszközökbõl csak magukat az emlékezéseket és Gelencsér Ferenc fotómûvész néhány mai felvételét

használhatom. Azt hiszem azonban, hogy ez a képzeletbeli utazás – amelyet azonban a kiállítás elõkészítéseként,

majd egy emléktúra keretében kedves érdeklõdõ múzeumbarát körrel a valóságban is végig

jártunk 2007. október 7-én – a Batthyány-emlékévet személyes ügyünkké is avatta. Úgy véltük ezután,

hogy ez lehet a gróf Batthyány Lajos mártír-miniszterelnök 200. születésnapjára, és mártír-halálára való

emlékezés igazi eredménye.

Az 1848. szeptember 28-ai, meghatározó történelmi eseményekkel zsúfolt nap nagyon sok szempontból

érdekes és személye miatt is jelentõs tanúja volt Wesselényi Ferenc. A liberalizmus gondolkodója,

a híres bálványozott és támadott ellenzéki vezér egyik utolsó Magyarországon írott levelét õrzi a

székesfehérvári Szent István Király Múzeum gyûjteménye. E levél 1848. szeptember 28-án este íródott

Batthyány Lajosnéhoz. A miniszterelnök feleségét Wesselényi tudósította a Pesten történtekrõl, a nap

legnagyobb és mondhatjuk, hogy a szabadságharc, valamintWesselényi élete szempontjából sorsdöntõ

eseményérõl, Lamberg altábornagy meggyilkolásáról. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy a fegyveres harc

elkerülhetetlen mindkét harcoló fél szempontjából, s ez a tény volt az, amiWesselényit végképp megfélemlítette.

Másnap, a pákozdi csata napján kedvelt gyógyhelyére, Gräfenbergbe utazott, s onnan

1850-ben már csak meghalni tért haza. Wesselényi levele ezen történelmi körülmények között egyéni

állásfoglalását, a Lamberg gyilkosság elítélését és a Batthyány Lajos törekvései sikeréért való aggodalmat

híven tükrözi, s még sok mûvelõdéstörténeti adalékkal is szolgál.

A reformmozgalom legendás vezére és stratégája 1848 õszére már kiszorult a politikai életbõl: kiszorult

és kiszorították. 1843-ban, utolsó nagy politikai mûve megírásakor magát „polgári halott”-ként

jellemezte: „Polgári halott szólal meg ezennel lelki s testi csapások és akadályok által tevési körébõl kivetve.”

1 A diagnózis több szempontból is pontos. Elõször is orvosi értelemben: Wesselényi egészsége

ekkorra megromlott. Az ellene konstruált felségsértési per folyamán és 1839. évi elítéléskor már állan-

34

1 Báró Wesselényi Miklós: Szózat a magyar és szláv nemzetiség ügyében. Bp. 1992. 15. old.

dó orvosi segítségre szorult. Fogságát is megszakították két hónap után, hogy Gräfenbergbe utazhasson

gyógykezelésre. Ezen engedelem kivívásában barátainak, Deák Ferencnek és Széchenyi Istvánnak

nagy szerepe volt2. Mint három évre elitélt, természetesen szigorú rendõri felügyelettel hagyta el 1839.

április 11-én a budai laktanyát, börtönét. Ekkor már bal szemére nem látott, majd 1844-ben teljesen

megvakult3.

Gräfenberg, ez a Wesselényi korában oly divatos morva-sziléziai fürdõhely a korszakban, Vinzenz

Priessnitz4 (1799–1851) orvos neve pedig mindannyiunk elõtt ismert a köznévvé vált „priznic”-szóból.

A báró 1843-ig itt tartózkodott, s ide húzódott vissza 1848 szeptemberében is. Kedvelt gyógyhelyén

maga kezdeményezte a kaszinó, a vízvezeték, az uszoda és a Priessnitz-emlékmû építését5, amelynek

négysoros feliratát a hálás magyar betegek nevébenWesselényi kérésére Vörösmarty Mihály fogalmazta6.

1847-ben politikai értelemben is „divatból kiment cikk”-ként jellemezte önmagát7. A reformkori

hõst õszintén tisztelték benne, de 1848-ban már nem találták a helyét a politikában. Madarász László

szerint: „Wesselényi kivívta a gyõzelmet, midõn az abszolutizmus megtörött.”8

1848 nyarán még fontos szerepet vállalt az unió, a Partium visszacsatolása, illetve az erdélyi jobbágyfelszabadítás

ügyében9, de a szeptemberi események már megfélemlítették. Wesselényi nem csupán

politikai, hanem emberi szempontból is magányossá vált: Kossuth a vak embert augusztusban megvárakoztatta

és fagyosan bánt vele, Széchenyi elborult elmével szeptember 5-én Döblingbe távozott.

Eötvös József is e napokban hagyta el hazáját10. E levél megírásának napján, vagy az elõtte volt éjszakán

mondta elWesselényi utolsó beszédét11, amit igen zokon vettek tõle abban a helyzetben, amikor az

ország Jellasics betörése és a fõvároshoz való közelítése miatt a fegyverkezés lázában égett. Elmondta

ugyanis, hogy hiába a nagy hazafias lelkesedés, az ország kétségbeejtõ helyzetben van. Csak a törvényesség

útján való megmaradás oldhatja meg a helyzetet, a fegyveres harc semmiképpen sem.Wesselényi

a székesfehérvári múzeumi gyûjteményben található levelet 1848. szeptember 28-án, csütörtökön

este írta Pesten, s másnap, a pákozdi csata napján vitte el a posta Szombathelyen át Ikervárra. Valószínûleg

a levél megírása elõtt kereste fel Kossuthot, s közölte vele elutazását12. Akézbesítés napján a vak

fõúr is elutazott Gräfenbergbe, ahonnan már csak meghalni tért vissza 1850-ben.

Batthyány grófné szeptember 25-étõl már Ikervárott tartózkodott, s a felgyorsult események közepette

híreket várt a pesti helyzetrõl és férje felõl is. Szerencsére ekkor még levélben tudósították egymást

az emberek: ez volt a legfrissebb és a legszemélyesebb módja is a tudósításnak, hiszen a leíráskor

az író a saját véleményét is kifejthette. A tollforgató emberek éltek is ezzel a lehetõséggel: visszaemlékezések

szerint naponta több órát töltöttek levélírással azért, hogy családtagjaikat és ismerõseiket a legfrissebb

eseményekrõl értesítsék. Wesselényi maga is híres volt kiterjedt levelezésérõl13. Nem véletlenül

35

2 Takács Péter: Egy barátság születése (Wesselényi és Deák). In: Elõadások és tanulmányok Wesselényi Miklósról.

Erdélytörténeti Könyvek I. Szerk.: Takács Péter. Debrecen 1997. 105–113. 112–113. old; Fónagy Zoltán:

Bevezetés. In: Magyar Szabadelvûek, Wesselényi Miklós. Budapest, 1998. 16. old.

3 Trócsányi Zsolt: Wesselényi Miklós és világa. Bp. 1970. 225. old.

4 Veress Dániel: Wesselényi Miklós. Bp. 1983. 265. old.; Hangay Zsolt: 19 történelmi arckép a 19. század magyar

történelmébõl. Bp. 1991. 40. old.

5 Trócsányi Zsolt i. m. 207. old.

6 Veress Dániel: Wesselényi Miklós. Bp. 1983. 152. old.

7 Trócsányi Zsolt 1970. 231. old; Veress Dániel 1983. 171. old.

8 Idézi Trócsányi Zsolt 1970. 239. old.

9 Fónagy Zoltán 1998. 18. old.; Egyed Ákos: Wesselényi Miklós feladatvállalása 1848 tavaszán. In: Elõadások

és tanulmányok Wesselényi Miklósról. Erdélytörténeti Könyvek I. Szerk.: Takács Péter. Debrecen 1997.

75–85. old.

10 Spira György: A pestiek Petõfi és Haynau között. Bp. 1998. 359. old.

11 Trócsányi Zsolt: 1970. 250. old.; Fónagy Zoltán 1998. 19. old.; Veress 1983. 180. old.

12 Wesselényi egy késõbbi Kossuth Lajoshoz írt, 1848. október 16-ai levelében utal erre a találkozásra. Közli:

Fónagy Zoltán 1998. 179–180. old.

13 Fónagy Zoltán 1998. 21. old.

14 Takács Péter 1997. 105–113., 105. old.; A levelezés divatjáról ld.. Splény Béla ... emlékiratai. I.–II. Bp. 1984.

II. 88. old.

Wesselényi a levélben igen lesújtó véleményt alkot a szeptember 28-án történt „gyalázatos tettrõl”,

Lamberg meggyilkolásáról. Gróf Lamberg Ferenc, altábornagyot, pozsonyi hadosztályparancsnokot,

móri birtokost királyi biztosként küldte a császár szeptember 25-ei megbízólevele Magyarországra az

„összes Magyarországon található csapatok parancsnoká”-vá kinevezve. Akinevezéssel kapcsolatban

Lamberg is felvetette szeptember 27-én, hogy intézkedéseinek a már Fehérvárt is elfoglaló Jellasics bán

nem fog engedelmeskedni15. Errõl annyit tudhatunk, hogy valóban nem örültek Jellasics táborában

Lamberg kinevezésének és az ellenségeskedés megszüntetésének. Ezt a manifesztumot Jellasics bánnak

Bubna õrnagy követként hozta. A dátum kérdésében ellentmondanak a források: Dahlen szerint ez

szeptember 28-án16 történt, Hompech szerint 27-én17. Abban azonban mindkét forrás megegyezik,

hogy Lamberget a táborba várták, s õk is azt tartották: nem lesz ellenségeskedés.

Lamberg altábornagy a megbízatást elvállalta és Budára indult. Találkoznia kellett ugyanis a miniszterelnökkel,

hiszen olyan kéziratokat hozott, amelyeket az ügyvezetõ miniszterelnökkel kellett

ellenjegyeztetni. Tegyük itt hozzá: olyan iratokat, amelyek aláírására törvénytelenül akarta a bécsi udvar

rákényszeríteni (pl. Majtényi helytartói kinevezését, holott a helytartói hivatalt eltörölték)18, s amelyeket

csak a Lamberg halála utáni éjszakán kapott meg a miniszterelnök. Érdekes az is, hogy bár a fõparancsnok

kinevezését is az ellenjegyzéshez kellett volna kötni, nem mellékeltek az errõl szóló levélhez

olyan okmányt, amit alá kellett volna Batthyánynak írni.19

A miniszterelnök szeptember 27-én értesült Lamberg kinevezésérõl, s azt a király elvárásai szerint

„jó szándékú rendelet”-ként értelmezte, tehát örömmel fogadta a kibékítés kísérletét. Egy másik levélben

arról tudósította István nádor a miniszterelnököt, hogy Lamberg a táborba megy, ezért Batthyány

még aznap délután a sereghez indult20. Jól ismerte Lamberget21, s kinevezését az egyetlen lehetõségnek

tekintette arra, hogy Jellasicsot megállíthassák22.

A Pesten maradt radikálisok viszont Lamberg kinevezését a „kamarilla” ármányának tekintették.

Ugyancsak 27-én Madarász László személyesen ment vonaton Kossuthért, aki alföldi toborzókörútján

lelkesítette a hon védelmére a szolnokiakat23. A Pestre érkezésük után, éjjel tartott országgyûlés

Lamberg kinevezését törvénytelennek nyilvánította, és mindenkit eltiltott attól, hogy neki, mint fõparancsnoknak

engedelmeskedjék. A határozat már másnap falragaszokon és a lapok hasábjain megjelent24.

A határozatot országgyûlési küldöttek vitték a hadsereg táborában tartózkodó Batthyánynak25.

Éppen e határozat megismertetése céljából hívta össze a parancsnoknak, Móga János tábornok a 28-i

tiszti gyûlést a sukorói református templomba26. Agyûlés idõpontjában azonban Lamberggel a pesti hajóhídon

már végzett a népharag27.

Lamberg dicstelen halála a képviselõház legradikálisabb tagjaitól a Honvédelmi Bizottmány tagjaiig

és Batthyány Lajosig mindenkit mélyen megrázott28. Mindannyian érezték, hogy kicsúszni készül ke-

36

15 Urbán Aladár: Népítélet Lamberg felett. Beszámolók, emlékezések, tanúvallomások. Századok, 1996./5.

1063-1115. old.

17 Hompech naplójának részlete. Éljen a bán címmel. Közli: Csurgai Horváth - Hudi - Kovács 1998. 233-235.

old.

18 Urbán Aladár: Gróf Batthyány Lajos Magyarország elsõ alkotmányos kormányfõje. Holnap Kiadó. Bp. 2007.

186. old.

19 Varga János: Batthyány és a szeptemberi válság. Batthyány Lajos emlékezete. Szombathely 2000. 61-98., 88.

old.

20 Kovács Lajos: A szeptemberi napok 1848-ban. In.: Hermann Róbert (szerk.): Szószék és csatatér. Politikusi

naplók és visszaemlékezések 1848-1849. Balassi Kiadó. Bp. 2000. 315-392., 377. old.

21 Kovács Lajos 2000. 315-392., 376. old.

22 Urbán Aladár 1996 1068. old.; Hermann Róbert (szerk.) 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc története.

Bp. 1996. 166-167. old.; Hermann Róbert: Pákozdi kérdõjelek. Árgus. 1998/5. 44-53., 45. old.

23 Urbán Aladár: Pákozd, 1848. Bp. 1984. 155. old

24 Urbán Aladár 1996. 1069. old.

25 Urbán Aladár 2007. 186. old.

26 Urbán Aladár 1984. 158. old

27 Splény Béla II. 1984. 52-55.; Degré Alajos: Visszaemlékezéseim. Sajtó alá rendezte Ugrin Aranka. Bp. 1983.

226. old.; Urbán Aladár 1996. 1063-1115. old.

28 Kovács Lajos 2000. 315-392., 382. old.

zükbõl az események irányítása. Lamberg Ferenc meggyilkolása miatt a képviselõház azonnal, egy császári

manifesztum pedig október 3-án indított vizsgálatot, s ugyanezen a napon Lamberg utódjául a királyi

biztosi tisztségben Jellasicsot nevezték ki29. 1850 elején Lamberg gyilkosaként végezték ki

Kolosy Györgyöt30. Lamberg sírja a móri kapucinus templomban található.

A Lamberg-gyilkosság tehát közvetetten Batthyány október 2-ai lemondásának egyik eredõje lett31,

s íme, Wesselényi menekülésszerû távozásának is kiváltó oka.

Wesselényi Miklós levele Batthyány Lajosnénak32

(Szent István Király Múzeum, Helytörténeti Gyûjtemény, 74. 168. 1. ltsz.)

Wesselényi nem tudhatta, s talán nem is tudta meg soha, hogy Batthyány Lajos éppen eme levél írása

idején, zsebében a mélyen eltitkolt hírrel, amit Jellasics küldöttétõl, a foglyul ejtett Fligelytõl vettek el,

s amely szerint Jellasics másnap támadni fog, személyes fellépésével segítette döntéshez a sukorói haditanáccsá

átalakult tiszti gyûlés pártviszályoktól és személyes sértettségektõl megosztott résztvevõit33.

A döntés eredménye a pákozdi csata lett34.

Vendrei (Aschermann) Ferenc a sukorói haditanács estéjérõl és a pákozdi csata reggelérõl

Nagy-Becskerektõl Pákozdig címû emlékiratában számolt be. Kiss Ernõ tábornok kíséretében a szerb

felkelõk elleni csatatérrõl érkezett. Századosi rangban a Kiss Ernõ vezette bánsági hadtest karsegédeként35

vett részt a haditanács munkájában. (Komárom várparancsnokaként fejezte be a szabadságharc

alatti katonai pályafutását.) Az emlékirat részlete szól Batthyány Lajos fellépésének jelentõségérõl, és a

37

29 Hermann Róbert 1996. 167. old.

30 Urbán Aladár 1996. 1064.; Varga János (szerk.): Frideczky Lajos memoárja. Salgótartján 1988. 73. old.

31 Kéry Gyula: Amagyar szabadságharc története napi krónikákban (1848). Bp 1890. 533. old.; Urbán Aladár: A

nagy év sodrában. Bp. 1981. 563. old; Spira György 1998. 56. old.

32 Demeter Zsófia: „Hontalan a’ hon’ fia.”Wesselényi Miklós egyik utolsó magyarországi levele 1848. szeptember

29-án. Bástya. 2004/1. Székesfehérvár 107–113. old.

33 Hermann 1996. 168. old.

34 Hermann 1998/5. 44–53. old; Hermann Róbert: A Drávától Schwechatig. Századok 1998/2. 327–369.,

342–346.old; Demeter Zsófia: A pákozdi gyõzelem. Dunántúli védelmi hadmûvelet: 1848. szeptember

29–október 7. Székesfehérvár, 1998.

35 Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Harmadik kiadás. Heraldika Kiadó.

2000. 210. old.

Fligelytõl elvett levélrõl is. August von Fligely a horvát vezérkar õrnagyaként vitte Jellasics bán levelét

Lamberg Ferenchez. A magyar oldalon ejtették foglyul a csata elõtti napon. Õt Jellasics Lamberg altábornagyhoz,

királyi biztoshoz, az összes hadak élére kinevezett fõparancsnokhoz küldte azzal az üzenettel,

hogy nem tud tovább várni, az erre vonatkozó parancsot (hogy harcba Lamberg megérkezéséig

ne bocsátkozzanak) nem tudja teljesíteni, – mert a vidéket a magyar és a horvát hadsereg teljesen kiélte

– tehát megindul a fõváros felé. Tudjuk, a címzett, Lamberg Ferenc ekkor már halott volt. A Fligelyvel

küldött levél Batthyány Lajos zsebében volt már a sukorói haditanácson, Lamberg halálhírét viszont õ

is csak a tanácskozás és a döntés után tudta meg. Megjegyzendõ ezzel kapcsolatosan azonban, hogy

Batthyány tehát a Fligely-féle levélbõl pontosan tudta, hogy Jellasics támadni fog: a haditanácson való

fellépése tehát egyértelmûen a harc fölvételét jelentette. Vendrei Ferenc visszaemlékezésének részlete a

sukorói haditanács megállapodásának leírásával kezdõdik.

Batthyány Lajos saját kívánatára kiállított nyílt menvéd (offene Ordre) mellett Bécsbe utazott.”36

Batthyány miniszterelnök a pákozdi csata hajnalán tehát Jellasicshoz indult Székesfehérvárra. Josip

Jellasics, 1848. március 23–ától horvát bán, április 7–étõl altábornagy, zágrábi fõhadparancsnok serege

szeptember 11–én lépte át a Drávát. Az osztrák–horvát sereg szinte akadálytalanul vonult rabolva és

fosztogatva Nagykanizsán át két oszlopban Székesfehérvár felé (Lepsényen át Jellasics és Kempen,

Enyingen át Hartlieb oszlopa haladt, Mezõkomáromnál keltek át a Sión). A sereg Székesfehérvárnál

egyesült, és itt szándékozott bevárni tartalékát, a délrõl közelítõ Roth és Phillippovich vezette hadtestet.

38

36 Vendrei Ferenc: Nagybecskerektõl Pározdig. Budapesti Szemle. 1888. 55. k. 321–402. old., 56. k. 64–87. old.

A fõvezér vonulásának ebbõl a dicsõ szakaszából írta Latournak: „Seregeim a legcsekélyebb ellentállás

nélkül diadallal vonulnak elõre. Néhány nap múlva Pesten leszek. S innen, a lázadás fészkébõl majd mi

diktáljuk a megadás feltételeit.”

A sorezredek átcsoportosításával és a székesfehérvári nemzetõrök augusztus 30-ai kivonulásával37

Székesfehérvár szinte teljesen védtelen maradt. A „zöldhajtókás Erneszt-bakák” már a drávai táborban

voltak, míg a törzsével Móron elhelyezett Kress könnyûlovas ezred egységei Jellasicshoz csatlakoztak.

(Az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy ez utóbbiak Jellasics betöréséig ellátták helybeli feladataikat;

õket használta pl. Pulszky Ferenc 1848 áprilisában a zsidóellenes székesfehérvári intézkedések

visszavonatására38.)

A magyar sereget Veszprémben összpontosították, ám ez a táborhely szeptember 15., István nádor

fõparancsnokká való felkérése után – amint nyilvánvalóvá vált, hogy Jellasics fõerõi a Balaton déli

partján közelednek – Székesfehérvárra került át. Az újonnan táborba szálló hadseregrészek már a

Maroshegy környékén kialakított táborhelyen gyülekeztek. Székesfehérvár városa ugyanezen a napon a

haza és a város megvédésére szólította fel lakóit és népfölkelést hirdetett39.

Batthyány miniszterelnök szeptember 17-én rendelkezett Székesfehérvár védmûveirõl40. A Nádor-

csatornát gátakkal zárták el, a Sárréten átvezetõ utakat járhatatlanná tették, a város körül sáncokat

és torlaszokat kezdtek a lakosság közmunkájának erejével építeni41.

István nádor mindenesetre eléggé lehangoltan értesítette a miniszterelnököt: Fehérváron „más fegyveres

erõt nem találtam, mint az 1180 fõbõl álló tolnai önkéntes zászlóaljat.” Szeptember 20. után ide

érkezett a visszavonuló Teleki Ádám vezette drávai hadsereg is. Itt vette át a hadsereg parancsnokságát

Móga János altábornagy, bár ezen feladat elvállalására hamarosan Kiss Ernõ is megérkezett Kossuth levélbeli

felkérésére. Kiss Ernõ végül is jelen volt a csatatéren, de parancsnoki feladatot nem látott el, viszont

kíséretében érkezett az a Kohlmann József százados, aki az elkövetkezendõ napokban a pákozdi

csata haditervét kidolgozta. (Ugyancsak Kiss Ernõ segédtisztjeként érkezett Vendrei-Aschermann Ferenc

is.) A székesfehérvári fõhadiszálláson igen lázas munka kezdõdött. Szeptember 24-éig a védelmi

terv a Sárrét és Székesfehérvár megerõsítésére épült. Ennek eleme volt a Sárrét elárasztása és a sáncépítés

Úrhidánál, Tácnál és Csíkvárnál. Ezt a tervet talán Kohlmann javaslatára adták fel, mert túlságosan

hosszú vonalat kellett volna a túlerõvel közeledõ ellenséggel szemben védeni. A terv megváltoztatásakor

pedig Répássy Mihály õrnagy Württemberg-huszárjai a Mezõkomáromnál átkelõ Hardeggvértesekkel

már kisebb csatába bocsátkoztak (szeptember 23.). Most Ivánka Imre önkénteseit

Enyingrõl, a fehérvári nemzetõröket pedig Lepsénybõl kellett bevonni. Az új haditervnek megfelelõen

szeptember 26-án a magyar sereg elhagyta a várost, utóvédje (parancsnoka Gáspár András volt) még

látta egy magaslatról Kempen oszlopának bevonulását42.

Jellasicsnak a fõváros elfoglalását célzó hadmûvelet kiindulópontjául volt szüksége Székesfehérvár

megszállására. Fehérvárt az elárasztott Sárréten át Sárszentmihály felõl Kempen hadosztálya közelítette

meg, majd a fõsereg vonult be. Az elõvéd megérkezését nagy riadalom fogadta, s rögtön árulásról

kezdtek suttogni. A bán seregének közeledtére, a nemzetiségi bizalmatlanság légkörében a nyár folyamán

gyanússá vált a fehérvári szerb közösség, akiket, illetve papjukat, Teodor Odzsicsot illírizmussal

vádolták43. Ez a gyanú éppúgy nem igazolódott azonban, mint a szeptemberi másik: hogy tudniillik a

bán embereivel sokat mutatkozó, a bánhoz bejáratos Zichy Ödön gróf lett volna az áruló. Az ügy kivizsgálásával

1848 októberében megbízott Kállay Ödön kormánybiztos (aki többek között Szõgyény-

39

37 Magony Imre: Székesfehérvár nemzetõrei. 1848. Székesfehérvár 1998. 32–34. old.

38 Vidos Géza: Székesfehérvár nemzetõrei az 1848–49. évi szabadságharcban. Magyar Katonai Szemle I. 1943.

165–174., 166–168. old.

39 Csurgai Horváth – Hudi – Kovács 1998. 220–221. old.

40 Urbán Aladár: „Honunkat dúló ellenségeinknek minden lépéseit nehezítsük”. Válogatás Batthyány Lajos miniszterelnöki

irataiból 1848. szeptember 13-szeptember 26. Századok. 1982/6, 1262–1296., 1275. old.

41 Erdõs Ferenc: Forradalom és szabadságharc Fejér megyében (1848–1849). Fejér Megyei Levéltár Közleményei

23. Székesfehérvár 1998. 145. old.

42 Demeter Zsófia: A pákozdi gyõzelem. Dunántúli védelmi hadmûvelet: 1848. szeptember 29.–október 7. A

Szent István Király Múzeum Közleményei B sorozat 48. szám. Székesfehérvár 1998. 37. old.

43 Demeter Zsófia: A székesfehérvári szerbek állásfoglalása 1848-ban. „Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”

Közlemények Székesfehérvár történetébõl I. Szerk.: Csurgai Horváth József–Demeter Zsófia. Székesfehérvár

2000. 15–36. old.

Marics Lászlót is kihallgatta44) kiderítette ugyanis, hogy Zichy grófnak nem volt közvetlen köze az áruláshoz.

A sárszentmihályi Zichy-uradalom elcsapott szerb tanítója vezette a járható gázlókon Fehérvárra

Jellasics elõvédjét, Kempen hadtestét45. A vizsgálat szerint a Gruics Lázár nevû tanító éppen a grófon

akart tettével bosszút állni elbocsátása miatt, s íme Zichy Ödön bitófán végezte, míg a tanító 35 ft. zsoldot

élvezett46 Jellasics hadseregében. A bán serege tehát szeptember 26-án Székesfehérvárt megszállva

a vásártéren és a budai út két oldalán vert tábort. A tábori kórházat mintegy 360 beteggel a ciszterci

rendházba telepítették. Másnap a bán magyar tábornoki egyenruhában a császári himnusz hangjaira vonult

végig a városon.

Jellasics fõhadiszállását a fehérvári Püspöki palotában rendezték be. Itt kereste fel Batthyány miniszterelnök.

Ezt mind a kortársak, mind az utókor kétségbeesett lépésnek minõsíti. Jellemzõ azonban

Batthyány magatartására: hiszen mindig megpróbált még valamit tenni. Eredménytelen tárgyalásuk

után, nagyon rossz idegállapotban kelt ismét útra Székesfehérvárról Csór felé.

Utazásának itteni tanúja a csóri birtokos, Szõgyény-Marich László (1806–1893). Az 1844. évi országgyûlés

elõkészítõjeként még az ország polgári átalakítása érdekében tevékenykedett az udvarnál.

(Ezért Székesfehérvár városa díszpolgári oklevéllel tüntette ki.)47. 1844–1846 között a Helytartótanács

alelnöki tisztét töltötte be, az államhatalom részérõl szereplõje volt, a Kossuth, Wesselényi és az országgyûlési

ifjak elleni pereknek. 1846-tól alkancellárként Bécsben tartózkodott, a Birodalmi Tanács

tagja volt, az ókonzervatívok vezetõjének tekintették48. Erre utal emlékiratában, amikor Batthyány Lajossal

kapcsolatban politikai ellenfeleként jellemzi önmagát.

Az események fordulatai, a reformmozgalom sikerei, illetve a bécsi forrongás miatt vonult vissza

Csórra, birtokára (miután a királyi udvar is elhagyta Bécset május 17-én49), amint maga emlékirataiban

mondja: a „magánélet csendes nyugalmába”50. Konzervatív pártállását, udvarhûségét és az eseményektõl

való távolmaradását 1851-ben újfent Birodalom Tanácsbeli tagsággal, illetve annak alelnöki címével

honorálták51, részt vett az októberi diploma megfogalmazásában. Fejér megye fõispánja tisztségét

1865–67 között töltötte be52.

Szõgyény-Marich László csóri tartózkodása idején tanúja volt Székesfehérvár erõdítésének, illetve

annak, amikor a várost a magyar sereg feladta. Beszámol egy találkozásról többek között Kiss Ernõvel,

Károlyi Györggyel (Batthyány Lajos sógora) és Zichy Ödönnel (Batthyány Lajos feleségének nagybátyja,

volt Fejér megyei adminisztrátor), akik akkor mint a magyar sereg fõhadiszállásán tartózkodtak

a fehérvári püspöki palotában53. Feltehetõen ekkor látta utoljára gyermekkori barátját és tanulótársát,

Zichy Ödönt, akit 1848. szeptember 30-án Görgei Artúr õrnagy statáriális bírósága az ellenséggel való

„czimboráskodás” vádjával kötél általi halálra ítélt és kivégeztetett. Az emlékiratokból idézett rész

szeptember 29-ére utal, amikor Jellasics volt ideiglenesen a fehérvári püspöki palota lakója.

40

44 Szõgyény-Marich László országbíró emlékiratai. I. Bp. 1903. 95–96. old

45 Erdõs, 1998. 151., 158. old.

46 Erdõs Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében. 1848–1849. FMTÉ./ 12.

1978. 7–152., 75.; 78. old.

47 Farkas Gábor: Fejér vármegye történeti archontológiája. Alba Regia. 2000. 137–157., 145. old.

48 Tóth Gyula (szerk.): Küzdelem, bukás, megtorlás. Szépirodalmi Könyvkiadó. Bp. 1978. 2. k. 37. old.

49 Urbán 2007. 125. old.

50 Szõgyény-Marich 1903. 89. old.

51 Kelemen Krisztián: Szõgyény-Marich László. In. Erdõs Ferenc (szerk.).: Vármegyeháza a bástya helyén. Székesfehérvár

2002. 55–64. 58. old.

52 Farkas 2000. 137–157., 145. old.

53 Szõgyény-Marich 1903. 92. old.

kann in diesem Lande Ruhe und Ordnung nicht werden.”54

hûségét fényesen bizonyítják."55

Batthyány Lajos Ikerváron át Bécsbe érkezett. Tapasztalta, hogy immár semmit sem tehet ügyvezetõ

miniszterelnökként, benyújtotta lemondását, ellenjegyezte utóda, Vay Miklós kinevezését. Október

3-án a király felmentette a miniszterelnöki tisztségbõl, az országgyûlést feloszlatta, Magyarország teljhatalmú

kormánybiztosává Jellasicsot nevezte ki56. Batthyánynak tehát szembesülnie kellett azzal,

hogy célját, a törvényes út megõrzését nem érheti el. Visszatérésére Pestre, illetve az országos politikába

1848. november végén került sor, de csak azután, hogy a sárvári kerületben újraválasztották képviselõvé57.

Felesége visszaemlékezése szerint visszatérését a végromlás elõérzete motiválta58. Helyzetét

valamilyen lehetõséget, s eszerint is cselekedett. Kovács Lajos visszaemlékezésében külön is utal

erre: „Õ úgy állott a világ elõtt, mint a békés megférhetés legbuzgóbb embere a magyar kormányban.”

60

Mandátumának igazolása után december 31-én választották be azon országgyûlési küldöttségbe,

amelyWindisch-Grätz herceghez járult békekövetségként. Fontos figyelnünk a dátumokra: 1849. janu-

41

54 Hisz Ön emlékezni fog a legutóbbi pozsonyi országgyûlésre, amelynek tagjai közt már sok kivetni való volt, s

mégis biztosíthatom Önt, hogy ezek valóságos római szenátorok voltak a mostani pesti országgyûlésen együtt

levõkhöz képest. Ha ezek közül egy tucatnak a fejét nem veszik, addig ebben az országban nem lesz csönd és

rend.

55 Szõgyény-Marich 1903. 93-95. old.

56 Urbán 2007. 188. old.

57 Urbán 2007. 191. old.

58 Urbán Aladár közleménye: Batthyány Lajosné visszaemlékezései férje fogságára és halálára. Századok. 1981.

3. 587-617., 592. old.

59 Urbán 2007. 192. old.

60 Kovács 2000. 315-392., 354. old.

ár 1-jén indult el az öttagú küldöttség Deák Ferenc vezetésével, és január 3-án a frontvonalak közötti

katonai kísérettel érkeztek meg a herceg fõhadiszállásául szolgáló bicskei kastélyba.

Bicske gróf Batthyány Kázmér (1807–1854) birtoka. Batthyány Kázmér, a fõrendi ellenzék egyik

vezetõje, 1848-ban baranyai fõispán majd országos kormánybiztos, az eszéki vár komiszárja, a hírneves

Batthyány család nem kevésbé jeles képviselõje, maga is kétszáz évvel ezelõtt született. Atrónfosztást

követõen megalakult Szemere-kormány külügyekkel megbízott minisztere volt. (Mai fogalmaink

szerint nem nevezhetjük külügyminiszternek, hiszen Magyarország nem volt önálló, diplomáciai partnernek

tehát nem ismerték el más államok.) Távollétében fõ és jószágvesztésre ítéltetett. A Kossuth-

emigrációval Törökországba távozott, majd Párizsban halt meg.

Batthyány Kázmér 1839-tõl bicskei birtokán élt, így a kastély, melynek építkezéseit õ fejezte be, a

reformkori politikai élet és mûvelõdés fontos színtere volt61. ABicskére érkezõ békeküldöttség történetét

a vezetõ, Deák Ferenc mesélte el, amit Csergery Antal vetett papírra, és közölte elõször a Budapesti

Szemle hasábjain 1878-ben.

Az Ikerváron tartózkodó Batthyány Lajosné visszemlékezése fontos dologra világít rá. Már 1849.

január másodikán megtörtént Ikervárott Batthyány Lajos vagyonának zárolása. Firedrich Paul százados

január 3-án jelentette felettesének a parancs végrehajtását64.

42

61 Peterdi Ede: A bicskei Batthyány-kastély. Harmadik kiadás. Bicske. 1999.; Virág Zsolt: Magyar kastélylexikon

3. Fejér megye. Castellum Novum. Bp. 2002. 26–30. old.

62 rossz jel

63 Hermann Róbert (szerk.): Szószék és csatatér. Politikusi naplók és visszaemlékezések, 1848–1849. Balassi

Kiadó. Bp. 2000. 410–416. old.

64 Hermann Róbert: Újabb adatok a Batthyány Lajos elleni felségárulási perhez. Batthyány Lajos emlékezete.

Szombathely. 2000. 99–121., 101. old.

Arészletek gróf Batthyány Lajosné, Zichy Antónia (1816–1888) emlékezéseibõl67 valók. Az emlékiratok

eredetije elveszett, de azok másolatai, melyeket Friedreich Endre kegyesrendi tanár kiadásra készített

elõ, megõrzõdtek. Batthyányné feljegyzése és az újabb adatok tehát érthetõbbé teszik azt a jelenetet,

ami Bicskén lezajlott, hogy ti.Windisch-Grätz tábornagy miért nem engedte Batthyányt a tárgyaló

delegációval együtt a színe elé. 1848 decemberében az osztrák minisztertanács ülésén megszületett

ugyanis az a jegyzék, amelyben a letartóztatandók listáján Batthyány Lajos és Kázmér is szerepelt, valamint

az, hogy vagyonukat zár alá kell venni68. Az utasítás szerint járt el a január 2-án Ikervárott megjelenõ

egység, és így kellett eljárni a tábornagynak is. A január 3-án Bicskén megjelent parlamenterek

közül Batthyányt le kellett volna tartóztatni, a követeket védõ hadijog azonban ezt nem tette lehetõvé. A

tábornagy számára tehát csak egy megoldás adódott: ha nem is látja Batthyányit. Ez persze nem jelenti

azt, hogy szem elõl tévesztette volna! Hiszen amint a követség véget ért, tehát a követek biztonságát garantáló

hadi jog elõírásai már nem vonatkoztak rá, azonnal letartóztatták (Reinchard õrnagy) a volt miniszterelnököt

a pesti Károlyi palotában, 1849. január 8-án éjjel69.

Deák Ferenc elbeszélésében már felfigyelhettünk egy vészjósló hírre: a bicskei katolikus papot a minap

vasra verve vitték el. Barsi (Naumann) József visszaemlékezésébõl – hiszen õ volt a bicskei pap –

az is kiderül, hogy hová.

A gyõrit kémnek tartották, a bicskeit különösen veszedelmes rebellisnek. ...”70

Barsit Batthyány Kázmér hívta Bicskére 1846-ban. A bicskei kastély közéleti légkörében ismerkedett

meg Kázmér gróf vendégeivel s lett a reformok híve. Hírlapi cikkeiben fõúri ismerõsei radikalizmusán

messze túltett, s ez lett a veszte: lényegében ezért ítélték húszévi várfogságra, melybõl 1856-ban

amnesztiával szabadult71. „A bicskei volt pap”, ahogy önmagát Utazás ismeretlen állomás felé címmel

megjelentetett emlékezéseiben emlegette, végig kísérte a volt miniszterelnököt a státusfoglyok útján

Budától, Laibachon, majd Olmützön át a pesti Újépületig, kivégzése helyszínéig. Útjuk martonvásári,

majd fehérvári megállójának részlete érdekességeket tartalmaz.

43

65 Felsõbb parancsra január 2-án egy századot rendeltek Ikervárra, Sárvár közelében, a rebellis gróf Batthyány

Lajos letartóztatására, az egész pénztár, az ékszerek, iratok zárolására.

66 Felsõbb parancsra

67 Urbán 1981. 587–617. old.

68 Hermann 2000. 99–121. 103. old.; Urbán 2007. 198. old

69 Hermann 2000. 99–121., 104. old.; Eötvös Károly: Gróf Károlyi Gábor följegyzései. Eötvös Károly Munkái

VII. Révai. Bp. 1902.

70 Barsi József: Utazás ismeretlen állomás felé 1849–1856. Európa Könyvkiadó. Bp. 1988. 10. old.

71 Tóth 1978. 2. k. 219. old

72

Barsi szinte a börtön falain át volt tanúja annak a kínlódásnak és annak a döbbenetnek, amit a per és

az ítélet keltett. Batthyány pöre folyamán a felségárulás vádját keserves erõfeszítéssel varrták a nyakába.

A per indítéka nem az igazság keresése volt, bûnbakot kerestek a nemtelen bosszú számára. Igazi

koncepciós per volt tehát, a miniszterelnök kivégzése pedig politikai gyilkosság.

Batthyány Lajos, az egyik legrégibb történelmi család sarja, feladatának tudatos vállalója igazi tragikus

hõs tehát. Azért lakolt, mert a lehetetlent kísérelte meg: a kibékíthetetlen ellentétek korában egyezséget

kívánt létrehozni. Nem véletlenül suttogták pere és kivégzése után már kortársai Batthyányira vonatkoztatva

az állandó jelzõt: „a magyar Egmont”73. A törvényes forradalomért küzdött, s ezért a tragikus

helyzetért az életével és teljes vagyonával fizetett.

44

72 Barsi 1988. 26; 29–32. old.

73 Szemere Bertalan: Politikai jellemrajzok a magyar szabadságharcból. Gróf Batthyány Lajos, Görgei Artúr,

Kossuth Lajos. Okmánytár. Sajtó alá rendezte Hermann Róbert és Palyach István. Szépirodalmi Könyvkiadó.

Bp. 1990. 132. old.

Az ellentmondást maga is pontosan érezte. Feleségéhez 1849. október 5-én írott búcsúlevelében

mindezt így fejezte ki: „Azért kell meghalnom, mert a törvény és a királyi eskü volt zsinórmértékem;

sem jobbra, sem balra nem hagytam magamat elragadtatni.”74 A búcsúlevélben egyúttal jelmondatát

Viam meam persequor75 is mintegy múlt idõbe, befejezetté tette: Viam meam persecutus sum76. Leszámolt

tehát a helyzet teljes tragikumával, de még akkor is megtette, amit megtehetett. A siralomházban

töltött szörnyû éjszakán sikertelenül kísérelt meg öngyilkosságot azért, hogy ne a latrok büntetését, az

akasztófát kelljen elszenvednie. Ezt az egyetlen kegyelmet valóban elérte: három lövés végzett a 42

esztendõs férfiúval a hírhedett Újépület hátsó udvarán, a fapiacon, ott, ahol 1926 óta az örökmécses ég.

GBL jelzéssel ellátott sírjából, a ferencesek kriptájából 1870-ben pompás temetéssel helyzeték át

hamvait. Ma a Kerepesi temetõben, a Batthyány Mauzóleumban látogathatjuk meg77. Feleségét is ide

temették 1888-ban a már emlegetett búcsúlevéllel együtt, melyet sohasem adott ki a kezébõl, de szívesen

lemásolta bárkinek.

Tudta, amit Szemere Bertalan is tudott: Batthyány sírja „nem mindennapi halomka, az politikai jelentõségû”.

A kijelentés súlyát Szemere így indokolta: „Gróf Batthyány Lajos a szétdúlt szabad haza

romjai alatt egyedül nyugszik, az alkotmányos Magyarországnak õ hõse volt, a letiportnak mártírja

lett.”78

Kevés történelmi esemény adott annyi kultikus alakot a nemzeti emlékezetnek, mint az 1848–49-es

forradalom és szabadságharc. A szabadságharcnak köszönheti a nemzeti mitológia többek között a

„próféta” Kossuth Lajost, a „legnagyobb magyar” Széchenyi Istvánt, az „áruló” Görgei Artúrt és az egy

személyben megtestesülõ ellenséget, a magyarok szabadságvágyát kegyetlenül letörõ Haynaut (talán

nem véletlen, hogy keresztnév nélkül került a nemzettudatba) is. A korszak egyik meghatározó személyisége

azonban a mai napig nem kapta meg a nemzeti hõsök panteonjában azt a helyet, amit tettei alapján

megérdemelt volna. Õ pedig nem más, mint az elsõ felelõs magyar miniszterelnök, a szabadságharcot

követõ megtorlás egyik mártírja, gróf Batthyány Lajos.

Ahhoz, hogy egy történelmi figurát kultusz övezzen, több tényezõ egybeesésére, olykor szerencsés

véletlenekre van szükség. Petõfi esetében a költõ személyisége mellett korabeli népszerûsége és korai,

rejtélyes halála járult hozzá mítosszá válásához; Kossuthot viszont éppen hosszú élete és hazájától való

kényszerû távolléte tette legendássá. Egy történelmi személy kultikus alakká válását gyakran annak

vértanúsága teremti meg. Batthyány Lajos esetében fennállt a kultusz kialakulásának lehetõsége, hiszen

az aradi tizenhárommal egy idõben, 1849. október 6-án – szimbolikus idõpontban, a bécsi forradalom

kitörésének elsõ évfordulóján – az Újépület1 elõtti Holzplatz-on golyó által oltották ki az életét. Más tényezõk

szintén vezethettek volna a Batthyány-kultusz kialakulásához: a Franciaországba, majd Svájcba

45

74 Urbán Aladár: A magyar Egmont. Századok. 1981. 3. 453. old.; Urbán 2007. 222. old.

75 Utamat teljesítem

76 Utamat beteljesítettem

77 Katona Tamás: Batthyány Lajos végsõ napjai és végsõ útjai. Létünk 2007. 1. 9–21. old.

78 Szemere Bertalan: Politikai jellemrajzok a magyar szabadságharcból. Gróf Batthyány Lajos, Görgei Artúr,

Kossuth Lajos. Okmánytár. Sajtó alá rendezte Hermann Róbert és Palyach István. Szépirodalmi Könyvkiadó.

Budapest, 1990. 134.

1 Az Újépületet (németül Neugebäude) II. József emeltette Pesten, a mai Szabadság tér helyén. A Marcellus

Cannevale bécsi építész tervei alapján, Hild János vezetésével épült hatalmas komplexumot elsõsorban katonai

célokra használták, de az udvarán tartottak például állatviadalokat és különbözõ sporteseményeket is.

emigráló, 1861„ben hazatelepülõ özvegy jelenléte fenntartotta a tragikus sorsú miniszterelnök emlékét,

a gróf kivégzés elõtti éjszakán elkövetett öngyilkossági kísérlete, valamint a holttest titokban történõ eltemetése

mind olyan mozzanatok, amelyek színesíthették volna Batthyány legendáriumát.

Mindezek ellenére a miniszterelnöknek nem alakult ki igazi kultusza. Kivégzésének köszönhetõen

alakja mártírszerepbe szorult, miközben politikusi tevékenysége, a polgári társadalom megteremtése

érdekében tett lépései háttérbe kerültek. A késõbbi politikai rendszerek sem tekintették Batthyányt hivatkozási

pontnak. A kiegyezés utáni kormányzatok számára kínos kérdéseket feszegetett volna, ha

olyasvalakit választanak követendõ mintának, akinek kivégzésekor ugyanaz a Ferenc József uralkodott,

aki a dualista monarchiát is irányította. AHorthy-korszak Széchenyit emelte hivatalos kultuszfigurává,

a kommunista hatalom számára pedig szóba sem jöhetett egy arisztokrata származású példakép.2

Batthyány emlékezetét néhány róla elnevezett köztér és intézmény õrzi ugyan, a magyar fõvárosban

azonban még ma sincsen szobra. ASzabadság téren álló Batthyány-örökmécses pedig inkább a szimbolikus

politizálás színhelyévé vált, mint tényleges kultuszhellyé.

A nemzeti panteon tagjaivá vált alakok kultuszát, a szentekéhez hasonlóan, a kultikus személyhez

kötõdõ tárgyak, az ereklyék tartják fenn. E tárgyak között el kell különíteni a dokumentálás céljából

gyûjtött relikviákat, valamint a tényleges kultusztárgyakat, amelyek a tisztelt személy halála után kegyeleti

célból készültek.3 Batthyány Lajos esetében mindkét tárgytípussal találkozhatunk, bár utóbbiak

jóval kisebb számúak, mint mondjuk Kossuth vagy Petõfi esetében. A kultusztárgyak leginkább az

1870-es újratemetéshez kapcsolódnak. Ide sorolható Batthyány koporsójának két aranyozott kulcsa,

melyek közül egyet az özvegy kapott emlékbe, a másikat pedig Pest város levéltárában helyezték el.

Ennél „hétköznapibb” emléktárgyak is készültek az újratemetéskor. AHatvani utcai Rotter-féle ékszerkereskedés

Batthyány-arcképes ezüst emlékérmeket veretett az alkalomra, Marikovszky Lajos pesti

ötvösmester pedig ezüst mellképet készített a kivégzett miniszterelnökrõl. Az „S. Kron és fia” kereskedés

„különféle gyászkellékeket” vett fel szortimentjébe, Samuel Rosenzweig kalapszalonjában pedig

külön kirakatot rendeztek be az alkalomra. A kirakat középpontjában Kugler Pál szobrászmûvész Batthyányt

ábrázoló mellszobra ékeskedett, körülötte pedig a kereskedésben beszerezhetõ gyászkalapok és

gyászszalagok voltak láthatók.4 Az újratemetés így egyfajta „búcsúra emlékeztetett, mindenki találhatott

magának megfelelõ emléket a halottról”.5Az elsõ magyar miniszterelnök azonban még e megkésett

apoteózis ellenére sem foglalhatta el méltó helyét a nemzet nagyjai között.

Ennek ellenére több olyan tárgy is létezik, amelyeket „Batthyány-ereklyeként” kezelnek. Többségük

az özvegy ajándékaként került a különbözõ közgyûjteményekbe.6 A Batthyány-ereklyék nagy részét

– köztük a miniszterelnök karosszékét, íróasztalát vagy házi sapkáját – ma a Magyar Nemzeti Múzeum

õrzi. Aszentek relikviáihoz hasonlóan a legendás történelmi alakokhoz kötõdõ tárgyak közül soknak

bizonytalan az eredete, ezért ezek nem tekinthetõk valódi relikviáknak, „de mint kultusztárgyak tökéletesen

betöltik szerepüket: ébren tartják az érdeklõdést, emléket állítanak, értéket közvetítenek.”7 Az

autentikusság tehát nem elsõdleges szempont, sokkal fontosabb az a személy, akinek kultuszát e kellékek

erõsítik. Batthyány Lajos nem létezõ kultuszának is több ilyen kelléke maradt fenn. Legnagyobb

részük az Újépületben töltött rabsághoz, valamint a kivégzéshez kötõdik. Közülük talán a legismertebb

a grófnak a kivégzéskor viselt mellénye, valamint az a tollkés, amellyel a kivégzés elõtti éjszakán öngyilkosságot

kísérelt meg. Akad azonban néhány olyan tárgy is, amelyek kevéssé ismertek: egy börtönlámpa,

egy kézilámpa, valamint Batthyány siralomházi priccsének két darabja. A felsorolt három tárgy

a Budapesti Történeti Múzeum gyûjteményeiben található, néhányuk azonban egy egészen szokatlan

helyen, egy kispesti lakóházban lelhetõ fel.

Az 1894-ben meghozott XX. törvénycikk értelmében a pénzügyminiszter elrendelte az Újépület lebontását

és telkének szabályozását. A Lipótváros terjeszkedését akadályozó hatalmas épület bontása

46

2 Ennek okait Gerõ András elemzi két tanulmányában. Gerõ András: Ahiányzó Batthyány-kultusz. In: Batthyány

Lajos emlékezete. Vas Megyei Levéltár, Szombathely 2000. 123–132. old.; Gerõ András: Anemzet mártírja,

a „magyar Egmont”: Batthyány Lajos gróf. In: Képzelt történelem. Fejezetek a magyar szimbolikus politika

XIX–XX. századi történetébõl. PolgArt, Bp. 2004. 147–159. old.

3 G. Merva Mária: Negyvennyolc kultusza. Magyar Iparmûvészet 1998/1. 4–15. old.

4 Pester Lloyd 1870. június 1–9.

5 Stefán Ildikó: Gróf Batthyány Lajos halála és temetései. Sic itur ad Astra 1993/2–4. 6–17. old.

6 Aczél Eszter: Gróf Batthyány Lajos emléktárgyai. In: Körmöczi Katalin (szerk.): Batthyány Lajos elsõ magyar

miniszterelnök emlékezete. MNM, Budapest 1998. 186–191. old.

7 G. Merva Mária: i. m. 4. old.

azonban csak 1897-ben indulhatott meg. Errõl a 48-as ereklyéket gyûjtõ aradi múzeum is értesült, a múzeum

bizottsági elnöke, Varjassy Árpád pedig 1897. november 7-én az alábbi kéréssel fordult a bontást

irányító Fõvárosi Közmunkák Tanácsához: „A muzeum bizottsága értesült arról, hogy Budapesten az

Új-épületnek nevezett kaszárnya és igy ama börtön-helyiség is, a melyben gróf Batthyány Lajos elzárva

volt, legközelebb leromboltatik. Ezen alkalomból a legmélyebb tisztelettel kérjük Nagyméltóságodat,

miszerint a szóban lévõ börtön-helyiségnek valamelyik alkotórészét, mint például az ajtót, ablakot, vasrácsot,

vagy valamely, a 49-es idõbõl származó butordarabot muzeumunk részére átengedni kegyeskedjék.”

8 Az FKT a megkeresésre több mint fél évvel késõbb, 1898. május 20-án tömören annyit válaszolt,

hogy „az Ujépület-laktanya bontásánál, mely most már befejezéséhez közeledik, a 49-es idõbõl

származó emléktárgyat nem sikerült találnunk.”9 Hogy a bontást levezénylõ hatóság komolyan vette-e

a kérést és egyáltalán utánajárt-e ilyen tárgyak létezésének, ma már nehéz ellenõrizni. Annyi mindenesetre

biztos, hogy az FKT figyelmét elkerülte néhány újépületi „ereklye”.

A Neugebäude börtönének néhány épületeleme ugyanis megtalálható a kispesti Kossuth Lajos utca

egyik ma is álló házában. A házat a Fõvárosi Államrendõrség nyugalmazott detektívfõnöke, a korszak

kispesti szellemi életének egyik meghatározó figurája, Ady Endre és Móricz Zsigmond támogatója,

Szombatfalvy Albert építtette.10 Szombatfalvy a házat 48-as emlékhellyé akarta tenni, ezért az Újépület

bontásából megszerezte a börtön néhány épületelemét: 80 darab nagyméretû márványlapot, az ajtók keretét

alkotó termésköveket, sõt, néhány faajtóhoz és kilincshez is hozzájutott.11 A ház falára márványtábla

került, amelyen a képen látható költemény – ami a földszintes kispesti házról is megemlékezõ Mátyás

Ferenc író szerint Szombatfalvy saját szerzeménye12 – olvasható. E furcsa kispesti „kultuszhely” a

mai napig él az ott lakók emlékezetében, legalábbis ezt bizonyítja,

hogy Batthyány kivégzésének évfordulóján minden

évben koszorúkat helyeznek el a márványtáblánál.

Egy másik, az egykori miniszterelnök börtönéhez kapcsolódó

„ereklyét” a Budapesti Történeti Múzeumban Batthyány

börtönlámpájaként tartanak számon. A lámpa története

egészen a bontásig visszamenõleg rekonstruálható. Az Újépület

helyõrségi fogháza az épülettömb lerombolásának

megkezdése, 1897. november 15-e elõtt a külön zárt udvarral

rendelkezõ északkeleti saroképületbõl, a hírhedt „V. számú

pavillonból” a Várban található József laktanyába – ahol maga

Batthyány is megfordult korábban fogolyként – költözött.

Alámpát azonban a kiürített épületben felejthették, az ugyanis

a fogházépülettel átellenes oldali saroktömbben, az „I. számú

pavillonban” mûködõ fõvárosi tûzõrséghez, innen pedig

a tûzoltóság Kun utcai laktanyájába került. Itt, a laktanya

padlásán rejtõzött egészen 1914-ig, amikor is egy leltározás

során találtak rá. A leltározást felügyelõ Központi Számvevõség

azonnal jelentette a leletet a fõvárosi tanács múzeumi

ügyekért is felelõs XIV. ügyosztályának, azzal, hogy a lámpát

a tûzoltóság múzeumában helyezik el.13 Az ügyosztály

szerint azonban „a tûzoltóság raktárában talált lámpa gr. Batthyány

Lajos történeti szerepénél fogva a Fõvárosi Múzeum-

47

Börtönlámpa az Újépület fogházából.

BTM Kiscelli Múzeum,

Mûszaki Gyûjtemény

8 Varjassy Árpád levele a Fõvárosi Közmunkák Tanácsának, 1897. november 7. Budapest Fõváros Levéltára II.

1g FKT Tervtári iratok, Újépület bontása.

9 Az FKT válasza Varjassy Árpádnak, 1897. május 20. BFL II. 1g FKT Tervtári iratok, Újépület bontása.

10 Lásd Áfra János: Nagybecsû Batthyány-emlék egy kispesti házban. Mûemlékvédelem 1964/2. 128–129. old.;

Téglás Tivadar: Ady és Szombatfalvy. Kispesti Krónika 2005/4. 23–31. old.; Buza Péter: Zárkatitkok, székely

kapuk, nemzetszeretet. Kispesti Krónika 2006/1. 1–10. old.

11 Erre vonatkozóan nem maradt fenn irat az FKT iratai között, így valószínû, hogy a bontást végzõ építési vállalkozók

egyikétõl szerezte be Szombatfalvy az ominózus építõanyagokat.

12 Mátyás Ferenc: Városszéli szülõföld. Lírai riport a perifériáról. Magvetõ. Bp. 1981. 105–106. old.

13 A központi számvevõség jelentése gr. Batthyány Lajos újépületi cella lámpájának megtalálása tárgyában,

1914. január 24. BTM Régészeti Adattár, Kiscelli Múzeum iratai.

ban õrzött relikviák sorába való”, ezért utasítják a múzeumot, hogy „a kérdéses lámpát vegye át a tûzoltóságtól

s a múzeumban helyezze el közszemlére.”

Nem ez az egyetlen olyan lámpa, amely Batthyány újépületi rabságához és kivégzéséhez kapcsolható.

A BTM õriz egy kézilámpást is, amelyet egy a fõváros alkalmazásában álló fogalmazó, Szemenyei

Kornél ajándékozott még 1909-ben a múzeumnak. Akönyv alakra összecsukható lámpásról mindössze

annyit tudunk, hogy „állítólag” Batthyány kivégzésekor volt használatban – ami nem is teljesen valószerûtlen,

hiszen a grófot este 6 órakor végezték ki.

Végül jól illeszkedik ebbe a sorba az az ereklyekultusz megteremtésének igényére utaló tárgy, amelyet

egy Kossuth-kiáltvánnyal egyetemben Adler Sándor Nemzeti Antiquariumától vásárolt 1916-ban

Csánki Dénes, a Fõvárosi Múzeum igazgatóhelyettese.14 Az üvegezett keretben Batthyány siralomházi

priccsébõl látható két fadarabka. A kereten található német nyelvû kéziratos szöveg az ítélet kihirdetését

és végrehajtását írja le, középen pedig a „Ludwig Batthyány’s Blut” felirat, valamint „az önkény áldozatául”

esett miniszterelnök örök békéjéért elmondott fohász olvasható. Sem elkészítésének idejét,

sem pedig a kéziratos szöveg szerzõjét nem ismerjük. Az is elképzelhetõ, hogy az az 1850-es években

Batthyány egykori cellájában raboskodó politikai fogoly készítette – mint ahogy több 48-as bebörtönzött

barkácsolt rabsága ideje alatt különbözõ dísztárgyakat – az „ereklyét”, akirõl a Vasárnapi Ujság

cikke az Újépület bontása kapcsán azt írta, hogy „az ajtó belsõ felén késsel ezt véste be: G. B. L. †1849

október 6-án. Lesz még kutyára dér.”15

Az itt felsorolt ereklyék és kultusztárgyak mind megteremthették volna annak lehetõségét, hogy

Batthyány Lajos alakjához ugyanolyan kultusz kapcsolódhasson, mint a reformkor és a 1848–49-es

szabadságharc számos más meghatározó személyiségéhez. Ezek a kellékek azonban önmagukban nem

voltak elegendõek a kultusz kibontakozásához, ehhez szükség lett volna egy olyan politikai erõre is,

amely követendõ példaként tekint Batthyányra. Erre azonban sem a XIX. század második felében, sem

pedig a XX. század folyamán nem került sor.

48

14 Csánki Dénes vásárlási elõterjesztése, 1916. május 8. BTM Régészeti Adattár, Kiscelli Múzeum iratai.

15 Markó M.: Az Új-épület pusztulása. Vasárnapi Ujság 1897. november 26. 806–807. old.

Gróf Batthyány Lajos mondotta a személye ellen folytatott perben, hogy „…az õ családja is van

olyan õsi, mint a Habsburgoké. „Ha a családjának történetét vizsgáljuk, igaz a megállapítás, hiszen az

elsõk között szerepel Renold vezér, aki Örs vezér nemzetségébõl származik, és a mai Felsõörs területén

volt a birtoka a XII. század második felében. Az elmúlt századok folyamán a Batthyány nemzetség

sok-sok kiváló embert adott a magyar nemzetnek, s közöttük van gróf Batthyány Lajos az elsõ felelõs

magyar miniszterelnök. S mégis, szomorúan kell megállapítani, hogy a kivégzett miniszterelnök mintha

„elfelejtõdött” volna a nemzet hõsei között. Legalább is a mindenkori hatalom és a történészek körében.

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc leggyakrabban emlegetett hõsei: Kossuth, Széchenyi,

Deák és a többiek mellett ritkán fordul elõ a neve. Különösen az 1945 utáni idõkben teljesen megfeledkeztek

róla, akit zászlójukra tûztek: Kossuth és Petõfi volt. Vajon így van-e napjainkban is?

Mikor e sorokat írom, hangzatos szavakon kívül még alig történt érdemi intézkedés, mely méltóan

ünnepelné a gróf születésének 200. évfordulóját. Ha a „szocializmus” idõszakában a hivatalok nem foglalkoztak

a méltó emlékezéssel – ezért a közösség sem ünnepelhetett – ma már illõ lenne méltóképpen

megemlékezni.

Rövid írásomban szeretnék beszámolni arról, amit egy kis község Dáka lakossága tett az elmúlt két

évtized alatt a Batthyány-család emlékének ápolásáért. A családot említem, hiszen a gróf valószínû sosem

járt a községben, viszont a család közel 80 esztendeig kötõdött a községhez.

1988-ban már „új szelek” fújdogáltak hazánkban. Dáka községben néhányan elhatározták, hogy

megpróbálják újra feléleszteni a két háború közötti élénk egyesületi életet. Ennek egyik motivációja az,

hogy az õszön volt a községben lévõ kastély birtokosának Batthyány Lajosné gróf Zichy Antónia halálának

100. évfordulója. Agrófnõ és családja ugyanis 1857 óta a községben lévõ kastély tulajdonosa volt

és a grófnõ a községben halt meg. Amegemlékezõ ünnepséget október 29-én (az évforduló szeptember

29-én volt) megtartották. Annak ellenére, hogy – a már említett viszonyok miatt – az 1940-tõl születettek

alig-alig tudtak valamit Batthyányról és a családról, telt ház volt a kultúrházban. Arésztvevõk szinte

elõször hallottak az elõadótól arról, hogy ki volt Zichy Antónia és a családja. Az ünnepségen az esti elõadás

elõtt a kastély parkjában elültettek 14 fát a kivégzett aradi vértanuk és Batthyány emlékére.

Ugyanekkor elhatározták, hogy egyesületet alakítanak a községben. A Szülõföld Baráti Kör névre

keresztelt egyesület a következõ év április 2-án ténylegesen megalakult. A nyomdai formában kiadott

alapszabályban rögzített és említett feladatok minden évben szerepeltek a munkatervben. A különbözõ

formákban megvalósultakból sorolunk fel a következõkben.

Már az elsõ évben 1989. október 7-én Batthyány-emlékünnepség volt a községben. Batthyány Lajosról

a neves kutató, történész Urbán Aladár tartott elõadást, amelybõl a jelenlévõk megismerhették a

kivégzett miniszterelnök életét. Ezután a család és a község kapcsolatáról hangzott el ismertetés, majd

Batthyány Ilona végrendeletének Dákára és a kastélyra vonatkozó részét ismertette Kövy Zsolt lelkész.

csak 1949-ben létesülhetett szociális otthon.

Akövetkezõ Batthyány-ünnepség 1992. július 4-én volt a községben. Ebben az évben hármas évfordulója

volt a családnak: Ilona születésének 150. Emma halálának 70. Elemér halálának 60. évfordulója.

Az ünnepségre meghívták azoknak a településeknek a képviselõit is, ahol ápolják a család emlékét.

Részt vettek Körmendrõl, képviselõjük Batthyány-Strattman László orvosról, Cinkotáról Tóth

Györgyné iskolaigazgató, és Budapestrõl dr. Ferencz József unitárius püspök Batthyány Ilonáról tartott

elõadást. Cinkotáról a honismereti kör részérõl 40 tagú küldöttség is jelen volt.

49

Ennek az ünnepségnek a részeként nyílt meg a Kultúrházban a Batthyány-emlékszoba.

A baráti kör készült az aktuális események és évfordulók megünneplésére. Amikor 2003-ban boldoggá

avatták Batthyány-Strattnann Lászlót, tervbe vették a róla szóló megemlékezést. Erre a következõ

évben került sor és 2004. június 5-én elõadás volt az orvos életérõl, munkásságáról. Az elõadás után

megtekintették a részt vevõk a Szegények orvosa címû videofilmet. Arendezvényen a baráti kör tagságán

túl a község lakosságának egy része is részt vett.

A baráti kör feladatának tartotta, s tartja, hogy a különbözõ rendezvényeken elhangzott elõadásokat

a széles közönség is megismerje, ezért – és az Alapszabályban is szerepel – minden rendezvényrõl kiadványt

is készítsen. ABatthyány-családról eddig 3 kiadvány készült a „Dákai füzetek” sorozatban. Az

elsõ rendezvény idõpontjára megjelent A Batthyány-család Dákán címû füzet, mely a sorozat elsõ kötete

volt. Ebben a szerzõ összefoglalta a legfontosabb tudnivalókat, s leírta milyen szálak kötik, illetve

kapcsolták össze a családot a községgel.

A füzetek 4. kötete az 1992-ben megtartott rendezvény elõadásait tartalmazta Batthyányakra emlékezünk

címen. Ebben kilenc szerzõ elõadásai kaptak helyet s még többet mondtak el a család tagjairól,

az egyes települések kapcsolatáról, arról, hogyan ápolják a Batthyányak emlékét.

A következõ füzet, mely a Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára sorozat köteteként jelent meg

DÁKA Batthyány-kastély címet kapta, a családról készült több fotót is tartalmazott. Aszerzõ dákai születésû,

a sorozat keretében az ország minden tájára eljutott s így az olvasók azt is megtudhatták, hogy

van egy község mely méltón ápolja a család emlékét. Meg kell említeni a kiadványok között azt a

videofilmet, mely az elsõ emlékezést rögzítette és a megye több kulturális intézményében is megtalálható.

Akiadványok mellett õrzik a család emlékét azok az emlékmûvek is, melyek a községben megtalálhatók

és elsõsorban a baráti kör kezdeményezésére készültek. Amár többször említett elsõ megemlékezéskor

került felavatásra egy emléktábla a kastély falán, mely bizonyítja, hogy az egyik tulajdonos Batthyány

Ilona adományozta közösségi, szociális célokra a kastélyt. A márvány emléktáblán kívül méltó

megemlékezés volt, hogy ekkor vette fel a szociális otthon Batthyány Ilona nevét.

Kell szólni arról is, hogy a dákai baráti kör rendszeresen ápolja a kapcsolatot azokkal a településekkel,

egyesületekkel ahol õrzik, ápolják a család emlékét. Részt vett a baráti kör 40 tagú küldöttsége

Cinkotán Batthyány Ilona emléktáblájának a felavató ünnepségén.

Dákán a Millenniumi emlékparkban az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulóján

ünnepség keretében Batthyány-emlékfa állítására került sor, s az emlékfáról másik négy emlékmûvet

ábrázoló képeslappal együtt képeslap sorozat jelent meg.

Szóltunk már arról, hogy a Batthyány-kastélyban 1949-ben szociális otthon létesült. A megalapítás

50. évfordulóját 1999. július 5-én méltón ünnepelte meg a község. Az ünnepség jeles eseménye volt,

hogy ekkor került felavatásra a kastély falán Batthyány Ilona dombormûve. Az alkotást Baraté János

szobrászmûvész készítette és a költségekhez a baráti kör is hozzájárult. E témához kapcsolódik az az

esemény is amikor a grófnõ halálának 75. évfordulóján 2004. március 21-én az otthon és a baráti kör

közösen rendezett koszorúzási ünnepséget a dombormûnél.

A baráti kör megalakulásakor kialakította azokat a formákat, módszereket melyek az említett célok

megvalósítását elõsegítik. Az egyik ilyen tevékenység, hogy megismerjék a tagok azokat a településeket,

ahol a Batthyány-családnak birtoka volt. A munkatervben szerepelt a minden évben megrendezett

követõ évben az õsi „fészek” Güssing ( Németújvár ) megtekintését tûzte ki. 1990. augusztus 20-án

telt házas – 46 fõ – autóbusz indult Ausztriába. Akör szervezõje az úton elmondotta a legszükségesebb

tudnivalókat a várról, a család õseirõl. A városban elõször a Ferences templomot tekintették meg, és

megkoszorúzták Batthyány-Strattmann László, a szegények orvosának síremlékét, megtekintették a róla

rendezett kiállítást. A bátrabbak végigjárták a templom alatti sírkamrát, ahol csaknem hetven Batthyány

õs nyugszik. Utána a várba vezetett az útjuk, ahol akkor az ausztriai tartományok anyagából

50

összeállított A lovagok címû kiállítást nézték meg magyar nyelvû idegenvezetõvel, majd végigjárták a

vár megtekinthetõ részeit.

A következõ évben Körmendre szerveztek kirándulást. Itt megtekintették a kastélyt és a parkot s a

kastélyban lévõ várostörténeti kiállítást. Avendéglátó katolikus egyház képviselõje elõadásában részletes

elõadást hallgattak meg Batthyány-Strattmann Lászlóról, Körmend szerepérõl a család életében és

séta keretében ismerkedtek a várossal.

1992. június 12-én Budapestre látogatott a baráti kör kiránduló csoportja. Az út célja elsõsorban az

volt, hogy részt vegyenek Cinkotán a Batthyány Ilona 150. születésnapja alkalmából rendezett, az általános

iskola névadó ünnepségén. Cinkotára érve elõbb megtekintették és megkoszorúzták a Kerepesi

temetõben a Batthyány-mauzóleumot, itt már várták a csoportot a XVI. kerületi önkormányzat, a Corvin

helytörténeti klub képviselõi és vezetésükkel érkeztek meg Cinkotára. A helyszínen részt vettek a

Szerb Antal Gimnázium falán elhelyezett emléktábla avató ünnepségén, majd azon az ünnepségén ahol

az általános iskola felvette Batthyány Ilona nevét. A vendégek tiszteletére adott ebéd után mûsoros ünnepség

volt az iskola udvarán ahol többek közt a dákai baráti kör vezetõje elõadást tartott a grófnõ dákai

kapcsolatáról. A szívélyes vendéglátás viszonzásaként a dákaiak átadtak a cinkotaiaknak 50 darab A

Batthyány-család Dákán címû könyvet.

A következõ év augusztus 20-án újra Ausztriába, Kittsee városba indultak a kirándulók. Útközben

megtekintették a nagycenki Széchenyi Kastélymúzeumot, Kismartonban az Esterházy kastélyt.

Kittseeben a város polgármestere fogadta és kalauzolta a csoportot. Bemutatta azt az épületet amit

Batthyány-Strattmann László építtetett és végezte orvosi tevékenységét. Az épület ma is kórházként

mûködik.

1994. július 23-án Felsõörs volt a cél, ahol Körmendy József volt felsõörsi prépost volt a vendéglátó.

Aprépost évtizedekkel elõbb Dákán is szolgált, így a tagok között több ismerõst is köszöntött. Aplébánia

templomának bemutatásakor szólt a Batthyány-család elsõ ismert õseirõl, Renold lovagról és leszármazottairól.

1995. augusztus 5-én a család egy másik ágából származó Batthyány Kázmér birtokára, Bicskére látogatott

a baráti kör. Itt a polgármester köszöntötte a csoportot, majd Peterdi Ede, a honismereti kör vezetõje

szólt a kastély egykori tulajdonosáról, Batthyány Kázmérról a Batthyány kormány külügyminiszterérõl,

munkásságáról. Elmondotta, hogy a honismereti kör hûséggel ápolja a család emlékét, kiadványt

jelentetett meg a kastélyról. Hangsúlyozta, hogy „minket a Batthyányak kötnek össze”. A kastélyban

jelenleg a Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon mûködik, s errõl az igazgató beszélt.

1999. július 17–18-án kétnapos kirándulás keretében látogatott el a baráti kör küldöttsége Siklósra,

Batthyány Kázmér másik birtokára Ott Simor Ferenc honismereti vezetõ fogadta a csoportot és mutatta

be a várat, valamint a város más nevezetességeit.

A következõ két évben volt egy ópusztaszeri és egy erdélyi kirándulás, majd 1998. július 18-án a

család birtokainak dunántúli központjába Ikervárra látogatott a baráti kör tagsága. Útközben Sárváron

megtekintették a Nádasdy kastélyt, ahol ugyancsak szó esett a család és Dáka kapcsolatáról, mert a család

1708-tól 1843-ig tulajdonosa volt a dákai birtoknak. Acsaládról, a kastélyról a múzeum igazgatójától

tudott meg többet a tagság. Az ikervári kastélyt, a parkot és a kultúrházban lévõ Batthyány-kiállítást,

a templomot, ahol a Batthyány-család imádkozott, a honismereti kör vezetõje, Koszorús Ödön mutatta

be. Ezután a baráti kör megkoszorúzta a kastély falán lévõ Zichy Antónia emléktábláját és a faluban lévõ,

az ország elsõ Batthyány Lajos szobrát.

2000-ben (október 21-én) a millenniumi emlékévhez kapcsolódott a kirándulás. A program szerint

az Országház és az ott elhelyezett magyar szent korona megtekintése volt a cél. Az alkalmat összekapcsolva

megnézték a Batthyány örökmécsest, ahol közös fotó készült a csoportról.

ASzülõföld Baráti Kör egy év múlva lesz 20 éves. Amûködésébõl, a Batthyány emlékét ápoló programokat

emeltük ki, ezek alapján megítélhetõ, hogy az alapszabályban megjelölt célnak mennyiben tett

eleget a kör. Ahelytörténet kutatása továbbra is feladata a körnek. Eddigi munkájának elismerését talán

bizonyítja, hogy a baráti kör magkapta a Honismereti Szövetségtõl az Emléklapot, a 2000. év kiváló

Veszprém megyei civil szervezete címet. 2002-ben a baráti kör elnöke Veszprém Megye Közgyûlésének

Elnökétõl megkapta a Pro Comitatu-díjat, 2006-ban a községi önkormányzattól a Díszpolgári Oklevelet.

51

Karácsony a niceai zsinat határozata értelmében Jézus

Krisztus földi születésének emléknapja: az öröm és

békesség, a család és gyermekség, az otthon és szülõföld

ünnepe. A Cornides-kódex karácsonyi prédikációja

Akereszténység legelsõ századaiban az Egyház még

Epiphania, azaz vízkereszt ünnepén az emberré vált Isten

világra jövetelének misztériumát ülte meg. Az ariánusokkal

szemben, akik tagadták Jézus istenségét, a

zsinat éppen ezt; az emberré vált Istent akarta magasztalni.

A napot nem véletlenül választották ki, ugyanis a

Mithras-kultusz ekkor ünnepelte a Nap születésnapját

(Natalis Solis invciti). Szent Maximinus trieri püspök,

az ariánusok kemény ellenfele, egyik karácsonyi szentbeszédében azt mondja, hogy Krisztusnak azért

kellett pogány ünnepen megszületnie, hogy azok, akik a pogány babonában leledzenek, elpiruljanak. A

történeti esemény, Jézus Krisztus születése azután fokozatosan háttérbe szorította az ünnep dogmatikai

tartalmát, a megtestesülés titkát.

A karácsony liturgiája fõleg a germánok megtérésével érzelmesebb, meghittebb vonásokkal gazdagodik,

és szublimálja a téli napfordulat szakrális pogány hagyományait is. A keresztes háborúk Szentföld-

élménye, Jézus szülõföldjének megismerése, gyermekkorának az apokrif hagyományokból való

fölidézése, majd pedig a franciskánus mozgalom (Greccio) a karácsonyt liturgikus kötöttségeinek fellazításával

devocionális-érzelmi irányba tereli. Nyomában azonban az ünnep népi hagyományvilága

szinte számbevehetetlen gazdagsággal, színes európai és közte magyar változatokban teljesedik.

Újabban Kiss Lajos nyelvészünk foglalkozott a szláv jövevényszavaink legõsibb rétegéhez tartozó

karácsony történetével, jelentésével. Feltûnõ, hogy e szóval csak a keleti szlovákok, máramarosi ruszinok,

továbbá a huculok nevezik az ünnepet, más szláv népeknél a. boziè, vagyis, ‚Istenfia’ járja. Akuta-

52

1 Közleményünk forrása: Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd. A nagyünnepek hazai és közép-európai

hagyományvilágából. Nemann Kht., Bp. 2004. Aszövegkihagyást szögletes zárójelbe tett három ponttal jelezzük.

(A Szerk.)

tás sokáig úgy vélekedett, hogy a mi szavunk a román cracium átvétele, ez pedig a latin calationem, hívek

szerint a karácsony végsõ elemzésben a szláv korèiti, ‚fordul, lép’ igenévi korèun, ‚átlépõ’ származéka

és a téli napfordulat kozmikus örömére, várakozására utal. A nappalok ettõl az ünneptõl kezdve

hosszabbodnak, így vízkeresztkor már egy kakaslépéssel. E lépegetésnek Kiss Lajos többek között gazdag

horvát, cseh, lengyel, orosz szóláskincsét is fölsorolja. Magyar párhuzam szerint is karácsony után

már egy kakaslépéssel megnyúlik a nap.

Csak utalunk rá, hogy a mi magyar nyelvhasználatunk a karácsony ünnepét a ritkább, ünnepélyesebb

nagykarácsony szóval is illeti, fõleg ha a kiskarácsony néven is emlegetett újév is belekerül a beszédbe,

Közöttük, azaz két karácsony között, ormánsági reformátusok ajkán félhétön, az erdélyi Mezõségen

csonkahéten, moldvai csángóknál tekereshéten számos szorongó, fõleg dologtiltó hagyomány

akad. Ennek az idõszaknak, amely néha nálunk is, így Göcsejben számosnapok néven vízkeresztig számítódik,

német megfelelõje a Zwölften, a szerbeknél pedig nekršteni dani, azaz kereszteletlen napok,

mert a néphit szerint Jézust akkor még nem keresztelték meg. Ezért a nekršteni, vagyis kereszteletlenül

meghalt gyerekekbõl vált gonosz démonok most különösen veszélyesek lehetnek az élõkre. Nyilván

ebbe az archaikus középkori képzetkörbe tartozik az a tápai hiedelem is, hogy az újszülötteket karácsony

ünnepére nem szabad kereszteletlenül hagyni. [...]

karácsonyi mákosgubára, de új gubára, azaz szûrposztóból készült, karácsonyi ajándékba kapott új

kabátra is. Ami még soká lesz: messze van mint karácsony. Másként: az lesz soká, meg karácsony. Ami

A hajdani karácsonyi évkezdet magyarázza az ünnephez fûzõdõ idõjóslatokat.

A háromszéki székelyek tudni vélik, hogy az új esztendõ idõjárása attól is függ, hogy a karácsony a

hét melyik napjára esik. Ha vasárnapra, akkor jó tél, szeles nyár, mérsékelt tavasz lesz. Minden bõven

terem, a jószág szapora lesz. Ha hétfõre esik: ködös tél, szeles tavasz várható. Sokan meghalnak, a jószág

dögleni kezd. Ha keddre esik: hosszú tél lesz és nedves tavasz. Sok bor és gyümölcs terem, de sokan

meghalnak. Ha szerdára esik: kemény, zúzmarás tél, szeles tavasz, nedves nyár és mértékletes õsz

következik. Bõséges lesz a gabonatermés, szapora a jószág. Ha csütörtökre esik: kemény tél, szeles tavasz,

száraz nyár jön. Terem mindenféle, de szûkösen. Ha péntekre esik: zûrzavaros tél, heves nyár jön.

Uralkodik majd a szemfájás. A juh és más állatok nagyon pusztulnak. Ha szombatra esik: szép tél, szeles

tavasz, kedvetlen nyár, nagy drágaság lesz.

Ha karácsony éjszakáján szép tiszta az idõ, akkor Tápé népe szerint jó termés lesz. Ha délrõl fúj a

szél, dögvészt jelent. Ha sok apró csillag ragyog az égen, akkor jó kukoricatermést várnak. Aszõregiek

szerint, ha éjféli mise idején az ég tiszta, akkor a szérû majd nem lesz tiszta, vagyis jó termés várható.

Így tartja Kecskemét, Kocsér népe is.

A karácsony ünnepi rendjében különbözõ korú, célzatú hagyományok ötvözõdnek, amelyek jól fölismerhetõk,

de szétválasztani nehéz, talán nem is szükséges õket. Nem rögzõdnek egyetlen naphoz, koronként

és vidékenként változnak, bár Luca és karácsony estéjéhez, illetõleg vízkereszt ünnepéhez tapadnak

leginkább.

A hagyományelemek fõleg a téli napfordulathoz kapcsolódnak, és a vegetáció, emberi egészség és

boldogulás érdekeit, a betegség és halál démonainak elriasztását szolgálják. Az év kezdetén mágikus és

liturgikus cselekményekkel meg szeretnék ismerni, kipuhatolni, illetõleg befolyásolni az új esztendõ

fordulatait.

Erre az archaikus-mágikus alaprétegre rakódott a kereszténység misztikus-liturgikus világa, amely a

Megtestesülés fölidézésével, továbbá könyörgéssel és magasztalással, böjttel és részben egyházi eredetû,

részben népalkotta (paraliturgikus) szentelményekkel akarja szolgálni a hivõ embert. [...]

A fa már az Ószövetségben, de archaikus pogány szakralizmus szerint is, a kozmikus életerõnek

szimbóluma, megtestesülése, az istenség lakóhelye. Ott él a természeti népek ihletett hitvilágában (fakultusz,

világfa), a magyarság mesekincsében (égbenyúló fa). Az összefüggések jellemzése itt nem lehet

feladatunk.

53

Ennek az archaikus világérzésnek áttétele, illetõleg szublimációja az arbor vitae, vagyis Krisztusnak

megváltást gyümölcsözõ keresztfája, a már idézett legenda szerint a tudás paradicsomi fájának is

eszmei sarjadéka. Ez a találó, olykor teológusoktól is szentesített azonosítás az egyszerû hívek elõtt világosabbá

tette a bûnbeesés és megváltás kozmikus összefüggését.

Természetes, hogy az életfa ábrázolását a Physiologus, ez a misztikus középkori természetrajz is ihlette.

Az is érthetõ, hogy eleinte a templomkapu timpanonjára került, hogy a híveket szembetûnõen emlékeztesse

hitüknek egyik legnagyobb misztériumára. [...]

Akarácsonyi életfa, termõág az évrõl évre megújuló természet õsi, mágikus jelképe, amely az európai

keresztény hagyományban bibliai elemekkel is gazdagon ötvözõdött. Állítása általános volt hazánkban,

illetõleg népünknél is, de a múlt században feltûnõ karácsonyfa teljesen kiszorította, jobban mondva

helyettesíti.

Sajnos, a gyûjtés a maga kellõ idejében alig fordított figyelmet az archaikus életfa és modern karácsonyfa

közötti hagyománybeli ûrt kitöltõ, másfelõl a funkcionális folytonosságot is igazoló termõág

világának megörökítésére.

A múlt század második felében Szegvár palóc-jász telepítésû faluban sodrófát, esetleg mángorló

sulykot kötöttek a mestergerendára és a gyerekek számára gyümölccsel, süteménnyel rakták meg.

„Horgoson láttam olyan karácsonyfát, piacon is árulták – tudósít 1886-ból Móra István – amelyiknek

szimbolikus jelentõsége tisztább, könnyebb, mint a fenyõágé. Ott a koronafa, glédics (Gleditschia

triacanthos) ágait, töviseit becsavargatják cifrapapirossal, összekötnek kettõt-hármat, vagy átfonnak

egy negyedikkel. Az egészet virágcserépbe ültetik, s a tüskökre szúrkodnak aranyozott diót, aranyozatlan

almát. Mellette van a sublaton kétfelõl két csészében vagy két kis tányérban a Lucakor vetett, azóta

kizöldült karácsonyi búza.”

Ilyen díszes ágra Nagybaracska, Bácstopolya magyar népe is emlékezik.

Lehetséges, hogy a karácsonyi termõágat a középkori magyarság kincs néven emlegette. Ahorvátok

ajkán ugyanis máig kinè a neve a hasonló rendeltetésû karácsonyi ágnak. Schneeweis szerint a szó és

szokás, illetõleg tárgy a horvátságban magyar eredetû. Ez, tekintve a középkori magyar–horvát liturgikus

kapcsolatok elevenségét, nem lehetetlen. A horvát kinè (Ruscus oculeatus) egyébként aranyozott

mogyoróval díszített ág, amelyet a szoba mennyezetére függesztenek: mintha az égbõl nõtt volna ki és

másodlagos, keresztény értelmezéssel, mintha a földre szálló, emberek közt szállást keresõ Kisdedet

jelképezné. [...]

Alsószepesség szász népe a karácsonyfa koronáját újév reggelén a gazdaság védelmére a ház vagy

csûr ormára szögezte. AHáromkirályok nyolcadában történõ házszentelés alkalmával a pap ezt is megszentelte.

Mindez eredetileg nyilvánvalóan az évkezdetnek, az idõ új hajtásának ünnepi jelképe. Bizonyára

nem véletlen, hogy archaikus csángó versezetünk és több találóskérdésünk az esztendõt az élõfa példázatával

szemlélteti.

Alig kétséges, hogy az ország több vidékén felbukkanó lakodalmi termõág is erre az archaikus hagyományra

emlékeztet. Ehhez itt csak néhány párhuzamot idézünk.

A balatonmelléki lakodalmas asztalnak még a múlt században is állandó dísze volt az életfa: bojtorján

kóróját vagy bürök ágát tuskóba ütötték be. Az egészet finoman betekerték tésztával, külön a tuskót,

külön minden egyes ágat. Aztán megsütötték, majd az ágakat teleaggatták szõlõvel, gyümölccsel, pereccel

és egyéb jóval. Odaállították az asztalra, ahol a násznagy és egy kirendelt legény vigyázott rá.

Amohácsi magyar termõág, illetõleg sokác grana váza egy öreg fa törzsének oldalán egyhelybõl kinõtt

ujjnyi vastag hármas ág, amelyeket végig télizöld vagy cédruságacskákkal födnek be. Végükre almát

szúrnak, ezekbe pedig több behasogatott, szétágazó lúdtollacskákat tûzdelnek. Az így földíszített

almákba rozmaringszálakat szúrnak. A termõág belsejébe gyertyát is erõsítenek, amelyet este vacsora

után akkor gyújtanak meg, amikor a násznép a menyasszonyos házból a võlegény hajlékába indul.

Karácsony ünnepéhez, illetõleg szimbolikájához a karácsonyfa falun-városon, hivõk és nem hivõk

között egyaránt hozzátartozik.

A karácsonyfa eredetét egy mosoni, irodalmi eredetûnek tetszõ népmonda így magyarázza: amikor

Krisztus Urunk a földön járt, a gonosz emberek elõl bújdosnia kellett. Üldözõi elõl menekülve egy sûrûlombú

fa alatt vonta volna meg magát, ez azonban odaszólt neki: állj odább, mert ha nálam találnak,

engem is elpusztítanak. Ezzel utasították el féltükben a többi fák is. Az Úrnak ellenségei már nyomában

voltak, amikor egy fenyõfához ért. Alig volt lombja, ezért ágai rejtették el Jézust, aki így meg is mene-

54

kült. Az Úr most megáldotta a fenyõfát: soha ne hullasd el a leveledet. Akkor is virulj és zöldülj, amikor

a többiek levéltelenül sorvadoznak. Te légy a legdélcegebb és legszívósabb minden társad között, élj

meg mindenütt. Légy az emberek öröme, és emlékezetemre rajtad gyújtsanak karácsonyi gyertyát.

Ki hinné, hogy a karácsonyfa állítása hazánkban, de Németországon kívül – a mediterrán népek kivételével

– szinte a fehér ember egész világában, alig több száz esztendõsnél.

Kétségtelen, hogy a szokás protestáns, éspedig evangélikus gyakorlatból ered. Solymossy Sándor

nyílván helyesen mutat rá, hogy Luther Márton még nem volt a betlehemes, illetõleg paradicsomjáték

ellensége. Puritán utódai azonban már felháborodtak naiv hangjukon, tréfás mozzanataikon, és a szószéken

is, meg az egyház-irányította helyi közigazgatásban is pusztító háborút indítottak ellene. Így történt,

hogy evangélikus helyeken általában ki is halt. A hagyományõrzõ nép azonban legalább a paradicsomjáték

életfáját átmentette, asztalára állította, és családi közösségben elõtte énekelte a maga örökölt,

megszokott énekeit.

Hazánkban a karácsonyfa állítására bécsi udvari ösztönzésbõl az arisztokrácia mutatott elõször példát.

Bécsben a múlt század második felében kezdett terjedni, ahol viszont Németországból átszármazó

protestáns mûvészek, fõúri családok honosították meg.

Nálunk Brunswick Teréz (1824), továbbá József nádor harmadik neje, Mária Dorottya, illetõleg a

Podmaniczky család (1826 táján), majd Fertõszentmiklóson a Bezerédi család állít karácsonyfát Flóra

lányának (1834). Jáky Ferenc osli plébános, a gróf Lunyady család egykori házi papja, 1855-ben a falu

iskolás gyermekei számára rendez karácsonyfa-ünnepélyt.

Brassó városában, az erdélyi szászok körében egy bevándorolt dán példájából 1830 táján honosodott

meg.

Szeged társadalmában a múlt század derekán bukkan föl. „Tisztelem én fajunkat – írja egy újságcikk

– eredeti vonásaiban, de ami szívnemesítõ, azt a külföldrõl is szívesen utánzom. Ily utánzásra méltónak

találnám én a karácsonyfát, és ezek eszméjével egybekötött családi ártatlan örömök elsajátítását.”

Kálmány Lajos följegyzése szerint egyik szegedi betlehemezésben már karácsonyfával lépnek a gyerekek

a szobába. Ez azonban nem vált általánossá.

A karácsonyfa eredetét azon melegében már mindjárt hazai föltûnése idején egy biedermeier illatú

verses ponyvatöredék úgy magyarázza, hogy Egyiptomból hazajövet a Szentcsalád Názáretben élt: József

mûhelyében dolgozott, Mária font, a kis Jézus pedig hulladékfából keresztet ácsolt, amely ágakat

hajtott és szép zöld lombokat. Majd kivirágzott és fényes csillagokat termett. József rádöbbent, hogy

éppen akkor volt a Gyermek születésnapja. Mária titokban telerakta a fa ágait eggyel-mással, aranyos

dióval, ünnepi ruhával. Akis Jézus örömmel nézett a fára. Eljöttek játszótársai is, akik felköszöntötték.

Sajnos, itt a szöveg megszakad.

Mint már jeleztük, a karácsonyfa múltját, jelképrendszerét, funkcióváltozásait a kutatás még nem

tisztázta egészen. Mégis biztosra vehetõ, hogy elsõsorban, archaikus formáiban (Yggrasil, Julbock) vegetációs,

napfordulati, tavaszigézõ szimbólum volt. Mindenesetre az élet, illetõleg tudás fájának képzetkörével

is korán összefonódott. Nem véletlen, hogy számos német vidéken a karácsonyfának paradicsom

(Paradies) a neve. A karácsonyfa nyilván hozzátartozott a középkori paradicsomjáték kelléktárához

is. A manapság ráaggatott papírlánc, angyalhaj halványan most is idézi a kígyót, a rákötött gyümölcs

a bibliai almát, a betlehemi Újszülöttet, aki az emberiségnek a megváltás kegyelmét hozza. Erre

a karácsonyfa alá helyezett ajándékok emlékeztetik a gyermeket, amelyek étel alakjában valamikor a

család halottjait, illetõleg az értük imádkozó koldusokat, szegényeket illették. Doroszlón a karácsonyfa

gyertyácskáit és csillagszóróit csak éjféli misére hívogató elsõ harangszó hallatára gyújtják meg. Német

szokás szerint konszekrálatlan ostyadarabokat is aggatnak a karácsonyfára. Ez a hagyomány népünknél

itt-ott szintén él. Bauerreiss úgy találja, hogy eredeti szándék szerint ez sem volt dísz, hanem Krisztusra,

A karácsonyi gyertya egészen vízkeresztig, tehát a Zwölften idõszaka alatt a templomban maradt.

Egyes helyeken körül is hordozták a faluban.

A szokásnak számos birodalmi párhuzama van. Erdélyi kibontakozásának kora bizonytalan, bár jellege

szerint még a középkort idézi. Az érzelmes, devocionális ihletésû betlehemezés templomi eredete

õsi soron szintén kétségtelen, akár a bábtáncoltatásra, akár a pásztorok imádásának, vagyis az éjféli mise

evangéliumának megjelenítésére gondolunk.

55

Ehhez nyilván az is hozzájárul, hogy Európa népének egyik fõfoglalkozása hosszú századokon át a

jószágtartás, pásztorkodás lévén, a betlehemi éjszakából ez a rokon jelenet ragadta meg. Nyilvánvalóan

azért többrõl is szó van: a téli napfordulat ünnepének hajdani kultikus táncai, alakoskodásai a betlehemezésben

más színezõdéssel ugyan, de továbbélnek. Kellékei közül a láncosbottal hajdanában a gonoszokat

riasztgatták, itt meg már az ének, tánc ritmusát verik ki vele. [...]

A betlehemes játék két legrégibb emléke a XVII. század második felébõl maradt ránk.

Az egyiket Ecseg nógrádi falu Szentkereszt-céhe néven ismert jámbor társulatának fiatal legénytagjai

adták elõ a templomban 1684–1694 között. Címe: Rithmi pro Epiphania Domini in processione. Latin

címe ellenére is a betlehemezés legrégibb ismert magyar szövegérõl van szó.

Ismerve az akkori paphiányt, illetõleg licenciátusi gyakorlatot, bátran föltételezhetjük, hogy a betlehemezõ

legények ádvent ideje alatt a környéket is összejárták.

A hagyományra nagyon jellemzõ, hogy Székelyföldön a betlehemet nem gyermekek járják, hanem

meglett emberek: legények, sõt házas férfiak, akik a játékot kellõ komolysággal, liturgikus szolgálat

igényével adják elõ. Éppen a legutóbbi évtizedekben modern kutatói szempontok és igények szerint

több játékukat jegyezték föl, így többek között Domokos Pál Péter és Volly István Lövétén (Lueta), Benedek

András Homoródremetén (Calugareni), Faragó József Pusztakamaráson (Camarasul),

Csíkcsobotfalván (Cioboteni), Földes László a Budajenõre települõ ditrói székelyek körében, Benedek

András és Vargyas Lajos, továbbá Domokos Pál Péter és Rajeczky Benjámin a hazatért bukovinai székelyek

között.

E vizsgálódásokból kiderül a székelyföldi és a belõle sarjadt bukovinai, erdélyrészi betlehemezés

kötött, kultikus rendje, továbbá az az alapos föltevés, hogy közös forrásuk valamely, sajnos, ránk nem

maradt csíksomlyai barokk karácsonyi vagy úrnapi misztériumjáték, amely még praetridentinus elemeket

is átmentett. II. Józsefnek a vallásos kultuszra vonatkozó korlátozó rendelkezései a deákszínjátszásnak

véget vetettek. A hagyomány azonban kilépett az iskola szûkebb vonzási körébõl és elnépiesedve,

játékszíni karakterét megõrizve, a katolikus székelység körében sok helyen máig él. A mai gyakorlat

természetesen helyi elemekkel és jellegzetességekkel, máshonnan átvett archaikus pásztorjelenetekkel

is bõvült. Jellemzõ, hogy amíg a hagyomány az ország más vidékein már szinte csak a pásztorok imádására

szorítkozik, addig a Székelyföld az egész karácsonyi eseménysort bemutatja, amelyet természetesen

éppen a misztériumjátékok szakrális célzata magyaráz. [...]

Karácsony estéjén, tíz óra tájban elõször a csobotfalvi papnál betlehemeztek. Innen a plébánossal

együtt mentek át a templomba az éjféli misére. Mária, József, meg a betlehemi kápolna a templom bejáratánál

maradt. A kápolna négy sarkán négy gyertya égett. A többi játszószemélyeknek is megvolt a

meghatározott helyük. Ez azt bizonyítja, hogy a betlehemezés régebben itt is szorosan összefüggött a liturgiával.

Ennek nyilván a lelkipásztori aggályoskodás vetett véget. Nagykarácsony délutánján mindjárt

elkezdték a falu házaiban való betlehemezést, amely késõ estéig tartott. Karácsony másnapján reggel

a somlyai búcsújáró templomban hallgattak misét. Utána a klastrombeli barátoknál betlehemeztek.

Ezután Somlyó házait keresték föl. A menet igen ünnepélyes volt.

Nyárádremetén (Eremitul) a betlehemezés az éjféli misén történt. Egyes csíki falukban a hajnali miséken

betlehemeztek, majd innen indultak a hívek hajlékába is.

Más magyar tájaink betlehemezését nem a Székelyföld középkorig visszanyúló liturgikus ihletettsége,

misztériumjátékok elnépiesedett helyi hagyományvilága, hanem már a barokk érzelmes

devocionalizmusa jellemzi.

APozsony városával újabban egybeépült Fõrév XVIII. század elején telepített evangélikus németsége

körében a Székelyföldéhez hasonló szakrális kötöttségek között virágzott a Christigeburtspiel,

amely nem minden esztendõben került elõadásra. Ez még évszázadokkal ezelõtt történt fogadalom emlékezetét

õrizheti.

Egyszerre három darabot adtak elõ: 1. Christigeburtspiel, 2. Adam und Éva, másként Paradiesspiel,

errõl már szólottunk, 3. Schuster- und Schneiderspiel, amely esetlegesen, nyilván a kultikus igézet feloldása

végett kapcsolódott az elõbbiekhez. Voltaképpen profán farsangi játék, ezért elemzésére itt nincs

szükség.

Házasember sohasem játszott a darabokban, még Máriát is egy vékonyhangú legény alakította. Gábriel

arkangyal szerepe egy ügyes, kisebb fiúnak jutott. A szereplõk szigorú iskolába kerültek. Naponként

és esténként a játékmester házánál tartózkodtak, másolták énekeiket, gyakorolták mondókáikat.

Minden lépésüket, mozdulatukat elõírás szerint kellett végezniök. A tanulás, valamint a játékok ideje

56

alatt – tehát adventtõl vízkeresztig – a szereplõ legényeknek teljes önmegtartóztatást kellett fogadniok.

Nem járhattak lányosházakhoz, világi nótákat nem énekelhettek, tartózkodniuk kellett a szeszes italoktól,

és visszavonultságban élniök. Ez volt a gyakorlat az elsõ világháború elõtt. A játékok idejére a faluban

eltiltották a zenét. Amikor megállapított napokon a szomszédos községbe mentek, ott sem tûrték

meg a muzsikásokat. Ha valahol a rezesbanda megszólalt, azonnal otthagyták a falut. Mint mondogatták:

mi nem vagyunk komédiások. [...]

A betlehemi esemény elõadásának másik, kevéssé elterjedt módja a bábtáncoltatás, amely hazánkban

fõleg a Balaton déli részének katolikus, Szatmár megyének pedig református faluiban szinte napjainkig

élt. Jézus születésének egyes mozzanatait bábokkal is eljátszatták, egyidejûleg pedig helyettük, illetõleg

nevükben a szöveget is mondták a pásztornak, egyébnek öltözött szereplõk.

A kutatás szerint a bábtáncoltatás a középkorban még az oltáron történt, a hívek jámbor gyönyörködésére

és épülésére. Késõbb nyilván profán elemek is szövõdvén bele, a templomból kitiltották, a nép

azonban tovább is ragaszkodott hozzá. A Szentcsalád és a betlehemi istálló miniatûr mása bentmarad a

templomban, esetleg újabban az ünnepekre kiteszik, de ehhez már sem liturgikus cselekmény, sem nyilvános,

hangos ájtatosság nem fûzõdik. [...] Sajnos, régi adataink nincsenek róla, hacsak a Háromkirályok

napjánál még tárgyalandó Mátyás-korabeli játékot nem tekintjük annak. Így tehát csak föltesszük,

hogy hazánkban is lehetett betlehemi bábjáték-apparátus, amely elõadás végett karácsonyi idõszakban

az oltárra került. Ezt vihették ki a nálunk is föltételezett egyházi tilalom következtében késõbb a hívek

közé.

Ha a gyakorlat csakugyan élt, a XVIII. század folyamán teljesen elnépiesedett, sõt profanizálódott

is. Kialakulására nyilván hatott az osztrák barokk Marionettentheater vidékies fejleménye, a búcsúkon,

vásárokon felbukkanó komédiások példája is.

A játék leggondosabban lejegyzett hazai elõadását Vörs faluban Petánovits Katalin buzgalmának

köszönjük. Aszokás itt napjainkban újjászületett. Idõsebb falubeliek támasztották föl, hogy az épületes

játékkal a templom tatarozásának (1963) költségeit elõteremtsék.2 A vörsi betlehemezõk karácsony

böjtjén, már a szentestén gyülekeznek ott, ahol egész éven át a betlehemet õrzik. Innen indulnak, sorra

járják a falu házait. Úgy intézik, hogy éppen az éjféli misére hívogató beharangszóra fejezzék be. Most

õk is bevonulnak a templomba, ahol azonban már nem betlehemeznek.

A szálláskeresés az elnépiesedett, sok tekintetben el is profanizálódott betlehemezés mellett, az adventi

várakozás megünneplésére alighanem csak századunk elején bontakozott ki. Más nevei:

szentcsaládjárás, szentcsaládkilenced. [...]

Ez a szokás a legújabb idõkben kezd a vallásos ponyva révén terjedni, amelynek szövegei: énekei és

imádságai kántor-eredetre vallanak. Stílusuk terjengõs, szentimentális, nyelvében modern. Itt-ott azonban

régi énekek és szokástöredékek is fölszívódtak bele. Nem lehetetlen, hogy az osztrák

Herbergsuchen hatására terjedt el színmagyar vidékeken is.

A helyi változatok közül figyelemre méltó Tordas szlovákból magyarosodott falué: a Szent Család

képét megszenteltetik, a kilenc fölkeresendõ család tagjai pedig gyónással és áldozással készülnek a fogadtatásra.

Csíkdelne (Delniþa) helyi hagyománya szerint legények hordozzák a Szent Család képét. Ez még

nyilvánvalóan a férfiak õsi liturgikus elsõbbségének fejleménye, még ebben a jellegzetesen asszonyi

szokásban is.

Némely szabolcsi görögkatolikus falukban a lucabúzához hasonlóan sarjaztatott zöldbúzával rakják

körül a szálláskeresõ képet.

Lehetséges, hogy a szálláskeresést a felnõtt hívek ünnepi készülete, igénye tette általánossá a legtöbb

helyen már elprofanizálódott, komolytalanná vált betlehemezés helyett.

57

2 A Vörs-i Betlehemes képe a Honismeret 2006. 6. számának borítóján látható. (Szerk.)

Kodály Zoltán emléke elõtt. (Szerk.)

Tanári munkámban mindig azon dolgoztam, hogy a megjelenõ ének-zene tankönyvek kotta példái,

népdal-példái kiegészüljenek. Azt szerettem volna, ha a tankönyvek népdal példái mellett legyenek

újak is. És megmondom õszintén, hogy – bár nem tartom magam egyáltalán népdalgyûjtõnek – nagyon

sok mindent tanultam a saját tanítványaimtól, felnõttektõl, külföldön járva, különbözõ ismerõseimtõl;

és ezeket a kapott népdal példákat én mindig megörökítettem. Tervezem, hogy ha egyszer valahonnan

sok pénzt tudok majd szerezni, és lesz annyi idõm egy nyáron legalább, hogy ezt a 40-50 nem mindennapi,

kicsit különlegesebb szövegû és dallamú anyagot valahogy rögzítem géppel, akkor szép gyûjteményként

ki lehetne adni. Egyelõre azonban errõl szó sem lehet.

Nekem az tetszik ebben a „rejtõzködõ üzenet” kifejezésben (egyébként lehetett volna azt is mondani

vagy írni, hogy „rejtõzködõ kincsek”), hogy a népdal, a magyar népdal a talányos szövegeivel talán a

világon a legszebb, és nincs még egy nép, amelyik ilyen gyönyörû népdalszövegekkel rendelkezik. Sosem

mondja ki, vagy csak nagy ritkán mondja ki azokat az érzelmi összetevõket, amelyekre a sláger

azonnal rátér, és azonnal kimondja, és rögtön el is veszti ez által az érdekességét, ha nincs jó dallam

hozzá, ha nincs jó zenekar, ha nincs jó elõadó, ha nincs jó ritmus. Akkor tulajdonképpen el is veszett a

dal, a sláger. Anépdal azonban nem igényel semmiféle apparátust. Ha valaki éppen nincs annyira berekedve,

mint én ma, akkor talán még szépen is tud énekelni…

Az egyik ilyen népdal, amit hoztam, nem nagyon messzirõl való, a Baranya megyei Magyaregregyrõl,

így szól:

Azt lehet mondani, hogy ebben semmi nem „rejtõzködik”. Dehogynem. Az „nincs benne”, hogy

várlak, de nagyon. Tehát minden, minden „benne van”: a kapu, meg a kapufélfa, meg a lopózkodó járás

Azt gondolom, hogy a népdalnak a szeretete valóban összefügg a haza és a természet szeretetével,

hadd idézzem Fekete Istvánt, aki jó néhány alkalommal példát mutatott a gyermek- vagy ifjúsági regényeiben,

hogy miként kell élni ebben az országban. Azt vallja egy helyen – éppen a „Tüskevár” István

Egy harmadik gondolata is nagyon tetszik: „Kerestem az utat, a patakot, a nádast, a cserszagú erdõt

Érdekes, hogy a magyar ember, amikor átlépi a határt, sokféle arculattal tér vissza. Azt is lehet tapasztalni,

hogy sokan bizony – sajnos – megváltoznak, és „nagyképûsködve” elkezdik „majmolni”,

utánozni a külföldit, „melyet” / „akit” – ha keresnének – itthon, talán sokkal jobb „minõségben”, nagyobb

lelkiséggel, megtalálhatnának.

József Attila nem így „viselkedett”, amikor Párizsból hazatért. A francia fõvárosban szürrealista

„dolgokkal” foglalkozott – talán éppen Apollinaire-verseket is találhatott –, mert Párizsba érkezésekor

nagyon kereste „ezeket” a modernségeket. József Attila tehát hazajött, és nem azt mondta, hogy én

most már ezután úgy fogok élni, mint egy francia, és így vagy úgy fogok cselekedni „modern” módra,

mint egy párizsi, hanem meglepõ módon, hazautazása után két nappal egy következõ cikket jelentetett

Ez szenzációs kis szöveg, mindig elmondom mindenkinek, akivel találkozom, fõleg tanítványi

58

körben… Valóban, a népdal egyszerû, talán ismeretlen szerzõje „tudott” szerkeszteni. Tudta, hogy hogyan,

miként „halad elõre” egy kép, a mûvészi kép.

Sose felejtem el gyerekkorom elsõ népdalát, a Megkötöm lovamat címût. Valakitõl tanultam, és talán

nem is annyira az elsõ versszak tetszett, hanem amikor „jött” a második:

És természetesen erre a szép népdal példára is illik az elõbbi József Attila-i szöveg, hogy a szerzõje

nem ismerhette a konstruktivizmust – mint XX. századi mûvészeti stílusirányzatot –, de hogy „hova”

kell eljuttatni a költõi fantázia révén a hallgatónak, az olvasónak, az énekesnek a szépségeket, azt igen:

kalicka, erdõ, erdõ sétái, fák, sok fa, egy fa, fenyõfa, toboz, pikkely, harmatcsepp.

A nagyobbról haladunk a kisebb felé …és fantasztikusan szépen.

Azt hiszem, hogy „következhetnek” a népdalok. Mindenfélét válogattam, mindenféle körbõl azért,

hogy azt, amit én „címként” találónak vagy hitelesnek gondoltam – hogy ti. „elrejtõznek” ezek a fontos,

kimondott vagy kimondatlan „lényegek”, ezek teszik széppé a mi magyar népzenénket.

Mindig is bajban vagyunk, amikor jön egy külföldi, és azt kéri, hogy „olyan szép a népdalotok,

mondjátok el, mirõl szól …, mert mi még ilyen szépet nem hallottunk, csak azokat a szokványos, mulatós

fajtákat”. És akármilyen nyelvismerettel rendelkezünk, bármilyen világnyelv birtokában vagyunk,

ezeket a magyar népdalképeket soha nem tudjuk lefordítani. Ugyanakkor a mi magyar fordítóinktól elvárjuk,

hogy a legnagyobb, a világirodalom legnagyobbjainak nemcsak a képi rendszerét, nemcsak a

nyelvi struktúráit, hanem a lelkiségét is le tudják fordítani, és tessék arra gondolni, hogy például Tóth

Árpád, Kosztolányi, Babits ezt mind tudta, és tudják a maiak is.

Elmondom egy tanulságos példámat: már nyolcadik napja jártuk Franciaországot, és kicsit bosszús

voltam, hogy akárkivel szóba hoztuk Baudelaire-t, Mallarmét, Rimbaud-t vagy a régieket, például Villont,

a francia beszélgetõtársaink bizony csak hitetlenkedve csóválták a fejüket, hogy kik ezek. Mondtuk,

hogy mi, a magyar gimnazista iskolarendszerünkben ezeket a francia költõket nagyon is tudjuk,

szeretjük, és tõlük verseket ismernek a diákjaink. Végre aztán eljutottunk Párizsba, egy értelmiségi körbe,

és akkor azt mondtam francia kollégáimnak: „Gyerekek”, én annyi csalódáson mentem keresztül a

nyolc nap alatt a ti országotokban, ne haragudjatok, de most elmondok egy magyar verset, és legyetek

szívesek, azonnal „vágjátok rá”, hogy a ti költõitek közül ki írhatta, és mi a címe. Rákezdtem: „Õsz húrja

zsong, jajong, búsong e tájon, és ont monoton bút konokon és fájón.” És hála a jó Istennek, úgy térhettem

haza, hogy megmondták: Verlaine „Õszi chanson” – ját szavaltam magyar fordításban… De ki

az, aki így tud fordítani, magyar nyelven, hogy külföldön az jut eszembe: nincs még egy nyelv a világon,

amelyik így tudja képviselni azt, amit képviselnie kell. Ezt az élményemet Tóth Árpád zseniális

fordításának köszönhettem…

59

Ebben a népdalban vajon „mi rejtõzködik”? „Rejtõzködik” benne az, hogy Isten megszánta vagy

megszánja ezt a nyomorult népet…De az „benne van”, hogy letekint. „Nincsen benne” az, hogy Kossuth

Lajos példát mutat, de abban „benne van”, hogy maga fújja az angyali trombitát.

Nyisztor Ilonával, Csángóföld híres énekesével volt 2005. december 7-én, a pécsi Bazilikában közös

hangversenyünk Leõwey gimnazista lányaimmal, és a mûvésznõ elmondta a konferáló szövegében,

hogy „képzeljük el”, õ anyukájától annak idején a Boldogasszony anyánk-at tanulta, és ez népdalként

megtanultam anyámtól a dalt, és valahogy átjöttem Magyarországra a Csángóföldrõl, és valahol ott

Szeged környékén elhívtak vendégségbe, és a vendégek, a vendéglátók elvittek egy templomba misére,

és hallom ám, hogy éneklik a Boldogasszony-t. Mondom magamnak, hát „ezek” is tudják? Nagy volt a

meglepetés! Igen, de micsoda szöveg ez, az övék. Tessék meghallgatni:

Meghalunk és elveszünk, ha nem segítesz… – „ez nincs benne”… De minden más, ami „ezt”, a magyarság

megmaradásának kérdését „körüljárja”, az benne van.

Más téma: a virág és a harmat gyönyörû párbeszéde.

60

Hallottak már ennél szebb és nyelvi szempontból árnyaltabb szerelmi vallomást? Virág és harmat.

Ha te ez, én akkor az. Egyetlen szó maradt ki, hogy „szeretlek”. Meg az, hogy igen, én is. De minden

más, ami erre utaló szépség, az mind benne van a gyönyörû népdal szövegében…

Nagyon sok „hiány” van, nagyon sok „hiány” van, mert nem tudjuk meg a szövegbõl, hogy ha valaki

„ennyire” vágyódik haza, az mikor és milyen körülmények között hagyta el a hazáját, illetve a szûkebb

hazáját. És nem nagyon tudjuk meg azt sem, hogy fáj, nagyon fáj ez a kényszerû távollét, és az sem derül

ki egészen a szövegbõl, hogy édesanyám, de jó, hogy újra látlak. Egy vacsora képében van meg

minden, ami a hiányként jelentkezik, mutatkozik.

Fáj a búcsúzás. Akaratom ellenére visznek, és mint ahogy az lenni szokott a népünkkel, most is szétszóródtunk.

Ugye, ezek a gondolatok „nincsenek benne”, és mégis sokkal több a hozzánk szóló üzenet.

Szívhez szóló.

Az egyik leggyönyörûbb népdal Délvidékrõl való, 1984-ben énekelte egy tanítványom, és addig

nem engedtem el sehova, amíg le nem írtam…

61

Csak az utolsó versszakot szeretném megismételni: „Én felültem a világ vad lovára, / De zabolát

nem tettem a szájára.” Ki tudja, hogy miféle metaforikus megoldás van a mögött, amit mondtam, amit

énekeltem, utalva arra, hogy mi történik akkor, amikor az ember egyedüllétben és kitaszítottságban él.

Séta – jobb kéz… búcsú – bal kéz.

Közeledik a karácsony!

Nem méltóak a körülmények a Megváltó születésére – ez a gondolat „nincs benne”, azaz „rejtõzködik”

– mégis boldog Jézus édesanyja. A kisded Jézus pedig már „most” siratja népét, a jövõ nemzedék

embereit.

És végül – ez „már tényleg” Karácsony – az utolsó dalt azért gondoltam a végére, mert nem a szövegben

jelentkezik a hiányosság, hanem a „kettéosztásban”… Adal elején a narrátori hang Máriára mutat,

utána pedig mintha „elfelejtõdne” ez a kép. Mint egy függöny mögé, úgy nézünk abba a pici kis helyiségbe,

ahol a jászol van, és akkor „csak” édesanya és gyermeke meghitt kapcsolatát látjuk.1

63

1 Elhangzott Pécsett, 2006. november 10-én, az Iskola és honismeret tanácskozáson. (Szerk.)

Részlet Vahot Imre: Gróf Batthyány Lajos, az elsõ magyar

miniszterelnök és jellemrajza címû mûvébõl (Bp. 1873. 14–16. old.)

65

66

Batthyány Lajos feleségéhez

írt levele a siralomházból.

(Vasárnapi Újság 1870. június 5. 283. old.)

67

Vasárnapi Újság 1870. június 5.

68

69

70

71

72

73

74

75

76