Körtvélyesi István veszprémi várkapitány

A család neve és helyhez kötése

A magyar nyelvterületet végigjárva aligha találunk olyan vidéket, ahol a Körtvélyes alakot meg ne

találnánk a helynévi anyagban. Az eredeti szótövet kurtuel+fa szóösszetételként már az 1055. évben kiadott

Tihanyi alapítólevélben láthatjuk. Nyelvészeink e magyar szót általában török eredetûnek tekintik.

1 A Kárpát-medencében legalább két tucat egykori, vagy ma is fennálló lakott hely2 viselte a

’vadkörtés’ jelentésû melléknévbõl fõnévvé vált Körtvélyes birtok- vagy falunevet.3 A XIV. századra,

amikor a birtokos nemes családok nevei kialakulásának kezdetét tetten érhetjük, a hazai településnevek

jórésze már többszázados múltra tekinthetett vissza, még ha írott forrásaink csekély számuk miatt ezt

csak elvétve erõsíthetik is meg. Az egyelemû személyneveink erre a korra egyre kevésbé voltak alkalmasak

a nemesi jószágok átörökítésére. Atoldalékként alkalmazott -fi mellett feltûntek a különbözõ tulajdonságokra

és -i képzõvel a birtokra utaló (latin szövegben de Körtvélyes alakú), elõször csak ragadványnévként

szolgáló, idõvel állandósuló családnevek.4

76

28 Lásd bõvebben Károlyi Árpád: Németújvári gr. Batthyány Lajos miniszterelnök fõbenjáró pöre, 1849. I–II.

köt. Bp. 1932.

1 Molnár József: Veszprém megyei nyelvemlékek. Bp. 1974. 11. old.

2 Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, melyben minden város, falu és puszta, betûrendben körülményesen

készült Lipszky János 1806-ban megjelent mûve alapján. Szeged 1987. 91. old.

3 Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Bp. 1980. 359. old.

4 Kálmán Béla: A nevek világa Bp. 1969. 59. old.

lovaskatona, a késõbbi várkapitány a Lengyel testvérekkel egyezkedik az oroszvári jószágon.5

György 1629-ben Moson vármegye alispánja.6 Minden bizonnyal ezt erõsítik a korabeli szokások, a

család birtokában levõ Körtvélyes falutól vette a nevét. Oroszvártól alig tíz kilométerre fekszik

Körtvélyes, melyet 1908-ban Lajta elõnévvel látott el az Országos Törzskönyvi Bizottság7, 1922-tõl

pedig Pama-nak írják Ausztria Burgenland tartományában. Egy 1208. évi határleírásban „villa

Kurthuel”-ként említik. Az 1529-es török pusztítás után horvátokkal telepítették be.8 Bél Mátyás 1725.

évi Moson vármegyei leírásában nem látjuk a nemesség között a Körtvélyesi családot. A településrõl

azt írja, elnevezése minden bizonnyal körtéskertet jelent és valamikor vámszedési joga volt, van egy

nemesi kúriája.9 1836-ban az Esterházy, Naszvady és Zsitvay nemzetségek bírták.10 1920-ban még 125

fõ, a lakosság 11%-a volt magyar, az 1981-es népszámlálás szerint 3% alá, 23 fõre csökkent a magyar

nyelvûek száma.11

Pillanatnyilag a Körtvélyesi család valamikor oroszvári jószágáról van tudomásunk. E mosoni famíliából

való István várkapitány utódai Szabolcsba, Biharba és Szászvárosba kerültek. Még legalább négy

különbözõ eredetû családról tudunk, akik a Körtvélyesi nevet viselik. Az abaújiak Bihar és Veszprém

vármegyébe származtak, a sárosiak Temes vármegyébe. Éltek még Zemplénben, valamint Pozsony vármegyében,

akiket 1754–55-ben Körtesiként írtak össze. István utódait idõnként még napjainkban is

Körtösinek szólítják. Ez az öt família aligha származik közös törzsbõl.12

A kiegyezés után kialakult téves közhiedelem a Körtvélyessy alakot véli a nemesség kifejezõjének.

Amég alakulóban lévõ magyar írásbeliség a török uralom és a reformáció csaknem egyidejû beköszöntével,

szinte alig érzékelhetõen, egy katolikus latinos és egy protestáns nemzeti irányba indult. Szerencsére,

a rendszeres és szoros kapcsolattartás által ez csak néhány, akkoriban is majdhogy jelentéktelen

és nem kizárólagosan elválasztó sajátosságban mutatkozott, mint az y, az i, illetve j betûjegyek alkalmazása.

Az elõbbi inkább a királyi területen, az utóbbi a fejedelmi országrészen vált túlnyomóvá, de nem

általánossá. A királyi adománylevelek az i-re végzõdõ családneveknél inkább az y-t használták, míg a

fejedelmi oklevelekben az i-t alkalmazták. Az adományozottak pedig a lakóterületükön használatos

írásmóddal éltek. Mindez a nyelvújítás koráig békésen megfért egymással, csak a XIX. század elején a

jottisták és ypszilonisták küzdelmében13 váltott ki éles tollharcot, ami azonban a megrögzött százados

szokásokra alig lett befolyással. Elsõsorban a megyei hivatalba jutók szolgalelkû alkalmazkodásában

tükrözõdött.

A jogi érdekkörbe ez az elsõsorban helyesírási jelenség a 48-as törvények polgári egyenlõséget kimondó

következményeként került be. Amidõn Jókai, Görgei és mások is, az egykori királyi területen

élõ, tehát y-t használó családok tagjai, lemondtak a vélekedésük szerint nemesi elõjogukat jelzõ y használatáról,

a keleti fejedelmi területek nemesei ezt csak elvétve követhették alig élve e névformával.

Amúgy sem lehetett rendi jellege, hiszen sok jobbágy nevét is így írták. Jókai és Görgei ismertsége

azonban a szép- sõt, a történeti irodalomban is elterjesztette ezt a hiedelmet. Akiegyezést követõen már

kevésbé nemesi jogalapra, hanem inkább a nosztalgikus hagyományokra épülõ dzsentri szellemiség hatására,

a századokon keresztül jottista formával élõk utódai százával kérték nevük ypszilonosítását,

még az 1895. évi, a nevek pillanatnyi állapotát rögzítõ állami anyakönyvezés bevezetése után is, egészen

a második világháború végéig, lehetõséget teremtve sok olyan család nevének ypszilonosítására,

akiknek elõdei nemtelenek voltak. Természetesen, mindezek tudta és tudomásulvétele mellett sokan,

77

5 Gyõri Levéltár: Gyõri Székeskáptalan Hiteleshelyi Levéltára. Incipit Prothocolum. 6. köt. 44. old.

6 Magyar Országos Levéltár: E. 226. 2. köt. 482-484. old.

7 Jeney Andrásné – Tóth Árpád: A történeti Magyarország városainak és községeinek névváltozatai az Országos

Községi Törzskönyvbizottság iratanyagai alapján (1898–1913). Bp., 1998. 190. old.

8 Németh Adél: Burgenland. Bp. 1986. 28. old.

9 Bél Mátyás: Az újabb kori Magyarország földrajzi-történelmi ismertetése. Moson vármegye, Mosonmagyaróvár

1985. 50., 78. old.

10 Fényes Elek: Magyar országnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai

tekintetben. I. kötet Pest 1836. 174., 180. old.

11 Éger György: A burgenlandi magyarság rövid története. Bp., 1991. 114., 126. old.

12 Kempelen Béla: Magyar nemesi családok. VI. kötet, Bp. 1913. 250–251. old.; Nagy Iván: Magyarország

családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal. 6. kötet, 451–452. old.; Kázmér Miklós: Régi magyar családnevek

szótára XIV–XVIII. sz. Bp., 1993. 641–642. old.

13 Balázs László: A felekezetek egymáshoz való viszonya 1791–1830. Különös tekintettel az egykorú nyomtatványokra.

Bp. 1935. 38–40. old.

így a gróf Teleki família és a Körtvélyesi család tagjainak többsége megtartotta nemzeti történeti hagyományait

neve írásmódjában.

AMoson vármegyei Körtvélyes felbukkanása után negyedfélszáz évre kerültek látókörünkbe a XVI.

században a nyugati végeken Pozsony, illetve Moson vármegyében a Körtvélyesiek. Nyilván további

kutatás még szûkítheti e tág idõhatárokat, és tisztázódhat e két megyében élt família közti esetleges

kapcsolat, hiszen az 1754. évi Pozsony vármegyei Körtesi és az ekkor már a Szabolcs megyei Földesen

élõ Körtösiként is emlegetett Körtvélyesiek nevének e formában levõ ideiglenes felbukkanása14 aligha

igazolhatja az egy törzsbe való tartozást. Inkább nyelvi jelenségként értékelhetjük, mely egyben a

hosszú nevek rövidítésére való törekvés formája is lehet, esetleg azt érzékelteti, hogy régies körtvély

köznyelvben körte alakká módosulásának kísérõ jelensége, ami a családnév írásmódjában nem váltotta

fel a régi formát.

A Pozsony vármegyei Dióson, Nagyszombatban és Kismácsédon fordult meg 1545-ben

„Kerthwelyessÿ Isthwan”15, õk feltehetõen a Gidra patak menti Vedrõd közelében fekvõ Körtvélyeshez

kötõdtek. Az utódok 1656-ban a nagyszombati gimnázium anyakönyvében16, majd az 1754/55. évi országos

nemesi összeírásban tûntek fel.

A végvári katonaélet sodrában

Kerecsényi László 1566-ban kénytelen volt feladni Gyula várát. Atörök álnoksága miatt az ott szolgáló

Zichy György magát a rétbe vetve tudta csak életét megmenteni. Váradi lábadozása után17 a Dunántúlra

ment és Moson megyében az ott Oroszvárt és környékét bíró Jósa Farkas Ilona leányával kötött

házasságot18, majd 1580 és 1591 között Moson vármegye alispánja lett. 1568-ban felesége örökségeként

jutott Oroszvárhoz. Akésõbbiek folyamán Zichy György gyermekei közül Pállal még többször találkozunk,

Erzsébetet pedig elvette Körtvélyessy János, kinek halála után Rajky János, Moson vármegye

1599. évi alispánja lett a férje.19

A gyõri püspökvárat hadicélokra foglalták le, ezért a püspökök Várkeszõben, Fertõrákoson, vagy

Szombathelyen tartózkodtak. A gyõri püspöki uradalmak intézõje volt „Kerthüeley János”, aki

1585-ben a soproni tanácstól kér tizenkét szál gerendát a rákosi építkezéshez. 1587-ben pedig a Sopron

városához tartozó klimpai (kelénpataki) jobbágyoknak a soproni földeken tett kártevésére figyelmezteti

„Joannes Kerthüelei” a sporoni elöljárókat.20 Az aláírás mellett a Körtvélyesiek ovális pecsétlenyomata:

a címerpajzsban jobbra lépõ oroszlán, míg sisakdíszként kardot tartó, növekvõ oroszlán látható.

Körtvélyesi János sógora, Zichy Pál 1609–1613 között Gyõrben lovaskapitány. 1615-tõl két év

Bethlen Gábortól elviselt fogságot leszámítva veszprémi fõkapitány, majd 1627-tõl Gyõrben észak-dunántúli

vicegenerális 1638-ig, haláláig. A szintén katonáskodó fia, Zichy István a család grófi ágának

megalapítója.21 Körtvélyesi István 1613-ban gyõri lovaskatona, valószínûleg Zichy Pál ötven huszárjának

egyike.

Az 1613. évi országgyûlésen a rendek tele vannak panasszal. Moson vármegye az utolsó török háború

óta nem tud szabadulni az idegen katonaságtól. A gyõri alkapitány nem magyar, a fõkapitány pedig

nem függ a nádortól. Az evangélikus lelkészt nem engedik be a várba, pedig az ország nagy többsége

protestáns, csak tíz százalék katolikus, a katonák panaszkodnak, a gyõri tisztek károsítják a püspököt.

Egészen nyíltan hirdetik, hogy Gyõr a császár városa, tiltják a várfalon kívül az elpusztult házak újjáépítését.

Az 1613. évi VI. törvénycikk a végvárak magyar katonasággal, élelmi és hadi szerekkel való

ellátásról intézkedik, ám a portánként megszavazott 3 forintnyi adó kevés a végvárak költségeire. Még

78

14 Lásd a 12. jegyzetben. Kempelen i. m. Földesi református egyház keresztelési anyakönyve 1797. XI. 23.

15 Századok 1875. 206. old.

16 ELTE Levéltár: M 001. mikrofilm

17 Budai Ferenc: Magyar ország polgári históriájára való lexikon, a XVI. sz. végéig. III. kötet, Nagyvárad 1805.

614. old.

18 Nagy Iván i.m. 5. kötet 354. old.

19 Nagy Iván i.m. 12. kötet 371. és 9. kötet 594. old.

20 Házi Jenõ: XVI. századi magyar nyelvû levelek Sopron sz. kir. város levéltárából. Sopron 1928. 124. és 132.

old.

21 Nagy Iván i.m. 12. kötet 372. old.

az 1618. évi diéta is biztosítani akarja az ország lakosait a fõkapitányok és várkapitányok önkénye ellen

és bizottságot nevezett ki a gyõri sérelmek elintézésére.22

E körülmények között állt a gyõri õrség tagjai közé „Stephano Körtuelyesy”. A katonának pedig,

akit hol fizettek, hol nem, mindig pénzre volt szüksége. Körtvélyesi István 1613. szeptember 2-án a

gyõri káptalan elõtt elzálogosította harminc és ötven magyar forintért a Moson vármegyei oroszvári birtokából

három jobbágyát a hozzájuk kötõdõ szántóföldekkel és legelõkkel a tóti Lengyel Boldizsár, János

és Miklós testvéreknek.23 Aszerzõdésben nem említett negyedik fiútestvér, Lászlónak az István fia

1651-ben Körtvélyessy Magdolna férje.24 1622. december 13-án a távozni készülõ Kenessey Péter tihanyi

várkapitány helyét pályázza meg Körtvélyesi István. Ekkor még azt válaszolják neki, ha Kenessey

rendesen lemondott, elsõsorban õt veszik figyelembe a tisztség betöltésekor.25

Atihanyi apátságból a mohácsi vész után elszéledtek a szerzetesek, elhagyott javaikba költöztek a tihanyi

várkapitányok. A várban állomásozó nyolvan fõ egyharmada a lovassághoz tartozott. A várnak

négy tornya volt, kõfalait sánc, három palánk és hatalmas vizesárok védte. A várkapitányok használták

az apátság épületeit és földjeit. Az új tihanyi apát, Ramocsaházi Mihály az eddigi gyakorlattal szemben

észak-dunántúli generális, azaz magyarosan báró Preiner János gyõri fõkapitány 1624. június 11-én kéri

a királyi jóváhagyást. 20-án maga az érdekelt is kérvényezi a tihanyi várkapitányságban való megerõsítését.

Az udvari haditanács 26-án rendelte el, hogy iktassák be és nevét vezessék be a gyõri végvidék

mustrajegyzékébe.27 Pozsonyból hiába jött Tihanyba Ramocsaházi apát, 1624 szeptemberében a soproni

Körtvélyesi az addigi gyakorlatot folytatta, katonáit élelmezni kellett. A tihanyi véghely erõsítésére

szükséges ingyen munkákat az 1613. évi VIII., az 1618. évi XLIX. és az 1622. évi XXXVI. törvénycikkek

szerint a Tihany várhoz tartozó jobbágyok voltak kötelesek teljesíteni. Az 1625. évi XXXV. törvénycikk

Tihanyra nézve is elrendelte, hogy a hódoltsági falvak jobbágyait, kik a töröknek teljesítendõ

robotra a véghelyeken át- és visszamennek, az új véghelyek kapitányai vámszedéssel és egyéb díjakkal

ne terheljék, amiképpen ez Veszprémben, Tihanyon és Vázsonyban megtörtént.29

„1624 május 26-ika táján Körtvélyesi István, a tihanyi véghely kapitánya elfoglalt mindjárt a vár

alatt keletre egy szérûskertet a mellette fekvõ szérûvel, mely most juhállásul szolgál, továbbá két veteményes

kertet a vár és az elõtte levõ Belsõ tó között. E foglalással az alperes 100 magyar forintnál több

kárt okozott. Ugyanazon évi június 24-ike körül a várkapitány erõszakosan hatalmába ejtette az apátságnak

valami 21 holdnyi szántóföldjét Tihany szigetén a Külsõ tó környül való földek dûlõjében s körülbelül

öt holdat a Dióshegy nevû dombokon. Ily módon az apát kára több mint 100 magyar forint.”

Körtvélyesi István 1627. február 28-tól, Hans Breuner gyõri fõkapitány javaslatára veszprémi kapitány.

30 ARamocsaházi apát kezdeményezte per még Tihanyhoz kapcsolja néhány évre nevét és érdekeit.

Mint tihanyi kapitány használta az apátság javait, sõt ezután is tulajdonának tekintette. A jelenség

nem egyedi. Körtvélyesi veszprémi elõdje, Zichy Pál fõkapitány szintén sajátjának tekintette a veszpré-

79

22 Angyal Dávid: Magyarország története II. Mátyástól III. Ferdinánd haláláig. Szerk.; Szilágyi Sándor: Amagyar

nemzet története. VI. köt. Bp., 1898. 200–206. old.

23 Lásd 5. jegyzetet

24 Nagy Iván i.m. 7. köt. 91. old.

26 Erdélyi László: Atihanyi apátság története = Szerk. Erdélyi László: Apannonhalmi Szent Benedek rend története.

Bp. 1908. 771–774. old.

27 Lásd a 25. jegyzetet

28 Erdélyi i. m. 87. és 223. old.

29 Lásd a 28. jegyzetet

30 Pálffy i. m. 122. old.

mi püspökség javait. Zala vármegye egyik alispánja 1627. február 8-án hites embereivel kiszállott Tihanyba.

A várba nem engedték be, így egy viskóban ült törvényszéket. Mivel nem bûntényrõl volt szó,

az alperest ügyvédje képviselte, aki azonban mindentõl elzárkózott. 1627. május 11-én Zala vármegye

szentgróti törvényszéke, a Tihany-vár alatt lévõ három kert, a Külsõ-tó körül és a Diós hegyen fekvõ

földek, valamint az apáti rétek miatt folyó perben Körtvélyesi István volt tihanyi, ekkor már veszprémi

várkapitányt elmarasztalta. Négyszáz forint kártérítést és 75 márka, azaz 300 magyar forint bírságot rótt

ki, ez utóbbinak fele az apátot illette. A kártérítést a felperes a vesztes fél ingóságaiból, ha ezek nem

elegendõk, a Zala vármegyei ingatlanaiból is megveheti. A szentgróti törvényszék 1629. március 27-i

újabb ítéletével az ügy végleg lezárult az apát javára.31

Ramocsaházi apát a megnyert pert követõen sem költözött a veszélyes harcoknak is kitett Tihanyba.

Az általa leszólt elõdje, Herovics apát példáját követve a kapitány kezén hagyta, csak a tulajdonjogot

vált a tihanyi apátság érdekeinek, amit annál inkább is jobbszívvel tehetett, mert alig két hónappal a

végleges elmarasztalása után az uralkodótól bõséges adományt kapott érdemeiért, szolgálataiért.

Körtvélyesi István veszprémi várkapitány

Körtvélyesi kapitány tihanyi ügyeit lezárva, visszatérünk a három év elõtti eseményekhez, melyek

veszprémi várkapitányságához vezettek. Elõzetes felkérés után Hans Breuner gyõri generális mindenki

elõtt Zichy Pál veszprémi fõkapitányt nevezte meg mint legalkalmasabbat a gyõri vicegenerális tisztségre

1626. május 21-én, majd július 5-én Zichy Pál helyére Körtvélyesi István tihanyi kapitányt javasolta,

s augusztus 29-én mindkét ügyben uralkodói döntést kért. December 15-én jóváhagyták Zichy kinevezését

és Körtvélyesi számára is kiállítottak egy utasítást. Zichy Pálnak komoly anyagi és ebbõl

adódóan a veszprémi fõkapitányi rang megtartását igénylõ érdekei voltak, amit többször is változó

eredményû tárgyalásokkal próbáltak megoldani. Úgy tûnik, a püspöki javak zálogos birtoklása nem

személyhez kötõdött, hanem a veszprémi fõkapitányi tisztséget illette. A jövedelem további biztosítása

miatt, a Zichyhez több szálon kötõdõ és többé-kevésbé lojális unokaöcs, Körtvélyesi István látszott a

legalkalmasabbnak az utódlásban, s mindemellett a tisztség ellátásához másfél évtizedes katonai múltja

biztosítékul szolgált. Egy 1627. február 18-i iratból látjuk, hogy Körtvélyesi István Veszprém tényleges

kapitánya, Zichy Pál pedig gyõri fõkapitány-helyettesként tovább viselte a veszprémi fõkapitány címet

és kapta a fizetést. Ez február 27-én annyit módosult, hogy Zichy a fizetést mégsem kapja. Június 28-án

újabb variációval találkozunk, miszerint Zichy megkapja a veszprémi fõkapitányi fizetést, Körtvélyesi

viszont a gyõri vicekapitányit. 1628 januárjában még mindig vita volt a fizetésük körül.33

Bonyolította a helyzetet és egyben a veszprémi fõkapitányság dolgában a megoldást is hozta, hogy

az uralkodó, rekatolizációs törekvéseit erõsítendõ, már a tihanyi apátság érdekében eljáró Sennyei Istvánt,

a török uralta Vác püspökét veszprémi püspökké nevezte ki, aki Thúry Etele szerint II. Ferdinándtól

egy adományt csalt ki.34 1629. január 23-án újabb utasítást kapott Körtvélyesi, ezután a közte és

Zichy Pál közti anyagi és rangcímbeli variációknak végeszakadt.

Veszprémben Körtvélyesi kapitány az embereivel szemben is kellemetlen helyzetbe került. Még

1567-ben I. Ferdinánd a veszprémi várõrséget a Várpalotát ostromló törökök feletti gyõzelemért abban

80

31 Erdélyi i. m. 87., 771–774. és 776. old.

33 Lásd a 30. jegyzetet

34 1628 július

De ezt igyekeztek úgy értelmezni, hogy templom nélkül is lehet gyakorolni. Körtvélyesin kívül az

egész õrség református volt. Szabó Miklós veszprémi udvarát templomépítésre hagyta. A református

templom építését 1627. október 6-án kezdték el. Körtvélyesi ezt jelentette Zichy Pálnak, mire Breuner

generális október 11-én leállította az építést. Október 21-én a két szolgálatot teljesítõ kapus tizedest

Körtvélyesi kapitány elzáratta, mert beengedték a templom építéséhez való anyagot. Október 26-án a

Veszprémbe látogató Zichy Pál vicegenerális az építkezés megnézése után semmirõl sem intézkedett.

magasabbra építették, természetesen azonnal megérkezett a generális befejezést eltiltó levele.

Gál Imre református lelkész és „Veszprém végvárának lovas és gyalog serege” erõfeszítésének köszönhetõen

1629-ben a templom mégis felépülhetett.

A sok hercehurcával járó templomépítés megmaradt irataiban a kérelmezõket válaszlevelében

„Kertvélessy” István veszprémi fõkapitánynak megbízható segítõkészségéért, melyeket változatos

helyeken és körülmények között, így a gyõri szolgálatban egyszerû katonaként, majd Tihany várának

kapitányaként is tett, II. Ferdinánd Bécsben 1629. május 23-án az elhalt Imreffi Farkas Somogy és Baranya

vármegyében levõ birtokait adományozta, melyek részint népes, részint puszta helyekbõl állnak,

úgymint Samador, Bezenfalva, Zent László, Batfalva, Szent Tamás, Hagymáskér vagy Hagymás,

Töryek, Hasagi, Tormas, Zerdahely, Leder vagy Lenczi, Galosfalva, Dõrcho, Vizlo és Dios. Amint az

oklevélbõl kiderül, Imreffi Farkas magvaszakadtával elõbb a kiskomáromi véghely lovaskapitánya, Bakó

Farkas kapta a jószágot, de korai halála után „Körtvélyessÿ” István nyerte el.37

A beiktatási eljárás „Keörtueliesi” István veszprémi fõkapitány somogyi adománybirtokát illetõen

1629. augusztus 31-én folyt a gyõri káptalan elõtt a nádor képviseletében. Ajelentésbõl kitûnik, milyen

nagyszámmal vettek részt a Somogyban is birtokló végvári tisztek, különösen Bakács Farkas keszthelyi

fõkapitány és beosztottjai, úgyszintén a keszthelyi Petõ család tagjai, s Zichy Pál, a gyõri vicegenerális.

Ellentmondott a beiktatásnak Sarkan István kiskomáromi fõkapitány és Imreffi Farkas özvegye

Somodor, Zent Thamas, Tõriek, Beõszinfalva, Galosfalva, Hagimas és Hasangy településekre.38 Részletes

információval jelenleg nem szolgálhatok az adományozott jószágok következõ évekbeli sorsát illetõen,

csak néhány faluról tudjuk, hogy három évtized múltán Imreffi Farkas özvegye a földesura.39 A

XVIII. század elején e jószágok nagyobbrésze Festetich Pál kezében volt.

Mindeközben erõteljesen folyt a katolikus egyház restaurációja. II. Ferdinánd 1629. december 18-án

szigorúan megparancsolta a veszprémi várõrségnek, hogy Veszprém földesurának elismerjék a veszprémi

püspököt és káptalant, ne zavarják háztulajdonaikban és egyéb világi javaikban, hanem mindenben

a segítségükre legyenek. Szentandrássy István erdélyi püspök és gyõri kanonok, valamint Eõry

Zsigmond királyi kapitány és nádori kiküldött jelenlétében Körtvélyesi István az egész õrség elõtt felolvasta

a király utasítását, mire kijelentették, hogy õfelségének alázatosan engedelmeskednek.40 Itt azonban

többféle érdek ütközött össze. Láttuk már elõbb, hogy a katonaság lelki üdvét szolgáló református

templom építését Sennyei István veszprémi püspök bíztatására41 a buzgó katolikus Körtvélyesi István

veszprémi fõkapitány minden kicsinyes alkalmat felhasználva hátráltatta.42 Arégi és újonnan megerõsí-

81

35 Lukcsics Pál – Pfeiffer János: A veszprémi püspöki vár a katolikus restauráció korában. Veszprém, 1933. 82.

old.

36 Thúry Etele: A veszprémi református egyház története Bp. 1893. 13. old.

37 MOL. E. 227. Magyar Kamara Archívuma, Libri Donatiorum. VI. köt. 282–283. old.

38 MOL R. 284. 3 csomó 1.

39 Csánki Dezsõ: Somogy vármegye. Bp., 1914. 53., 74. és 156. old.

40 Lásd a 35. jegyzetet

41 Erdélyi Gyula: Veszprém város története a török idõk alatt. Veszprém 1913. 134. old.

42 Lásd a 36. jegyzetet

tett földesúri jogok érvényesülését megindították ugyan, de ne csodálkozzunk ezek után, hogy „teljességben

való kifejlését a várõrség megakadályozta”.43 A várkapitány ellenérzését is kiváltotta a püspök

földesúr megjelenése, hiszen a püspöki palotában székelt. A hadijog alapján a város minden fontos

ügyében õ intézkedett. A kamara adományából a földesúri jogokat és haszonvételt is a veszprémi fõkapitány

bírta, jelen esetben ugyanez Zichy Pál gyõri vicegenerálist illette. Az utóbbi kérdést 1629. december

30-án rendezték. Gróf Eszterházy Miklós nádor elõtt Sennyei István püspök Zichy Pál gyõri

alkapitánytól tízezer forintért visszaváltotta az elzálogosított javakat. Úgymint: Veszprém városa vám

és fogyasztási adójával, Veszprém vármegyében: Füle, Kisberény, Kádárta, Herend, Jutas, Bogárfalva,

Fokszabadi, Mesteri, Rátót, Baláca, Bozók, Szõlõs és Fajsz, Zala vármegyében: Merenye, Garabonc,

Újlak, Felsõõrs, Lovas, Paloznak, Csopak, Füred, Nagypécsely, Szõlõs, Vászoly, Kisfalud, Szent Ábrahám,

Felsõpáhok, Somogy vármegyében: Siófok, Kiliti, Ságvár, Nagyberény és Töreki birtokokat.

Sennyei István 1630. február 25-én megvált Veszprémtõl, gyõri püspök lett. Néhány hónapra Szentandrássy

István követte.44 A püspökség visszatérte és a káptalan 1630. évi visszaállítása után is tovább

Hiába kapott vissza szinte mindent a püspök és a káptalan, a lehetõséggel alig tudott élni. Úgy érezték,

a király megfeledkezett róluk. Az uralkodónak azonban a veszprémi végvár védelmi készségének

biztosítása legalább olyan fontos volt, büntetlenül nem gyengíthette õket tovább. Az anyagi ellehetetlenülést

megelõzendõ a püspökség kénytelen volt a Zichy Páltól visszaváltott jószágot Felsõõrs és

Berény kivételével 1630. június 13-án 2000 forintért három esztendõre bérbeadni Körtvélyesi István

veszprémi fõkapitánynak. Kiegészítésül a kapitány vállalta, mint zsellért, egy kanonokot szolgájával

együtt eltart, minden szükségessel ellát egy káplánt és egy iskolamestert, megadja a kanonoki fizetéseket,

továbbá természetesen a várat és a birtokokat jó karban tartja.46 A veszprémi püspökök székhelyüket

ezután is Sümegen tartották, a veszprémi székesegyházat 1630-ban azonban a lehetõ legegyszerûbben

újra felépítették, hogy misézni lehessen benne.

Az országgyûlés azonban továbbra is elsõrendû fontosságúnak tartotta a végvárakról való gondoskodást.

Az 1630. évi III. törvénycikk például Tihanyhoz csatolta a fenntartás biztosítására a Somogy

megyei Bálványos és a Zala megyei Dörgicse falut. Mint a XLIV. törvénycikkben látjuk, a túlkapásaikat

Idõközben a család mosoni ágából „Körtvélesy” György mosoni alispán lett egy óvári nemesi kúria

kedvezményezettje 1629. augusztus 6-án Tuschenstain János Frigyes végrendeletében.48 Ugyancsak

Káldi Ferenc vasi alispán hagyja 1633. október 25-i végrendeletében 32 telkes jobbágyát Kádártán

„Körtvéljesi” Istvánnak.49

A veszprémi püspököknek kevésbé volt szerencséjük a talán túl korán visszaváltott jószágaikkal.

1632 tavaszától egyre többször tûntek fel a portyázó török csapatok Veszprém körül, még Csesznek várát

is bevették. Az uralkodó mindenképpen békésen akarta az ügyet rendezni, mivel minden erejét a németországi

harctéren volt kénytelen bevetni. Az 1635. évi országgyûlés XI. törvénycikke megtiltotta a

törökök harcra ingerlését, de a velük való barátkozást is. Ezek a körülmények is közrejátszottak abban,

hogy a veszprémi várõrség szinte semmibe vette a püspökség földesúri jogait, akadályozták a

kocsmáltatást, nem fizették a bérleteket.50Akáptalan tagjai, megunva a zsellérséget, pénzért vásároltak

házat, így 1636-ban március 16-án Örsi (Eõry) Zsigmond királyi kapitánytól. Úgyszintén Acsády Be-

82

43 Lásd a 35. jegyzetet

44 Erdélyi Gyula i. m. 137. old.

45 Lásd a 35. jegyzetet

46 Erdélyi Gyula i. m. 139. old.

47 Lásd a 28. jegyzetet

48 Lásd a 6. jegyzetet

49 MOL. E. 226. 3. köt. 725–727. old.

50 Veress D. Csaba: Várak a Bakonyban. A veszprémi, pápai és palotai vár hadtörténete. Bp., 1983. 170. old.

nedek kanonok május 21-én vette zálogba Széplaki Andrásné tulajdonát. Mindkét ház a veszprémi várban

volt.51 Csak az új uralkodó, III. Ferdinánd vette újból pártfogása alá a veszprémi káptalant és birtokát

1637. augusztus 7-én.

1638. január 28-án elhunyt Zichy Pál gyõri fõkapitány-helyettes. Az Udvari Haditanács március

13-án értesítetteWolf Graf von Mansfeld gyõri fõkapitányt, hogy Körtvélyesi Istvánnak adományozták

a gyõri fõkapitány-helyettesi tisztséget. Az érdekeltet 15-én tudósították a kinevezésérõl, majd 17-én

bevezették a mustralajstromba, végül áprilisra a beiktatása is megtörtént. Körtvélyesi utóda Hosszútóthy

György lett a veszprémi fõkapitányságban.52 Az 1637-38-as évi országgyûlés telve volt a protestánsok

sérelmeivel. Felmerült többek között, hogy az 1630-ban a grófságért hitet váltott Batthyány

Ádám a templomok tucatjait foglalta el és erõszakosan térítette katolikus hitre a jobbágyait. III. Ferdinánd

a hitlevelében kénytelen volt biztosítani a vallásszabadságot. Az ország védelmérõl higgadtabban

folytak a viták, s az országgyûlés feloszlásának a napján, 1638. március 26-án a béke fenntartása érdekében

tárgyalást kezdeményezett a törökkel.53 Körtvélyesi István rövid vicegenerálisi korszakából gróf

Batthyány Ádám nyugat-dunántúli generálishoz írt levelei maradtak fenn. Gyõrben 1639 augusztusában

„Keörtvéljessy” István meghalt, özvegye, Maria Magdalena Koserin 1645-ben sírkövet emeltetett

számára.54Mi okozta az életerõs férfi halálát? Okozott-e Körtvélyesinek lelkiismereti válságot a végvári

vitézeit alapvetõen bántó ellenreformáció, a békekötések által nyújtott vallásszabadság következetes

megsértése, s az ezt követõ Körtvélyesinek már a tisztségébõl adódóan tudomására juthatott eseménysor,

a magyar (és protestáns) végvári katonaság tömeges földönfutóvá tétele?55 E feltételezéshez némi

alapot szolgáltat a fiának, akkor egyöntetûen reformátusnak ismert Tiszántúlon való felbukkanása és

utódainak e vallásban való élése.

Körtvélyesiek a Tiszántúlon

Körtvélyesi István Magdolna leányát 1651-ben Lengyel István feleségeként látjuk. Utódai még a

következõ században is tartották a kapcsolatot a Tiszántúlra kerültekkel, amit a tóti Lengyelek könyvtárából

Földesen, a rokonság körébõl elõkerült kötet tanúsít.56 Földesen 1678-ban tûnik fel István fia

Márton, aki nem fia, hanem unokája Körtvélyesi István kapitánynak. Ez az 1876-ig Szabolcs vármegyei

község nemesi közigazgatással bírt, amit Szapolyai János királytól III. Károlyig a magyar királyok

és erdélyi fejedelmek sora erõsített meg.57 A település lakosságának 80%-a II. József népszámlálása

idején nemesi jogállású volt. Körtvélyesi Márton, mint Földes kuriális nemes helység fõbírája,

1692-ben zálogba vette Karacs Pál kisebb királyi haszonvételi jogait a község számára.58 Szabolcs vármegye

elõtt 1738-ban Körtvélyesi János igazolja nemességét István 1629. évi adománylevelével.59 Fiai,

Zsigmond és Ferenc 1743-ban nyertek nemesi bizonyságlevelet,60 majd az 1754/55. évi országos nemesi

összeíráskor a Szabolcs vármegyei nemesség sorában látjuk õket.61 1754-ben nádori donációt nyertek

mezõszentmiklósi birtokukra.62 Acsalád 1767-ben újabb nemesi bizonyságlevelet kapott Szabolcs vármegyébõl.

63 A Földesrõl elkerült Ferenc, aki 1807-ben Püspökiben, 1819-ben pedig Váradon élt, a

Kisvárdán oskolamester János és a Földesen lakó Márton testvérei nevében is kért nemesi bizonyságlevelet,

beleíratva földesi bõvebb rokonságát.64 Aváradi Ferenc fia Lajos 1846-ban már az erdélyi Szászvárosban

élt. Földesen az 1847. évi utolsó nemesi összeíráskor a Körtvélyesi család tíz felnõtt férfi tagját

vették számba.65 Az utódok többsége a XX. század közepén Földesen élt, s ma is oda kötõdnek.

83

51 Lásd a 25. jegyzetet. Veress i. m. 169. old.

52 Lásd a 25. jegyzetet.

53 Angyal i. m. 458., Sziklay János és Borovszky Samu: Vasvármegye. Bp. 1898. 307. old., Veress i. m. 171. old.

54 Lásd a 25. jegyzetet.

55 Nagy László: A végvári dicsõség nyomában. Bp. 1978. 68. old.

56 Boross Zoltán hagyatéka, Debrecen.

57 Herpay Gábor: Földes község története. Debrecen, 1936. 28., 62. és 69. p

58 Herpay i. m. 137. old.

59 Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Önkormányzatának Levéltára. IV.A.1. F.39. N.290. 1738.

60 SzSzBML IV.A.1. F.44. N.202. 1743.

61 Lásd a 12. jegyzetet.

62 Herpay i. m. 251. old.

63 SzSzBML IV.A.1. F.68. N.361. 1767.

64 SzSzBML IV.A.1. F.19. N.205. 1819.

65 SzSzBML IV.A.1/e 1321. csomó

Egy légvédelmi tüzér hétköznapjai

1942–1944-ben

Pintér János 1921. szeptember 1-jén született, Csongrádon

Pintér Márton asztalosmester és Hatvani Ágnes nõi ruhavarró

nyolcadik gyermekeként. Két leánytestvére csecsemõkorban

meghalt, négy nõvére és egy bátyja iparos családokban élték

életüket.

A négy polgári elvégzése után, 1935-ben Nagymarosra

szerzõdtették pékinasnak, Zoller Antal pékmesterhez, ahol

három és fél év alatt segédlevelet szerzett. Két év szakmai út

(Csongrád, Szabadka, Rákoskeresztúr) után Budapesten sikeres

mestervizsgát tett.

1942 õszén bevonult katonának a légvédelmi tüzérséghez.

Háromévi háborús szolgálat, majd négy hónapi szovjet fogság

után, 1945. szeptember 2-án érkezett haza, betegen. Felgyógyulása

után, 1946. augusztus 15-én önálló sütõiparos lett

Csongrádon, e tevékenységét 1982-ig – nyugdíjba vonulásáig

– folytatta.

Közben – 1947-ben – feleségül vette szabadkai mesterének

lányát, Hegedûs Ilonkát. Házasságukból három gyermek

született. Felesége 52 évi házasság után elhunyt.

Pintér János 1962-tõl – húsz évig – a Szegeden mûködõ Mestervizsgáztató Bizottság elnökeként tevékenykedett.

1979-ben a Magyar Televízió a „Munkapad nagy öregei” címû dokumentumsorozat keretében

40 perces filmet készített szakmai munkásságáról, melyért az alkotók nívódíjban részesültek.

Élete során szakmai munkásságának, közéleti tevékenységének elismeréseként sokféle kitüntetésben

részesült, ezek közül a várostól 1980-ban kapott „Társadalmi munkáért” címû plakett arany-fokozata

féltve õrzött kincse.

1991-tõl négy évig a Csongrád Városi Bíróságon népi ülnöki szolgálatot teljesített, melyet élete

egyik legtanulságosabb élményének tartja.

Pintér János gondol az utódokra is. Nyugdíjas napjaiban írásba foglalja gazdag, változatos életútját,

azzal a fõ céllal, hogy „… gyermekeink, utódaink tudják meg honnan jöttünk, kik vagyunk, hogyan éltük

életünket. Tanuljanak, okuljanak belõle!”

Acsongrádi helytörténet eddig két kéziratos visszaemlékezését ismeri: „46 év munkásságom a mindennapi

kenyér szolgálatában” és az „Én és a katonaélet”. Ez utóbbiból bocsátunk közre egy részletet.

A két kézirat másolata a Csongrád Megyei Levéltár Csongrádi Levéltárában (6640 Csongrád,

Gyöngyvirág u. 7/a.) Gát László tanár, helytörténész iratai között (XIV.10.) található.

*

„A behívó rövidesen meg is érkezett, és 1942. október 5-én bevonultam Szegedre, a utász laktanya

elkülönített szárnyába. Formális üdvözlés után orvosi vizsga, beöltöztetés, majd elosztás különbözõ tüzérosztályokhoz.

84-en kerültünk a Magyar Királyi 55. honvéd Légvédelmi Tüzérosztály I. Honvéd

Lovasdandár légvédelmi gépágyús ütegéhez. (…)

Az elosztás közben engedélyt kértem a vezénylõ õrnagy úrtól, hogy a mi ütegünkhöz összeszedhessem

a csongrádi barátaimat, aki ezt meg is engedte, mert tetszett neki a merész fellépésem, így lehettünk

heten csongrádiak az ütegben. Elfoglaltuk szálláshelyünket. Megkezdõdött másnap az újonckiképzés,

gyalogsági alapkiképzéssel. Gyakorlóterünk a szegedi rendezõ-pályaudvar melletti gyepes területen

volt, ahová naponta gyalog mentünk ki és lassan megtanultunk járni, majd menetelni, mert addig

csak „mászni” tudtunk. Új szálláshelyünk a közeli Sárkány Szálloda nagytermében volt. Szalma volt az

ágyunk, egy-egy pokróc az ágynemûnk. December 4-én, Borbála napján (ez a tüzérek védõszentje) volt

az ünnepélyes katonai eskünk, utána nemsokára váratlan utazás: Horthy-ligetre, az ottani repülõgépgyár

védelmére kirendeltek a légvédelmi gépágyús üteghez. Ez a Csepel-szigeten van, mostani neve

Szigethalom. Az új szálláshelyünk egy földbirtokos mezõgazdasági cselédeinek elhagyott épülete volt.

84

Nyomorúságos körülmények között itt folytatódott a kiképzés, de most már élesben, gépágyúk mellett.

Karácsonyra kaptunk 8 nap szabadságot, de a szilvesztert már újra itt töltöttük. Az elméleti oktatás az

itteni leventeotthonban történt a fegyelem és a rend, valamint a szakmai fegyverismeretek megtanulásával,

amit dr. Csantavéri Csantavéri Törley László Magyar Királyi lgy. tüzérzászlós úr (a híres pezsgõ-

gyáros legifjabb fia) tartott. Lévén õ a kiképzés parancsnoka, a vasfegyelem megtestesítõje, igazi

dzsentri katonatiszt. Az elméleti elõadásokon néha elálmosodtunk, hiszen a mostoha szállásunkon

aludni is alig tudtunk, és ha ezt észrevette „kiugrás”! parancsszóra az udvarra kellett kirohanni és a térdig

érõ hóban bukfencezni.

Egyik ilyen alkalommal a kijárati ajtót félfástól együtt magunkkal ragadtuk és kb. egy hónapig nem

voltunk álmosak, mert nem volt ajtó, csak a helye tátongott, így nem is ásítoztunk. Nemsokára vége lett

az alapkiképzésnek és engem 24-ed magammal tisztesiskolára vezényeltek. Atisztesiskola egy itteni iskola

épületében folyt. Némileg javult a szálláshelyünk és az élelmezésünk is. Több tantárgyat kellett tanulnunk

és gyakorolnunk: repülõgép-felismerés, gépágyú szerkezete, kezelése, lõelemek ismerete, alkalmazása

stb. Minden tárgyat más elõadó ismertetett. Kemény tél volt 1943 januárjában, így a hólapátolást

is alaposan megtanultuk. A bátyám meglátogatott ezekben a napokban, ez volt az egyetlen hazai

látogatásom a három év alatt. Gyorsan teltek a napok, mert minden idõnket lekötötte a gyakorlati kiképzés,

melynek során gyakran megfordultunk az itteni repülõtéren és a repülõgépgyárban, amely teherautógyárnak

épült, de a háború alatt itt gyártották a híres német Messerschmidt 2 motoros német rombolóbombázó

repülõgépeket, vagy legalább is itt szerelték össze õket. Ezt különben nagy hadititok övezte,

ide civilek be sem léphettek. Mi tulajdonképpen ennek védelmére lettünk idevezényelve. Hála Istennek,

a mi ittlétünk idején légitámadás nem érte az objektumot.

Közben a zsidótörvény alapján elrendelték a származási okmányok beszerzését, amelyek bemutatása

alapján kiderült, hogy a dédszülõkig visszamenõleg „fajtiszta keresztény” vagyok. (A zsidó származású

katonakötelesek csak munkaszolgálatra voltak beosztva.) Húsvét felé befejezõdött a tisztesiskola

és sikeres vizsga után ötünket õrvezetõvé léptettek elõ, kaptam 10 nap szabadságot.

Megjött a tavasz és váratlanul a fõvárosba vezényelték az üteget a csepeli és a környéki hadiüzemek

légvédelmének az ellátására, a budai oldalról. Én az ütegtörzsekhez lettem beosztva, a körletünk a Móricz

Zsigmond körtér mellett, egy zsidólakásban volt (az iskola szünetelt). Beosztásom élelmiszer-felvételezõ

és elosztó, elsõsegélynyújtó tanfolyam-elõadó volt, mellesleg légitámadás esetén lõszer utánpótlást

kellett volna lebonyolítanom egy 3,5 tonnás Marmon teherautóval, a budafoki nagy borpincészetben

elhelyezett lõszerraktárból. Ez utóbbira, hála Istennek, nem került sor. Feladatom abból állt,

hogy naponta mentünk felvételezni a nyers élelmiszert az üteg számára a pesti Lehel úton lévõ központi

élelmezõ raktárból 130 fõre, majd ezt 7 egyenlõ részre elosztva széthordtuk Szellõ Jóska nevû pesti vagány

sofõrömmel a 6 félszakaszhoz, amelyek 1-1 gépágyúval különbözõ helyeken voltak tüzelõállásban

és ami maradt, az jutott az ütegtörzs (parancsnoki szakasz) számára. Ez a fontos feladat nem kis

gondot okozott számomra, mert igen nagy pontosságot és felelõsséget jelentett, illetve követelt. Megoldottuk!

Egyik alkalommal éppen a Magyar Optikai Mûveknél lévõ tüzelõálláshoz szállítottuk a napi élelmet,

onnan visszajövet a gyár sportpályája kerítéséhez hajtottunk, ahol éppen kosárlabdáztak a gyönyörû

lányok és a gépkocsi platójáról néztük õket, integettünk nekik, õk meg nekünk, amikor egy fényes fekete

autó megállt mellettünk, és kiszállt belõle egy igazi tábornok és egy fõhadnagy és kérdezik, hogy

kik vagyunk és mit keresünk itt, és ki a parancsnokunk. Jelentettem, hogy élelmiszert szállítottunk katonatársainknak

és csak egy percre megálltunk a sportolókat megnézni. Nem hagytak sokat beszélni, helyettem

is õk beszéltek válogatott katonai szaknyelven, amit nem lehet leírni, csak annyit, hogy ezek

nem dicsérõ szavak voltak. A fõhadnagy felírta az alakulat nevét, a gépkocsi rendszámát, a parancsnokom

nevét, végül az enyémet és megparancsolta, hogy visszaérkezésünk után azonnal jelentsem az esetet

a parancsnokomnak. Ez meg is történt és kiderült, hogy a budapesti légvédelem fõparancsnokával

volt szerencsém találkozni. Még aznap telefonon megérkezett a parancs, miszerint az ütegparancsnok

és én harci öltözetben jelenjünk meg az országos fõparancsnokságon a budai Várban a következõ napon

de. 9 órakor. Ugyancsak be voltam rezelve, hogy ebbõl hadbírósági ügy lesz. Szerencsém volt, mert az

illetõ tábornok úr a kormányzó úrhoz volt idézve, így segédtisztje fogadott bennünket, aki az én parancsnokommal

együtt végzett a Ludovika Akadémián és megállapodtak abban, hogy az én fenyítésem

példás legyen, és ezzel az ügy lezártnak tekintendõ. Nekem pedig kopaszra nyírták a fejemet és kaptam

30 nap szigorított laktanyafogságot. Ez abból állt, hogy a megszokott ágyam helyett a pincében egy

szalmazsákon aludtam, egy szál pokróc volt a „paplanom”. A napi feladataimat változatlanul el kellett

látnom, de a sportpályát messzirõl elkerültük. Közben megkezdtem a második beosztásomat is, heti há-

85

romszor 2-2 órában 12 beosztott részére az írásban megadott tematika szerint, amit elõször nekem kellett

áttanulmányoznom. Ez háborús sérülések esetén elõforduló elsõsegély-nyújtásról és életmentésrõl

szólt, és két hónapig tartott.

Az üteg gazdasági hivatala (gh) egy hadapród õrmesterre volt bízva, aki mindent szeretett, fõleg a

nõket, de a katonaéletet utálta, ezért a gh ügyeket is rám bízta. Így teltek-múltak napjaink, míg aratás

idején kaptam 2 hét szabadságot. Már kezemben volt a szabadságos levél, amikor éjszakai ügyeletesnek

osztott be a szolgálatvezetõ õrmester, K. Papp János. Abeosztásom éjféltõl reggel 6 óráig szólt, amikor

mindenki boldog álmát aludta, én pedig sisakkal a fejemen, puskával a kezemben egy széken ülve virrasztottam

az alvók nyugalma felett. A szabadságom reggel 6 órától szólt. Szolgálatom közben alaposan

elálmosodtam és elszunnyadtam, a puskámat a kezemben tartva. Pechemre az õrmester hálóingben

megközelített és a puskát óvatosan kiemelte a kezembõl, én pedig nem tiltakoztam, mert aludtam, de

felébredtem, majd elkérte a szabadságos levelemet és röhögve széttépte és közölte, hogy örüljek, hogy

ennyivel megúsztam. Ezzel együtt az aratást is megúsztam...

Röviddel ezután az õrmestert meglátogatta a felesége Biharnagybajomból, 2 gyermekét is magával

hozta egy hétre. Az ebédjüket a mi konyhánkról vitte naponta számukra, mindig az ebédosztás elõtt és

az étel színe-javát, csak éppen befizetni elfelejtett. Ezt jelentettem a fõnökömnek, a hadapród úrnak, aki

magából kikelve az ütegparancsnoknak jelentette, így visszamenõleg befizettették vele az ebéd árát. Ez

viszont neki nem tetszett, de nekem nem mert szólni.

1943. augusztus közepén, felsõ parancsra az ütegbõl 22 embert át kellett helyezni az orosz fronton

nagy veszteséget szenvedett és hazavezényelt IV. pécsi hadosztály lgv. Tüzérosztályába az odaveszett

személyi állomány feltöltésére. Közben ütegparancsnokunkat továbbképzésre vezényelték és egy idegen

fõhadnagy került az üteg élére, dr. B. Nagy Zoltán személyében. Itt említem meg, hogy õ szegedi

származású jogász volt, a háború után a Csongrád Megyei Tanács Ipari Osztálya vezetõjeként a mestervizsgák

fõfelügyelõje volt, és mint ilyen, több ízben részt vett az általam elnökölt sütõ mestervizsgákon

is és dicsérõ szavakkal megelégedését fejezte ki. Ilyen kicsi a világ!

E kis kitérõ után ott folytatom tehát, hogy az új ütegparancsnok nem ismerte az üteg embereit, így

történt meg, hogy az áthelyezendõ 22 fõ kiválasztásánál a szolgálatvezetõ õrmestertõl kért javaslatokat,

hogy kikbõl álljon a névsor. Mi sem természetesebb, hogy engem javasolt elsõnek az áthelyezésre. Így

kerültem egyedül õrvezetõként a 22 fõ élére és 1943. augusztus 20-án útba indultunk Pécsre a nemrég

épült lgv. Tüzérlaktanyába, ahova egy katonai teherautón vittek bennünket a 3 km-re lévõ új laktanyába.

Ezzel az eddigi beosztásaimtól és az õrmester úrtól, de a csongrádi barátaimtól el kellett válnom.

Mint késõbb kiderült, mivel ez a tüzérosztály az orosz fronton súlyos veszteséget szenvedett, honi légvédelem

céljaira alakították át, míg az eredeti alakulatomat, az 55-ös lgv. Osztályt röviddel áthelyezésem

után az orosz frontra vezényelték. Így úsztam meg a frontszolgálatot. Késõbb, 55-ös bajtársaim súlyos

veszteségeket szenvedtek a fronton, a megmaradtak fogságba estek és csak 1948-ban tértek haza.

Lassan megszoktam az új laktanyai életet, igyekeztem hozzá alkalmazkodni. Egy alkalommal, úgy

szüret táján, õrségre kellett menni a pécsi központi lõszerraktárhoz õrparancsnoki beosztásban 11 emberrel.

Azt sem tudtam hol, merre van, de volt az õrök között, aki már többször volt ott és jól tudta a járást.

Én különben õrségben sem voltam eddig, de ehhez képest nem volt semmi probléma. Afelvezetõm

ismerte a helyzetet, és minden rendben ment, kivéve azt, hogy a pihenõ õrök nem tudtak aludni, mert

rengeteg poloska mûködött az õrszobán. Bár engem nem bántottak a poloskák, mérgemben én sem tudtam

aludni, mert a leváltott õrök jobb híján elmentek szõlõt lopni a közeli szõlõkbe és nem tudtam, mi

történt volna, ha véletlenül ellenõrzést kapunk, vagy netán légiriadó lesz, ami már ebben az idõben elég

gyakori volt. Mindkettõt megúsztuk, a szõlõvel is jóllaktunk és éjfél után gondoltam egyet, és hozzáfogtam

egy jelentést megfogalmazni a hadtestparancsnokságnak az itt tapasztalt embertelen körülményekrõl,

amit már elõdeim többször jelentettek a lõszerraktár parancsnokának, aki egy kivénhedt alhadnagy

volt és itt lakott egy külön épületben, de semmit nem tett a poloskák megszüntetésére. Az írást

másnap letisztáztam a laktanyában és az írnok barátom segítségével (õ mondta meg a hadtestparancsnokság

címét) a szolgálati út megkerülésével ajánlva a postára adtam. Egy héten belül kiszállt a féregtelenítõ

különítmény és ciángázzal fertõtlenítette az õrszobát és még ki is meszelték, én pedig vártam a

fenyítést. Ehelyett napiparancsban dicséretet kaptam és elõléptettek tizedesnek, majd beosztottak az írnok

mellé gyakornoknak, mert az leszerelés elõtt állt, aki megismertette velem az írnoki teendõket, és

leszerelése után helyébe léptem. Lassan bele is jöttem az új beosztás ellátásába.

Az ütegparancsnokom dr. Pálffy Gyula százados (civilben a pécsi bíróság bírája) egyre jobban megbízott

bennem és mivel nem szeretett fogalmazni, a legkényesebb ügyiratok megfogalmazását és meg-

86

válaszolását is rám bízta, amit én nagy felelõsségtudattal és megbízhatósággal igyekeztem teljesíteni.

Úgy belejöttem a katonai levelezésbe, hogy még az aláírását is tökéletesen utánoztam, amit még õ sem

tudott megkülönböztetni a valóditól.

Lassan peregtek az egyhangú õszi napok, amikor jött a parancs, hogy éleslövészeti gyakorlatra, lõiskolára

megyünk Sopron mellé Eszterházára, mai nevén Fertõdre, ahol 8 napig lövöldöztünk különbözõ

földi és légi célpontokra. Közben alkalmam nyílt a híres Eszterházi Kastély megtekintésére a sok-sok

emlékezetes látnivaló között. A parancsnoki kiértékelés szerint a lõgyakorlat sikeres volt, utána vonaton

utaztunk vissza Pécsre.

Úgy november közepe táján hivatnak az osztályparancsnoki irodára, kezembe nyomtak egy szigorúan

bizalmas borítékot az Újdiósgyõri Fegyvergyárnak címezve, szóbeli paranccsal és menetlevéllel kiegészítve,

hogy utazzak Újdiósgyõrbe, 3 db komplett gépágyút vegyek át leltár szerint, és azt bevagonírozva

kísérjem vissza a pécsi vasútállomásra. Átvettem a papírokat és öt napi, elõre elkészített hidegélelmet

és csak utána gondolkoztam, hogy te jó Isten, mire is vállalkoztam. Mivel a paranccsal nem lehetett

vitatkozni, nyomban elindultam, de a térképen elõbb megnéztem, hogy hol is van a megadott cím,

mert azt sem tudtam, hogy Újdiósgyõr van a világon, amely ma Miskolchoz tartozik. Pesten történt átszállás

után találkoztam egy lgv. tüzér szakaszvezetõvel a vonaton, aki ugyancsak hasonló megbízatással

Szombathelyrõl jött és micsoda véletlen, õ is azonos küldetésben járt. Örültem is, hogy most már

van kivel megbeszélni az ismeretlen feladatot. Az úton jól elbeszélgettünk, pertuba lettünk és élveztük

egymás bizalmát. Este értünk Miskolcra és egy tüzér laktanyában sikerült vacsorát és szállást kapnunk.

Másnap jelentkeztünk a fegyvergyárban, ahol már vártak minket, mert közben telefonon lebeszélték az

ügyet...”

„Az egyik vagon végén egy fabódé volt, onnan õriztem a szállítmányt egy szál pisztollyal az oldalamon.

Elég zord õszi idõ volt már, reggelenként deres volt a határ. Két nap és két éjszaka tartott az utazás,

és amikor állt a vonat, bekéredzkedtem a forgalmi irodába melegedni és néha még aludni is tudtam

az asztalon. Irdatlan hosszúnak tûnt, amíg Pécsre értünk, de szerencsére ezt is simán megúsztam abban

a tudatban, hogy a fronton még ennél is rosszabb lett volna. Az ágyúkat bevontatták a laktanyába, és

rendben átadtam a fegyvermesternek.”

„1944 januárját írtunk, amikor visszautaztam Pécsre, és csendes hétköznapok következtek. Rendszeresen

bejártam a városba, mert állandó kilépési engedélyem volt, mint írnoknak, amit ki is használtam

irodaszerpótlás ürügye alatt városnézésre, néhányszor moziban, egyszer még színházban is voltam.

Szombatonként kimaradásra is jártam, ha az idõjárás kedvezõ volt. Néha még táncolni is voltunk katonatársaimmal.”

„Nagynehezen kiteleltünk, és egyre jelentkeztek a kitavaszodás jelei, mire ránk köszöntött a nevezetes

dátum, március 19-e, a nevezetes német megszállás napja. Ez szombatról vasárnapra virradóra éjszaka

történt, amikor fekete kimaradásra mentünk a városba Pista barátommal. Ez azt jelentette, hogy

kilépési engedélyem ugyan volt, de az csak ébresztõtõl takarodóig szólt, kimaradási engedélyt pedig ezúttal

nem kértem, mert engem a kapunál e nélkül is kiengedtek ismeretségem folytán. Így aztán önfeledten

kimentünk szórakozni. Nekem is, barátomnak is volt erre megfelelõ hölgypartner, az enyém egy

Ibolya nevû fiatalasszony volt, egy öreg zsidó fogorvos asszisztense, akit vigasztalni kellett, mert a férje

2 évi börtönbüntetését töltötte Székesfehérváron a katonai börtönben, mert megvert egy õrmestert,

amiért a hadbíróság függelemsértésért elítélte. A délutánt és az estét a fogorvosnál töltöttük, majd estefelé

sétálni mentünk, miközben betértünk a „Bácska” nevû fogadó-vendéglõbe zenét hallgatni és táncolni.

Este 9 óra lehetett, amikor váratlanul üvölteni kezdtek a szirénák, ami légiriadót jelentett, ez pedig

azzal járt, hogy az utcán tilos volt közlekedni. Ariadót többször megismételték,…már tíz óra is elmúlt,

óriási dübörgés hallatszott és a lehúzott redõny résein kikukucskálva láttuk, hogy német hadi jármûvek

sokasága özönlik a városközpont felé. Ez volt a híres katonai megszállás. Mivel az utcára nem

mertünk kimenni, úgy döntöttünk, hogy itt éjszakázunk, majd csak lesz valahogy. Kértünk egy kétágyas

vendégszobát, de csak az egyik ágyat vettük igénybe, hogy kevesebbe kerüljön. Alvás helyett így vigasztaltuk

egymást, miközben alaposan elfáradtunk. Reggelre elcsendesült a forgalom, megköszönve a

szíves vendéglátást, fizetés után elindultunk a bizonytalanság felé. Én a laktanyába (3 km), Ibolya pedig

a vasútállomásra (addig együtt mentünk), mert a szüleihez utazott Kõvágószõlõsre. Az úton senkivel

sem találkoztam, szinte ki volt halva a környék. Jó nagyokat léptem, hogy mielõbb kiérjek, miközben

reszkettem, hogy mi lesz. Jól megvirradt mire kiértem, és már messzirõl láttam, hogy a laktanyában

nagy nyüzsgés van. Az õrszoba elõtti téren az összes tiszt együtt volt, köztük az én ütegparancsnokom

is. … A nálam lévõ irodai kulcsokat, még a Wertheim szekrényét is leadtam (amit kilépéskor az õrpa-

87

rancsnoknál kellett volna hagynom), és mielõtt szóhoz juthattam volna, máris fogdában találtam magam.

A laktanyát 9 órára kiürítve át kellett adni a németeknek, akik pontosan meg is érkezek és simán

bemasíroztak a laktanyába.

Ami ütegünk egy városi elemi iskolában kapott elhelyezést ideiglenesen, amit délre elfoglalhattunk.

Én is a többiekkel tartottam, mert a fogdából kiengedtek, azonban az írnokság megszûnt és az élelmezõ

tiszt gh-s beosztottja lettem, aki utálta a katonaságot, civilben tanító volt. Jól kijöttünk egymással.

Unalmas hétköznapok következtek, az utcára tilos volt kimennünk, kimaradás, szabadság letiltva. Ibolya

hogy, hogy nem megtudta, hogy itt vagyunk, és rendszeresen hozott nekem kekszet, nápolyit meg

narancsot, de csak lopva tudtunk néhány szót váltani.

Kb. 6 hét után jött a parancs, hogy bevagonírozni, irány Balatonfûzfõ, a Nitrokémia és a papírgyár

környéke. Hihetetlen gyorsan meg is érkeztünk, magunk mögött hagyva Pécs városát és a szép új laktanyát,

és sajnos Ibolyát is. Másnap kiépítettük az új tüzelõállásokat a kijelölt helyeken. Mint rövidesen

kiderült, a gyár lõpor- és nitroglicerin-gyártással foglalkozott, a papírgyár csak mint melléküzemág – én

is megnéztem – fedõnévként szerepelt. Az ütegtörzs, amelynek én is tagja voltam a gyár egyik bejárata

mellett, a kerítésen kívül fadarabokból épült, egy nap alatt kész lett, egy legénységi és egy parancsnoki

részbõl állt. Szépen kicifráztuk és otthonossá tettük. Az ajtaja és az ablakok a Balatonra néztek és igen

szép panorámát nyújtottak nekünk. Innen jártam Fûzfõre, a faluba 3 km-re naponta lovas-kocsival felvételezni,

majd a tü. állásokhoz szétosztani a napi élelmiszert, úgy mint korábban Budán tettem.

Szinte nyaralás volt az életünk, amikor egy júniusi csillogó napsütésben váratlanul légiriadót üvöltettek

a gyári szirénák a déli órákban. Telefonon jelentették a távmérõsök, hogy a Balaton déli része felett

5 Liberátor (amerikai bombázó repülõgép) néhány vadászgép kíséretében északra, felénk tart.

Ágyúinkat riasztották, és percek múlva jelentették: kb. 8000 m magasságban felénk közelednek. Máris

jött az újabb jelentés, hogy a gépek bombaszekrény ajtajai kinyíltak, mire mi is komolyabban vettük és

rohantunk a földbe ásott bunkerekbe, amiket korábban építettünk magunknak. Alig értünk le, hallottuk

a bombák rémületet keltõ süvöltéseit, amelyek egyszerre értek földet a gyár környékére, és hatalmas

detonációt hallva úgy megrázták a földet, hogy bunkerunk kis híján beomlott. Az ágyúk ugyancsak tüzeltek,

de találat egyik gépet sem érte, mert a lõtávolságuk 4000 m volt. Aboforcosok is lövöldöztek, de

célba nem találtak, pedig õk 8000 m-ig tudtak lõni. Így a gépek egy tiszteletkört leírva visszafordultak

és eltûntek Olaszország felé. Egy kísérõ vadászgép kivált közülük és ma sem tudom mitõl, a hajmáskéri

gyakorlótér közelében egy mészkõhegynek csapódott és felrobbant. Apilóták kiugrottak, élve földet értek

ejtõernyõvel és a mieink elfogták õket. A gép ripityára törve füstölgött, mire biciklivel én is odaértem

és a legnagyobb darabja, amit felismertem a két kereke volt, a többi része igen nagy területen szétszóródva

hevert.

Amikor a bunkerból kimerészkedtünk, megcsipkedtük egymást, hogy valóban élünk-e még? Akkora

füst-porfelleg keletkezett, hogy Balatonfûzfõ nincs többé. Ott pedig úgy látták, hogy a gyártelepet mindenestõl

a föld nyelte el. E támadás 1944. július 13-án történt. Tõlünk kb. 200 méternyire volt a földbesüllyesztett

nitroglicerin raktár, és ha azt eltalálták volna, akkor tényleg mindenestõl eltûntünk volna. A

bombák egyenként 10 mázsásak voltak (5 db). Elmentünk megnézni az egyiket, amely a mûút mellé a

szántóföldre esett. 14 m átmérõjû, kb. 8 m mély krátert alakított ki, az utat jódarabon eltüntette. Telefon-

és villanyvezetékeknek nyoma sem maradt, de csodával határos módon a bombázás sem halált,

sem sérülést nem okozott. Az anyagi kár sem volt jelentõs. Egy tenyérnyi repeszdarabot hazaküldtem

belõle. Ha az akkor eltalál, úgy ezek a sorok nem íródnak meg. Hasonló, de kisebb méretû bombázás érte

a nyár folyamán Pétfürdõt, ahol a nitrogéngyárat célozták meg, amely nagy tüzet okozott, de annak

csak a híre és a fénye jutott el hozzánk.

A felejthetetlen napok után csendes nyári idõk következtek, miközben elvezényelték a parancsnok

urunkat és egy Geruer Rudolf nevû fõhadnagy jött helyette, aki civilben tanár volt. Õvele sem volt semmi

bajom, kölcsönösen elfogadtuk egymást. Nem értett semmihez, így sok esetben megkérdezett: Pintérkém,

ezt hogy szokták csinálni?

Néha még a Balatonban is fürödtem szolgálati idõ alatt. Jól beosztottam az idõmet.

A háború közben sajnos elérte Csongrádot is, híre jött, hogy a várost is bombatalálat érte. Nagyon

megrendített a hír, mindjobban elfogott a honvágy és a hozzátartozóimért érzett szeretet. Szabadságot

csak „bombakárosult” címen lehetett kapni, de a hadmûveleti területre egyáltalán nem. Gondoltam,

próba szerencse, megpróbálok kérni néhány napot. 5 napot sikerült kapnom, mert parancsnokom nem

tudta, hogy Csongrád már hadmûveleti terület. 1944. október 8-án el is indultam hazafelé vonaton és a

börgöndi állomáson megállt a vonatom, ahol a mellettünk lévõ sínpáron a Hegedüs családot ismertem

88

fel egy tehervagonban anélkül, hogy tudtunk volna egymás hollétérõl. Õk akkor menekültek el Palicsfürdõrõl,

miután már az oroszok elfoglalták Szabadkát és a szerbek szépen visszaszivárogtak, így nekik

menniük kellett. Csak néhány percig tudtunk beszélgetni, mert a vonataink elindultak ellenkezõ irányban.

Õk sem tudták, hová mennek, én sem, hogy meddig jutok.

A vonat csak Dunaföldvárig ment, a hídon már nem ment át a hadi helyzet miatt. Én azonban nem

adtam fel, mindenáron haza akartam jutni. Egy német katonai teherautóra kapaszkodtam fel, amely

Kecskemétig vitt igen rövid idõ alatt. Aváros határában egy sodronykötél volt kifeszítve az út felett, és

mivel a vezetõfülke mögött az üres platón álltam, a kötél lekapta a fejemrõl a katonasapkát (még ma is

megvan), aminek sapkarózsája mögött bevarrva el volt rejtve az apámtól örökölt 9 grammos arany pecsétgyûrû,

amit 20 éves koromban kaptam anyámtól. A sapkám gyorsan pergett a sodronykötélen, ami

erõsen kilengett, majd pillanatok töredéke alatt, miközben az autó haladt, a sapkám visszarepült a platóra,

a gyûrûvel együtt. Ez a csoda hihetetlen és megismételhetetlen. Ez a gyûrû a család legendája, amely

azt hiszem, hogy a világon egyedülálló, ezért meg kellett örökítenem. A gyûrût, mint családi ereklyét

János fiamnak ajándékoztam, remélem õ is ezt teszi és tovább adja az õ fiának.

Kecskeméten finom ebédet kaptam a tüzér bajtársaktól, és tovább utaztam lovaskocsin Félegyháza,

majd Gátér felé. Gátér és Csongrád között állt a front, miután Csongrádot már elfoglalták az oroszok. Itt

Gátéron találkoztam sok csongrádi menekült ismerõssel, köztük Nagy Laci nevû barátommal, akivel a

továbbiakban összetartottunk. Neki az volt a feladata, hogy a Kecskeméten állomásozó lgv. gá. Ütegparancsnoktól

kapott parancs alapján egy ún. nyitott paranccsal a kezében (ez egy katonai menetlevél)

Szatymazra utazzon, a parancsnoka szüleit keresse fel (akik mellesleg jómódú földbirtokosok voltak),

és az ott található értékes holmikat ássák el, nehogy az oroszok kezére kerüljenek. Miután most már

volt kivel kiértékelni a ránk szakadt eseményeket, egy napot Gátéron töltöttünk, hátha adódik még lehetõség

arra, amit mindketten óhajtottunk, hogy ha már itt vagyunk, megpróbálunk hazajutni. Magunkhoz

vettünk néhány kézigránátot, mert azt találtunk itt bõven és elindultunk Csongrád felé az országút szélén,

az árokban. A déli órákban már megközelítettük a Saroktanyát (a várostól 3 km-re van) és láttuk a

templom tornyát és a téglagyár kéményeit, amikor egy lovas kocsin vitték az ebédet az elsõ vonalban

harcoló gyalogságnak. Alövöldözések egyre jobban hallatszottak, néha már önkéntelenül hasra vágódtunk,

de nem mertünk tovább menni, mert a lovas kocsi visszafelé jövet sebesült és halott katonákat hozott.

Mi is követtük õket Gátérig, ahol elhatároztuk, hogy lemondunk a hazamenetelrõl és visszavonulunk.

Nagyon fáradtak és tanácstalanok voltunk és rövid tanakodás után a vasút-keresztezõdésen kívül

egy kis családi házba mentünk, ahol egy 60 év körüli parasztembert találtunk otthon, mert a többiek valahová

elmenekültek. Jármûforgalom nem lévén, úgy gondoltuk, mivel az öreg is marasztalt, itt töltjük

az éjszakát. Kaptunk vacsorát is, utána egy-egy ágyat és úgy nekivetkõztünk, mintha otthon lennénk,

nyugovóra tértünk, és úgy elaludtunk, hogy csak reggel, világossal ébredtünk fel. Az öreg (a nevét meg

sem kérdeztük), mesélni kezdte, hogy az éjjel az oroszok elfoglalták a községet, a ház udvarába is bejöttek

egy lõszeres autóval, de reggelre a német-magyar csapatok kiverték õket a faluból. Az udvarra kimenve

láttuk a jelzett teherautót lõszerrel megrakva, a kerekeit kiszedve, ott parkolt az udvaron, miközben

mi ketten a boldogok álmát aludtuk, fegyverünket, mely egy-egy pisztolyból és néhány kézigránátból

állt, szépen a szék karjára akasztottuk a zubbonnyal együtt úgy, ahogy illik. Az én zubbonyomon

még az elsõ osztályú tûzkereszt kitüntetés is fel volt tûzve, amit sem a németek, sem az oroszok nem

foglaltak el, sértetlenül a helyükön maradtak. Ezt már a mai ésszel felfogni nem lehet, pedig szóról szóra

így volt.

Nem sokat tanakodtunk, megköszönve a biztonságos szállást, nyomban elindultunk Kiskunfélegyháza

felé, hátha valahogy eljutunk Kisteleken keresztül Szeged felé, mivel most már úgy döntöttünk,

hogy ha haza nem sikerült menni, Szatymazra megyünk és felkeressük a Peták birtokot, a Laci parancsnoka

szüleinek tanyáját. Kimentünk az 5-ös fõútra és egy német oldalkocsis motoros (milyen jó volt,

hogy németül meg tudtam értetni magam) elvitt minket Kistelekre, ahol ismét találkoztunk és beszélgettünk

a csongrádi rohamtüzérekkel, akik elmondták, hogy Csongrád felé már nem mehetünk, mert a

sövényházi erdõ már három napja orosz kézen van, így az 5-ös úton sem tanácsos tovább közlekedni,

miután már Szegedet is elfoglalták az oroszok. Ezt elmondtam a német futárnak is, aki erõsködött, hogy

márpedig neki Szegedre kell menni. Nosza felültünk a motorra és olyan sebesen hajtott, hogy a számból

a nyálat kivitte a szél. Percek alatt Szatymazon voltunk és búcsút intve a derék németnek, bevettük a tanya

irányát. Kb. 1 óra gyaloglás után meg is találtuk. Az itatóvályúban megmosakodtunk az út porától,

és Laci bejelentette érkezésünket a Peták családnak. Engem egy kicsit bizalmatlanul fogadtak, de amikor

elmondtuk kilétünket, kalandos utunkat és jövetelünk célját, beinvitáltak és megvendégeltek minket.

89

Hamarosan megszületett a program: hozzáláttunk egy nagy pajtában két hatalmas gödröt ásni és kukoricaszárral

kibélelni, amibe rengeteg felhalmozott értékes holmit helyeztünk el, azt nem is sorolom,

hogy mi mindent és a gödröket be is temettük, szecskával beszórtuk. Két kocsira való föld kimaradt,

amit a tanya mögött szétterítettünk. Már jóval éjfél után volt, amikor aludni mentünk volna, de ez nem

ment, mert Szeged felõl egyre jobban hallatszott a fegyverdörgés és a toroktüzek fényei is jól jelezték,

hogy a front közeleg. Ekkor közölte a gazda, hogy egy szekeret készítettek el az útra a cselédek segítségével

és kérik, hogy a fõhadnagy úr húgát és annak unokahúgát Szekszárdra kell szállítanunk, az ottani

nagybátyjukhoz menekíteni. Reggelre el is készítettek mindent, élelmet, italt, ruhanemût, ami az ilyen

útra kell (még malaga bort is, 6 üveggel) és takarmányt, abrakot a lovaknak és a szekeret egy katonai

ponyvával lefedték. A váratlan megbízatást büszkén vállaltuk, miután ránk bízták a két 20 év körüli

lány sorsát. Az egyik gyógyszerésznek, a másik tanárnak készült, tanult. Nagyon szépek voltak.

Amint kivirradt, érzékeny búcsúzás után adtak nekünk 100–100 pengõt, ránk parancsoltak, hogy nagyon

vigyázzunk lányaikra, majd két mura ló jóvoltából elindultunk északnyugat felé. Ez 1944. október

14-én volt. Térképünk nem lévén, kérdezõsködés útján jutottunk el Majsára, ahol egy kis pihenõt tartottunk,

mert a lovaknak is enni-inni és pihenni kellett. Értettünk hozzá, mert én péklegény, Laci barátom

meg szabólegény volt civilben. Kiskunhalason ért bennünket a híres Horthy-kiáltvány és a nyilas hatalomátvétel,

amelyet egy vendéglõben hallottunk a rádióból, de ez minket nem hatott meg, folytattuk az

utunkat a megadott program szerint. A lovakat felváltva hajtottuk és a lányokat is vigasztaltuk, mert

igen félõsek voltak.

Öregcsertõre értünk estefelé, ahol egy tanító családnál kaptunk éjjeli szállást. A lányok egy szobában,

mi pedig a kocsiderékban aludtunk, mert a kocsit meg a lovakat nem hagyhattuk õrizet nélkül.

Reggel tisztálkodás és reggelizés után tovább kocsikáztunk és a dunai átkeléshez közeledve Gerjen (?)

nevû községbe értünk. Mintegy kilométer hosszú sorban várakoztak az úttest két oldalán a kompátkelésre

várakozva, amit egy fõhadnagy irányított, illetve vezényelt egy rajnyi katonával. Gyorsan felmértük

a helyzetet és elhatároztuk, hogy megpróbálunk elõbbre jutni. Laci elõre ment és a nyílt parancsot

felmutatva (a hadnagy úr meg sem nézte) jelentette, hogy mi lõszer-utánpótlásért megyünk át a harcoló

alakulatunk számára, és sürgõs átkelést kérünk. A fõhadnagy úr a papír hátuljára írta piros ceruzával,

hogy elõre engedni! És le is pecsételte, majd kézjegyével ellátta. Mikor Laci megmutatta, el sem akartuk

hinni és eszünkbe sem jutott, mi lesz, ha lebukunk? Elindultunk hát a „katonai szekérrel” leghátulról

legelõre, a várakozók szitkozódásával kísérve, lobogtatva a piros-betûs írást. Avárakozók fenyegettek

bennünket, de mi csak mentünk elõre. Mire a komphoz értünk, amely egyébként hadikomp volt, hidászok

üzemeltették, 12 jármû és nem tudom hány személy szállítására volt alkalmas, pechünkre légiriadó

miatt nem közlekedett. Ugyancsak be voltunk rezelve, hogy most mi lesz, ha lebukunk? Csak a

vakszerencsének köszönhetjük, hogy így történt, és ha már szünet, akkor gondoltam, megborotválkozok.

Ez meg is történt, majd lefújták a riadót és a mi kocsink elsõként rágördült a kompra. Atúloldalon

mi indultunk elsõként a kompról, amikor a lovak közé csaptam és a szerencse jóvoltából tovább haladtunk

Szekszárd felé, ahová este, jó sötétben meg is érkeztünk. Megálltunk kérdezõsködni a megadott

cím után, közben a két lány hirtelen úgy eltûnt, hogy csaknem kétségbe estünk és keresni kezdtük õket.

Kiderült, hogy felmásztak a kocsi felett egy nagy gesztenyefára, és csendben onnan figyelték a helyzetet.

Nem dicsértük meg õket….

A címzett házigazda nagybácsi Tolna megyei mezõgazdasági fõigazgató volt, aki csodálkozással és

örömmel fogadta a lányokat, mivelünk nemigen komázott csak úgy, mint úr a paraszttal. A lányokat és

csomagjaikat sértetlenül átadtuk és nyugovóra tértünk a kocsiderékban, a lányok kedves szavakkal

megköszönték a szállítást, és azóta sem láttam õket. Laci barátom, aki akkor õrvezetõ volt, én meg tizedes,

a lovakkal és kocsival visszaindultunk Kecskemétre. Errõl csak annyit tudok, hogy szerencsésen

visszaért állomáshelyére. Ezt a kalandos hadicselekményt azóta már sokszor „kiértékeltük” a háború

után itthon, a nosztalgia jegyében. Másnap reggel megettük a megmaradt úti kajánkat, majd kiállítottam

a harmadik szabadságlevelemet, mert az eredeti és még egy újabb közben már lejárt (véletlenül volt nálam

még két biankóra aláírt és lepecsételt üres példány). Az eredetileg kapott 5 nap helyett a 12. napon

szerencsésen visszaérkeztem Balatonfûzfõre. Már mindenki azt hitte, hogy katonaszökevény lettem, és

amikor parancsnokomnak elmeséltem kalandos élményeimet, büntetés helyett megdicsért, amiért

visszajöttem.”

Bevezette és sajtó alá rendezte: Gát László

90

XIII. Partiumi Honismereti Konferencia

A Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Társaság 2007. augusztus 31 – szeptember 2.

között tartotta XIII. Partiumi Honismereti Konferenciáját Szatmárnémetin, a Szent Alajos Konviktusban.

PBMET elnöke köszöntötte a résztvevõket. Nm. Ft. Schönberger Jenõ megyéspüspök ökumenikus áhítata

után a konferenciát köszöntötte Sípos Miklós református esperes, aki átadta Tõkés László püspök

dr. Jósa Piroska Nagyváradról, Kovács Rozália Érmihályfalváról kapta meg. A különdíjat Bognár Levente,

Arad alpolgármestere kapta, példamutató hagyományõrzõ és hagyományteremtõ tevékenységéért.

Emléklapot kaptak azok, akik hozzájárultak a konferencia megszervezéséhez. A konferenciát megtisztelte

jelenlétével Gaál György, a Kelemen Lajos Mûemlékvédõ Társaság elnöke, Révász Gizella, a

Határon Túli Magyar Emlékhelyekért Alapítvány elnöke, Romhányi András, a Magyar Mûvelõdési Intézet

tanácsosa, Csorba Csaba, a Kazinczy Ferenc Társaság elnökségi tagja, Széphegyi László, a Kulturális

Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) Szegedi Regionális Irodájának vezetõje, Höhn József, a KÖH

Gyulai Irodájának vezetõje, Nagy Zoltán, a KÖH Örökség címû folyóiratának fõszerkesztõje, aki a budapesti

központi hivatalt képviselte, Filep Mária, a Hajdúság-Partium Értékmentõ Egyesület elnöke,

Harangozó Imre, az Újkígyósi Ipolyi Arnold Népfõiskola vezetõje.

A konferencia hagyományosan a helytörténeti elõadásokkal kezdõdött: Mandula Tibor Szatmárnémeti,

a Szamos-parti város történetét ismertette, Kónya László fõinspektor helyettes Bethlen Gábor és

Szatmár megye kapcsolatait boncolgatta a levelezések, feljegyzések alapján, dr. Bura László Szatmárnémeti

felsõoktatásáról értekezett. Ebéd után a Jubileumi Rákóczi Évekhez kapcsoló elõadások hangzottak

Aranka a fejedelem diplomáciájáról beszélt. Ez után városnézés következett. Anémeti református gyülekezeti

teremben Fazekas Lóránd, szatmári tanár elmesélte, hogyan mentett meg egy pusztulóban levõ

Petõfi-szobrot, amit ebben a teremben állítottak fel. Sípos Miklós esperes ismertette a Németi Református

Egyházközség történetét, gyülekezeti életét, majd meglátogattuk az egyházközség templomát. Aváros

mûemlék-épületeit és fõterét Bara István építészmérnök mutatta be.

Másnap a mûemlékvédelemé volt a szó: Starmüller Géza (Kolozsvár) Szatmár várát, Ujj János

(Arad) az aradi fõtér kialakulásának történetét, Péter I. Zoltán (Nagyvárad) Nagyvárad központjának

kialakulását, Jancsó Árpád (Temesvár) a temesvári nagyállomás történetét, Nagy Mária (Nagyvárad)

Várad-Õsi római katolikus templomát ismertette. Szünet után évfordulós személyiségeinkkel ismerkedhettünk

meg. A következõ elõadások hangzottak el: Dukrét Géza (Nagyvárad): A honismeret atyja,

Fényes Elek születésének 200. évfordulója, Tóthpál Tamás (Kolozsvár): Száz éve halt meg Hegyesi

Márton, az 1848–49-es szabadságharc kutatója, Bara István (Szatmárnémeti): 130 éve született Kelemen

Lajos, Erdély nagy levéltárosa, Csanádi János (Köröskisjenõ): Dr. Balogh Ernõ geológus, barlangkutató,

természetfotós (1882–1969), Pávai Gyula (Arad): Egy aradi tanító a két világháború között,

Bokor Irén (Érmihályfalva): „Megtettem mindent, amit megtehettem”: Száz éve született Dzsida Jenõ.

(Isaszeg) Isaszeg emlékmûveit mutatta be, majd Széphegyi László (Hódmezõvásárhely) a Kárpát-medence

szélmalmairól vetített képeket. A konferencia Közgyûléssel végzõdött, amelyen megtárgyaltuk

egyesületünk legfontosabb problémáit. A következõ évi konferenciát Érsemjénben fogjuk megtartani,

91

KRÓNIKA

Balázsi József polgármester meghívására. Ezután Nagy Zoltán, az Örökség folyóirat fõszerkesztõje üdvözölte

a konferenciát, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal nevében.

A harmadik nap szakmai kirándulással folytatódott. Vetésen meglátogattuk a református templomot

és a Szerdahelyi-kúria romos épületét. Kismajtényban megkoszorúztuk az 1711-es szatmári béke emlékmûvét.

Nagykárolyban megtekintettük a Károlyi-kastélyt, majd Kaplonyban a Károlyi család temetkezési

helyét. Meglátogattuk Csanálos római katolikus templomát, ahol a templomkertben megkoszorúztuk

a világháborús emlékmûvet, Mezõfényen pedig a turulmadaras emlékmûvet. Berén megcsodáltuk

a református templomban nem rég feltárt falképeket, majd megnéztük Csomaköz fa-harangtornyát.

A több mint hatvan résztvevõ számos információval gazdagodva, érzelmekkel feltöltõdve érkezett haza.

Zemplén népessége, települései konferencia

– Sárospatakon

A Bodrogközi Mûvelõdési Egyesület, a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma, a Herman

Ottó Múzeum (Miskolc), a Szent István Egyetem (SZIE) MKK Növénytani és Ökofiziológiai Intézete

(Gödöllõ), a Magyar Tudományos Akadémia – SZIE Növényökológiai Kutatócsoportja, az MTA Miskolci

Akadémiai Bizottság Biológiai Szakbizottsága és a Bodrogközi Többcélú Kistérségi Társulás közös

szervezésében háromnapos konferencián számoltak be a térség szakemberei legújabb kutatásaik

eredményeirõl.

évtizedekben Karos térségében zajlott ásatások vezetõje – áttekintõ elõadásában a Bodrogköz régészeti

kutatásának jelentõségét összegezte.Wolf Mária a Kisrozvágy határában lévõ Berzseny falu feltárásának

szakmai és gyakorlati feladatait vázolta. Bemutatta azt, hogy a régészeti ásatások során szerzett

tapasztalataikat hogyan sikerült átültetni a gyakorlatba, megvalósítva ezzel egy Árpád-kori régészeti

parkot. Szörényi Gábor a Herman Ottó Múzeum keretei között zajló, Cigánd térségében megvalósuló

árvízi tározóhoz kapcsolódó régészeti kutatásokat tekintette át. Ringer István az ásatások egyik

helyszínén, Pácin – Szenna tanyán végzett kutatásaikat, azok eredményeit mutatta be.

„A cigándi árvízi tározó régészeti emlékei” címû kiállítást dr. Veres László megyei múzeumigazgató

ajánlotta a közönség figyelmébe, s Barati Attila pácini polgármester nyitotta meg. Ajelenleg is folyó

régészeti ásatások során feltárt, már restaurált legszebb darabok voltak láthatók a pácini Kastélymúzeumban,

a Herman Ottó Múzeum által rendezett kiállításon.

APácinban rendezett konferencia nagy közönségsikere bizonyította, hogy érdemes, sõt fontos tudományos

tanácskozást rendeznünk bodrogközi településen. Konferenciánk kapcsolódott a Bodrogközi

Napok rendezvénysorozatához. Köszönjük a páciniak vendégszeretetét, s a Polgármesteri Hivatal segítségét!

Konferenciánk július 12–13-án Sárospatakon, a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeumában

folytatódott. A bölcsészettudományok képviselõi „Városok és falvak a folyók mentén” témához kapcsolódva

tartották elõadásaikat, míg a természettudományok kutatói „A Bodrogköz környezeti értékei”

témakörben számoltak be legújabb eredményeikrõl. Három elõadás hangzott el a régészeti ásatások, a

városrekonstrukciók, az épület-felújítások témájában. Az elõadások aktualitását a Sárospatak térségében

a közelmúltban megindult beruházásokhoz kapcsolódó régészeti ásatások, s az ehhez kapcsolódó

városrendezési lehetõségek adták. Jó alkalom volt tanácskozásunk arra, hogy áttekintsük a Sárospatakon

zajlott régészeti ásatások történetét, s a városrendezési terv elkészítésének problémakörét. Erre vállalkozott

Dankó Katalin múzeumigazgató „Régészeti ásatások és épület-felújítások Sárospatakon”

címmel tartott elõadása. Ahozzászólások megmutatták a ma is idõszerû feladatokat, a Szentnegyedben

hiányzó városrendezési tervet. Ringer István „A sárospataki Retel utcai ásatások eredményei” címû

elõadása jó példa volt arra, hogy milyen jelentõs régészeti eredmények születnek egy beruházás kapcsán

zajló régészeti feltáráson. Marcela Ïurišová már egy sikeresen „befejezett” munkáról, a Kassa

központjában zajlott városrekonstrukcióról és az ennek keretében a megelõzõ régészeti ásatások eredményeinek

bemutatásáról beszélt.

92

Egy másik tematikus blokk a folyók mentén fekvõ mezõvárosok, s települések különbözõ idõszakait

mutatta be a társadalom, a gazdálkodás, a kultúra kérdéskörét vizsgálva. Ulrich Attila elõadásában

Tarcal mezõváros XVII. századi történetét tekintette át. ATarcali uradalom központi települése a Rákóczi

korban vált fontos szõlõbirtokká, jövedelmezõsége révén a XVIII. században kincstári birtokként

igazgatták. Kónya Péter összefoglaló elõadásában a felsõ-zempléni mezõvárosok (Gálszécs, Homonna,

Nagymihály) komplex bemutatására vállalkozott a XIX. század idõszakában. Ezek a mezõvárosok fontos

helyszínei voltak a XIX. századi társadalmi-gazdasági átalakulásnak, folyamatos célállomásai a zsidó

bevándorlásnak, iparosai, kereskedõi révén nagyobb területek gyorsan fejlõdõ központi települései.

Kónya Annamária ugyancsak a felsõ-zempléni mezõvárosokat kutatja, az iskolák szempontjából. Színes

történetekben gazdag elõadása Magyarországon kevésbé ismert iskolákat mutatott be. Bodó Sándor

a múzeumtörténet hõskorának eseményeit elevenítette fel. A kassai múzeum gyûjteménygyarapodásának

száz évvel ezelõtti forrásanyagából válogatott „anekdoták” azt a korszakot idézték fel, amikor a

közgyûjtemények szervezése megmozgatta a társadalmat, a városok polgárságát, nemes feladattá emelte

a tárgyak adományozását. Bencsik János elõadása az Abaúj-Zemplén megye határterületén átfolyó

Hernád menti települések életének mindennapjait emelte ki. F. Tóth Balázs Nagytárkány példáján keresztül

elevenítette fel a Bodrogközben 100 esztendõvel ezelõtt oly jelentõs kivándorlás társadalmi,

gazdasági folyamatait, a faluképre, a tárgyi kultúrára gyakorolt hatását. Különlegessé tette elõadását,

hogy napjaink idõszakos amerikai munkavállalóit is sikerült megszólaltatnia. Tamás Edit a három település

egybeolvadásával létrejött Kaposkelecsényt mutatta be egy most készült adatlapos felmérés segítségével.

Ezáltal a közelmúltban indult kutatás elsõ eredményei kaptak széles nyilvánosságot.

2007-ben a 800 esztendeje született Árpád-házi Szent Erzsébetre emlékezünk. Szülõvárosa, Sárospatak

rendezvénye közül kiemelkedik a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeumában rendezett

idõszaki kiállítás. A „Szent Erzsébet tisztelete” címû kiállítást a két rendezõ, Dankó Katalin és Vámosi

Katalin mutatta be a konferencia résztvevõinek.

A Bodrogköz természeti értékei alcímmel rendezett szekcióülésnek nagy közönségsikere volt.

Hegyessy Gábor elõadásában az Alsó- és Felsõ-Bodrogközben zajló zoológiai kutatásairól számolt be.

Számos színes képpel dokumentált elõadásából arról is értesülhettünk, hogy jelenleg 33 védett fajt tartanak

nyilván a területen. Milinki Éva „Állat-ökotoxikológiai tanulmányok a Bodrogközben” címû elõadásában

számos, mindennapjainkat befolyásoló témát említett. Eredményeit hasznosíthatjuk az élelmiszerbiztonság

területén. Marschall Zoltán Sárospatak környékének növényzetét, Nyíri Tibor a Szerencsi-

dombvidék növényzetét tekintette át. Elõadásukból kitûnt, közvetlen környezetünk megismerésének

fontossága, az ifjúság minél szélesebb körû bevonása ebbe a munkába. Nagy Beáta elõadásában a

Bodrogzug folyó- és holtág rendszerében élõ vizimadarak körében végzett kutatásairól számolt be. Tuba

Zoltán professzor úr nagyívû elõadásában a Bodrogköz botanikai értékeinek európai jelentõségérõl

beszélt. Kiemelve, azt, hogy nagy számban található védett növény illetve állat a Bodrogközben. Ez az

érték védendõ, megõrzendõ!

A hetedik alkalommal megrendezett Zemplén népessége települései konferenciát sikeres rendezvényként

értékeltek a szervezõk, s ígéretük szerint lesz folytatása is.

In memoriam

Magyari András

Az egykori Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem történelem karának professzorai, tanárai egyre

gyorsuló ütemben búcsúznak a földi élettõl: Bodor András, Borbáth Károly, Ferenczi István, Imreh István,

Pataki András után most Magyari András távozott. Megkésve emlékezünk a Kolozsváron 2006.

június 14-én elhunyt egyetemi tanárra, a Babeº-Bolyai Tudományegyetem egykori rektor-helyettesére.

Székely földmûves szülõk gyermekeként 1927. november 17-én Gyergyóalfaluban látta meg a napvilágot.

Középiskoláit Gyergyószentmiklóson végezte, történelem szakos tanári diplomát a Kolozsvári

Bolyai Tudományegyetemen szerzett 1952-ben. Szellemi és lelki adottságai lehetõvé tették hogy a végzõs

egyetemi hallgatóból rövidesen tanársegéd váljon Erdély magyar egyetemén és több mint fél századon

keresztül részt vegyen az erdélyi magyar értelmiség alakításában, nevelésében. Az egyetemi ranglétrán

lassan haladt elõre, csak évtizedek után lehetett egyetemi tanár, majd 1990-tõl a rektor-helyettesi

tisztséget is elnyerte. Tanártársai megalázó sorsában osztozott, amikor 1959-ben az elhatalmasodó román

nacionalizmus megszüntette az önálló magyar tudományegyetemet. Késõbb a hatalom többször is

politikai állásfoglalásokra kényszerítette, ilyenkor a hozzá közel állók látták,hogy folyamatosan gyötörte

a kérdés: meddig is lehet elmenni a hatalom szolgálatában?

A Babeº-Bolyai Tudományegyetemen betöltött magas tisztsége ellenére az önálló magyar állami

egyetem híve maradt és véleményét gyakran szóvá is tette. Budapesten 1996 nyarán „Az erdélyi magyar

felsõoktatás évszázadai” címû konferencián a következõket mondta: „Nem vitás, hogy az erdélyi

magyar nyelvû fõiskolai oktatás számára az ideális megoldás az önálló állami egyetem visszaállítása

volna. Ám addig is, amíg erre sor kerülhet, meg kellene komolyan gondolni egy önálló magyar szekció

létrehozását a Babeº-Bolyai Tudományegyetemen”. (Sajnos ezek az elképzelések mind a mai napig

nem valósultak meg!)

Magyari András egyetemi munkájánál fontosabb, amit historikus kutatóként alkotott. Kutatási területe

Erdély XVII–XVIII. századi története különös tekintettel a Habsburg-uralom kialakulására, következményeire

és a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcra. Ezekben a témákban a Honismeretben is

több írást közölt.

Igazán maradandót nagy szaktudást, kitartást és kivételes szorgalmat igénylõ forráskiadványaival

alkotott. A Sanyarú világ címû két kötet a Habsburg-párti Wesselényi István 1703–1705. évi naplóját

tartalmazza, mely a kuruc idõk legfontosabb erdélyi elbeszélõ forrása. II. Rákóczi Ferenc erdélyi hadserege

címû kiadvány a kuruc hadsereg lustrája, melynek tudományos elemzése több korabeli katonai

kérdésre is választ ad.

vallja: „Az elmúlt fél évszázad zûrzavarain átesett, sok tekintetben irányt tévesztett s még

erkölcsi tartásában is megingott hétköznapi ember lelki egyensúlya helyreállítása érdekében szeretne

visszafordulni az õsforráshoz. Ebbõl szándékszik új erõt meríteni ahhoz, hogy létrehozzon egy új szellemi

és erkölcsi fegyvertárat”.

Magyari Andrást Gyergyóalfaluban helyezték örök nyugalomra. Atörténészprofesszortól sírjánál az

Erdélyi Múzeum-Egyesület nevében Csetri Elek akadémikus búcsúzott. Horatiust idézve foglalta össze

az elhunyt életének értelmét: Idõtálló emléket állított magának! – mondta. Nyugodjon békében.

Pájer Imre

mûvön dolgoznak.” (ifj. Plinius)

El kell köszönni valakitõl, aki része volt az életünknek. Nehéz a szó, mint mindig, amikor valaki útra

kel közülünk, és mi egyedül maradunk. Egy tudós szerint: „Életünk értelme határozza meg életünk értékét.”

Imre, aki elment közülünk, nagyon értékes életet élt. Élete értelme az volt, hogy gondoskodjon

mindazokról, mindarról, amit és akiket a sors rábízott. Nemcsak gondoskodott róluk, hanem szerette is

94

õket. Persze másként szerette családját, rokonait, hozzátartozóit, másként a rábízott intézmény dolgozóit,

másként a diákjait, a közvetlen kollégáit, barátait, és másként szerette a kihívásokat, feladatokat.

Egyenletesen és megbízhatóan élte az életét. Mindig mindenre talált idõt. Megélte a mindennapokat

a napok teljességében. És nemcsak élt. Õ most is él: mindaz az idõ, amit nekünk ajándékozott, mindaz a

figyelmesség, türelem és tenni akarás bennünk él tovább.

Imrében mi elsõsorban a Csornai Nevelési és Oktatási Központ Igazgatóját gyászoljuk. Az a pénteki

nap, az a péntek 13 a megdöbbenés napja. Szinte felfoghatatlan volt, amikor megtudtam a szomorú hírt.

Hiszen egy nappal korábban még közösen, az öt intézmény vezetõi, adminisztrátorai, a Városi Kincstár

vezetõje értelmeztük a következõ idõszak feladatait. Ki gondolta volna, hogy akkor a legközvetlenebb

munkatársaival, akikkel naponta folyamatos kapcsolatban volt, utoljára találkozik.

A város összes intézményének, vezetõi és dolgozói számára felfoghatatlan volt, ami történt. Jómagam,

mielõtt a gimnáziumba került volna Imre, ismertem, mint helytörténészt, mint történelem tanárt,

de személyesen kevésbé. 2003. nyarától pedig szoros munkatársi kapcsolatba kerültünk. Õ fogta össze

az öt intézményt. Teljesen új, eddig ismeretlen feladat volt a különbözõ oktatási szintek és területek

összekapcsolása, az együttmûködési lehetõségek és területek kidolgozása. Ezt a munkáját is ugyanaz az

aprólékos, precíz, pontos, minden részletre kiterjedõ alaposság jellemezte, mint tanári vagy kutatói, történetírói

tevékenységét. Sok, az új intézményhez köthetõ új hagyomány fûzõdik nevéhez: Rábaközi Pedagógiai

Napok, a közös Adventköszöntõk, a közös évkönyvek, közös ünnepi megemlékezések. Fontos

volt számára, hogy az intézmények megismerjék egymás tevékenységét. Õ nemcsak úgy gondolkodott,

hogy mi a legsürgetõbb feladat, hanem hosszú távra. Természetesen ezen munkákból is a vezérlõ alapelv

az egyes intézmények szakmai önállóságának megtartása a lehetõ legnagyobb együttmûködéssel.

Imre nemcsak szorgalmazta a közös rendezvényeket, hanem aktív résztvevõje is volt ezeknek. Sokunk

emlékezetében marad meg az az emlék is róla, ahogy minden eseménynél fényképez. Nem volt

olyan tagintézményi, városi, vagy bármilyen egyéb esemény, ahol ne fényképezett volna. Gyûjtötte a

különféle emlékeket, tárgyi és írásos anyagot a további munkáihoz

Pájer Imrében nemcsak a Csornai Nevelési és Oktatási Központ igazgatóját gyászoljuk, hanem a

Hunyadi Gimnázium egyik tanárát is, aki pedagógusként is példamutató. A jó tanár nemcsak pedagógus:

hanem kertész, filozófus, lélekbúvár, mûvész és mesterember is egy személyben. S nemcsak tudását

közvetíti, hanem példát is ad, jellemet formál, ültet, gyomlál, olt és szemez mint a kertész. Életet

visz a könyvekbe, a könyveken keresztül a tanításba, állandó és eleven hidat épít az eszmény és a mindennap,

az elvontság és tapasztalás közé. (Gyergyai Albert) Történelmet tanított két osztályban.

2003-tól, az akkor még 9. évfolyamos diákokat oktatta, nevelte a múlt megismerésének fontosságára.

Gyakran színesítette óráit az általa készített fotók vetítésével. Különös hangsúlyt kapott a helytörténet

az õ óráin. Biztosan nehéz annak a 43 diáknak, akik most az érettségi elõtt állnak. Át kell adniuk mindazt

az ismeretet, amit tõle tanultak. Õ már nem hallhatja, milyen sikeres munkát végzett diákjaival.

Igyekezett tanítványaival is megismertetni, megszerettetni a helytörténeti kutatások jelentõségét. Ennek

ékes bizonyítéka, hogy több diák is készített pályamunkát a Kisfaludy Napok Honismereti, helytörténeti

pályázatára. Minden évben voltak Aranyérmes tanítványai, és olyanok is, akiknek pályamunkáját

az országos versenyre is benevezték, szép sikerrel.

Néhány hete választották meg a Honismereti Szövetség elnökségi tagjának. Igazgatói, tanári munkája

mellett folytatta helytörténetírói, kutatási tevékenységét is. Számos elõadást is tartott az elmúlt

évek során, könyvei, cikkei jelentek meg. Minden érdekelte, ami a hely, a szûkebb hon megismeréséhez

hozzátartozik. Érdekelte a múlt, a jelen, a jövõ, az oktatás, a kultúra, a gazdaság, a politika, a mûvészet,

a sport, de különösen az emberi sorsok. Mindennek tudott örülni. Annak, ha jól sikerültek diákjai dolgozatai,

ha szép volt egy-egy ünnepség, a nevelési központ diákjai vagy tanárai által elért eredményeknek,

a felújított épületeknek, de a természet szépségeinek, vagy a kollégái, munkatársai örömének, boldogságának.

Mint kolléga is nagyon fog hiányozni. Sokszor beszélgettünk, hogyan lehetne rávenni diákjainkat a

jobb eredmények elérésére. Fontosnak tartotta, hogy megismerjük más intézmények diákjainak tudását.

Biztatott minket, és ebben is példát mutatott, vegyünk részt az emeltszintû érettségiztetésben, legyünk

minél többen érettségi elnökök. Ugyancsak személyes példával járt elõl az élethosszig tartó tanulási

program elterjesztésében. 2003. óta elvégezte a közoktatás-vezetõi képzést, emeltszintû érettségiztetésre

jogosító tanfolyamot, talán egy vagy két hete vett részt a HEFOP-os pályázat keretében egy informatikai

továbbképzésen.

95

Fontosnak tartotta a nyelvtanulást is, amennyire ideje engedte, igyekezett az angol nyelvvel is közelebbrõl

megismerkedni. Tette ezt azért is, mert a külföldi kapcsolatok kiépítését is szorgalmazta, és ahol

csak lehetett, minden közös rendezvényen részt vett. Állandó tagja volt a csornai és a dunaszerdahelyi

óvoda közös rendezvényeinek. Lehetõségéhez mérten részt vett A Széchenyi iskola Comenius Programjában

is, a Hunyadi Comenius programjához talán kicsit jobban kötõdött. A program teljesítéséhez

sok segítséget adott, a megörökítés (fénykép, videofilm) terén pedig nélkülözhetetlen volt szerepe.

Utolsó beszélgetésünkkor szóba került, hogy lassan 60 éves lesz a gimnázium. Azt mondta, ha nyugdíjas

lesz, akkor jut ideje majd az irattárban lévõ 60 éves, folyamatosan gyûlõ iratok tanulmányozására,

rendszerezésére, és a gimnázium történetének megírására. Bár csak 2003-tól volt tagja a gimnázium

tantestületének, de mostanra már úgy éreztük, mintha nagyon régóta a kollégánk lenne, a szó legjobb,

legemberibb értelmében. És ez a jó kollegális viszony jellemezte a többi intézmény dolgozóival is.

Nagy ûrt hagy maga után. Hiányozni fog mint vezetõ, mint kolléga, mint tanár, mint helytörténész, történetíró.

De legjobban a családjának, feleségének, gyermekeinek. Ezt az ûrt nem tudjuk pótolni, de

munkásságát igyekszünk folytatni, emlékét pedig szívünkbe zárjuk, és megõrizzük.1

Zsók Béla

(1939–2006)

A bukovinai székelyek egyik kirajzó, elcsángáló csoportja Hunyad megyében, Déván és környékén

telepedett le 1888 és 1910 között, õket nevezik dévai csángóknak. Közülük való volt Zsók Béla, elkötelezett

gyûjtõ, népének krónikása. 2006-ban eltávozott közülünk, s ezzel ismét megfogyatkozott a bukovinai

„írástudók” tábora. Azoké az írástudóké, akiket erõs elkötelezettség, felelõsségtudat jellemez, s

kötelességüknek érzik, hogy hírt adjanak népükrõl. Abukovinai „írástudók” sora László Mihállyal kezdõdik

a XIX. század második felében, s a XX. században László Jánossal, Sántha Alajossal, Sebestyén

Ádámmal és Zsók Bélával folytatódik.

ADéván élõ székelyek elsõ hírmondója László János volt, aki egyszerû parasztember létére tudományos

pontossággal és szakszerûséggel írta meg népe történetét 1762-tõl 1914-ig. Elõdje és példaképe

volt Zsók Bélának. Zsók Béla népe dalait, szokásait, életmódjának változásait gyûjtötte össze, írta le.

Gyûjtései saját családjából indultak, és eljutott a csernakeresztúri, sztrígyszentgyörgyi és vajdahunyadi

székelyekhez is, hiszen egy népcsoporthoz tartoznak.

Szívéhez legközelebb a népdalgyûjtés állt, így írt errõl: „Nem tudom miért, de valahányszor kézbe

vettem a dallamgyûjteményem kéziratát, mindig valamilyen megmagyarázhatatlan érzés fogott el …

Minden dallam, minden hangjegy olyan élénk színezettel elevenedett meg elõttem, csengett vissza újra

a fülembe, ahogyan azt a gyûjtéskor adatközlõim énekelték. Ilyenkor újra otthon voltam, és felvillant

elõttem a régóta eltûnt utcák, házak, csûrök vonulata … Gyermekkorom eleven emlékei mozdulnak

meg bennem, hiszen ezekkel a dalokkal születtem, ezekkel a dalokkal nõttem fel. Édesanyám sok szép

dala révén egy ismeretlen, de elven világ tárult fel elõttem: az elbujdosott kicsi madárt õszre, tavaszra

vagy búzapirulásra mindig visszavártam a kalitkájába … örvendtem, ha a jámbor gazda felesége

visszatérésekor gyermekét ölbe vette és megszoptatta…féltem, amikor a részeg erdei betyár hazatér és

berúgja az ajtót … Így váltakozott bennem a népdalokban és balladákban megénekelt sajátos világok,

sajátos helyzetek és életképek hangulata …”

Valóban, az általa gyûjtött népdalokkal nõtt fel. Édesanyjának szép hangja volt, nagyon szeretett

énekelni, sok dalt ismert, fiatalasszonyként sokat énekelt a gyermekeinek is. Idõs korában így vallott errõl:

„Fiatal koromban sokat énekeltem, akármit dolgoztam. Énekeltem templomi éneket, világi éneket

egyformán. Aztán amikor férjhez mentem és gyerekeim születtek, azoknak is sokat énekeltem. Énekkel

szoptattam, énekkel fürösztöttem, ha sírtak, akkor is énekeltem nekik, hogy hallgassanak. Altatni is

énekkel altattam õket.…Amikor a gyermekeim kicsikék voltak, esténként – inkább télen – lefektettem

õket, odaültem közéjük, és tanítottam az énekre…”

96

1 Elhangzott a temetésen, 2007. április 18-án. (Szerk.)

Több, mint ezer dallamot jegyzett le édesanyjától. Alegszebb énekeket külön kötetben adta ki Édesanyám

dalai címmel, itt közli édesanyja vallomását is az éneklésrõl, a zenérõl, az életérõl. Anya és fia,

valamint az ének szoros kapcsolatát legjobban Zsók Béla következõ vallomása mutatja: „Életének utolsó

szakaszában – több mint két hónapig – éjjel-nappal én ápoltam, én gondoztam. Ha rosszul volt, ha sírógörcsei

voltak, elkezdtem énekelni. Rövid idõn belül derûs lett az arca, elkezdett velem énekelni.

Legtöbbször csak én énekeltem, s õ behunyt szemmel hallgatta, néha egy-egy dallamrészt velem együtt

énekelt. Ha elhallgattam, megkért, hogy énekeljek tovább. Sokszor nagyon kimerült voltam, de megpróbáltam

összeszedni minden erõmet, mert tudtam, hogy az ének megnyugvást jelentett számára, ezzel

enyhítettem belsõ fájdalmát” – írja édesanyja utolsó heteirõl.

Elment a madárka címû kötetében még kétszáz dallamot közöl szövegváltozataival együtt. Minden

egyes dallamot tudományos alapossággal és pontossággal jegyzetekkel is ellátott. Akolozsvári és bukaresti

levéltárból kigyûjtötte az andrásfalvi református egyházra vonatkozó írásokat, s közzétette. Nagyon

fontos forrásanyaggal gazdagította a bukovinaiakra vonatkozó szakirodalmat. Összegyûjtötte és

kiadta népe nagyotmondásait és tréfás meséit, dramatikus játékait. Megírta a dévai Csángó-telep Szent

Antal-templomának történetét. Felidézte azt a sok anyagi és emberi áldozatot, amellyel ez a kis közösség

hozzájárult a templom felépítéséhez. Minden írásából a népe iránti szeretet és elkötelezettség tükrözõdik.

Gyûjtései alaposak, a tudományosság minden követelményének megfelelnek. Hagyatéka gazdag

és sokrétû.

Jómagam 1993-ban találkoztam vele személyesen elõször Bonyhádon egy hagyományõrzõ táborban.

Sokat beszélgettünk a bukovinaiak kultúrájáról, gondolkodásmódjáról, életérõl. Könnyen szót értettünk,

hiszen mind a ketten ebbõl a népcsoportból származunk. Ettõl kezdve figyelemmel kísértem

munkásságát, gyûjtöttem a megjelent írásait. Utoljára telefonon beszélgettünk, akkor már beteg volt, de

még dolgozott.

Mi bukovinaiak sokat köszönhetünk neki, sokat adott népének. Áldja meg az Isten érte!

Id. Vass Tibor

1922. november l-én született az Ózd melletti Sajóvárkonyon. Szülei egyszerû munkás emberek voltak.

Fiatal éveit az Ózdhoz közeli Farkaslyuk-bányatelepen töltötte, ahol édesapja fa mintakészítõ asztalosként

dolgozott. Itt ismerkedett meg a bányászok küzdelmes életével. Az ott szerzett személyes tapasztalatai

végig kísérték egész életét. 17 éves korában 1939. június 26-án kezdte meg a munkát az ózdi

Vas- és Acélgyárban, amikor a putnoki polgári iskolában befejezte iskolai tanulmányait. Sajnos a második

világháború a továbbtanulás-lehetõségétõl megfosztotta. Kezdetben, a gyári gépmûhelyben dolgozott.

1944. december 1-én az ózdi gyár hadiüzemi parancsnoksága bevonultatta Salgótarjánba, mint az

ózdi Vas- és Acélgyár hadiüzemi munkását. Salgótarjánban a 763/10-es munkásszázadba osztották be.

December 18-án az esti órákban tudomást szereztek társaival arról, hogy másnap reggel századukat

Salgótarjánból Losoncra, s onnan az országból külföldre viszik. Ezért december 19-én hajnali 4 órakor

megszöktek és gyalog indultak hazafelé Ózdra. Útjuk során december 20-án súlyosan megsebesült, s

hadirokkant lett.

Felépülése után 1945 májusától az ózdi gyárban, a gyári mûhely üzemirodáján folytatta munkáját.

1948–1950-ben a gyár kulturális osztályának volt a vezetõje. Erre az idõszakra esett a különbözõ mûvészeti

csoportok létrehozása. Ezt követõen 21 éven keresztül az Igazgatóság termelési apparátusában

mûszaki elõadói feladatokat végzett.

Az 1960-as évek elején került kapcsolatba az ózdi helytörténeti kutatókkal. 1962 nyarán néhányan

elhatározták, hogy kollektívan fogják gyûjteni Ózd és környékének régészeti, településtörténeti, néprajzi

és az üzemtörténet szellemi és tárgyi emlékeit. Még ebben az évben, november 9-én 21 fõ létrehozta

a Megyei Múzeumok Baráti Körének ózdi csoportját. Az üzemtörténeti csoport vezetésével bízták meg.

Rövid idõn belül a kohászat múltja iránt érdeklõdõkbõl munkaközösséget hozott létre: hozzáláttak a

múlt emlékeinek folyamatos gyûjtéséhez, feltérképezéséhez és a gyûjtött anyagok feldolgozásához. Tevékenységükhöz

sikerült megnyerniük a gyár vezetõit. Így jutottak önálló épülethez Istenmezõ térségében,

ahol megoldották a szépen gyarapodó gyûjtemény tárolását. 1963–64-ben a Liszt Ferenc Mûvelõ-

97

dési Központban a “Munkás Akadémia” keretében kohászattörténeti tagozatot hozott létre. Ennek szervezõje

és tagozatvezetõje lett. Az 1964–65. oktatási évben a tagok száma 93 fõre növekedett. Ezzel jelentõsen

növelni tudták az üzemtörténeti csoport résztvevõinek számát.

Az idõközben nevét Honismereti Körré változtató csoport más kisebb-nagyobb önálló ipartörténeti

kiállításokat is rendezett. A kiállítások közül kiemelkedett az „Országos Magyar Bányászati és Kohászati

Egyesület” 75. évfordulója alkalmából 1967 szeptemberében megrendezett ipartörténeti kiállítás.

1970 májusában, az Ózdi Vasgyár 125 éves évfordulójára kiállítást rendezett a Liszt Ferenc Mûvelõdési

Központ emeleti három termében. Még ebben a hónapban megnyílt az Ipari skanzen az ózdi „Gábor

Áron” Szakmunkásképzõ Intézet parkjában. 1971-ben került sor egy átalakított épületben az állandó

jellegû gyártörténeti bemutató megnyitására, amit 1975-ben múzeumi rangra emeltek. Ekkor kapta meg

az ózdi „Kohászati Gyártörténeti Múzeum” nevet. Addig kedvtelésbõl foglalkozott ipartörténettel, ezen

túl hivatásszerûen, mivel 1971. július 1-én kapta meg a múzeumvezetõi kinevezést. Tizenkét évig állt a

Múzeum élén. Ez alatt negyven idõszaki kiállítás rendezésében vett részt, és mintegy 140 ezer látogatónak

szereztek élményt munkatársaival.

1983-ig a muzeális értékû gépi berendezések száma az ipari skanzenben négyrõl tizenkettõre növekedett.

Minden évben az októberi „Múzeumi Hónap” alkalmával, az elsõ vasárnap délelõttjén „Múzeumi

sétát” szerveztek, a Múzeum épületében „Üzemtörténeti kutatások Ózdon” címmel elõadássorozatot

rendeztek.

Amúzeumügy fejlesztése érdekében kifejtett munkássága elismeréséül 1979-ben „Móra Ferenc emlékérem”-

mel tüntették ki. 1982-ben Alkotói Nívódíj”-ban részesült az Ózdi Kohászati Üzemeknél

végzett munkájáért. 1983. december 1-én, nyugalomba vonulásakor ifj. Dobosy László vette át a múzeum

vezetését, mely késõbb Város Múzeum lett. Ózd város Önkormányzat Képviselõtestülete az 1991.

szeptember 21-i ülésén hozott határozatával „Ózd Városáért” kitüntetõ díjban részesítette.

Id. Vass Tibor 44 évet töltött az ózdi vasgyárban. A nyugdíjas éveiben sem tétlenkedett. Hely- és

ipartörténeti kutatásokkal foglalkozott, a magyarországi múzeumok és a Honismereti Szövetség által

kiírt pályázatokra rendszeresen készített munkákat és segítette a hozzá forduló érdeklõdõket. „Gömör,

Észak-Borsod és Nógrád megye vasipara 1808–1881” címmel írt munkájával elsõ helyezést ért el. Az

eredményhirdetésre Vácott került sor 1994-ben. „Az ózdi nagyolvasztómû története 1906–1996” címû

tanulmányáért megyei elsõ díjban részesült Miskolcon, 1997 tavaszán. 1997–1998-ban elkészítette az

„Az ózdi acélgyártás története” címû tanulmányát. 1999–2000-ben felfrissítette az ózdi munkáskolóniákról

régebben készített munkáját, melyet Csontos Györgyi fiatal építésszel közösen jelentettek meg.

Még ebben az évben elkészült „Az ózdi iparvasút története” címû munkája is. Nyolc önálló könyve és

47 kisebb-nagyobb tanulmánya jelent meg a Kohászati Lapokban, a Technikatörténeti Szemlében, a

miskolci Hermann Ottó Múzeum Közleményeiben, a Borsodi Levéltári Évkönyvben, a „Lakóhelyünk

Ózd” és az „Ózdi Acél” címû kiadványban.

2007. június 17-én örökre elment közülünk. Hamvait az ózdi Gyári temetõbe helyezték örök nyugalomba

felesége mellé.

99

MARSIGLI, LUIGI FERDINANDO:

Danubius Pannonico-Mysicus

A Duna fölfedezése – ezzel a címmel adta ki Deák

Antal András az esztergomi Duna Múzeum történésze a

Duna magyarországi és szerbiai szakaszát leíró Marsigli

1726-ban, Amszterdamban és Hágában megjelent hatrészes

latin nyelvû mûvének elsõ kötetét. A szerzõ, Luigi

Ferdinando Marsigli (1658–1730) olasz hadmérnök,

térképész, botanikus, régész 1682-tõl az osztrák hadseregben

szolgált. Kapitányi rangban, Gyõrben a Rábavonal

megerõsítésén dolgozott, amikor 1684-ben török

hadifogságba esett, ahonnan családja váltotta ki. 1686-

ban részt vett Buda töröktõl való visszafoglalásában,

ahol megmentette az ostromot túlélt Corvin-kódexeket.

1699-ben a karlócai békekötéskor az új határok megállapításával

foglalkozó bizottság elnöke volt. Magyarországi

szolgálata idején, a török elleni felszabadító háború

szüneteiben, kitûnõ térképeket készített a Duna mentén,

a Maros, a Béga, a Temes folyók vidékén, a Keletiés

a Déli-Kárpátokban. Több mint hatvan várat és számos

római kori építménymaradványt mért fel. A Dunáról

a Bécs fölötti Kahlenbergtõl a bulgáriai Jantra folyóig,

Ruszéig, Giurguig 18 szelvénybõl álló részletes térképet

készített. Munkálatai során gyûjtött ásványokat,

növényeket, állatokat, feliratos köveket, okleveleket,

könyveket és kéziratokat is. Korának valódi polihisztora

volt, akit számos európai szakember támogatott, segített.

A mû magyarországi kiadásának élén Deák Antal

András A Duna felfedezése címû magyar és angol nyelvû

tanulmánya áll, amely értékeli Marsigli munkásságát,

életmûvét. Tanulmányának alapját elsõsorban azok

a kutatások jelentik, amelyeket Bolognában a Marsiglihagyatékban,

Bécsben az Osztrák Nemzeti Könyvtárban

és a Hadi Levéltárban végzett. Kutatásai során számos

elveszettnek hitt, lappangó Marsigli-térképet talált

meg. Tanulmányában bemutatja a Marsigli-mû hat kötetét,

hasonmás kiadásban közli a latin nyelvû munka elsõ

kötetét és annak magyar fordítását. Marsigli mûvének

címében a Duna magyarországi és szerbiai szakaszát jelölte

meg. A mai helyzet szerint mûve a Duna bécsi, alsó-

ausztriai, burgenlandi, szlovákiai, magyarországi,

horvátországi, szerbiai, bulgáriai és romániai szakaszát

mutatja be. A Duna-térképpel kezdõdik, majd a Magyar

Királyság földrajzának, a Duna menti tartományoknak,

megyéknek bemutatásával folytatódik. Arra is felfigyelt

Marsigli, hogy léteznek Duna-kétparti vármegyék, Komárom

megyét és Esztergom megyét ilyennek említette.

Leírta a Duna menti településeket, városokat, várakat,

erõdítményeket, mezõvárosokat, falvakat is. Mûvének

címû fejezete elsõsorban a néprajztudomány képviselõinek

érdeklõdésére tarthat számot. Leírása szerint

Pozsonyig németek, attól keletre és délre magyarok, rácok

és oláhok lakják a Duna mentét. Rácok alatt valamennyi

délszlávot érti, horvátokat, szerbeket, bosnyákokat,

sõt a bolgárokat is. Vagyis mindazokat a balkáni

népeket, akiknél a nemzeti megújulási mozgalom csak a

török alóli felszabadulást követõen, a XIX. században

indulhatott meg. A szerbekrõl írja: „A föld tágasabb tereit

keresve arra húzódnak, ahol a gyõztes háború az

idõknek kedvez, s így különbözõ területekre szóródnak

szét. Többnyire tavak és vizek mellé települnek, hogy

jobban, könnyebben halászhassanak; szállásukat pedig

olyan anyagból és módszerekkel készítik, hogy amikor

nekik és vezéreiknek úgy tetszik, lebonthassák, és

könnyen máshová költözhessenek. Innét van az, hogy a

helyet, mely ma épületekkel van tele, holnapra elhagyottan

találjuk. Sõt legtöbbjüknek kivájt föld és barlangok

rejtekei a lakása.” (375. old.) A románokat így jellemzi:

„Ravaszok és éles elméjûek, paraszti gazdálkodók,

fõfoglalkozásuk a szarvasmarha tenyésztés, némi

kis nyájasság és paraszti barátságosság is van bennük,

ami a magyaroktól és a rácoktól megkülönbözteti õket.”

(376. old.) Részletesen leírja a Duna szigeteit, köztük a

legnagyobbakat, a Csallóközt, Szigetközt, Szentendrei-

szigetet, Csepel-szigetet, a Mohácsi-szigetet, és a

Kalocsai-Sárközt is. A mû elsõ kötete csillagászati és

vízrajzi fejezettel zárul.

Marsigli Duna-mûvét, amely szemléletével Középés

Délkelet-Európa egységét, a Duna révén az itteni országok,

tartományok egymáshoz kapcsolódását is erõsíti,

ajánljuk a területet megismerni szándékozó érdeklõdõk,

helytörténészek, néprajzosok, régészek és mûemlékvédelmi

szakemberek figyelmébe. Várjuk a következõ

köteteket.

(Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyûjtemény.

Esztergom 2004.)

PINTÉR ISTVÁN:

Görgei szerepe a téli hadjáratban

és a kápolnai csatában

2005-ben formálódott könyvvé Pintér István történész

Görgei iránt megnyilvánuló átlagon felüli érdeklõdése,

amely negyedszázadra tekintett vissza. Arra a kérdésre,

amely szerint Görgei áruló volt-e, határozott

nemmel válaszol. Témaválasztásában fogalmazza meg

célját, amely szerint: „Könyvemben arra vállalkozom,

hogy ezt a rendkívüli túlzó és megalapozatlan állítást az

1849. január 1 – 1849. február 27. közötti idõszak eseménytörténetének

adataival cáfoljam.” A részadatok

igen fontos szerepet töltenek be az egész megértésében.

Azonban ebben az esetben Görgei kéthónapos tevékenységének

górcsõ alá vétele, objektív megítélésének

kísérlete nem helyettesítheti Görgei egész tevékenységének

megítélését.

A bevezetõben, nagy vonalakban felvázolt Görgeiítéletek

napjainkig tartó színeváltozásainak bemutatása

során a szerzõ Szilágyi Sándor, Kosáry Domokos, Révai

KÖNYVESPOLC

100

József ítéleteire, markáns állásfoglalásaira szorítkozik.

Szilágyi káros hatása mellett dicséri Kosáry Domokos

„nagyszerû histográfiai összegzése”-t. Nem foglal állást

Révai József megállapításával kapcsolatban, amely az

1945 utáni Görgei képet határozta meg: „…hogy Görgei

áruló volt, az nem csak a soviniszta illuziókkal nevelt,

félrevezetett közvélemény hiedelme volt, hanem a magyar

nép legszélesebb rétegeibe gyökerezett meggyõzõdés,

igazi népi hit is” – állította Révai. Ez az állítás igaz.

Egyik bizonyíték erre az Országos Honvédegyletben lezajlott

vita 1884–85-ben, aminek eredményeként a szabadságharcban

részt vett, volt honvédek, 35 év után erõsítették

meg abbeli véleményüket, „…hogy a nemzet

közvéleménye által már 35 év elõtt Görgey Arthurra kimondott

hazaárulás vádját fenntartja, õt a hazára erkölcsileg

halottnak nyilvánítja.” A hiedelmekkel szemben a

tudományos kutatásnak kell felvennie a harcot, Pintér

István dolgozatában ezt a terepet választotta.

Amire a szerzõ vállalkozott, annak jó szinten tett

eleget. Ahárom kérdéskörben –Mi volt Görgei téli hadjáratának

igazi célja? Ki volt elsõsorban felelõs Schlik

hadtestének a megmeneküléséért? Volt-e szerepe Görgeinek

a kápolnai csatavesztésben – alapos munkát végzett.

Az idevonatkozó szakirodalom ismeretének birtokában,

hadtörténészi bátorsággal elemzi a három kérdéskört.

A téli hadjárat céljának meghatározásában egyértelmû

a hadügyminiszter helyettesének, Wetter tábornoknak

az irányító, meghatározó szerepe. Elutasítja Görgei

lemondását a fõvezérségrõl. Az általa vezetett haditanács

fogalmazza meg a téli hadjárat céljait, amelyeket

Percel Mórnak és Görgei Artúrnak kellett megvalósítania.

A szerzõ e témakörben tisztázza Görgeit a történeti

irodalomban alaptalanul rárakódott vádak alól. Avégrehajtást

illetõen nyomon követi Görgei tevékenységét

Budától Branyiszkóig, a bányavárosoktól a Tiszáig. Az

események taglalását, a körülmények számbavételét jól

segítik a szerzõ által összeállított kronológiák és hadmûveleti

vázlatok.

Pintér István rámutat Görgei hibáira, mint az eperjesi

tétlen várakozás idõszakára az ellenség üldözése helyett.

Más hibák mellett azonban kommentár nélkül

megy el, mint például amíg Guyon hadosztálya élén

Branyiszkónál ontja vérét, addig Görgei fõhadiszállásán,

Lõcsén a táborkar bálon vesz részt s a fõvezér is

magánosan elmélkedik. Az ellenséges Schlik hadtest

megmenekülésének sorozatában a szerzõ egymást követõen

mutatja be az elhibázott lehetõségeket s azokban az

érintett hadvezérek: Görgei, Dembinszki szerepét. A tények

tisztelete alapján állítja és bizonyítja, hogy azokban

döntõ szerepet Dembinszki játszott.

Tisztázza a vádak alól Görgeit a kápolnai csatavesztésben

is. Ennek bizonyítására több tényt, forrást jelöl

meg. Az olvasó világosabban lát a Dembinszki Görgei

konfliktusban is. Görgei és a tisztikara megalázónak tekintette

alárendelését Dembinszkinek, azonban katonaként

elfogadták a kormány döntését. Görgei Dembinszkihez

eljuttatott észrevételei a hadmûvelet tervezésével,

szervezésével és kivitelezésével kapcsolatos hiányosságokat

illetõen a szerzõ jóvoltából azt bizonyítják, hogy

nem állja meg a helyét az a vád sem, amely szerint

Görgei parancsokat tagadott meg. Ezt maga Dembinszki

sem tudta bizonyítani. A kápolnai csatavesztésrõl is

egyértelmûen kitûnik, hogy azért is Dembinszkit terhelte

a felelõsség. E következtetések levonásában a szerzõ

bátran mond ellent korábbi történészi, hadtörténészi állításoknak.

Ennek alapját az a szilárd meggyõzõdés és

hit adja, amelyet a könyv elõszavában is megfogalmaz:

Görgei nem volt áruló! A meggyõzõdését széles körû

forrásfeldolgozással, a tények rövid és tömör megfogalmazásával

támasztja alá.

Pintér István könyve, Görgei hazaárulásának kérdéskörében,

a Görgei–Dembinszki konfliktusban tényekre

alapozottan járult hozzá néhány morzsával az igazság

kiderítéséhez. Ajánlom e könyvet a szakértõknek és érdeklõdõknek

egyaránt.

Áldozatok

A második világháborús hadifogolytáborok

és a sztálini lágerek folklórjából

Írta és szerkesztette: Küllõs Imola–Vasvári Zoltán

Megrendítõ és a fiatalabb generáció számára – akik

nem kaptak hiteles tájékoztatást a második világháborút

követõ megtorlásokról, a hadifogoly táborokról, a civil

áldozatokról – igen tanulságos ez a különleges könyv. A

kötet néprajzos szerkesztõi speciális történelmi helyzetet

mutatnak be. Azt vizsgálják, milyen volt a lágerek, a

lágerviselt emberek élete és folklórja. Verseket, életrajzi

visszaemlékezéseket olvashatunk a keleti és a nyugati

hadifogságról, valamint a sztálini kényszermunkatáborokról,

melyeket a szerzõk saját maguk gyûjtöttek szóban

és kéziratokból.

Tarczai Béla bevezetõjében megdöbbentõ adat található:

a második világháborús harcokban, de fõleg a

fegyverszünet után a szabadságukat vesztett magyarok

száma jócskán meghaladta az egymilliót! A tábori viszonyok

térben és idõben rendkívül változatosak voltak,

de közös jellemzõjük, hogy nem feleltek meg annak,

amit a nemzetközi Egyezmények megköveteltek.

Vasvári Zoltán: Rövid összefoglaló a második világháborús

hadifogság és a Gulág történelmérõl címû tanulmányában

azt írja – többek között –, hogy a hadifogolytáborok

átalakultak munkatáborokká, s a foglyokat

a Szovjetúnió újjáépítésére használták fel. A Gulág tabu

téma volt, Sára Sándor dokumentumfilmje törte át elõször

a hallgatás falát.

A szovjet hatóságok által elkövetett törvénytelenségeket

semmi sem menti.

Rózsás János, volt Gulág-fogoly írt errõl megdöbbentõ

beszámolót. A kötetben a „Lágerélet, rabszolgamunka

a Gulág táboraiban” címû írását olvashatjuk. Nehéz

elképzelni, hogyan lehetett ezt az életet kibírni a

rossz és kevés élelem, az egész napos kemény robot, a

félelem, a teljes kiszolgáltatottság állapotában, amihez

még a kegyetlen idõjárás, a sokszor 42 fokos hideg is

hozzájárult. Együtt raboskodtak politikai elitéltek, köztörvényesek,

banditák, rablók, gyilkosok.

A politikai rabok teljesen ki voltak szolgáltatva az

alvilági elemeknek.

101

Vasvári Zoltán írja, hogy a második világháborús

magyar hadifogoly-költészet kutatása éppen csak megindult,

de már így is megállapítható, hogy közösségi

költészetrõl, „modern” folklórról beszélhetünk. Alágerköltészet

tudományos igényû kutatását és feldolgozását

Küllõs Imola és Molnár Ambrus kezdeményezték.

„A hosszú évekig (...) tartó fogság megteremtette a

maga folklórját: verseket, dalokat, szûk családi körben

mesélt ”túlélési" történeteket és írásba foglalt élettörténeteket

az elhurcolásról és a lágerekrõl, vagy az olykor

évekig tartó bujdosásról; létrehozta tehát egyik, sajátos

formáját a „modern” folklórnak." -írja Küllõs Imola. A

második világháborús lágerek többnyire utólag bejegyzett

folklórjában fontos szerepet töltött be a vers, a dal,

az ének és az ima. Nagy szerep jutott a szovjet munkatáborokban

a tanítóknak és a papoknak, akik hivatásukból

fakadóan a „nemcsak kenyérrel él az ember” igazságát

próbálták bizonyítani. Sok prózai visszaemlékezés, levélrészlet

tanusítja a hit és a költészet, a szinpadi produkció

és a humor túlélést segítõ szerepét.

A bevezetõ tanulmányokat Antológia követi, melyben

hosszabb és tematikus visszaemlékezéseket olvashatunk,

befejezésül pedig verseket és dalokat a fogságból

és fogságról. Jó szívvel ajánlom ezt a kötetet mindazoknak,

akik közelmúltunk történelmi eseményeit elsõ

kézbõl akarják megismerni. Ezek az írások az emberi

tartásról szólnak, s arról az erõrõl, amit a hit és a család

iránti vágy adott ahhoz, hogy túléljék a borzalmas szenvedéseket.

Az irodalmi válogatás pedig megrendítõ élmény

a mai olvasó számára.

(Európai Folklór Intézet – L’Harmattan Könyvkiadó,

2006.)

LANCZENDORFER ZSUZSANNA:

„Mindent apámról…”

Egy sokoróaljai iparos emlékei

Magyar néprajzi monográfiáink sorát gazdagítja ez a

sokoldalú, rendkívüli alapossággal írott kötet. A szerzõ

saját édesapjának, Lanczendorfer Károlynak életútját,

egyéniségét, folklórkincsét veszi vizsgálat alá, aki a

XX. század második és harmadik harmadának történelmi

eseményeit éli át, s ennek az idõszaknak a folklórkincsébõl

sajátít el igen tekintélyes anyagot. Méghozzá egy

nagy ipari város, Gyõr közvetlen közelében fekvõ faluban,

Ménfõcsanakon. Az ilyen falut általában elkerülik

a népi hagyományok gyûjtõi. Azután az „adatközlõ”

nem is földmûveléssel foglalkozott, hanem iparos volt.

Ráadásul apai ágon német õsöket tart számon. Gyermekkorában

sváb faluba, Gyirótra küldik nagyanyjához,

hogy a sváb nyelvet is elsajátítsa.Csupán negyedik osztályos

korában kerül magyar iskolába. Hogy lehet ilyen

embertõl magyar népi hagyományokat gyûjteni? – kérdezhetik

sokan. Ám a kötet gazdag magyar népdal és

prózai népköltészeti anyaga azt igazolja, amit Kodály

Zoltán állapított meg: csak „szerzett” magyarság van és

szerzett mûveltség. Mert a magyarság, akárcsak a mûveltség

nem örökölhetõ. „Azt mindenkinek meg kell

szerezni.” Lanczendorfer Károly aztán „szerzett”, méghozzá

bõségesen, s úgy, hogy amellett a gyökereihez is

hû maradt. Követendõ példát adott ezzel napjaink sok

problémájának megoldásához is.

Akötetben áttekintést kapunk az egyéniség és repertoár

kutatás vizsgálatának történetérõl. Lanczendorfer

Károly életútját pedig nemcsak szóbeli közléseibõl, hanem

önéletrajza alapján is megismerhetik. Bemutatásra

kerül repertoárja, annak különbözõ mûfajai: népdalok,

mesék, tréfák, mondák, közmondások, szólások, élettörténetek,

méghozzá tudományosan is rendszerezve, elemezve.

Az sem marad el, amit a populáris tömegkultúra

termékeibõl sajátított el. Az egyéniségérõl rajzolt képet

még teljesebbé, pontosabbá teszi az a sok interjú, amit

Lanczendorfer Károly ismerõseitõl gyûjtött a szerzõ.

Közben hû képet nyerünk a XX. század történelmi eseményeirõl

is. Mert a „megélt” történelem az igazi és értékes

történelem, amit az események átélõi adnak tovább.

A tanulmányt igen gazdag dokumentum és fényképanyag

egészíti ki, s hozza közelebb Lanczendorfer Károly

alakját. Aróla rajzolt képet még az a közvetlenség és

intimitás is igazabbá, meggyõzõbbé teszi, ami a szerzõ s

az édesapja között van.

Rendkívüli értéke a könyvnek, hogy Lanczendorfer

Zsuzsanna kiváló írói képességgel is rendelkezik. Még a

tudományos elemzéseket, megállapításokat is úgy írja

könyvében, hogy azokat nemcsak a szakemberek, hanem

a kivülállók is élvezettel olvashatják. „Minden eddigi

magyar néprajzi monográfiánál sokoldalúbb és

pontosabb ez a kötet” – írja róla az elõszóban Voigt Vilmos.

Egyúttal megható példája is a szülõi szeretetnek,

ami sorai közül sugárzik, s amely mai nemzedékünkben

sajnos, már megfogyatkozott.

Csak az a fájdalmas, hogy a kötet megjelenését

Lanczendorfer Károly már nem érhette meg, mert 2007.

április 9-én, húsvéthétfõn elhunyt. De e kötetben megörökített

folklórkincsében tovább él.. Bárcsak mennél

többen olvasnák! Nem tudjuk eléggé ajánlani fõként az

ifjúságunknak.

(Akadémiai, Bp. 2007.)

SEBESTYÉN KÁLMÁN:

Körösfõi Riszeg alatt

Egy kalotaszegi település évszázadai

Az Erdélybe utazó turisták nagyobbik része átutazik

a Sebes-Körös forrásvidékén, a Nagyváradot és Kolozsvárt

összekötõ nemzetközi fõút mentén fekvõ kalotaszegi

falun, Körösfõn. De nemcsak átutaznak, hanem általában

meg is állnak a mûút menti házak boltjainál, hogy

a messze földön híres kalotaszegi varrottasból, népviseletbõl

vagy a fafaragásokból vegyenek egy-egy darabot.

A Riszeg-tetõ lábainál található település a XIX–XX.

század fordulóján vált ismertté elsõsorban a Gyarmathy

család kezdeményezésére újraéledt és fellendült háziiparnak,

valamint Bartók és Kodály népdalgyûjtéseinek,

Körösfõi Kriesch Aladár és Edvi Illés Aladár festészetének

köszönhetõen. Körösfõrõl ettõl kezdve jelentek meg

kisebb-nagyobb írások pl. Csánki Dezsõ, Kós Károly,

102

Szabó T. Attila, Almási István és Péntek János tollából.

Összefoglaló falutörténet Sebestyén Kálmán kötete elõtt

azonban csak egy született: 1932-ben az akkori református

lelkész, Tõkés Tibor írta meg a falu múltját Bokor

Márton kalotaszegi esperes felkérésére (aki az egyházmegye

összes lelkipásztorát felkérte helytörténetírásra).

A Tõkés-féle kismonográfia, amit a helyi egyházközség

irattára õrzött meg, végül csak évtizedekkel késõbb,

2001-ben jelenhetett meg egy képes ismertetõ formájában,

Körösfõ címmel. Ez a mû elsõsorban a belföldi és

külföldi turistaforgalom igényeit elégíthette ki, inkább

ismeretterjesztõ jellegû volt, mintsem tudományos. Hiánypótló

munkát tett tehát le Sebestyén Kálmán minden

Körösfõ, illetve Kalotaszeg iránt érdeklõdõ olvasó asztalára,

gyarapítva a kalotaszegi falumonográfiák elég

szegényes sorát.

Az elsõt Szabó T. Attila, neves erdélyi nyelvészünk

írta még 1939-ben Bábony története és települése címmel,

amely az Erdélyi Tudományos Füzetek 104. számaként

jelent meg. E színvonalas munka után azonban

hosszú évtizedeknek kellett eltelniük, hogy újabb

(kis)monográfiák születhessenek: 1996-ban a magyarbikali,

1998-ban a tordaszentlászlói, 2005-ben a kétnyelvû

magyargyerõmonostori, 2007-ben pedig a román

nyelvû bánffyhunyadi, valamint a szucsági. (A

magyarbikalit ugyancsak Sebestyén Kálmán írta, a recenziót

ld. Honismeret 2001/1. sz.)

A szerzõ könyvében elõször Körösfõ környékének

természeti viszonyairól ír, majd a régészeti ásatások

eredményeit közli, melyekbõl kiderül, hogy a vidék már

az õskortól lakott terület volt, késõbb, a római korban

pedig az Ordományos nevû határrészen egy kisebb település,

ún. „villa” vagy postaállomás létezett. E rész hiteles

interpretálását nagyban növeli, hogy maga a szerzõ

több régészeti ásatáson személyesen vett részt.

A település az Árpád-korban elõbb királyi birtok,

utóbb – valószínûleg a XIII. század elsõ évtizedeiben –

egyházi kézbe, az erdélyi káptalan birtokába kerül.

Körösfõt elõször egy 1276-os oklevél említi Crysfev

formában. Ez az irat arról tudósít, hogy a falut a káptalan

elcserélte az erdélyi püspök egy-egy Hunyad és Fehér

vármegyei birtokával. Ettõl kezdve 1556-ig az erdélyi

püspök birtoka. Az egyházi javak szekularizációja

következtében ekkor fejedelmi, azaz kincstári birtok

lett, a gyalui vártartomány részének számított. 1630-tól

magánbirtok, 1663-tól a Bánffy család birtokolja egyedül

egészen a XVIII. század második feléig, amikor házasság

révén felerészben az Esterházyak kezébe kerül.

A hely birtoklástörténete után a falu határneveirõl

olvashatunk, majd paraszti építészetének összeírásokból

feltárt adatait ismerhetjük meg. Körösfõn, csakúgy, mint

Kalotaszeg más falvaiban a házak egykor szalmafedeles

sövényfonatú építmények voltak, amelyeket a XVIII.

századtól a szálfákból összerótt ugyancsak szalmafedeles

boronaházak váltottak fel. A következõ változás,

amely az épületek szerkezetét érintette, a XIX. század

utolsó harmadában következett be, amikor városi hatásra

az oromfalas csonka-kontyos házak terjedtek el, késõbb,

a XX. század elején pedig megjelent a díszesebb,

oromfalas-nyeregtetõs háztípus. A hangulatos régi falusi

házak azonban a múlt század második felében szinte

kivétel nélkül eltûntek, helyükre jellegtelen sátortetõs

épületek kerültek. 1979-ben a szerzõ már csak tíz régi

házat talált. Mára alighanem ennyi sem maradt, de erre

vonatkozóan újabb adattal a kötet nem szolgál.

Sebestyén Kálmán munkájában részletesen szól a

körösfõi templomról, valamint az egyházközség történetérõl.

A település középkori templomáról sajnos alig

tudunk valamit, mindössze annyit valószínûsíthetünk,

hogy valamikor a kalotaszegi nagy egyházi építkezések

idején, a XV–XVI. század fordulóján épülhetett. Néhány

évtizeddel késõbb, pontosan 1556 márciusában

Kalotaszeg falvai, így Körösfõ is a reformációt választotta.

Avirágzó református közösség templomát a XVII.

századi török-tatár dúlások pusztították el, majd késõbb,

az 1690-es években építették újjá. A vidéken a körösfõi

templom gyönyörû fekvésével csak a magyarvalkói vetekedhet.

Négy fiatornyos, fatornácos tornya már

messzirõl hívogatja a látogatót. A turistacsoportok nagyobbik

hányada meg is hallja a hívó szót és megnézi a

festett kazettás mennyezete miatt is híres templomot.

Ezt eredetileg Gyalui Asztalos János virágdíszes-reneszánsz

kazettái díszítették. 1763-ban azonban egész Kalotaszeget

nagy földrengés és vihar sújtotta, ami a templomban

is súlyos károkat okozott. Az 1764-es felújítás

során a mennyezetet lebontották (csak néhány karzatdeszka

maradt meg) és az új elkészítését és kifestését a

számos környékbeli templomon is nyomott hagyó

Umling Lõrincre bízták. Errõl és a késõbbi templomi

munkálatokról részletesen ír a szerzõ, a parókia történetének

taglalása viszont megakad a XVIII. századnál (bár

a lelkészek mûködésérõl szóló részben esik még említés

róla). Véleményünk szerint a falu temetõjérõl, a régi sírokról

is érdemes lett volna többet írni. Az egyházközség

és a falu életében mindig is meghatározó szerepet

játszó lelkipásztoroknak Sebestyén Kálmán külön fejezetet

szentel. A református lelkészeket és azok mûködését

kronologikus sorrendben ismerteti Mindszenti

Basiliusszal (1646) kezdve a sort. A fejezet legérdekesebb

része a papi fizetés leírása, a járandóság változásának

bemutatása. Tovább gazdagíthatta volna a kötet

egyháztörténeti részét egy, akár táblázatba foglalt kurátori

névsor is.

A szerzõ Körösfõ egyháztörténetének megírása után

visszatér a köztörténetre, s elbeszéli, hogy a XVII. század

elsõ éveitõl a II. világháború végéig hogyan érintették

a falut a magyar történelem nagy viharai. Ezt a fejezetet

talán megfelelõbb vagy jobb lett volna a középkori

történeti, illetve birtoktörténeti rész után beszerkeszteni.

A monográfia legkidolgozottabb része a falu gazdasági

életének bemutatása. Másként fogalmazva: a szerzõ

érthetõ módon a körösfõiek földmûvelõ, állattenyésztõ,

mesterségeket ûzõ mindennapjairól ír a legtöbbet. Teszi

ezt a különbözõ történeti források, így az összeírások,

urbáriumok adatainak széles körû kiaknázásával. A

munka elsõsorban az 1713 és 1944 közötti idõszak gazdasági

életét mutatja be. A termõterületek nagyságának

változásain kívül részletesen ír a termesztett növényekrõl

– külön a gyümölcstermesztésrõl –, de a mezõgazdasági

eszközök fejlõdésérõl és hatásairól is. A körösfõi

állattenyésztéssel szintén behatóan foglalkozik. Rendkívül

érdekes pl. a falu 1640 és 1773 közötti összesített állatállományát

bemutató táblázat. A bivaly mint haszonállat

csak a XIX. század második felében jelent meg.

103

Akötet alapos képet nyújt a falu népességének társadalmi

tagozódásáról, illetve az államnak, az egyháznak

és a földesúrnak járó szolgáltatások rendszerérõl is.

Komplex módon vizsgálja Körösfõ demográfiai változásait,

a születések, halálozások és a házasságok számának

alakulását, a születések és halálozások havonkénti

és nemenkénti, külön a halálozások korcsoportonkénti

megoszlását, és elemzi azt is, mikor milyen betegségekben

haltak meg a településen. A lakosság nemzetiségi

megoszlását 1850-tõl a legutóbbi, 2002-es népszámlálásig

követhetjük nyomon, amikor is 969 magyar és 15 román

lakta a falut.

A falu gazdasági életének bemutatását egészíti ki a

„Hírneves háziipar: fafaragás és varrottasok” címû fejezet.

Mint a szerzõ megállapítja: Körösfõ Kalotaszeg legjelentõsebb

háziiparos települése. A háziipar virágkora

Kalotaszegen a XIX–XX. század fordulójától az I. világháborúig

tartott. Ennek kezdeményezõje és motorja a

Bánffyhunyadon élõ Gyarmathy-házaspár volt.

Gyarmathy Zsigáné (1843–1910), „Kalotaszeg nagyasszonya”

írásaival és széles körû kapcsolataival világhírûvé

tette a varrottasokat. A varrottas háziipar bölcsõje

Gyarmathyné szülõfaluja, Magyargyerõmonostor

volt, de a legvirágzóbbá Körösfõn vált, ahol egykor a falu

négy utcájában nyolc varróház mûködött.

A faluban évekig iskolaigazgatóként és tanárként

dolgozó szerzõ gazdag képet nyújt a település oktatástörténetérõl

is csakúgy, mint jelentõs íróink, mûvészeink

és tudósaik Körösfõvel való kapcsolatáról. A kötetbõl

nem maradt ki a helyi mondavilág és a népviselet leírása

sem.

Az olvasó a történeti, statisztikai adatok egy jó részét

áttekinthetõ módon, táblázatokba és grafikonokba

foglalva ismerheti meg. Tovább gazdagítják a kötetet a

mellékletben közölt összeírások, a szójegyzék és

Körösfõ bibliográfiája. Sajnos a monográfiában csak

néhány fotó található, de ez minden bizonnyal a kiadón

múlott, nem a szerzõn.

Sebestyén Kálmán Körösfõrõl írt, az Akadémiai Kiadó

gondozásában megjelent könyvével példát ad: hogyan

kell összefoglaló helytörténeti munkát, falumonográfiát

írni. Tudományos alapossága, komplexitása

olvasmányos stílussal párosul, mely ismérvekkel bátran

ajánlhatjuk minden Erdélyt kutató tudósnak, Kalotaszeget

szeretõ embernek és nem utolsó sorban minden

körösfõinek.

A kõrösfõi református templom (Halász Péter felvétele)

104

Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendõs

Debrecen 2007. 654 old. – Bartha Elek: Novák László

köszöntése; Fodor István: Életföldrajz és nomád vándorlások;

Gyöngyössy Márton: Magyar vonatkozások

egy kora újkori török aranypénzleletben; Madaras László:

Népmozgások az „avarkorban”; ifj. Bartha János:

meg Kracsún vót” – Egy tanyasor településtörténete

a kollektív emlékezetben: a magyarkanizsai Lapujsor;

Bagi Gábor: Adalékok a rácok Közép-Tisza vidéki

jelenlétéhez a XV–XVII. században; Romsics Imre: Két

úrbéri egyezség a kalocsai Sárközbõl; Tóth Pál Péter: A

szórványosodás és népességfejlõdés; Asztalos István:

Idegenbe szakadva – németek a Galga mentén (Vázlatos

adatok az ikladi német telepesekrõl); Halász Péter: A

közösségi legelõhasználat emlékei a moldvai magyaroknál;

Petercsák Tivadar: Bitang jószágok nyilvántartása

az 1840-es években; Veres László: Tímárok és vargák

Északkelet-Magyarországon; Kemecsei Lajos: Atatai

cseréppipa-töredékek Szentendrén, a Castrum területérõl;

Ujváry Zoltán: Szlovákosodás, magyarosodás,

asszimiláció; Bodó Sándor: A múzeumigazgató és a

házmester – Kassa, 1910 táján; Kotics József: Areprivatizáció

hatása a gazdálkodói stratégiákra és habitusokra;

Lovas Kiss Antal: „Itt már nem férfi és nõi viszonyról,

hanem pénzrõl van szó” – A rendszerváltást követõen

kialakult két sajátos nõszerep: a családfenntartó nõ és a

vállalkozó felesége; Bõdi Erzsébet: A szatmári svábok

lokális identitása a régió és az etnikum viszonylatában;

Surányi Dezsõ: A szilvatermesztés története; Viga Gyula:

A Bodrogköz és a Bodrog mente szõlõ- és borkultúrájához;

Selmeczi Kovács Attila: A répavágó kaszálástechnika

elterjedése az Alföldön; Veres Gábor: Asztalosok

Imre László: A látomás-vers két változata

Aranynál; Zuh Imre: Arany János Nagykõrösre kerülése;

Mészáros László: Kossuth Lajos emléke Nagykõrösön;

körébõl; Eperjessy Ernõ: Pásztorok – betyárok

a Zselicben; Sz. Tóth Judit: Locs Monostor, Pócsmegyer

– Falucsúfolók és a cserkészek falujáró portyázása Pest

megyében; Bathó Edit: Szent Vendel kultusza a Jászságban;

Marinka Melinda: A szentháromság tiszteletének

kialakulása a szatmári sváboknál a táj szakralizációjának

következtében; Silling István: Brojanica, az új

pravoszláv olvasó; Korkes Zsuzsa: Ajándékozási szokások

elsajátítása a gyermek családba nevelõdésének formáival

a XIX–XX. században; Lukács László: Az adventi

koszorú elterjedésének történetéhez; Dénes Zoltán: Voltak-

e protestáns románok? Bánkiné Molnár Erzsébet:

Dokumentumok a Jászkun kerület népének temetkezési

szokásairól; Kovács László Erik: A köröstárkányi temetõút

változástörténete; Gecse Annamária: A baracai temetõ

sírjeleirõl; Bartha Júlia: A kunok gyásza – a temetkezési

vagy divat?) – Hajdúböszörményi példa;

Kürti László: Idegen hantok alatt; Bartha Elek: Temetõk,

sírjelek, fejfák; Jeney-Tóth Annamária: „Attam

asszonyunk asztalára” avagy fejedelemasszonyok kíséretük

és étkezéseik Kolozsvárott a XVI–XVII. században;

polgár leveleiben; Csáky Károly: Hont megye közgyûjteményeinek

kialakulása és fejlõdése; Szilágyi Judit: A

Tisza István emlékgyûjtemény a Debreceni Egyetemen;

Szabó István: Hetven éve hunyt el Pólya Tibor Szolnok

(1886. április 25.–1937. november 29.); Voigt Vilmos:

Beszámoló egy fontos kézikönyv tervezetérõl: a magyar

identitás jelképei; Erdélyi István: Hortobágy – festõmûvész

szemével; Szabó László: Mire alkalmas a néprajz?;

Darkó Jenõ: Bizánc és a sztyeppei népek.

Ábrahám Vera: „Hol sírjaink domborulnak.” Elhagyott

zsidó temetõk Somogy megyében Bét Olám Alapítvány.

Kaposvár 2006. 159 old.

Álomból rémálomba. Az 1956-os magyar forradalom

Szombathely 2006. 155 old.

Banicz László: „Tûzre, vízre vigyázzatok…” Abarcsi

tûzoltóság története. Városi Tûzoltóság. Barcs 2006.

190 old.

Barcs. Szerk.: Bunovácz Dezsõ. CEBA Kiadó. Bp.

2006. 130 old.

Bartók Nagyváradon a helyi sajtó tükrében.

Összeállította: Thurzó Sándor. Partiumi Füzetek 46. Kiadja

a Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely

Bizottság, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület

és Nagyváradi Római Katolikus Püspökség. Nagyvárad

2007. 154 old.

Bedécs Gyula: Szerbia a Vajdasággal: magyar emlékek

és látnivalók. B.K.L. Kiadói és Reklám Kft. Szombathely

2006. 249. old.

Beregszászi Anikó – Csernicskó István: … itt

mennyit ér a szó? Írások a kárpátaljai magyarok nyelvhasználatáról.

PoliPrint Kft. Ungvár 2004. 206 old.

Bíró József: Nagyvárad barokk és neoklasszikus

mûvészeti emlékei. Doktori értekezés. Centrum Kiadóvállalat

és Nyomda. Bp. 1932. 170 old. és 23 kép.

Honismereti Bibliográfia

105

Bíró Lajos emlékezete. Szerk.: Komsa József és

Vásárhelyi Tamás. Kiadja a Bíró Lajos Ökológiai Társaság.

Tasnád 2006. 48 old. – Potrubány Miklós: Magyarnak

lenni különleges érték; Bendel József: Amintirea lui

Bíró Lajos (Bíró Lajos emlékezete); Fazekas Lóránd:

Bíró Lajos életútja; Bikfalvy György: Bíró Lajos és

Tasnád; dr. Vásárhelyi Tamás: Bíró Lajos és a Magyar

Nemzeti Múzeum; dr. Szél Gyõzõ; Bíró Lajos, a zoológus;

Biró Anna: Bíró Lajos a néprajzi gyûjtõ; Petkes József:

Szoborállítás Tasnádon; Szennyessy László: A szülõföld,

mely összeköt; Komsa József: ABíró Lajos Ökológiai

Társaság.

Bõsze Sándor: A Zselic ölelésében. Adatok Szenna

nyolc évszázados történetéhez. Kiadja az Önkormányzat.

Szenna 2006. 160 old.

Bugya István: Tiszadob. Kiadja az Önkormányzat.

Tiszadob 2006. 273 old.

ABukaresti Petõfi Mûvelõdési Társaság Értesítõje

1998–2005. Tipoholding S. A. Bukarest 2006. 254

old.

Buzinkay Géza: Iskola a lovagvárban. A budai

Toldy Ferenc Gimnázium 150 éve. Kiadta a Gimnázium.

Bp. 2005. 236 old.

Búza Péter: Balatonfenyves. Egy felemás falu kalandos

ifjúsága. Kiadja az Önkormányzat. Balatonfenyves

2006. 244 old.

Csapó Tamás: Amagyar városok településmorfológiája.

Savaria University Press. Szombathely 2005. 201

old.

Csáky Károly dr.: Szalatnya, a jó hírû savanyúvíz

faluja. Honismereti Kiskönyvtár 185. Kiadja a Komáromi

KT Könyv és Lapkiadó Kft. Komárom 2006. 24 old.

Csáky Károly dr.: Szécsénykovácsitól Zalabáig.

Tizenöt Ipoly menti falukép. Madách-Posonium. Pozsony

2007. 130 old. + XVI. kép. – Apátújfalu, Csáb,

Felsõszemeréd, Felsõtúr, Ipolybalog, Ipolykér, Ipolykeszi,

Ipolyvarbó, Kelenye, Kóvár, Lontó, Palást,

Szécsénykovácsi, Szete, Zalaba.

Csiffáry Tamás: Széchenyi István, a legnagyobb

magyar. Fix-term. Kft. Bp. 2007. 119 old.

Dánielisz Endre: A szarutól a fésûig. Egy kisipar

Békéscsaba 2006. 136 old.

Dolbert Ferenc: Az én karádi hímzésgyûjteményem.

Magánkiadás. Balatonlelle 2006. 55 old.

A Dunakeszi Kõrösi Csoma Sándor Általános Iskola

2006. 132 old. – A tartalomból: Halász Péter:

Kõrösi Csoma Sándor példája; Kollár Albin: A felsõ tagozatosok

tanéve; Brundáné Juhász Éva: Kisiskolásaink

tanéve; Botos Ferencné: A testnevelés és sport helyzete;

Harangozó Katalin: Kiállításaink; Planicska Szilvia:

Kõrösi Napok a felsõ tagozaton; Horváth Lajos:

Kõrösi Csoma Sándor életútjában; dr. Erdélyi István:

Kõrösi Csoma Sándor életútja; dr. Uzsoki András: Emlékbeszéd

a Szentéletû Boldog Gizella királynõ tiszteletére.

Dukrét Géza – Péter I. Zoltán: Nagyvárad városismertetõ.

Partiumi füzetek 44. Kiadja a Partiumi és Bánsági

Mûemlékvédõ és Emlékhely Bizottság, a Királyhágómelléki

Református Egyházkerület és Nagyváradi

Római Katolikus Püspökség. Nagyvárad 2006. 102 old.

„Dunának, Oltnak egy a hangja”. A „bartóki modell”

és a közmûvelõdés. (A 2006. május 24-i tudományos

tanácskozás anyaga) Szerk.: Halász Péter. Kiadja a

Magyar Mûvelõdési Intézet és Képzõmûvészeti Lektorátus.

Bp. 2007. 64 old. – Halász Péter: Bevezetés;

Andrásfalvy Bertalan: Dunának, Oltnak; Göncz László:

„A hagyományápolás letéteményesei a mûvelõdési

egyesületek”; Raj Rozália: Amagyar néphagyomány továbbéltetésének

lehetõségeirõl; Haszmann Pál és

Haszmann József: „A székely ember, ha valamit kézbe

vesz, azt a szépteremtés igényével teszi”; Szatmári Ferenc:

A tárgyi népmûvészet az erdélyi magyar közmûvelõdésben;

Huszár László: A Csemadok Mûvelõdési

Intézetének megalakulása és munkája; Szabó Tibor:

„Nekünk el kell varázsolnunk a gyerekeket.” Körkép a

kárpátaljai magyarok hagyományõrzésrõl; Kóka Rozália:

Bartók Béla és Kodály Zoltán nyomdokain.

D. Varga László: Népi foglalkozások és a mesterségek:

pásztorok, olajütõk, teknõsök, kötélverõk, suszterek,

vesszõfeldolgozók az Ung-vidéken. Madách-Posonium.

Pozsony 2006. 273 old.

Egyesület. Balatonfüred 2006. 24 old.

Erdélyi Gyopár. Az Erdélyi Kárpát-egyesület folyóirata.

Természetjárás, honismeret és környezetvédelem.

2006. 6. 36 old. – A tartalomból: Lukács József:

Bocskai István, az egyetlen gyõztes magyar szabadságharc

fejedelme; Kovács-Kende Lehel: Hat felejthetetlen

nap a Páringon; Perei Árpád: Túrák, látnivalók a Gajnatetõ

környékén; dr. Lovász Levente: Vándortúra a Déli-

Kárpátokban: 3. Fogaras; Palczer János: A Doamnele-

gerinc körútja a Bucsecsben; Szabó D. Zoltán: Téli

madáretetés; Szodoray-Parádi Abigél – Márk-Nagy János:

Új dimenziók a környezeti nevelésben.

Erdélyi Gyopár. Az Erdélyi Kárpát-egyesület folyóirata.

Természetjárás, honismeret és környezetvédelem.

2007. 2. 40 old. – A tartalomból: Veres Ágnes: Sólyom

László a Székelykõn – az EKE képviselõivel;

Kecskés Attila: Vármezõ és környékének élõvilága;

a Szénafüveken; Vörös Alpár: Xantus János környezetismereti

vetélkedõ a Kolozsvár melletti Bécsi-

Torokban.

Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi

kutatásában. A Matyó Múzeum fennállásának 50. évfordulója

alkalmából rendezett néprajzi konferencia

anyaga. Szerk.: Viszóczky Ilona. Kiadja a Borsod-Abaúj-

Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság. Miskolc–

Mezõkövesd 2006. 288 old. – A tartalomból: Balázs

106

Viga Gyula: Tájmúzeumok – regionális múzeumok

(Néhány megjegyzés a Matyó Múzeum kapcsán);

Sterbecz Katalin: Szemléletváltás a mûtárgykezelésben.

A Néprajzi Múzeum preventív konzerválási programja;

Újvári Mária: Néprajzi textíliák tárolása, konzerválása

és kiállítása; Fejõs Zoltán: Matyók és Mezõkövesd – a

helyi kultúra múzeumi reprezentációjának néhány kérdése;

Kápolnai Iván: A matyóság népességi viszonyai a

19. és a 20. sz-ban; Flórián Mária: A mezõkövesdi viselet

helye a hazai parasztöltözetek között – felfedezésének

idején; Kapros Márta: A matyó hatás nyomai a nógrádi

textilkultúrában; Pap János: A matyó hagyományvilág

jeles kutatói és örökségük – A mezõkövesdi alkotó

értelmiség példáján; Molnár Mária: A tájmúzeum és a

helyi közösség. A Család és otthon a Matyóföldön címmel

G. Szabó Zoltán: A „népmûvészet felfedezése”

„klasszikus források” kiegészítésére; Szuhay Péter: A

Néprajzi Múzeum Mezõkövesd képe az 1980-as évek

népmûvészeti kiállításai idején; Cs. Schwalm Edit: Matyó

hímzések és népviseleti darabok a Dobó István Vármúzeumban

Szegedi Maszák Györgyné Holló Valéria;

V. V. Szathmári Ibolya: A Déri Múzeum matyó eredetû

textíliái és viseleti darabjai; Katona Edit: A matyó kutatás

vetülete a Néprajzi Múzeum textil- és viseletgyûjteményében;

Varga Marianna: A matyó hímzés mint népmûvészeti

kompozíciós sajátossága; Fügedi Istvánné: A Matyó

Népmûvészeti és Háziipari Szövetkezet mûködése és

a XXI. sz-ban; Viszóczky Ilona: A mezõkövesdi

Matyó Múzeum 50 éve.

Ezerkilencszázötvenhat diákszemmel. Szemelvények

a Vas megyei középiskolások pályamunkáiból.

Szerk.: Tóth Kálmán. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága.

Szombathely 2006. 36 old.

Falugondnokság. Szerk.: Ábrám Zoltán. Kiadja az

EMKE Maros megyei szervezete. Marosvásárhely

2005. 35 old.

Ficzay Dénes Emlékkönyv. Az Aradi Kölcsey

Egyesület könyve. Sorozatszerkesztõ: Pávai Gyula.

Arad 2007. 211 old.

Filep Antal: A kisalföldi lakóház morfológiai vizsgálata.

Múzeumok Igazgatósága – Szabadtéri Néprajzi Múzeum.

Gyõr- Szombathely 2006. 197 old.

Fleisz János dr.: Egy szobor száz esztendeje. A

nagyváradi Szacsvay-szobor története. Kiadja az Országgyûlés

Hivatala. Bp. 2007. 101 old. + 72 old kép.

Fónai Mihály – Pénzes Mariann – Vitál Attila: Etnikai

szegénység, etnikai egészégi állapot? – A cigány

népesség élethelyzete és kitörési lehetõségei Északkelet-

Magyarországon. Krúdy Könyvkiadó – Szocio East

Egyesület. Nyíregyháza [2007] 291 old.

Földi István: Századelõ az udvartereken. Rendhagyó

szociográfia. [Kézdivásárhely]. Kriza János Társaság.

Kolozsvár 2004. 236 old.

Frech József: Nagyberki életrajzi lexikon (1725–

2005). Somogy Megyei Honismereti Egyesület. Kaposvár

2006. 110 old.

Füredi História. Helytörténeti folyóirat. Kiadja a

Balatonfüredi Városi Könyvtár és Helytörténeti Gyûjtemény,

a Balatonfüredi Helytörténeti Egyesület. 2007. 1.

28 old. – Lichneckert András: Füred, a parasztok és a

szegények gyógyfürdõje; Ács Anna: Egy halhatatlan barátság

emléke: A dr. Schmidt Ferencnek ajándékozott

Ady-portréfotó a balatonfüredi helytörténeti gyûjteményben;

Németh Ákosné: Szép Ernõ Balatonfüreden;

Tóth-Bencze Tamás: Eltûnt emlékjelek nyomában: a balatonfüredi

(Siske) vízmû; Antalóczy Zoltán: Ha Balatonfüred,

akkor szívkórház!; Rácz János: Emléktáblák

ortográfiája; Rácz János: Idén húsz éve [nyilvánították

1987-et „a Szõlõ és Bor Nemzetközi Évé”-nek];

Szenfnerné Varga Anikó: Beszámoló a Helytörténeti

Egyesület 2006. évi tevékenységérõl.

Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi

tanulmányok. Fontes Castriferriensis 3. Szerk.:

Horváth Sándor és Illés Péter. Kiadja a Vas Megyei Múzeumok

Igatósága. Szombathely 2006. 296 old.

Galambos Sándor: Az 1956-os magyar menekültek

ügye Iserlohnban. Forrásválogatás. A Szabolcs-Szatmár-

Bereg Megyei Önkormányzat Levéltára. Nyíregyháza

2006. 89, 100 old.

Hajdú Farkas-Zoltán: Székelyek és szászok. A

kölcsönös segítség és intézményei a székelyeknél és az

erdélyi szászoknál. Mentor Kiadó. Marosvásárhely

2001. 176 old.

Hajzé felõ’ gyün egy buró… A 750 esztendõs

Perõcsényben rendezett tudományos konferencián elhangzott

elõadások. Honti füzetek 9. Szerk.: Koczó József.

A Vámosmikola Körzeti Általános Iskola helytörténeti

szakkörének kiadványa. Vámosmikola 2006. 96

old. – Koczó József: „Perõcsény az szép helyen van…”

750 esztendõs múltjára emlékezik a Börzsöny-vidéki település;

Ordasi János: Igehirdetés a perõcsényi református

gyülekezeti házban a tudományos történeti konferencián;

Horváth Lajos: Perõcsény a középkorban;

Csorba Csaba: Ahonti Salgó-vár; Csáky Károly: Képek

Perõcsény hiedelemvilágából és halottkultuszából;

és emlékek; Koczó József: A református egyházközség

régmúltjából; Matyikó Sebestyén József: Együd Árpád

életútja és munkássága; Koczó József: Emlékbeszéd

Perõcsény fennállásának 750. évfordulójára.

Harangszó. A marosszentgyörgyi római katolikus

egyházközség kiadványa. 2007. 15. 8 old. – A tartalomból:

Fábián Tibor: Konferencia és központ-avató Hadadon;

Papp Vilmos: Emlékezetes presbiterek: Kós Károly.

Harangszó. A marosszentgyörgyi római katolikus

egyházközség kiadványa. 2007. 16. 8 old. – A tartalom107

ból: Papp Vilmos: Emlékezetes presbiterek: Tisza István..

Három határ mentén Szabolcs – Szatmár – Bereg

megyében: Szabolcs – Szatmár – Bereg megye kistérségei

számokban és képekben. Kiadja a Szabolcs –

Szatmár – Bereg megyei Önkormányzat. Nyíregyháza

2006. 50 old.

Herényi István: A nyugati gyepû erõdítményei.

Erõdítmények, várak Nyugat-Magyarországon. Heraldika.

H. n. 2007. 126 old.

Horváth József: A csurgói Szentlélek templom története.

Szentlélek. Plébánia. Csurgó 2006. 64 old.

Huszár Lajos: A Báthoriak pénzei. Báthori István

Múzeum. Nyírbátor 2006. 71 old.

old.

AKaposvári Táncsics Mihály Gimnázium Jubileumi

Emlékkönyve 1806–2006. Szerk.: Reöthy Ferenc.

Kiadja a Gimnázium 2006. 306 old.

Kárpát-medencei Közmûvelõdési Civil Szervezetek

Fóruma. 6. Budakalászi Találkozó, 2006. Kiadja a

Magyar Kollégium Kulturális Egyesület. Bp. 2007. 132

HTMH osztályvezetõjével; Fórum; A szekcióvezetõk

beszámolói (Rendezvényszervezés, Kitörési lehetõségek;

Képzés); A Kárpát-medencei Kulturális Szövetség

megalakulása (Alapszabály); A Fórum Zárónyilatkozata.

Kecskés István: Ismerje meg Esze Tamás faluját,

Tarpát. Priemon. Debrecen 2006. 116 old.

Kedves Gyula: Répásy Mihály a szabadságharc tábornoka.

Kemecse Város Önkormányzata. Kemecse

2007. 60 old.

Kéki Gyula: Mozi – emlékek. Emlékezés és mozitörténet.

Magánkiadás. Kaposvár 2007. 138 old.

Kétszáz éve született Ranolder János veszprémi

püspök. Szerk.: Trosits András. Érseki Hittudományi

Fõiskola. Veszprém 2006. 48 old.

Koloszárné Fábián Magdolna: Gyöngyösbokrétától

a Hanságig. A kapuvári néptánc története. Hanság

Néptáncegyüttes. Kapuvár 2006. 96 old.

Koroknay Gyula: állói kapitányok. Sajtó alá rendezte

és szerk.: Henzsel Ágnes. Szabolcs – Szatmár –

Bereg Megyei Levéltár. Nyíregyháza 2006. 166 old.

és Emlékhely Bizottság, a Királyhágómelléki Református

Egyházkerület és Nagyváradi Római Katolikus Püspökség.

Nagyvárad 2006. 105 old.

Kristó Tibor: Kismesterségek alkonya. Romániai

Magyar Népmûvészeti Szövetség. [Csíkszereda] é. n. 82

old.

Kunszabó Ferenc: Vándorvasban. Korrajz a XX.

szd-ból. Mûhely Munka Bt. Bp. 2006. 580 old.

Kupán Árpád (szerk.): „Nagy Atyáinknak is az

Attyaik szerzették…” A Szatmári református egyházmegye

egyházlátogatási jegyzõkönyvei 1808/1809.

Debrecen 2006.

Küllõs Imola – Vasvári Zoltán: Áldozatok. A második

világháború hadifogolytáborok és a sztálini lágerek

folklórjából. Európai Folklór Intézet – L’Harmattan

Kiadó. Bp. 2006. 342 old. – Tarczai Béla: Emlékezés a

és a Gulag történetébõl; Rózsás János: Lágerélet,

rabszolgamunka a Gulag táboraiban; Vasvári Zoltán:

A hadifogság és a lágerévek idejérõl született

visszaemlékezések jellemzõi; Küllõs Imola: A II. világháborús

hadifogoly- és lágerversek; Molnár Ambrus:

„És emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott

téged az úr!”; Gábri Mihály amerikai hadifogoly naplójának

összesítése; Nánási Dénes: Mégiscsak jók az emberek;

dr. Patay Pál: Fogságban; Fogságba esés; Megérkezés

a táborba, tábori körülmények; Egészségügy; Szabadidõs

tevékenység; Kulturális élet; Vallásgyakorlás és

hitélet; Levelezés, kapcsolattartás az otthoniakkal; Szökési

kísérlet; Hazatérés; Versek és dalok a fogságból és

a fogságról.

Lanczendorfer Zsuzsanna: „Mindent apámról...”:

egy sokoróaljai iparos emlékei. Akadémiai Kiadó. Bp.

2007. 375 old.

Le Calloc’h, Bernard: Magyarok Franciaországban,

franciák Magyarországon. Kiadja a Váci Városvédõk

és Városszépítõk Egyesülete. Vác 2005. 148 old.

Le Calloc’h, Bernard: Magyar emlékek Franciaországban.

Kiadja a Váci Városvédõk és Városszépítõk

Egyesülete. Vác 2006. 164 old.

Le Calloc’h, Bernard: Magyar sorsok Párizsban.

Kiadja a Váci Városvédõk és Városszépítõk Egyesülete.

Vác 2007. 124 old.

Lélek és kenyér. Ünnepi kötet S. Lackovits Emõke

tiszteletére. Szerk.: Selmeczi Kovács Attila. Kiadta a

Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság. Veszprém

2006. 305 old. – Lukács László: Lackovits Emõke harmincöt

éve a néprajz tarlóján; Barna Gábor: A rózsafüzér,

mint imaszámláló eszköz; Szilárdfy Zoltán: Rózsás

gyermek Jézus, a szeretet köteléke; Szigeti Jenõ:

Longinosz lándzsája; Silling István: Szent Cirákus

(Cirjék), a szemverést gyógyító; Tánczos Vilmos: Egy

XVI–XVII. szd-i ferences moldvabányai sírkövérõl;

Bárth János: Gyimeslok egyházi önállósodása 1853-

ban; H. Csukás Györgyi: A piarista kusztodiatus építkezései

Dörgicsén; Sonnevend-Valle Anna: Aqua bendita

(szentelt víz); Juhász Katalin: Ó szent víz… Aszentkúti

rituális mosakodás; Szacsvay Éva: „…Isten ditsõsegere

adta…” Református egyházmûvészet – népmûvészet;

Szõcsné Gazda Enikõ: A nõ alakja a XVIII–XIX. szd-i

erdélyi prédikáció-irodalomban; Bartha Elek: „Velem

folytatódik az idõ…” Templomszéki jogok két bodrogközi

református gyülekezetben; Pilipkó Erzsébet: Görög

katolikus és református felekezetek együttélése a Kárpátalján;

Lantosné Imre Mária: Festett szobabelsõk és

szakrális ábrázolások; Gryneus Tamás: Somogyi képek;

Lengyel Ágnes: Amagyarság küldetésének hite napjaink

népi vallásosságában; Gráfik Imre: Vízkereszttõl – Pünkösdig;

Csoma Zsigmond: Szent Vince tisztelete és a

Vince vesszõ szedésének szokása a magyar parasztság108

nál; Andrásfalvy Bertalan: Biofilia, az élõ természettel

való kapcsolat; Kríza Ildikó: Szerelem és szenvedély

balladákban és képeken; Ujváry Zoltán: A folklór egyik

írott forrása: a ponyva; Barabás László: Az aranycsitkók

nyomában; Lukács László: Húsvéti tojásjátékok;

Viga Gyula: Néhány megjegyzés néprajzi muzeológiánkhoz;

Pozsony Ferenc: Magyar néprajzi gyûjtemények

az erdélyi múzeumokban; Ács Anna: Jókai Mór

„eszmékben kifogyhatatlan munkatársa”, az ethnographia;

Hála József: Adatok Jankó János „A Balaton-

melléki lakosság néprajza” címû mûve megszületéséhez;

Limbacher Gábor: Adatok és összefüggések a

veszprémi-zalai táj népmûvészetéhez; Marx Mária:

Nemzeti jelképekkel díszített tárgyak a Göcsei Múzeum

néprajzi gyûjteményében; P. Szalay Emõke: Ananászos

bokorminták változatai a Tiszántúlon; Szalontay Judit:

Növényi, állat- és emberábrázolások a rábaközi vászonhímzéseken;

Gergely Katalin: A népviselet jelene és kutatásának

néhány kérdése; G. Szabó Zoltán: A „Veszprém

megyei duda”; Forrai Ibolya: Magyarnemegye –

egy észak-erdélyi falu és bukovinai telepesei; Bõdi Erzsébet:

A szatmári svábok kötõdése lakóhelyükhöz;

Petercsák Tivadar: A közbirtokossági pásztorok megajándékozása

Észak-Magyarországon; Gelencsér József:

A kúthasználat joga a Káli-medencében; Knézy Judit:

Fûszerek, ízesítõk a Káli-medence köznemesi konyháján;

Selmeczi-Kovács Attila: Egy Fertõ melléki község

hagyományos gazdálkodása a visszaemlékezések

tükrében; Kápházi Ferencné: S. Lackovits Emõke irodalmi

munkássága.

Létünk. Társadalom, tudomány, kultúra. Fõszerk.:

Németh Ferenc. Fórum Kiadó. Újvidék 2006. 2. 160

old. – A tartalomból: Hardi Irsai Angéla: A nándorfehérvári

diadal (1456); Harmath Károly: Exterminator

Turcarum; Jung Károly: Hunyadi János származáslegendájának/

Németh Ferenc: A zimonyi Hunyadi-torony

(1896); Jung Károly: A nándorfehérvári diadal és a déli

harangszó; Nagy Imre: Avajdasági elitmigráció sajátossága;

Kálich Katalin: A Magyar Szó három hónapja.

Lévai József György: A kaposvári cigányzenészek

históriája. Kaposvári történetek 6. Kiadja a Városszépítõ

Egyesület. Kaposvár. 2007. 97 old.

Lichtneckert András: Az arácsi szõlõhegy és szõlõhegyi

old.

Limes. Tudományos Szemle. Fõszerk.: Virág Jenõ.

Tatabánya 2007. 3. 164 old. – Atartalomból: Tóth Péter:

Lengyel–magyar kapcsolatok a 11. sz. végéig a középkori

hagyományban; Petneki Noémi: A reneszánsz kori

1956-ban; Csombor Erzsébet: A lengyelekre vonatkozó

Petneki Áron: „Öt év Szent István országában” –

Walerián Klafaczyñsky csonkán maradt emlékirata

1939-bõl.

Lukács Imre: Nagy Imre testamentuma, a Magyar

Golgota. Bába Kiadó. Szeged 2006. 356 old.

A magyarországi németek kitelepítése és az 1941

KSH Levéltár. Bp. 2004. 377 old.

Marcali – Gyótapuszta. Szerk.: H. Rádics Márta.

Múzeum Alapítvány. Marcali 2006. 232 old.

Mindhalálig Moldva. Domokos Pál Péter gyermekeivel

beszélget Benkei Ildikó. Magyarnak lenni XVIII.

Kariosz Kiadó. (h. n.) 2007. 136 old.

Mihályfalvi László: A Kaposvári Táncsics Mihály

Gimnázium képekben 1806 – 2004. TMG Alapítvány.

Kaposvár 2005. 399 old.

Mohácsy Mátyás, 125. Szerk.: dr. Sicz György. Kiadja

a Lencsési Közösségi Ház. Békéscsaba 2006. 56

old. – Születésének 125. évfordulójára rendezett emlékünnepség

anyaga.

Molnár József – Molnár D. István: Kárpátalja népessége

és magyarsága a népszámlálási és népmozgalmi

adatok tükrében. Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség.

Beregszász 2005. 115 old.

Morvai Gyula: Gyõri Polgárkönyv 1. Mezõvárosi

idõszak, 1600-1743. Városi levéltári füzetek, 10. Gyõr

Megyei Jogú Város Levéltára. Gyõr 2007. 288 old.

Mûemlékvédelem. Kulturális örökségvédelmi folyóirat.

Kiadja a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal.

Fõszerk.: Valter Ilona. Bp. 2007 3. 145–216. old. – A

tartalomból: Lente István: A gyõri Szent Ignác bencés –

egykori jezsuita – templom hajójának és szentéjének

teljes restaurálása; M. Veres Lujza: Agyõri bencés templom

a gyõri Szent Ignác bencés templom fõoltárképének

– barokk templom szentélye, fõhajója, karzata, fa- és

restaurálása a hajóban és a szentélyben; Visy Zsolt: Apécsi

cella septichora mûemléki munkálatainak tanulságai;

Kerner Gábor: Örökségvédelem a Káli-medencében.

Nagy Imre mártír miniszterelnök relikviái a Magyar

Nemzeti Múzeumban. Bevezetõt írta és szerkesztette

Blahó Zoltán. Magyar Nemzeti Múzeum. Bp.

2006.

A nagyváradi római katolikus középiskolai oktatás

és a Premontrei Fõgimnázium története, 1718–

1948. Szerk.: Pásztai Ottó és Hutyra Gram Zoltán. Kiadja

a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesülete.

Nagyvárad (é. n.) 418 old.

Negyed évszázad: 1981–2006. 25 éve alakult a

Balatonszabadi Népdalkör. Szerk.: Németh János. Kiadja

a Népdalkör Egyesület. Balatonszabadi 2006. 120

old.

A Nemzet Imája. Tanulmányok a Himnuszról.

Összeállította: Pomogáts Béla. Pro Universitate Partium

Alapítvány. Nagyvárad 2007. 412 old. – Kölcsey Ferenc:

Himnusz; Pomogáts Béla: Nemzeti himnuszunk;

109

Krúdy Gyula: A Himnusz bölcsõjénél; Illyés Gyula: A

Himnusz költõje; Hatvany Lajos: A százéves Himnusz;

Horváth János: A Himnusz; Hankiss János: Ima és

sorsvizsgálat; Kovalovszky Miklós: „Õrzõk, vigyázzatok

a strázsán”; Kerecsényi Dezsõ: A Hymnus; Szauder József:

A Himnusz; Mészöly Gedeon: Kölcsey Hymnusa

és a Hymnus Kölcseyje; Szauder József: Kölcsey Ferenc:

Hymnus; Makay Gusztáv: Kölcsey Ferenc:

Megjegyzések a Hymnus történelmi képsorának értelmezéséhez;

A. Molnár Ferenc: Jól értjük-e a Himnusz

elsõ sorait; Dávidházi Péter: A Hymnus paraklétoszi

szerephagyománya; Kibédi Varga Áron: Retorika és

strukturalizmus; Szili József: Hymnusunk – lebegõben;

Lukácsy Sándor: A Hymnus koordinátái; Takács Péter:

A Hymnus elõzményei a magyar hazafias költészetben;

a Szózat; Horváth Károly: A Hymnus és a Vanitatum

vanis; Hegedûs Lóránt: Nemzeti imádságunk, a Himnusz,

a Biblia fényében; Taxner-Tóth Ernõ: A Hymnus:

könyörgés és bûntudat; Keresztesné Várhelyi Ilona: A

Himnusz költõjének istenképe; Cs. Varga István: „Isten,

áldd meg a magyart…”; Szabó G. Zoltán: Kölcsey

Hymnusáról; Csorba Sándor: Nemzeti himnuszunk európai

vonatkozásai; Szörényi László: A Hymnus helye a

magyar és a világirodalomban.

Neveléstörténet. AKodolányi János Fõiskola folyóirata.

Fõszerk.: Tölgyesi József. Székesfehérvár 2007.

nõ)képzõkben és a tanítói utánpótlás biztosítása a dualizmus

korában; Gróz Andrea: Fegyelemre nevelés a

dualizmus korában; Miklós Zoltán: Tanítás-tanulás a

Ludovika Akadémián; Géczi János: Az iskola kultúrája:

nevelés és tudomány I.; Surányi István: A szocialista

oktatáspolitika Székesfehérvár általános iskolai oktatásában

(1948–1990); Barta Annamária: Klebelsberg

Kunó fiatal évei Székesfehérváron; Baksa Judit: Szabó

Dezsõ pedagógiai szemlélete; Vincze Zoltán: A kolozsvári

régészeti iskola születése.

Németh György: A Mozgó Világ története

(1971–1983). Palatinus. Bp. 2002. 252 old.

Nagyvárad 2007. 347 + 392 old.

Olajosné Agócs Margit – Opre Csabáné: Langaméta.

Népi gyermekjátékok Tiszavasváriban és környékén.

Tiszavasvári Egyesített Óvodai Intézmény. 2004.

204 old.

Orosz Károly: Dombrádi olvasókönyv IX. Adalékok

az 1956-os forradalom és szabadságharc dombrádi

eseményeinek történetéhez. Szerzõ. Dombrád 2006.

274 old.

Pásztor Attiláné: Arany János Gimnázium és Általános

Iskola. Visszapillantás az elmúlt 30 évre. Kiadja a

Gimnázium és Ált. Iskola. Nyíregyháza 2006. 277 old.

Pethõ Ferenc: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye

gyümölcstermesztésének története 1945-ig. Észak-keletmagyarországi

Gyümölcs Kutatás-Fejlesztési Alapítvány.

Újfehértó 2005. 362 old.

Prágai Tükör. A Cseh- és Morvaországi Magyarok

az embert próbáló évekrõl – Zádor Andrással és

Zádor Margittal beszélget Kokes János; Kokes János:

Részletes adatok a csehországi magyarokról; Kiss József:

Közép-európai életút: Az életével játszó ember –

Josef Polák; Szilvássy József: Intézménybõl fogalom –

fennállásának egy évtizedes évfordulóját ünnepelte a

somorjai székhelyû Fórum Kisebbségtudományi Intézet;

Bencsik László: Budapesten találkoztak a csehországi

magyar öregdiákok; Pogány Erzsébet: Ötéves a

magyar igazolvány; Barabás István: Magyarnak lenni

Bukarestben.

Prágai Tükör. A Cseh- és Morvaországi Magyarok

– 50 éves az Ady Endre Diákkör; Sinkovits Péter:

Vajdasági ég alatt.

Protestáns lelkipásztorképzés Erdélyben: 1566–

2007. Kolozsvár 2007.

Puskás Béla: Községtörténeti tanulmányok. Kiadja

az Önkormányzat. Patalom 2006. 395 old.

Rácz János: Füredi Terménykiállítások és borünnepek.

23. Balatonfüred 2006. 388 old.

Ráday Pál és a Rákóczi-szabadságharc. Szerkesztette

és az elõszót írta: Ráday-Pesthy Pál Frigyes. Akadémiai

Kiadó. Bp. 2005. 105 old. – Fabiny Tibor: Ráday

Pál tanulóévei; Köpeczi Béla: Ráday Pál a diplomata;

terve; Ladányi Sándor: A vallási türelem ügye a

Rákóczi-szabadságharcban; Ráday-Pesthy Pál Frigyes:

Gondolatok Ráday Pál sírjánál.

Rálátás. Zsákai Helytörténeti – honismereti, kulturális

tájékoztató. Szerk.: Dankó Imre. Zsáka 2007. 2. 40

old. – Filep Antal: Késõ középkori, gótikus, falusi lakóház

elõfordulása a XX. század közepén, Dél-Erdély magyar

nyelvszigetén, Oltszakadáton, az egykori Szeben

megyében: Vámszer Géza kutatásainak tanulságai a

néprajz, a régészet és az építészettörténet számára;

Csorba Csaba: Gondolatok a hagyományokról és a hagyományápolásról;

Filep Antal: Az Arany trombita népi,

kéziratos másolatának felbukkanása az ötvenes évek

elején, Csongrád megyében; Nagy István: A bihari térség

és Bedõ népesedési viszonyai a XX. szd. végén;

Dankó Imre: Ki volt ez a Zsákai Bálint?

Reisinger Attila: Határ. Littera Nova Kiadó. Bp.

2007. 77 old. – Visszaemlékezés a kitelepítésre.

Révi Magazin. A Pro Rév Egyesület kiadványa.

2007. 1. 26 old. – A tartalomból: Hasas János: Ötéves a

emlékeztek Réven; Dánielisz Endre: Két révi levente a

110

világháború keresztútján, 2.; Gyökössy József: Magyarkakucs:

üzen a múlt a jelennek.

A Richter János Zenemûvészeti Szakközépiskola

Ruszoly József: Bagamér múltjából. Kiadja a

Bagaméri Kör. 2006. 272 old.

Ruszoly Barnabás: Bagamér közelmúltjából. Kiadja

a Bagaméri Kör. 2006. 188 old.

Sebestyén Kálmán: Körösfõi Riszeg alatt. Egy kalotaszegi

település évszázadai. Akadémiai. Bp. 2007.

164 old.

Selmeczi Kovács Attila: A kézi aratás járulékos

eszközei. A Néprajzi Múzeum tárgykatalógusai 11. Néprajzi

Múzeum. Bp. 2006. 72 old.

Sípos Imre: Az üldözöttek találkozása. A németek

kitelepítése és a felvidékiek betelepítése Somogydöröcskén.

Életsorsok a 20. sz-ban 3. Magánkiadás.

Miklósi 2007. 104 old.

Somogyi Honismeret. A Somogy Megyei Honismereti

Egyesület tájékoztatója. Kiadja a Megyei és Városi

Könyvtár és a Somogy Megyei Honismereti Egyesület.

Kaposvár 2007. 1. 164 old. – Nagy Zoltán: Várostörténeti

dr. Horváth József: A nagymartoni református elemi iskola;

Szabó Tamás: Kaposvári mesterek szabadalmairól;

Frech József: Levelek a lövészárokból; Tóth Dénes:

Olaszok Vörsön; Barkóczy László – dr. Fülöp László:

Zimány és lakói; Matyikó Sebestyén József: Egy elfelejtett

polihisztor [Töltényi Szaniszló]; dr. Vértes László:

Dr. Szaplonczay Manóról; F. Bodó Imre: A Cöndétõl a

Palánkosig; dr. Rosta István: dr. Taky Ferenc professzor;

Rosta Andor: Jeles somogyi pedagógusok jubileuma;

Sopron város és vármegye tanintézeteinek iratai

Gyõr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltárában,

1707–1945 (1950). Repertórium. Szerk. és a fondtörténeti

bevezetõket írta Németh Ildikó. Gyõr-Moson-

Sopron Megye Soproni Levéltára. Sopron 2007. 224

old.

Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle. A megye önkormányzatának

folyóirata. Fõszerk: Németh Péter. Kiadja:

Móricz Zsigmond Könyvtár. Nyíregyháza 2007. 2. sz.

133 – 260 old. – A tartalomból: Pénzes Szabolcs:

Alvinci Eduárd tévhite, avagy a Gutkeled nemzetség

eredete a családi hagyományokban; C. Tóth Norbert:

Szabolcs megye ismeretlen ispánjai Mátyás király uralkodása

idején; Barkóczy László – Fülöp László: Nyelvtörténeti

és genealogiai adatok egy missilis kapcsán;

Terdik Szilveszter: Csegöld középkori temploma és a

csegöldi táblaképek; Földvári Sándor: A bécsi Sancta

Barbara liturgikus könyvjegyzékeinek magyar mûvelõdéstörténeti

vonatkozásai; Lenti István: Abátorligeti Fényi-

erdõ nagygombái; ifj. Almásy Sándor: Munkaerõ

Szabolcs – Szatmár – Bereg megye egyéni gazdaságaiban;

Sipos László: Europa Nostra-díjas templomaink.

Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle. A megye önkormányzatának

folyóirata. Fõszerk: Németh Péter. Kiadja:

Móricz Zsigmond Könyvtár. Nyíregyháza 2007. 3. sz.

261–390. old. – A tartalomból: Lóki József: Nyíregyháza

természetföldrajzi képe; Horváth Richárd: Ismeretlen

források Gyügye község és Bálványos vár középkori

történetéhez; Fogarassy Zoltán: Az utolsó tatárjárás

Magyarországon (1717); Ferenczi Imre: Egy beregszászi

Szatmár-Bereg megyében.

Szále László: Az én Jászságom. Kornis Péter képeivel.

Kiadja a Jászságért Alapítvány. Bp. 2007. 144 old.

Százhúsz éves az EMKE. Szerk.: Ábrám Zoltán.

Kiadja az EMKE Maros megyei szervezete. 2005. 84

old.

Szemerédy Miklós: Az akác honfoglalása a Nyírségben.

Nyírségi Erdészeti Rt. Debrecen-Nyírerdõ

2006. 175 old.

Szemerédy Miklós: A Gut-Keled nemzetség és a

Guti-erdõ. Nyírségi Erdészeti Rt. Debrecen 2006. 285

old.

és Emlékhely Bizottság, a Királyhágómelléki Református

Egyházkerület és Nagyváradi Római Katolikus Püspökség.

Nagyvárad 2006. 120 old.

Szövétnek. Aradi Kulturális Szemle. Arad 2007. 4.

44 old. – Baracsiné Dávid Zsuzsanna: Nincs más út,

csak az Isten útja… – Gondolatok Szent István király

ünnepén; dr. Bucur-Horváth Ildikó: Anyanyelvem, mint

félig idegen; Stoi Demeter-Berecz Gábor: Várak és erõdítmények

Arad szfragisztikájában; Ujj János: Emlékezzünk

nagyjainkra; Csanádi János: Dr. Balogh Ernõ

bolyongásai „Erdélyi tájakon”; Lehoczky Attila: Arad és

a dél-erdélyi magyar nyelvû közéleti és politikai sajtó

(1940–1944); Olasz Angéla: Találkozás nemzeti múltunkkal;

Pávai Gyula: Elfelejtett aradi írók, költõk: Török

Gyula; Pávai Gyula: Emlékezés Návrádi Ágoston

igazgató-tanítóra.

Tar Jánosné: A Nyíregyházi Evangélikus Kossuth

Lajos Gimnázium jubileumi emlékkönyve, 1806–2006.

Kiadja a Gimnázium. Nyíregyháza 2006. 285 old.

A Toldy Ferenc Gimnázium Jubileumi Évkönyve

(2004/2005, 2005/2006). Szerk.: Makra Tamás. A Gimnázium

kiadása. Bp. [2007] 228 old. – A tartalomból:

Neves tanáraink és diákjaink; Válas Péter: Iskolánk

igazgatóhelyettese volt Kiss István; Alföldy Ferenc:

a Toldy Ferenc Gimnáziumról; Buzinkay Géza Iskola

a lovagvárban c. könyvérõl; Eck Júlia: Tanárképzés a

Toldy Ferenc Gimnáziumban; Raákné Kiss Erzsébet:

Természettudományok a TDN-en; Harmath Artemisz:

Író-olvasó találkozó a Toldyban; dr. Alföldy Ferenc:

Megalakult a Toldy Öregdiák Egylet; Gábor Lászlóné:

Tárgyak és emberek – a Toldy 150 éve.

Tolnay Gábor: Dél-alföldi haszonbérleti szerzõdések

1906–1945. Közreadja, a bevezetõ tanulmányt írta,

111

ú k a atóáa ln k l

Torjay Valter: út k laká k a tal k a ék

i õ n – l ái élõnt iõ a áa ló

at l n at l l

Tóth Dezsõ: att án alá é lék i ákán

i a K t é l

Tóth Jenõ – Tóth Jenõné: kö é õ i é

ál atai lékkön Kia a a Önk án at

l

Tóth Sándor: tõi ül téi l éõl tõi a á

ti Kö a a állá l

ût én k n l õa á i ákói a la é a

iták nnai k lléi ának a él án a

Szvitek Róbert József ái él t a ki k ái á an a

an G. Merva Mária l ná él a

n õi ka in knál Bedõ Gergely ööllõi a

útáll á é a ki ál i áó éítéén k t i –

Bartha Éva á öténé ló

K n n ia ln k Rainer M. János

a al tötén tí áa a a á n

tán Sümegi György kétááól – a a al

ké i Bircher Erzsébet kén k l ai – án á

k a a al táni a a ái k n li á

ióan Cseh Géza Káá k án ln k n

Némethné Dikán Nóra Éak é K l t a a á

– Kiállítá í áán Jalsovszky Katalin

a al t áiái a a a ti ú

ötén ti én kétááan Blahó Zoltán a

lékan a a a a ti ú an

Sedlmayr Krisztina „ a ini in ” Pallos Lajos

l én i a a a ti ú É táá

an

a k i K a t a l i n

„ ia

li ta” t l ülé á al atta a é k á

ai an Fábián Balázs õi al ttak í k é lék

û k ööllõn Gál Éva áakö k é tán at k

ló l

Turizmus Bulletin. a a i t ak

ai é t án l ói ata õ k Kiss Kornélia.

a lak á ta ái káai é – óa K lt á

li õá a n é i t é é i á a a a

a lak á köé n Halassy Emõke a a

lak á n ti a k kkal t é t áá al é l a

t i al ka lat attitû i ta ái káai é

él a Sulyok Judit ilá t i ának alak láa

an Budai Krisztina öl tak a a á n

T. Tomka Mária – Kölnei Lívia: tit k at éi

ké lké k a õ i ti nt á lót l al

t én in üki l

Vajay Tibor: a a ki ál i n é é ll i

één k a án ai ól a ánkia á Ka á

l

Varga Eszter ö a l a l élünk õi

kia á ö l

Vasi Szemle. a i Köûlé á

n é K lt áli l ói ata k Gyurácz Ferenc

Kia a a Kö ûlé at l

– l – ta tal ól Gál József K ál l

tán é at l Laky Ferenc a a

l töténé i é kö tk én i a a i í óá

n Széll Kálmán atók ó – õi él tál

ata Lõcsei Péter „ l li ónak t l itt a kö

l õ nt – él té ékl ö l

ö aik k Balázs Géza k –

lék t û lõétötén t Fülöp András

at l i nk a áa á a a k lt

ll á û léki k tatáa Zátonyi Sándor é

áöt n é a i i k la

Vasi Szemle. a i Köûlé á

n é K lt áli l ói ata k Gyurácz Ferenc

Kia a a Kö ûlé at l

– l – ta tal ól Molnár András at

t án a ó é a õi Bariska István

att án ak lék t Békés Márton

í ió út a at a a á n Szabó József á

é k n Lõcsei Péter l t énk

i nt ö aik k

Varga Mária: t t lán ai á ái áli

nt in t n i al a nõé in k tötén

t – áá á Önk án ata á á

l

Velcsov Margit: a tók éla é a nt ikló

Partiumi füzetek 41. Kia a a a ti i é án ái û

lék éõ é lék l i tt á a Ki ál áó

lléki át ák ül t é a áa i ó

ai Kat lik ü ök é a áa l

Veres László: Ü û éünk a – á

a an k Viga Gyula. i k l

l

Wagner Imre: alat n ü i a ó á tötén t

Zempléni Múzsa. á a al t án i é k lt

té á ataki l tõé i Kézi Erzsébet alá ál

t áának tötén l i i n iói Út n kí él t k é ál

l á k – k Án né alénk l él t

öl illa

Xantus László – Xantus Juliánna: a kõ é

é i i ék i tikai kala Erdély hegyei 29.

alla ka éiai Kön kia ó ík a

l

Adattárunkban az egyes évfordulók a hónapok és

napok sorrendjében s azon belül idõrendben találhatók

az alábbiak szerint: nap, születés (x) vagy halálozás (†)

egyezményes jele, év. A csak évhez köthetõ események

összeállításunk élén, a napra nem datálhatóak az adott

hónap elején olvashatóak.

1183. III. Béla a Magyarországon fennálló és ezután

létesülõ ciszterci monostorok számára

ugyanolyan jogokat ad, mint amilyent a

rend francia földön élvezett

1208. A nemzetséghez tartozás kifejezésére hiteles

oklevélben elõször használták a nemzetség

értelmû genus szóból származó „de

genere” titulust

x 1433. Hunyadi László (?) fõúr, horvát-dalmát bán

(†Buda, 1457. március 16.)

x 1458. Werbõczi István (Verbõc) nádor (1525/26),

kancellár (1526/40) (†Buda, 1541. október

13.)

x 1483. Frangepán Ferenc János (Czetin) diplomata,

ferences szerzetes, kalocsai érsek

(1528/43) (†Pozsony, 1543. január 22. és

28. között)

† 1483. Szilágyi Erzsébet (?) fõnemes, Hunyadi János

felesége (x?, 1410–1415 között)

x 1483. Várdai Pál (Kisvárda) esztergomi érsek

(1526/49), fõkancellár (1526/49), királyi

helytartó (1542/49) († Pozsony, 1549. október

12.)

1508. Vásárhelyi András ferences szerzetes a pesti

rendházban magyar nyelvû verset írt Szûz

Mária dicséretére: Cantilenája a középkori

magyar vallásos költészet csúcsa

x 1583. Eõssi András (?) székely nemes, a szombatosok

szektájának alapítója Mo-n († Székelyszenterzsébet,

1602. július?)

x 1683. Jávorka Ádám (Nagykosztolány) kuruc

hadvezér, lengyel ezredes († Jaroslaw,

1747. augusztus 19.)

† 1708. Kelp János (Philadelphia) ev. lelkész, Pennsylvania

magyar remetéje (x Szászdálya,

1673.)

1708. Mányoki Ádám elkészítette II. Rákóczi Ferenc

elsõ arcképét

x 1733. Istvánffy Benedek (Gyõrszentmárton) karnagy,

zeneszerzõ († Gyõr, 1788. október

25.)

x 1808. Csernus Menyhért (?) minisztériumi tisztviselõ,

az 1848-49-i szabadságharc vértanúja

(† Pest, 1849. október 24.)

x 1833. Torkos Sándor (?) jogász, nyelvész, MTA

lev. tagja († Sopron, 1865. július 5.)

x 1858. Schlandt Henrik (Brassó) pedagógus, közmondás-

kutató († Brassó, 1935.)

x 1908. Adorján András (Nagyvárad) muzikológus,

zeneszerzõ, zenetörténész († Anglia, 1974.)

† 1958. Csorba Gyula (Bp.) cigányprímás, nótaszerzõ

(x Bp., 1895.)

† 1983. Cifra János (Korokna) cigány mesemondó

(x Korokna, 1898. július 5.)

† 1983. Ferencz Vilmos (Bp.) agrokémikus, mikroelem

trágyázás jelentõségének egyik elsõ

hazai kimutatója (x Kõhalom, 1913. április

28.)

JANUÁR

1. x 1858. Szászy-Schwarz Gusztáv (Pest) jogász,

egy. tanár, MTA lev. tagja († Bp., 1920. április

8.)

1. 1908. Megindul a Nyugat, Ignotus Pál és Osvát

Ernõ szerkesztésében

1. † 1958. Zerinváry Szilárd (Bp.) csillagász, geofizikus

(x Arad, 1915. február 8.)

2. x 1908. Erdélyi Mihály (Gyõr) radiológus, egy. tanár,

orvostud. dokt. († Bp., 1990. április 5.)

2. x 1908. Szabó László (Süttõ) háromszoros Európa-

bajnok evezõs († Melbourne, 1992. december

6.)

3. † 1858. Grósz Frigyes (Nagyvárad) elsõ magyar

szemész (x Nagyvárad, 1798. november

16.)

3. † 1983. Matolcsi János (Bp.) archeozoológus,

földmûv. min.(1955/56) (x Berettyóújfalu,

1923. november 20.)

4. † 1958. Kittenberger Kálmán (Nagymaros) Afrikakutató,

természetrajzi-gyûjtõ, vadászíró (x

Léva, 1881. október 10.)

4. † 1983. Bihari Ottó (Pécs) jogász, egy. tanár, állam

és jogtud. doktora, MTAr. tagja (Temesvár,

1921. január 13.)

5. x 1883. Hory András (Kolozsvár) diplomata, emlékiratíró,

jogász, történész († Bécs, 1971.

április 2.)

5. x 1883. Sztójay Döme (Versec) diplomata, vezérezredes,

min. eln. (1944. 03. 22.–08. 29.) (†

Bp., 1946. augusztus 24.)

5. †1983. Teleki Géza (Mathias) geográfus, geológus,

egy. tanár, vallás/közokt. min. (1944/45) (x

Bp. 1911. november 27 .)

6. x 1833. Beniczky Ferenc (Pest) fõispán, jogász, országgyûlési

képviselõ, belügyi államtitk.

(1884/88) († Bp., 1905. május 14.)

6. x 1858. Edvi Illés Aladár (Kapuvár) gépészmérnök,

technikatörténész, c. egy. tanár († Bp.,

1927. április 24.)

6. x 1908. Tarján Rezsõ (Bp.) fizikus, híradás technikus,

kibernetikus, matematikus, egy. tanár,

mûsz. tud. dokt. († Bp., 1978. december

21.)

6.† 1958. Tabéry Géza (Nagyvárad) író, újságíró (x

Nagyvárad, 1890. július 17.)

7. † 1933. Négyesy László (Bp.) esztéta, irodalomtörténész,

nyelvész, egy. tanár, MTAr. tagja (x

Szentes, 1861. március 6.)

112

A Honismeret évfordulónaptára, 2008

113

8. x 1883. Jakubovich Emil (Gyõrasszonyfa) genealógus,

levéltáros, nyelvész, paleográfus, történész,

MTAlev. tagja († Bp., 1935. december

27.)

8. x 1908. Wass Albert (Válaszút) író († Astor Park,

1998. február 17.)

9. x 1833. Abonyi Lajos (Kisterenye) író († Abony,

1898. április 28.)

9. † 1958. Brusznyai Árpád (Bp.) pedagógus, politikus,

az 1956-os forr. és szabadságharc mártírja,

(x Derekegyháza, 1924. június 27.)

9. † 1983. Pfeiffer János (Veszprém) egyháztörténész,

nagyprépost, levéltáros (x Sopron, 1897.

február 14.)

10. x 1858. Törley József (Csantavér) pezsgõgyáros (†

Ostende, 1907. július 28.)

12. † 1958. Darányi Gyula (Bp.) bakteriológus, virológus,

egy. tanár (x Bp., 1888. január 9.)

12. †1983. Hajdók János (Bp.) író, költõ (x Bölcske,

1913. december 10.)

13. x 1908. Gyarmathy Mihály (Balassagyarmat) festõmûvész,

grafikus, jelmeztervezõ, színigazgató

(†Párizs, 1996. október 31.)

13. x 1908. Konecsni György (Kiskunmajsa) festõmûvész,

grafikus, fõisk. tanár († Bp., 1970. január

29.)

13. x 1908. Lissák Kálmán (Bp.) fiziológus, neurobiológus,

egy. tanár, MTA r. tagja († Gyõr,

1982. június 22.)

13. †1983. Eisikovits Mihály Miksa (Kolozsvár) zeneszerzõ,

zenetörténész, fõisk. tanár (x Balázsfalva,

1908. október 8.)

14. x 1883. Ballai Károly (Bp.) pedagógus, vendéglátós,

gyermektanulmányi mozgalom hazai

úttörõje († Bp., 1947. január 4.)

14. x 1933. Rockenbauer Pál (Bp.) televíziós filmrendezõ,

utazó († Bp., 1987. november 26.)

14. † 1958. Szily Kálmán (New York) építészmérnök,

egy. tanár, MTA lev. tagja, vallás- és

közokt. közig. államtitk. (1932/41) (x Bp.,

1875. május 4.)

15. x 1783. Kmeth Dániel (Breznóbánya) csillagász,

matematikus, piarista szerzetes († Kassa,

1825. június 20.)

15. x 1908. Teller Ede (Bp.) fizikus, egy. tanár, MTA t.

tagja, hidrogénbomba megteremtõje (†

Stanford, 2003. szeptember 9.)

15. † 1958. Földes Gábor (Gyõr) rendezõ, színész, az

1956-os forr. és szabadságharc mártírja (x

Bp., 1923. május 31.)

16. x 1883. Nádas Sándor (Bp.) író, újságíró († New

York, 1942. február 24.)

17. x 1908. Hõnyi Ede (Bp.) geodéta, egy. docens (†

Bp., 2000. szeptember 29.)

17. † 1983. Krauth János (Pécs) jogász, Mo-i Németek

Demokr. Szöv. eln. (1969/83) (x Kaposszekcsõ,

1930. április 14.)

19. † 1733. Schulhof Izsák (Prága) krónikaíró, a budai

zsidó közösség egyik vezetõje (x Prága,

1650 kör.)

20. x 1808. Vajda Péter (Vanyola) író, költõ, MTA lev.

tagja († Szarvas, 1846. február 10.)

20. † 1908. Meltzl Hugó (Nagyvárad) irodalomtörténész,

egy. tanár (x Szászrégen, 1846. július

31.)

21. x 1883. Komjáthy Gyõzõ (Balassagyarmat) költõ

(† Bp., 1966. december 6.)

21. x 1933. Medgyesy Miklós (Kapuvár) éremmûvész,

grafikus, szobrász († Szombathely, 2002.

január 31.)

21. † 1983. Kovács Kálmán (Debrecen) irodalomtörténész,

egy. tanár (x Kaposszentbenedek,

1930. május 6.)

22. x 1783. Szlemenics Pál (Kecskemét) büntetõjogász,

egy. tanár, MTA r. tagja († Pozsony,

1856. december 6.)

22. x 1908. Kádár László (Ósóvé) geográfus, egy. tanár,

földrajztud. dokt. († Debrecen, 1989.

május 6.)

23. x 1758. Kolbány Pál (Ozdin) botanikus, orvos (†

Pozsony, 1816. április 16.)

24. 1458. Hunyadi Mátyás királlyá kiáltása

24. x 1883. Bognár Cecil Pál (Csepreg) bencés szerzetes,

esztéta, irodalomtörténész, pszichológus.

egy. tanár († Gyõr, 1967. június 28.)

24. x 1908. Harangozó Ferenc (Szentpéterfa) jezsuita

szerzetes, pápai prelátus, szerkesztõ (†

Szombathely, 1991. december 21.)

25. x 1758. Nagy Gábor (Szentgyörgyvár) kat. plébános,

teológus, egy. tanár († Pest, 1809. november

18.)

27. † 1908. Klinger István (Bp.) teológus, egy. tanár (x

Szomolnok, 1831. december 24.)

28. x 1883. Balás Péter Elemér (Szabadka) büntetõjogász,

egy. tanár,MTAlev. tagja († Bp., 1947.

december 17.)

29. † 1858. Lendvay Márton (Pest) rendezõ, színész (x

Nagybánya, 1807. november 11.)

30. x 1908. Gerendás Mihály (Tápiószele) biokémikus,

egy. tanár († Visegrád, 1976. június 16.)

30. † 1983. Kettesy Aladár (Debrecen) szemész, egy.

tanár, orvostud. dokt., az elsõ magyar nyelvû

szemészeti optikai mû szerzõje (x Szeged,

1893. október 10.)

31. x 1858. Horn Emil Károly (Párizs) író, mûfordító,

történész, újságíró, MTA külsõ tagja († Párizs,

1937. július 4.)

31. x 1908. Bakács István János (Bp.) gazdaságtörténész,

levéltáros, egy. magántanár († Bp.,

1991. február 15.)

31. † 1933. Hornyánszky Gyula (Bp.) klasszika-filológus,

egy. tanár, MTA lev. tagja (x Pest,

1869. szeptember 22.)

FEBRUÁR

1. † 1933. Sajó Sándor (Bp.) író, költõ, MTAlev. tagja

(x Ipolyság, 1868. november 13.)

2. x 1808. Canzi Ágost Elek (Baden bei Wien) fényképész,

festõmûvész, litográfus († Pest,

1866. április 13.)

2. x 1858. Komjáthy Jenõ (Szécsény) költõ († Bp.,

1895. január 26.)

3. x 1933. Kalász László (Perkupa) költõ († Bp.,

1999. január 25.)

114

3. † 1958. Horváth Imre (Bp.) diplomata, gépészmérnök,

külügymin. (1956. 07. 30.–10. 31.;

1957/58) (x Bp., 1901. november 19.)

3. † 1983. Domanovszky György (Bp.) etnográfus,

mûvészettörténész (x Bp., 1909. szeptember

3.)

4. x 1808. Vándorfy Miksa (Székesfehérvár) hadmérnök,

honvéd õrnagy(1848/49) († Gyula,

1849. augusztus 21.)

4. x 1908. Lukács Imre (Devecser) író, költõ, újságíró

(† Bp., 1981. február 18.)

4. † 1933. Boczonádi Szabó Imre (Újpest) méhész,

nótaszerzõ, operaénekes, az elsõ nagy méretû

kaptár megalkotója (x Kiskunfélegyháza,

1847. november 4.)

5. x 1883. Nagy Lajos (Apostag-Tabánitelep) író,

publicista († Bp., 1954. október 28.)

5. † 1983. Vörös Béla (Párizs) festõmûvész, iparmûvész,

szobrász (x Esztergom, 1899. december

14.)

6. † 1933. Décsi Gyula (Bp.) mozi-tulajdonos, elsõ

magyar mozi-vállalkozók egyike (x Sopron,

1867.)

6. † 1958. Antalffy Endre (Marosvásárhely) irodalomtörténész,

költõ, mûfordító, orientalista

(x Ratosnya, 1877. február 3.)

6. † 1983. Burka Sándor (Bp.) klarinét- és tárogatószólista,

nótaszerzõ (x Sárvár, 1910. augusztus

1.)

7. † 1933. Apponyi Albert (Genf) diplomata, politikus,

MTA ig. és t. tagja, vallás- és közokt.

min.(1906/10, 1917/18) (x Bécs, 1846. május

29.)

7. † 1958. Hatvany Ferenc (Lausanne) festõmûvész,

mûgyûjtõ (x Bp., 1881. október 29.)

8. x 1858. Storno Kálmán (Sopron) építész, festõmûvész,

restaurátor († Graz, 1934. június 18.)

8. x 1908. Móra Mihály (Dunavecse) jogász, egy. tanár

(† Bp., 1967. szeptember 18.)

8. † 1933. Neumann József (Bp.) filmproducer, filmrendezõ

(x Pest, 1858. június 29.)

9. x 1783. Esterházy Mihály (Nagyszeben) politikus,

a hadianyaggyártás orsz. biztosa (1849) (†

Pozsony, 1874. december 4.)

10. † 1883. Dunst Ferenc (Veszprém) országgyûlési

képviselõ, Veszprém polgármestere

(1862/65; 1869/83) (x Bp., 1815. január

10.)

10. † 1983. Bodrossy Félix (Bp.) filmrendezõ, operatõr

(Temesvár, 1920. szeptember 27.)

11. † 1858. Ürményi Ferenc (Pest) koronaõr, közgazdász,

fiumei kormányzó(1823/36) (x Bécs,

1780. november 8.)

11. † 1908. Szana Tamás (Bp.) író, kritikus, mûvészettörténész

(x Tiszafüred, 1844. január 1.)

12. x 1808. Ghyczy Kálmán (Komárom) országgyûlési

képviselõ, politikus, ügyvéd, igazs. államtitk.

(1848. 05. 03.–12. 31.), pénzügymin.

(1874/75), Országgyûlés eln. (1875/79) (†

Bp., 1888. február 28.)

12. † 1883. Festetics György (Bécs) fõudvarmester, koronaõr,

MTA ig. tagja, kir. szem. kör. min.

(1867/71) (x Bécs, 1815. április 23.)

12. † 1983. Laki Kálmán (Bethesda) biokémikus, c.

egy. tanár, MTA r. tagja (x Szolnok, 1909.

február 1.)

14. † 1983. Gesztelyi Ferenc (Bp.) kertészmérnök, egy.

tanár (x Székesfehérvár, 1900. április 8.)

14. † 1983. Piri Kálmán (Bp.) festõmûvész (x Sopron,

1908. január 29.)

15. † 1833. Ruzitska Ignác (Veszprém) karmester, zeneszerzõ

(x Bazin, 1777. április 18.)

15. x 1908. Osváth Júlia (Rákospalota) operaénekes (†

Bp., 1994. augusztus 20.)

15. x 1908. Zsigray Julianna (Törökszentmiklós) író,

költõ († Kiskunhalas, 1987. február 21.)

15. † 1958. Surányi Gyula (Bp.) fiziológus, gyermekgyógyász,

c. egy. tanár, orvostud. dokt., elsõ

mo-i körzeti gyermekorvosi hálózat kiépítõje

(x Bp., 1899. október 11.)

16. x 1533. Dudith András (Buda) diplomata, filológus,

humanista tudós, kat. püspök († Boroszló,

1589. február 23.)

16. x 1883. Gáyer Gyula (Celldömölk) botanikus, jogász,

egy. tanár († Szombathely, 1932. július

13.)

17. x 1908. Fleck Ferenc (Budafok) ötszörös m. bajnok

sakkfeladvány-szerzõ († Bp., 1994. február

25.)

17. † 1983. Venkei Tibor (Bp.) bõrgyógyász, onkológus,

c. egy. tanár, orvostud. dokt. (x Szeged,

1906. október 19.)

18. 1358. I. Lajos Zárában békét kötött a Velencei

Köztársasággal. Dalmácia és Raguza a magyar

király uralma alá került

18. x 1908. Brachfeld Olivér Ferenc (Bp.) író, irodalomtörténész,

mûfordító, pszichológus,

egy. tanár († Münster, 1967. szeptember 2.)

19. † 1933. Gegus Gusztáv (Bp.) ügyész,

igazságügymin. (1906.04.02.-04.08.) (x Pilismarót,

1855. október 5.)

21. † 1883. Harányi Pál (Bp.) író, jogász, költõ (x

Gyüre, 1806. december 19.)

22. x 1883. Aradi Viktor (Pankota) geológus, író, szociológus

(† Szovjetunió, 1937.)

22. † 1958. Raith Tivadar (Bp.) író, költõ, közgazdász,

egy. tanár (x Bp., 1893. szeptember 21.)

23. x 1908. Sipos Anna (Szeged) tizenegyszeres világbajnok

asztaliteniszezõ, edzõ, sportvezetõ

(† Bp., 1988. január 1.)

23. † 1958. Glatz Oszkár (Bp.) festõmûvész, fõisk. tanár

(x Pest, 1872. október 13.)

24. x 1908. Dömötör Sándor (Bp.) etnográfus, muzeológus

(† Bp., 1986. január 15.)

24. † 1958. Csete Balázs (Jászkisér) etnográfus, festõmûvész,

pedagógus (x Jászkisér, 1893.

március 15.)

24. † 1983. Káldy József (Sopron) erdõmérnök, egy. tanár

(x Iharosberény, 1920. augusztus 28.)

25. x 1883. Szentiványi Lajos (Tamásd) fõispán, országgyûlési

képviselõ, ügyvéd, Független

Kisgazdapárt ig.(1935/44), M. Nemz. Bank

aleln. (1945/48) († Bp., 1956. augusztus

29.)

26. x 1808. Boka Károly (Debrecen) cigányprímás (†

Debrecen, 1860. július 21.)

26. † 1933. Tarnay Alajos (Bp.) zeneszerzõ, zongoramûvész,

fõisk. tanár (x Jászberény, 1870.

október 22.)

26. † 1983. Jánossy Ferenc (Balassagyarmat) festõmûvész,

grafikus (x Bp., 1926. szeptember

13.)

27. x 1883. Zádori Oszkár (Túrkeve) szobrász († Bp.

1947. augusztus 3.)

27. † 1983. Pesovár Ferenc (Veszprém) etnográfus,

muzeológus, tánc- és zenefolklorista (x

Herend, 1930. április 23.)

28. x 1883. Somlay Artúr (Bp.) színész († Bp., 1951.

november 10.)

29. x 1908. Németh Anna (Kolozsvár) operaénekes (†

Bp., 1990. március 7.)

MÁRCIUS

x 1588. Alsted János Henrik (Ballersbach) filozófus,

pedagógus, teológus († Gyulafehérvár,

1638. november 8.)

x 1783. Dohovics Vazul (Ötvösfalva) filozófus,

görögkat. lelkész, MTA lev.tagja († Huszt,

1849. december 13.)

† 1958. Cserépy Arzén (Dél-Amerika) filmrendezõ

(Bp., 1881. július 17.)

1. x 1908. Hegedûs Lajos (Bp.) nyelvész, fõisk. tanár

(† Bp., 1958. július 23.)

1. † 1983. Büky Béla (Bp.) bábmûvész, festõmûvész,

rajzpedagógus (x Juta, 1899. január 18.)

2. x 1833. József Károly Lajos (Pozsony) botanikus,

nyelvész, tábornok, MTA ig. és t. tagja (†

Fiume, 1905. június 13.)

2. x 1883. Sónyi Hugó (Wolkersdorf) tábornok, M.

Kir. Honvédség fõparancsnoka(1936/40) (†

Ratingen, 1958. június 3.)

2. x 1908. Jantsky Béla (Beregkisalmás) geológus,

földtud. dokt. († Bp., 1991. december 5.)

3. † 1858. Bajza József (Pest) költõ, kritikus, publicista,

MTAr. tagja (x Szücsi, 1804. január 31.)

3. x 1883. Csortos Gyula (Munkács) színész († Bp.,

1945. augusztus 1.)

3. x 1883. Westsik Vilmos (Modor) agrármérnök, egy.

tanár, mg.-i tud. doktora, MTA lev. tagja (†

Nyíregyháza, 1976. január 29.)

3. x 1908. Orosz Júlia (Bp.) operaénekes († Bp., 1997.

október 19.)

3. x 1933. Boronkai Iván (Bp.) irodalomtörténész,

klasszika-filológus, mûfordító, irod. tud.

dokt. († Bp., 1995. június 13.)

4. † 1908. Fabiny Teofil (Bp.) országgyûlési képviselõ,

ügyvéd, igazs. min.(1886/89) (x Pest,

1822. október 11.)

4. † 1983. Gaál László (Bp.) agrártörténész, c. fõisk.

tanár, mg.-i tud. dokt. (x Bp., 1905. április

23.)

5. † 1933. Komjádi Béla (Bp.) sportújságíró, sportvezetõ,

vízilabdaedzõ, modern vízilabdajáték

kialakítója (x Bp., 1892. március 15.)

6. x 1883. Zsigmond Ferenc (Kunhegyes) irodalomtörténész,

c. egy. tanár, MTA r. tagja (†

Kunhegyes, 1949. július 20.)

6. † 1958. Major Ernõ (Bp.) Csepel nemzetõrparancsnoka,

az 1956-os forr. és szabadságharc

mártírja (x Bp., 1915. január 15.)

6. † 1983. Grigercsik Jenõ (Kolozsvár) geográfus,

meteorológus, egy. tanár (x Petrozsény,

1913. január 12.)

7. 1608. A kolozsvári országgyûlés a lemondott Rákóczi

Zsigmond helyébe Báthory Gábort

választotta fejedelemmé

8. x 1883. Gróh József (Esztergom) egyházjogász, jogász,

országgyûlési képviselõ († Esztergom,

1969. október 1.)

8. † 1983. Puszta Sándor (Leányfalu) kat. plébános,

költõ (x Görgeteg, 1911. október 28.)

9. † 1933. Aujeszky Aladár (Bp.) állatorvos, bakteriológus,

mikrobiológus, orvos, fõisk. tanár, a

világon elsõként vezette be a háziállatok

veszettség elleni védõoltását (x Pest, 1869.

január 11.)

9. † 1983. Elbert János (Siófok) dramaturg, irodalomtörténész,

kritikus, mûfordító (x Bp., 1932.

április 17.)

10. x 1908. Murányi-Kovács Endre (Bp.) író, irodalomtörténész,

költõ, mûfordító, mûvészettörténész,

irod. tud. dokt. († Bp., 1968. március

21.)

10. † 1983. Kovács József (Nyíregyháza) oktatáspolitikus,

közokt. min. h. (1950/53), Nyíregyházi

Tanárképzõ Fõisk. ig.(1962/72) (x Seregélyes,

1912. szeptember 5.)

10. † 1983. Vig Rudolf (Esztergom) cigány népzene

kutatója, karnagy (x Bogács, 1929. június

25.)

11. † 1883. Fest Imre (Bp.) közgazdász, országgyûlési

képviselõ, földmív.- ip. keresk. államtitk.

(1867/72) (x Szepesváralja, 1817. november

3.)

12. x 1783. Kõszeghi-Mártony Károly (Sopron) hadmérnök,

táborszernagy, MTA lev. tagja, elsõ

m. földnyomás-kutató († Brünn, 1848.

július 21.)

12. † 1858. Schöpf-Merei Ágoston (Manchester) gyermekgyógyász,

egy. tanár, MTA lev.tagja (x

Gyõr, 1804. szeptember 24.)

12. x 1883. Jávorka Sándor (Hegybánya) botanikus,

muzeológus, c. egy. tanár, MTA r. tagja (†

Bp., 1961. szeptember 28.)

13. † 1933. Baróti Lajos (Bp.) irodalomtörténész, történész

(x Perjámos, 1856. augusztus 26.)

13. x 1933. Bodó Árpád (Kámon) háromszoros m. bajnok

magasugró, elsõ hiv. 2 m-t ugró magyar

magasugró († Bp., 1993. június 6.)

14. † 1433. Albeni János (Pécs) bencés szerzetes, fõkancellár

(1421/33), kat. püspök (x Meisenheim,

?)

14. † 1958. Kolumbán Lajos (Bp.) etnográfus (x Olasztelek,

1875. december 18.)

15. 933. A kalandozó magyarok veresége Merseburg

közelében

115

116

15. x 1833. Fejérváry Géza (Josefstadt) politikus, tábornok,

min. eln.(1905/06) († Bécs, 1914.

április 25.)

15. x 1883. Egry József (Zalaújlak) festõmûvész, grafikus

(† Badacsonytomaj, 1951. június 19.)

16. x 1858. Moravcsik Ernõ Emil (Bér) elmegyógyász,

egy. tanár, MTA lev.tagja († Bp., 1924. október

9.)

16. † 1933. Haar Alfréd (Szeged) matematikus, egy. tanár,

MTAlev.tagja, a többváltozós variációproblémák

elméletének megújítója (x Bp.,

1885. október 11.)

17. x 1858. Király János (Kõszeg) jogász, jogtörténész,

egy. tanár († Bp., 1929. július 31.)

17. x 1858. Kovács Sebestény Aladár (Pest) vízépítõ

mérnök, egy. tanár († Bp., 1921. július 6.)

17. † 1983. Zolnay Vilmos (Bp.) író, kritikus (x Bp.,

1913. december 14.)

18. † 1858. Fabriczy Sámuel (Lõcse) jogász, MTA

lev.tagja (x Poprád, 1791. március 18.)

19. x 1858. Tagányi Károly (Nyitra) etnográfus, levéltáros,

történész, MTA r. tagja († Bp., 1924.

szeptember 9.)

20. x 1908. Pálóczi-Horváth György (Bp.) író, publicista

(† London, 1973. január 4.)

21. † 1908. Kõszegi-Brandl Gusztáv (Bp.) festõmûvész

(x Sopron, 1862. november 6.)

21. x 1933. Kedves Miklós (Szeged) paleobotanikus, c.

egy. tanár, biol. tud. dokt. († Szeged, 2003.

november 6.)

22. x 1783. Balassa Gábor (Mencshely) kat. püspök (†

Szombathely, 1851. augusztus 11.)

22. † 1783. Nádasdy Ferenc (Károlyváros) horvát-szlavón-

dalmát bán (1756/83), tábornagy (x

Regede, 1708. október 27.)

22. † 1983. Hámori Artúr (Pécs) gasztroenterológus,

egy. tanár (x Újvidék, 1909. március 18.)

23. † 1858. Viola József (Iaºi) orvos, MTA lev.tagja (x

Marosvásárhely, 1770. március 15.)

23. x 1883. Meszlényi Róbert (Arad) zeneszerzõ, fõisk.

tanár († Bp., 1946. február 28.)

23. † 1983. Oláh Sándor (Bp.) szobrász (x Nagyvarjas,

1907. október 30.)

24. x 1833. Klimkovics Béla (Kassa) festõmûvész (†

Kassa, 1885. február 10.)

24. x 1883. Kiss János (Erdõszentgyörgy) antifasiszta

ellenálló, vezérezredes († Bp., 1944. december

8.)

24. † 1908. Schönherr Gyula (Nagybánya) levéltáros,

történész, egy. magántanár, MTA lev. tagja

(x Nagybánya, 1864. szeptember 26.)

25. x 1883. Halasi Andor (Nyíregyháza) író, jogász,

kritikus, mûfordító, újságíró († Bp., 1969.

március 18.)

25. x 1883. Pikler Blanka (Bp.) bibliográfus († Bp.,

1957. április 11.)

25. † 1958. Ertl János (Bp.) sebész, vezérõrnagy, c. egy.

tanár, elsõ mo-i plasztikai protézisek szerkesztõje

(x Selmecbánya, 1880. június 21.)

25. † 1983. Seres Imre (Bp.) jogász, egy. tanár, állam és

jogt. dokt. (x Selyeb, 1928. március 25.)

26. 1783. A diósgyõri papírgyár megkezdte mûködését

26. x 1858. Donászy Ferenc (Zalaegerszeg) író († Bp.,

1923. november 10.)

26. † 1933. Kürschák József (Bp.) matematikus, egy.

tanár, MTA r. tagja (x Buda, 1864. március

14.)

26. x 1933. Szita László (Pécs) levéltáros, történész, c.

egy. docens, törttud. dokt. († Pécs, 2005.

február 28.)

27. x 1908. Steig István (Szekszárd) fazekas († Szekszárd,

1982. augusztus 19.)

27. † 1958. Peterdi Andor (Bp.) költõ, mûfordító, újságíró

(x Sopornya, 1881. május 28.)

28. x 1883. Mészáros Gyula (Szakcs) etnográfus, költõ,

turkológus, egy. tanár († New York, 1957.

május 25.)

28. † 1958. Rácz Aladár (Bp.) cimbalommûvész, fõisk.

tanár (x Jászapáti, 1886. február 28.)

28. † 1983. Pálos Á. László (Bp.) belgyógyász, hematológus,

egy. tanár, MTA r. tagja (x Bp.,

1912. augusztus 12.)

29. † 1883. Mailáth György (Bp.) országbíró (1867/

83), fõrendiház elnöke (1867/83), MTA ig.

és t. tagja (x Pozsony, 1818. december 7.)

30. † 1983. Bálint Alajos (Szeged) régész, Múzeumigazgató,

c. egy. docens (x Lugos, 1902. július

4.)

30. † 1983. Kadosa Pál (Bp.) zeneszerzõ, zongoramûvész,

egy. tanár (x Léva, 1903. szeptember

6.)

ÁPRILIS

1. x 1883. Blaskovich János (Erk) mezõgazdász,

tápiószelei múzeum egyik alapítója (†

Tápiószele, 1967. március 20.)

1. † 1883. Kozlay Jenõ (Brooklyn) honvéd fõhadnagy

(1848/49), mérnök, amerikai polgárh. dandártábornoka

(x ?, 1827?)

3. † 1708. Karner Egyed (Pozsony) bencés szerzetes,

pannonhalmi fõapát (1699–1703) (x Gyõr,

1662.)

4. x 1883. Juhász Gyula (Szeged) költõ († Szeged,

1937. április 6.)

4. x 1908. Láng György (Bp.) író, zenekritikus, zeneszerzõ

(† Bp., 1976. április 3.)

4. x 1933. Kanizsa Tivadar (Debrecen) kétszeres

olimp. bajnok, kétszeres Európa-bajnok,

fõisk. világbajnok vízilabdázó († Jásztelek,

1975. november 4.)

5. † 1308. Kõszegi Iván (?) nádor(1281/82; 1287/88;

1302/07) (x ?)

5. x 1933. Szegedi Ernõ (Okány) szobrász († London,

1988. február 21.)

6. x 1883. Liska József (Resicabánya) villamosmérnök,

egy. tanár, mûsz. tud. dokt., MTA

lev.tagja († Bp., 1967. március 16.)

6. † 1983. Dobszay László (Bp.) gyermekgyógyász, c.

egy. tanár (x Cserdi, 1904. szeptember 2.)

7. † 1958. Ákos István (Bp.) gyógypedagógus, pszichológus

(x Kölesd, 1861. január 8.)

117

8. x 1883. Sebes Ferenc (Vác) mo-i piarista rend fõnöke

(1929/40) († Bp., 1941. június 26.)

8. x 1883. Supka Géza (Bp.) könyvtáros, országgyûlési

képviselõ, publicista, régész, történész,

MTA lev. tagja, elsõ m. ünnepi könyvnap

kezdeményezõje (1927) († Bp., 1956. május

25.)

9. † 1883. Matolay Elek (Bp.) jogász, torna és iskolai

testnevelés m. úttörõje (x Sátoraljaújhely,

1836. június 23.)

9. x 1908. Vasarely, Victor (Pécs) festõmûvész, grafikus

(† Annet sur Marne, 1997. március 15.)

10. x 1883. Lampl Hugó (Bp.) vízépítõ mérnök, c. egy.

tanár, mûsz. tud. dokt. († Bp., 1976. június

14.)

10. † 1933. Concha Gyõzõ (Bp.) jogász, jogtörténész,

MTA r. tagja, MTA aleln. (1922/25) (x

Marcaltõ, 1846. február 10.)

11. † 1833. Blaschke János (Bécs) rézmetszõ (x Pozsony,

1770. december 12.)

11. x 1858. Mailáth József (Pécs) közgazdász, nagybirtokos,

szociológus, MTA ig. tagja (†

Ófehértó, 1940. április 2.)

11. x 1908. Szmodits Kázmér (Kolozsvár) építészmérnök,

mûsz. tud. dokt. († Bp., 1985. január

13.)

11. † 1983. Johan Béla (Bp.) mikrobiológus, patológus,

egy. tanár, MTA lev. tagja, az országos közegészségügyi

szervezet megteremtõje (x

Pécs, 1889. szeptember 6.)

12. x 1883. Korcsmáros Nándor (Siófok) dramaturg,

író, színigazgató, újságíró († Bécs, 1959.

december 6.)

14. x 1883. Viski Károly (Torda) etnográfus, nyelvész,

egy. tanár, MTA lev. tagja († Bp., 1945.

szeptember 5.)

14. † 1983. Kontuly Béla (Bp.) festõmûvész, fõisk. tanár

(x Miskolc, 1904. február 3.)

15. † 1958. Kornis Gyula (Bp.) filozófus, mûvelõdéspolitikus,

egy. tanár,MTAr. tagja, vallás- és

közokt. államtitk.(1927/31), MTA eln.

(1945. 03. 07.–10. 29.) (x Vác, 1885. december

22.)

15. † 1983. Illyés Gyula (Bp.) író, költõ, mûfordító (x

Rácegrespuszta, 1902. november 2.)

16. x 1858. Zala György (Alsólendva) szobrász, MTA

t. tagja († Bp., 1937. július 31.)

16. † 1933. Kozma Andor (Bp.) költõ, mûfordító, országgyûlési

képviselõ, publicista, MTAlev.

és t. tagja (x Marcali, 1861. január 12.)

17. † 1883. Bulyovszky Gyula (Bp.) író, újságíró (x

Rákoskeresztúr, 1827. április 10.)

18. x 1808. Karacs Teréz (Pest) író, pedagógus, magy.

nõnevelés egyik úttörõje († Békés, 1892.

október 7.)

18. x 1808. Paget János (Loughborough) földbirtokos,

nemzetõr százados(1848/49), orvos, utazó,

útleíró († Aranyosgyéres, 1892. április 10.)

19. x 1858. Bókay János (Pest) gyermekgyógyász, egy.

tanár,MTAlev.tagja († Bp., 1937. július 6.)

19. x 1908. Harangozó Gyula (Bp.) balett-táncos, koreográfus

(† Bp., 1974. október 30.)

20. x 1858. Adler Móric (Pest) operaénekes, zenekritikus

(† München, 1927. január 1.)

20. x 1883. Somkúthy József (Folt) vezérezredes, honv.

min.(1936.09.02.-10.12.) († Washington,

1961. október 18.)

20. x 1908. Kovács Béla (Patacs) politikus, földmûv.

min.(1945/46; 1956. 10. 26.–11. 02.), állammin.(

1956. 11. 02.–04.) († Pécs, 1959.

június 21.)

20. † 1983. Mezei Mária (Budakeszi) színész (x Kecskemét,

1909. október 16.)

21. x 1783. Gaál György (Pozsony) író, költõ, mûfordító,

m. népmesegyûjtés úttörõje († Bécs,

1855. november 6.)

22. x 1808. Szõnyi Pál (Debrecen) mûvelõdéspolitikus,

pedagógus, MTA lev.tagja († Bp., 1878. június

17.)

22. x 1858. Nádler Róbert (Pest) festõmûvész, iparmûvész,

egy. tanár († Bp., 1938. június 7.)

22. † 1933. Boda János (Szombathely) kanonok, annunciáta

nõvérek mo-i kongregációjának

megalapítója (x Csepreg, 1871. február 23.)

22. † 1933. Rajna Ferenc (Bp.) író, kritikus, színigazgató,

újságíró, elsõ m. revü szerzõje (x Solt,

1861. január 27.)

22. x 1933. Schneider Miklós (Székesfehérvár) levéltáros,

történész († Bp., 1981. június 16.)

23. x 1908. Unghváry Sándor (Nagykõrös) ref. lelkész,

történész, egy. tanár († USA, 1994. december

5.)

24. † 1958. Szilágyi József (Bp.) az 1956-os forr. és

szabadságharc mártírja, politikus, orsz.

rendõrfõkap. (1945/47) (x Debrecen, 1917.

június 20.)

25. † 1933. Nopcsa Ferenc (Bécs) geológus, paleontológus,

MTA r. tagja, dinoszauruszok nemzetközi

szakértõje, paleofiziológia megalapítója

(x Déva, 1877. május 3.)

26. x 1908. Póka László (Arad) onkológus, sebész, egy.

tanár, orvostud. dokt. († Bp., 1990. február

13.)

27. x 1908. Kenedi István (Bp.) kardiológus, orvostud.

dokt. († Bp., 1977. szeptember 4.)

28. † 1983. Oláh Gyula (Bp.) matematikus, egy. docens

(x Kiskunfélegyháza, 1931. augusztus 16.)

29. x 1833. Hopp Ferenc (Fulnek) mecénás, mûgyûjtõ,

optikus, utazó († Bp., 1909. szeptember 9.)

29. † 1933. Babay Kálmán (Balatonkenese) író, ref. lelkész

(x Gárdony, 1862. december 7.)

29. † 1933. Csánki Dezsõ (Bp.) heraldikus, levéltáros,

történész, MTA r. tagja (x Füzesgyarmat,

1857. május 18.)

30. x 1908. Boross Géza (Rákospalota) festõmûvész,

grafikus, egy. docens († Bp., 1971. június

17.)

30. x 1933. Mészáros István (Bp.) elsõ m. kajakozó világbajnok

(† Bp., 1994. május 6.)

MÁJUS

1. x 1858. Rudnyánszky Gyula (Özdöge) jogász, költõ,

újságíró († Bp., 1913. december 8.)

118

1. † 1933. Kollányi Ferenc (Bp.) egyháztörténész, kanonok,

MTA r. tagja (x Komáromszentpéter,

1863. április 29.)

1. † 1983. Kurkó Gyárfás (Brassó) író, politikus, publicista

(x Csíkszentdomokos, 1909. december

2.)

2. x 1883. Aistleitner József (Sopron) filológus, nyelvész,

orientalista, pápai prelátus, egy. tanár,

nyelvtud. dokt. († Bp., 1960. szeptember

9.)

2. † 1933. Ferenczi Sándor (Bp.) pszichiáter, egy. tanár,

pszichoanalitikus technika megújítója

(x Miskolc, 1873. július 7.)

3. x 1858. Madarász Gyula (Pest) festõmûvész, grafikus,

ornitológus († Bp., 1931. december

29.)

3. x 1883. Milotay István (Nyírbátor) országgyûlési

képviselõ, politikus, publicista († Stein am

Rhein, 1963. február 10.)

3. † 1908. Türr István (Bp.) emlékiratíró, tábornok (x

Baja, 1824. augusztus 10.)

3. x 1908. Visky Károly (Temesvár) jogász, c. egy. tanár,

állam- és jogtud. dokt. († Bp., 1984. január

26.)

4. † 1933. Festetics Tasziló (Keszthely) fõudvarmester,

lótenyésztõ, nagybirtokos (x Bécs,

1850. május 5.)

5. x 1708. Gömöri Dávid (Rozsnyó) orvos, m. nyelvû

orvosi irodalom egyik úttörõje († Gyõr,

1795. október 14.)

5. x 1733. Nagy Ignác (Székesfehérvár) kat. püspök

(† Pest, 1789. november 5.)

5. x 1808. Tasner Antal (Öskü) jogász, nyelvész, publicista,

MTAlev. tagja, Széchenyi István titkára

(† Pest, 1861. augusztus 25.)

5. † 1908. Duka Tivadar (Bournemouth) honvéd százados(

1848/49), orvos, MTA lev. tagja (x

Dukafalva, 1825. június 22.)

6. † 1983. Chira Sándor (Karaganda [Szovjetunió])

görögkat. püspök (x Irhóc, 1897. január

17.)

7. x 1858. Kiss József (Mesztegnyõ) pedagógus, elsõ

m. kerékpáros utazó († Pécs, 1939. július

29.)

7. † 1983. Romhányi József (Bp.) író, költõ, mûfordító

(x Nagytétény, 1921. március 8.)

8. x 1908. Bihari József (Érmihályfalva) nyelvész,

fõisk. tanár, nyelvtud. dokt. († Eger, 1997.

november 26.)

8. x 1908. Tábori Pál (Bp.) író, mûfordító, szerkesztõ,

újságíró († London, 1974. november 9.)

9. x 1833. Rombauer Ármin (Szelesztó) ügyvéd,

vasútép. mérnök, egy. tanár († St. Louis,

1924. március 26.)

9. x 1908. Mindszenti Ödön (Mindszent) nótaszerzõ,

operaénekes, zeneszerzõ († Bp., 1955.

szeptember 9.)

10. x 1933. Bárdosi János (Herény) etnográfus, muzeológus

(† Szombathely, 1983. augusztus 17.)

10. † 1933. Hári Pál (Bp.) biokémikus, orvos, egy. tanár,

mo-i biokémiai kutatások egyik megalapozója

(x Pest, 1869. augusztus 29.)

10. † 1933. Jónás Ödön (Sümeg) gépészmérnök, országgyûlési

képviselõ, egy. tanár (x Kassa,

1851. december 10.)

11. x 1908. Márk Tivadar Lajos (Bp.) festõmûvész, jelmeztervezõ,

mûvészettörténész, fõisk. tanár

(† Bp., 2003. szeptember 27.)

12. x 1733. Sajnovics János (Tordas) csillagász, jezsuita

szerzetes, nyelvész, egy. tanár († Buda,

1785. március 1.)

12. † 1858. Bártfay László (Pest) író, irodalmi szervezõ,

ügyvéd, MTA lev.tagja (x Felsõvadász,

1797. május 6.)

12. x 1908. Káldor Miklós (Bp.) közgazdász, egy. tanár,

MTA t. tagja († Cambridge, 1986. október

1.)

12. † 1933. Krúdy Gyula (Bp.) író, újságíró (x Nyíregyháza,

1878. október 21.)

13. † 1908. Kohaut Rezsõ (Bp.) zoológus (x Pest, 1858.

október 12.)

13. † 1933. Bogner Mária Margit (Érd-Ófalu) vizitációs

apáca, elsõ m. vizitációs zárda alapítója

(x Melence, 1905. december 15.)

14. † 1908. Gracza György (Bp.) író, történész, újságíró

(x Vehéc, 1856. szeptember 12.)

14. x 1908. Kürti Miklós (Bp.) fizikus, egy. tanár, MTA

t. tagja († Oxford, 1998. november 24.)

14. † 1983. Thirring Lajos (Bp.) közgazdász, statisztikus,

c. egy. tanár (x Bp., 1899. április 20.)

15. 1358. Ismeretlen szerzõ megkezdte a „Képes

Krónika” írását

15. x 1933. Vujicsics Sztojan (Pomáz) író, irodalomtörténész,

mûfordító, mûvelõdéstörténész (†

Róma, 2002. február 11.)

16. † 1983. Takács Lajos (Bp.) meteorológus, fiz. tud.

kand., korszerû mo-i sugárzásmérések

megszervezõje (x Fiume, 1909. október

26.)

18. x 1933. Páskándi Géza (Szatmárhegy) író, költõ (†

Bp., 1995. május 19.)

18. † 1983. Szalai Sándor (Bp.) filozófus, szociológus,

c. egy. tanár, MTA r. tagja (x Bp., 1912. október

22.)

19. † 1983. Preisich Miklós (Bp.) vegyészmérnök, c.

egy. tanár (x Bp., 1918. május 21.)

20. † 1733. Ráday Pál (Pécel) kuruc diplomata (x Losonc,

1677. július 2.)

20. x 1883. Beke Ödön (Komárom) nyelvész, egy. tanár,

MTA r. tagja († Bp., 1964. április 10.)

20. x 1908. Illés Árpád (Kisköcsk) festõmûvész, grafikus

(† Bp., 1980. március 24.)

20. x 1933. Murányi Mihály György (Bp.) filozófus,

valláspszichológus, c. fõisk. tanár († Bp.,

1978. július 20.)

21. x 1858. Clair Vilmos (Pest) sportújságíró, szerkesztõ,

újságíró († Budaliget, 1951. február 4.)

21. x 1908. Perbíró József (Barcs) jogász, c. egy. tanár,

az 1956-os forr. és szabadságharc szegedi

vezéralakja († Kecskemét, 1991. október

18.)

23. x 1733. Erdõdy János (Velike) horvát-szlavón-dalmát

bán (1790-1806), tábornok († Zágráb,

1806. március 23.)

119

23. x 1883. Szekfû Gyula (Székesfehérvár) történész,

egy. tanár,MTAr. tagja († Bp., 1955. június

28.)

23. x 1908. Vihar Béla (Hajdúnánás) költõ, újságíró (†

Bp., 1978. november 24.)

24. x 1783. Somosi János (Bodzásújlak) ref. teológus,

MTAlev.tagja († Sárospatak, 1855. augusztus

21.)

25. † 1783. Ágotha Demeter (Kézdivásárhely) iskoladráma-

író, minorita szerzetes (x Székelyudvarhely,

1742.)

25. x 1833. Bulyovszkyné Szilágyi Lilla (Kolozsvár)

író, színész († Graz, 1909. december 13.)

25. x 1908. Blédy Géza (Gyula) lexikográfus, nyelvész,

egy. tanár († Kolozsvár, 1962. január

13.)

25. † 1983. Koch Sándor (Szeged) mineralógus, egy.

tanár, földtud. dokt., Kárpát-medence ásványvilágának

kiemelkedõ kutatója (x Kolozsvár,

1896. augusztus 16.)

27. † 1708. Esze Tamás (Nyitra) kuruc brigadéros (x

Tarpa, 1666. november 30.)

27. x 1883. Valentin Károly (Mór) építészmérnök, grafikus

(† Gyõr, 1945. május 5.)

28. † 1933. Nadányi Emil (Bp.) újságíró, szerkesztõ (x

Nagyvárad, 1881. február 28.)

29. x 1908. Závodszky Ferenc (Topolya) irodalomtörténész,

mûfordító, nyelvész († Bp., 1991.

március 27.)

30. x 1883. Tenkács János (Munkács) szobrász (†

Cleveland, 1955. augusztus 14.)

30. x 1908. Szabó Zoltán Gábor (Debrecen) kémikus,

egy. tanár,MTAr. tagja († Bp., 1995. június

16.)

31. 1433. Zsigmond német-római császárrá választása

31. x 1908. Zólyomi Bálint (Pozsony) botanikus, ökológus,

c. egy. tanár, MTA r. tagja († Bp.,

1997. szeptember 21.)

JÚNIUS

1. x 1883. Kemény Gábor (Szarvas) mûvelõdéspolitikus,

pedagógus († Bp., 1948. május 15.)

1. † 1958. Edvi Illés Aladár (Bp.) festõmûvész, grafikus,

fõisk. tanár (x Pest, 1870. május 25.)

2. † 1908. Pálffy János Ferenc (Bécs) mûgyûjtõ,

nagybirtokos (x Pozsony, 1829. augusztus

12.)

2. x 1908. Szentkuthy Miklós (Bp.) író, mûfordító (†

Bp., 1988. július 18.)

3. 1758. Mária Terézia elõször használta a „Magyarország

apostoli királya” címet

3. † 1933. Unghváry József (Cegléd) kertész, európai

hírû faiskola vezetõje (x Cegléd, 1864. augusztus

27.)

3. † 1958. Sónyi Hugó (Ratingen) tábornok, M. Királyi

Honv. fõparancsnoka (1936/40) (x

Wolkersdorf, 1883. március 2.)

4. x 1833. Szemlér Mihály (Pest) festõmûvész, grafikus

(† Bp., 1904. február 28.)

4. † 1983. Bornemisza Géza (Bp.) gépészmérnök,

iparügyi min.(1935/38; 1943/44), kereskedelem-

és közlekedésügyi min.(1936/38) (x

Munkács, 1895. december 20.)

5. † 1933. Pokoly József (Hajdúsámson) egyháztörténész,

ref. lelkész, teológus, egy. tanár (x Õr,

1866. december 6.)

6. x 1883. Kovács Ödön (Szeged) gyermekgyógyász,

neonatológus, c. egy. tanár († Szeged,

1954. június 13.)

6. † 1983. Gyarmati János (Debrecen) nefrológus, radiológus,

egy. docens, orvostud. kand. (x

Ricse, 1926. október 18.)

6. † 1983. Molnár Imre (Bp.) kohómérnök, c. egy. tanár

(x Mezõkövesd, 1930. augusztus 26.)

7. x 1858. Jendrassik Ernõ (Kolozsvár) belgyógyász,

neurológus, egy.tanár, MTA r. tagja († Bp.,

1921. december 21.)

7. † 1858. Szontagh Gusztáv Adolf (Pest) esztéta, filozófus,

kritikus, MTA r. tagja (x Csetnek,

1793. április 9.)

8. † 1908. Szántó Kovács János (Hódmezõvásárhely)

a földmunkásmozgalom vezetõje (x Hódmezõvásárhely,

1852. április 27.)

9. † 1958. Kertész János (Bp.) sportvezetõ, sportújságíró,

asztalitenisz elsõ mo-i ismertetõje

(x Bp., 1873. szeptember 24.)

12. † 1958. Tóth Zoltán (Bp.) fegyvertörténész, hadtörténész,

muzeológus, egy. tanár, MTA r. tagja

(x Bp., 1888. december 9.)

13. † 1883. Hegedûs Lajos Candid (Rákospalota) jogász,

MTA lev. tagja (x Nagyvárad, 1831.

október 3.)

14. x 1858. Dankó Pista (Szatymaz) nótaszerzõ († Bp.,

1903. március 29.)

14. x 1908. Kovács Lajos (Csákvár) geológus, egy. tanár

(† Miskolc, 1978. június 24.)

15. x 1908. Tóth Béla (Cigánd) irodalomtörténész, kritikus,

mûfordító, mûvelõdéstörténész (†

Bp., 1996. augusztus 19.)

16. x 1858. Rakovszky István (Bécs) földbirtokos, országgyûlési

képviselõ, Nemzetgyûlés eln.

(1920/21) († Bp., 1931. augusztus 12.)

16. x 1908. Gedényi Mihály (Bp.) bibliográfus, író, irodalomtörténész,

mûfordító, nyelvész, újságíró

(† Bp., 1988. július 5.)

16. x 1908. Trencsényi-Waldapfel Imre (Bp.) irodalomtörténész,

klasszika-filológus, mûfordító,

vallástörténész, egy. tanár, MTA r. tagja

(† Bp., 1970. június 2.)

16. † 1958. Gimes Miklós (Bp.) az 1956-os forr. és szabadságharc

mártírja, politikus, újságíró (x

Bp., 1917. december 22.)

16. † 1958. Maléter Pál (Bp.) az 1956-os forr. és szabadságharc

mártírja, vezérõrnagy, honv.

min. (1956. 11. 03.–04.) (x Eperjes, 1917.

szeptember 4.)

16. † 1958. Nagy Imre (Bp.) agrárközgazdász, az

1956-os forr. és szabadságharc mártírja, politikus,

egy. tanár, MTA r. tagja, min. eln.

(1953/55; 1956. 10. 24.–11. 04.) (x Kaposvár,

1896. június 7.)

17. † 1883. Vidats István (Bp.) elsõ m. mezõgazd. gépmûhely

alapítója (x Kalocsa, 1802. december

19.)

18. x 1858. Vajda Emil (Nagyszeben) irodalomtörténész,

karnagy, publicista, zeneszerzõ (†

Gyõr, 1916. október 8.)

22. x 1883. Péterfi Tibor (Dés) hisztológus, egy.tanár

(† Bp., 1953. január 13.)

23. x 1908. Nagy Töhötöm Sándor (Bozitó puszta) filozófus,

jezsuita szerzetes, publicista, fõisk.

tanár († Bp., 1979. február 21.)

23. † 1958. Bruckner Zoltán (Bp.) vegyészmérnök,

kém. tud. dokt. (x Késmárk, 1902. december

12.)

24. x 1908. Alföldi Géza (Cegléd) költõ, újságíró (†

Essen, 1991. október 25.)

24. x 1908. Korompay Bertalan (Bp.) etnográfus, irodalomtörténész,

nyelvész, néprajztud.

kand. († Bp., 1995. október 9.)

24. † 1958. Zoványi Jenõ (Bp.) egyháztörténész, ref.

lelkész, egy. tanár, törttud. dokt. (x Szilágyzovány,

1865. szeptember 11.)

26. † 1958. Kende János (Kolozsvár) író, mûvészettörténész,

szerkesztõ (x Gyulafehérvár, 1881.

szeptember 26.)

27. † 1808. Sinai Miklós (Debrecen) egyháztörténész,

klasszika-filológus, ref. püspök (x Hajdúbagos,

1730. április 16.)

27. † 1958. Szatala Ödön (Bp.) botanikus, biol. tud.

kand., a vetõmagvizsgálat nemzetközi

szaktekintélye (x Görbeszeg, 1889. február

5.)

28. x 1908. Zsebõk Zoltán (Bp.) radiológus, egy. tanár,

orvostud. dokt., népjóléti államtitk.

(1945/46) († Bp., 1984. február 20.)

28. † 1983. Kovásznai Gábor György (Bp.) rajzfilmrendezõ,

festmény-film mûfaj egyik mo-i

úttörõje (x Bp., 1934. május 15.)

29. x 1858. Bary József (Beregsom) jogász, tiszaeszlári

’vérvád’-per vizsgálóbírója († Nagyvárad,

1915. július 13.)

29. † 1933. Pauler Ákos (Bp.) filozófus, egy. tanár,

MTA r. tagja (x Bp., 1876. április 9.)

29. † 1983. Maczelka László (Bp.) vegyészmérnök,

egy. docens, mo-i cukorkémiai kutatások

megteremtõje (x Hódmezõvásárhely, 1921.

október 20.)

HELYREIGAZÍTÁS

Folyóiratunk 2007. 4. számában sajnálatos tévedések kerültek, amiket itt igazítunk helyre.

A Petõfi utolsó óráinak nyomában címû írásban

A32. oldalon: „A paplak ma is áll, a utca (ma strada dr. Ion Raþiu) 44. szám alatt található.” Helyesen „A paplak

ma is áll, a dr. Ion Raþiu utca 44. szám alatt található.”

A 33. oldalon: A gondozónõk egyike: XY nagy lelkesedéssel és szakértelemmel meséli el Petõfi

székelykeresztúri tartózkodásának eseményeit.”

Helyesen: „.Az itt dolgozók egyike, Rajti Orsolya szociális munkás nagy lelkesedéssel és szakértelemmel

meséli el Petõfi székelykeresztúri tartózkodásának eseményeit.”

A33. oldalon: „Az épület sarkánál egy 200- án állított szoborkompozíció van. Bemet és Petõfit ábrázolja, háttérben

a történelmi Magyarországgal.”

Helyesen: „Az épület sarkánál Petõfi eltûnésének 150. évfordulójára szoborkompozíciót állítottak; Lengyel

István dunakeszi szobrászmûvész alkotását.”

34. oldalon: „Itt, a téren áll Petõfi szobra, Márkos András alkotása, amelyet 1949. július 31-én avattak. Kevesen

tudják, hogy nem ez volt az elsõ Petõfi-szobor Keresztúron. Márkos Andrásnak egy másik szobrát -én állították

fel.”

Helyesen: „Itt, a téren áll Petõfi szobra, Márkos András alkotása, amelyet 1973. január 21-én avattak. Kevesen

tudják, hogy nem ez volt az elsõ Petõfi-szobor Keresztúron. Márkos Andrásnak egy másik alkotását már

1948-ban felállították.”

A Palota a Stefánián címû,

a Magyar Állami Földtani Intézetet bemutató írás (56 old.) egyik szerzõje dr. Kordos László neve a kolofonban

és a Tartalomjegyzékben hibásan szerepel. Az Intézet hátsó borítón lévõ képeit pedig nem Hála József, hanem

Hack Róbert készítette.

A hibákért a szerzõktõl és az olvasóktól elnézést kér a szerkesztõ.

 Magyar Biográfiai Index Bt., 2007.

Összeállította: Németh Tibor, a celldömölki Kemenesaljai Mûvelõdési Központ

A teljes, mintegy 2750 tételes anyag az Interneten alábbi címeken érhetõ el

2007. november 1-tõl:

www.cellbibl.hu, www.mabi.hu, www.vasidigitkonyvtar.hu

Magyar Kultúra Napja

Pályázat

Január 22-e a magyar kultúra napja. 185 éve, 1823-ban ezen a napon fejezte be

Kölcsey Ferenc nemzeti imánk, a Himnusz írását. E nap tiszteletére a Palóc Társaság

pályázatot hirdet a szülõföldhöz való hûség megerõsítésére, a magyarságtudat elmélyítésére,

a magyar fiatalok anyanyelvi képességeinek fejlesztésére és tehetségének

kibontakoztatására.

Kérjük a Felvidéken, Magyarországon és az egész Kárpát-medencében élõ

magyar fiatalokat, hogy dolgozataikkal vegyenek részt a pályázaton, gondolataik

leírásával járuljanak hozzá nemzeti összetartozásunk megszilárdításához.

Az alábbi témák közül válogathatnak a pályázók:

1. A Himnusz mai szemmel

2. Mit üzen Kölcsey Himnuszával a ma emberének?

3. Mátyás királyról álmodtam

4. Vendégségben Mátyás királynál

5. Mátyás, a mûvelõdés pártfogója

6. Mátyás és Európa

7. Hogyan ápoljuk iskolánk névadójának emlékét?

8. Itt ringatták bölcsõm...

9. Mesét mondok, valóságot – nagyszüleim emlékeibõl

10. Ami engem foglalkoztat...

• a pályázaton az általános iskolák felsõtagozatosai és középiskolás diákok

vehetnek részt akár több dolgozattal is;

• a dolgozatok terjedelme alapiskolásoknál legkevesebb egy, középiskolásoknál

legkevesebb két, kettes sortávolsággal írott A/4-es oldal;

• a szépen kivitelezett pályamunkák elõnyben részesülnek;

• a dolgozatokon legyen feltüntetve a pályázó tanuló neve, életkora, lakcíme,

iskolája neve és elérhetõségei, valamint felkészítõjének a neve;

- a dolgozatokat két módon: villámlevélként a z.urban@paloctarsasag.

real-net.sk és hagyományos postai úton 1 példányban a Palóc Társaság 991 22

Olováry 132. címre kell továbbítani. A beérkezés határideje: 2007. december 31.

Eredményhirdetés 2008. január 20-án a Magyar Kultúra Alapítvány budapesti

székházában lesz.

Anyertesekre értékes díjak várnak. Jutalomban részesülnek a nyerteseket felkészítõ

tanárok is. Alegjobb pályamunkákat megjelentetjük.A jutalmakról a meghirdetõ

és támogatói gondoskodnak.

Jó felkészülést és sok sikert kíván a Palóc Társaság!